Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-13 / 50. szám

Nem szabad meghalnia Helsinki szellemének! Sárospatakon ülésezett az Egyházak Emberi Jogok munkabizottsága Karácsony előtt Beszélgetés A sok csatát látott és gyakran vérrel áztatott kontinens, a tá- gabb lakóhelyünkként emlege­tett Európa népei számára ör­vendetes nap marad 1975. augusz­tus elseje. Ekkor írták alá Hel­sinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmányát földrészünk államai, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada államfői. AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA ÉS AZ ÉSZAK-AMERIKAI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA ezt követően hozta létre Emberi Jo­gok Munkabizottságát, amely ar­ra hivatott, hogy Helsinki szelle­mét ne engedje feledni. A munkabizottság magyar tagja, dr. Kürti László, tiszán- inneni református püspök hívá­sára november hónap első, verő­fényes napjaiban az ősi iskola­városban, Sárospatakon tartotta ülését ez a nemzetközi egyházi testület. A református nagykönyvtár keresztyén hitet, tudományt és humanizmust sugárzó, illusztris terme adott otthont a konferen­ciának. A bizottság elnöke, az NDK-beli Christa Lewek asszony, berlini egyházfőtanácsos vezeté­sével hat napon keresztül tár­gyalták a mai világhelyzet sok­szor nyomasztó, félelmet és fele­lősséget egyszerre ébresztő kér­déseit. A megnövekedett feszült­ség, a kiéleződött légkörben a legfontosabb felismerés: mind­nyájunknak joga van az élethez. Dr. Theo TsChui, a bizottság genfi titkára tájékoztatást adott a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, így az észak-európai egyházak képviselőivel az ang­liai Croydon városáéban tartott konzultációról. A bizottság elő­készítette az 1982-ben Triestben és Bukarestben sorra kerülő ér­tekezletek programját. A részt­vevők megtárgyalták az utolsó 12 hónap szolgálatait, amelyet az egyházak végeztek az emberi jogok kiszélesedéséért és meg­valósításáért, első renden saját országukban. KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE VOLT a konferenciának dr. Makkai László történész, a deb­receni református Teológiai Aka­démia dékánjának az előadása: Az emberi jogok fejlődése Ma­gyarországon címmel. A magyar történelmet mozaikszerűen be­mutató előadás a múltból elin­dulva kísérte .végig azt a jogfej­lődést, amely a mába érkezően tájékoztatta hallgatóit jelenlegi jogrendszerünkről, társadalmunk­ban biztosított kiszélesedett em­beri jogainkról. A konferencia egy délután munkacsoportokban folytatta a feltett kérdések megbeszélését és a bizottság aktuális ügyeit. A nagy horderejű kérdések tárgya­lása közben egy-egy elmélyült bibliatanulmány ébresztett re­ményt az angol, dán, német, ro­mán, kanadai, amerikai, svájci és magyar egyházak képviselőiként részt vevő lelkészekben és jogá­szokban. A BIZOTTSÁG TAGJAI TA­LÁLKOZTAK a Zemplén megyei Karosa református gyülekezeté­vel, ahol az egyik amerikai né­ger lelkész, dr. Charles ,Cobb hirdette Isten igéjét megrendítő átéléssel és forró életközelséggel. A bizottság elnöke, Lewek asz- szony köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért. A hét­köznap esti istentisztelet alkal­mával zsúfolásig megtelt az ősi, 12—13. században épült, múltat a jelennel egybekötő templom.­Sárospatak különös hangulatú kisváros. II. Rákóczi Ferenc vá­ra, ahol — sub rosa — a rózsa alatt szőtték Habsburg ellenes terveiket a Wesselényi összees­küvés résztvevői — a magyar történelem és a hazai protestan­tizmus számos kiválóságának otthona volt. A résztvevők előtt megelevenedett népünk múltjá­nak egy-egy szakasza a ma mú­zeumként gondosan restaurált épületben. A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSA nevében fogadta a mun­kabizottságot dr. Bartha Tibor püspök, a Tanács elnöke és dr. Prőhle Károly főtitkár. Az ülés befejezése után kiadott nyilatkozat néhány részlete is egyértelműen kifejezésre juttat­ja, hogy a konferencia hasznos, gyümölcsöző és előremutató mun­kát végzett: „Az emberi jogok és a leszerelés összetartoznak ... A konferencia megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy egyetértés van az egyházak képviselői között az együttműködésre, bár a kiélező­dött és súlyos helyzetben sok fontos kérdésben alapvető kü­lönbség mutatkozik ... Kérünk minden hatóságot, hogy segítse elő a leszerelés folyamatát. Nem szabad meghalnia Helsinki szel­lemének! Arra hivattunk el, hogy neki szolgáljunk a béke, az igazságosság és a szabadság ügyéért minden ember és min­den nemzet javára.” Az Ökumenikus Tanács tag­egyházainak kiküldöttei megfi­gyelőkként vettek részt a kon­ferencián. Evangélikus Egyhá­zunk képviseletében e sorok író­ja. Szebik Imre Betlehemes Karácsony már hetekkel előbb megváltoztatja életünk menetét. A készülődés, tervezgetés, vásár­lás izgalma mellett ébred-e vá­gyakozás is bennünk, hogy köze­lebb kerüljünk Isten „megvalósult ígéretéhez”? Mi is'történt Betle­hemben? Egy Gyermekben kö­zénk jött az Isten. Ezt akarták látni a pásztorok, amikor a hírt meghallották. Advent a figyel­münket arra irányítja, hogy az idő távolából is rácsodálkozzunk és részesévé váljunk Isten meg­nyilvánult találékony szereteté- nek. Szívünkben látni és újra át­élni azt, ami Betlehemben tör­tént. Igaz, hogy nem kelhetünk útra a pásztorokkal, de nincs is rá szükség, mert Isten szeretetét nemcsak helyhezkötötten lehet( megismerni. A karácsonyi éjszaka kellékeit pedig már úgy sem ta­lálnánk meg. De kedves hangu­lata föl-fölvillan a tovatűnt idő emlékeit hordozó betlehemes já­tékokban. A gyerekek, fiatalok pásztorok bundájába öltözve házról házra jártak egy kis ládikóval, amiben ott volt a maguk készítette istálló, a jászolban fekvő Jézus, Mária, József és a pásztorok. Énekükben, mondókájukban rögtönözték a karácsonyi történetet, és kívántak áldást a házra, ahol szívesen fo­gadták őket. Karácsony hangula­tához sokáig hozzátartozott a bet- lehemező gyerekek játéka, amely alig található már meg egyes ki­csi falvakban. A betlehem-készí­tés azonban ma is hozzátartozhat a gyerekek karácsonyi készülődé­séhez. Ügyes kezek kis fantáziá­val, néhány kellék segítségével közelhozhatják hozzánk is a bet­lehemi istállót, Jézus jászlát. Gyermeknek játék, de észrevét­lenül annak a szeretetnek lesznek részesei, mely éppen karácsony­kor jött az emberekhez. Egy-egy félórával több idő, amit így a gyermekünkkel együtt töltünk, gazdagabbá teszi az egész csalá­dot. Közben alkalom arra is, hogy a kicsik megismerjék a karácso­nyi történet szereplőit, egy-egy éneket, mely életük végéig szí­vükbe vésődik. Játék, de közben kezek és gondolatok összehango­lódnak, egymásra figyelnek. A játékosan készített „Betle­hem” hirdeti, hogy azért van ka­rácsony, azért ajándékozhatunk, mert Isten a legnagyobb ajándé­kot Egyszülött Fiát adta nekünk. A feledésbe merülő népi játékok­nak és a ma készülő papírma­kettnek is ugyanez az üzenete; közöttünk van az Isten, mi is címzettjei vagyunk az angyali kö­szöntésnek: „... nagy örömöt hir­detek nektek, üdvözítő szüle­tett. .. ” Bálintné Varsányi Vilma A karácsoyni készülés, sür­gés-forgás közben előfordul, hogy a háziasszonynak az ünnepi ebéd elkészítése közben jut eszébe, hogy valamit elfelejtett. Ilyenkor a gyerekeket küldi el a közértbe, akik talán soha ilyen boldogan nem mennek vásárolni, mint ka­rácsonykor. Hiszen ekkor még az utcák, a kirakatok is ünneplőbe öltöznek. A hentesüzlet kirakatá­ban szép nagy sárga pulyka, a zöldségesnél dió, mandula, mo­gyoró, narancs... Az ismerősök vidám arccal köszöntik egymást, melegebb hangon beszélgetnek, mint máskor. Elmesélik, hogy ki­ket hívtak meg, vagy kihez men­nek látogatóba: A gyerekek is lel­kesen mondják el egymásnak, mit szeretnének kapni, és hogy ők mit fognak ajándékozni szü­leiknek, testvéreiknek. Aztán ha­zafelé indulva, boldog ünnepeket kívánnak egymásnak. Szenteste után, az ünnep első és második napján a gyerekek már az ablakból figyelik, mikor érkeznek meg az ismerősök, ro­konok, az unokatestvérek, akik­kel esetleg csak nyáron találkoz­tak. Mikor megérkeznek, az ün­nepi asztalnál finom bor és illa­tos sütemény mellett megindul a beszélgetés, a közös élmények, emlékek, régebbi karácsonyok felidézése, mikor még az egész család együtt volt, szülők, gyere­kek, nagyszülők, unokák... Míg a felnőttek a fehér asztal körül az elmúlt év vagy évek esemé­nyeiről, örömeiről, bánatairól szá­molnak be egymásnak, a gyere­kek a karácsonyfa alá telepedve folytatják a nyári vakáció abba­maradt játékait, titkos „kupakta­nácsait” __ Es te, miután a vendégek elmen­tek, a család tagjai, miközben ren­det raknak, elbeszélgetnek még a nap eseményeiről, a rokonok „új híreiről”... és talán arról is, hogy gyakrabban kellene találkoz­ni — nemcsak karácsonykor. Hegedűs Zsuzsanna Sütés-főzés Karácsony előtti utolsó napok­ban, órákban a hazaérkező csa­ládtagokat különösen jó illatok fogadják. Legtöbben szívesen nyitnak be ilyenkor a konyhába, néznek be a fedő alá, kóstolgatják a frissen sült süteményeket. Szor­gos munka folyik, „kukták”-ra, segítő kezekre, fürge lábakra mindig szükség van. Legtöbb há­ziasszony úgy intézi dolgait, hogy arra az 1—2 napra, vagy néhány órára belefeledkezhessen a főzés- be-sütésbe, mintha ma is ez len­ne egyetlen, fő feladata. Hiszen igazán jót főzni, sütni csak úgy lehet, ha jókedvűen és szívesen csináljuk! Az ünnepi ebédek és vacsorák, a családias hangulatú asztalközösség, a vendégekkel va­ló barátságos, kedélyes együttlét ma is szerves része a karácsonyi ünnepeknek. Egyszerre többféle étel, sütemény készül, hiszen na­pokon át jól kell tartani a csa­ládot, rokonok, vendégek bármi­kor betoppanhatnak, és a házi­asszony sem szeretné az ünnepe­ket a konyhában tölteni, szeretne eljutni a templomba, leülni és nyugodtan beszélgetni, olvasni, pihenni. A legtöbb családban megvan az ünnepek kialakult menüje. Ki tudná megmondani, hogyan ala­kult ez így ki, de adjuk tovább nemzedékről nemzedékre. Bizo­nyos ételek, ízek úgy hozzátartoz­nak a karácsonyi hangulathoz, mintha enélkül nem is lenne iga­zi a karácsony. Karácsony estéje előtti délben a mákosguba, kará­csony este hal rántva vagy ha­lászlé formájában. De tudjákce még keresztyén családok fiataljai, hogy a hal őskeresztyén szimbó­lum — Krisztushoz tartozás jel­képe. Karácsony első napján dél­ben gesztenyés pulyka, vagy sült kacsa, második ünnepen pedig töltött káposzta kerül az asztalra. Az ünnepi ételek hagyományának kialakulásában szerepet ' játszik az is, melyek a család tagjainak „kedvenc”, vagy ritkán, egyszer egy évben készített ételei. A süte­mények közül elmaradhatatlan a mákos és diós beigli, a sokféle ap­ró sütemény, amelyek változatos formájuk miatt a karácsonyfára is felkerülhetnek. A mézes ka­lács és mézes pogácsa készítésének módját lassan elfelejtjük és új, egyetlen „alapanyagból” készülő, többféle módon felhasználható tészták, ízek alakítják az újabb nemzedékek karácsonyi hagyo­mányát. A karácsonyi sütés-főzés felidéz bennem egy régi, kedves emlé­ket. Kezdő szülők voltunk, há­rom kicsiny gyermekkel, elég ne­héz anyagi körülmények között karácsonyra készülődve, amikor egy kedves özvegy papnétól vá­ratlanul csomagot kaptam. Tele volt finomabbnál finomabb kará­csonyi süteménnyel. Nem tudom kiknek a szeretetéből és áldozatá­ból készültek, de tudom, hogy e sütemények névtelen készítői azon a karácsonyon több egyedül­álló, idős, vagy gondokkal küzdő több gyermekes lelkészcsaládnak, lelkészözvegynek adtak a süte­mény jó ízénél sokkal többet! Ta­lán ma is vannak körülöttünk olyanok, akiknek így is lehet örö­möt szerezni! Muntag Andorné Könyvvásár fiataloknak „Gyermekeknek írni szép és magas cél” MI A GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRO­DALOM? Szívárványló képeskönyveket jelent, a mondókák zengő örömét kínál­ja, a táncoló Bóbitát és a bolyhos bar­kát idéző csupa ritmus verseket, a va­rázslatos tündérvilágot megjelenítő, soha nem elég meséket, az eszményített hősö­ket és a kalandos eseményeket ragyogta- tó gyermek- és ifjúsági regényeket, va­lamint a szépirodalmi igényű, gondol­kodtatva gyönyörködtető ismeretterjesz­tő írásokat. Megújuló gyermekirodalmunk szerves egységet alkot a felnőtiirodalommal. Ma már nem mostohagyermeke az irodalom­nak, nem védtelen vadászterülete az iro­dalmi kontárságnak, a költői műkedve­lésnek. (Gondoljunk csak a század eleji moralizáló tanmesék és gügyögő tanver­sek szólamos-didaktikus, formailag több­nyire közepes Vagy selejtes műveire!) A gyermek- és ifjúsági irodalom megjelölés az irodalomnak két olvasói korszakára utal csupán. Egyik sem értékfogalom. A gyermekirodalom is tartalmilag magas, formailag szépet igyekszik nyújtani. E „szép és magas célt — hogy folytassuk Móricz Zsigmondnak a címben közölt szavaival —, csak olyan író éri el, aki ezen a téren éppúgy teremteni tud, mint ahogy teremteni kell művet a felnőtt számára”. GYERMEKKÖLTÉSZETÜNKET Weö­res Sándor Bóbita (1955) és Csanádi Im­re Négy testvér (1956) c. kötete a csúcs­ra juttatja. Közkedveltek Zelk Zoltán (Tollászkodik a tavasz), Nemes Nagy Ág­nes (Mennyi minden), Tamkó Sirató Ká­roly (Tengerecki hazaszáll), valamint Csoóri Sándor, Rákos Sándor és Rónay György versei és verses meséi. Hamisí­tatlan gyermeki látásmód, önfeledt játé­kosság, varázslatosan láttató képek, rit­mikai változatosság, erős szó- és hangha­tás, művészi tömörség és nemes egysze­rűség magyarázza, miért kapta szárnyra ezeket a verseket valami korosztályok fe­letti szeretet: kedveli, élvezi gyermek, if­jú és felnőtt egyaránt. Csillogó forma­művészettel alakítja élményeit, emlékeit gyermekverssé a fiatalok közül elsősor­ban Horgas Béla, Kiss Benedek, Orbán Ottó, Simái Mihály, Szepesi Attila. Gazdag gyermekprózánk is. Tersánszky (Misi mókus kalandjai), Török Sándor (Kököjszi és Bobojsza), Hárs László (10X10 — 100 mese), Mészöly Miklós (Az elvarázsolt tűzoltózenekar), Lázár Ervin (A Hétfejű Tündér), Végh György (A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma), Szabó Magda (Tündér Lala), Tordon Ákos (Mesebeszéd) alkotásai találnak a legtöbb hallgatóra-olvasóra. Népmeséi és klasszikus mesei ihletésű meséik mellett egyénien modern látásmódú meséik, a valóságot és a képzelet játékos egységbe ötvöző meseregényeik, Móricz és Móra nyomdokain járó és modern elbeszélé­seik teszik lehetővé a differenciálódó gyermekigények kielégítését. Külön szint jelentenek a kedvelt soro­zatok: a Nagy mesekönyvek (Minden napra egy mese, Kisgyermekek nagy me­sekönyve, A Táncoskedvű Tűztündér), a Népek meséi (Az aranyláncon függő kas­tély, az északi népek mesegyűjteménye, A Szoria-Moria palota). A SERDÜLŐKOR VÁLTJA FEL a gyermekkort. Fokozott megismerés- és akcióvágy, értékelő-bíráló szembenézés a külső világgal, szociális érdeklődés, esz­ménykeresés, érzelemhullámzás a serdü­lök életkori ismérvei. Irodalmuknak, az ifjúsági irodalomnak jellemző jegyei: a valóságelemek gazdagsága, kalandos ese­mények, rokonszenves szereplők, eszmé­nyített hősök vagy a köznapi nehézsége­ket megoldó bátor, leleményes minden­napi fiatalok, a humánum szépségének felmutatása, érzelmi telítettségű hely­zetek, humort keltő, nemegyszer ironikus, szatirikus ábrázolás. Sokszínű ifjúsági irodalmunkban az érdeklődés, az ízlés és az értékfok sze­rint válogathat serdülő ifjúságunk. Kere­sett a gyermekregény (Falatka királysá­ga c. mesésítő regény Fekete István me- sésítő állatregényei: Bógáncs, Vük). Gyö­nyörködtető változatosságot mutatnak az ifjúsági regények is: úttörőregény (Ger­gely Márta), baridaregény (Puskák és ga­lambok), leányregény (A francia kislány, Abigél, Szöszt), az oktatva szórakoztató ifjúsági regény (Erdőntúli veszedelem, Tüskevár, Bújdosásunk története), a sa­játos stilust. képviselő Mándy-művek (a Csutak tetralógia) és Janikovszky-köny­vek (Ha én felnőtt volnék, Kikre ütött ez a gyerek?). Ismeretterjesztő gyermek- és ifjúsági irodalmunk a tudományos ismeretek mű­vészi formában való népszerűsítését szol­gálja. Népszerűek a Mit mesél a termé­szet? (Mit mesélnek a fák?, Miről dalol­nak a madarak?,, Madárnaptár, virág­ára), a Bölcs Bagoly (öreg apó madarai, Amiről a puszta mesél, Népek kenyere), a Képes Történelem (Európa születése, Küzdelem a tengerekért) és a Képes Földrajz (Magyarország) sorozat köny­vei. AZ ÉV VÉGI Gyermekkönyvhét es a Téli Könyvvásár — a Móra Ifjúsági Könyvkiadó gondos közreműködésével — könyvei maradandó olvasmányélményt, hasznos ismereteket nyújtanak. A Cyer- mekkönyvhét könyvújdonságai (A kiska­kas gyémánt félkrajcárja, ELŐ mesés­könyvem, Szél kapja a világot, Belie és Sebastien, Kelet-Afrika vadonjaiban) és a Téli Könyvvásár kínálata (Korong Ma­tyi álma, Állatok farsangja, Zongora Bili és a madárijesztők, Gyermekjáté­kok, Így működik a tested, Gyurka szá­molni tanul stb.) gazdag választékot nyújt a karácsonyi könyvvásárlás ünnepi igényeinek kielégítésére. A Gyermekkönyvhét jelszava egy­aránt szól a gyermekek és a könyvet ün­nepi ajándékként vásárló szülőknek: „Olvassátok minden nap!” Vajda Aurél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents