Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-13 / 50. szám

Kork — a templom (Folytatás a 3. oldalról) tézmény igazgatójával az egyik napon. A kerten át, bokrok mögé rejtőző, mindig nyitott kicsi ajtón át léptünk az épület belsejébe. Felemelő csend és félhomály fo­gadott. A kápolnába érkeztünk. A magasratörő mennyezet bibliai idézetekből összeszőtt koszorún nyugszik. Székek és térdeplők a megfáradt munkatársakat vagy a betegeket várják. Hely a csöndre, rövid pihenőre, erőgyűjtésre, me­ditációra. Erőgyűjtés a türelemre, jó szóra, reménységre, amely a súlyos betegek közötti munkában nélkülözhetetlen. „Energiaköz­pont” mondja az igazgató. Bi­zony innen indulnak ki a szolgá­lat területére azok, akik ma is munkába állnak és innen indul­tak el azok is, akik elkezdték ezen a területen a munkát. Lel­készek, ápolók, orvosok aligha szolgálhatnának itt anélkül, hogy ennek az erőközpontnak az áldá­sát ne hordoznák magukban. Ügy érzem, itt van minden diakóniá- nak a titka: templom — egyház — Kork. Muncz Frigyes EVT végrehajtó Bizottsága a meg­ítélésében mértéknek azt tekintet­te, hogy az adott banknak van-e filiája Dél-Afrikában, szervez-e hitelügyleteket Dél-Afrika számá­ra, folyósít-e kölcsönt az 1976-os sowetói események után és se­gítséget nyűjt-e katonai és nuk­leáris tervek megvalósításához. Philip Potter, az EVT főtitkára, nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyébként meg voltak elé­gedve a bankok szolgáltatásaival,, de nem volt más választásuk, hogy kifejezésre juttassák az Egyházak Világtanácsának a tel­jes elkötelezettségét Dél-Afriká- nak a rasszizmus alóli felszabadí­tása iránt”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. december 13-án Deák tér de. 9 (úrv.) Pintér Károly, de 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5 Pintér Károly, du. 6 szeretetvendég- ség: Takácsné Kovácsházi- Zelma. Fa­sor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9 Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11 Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor , u. 31—33. de. 9 Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9 (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 10 (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Bogya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bogya Géza. Zugló de. 11 (úrv.), du. 4 szeretetvendégség: Szirmai Zoltán. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11 Smi- déliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. Frangepán u. de. 8 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10 ifj. Foltin Brúnó. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9 ifj. Foltin Brú­nó. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kispest de. 10 Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle-telep de. 9 Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákos- paiota-MÁV-telep de. 8 Matúz Pál. Rákospalota-Kistemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11 Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Kó- sa László. Rákoshegy de. 9 Fereczy Zoltán. Rákosliget de 11 Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11 Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de fél 11 (német), de 11 (úrv.) Nagy László, du. 6 Nagy Lász­ló. Torockó tér de. fél 9 Nagy László. Öbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthiderrkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre. de 11 (úrv.) Ottlvk Ernő. du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Ottlvk Ernő. Naevtétéuv de. fél 9 (úrv.) Rőzse István. Kelenvö!tv de. 9. Budafok de. 11 Rőzse Tóvári. B”daörs du. 3 R^zse Ts+ván. báiint du. fél 5 Rozsé Tstván. Csiú»or- heírv d°. fél 10 Benkő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — RÉGI. 1947 előtti használt levelező­lapokat. levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket veszek. Külö­nösen érdekelnek az egykori Árva és Szepes megyében feladott levelek. Cor- nides Sándor bélyegkereskedő. Buda­pest. 1007 Lenin krt. 79. (udvar). Tele­fon: 121-589. — BÉLYEGGYÜJTEMÉNYT, régi ké­peslapot vásárol Schiller Bélyegszaköz­iét. VII., Barcsay u. 6. Telefon: 223-000. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának taoia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.2871 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Építsetek utat a pusztában az Ürnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Az én Uram, az Ür jön hatalommal, karja uralkodik” (Ézs 40, 3. 10). VASÄRNAP. — „Az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegít­sen, vagy elbuktasson” (2Krón 25, 8 — ApCsel 5, 30—31 — Mt 11, 2—6 — Lk l, 68—79). Isten Irgal­ma soha nem feledtetheti erejét. Kétféleképpen teszi ezt tapaszta­lattá emberek számára. Megvéd vagy megment vele a veszélyben. Máskor a porba sújt. Határt szab vele a gonosznak, és a maga ide­jében orvosol vele minden vissza­élést és jogtalanságot. Bizony vi­gasztalásunk ereje. Érvényesíté­séből azonban sohasem hiányzik irgalma. Így van ez, amióta Krisztusé minden hatalom meny- nyen, földön. „Jön a menny s föld királya, Nagy az ő ereje, Vi­lágnak gonoszsága, Nem bírhat meg vele” (111, 8). HÉTFŐ. — „Ki akar még ön­ként, bőkezűen adakozni az Úr­nak?” (IKrón 29, 5 — Kol 2, 7 — Mt 11, 11—15 — Mal 1, 6—14). Dávid felhívására sokan és sokat adakoztak. Méghozzá jó szívvel és örömüket lelték abban. Isten a Fiát adta nekünk és értünk. Vele együtt és ráadásul mindent, ami életre való. A mi adakozásunk Istenének mindig csak szelíd visszhangja. Mégis milyen fontos! Kétszeres öröm forrása. Szeret­hetjük vele a ránk bízottaknak és mindazoknak, akik híjával van­nak. Közben Isten gondoskodik mindig az örömmel adakozók öröméről. Az evangélium Isten irántunk való szeretetének öröm­híre. „Törüld könnyem, szüntesd bajom, tgy víg örömmel mondha­tom: Hozzád köt a szeretet” (113, 6). KEDD. — „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat” (Józs 24, 16 — ApCsel 2, 42 — Mt 3, 1—12 — Mai 2. 1—9). Milyen könnyű a hűséget ígérni! A hűség azonban erőnk felett való. Még sem lehe­tetlen. Ha az volna, Urunk alig­ha várná tőlünk. Ismeri erőtlen­ségünket, kísértéseinket. Hűsé­günkre nézve azonban mindig számol önmagával. Mi is számol­junk Övele. Nem alkalmi meg­váltónk ő nekünk. Urunk, bará­tunk marad hűségesen. Ö segít hűségre és megtart abban földi életviszonyainkban is. „Segélj, hogy hű legyek végig, mint az voltál te a sírig, S tégedet én jó Uramat, Áldó, védő pásztoromat Soha meg ne tagadjalak, Neked éljek, neked haliak” (418, 6). SZERDA. — „Egyengesd előt­tem az utat!” (Zsolt 5. 9 — Lk 1, 79 — Lk 3, 1—20 — Mai 2, 10— 16.) Mekkora bizalom van ebben az egyszerű könyörgésben! Önis­meret, életismeret, Isten-ismeret feszül benne. A feladatainkhoz képest mindig kevés az erőnk. Az életviszonyaink kiszámíthatatlan­ságokat bukkantanak elénk. Az Ürra azonban mindig számítha­tunk. Az ördög ezután is gondos­kodik arról, hogy zökkenők, aka­dályok gördüljenek utunkba. A megtorpanásunk szíve szerint va­ló. Urunk félre teszi az akadályo­kat vagy megsokszorozza erőnket. „Ha nincs erő, segedelem Sehol már a világon: Az égre feltekint­hetek. Azt még nyitva találom” (9, 5). CSÜTÖRTÖK. — „Aki sötét­ségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzék az Ür nevében és támaszkodjék Istenére!” (Ézs 50, 10 — Zsid 10, ,25 — Hós 14, 6—10 — Mai 2, 17 — 3, 5). Nemcsak éj­szaka járhatunk sötétben. A fi­zikai sötétségen viszonylag köny- nyen segíthetünk világunkban. A hitetlenség, engedetlenség és sze- retetlenség sötét útjához azonban ki találhat biztatást, megoldást- jelentő világosságot? Csak az hoz­hat és adhat ilyet, aki maga a világ világossága. A bűn, baj, ha­lál fekete árnyéka ismételten rá­vetődik azokra, akik embernek születtek. Sűrű homályán is át­ragyog azonban Urunk éltető, vi­gasztaló világossága. „Jöjj lel­künk drága fénye, Szívünk édes reménye!” (105, 1.) PÉNTEK. — „Hiszen olyanok vagytok a kezemben Izrael háza, mint az agyag a fazekas kezében” (Jer 18, 6 — Lk 10, 22 — Mk 1, !4—15 — Mai 3, 6—12). A faze­kas céljának megfelelő módon formálja az agyagot. Az a célja, hogy az edény megfeleljen ren­deltetésének. Istennek is van a földi életre és örök életre szóló célja velünk. Ennek megfelelően formálja népét, de mindig igaz szeretettel. Akarata nem mindig találkozik a mienkkel. A valódi hit pedig éppen azt jelenti, hogy teljes bizalommal belesimulunk á kezébe. Mindenképpen javun­kat, üdvünket akarja. Nekünk is, általunk is. „Ne éljek csak önma­gámnak, Hanem felebarátomnak. Hozzád köt a szeretet Mindörök­ké engemet” (113, 4). SZOMBAT. — „Most azért tö­rekedjetek szívvel-lélekkel ke­resni Isteneteket, az Urat” (IKrón 22, 19 — Lk 2, 12 — Lk 7, 29—35- Mai 3, 13—21). Bajosan talál­nánk meg Istent, ha ő maga nem tenné ezt lehetővé szíves öröm­mel. Helyünkbe jött Jézus Krisz­tusban. Megkeresett és megtalált bennünket, hogy mi is megtalál­hassuk őt. Roppant fontos, hogy mindennap éljünk ezzel a lehe­tőséggel. Aki Krisztusban találja meg Istenét, békességét, üdvössé­gét, örömét találja meg. Így válik alkalmassá és készségessé arra, hogy sokakhoz eljuttassa — szó­val, tettel — Urunk szeretetét. „Végy szállást a mi szívünkben És szenteld meg, oh szent Isten, Hogy csak tenéked szolgáljunk S benned nyugalmat találjunk” (287, 4). Szabó Gyula Áldozatkészség Körmenden és ftliáiban (Folytatás a 3. oldalról) A KÖRMENDI VÁROSI TA­NÁCS V. B. fogadáson látta ven­dégül a püspököt és kíséretét. Je­len volt Gyergyák Ferenc Vas megyei ÁEH titkár is, aki jó in­dulattal támogatta az építkezés ügyét. A városképet, jelentősen javította az, hogy a régi, elavult épület helyett új, korszerű lel­készlak áll a karcsú tornyú, szép templom mellett. Kérdéseink 1. Az oroszlán a Szentírásban kettős értelemben fordul elő. Az egyik módra legjellemzőbb idé­zet: „A ti ellenségetek, mint or­dító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el.” Kire vonatkozik ez az idézet, s hol van megírva? 2. A másik használati módra jellemző idézet: „Győzött az oroszlán Júda törzséből.” Kire vonatkozik ez, s hol van megír­va? 3. Az egyik próféta jövendölé­sében ezt olvassuk: „A borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek ... áz oroszlán pedig szal­mát eszik.” Mire vonatkozik ez AZ EGYHAZAK VILÁGTANACSA DÖNTÉSE BANKOKRÓL Az Egyházak Világtanácsa megszakítja kapcsolatait egy nyu­gatnémet (Dresdner Bank) és két svájci bankkal (Schweizerische Bankgesellschaft és Schweizeri­scher Bankverein), mivel azok igen aktív üzleti kapcsolatban áll­nak a Dél-afrikai Köztársasággal. A döntést szeptember, 15-én hoz­ták nyilvánosságra, és azzal indo­kolták, hogy a három bank to­vábbra is támogatja a faji elkü­lönítés (aparteid) rendszerét. A mostani döntés egy 1972-es elhatározásra vezethető vissza, melyben a kapcsolatok megszakí­tását kívánták olyan intézmé­nyekkel, melyek a rasszizmust támogatják. 1981 februárjában az HEGYHÁTHODÁSZ ÉS SZARVASKEND alig ismert helységnevek, mégis nagyon egy­házszerető evangélikus hittestvé­reink élnek ott. Ottlyk Ernő püs­pök mindkét filiában istentiszte­letet tartott. Itt is kifejezésre ju­tott egyházunk állandó célkitűzé­se a filiák és a szórványok evan- gélikusságának megbecsülése iránt. O. E. a prófécia és melyik prófétánál olvashatjuk? 4. „Az Űr mellém állt és meg­erősített, hogy általam legyen teljessé az ige hirdetése, hogy a pogányok valamennyien meg­hallják azt. És megszabadultam az oroszlán szájából.” Ki mondta és milyen eseményre utalt? Aki rajzolni tud, rajzolja le a történetnek egyik jelenetét. Vá­laszaitokat és a rajzokat decem­ber 27-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Pus­kin u. 12. — 1088. Hirdetek néktek nagy örömöt Abban az időben, amikor ez az üzenet először hangzott el a világban, nem hal­lotta más, csak a pásztorok. Ha öröm éri az embert, az első reakciója az újjongás. Talán felkiált, talán énekelni kezd, talán felnevet, talán kitárja a karjai és siet, hogy elmondja másoknak is: figyeljetek, nagy öröm ért! Az öröm boldogság forrá­sa. Elárad bennünk, betölt, vidámmá tesz, mindent reményteljesebbnek látunk, elfelejtjük bajunkat, bánatunkat. A pásztorokkal nem egészen így tör­tént. Először bizony megrémültek. Ritkán érte őket nagy öröm és ha nagy ritkán mégis, nem ilyen körülmények között: az éjszaka csendjében, amikor alszik a vi­lág. És bármily sötét volt is, soha nem látott fény gyulladt ki az éjszakában és így jött el hozzájuk az üzenet. Megnyugtató szóval kezdődött: Ne fél­jetek! Emberi tulajdonság, hogy az ismeret­lentől, mégha öröm hozója is, megrette­nünk. Tudta ezt jól a hírhozó, azért nyugtatta meg őket ezzel a két szóval: Ne féljetek! ímé, hirdetek néktek nagy örömet — és még hozzáfűzte — mely az egész népnek öröme lészén! Az egész népnek! A pásztorok megrémültek az öröm nagyságától is. Melyik ember bír el akkora örömet, amely az egész népnek öröme lehet? De amikor már pontosan tudták az öröm okát, megnyugodtak és együtt énekeltek örömükben a hírhozó­val ... békesség a földön az embereknek! Mert határtalan boldogság töltötte el a szívüket, amely mindig is békére vágyóit. Micsoda boldogság! Az élet legnagyobb öröme érte őket: a békesség ígérete. Bé­kében élni! örülni, boldog lenni! Földet művelni, fát ültetni, gyermeket ringatni, virágot öntözni, és mindezt nyitott szív­vel, szeretve minden embertársunkat! Mert béke lesz, nagy örömmel, amely immár minden népnek is öröme lesz. Ezzel a boldog tudattal álltak fel az üzenet régi felvevői és elindultak, hogy megosszák örömüket, hogy menjen a hir szájról szájra, otthonról otthonra, tudja meg minden ember: csoda történt a vi­lágban, békesség lesz a földön! így kép­zelték, így akarták az első hírvivői a jó­indulatú pásztorok. Azóta évszázadok múltak el. Új kará­csonyok jöttek a régi üzenettel. Nagy örömet hirdetek néktek, mely minden népnek öröme lészen! és az egész világ énekelte a hírhozókkal: békesség a föl­dön az embereknek! És újra és újra öröm töltötte el az emberek szívét, mert mindig hatalmas tábora volt azoknak, akik egész szívükkel akarták a békét, amelyhez a betlehemi csillag mutatta az utat. — öröm, béke — mondja a ma embe­re — csak ígérgetések, sohasem lesznek az emberéi. Örömet és békét nem lehet vásárolni karácsonyra. Nem pgrtékák ezek. Nem is légből kapott csodák, amiért csak kezün­ket kell kinyújtani. Az örömért, a béké­ért, harcolni kell, nem kapjuk ingyen. A szomorúság a lélek halála, az öröm az élet igenlése. A szellem, az értelem, a szív együttes győzelme. Ellenfele a rossz fizikai és lelki állapot. De aki előtt a cél ,tisztán áll, az új erőre kap az öröm híré­re és eljut abba az irigylésre méltó álla­potba, amely meghozza számára az örömteli békét, amely immár szívében van és mindent ragyogássá varázsol kö­rülötte. Milyen a mi mai karácsonyi örömünk? Az öröm változatlan az első híradás óta. Nem függ se a mi belső, sem a kül­ső körülményeinktől. Ez az öröm vala­milyen mély, szinte kimondhatatlan gaz­dag öröm, amelyet mindenki, legyen bár­milyen nehéz, súlyos körülmények között, magáévá tehet. Ez az öröm nem azt je­lenti, hogy több szabad napunk lesz, többet pihenhetünk, elhalmoznak ben­nünket ajándékkal és jókívánságokkal. Ez az öröm a legnagyobb, amely embert érhet, — születik Valaki, aki szeret ben­nünket majd. Szeret téged, engem sze­mélyesen. Igaz felebarát, aki mindig ve­lünk lesz, mellettünk áll, segít, de legfő­képpen szeret. A mai embert sajnálatos módon az is jellemzi, hogy elfelejtette, miképpen le­het a másik ember felebarátja. Életün­ket annyi feladat, annyi probléma köti le, hogy nem marad időnk, energiánk a másikra, egymásra, egymás meghallga­tására, egymás meglátogatására, segíté­sére, megértésére, megtartására. Vagy talán nem is az időnk kevés, hanem a szeretet hiányzik belőlünk és nincs fü­lünk se az örömre, se a békét hozó üze­net meghallására? Sok minden utal arra, hogy modern világunk elfelejtette a felebarát fogal­mát, az öröm és béke boldogságát. Egy­más ellenségeivé lettünk, pedig az örömhír azt mondja, Valaki emberré lett értünk és megosztja velünk minde­nét, örömet és békét hoz minden népnek. Ezt a karácsom/i örömet ember el nem veheti tőlünk. Évszázadok óta megújul és igazságából nem veszít Hozzád is be­kopog, modern korunk embere! Ne zárd el szívedet az öröm elől, ha őszjntén kí­vánod a békét. Isten egyszülött fiát küldte el. ez az a nagy öröm, amelyről a hírhozó szól. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents