Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-13 / 50. szám

GYERMEKEKNEK.

Oroszlánok között

Dániel 6

s,írok nektek, ifjak..

Felkészülés a gyakorlatra

Dániel közben megöregedett. Még mindig idegen országban, Babilonban lakott. A király egyik föembere volt. Most már másik király uralkodott Babilonban. Dáriusnak hívták. Dárius annyira becsülte Dánielt, hogy szolgái főnökévé tette egész birodalmában. A szolgákban ez nagy irigységet keltett. Elhatározták, hogy figyelik Dánielt, s ha valami hibát követ el, bevádolják őt a királynál. Dániel azonban mindent jól csinált. Munkájában semmi hibát nem találtak a szolgák.

IZRAEL NÉPÉNEK SZOKÁSA SZERINT Dániel naponta háromszor szokott imádkozni. Nem szégyellte ezt, azért nyitott ablaknál végezte áhítatát. Az irigy szolgák ezt megfigyelték és alattomos tervet szőttek, hogy Dánielt lebuktassák. A királyhoz siettek és hajlongások között ezt mondták: „Eszünkbe ötlött valami nagyszerű. Rendeld el, hogy országodban senki semmit nem kérhet mástól, csak tőled! Se embertől, se Istentől. Egy teljes hónapig. Mert te vagy a mi hatalmas királyunk!” Tetszett a javaslat a királynak. „Jól van, elrendelem” — mondta. Ekkor az alattomos szolgák hozzátették: „Aki pedig nem fogad szót neked, dobják be abba a verembe, ahol az oroszlánokat tartják!” A király ezt is jóváhagyta. „Jól van, ezt is elrendelem.”

A KIRÁLY SZÉTKÜLDTE SZOLGÁIT az egész országba és azok kihirdették a király parancsát: Senkitől semmit sem szabad kérni, se Istentől, se embertől, csak egyedül a királytól. Egy egész hónapig. Hallotta ezt mindenki. Dániel is. Ö azt is sejtette, hogy ez az ötlet kiktől származik. De hát most kinek fogadjon. szót? Istennek, vagy emba- 'fékhék? Természetesen Istennek. Dániel ezután is napjában háromszor ott térdelt a nyitott ablaknál és imádkozott.

AMINT EZT A SZOLGÁK MEGHALLOTTÁK, futottak a királyhoz: „Dobasd Dánielt az oroszlánok közé, mert megszegte rendeletedet! Istenhez imádkozik napjában háromszor is.”

Megijedt erre a király. Rájött a csalafintaságra.. Tiltakozott: „Nem! Dánielt nem engedem!” De a szolgák csak erősködtek: „Te magad mondtad és a király szava törvény!” Igen, abban az időben úgy volt, hogy amit egy király egyszer kimondott, annak úgy kellett lenni. Dárius nagyon szeretett vólna Dánielen segíteni, de nem tehette. Estére előhozták Dánielt. A király szomorúan mondta neki: „Nem tudok rajtad segíteni, de remélem, hogy Istened majd megsegít téged.” Azzal fogták Dánielt és bedobták az oroszlánok közé.

ÉJJEL A KIRÁLY NEM TUDOTT ALUDNI. Dánielre gondolt. Vajon megsegíti-e őt Isten? Másnap már kora hajnalban dobogó szívvel közeledett az oroszlánveremhez. „Dániel megsegített-e Istened?” — kiáltotta. Örömében ugrálni szeretett volna, amikor a verem mélyéről meghallotta Dániel szavát: „Igen, az Isten megsegített. Elküldte angyalát és az befogta az oroszlánok száját, hogy azok ne árthassanak nekem.” „Húzzátok ki Dánielt a veremből!” — kiáltotta örömmel a király. Dániel épen és egészségesen állt a király elé. Semmi bántódása nem esett. Pedig az egész éjszakát az oroszlánok között töltötte.

A király az irigy szolgákat megbüntette, Dánielt pedig megjutalmazta. Elrendelte, hogy országában mindenki imádja Dániel Istenét.

S. J.

egyházzenei Áhítat

lesz december 13-án, vasárnap este 6 órakor a pécsi templomban (Dischka Győző u. 4—6.).

Műsoron:

Bach-, Liszt-, Szokolay- művek

Orgonái:

Trajtler Gábor

Közreműködik:

A gyülekezet énekkara

Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — mondja a régi latin közmondás. Az iskolai oktatásnak és nevelésnek a legfőbb célja, hogy az életre készítse fel a fiatalokat. A fiatalok sokszor panaszkodnak, hogy az iskolában a sok elmélet mellett kevés idő jut a gyakorlati felkészülésre. Ezért államunk állandóan napirenden tartja a kérdést, hogyan lehet az iskolát még hatékonyabban a gyakorlatra való felkészülés szolgálatába állítani.

Ez alól egyházunk lelkészképző intézete, Teológiai Akadémiánk sem kivétel. Az alapos elméleti felkészülés mellett igen fontosnak tartjuk, hogy a lelkészt szolgálatra készülő fiatalok a lelkészt szolgálat gyakorlatára is minél alaposabban felkészüljenek. Ez napjainkban különösen is fontos. Régen az volt a gyakorlat, hogy a végzett teológusok két-három évig parókus lelkész mellett segédlelkészként tanulták meg a lelkészi szolgálat gyakorlati „fogásait”. Ma azonban gyakorlatilag minden végzett teológus önálló munkakörbe kerül, ezért a lelkészi szolgálat gyakorlatát is a teológusévek alatt kell megtanulniok.

TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNKON o gyakorlatra való felkészülésnek több alkalma is van. A szolgálat elméleti módszereit a gyakorlati teológiai tanszék előadásain tanulják meg hallgatóink. Ugyancsak a gyakorlati teológiai professzor vezeti be őket az igehirdetés és tanítás gyakorlatába. A megtanult módszer alapján a hallgatók igehirdetéseket és tanításokat készítenek, s ezeket a gyakorlati teológiai professzor jelenlétében elmondják, majd közösen megAz Orosz Ortodox Egyház megkezdte az előkészületeket a keresz- tyénség ezer évvel ezelőtt történt elfogadásának megünneplésére. Az ünnepség 1988-ban lesz. Az előkészítő bizottság Pimen pátriárka elnökletével megtartotta első ülését. A pátriárka kijelentette: „Mibeszélik. Az igehirdetés gyakorlati felkészüléséhez tartozik az is, hogy a reggeli és déli áhítatokon a hallgatók maguk szolgálnak rövid igehirdetésekkel. Itt elsősorban azt tanulják meg, hogyan lehet az igét megszólaltatni a lelkészi szolgálatra készülő fiatalok számára.

A SZOLGALATRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS a legfontosabb célja a szupplikációs és teológusnapi szolgálatoknak is. Másodévtől kezdve minden hallgató évenként legalább négy alkalommal elmegy egy-egy gyülekezetbe és ott igehirdetéssel szolgál, valamint beszámol a lelkészképzésről. Az igehirdetésre a gyakorlati teológiai professzor készíti fel őket. A gyülekezeti lelkészek megbeszélik az elhangzott igehirdetést a szuppli- káns teológusokkal és gyakorlati útmutatásokkal látják el őket. Benyomásaikat a szolgálatról megírják a Teológiai Akadémiának is, s így a gyakorlati teológiai professzor a lelkészek véleményére is támaszkodva tudja, hogy a hallgatók felkészítésénél mire figyeljen.

Néhány évvel ezelőtt vezettük be a gyülekezeti hospitálás gyakorlatát, hogy ezzel is segítséget nyújtsunk a jövő lelkészeinek a gyakorlatra való felkészülésben. A hospitálás azt jelenti, hogy a hallgatókat két hétre, vagy tíz napra egy-egy gyülekezeti lelkészre bízzuk. A cél, hogy a gyülekezeti lelkész a rábízott, hallgatót vezesse be a lelkészi szolgálat gyakorlatába. A teológus ilyenkor nem végez szolgálatot, csak végigkíséri a gyülekezeti lelkészt minden szolgálatában: az igehirdetésre való előkészülettől kezdve a különböző igehirvel közeli, testvéri kapcsolataink vannak sok más keresztyén egyházzal, vallásos közösséggel és ökumenikus szervezettel, melyek támogatják a világbékét, ezért reméljük, hogy ünneplésünket a magukénak fogják tekinteni.”

detési és lelkipásztori alkalmakon át egészen a lelkészi hivatali adminisztrációig.

EBBEN AZ ÉVBEN a reformáció hetében október 30-tól november 8-ig végeztek teológusaink gyülekezeti hospitálást. Az l—ll. évfolyamú hallgatók ezt a saját gyülekezetükben végezték. A III—IV. évfolyamú hallgatókat pedig olyan gyülekezetekbe küldtük hospitálásra, amelyek saját gyülekezetüktől eltérő jellegűek. Falusi hallgatóinkat általában városi gyülekezetekbe, városi hallgatóinkat pedig falusi, vagy szórványgyülekezetekbe küldtük, ötödéves hallgatóink a hospitálást februárban a budapesti gyülekezetekben fogják elvégezni. A hallgatók a hospitálás tapasztalatairól beszámolót írtak és a lelkészek is megírták észrevételeiket.

A saját gyülekezetükben hos- pitáló hallgatók legnagyobb élménye az volt, hogy mennyire másképp fest egy gyülekezet, ha azt a lelkészi szolgálat oldaláról nézzük, mintha csak résztvevők vagyunk a gyülekezetben. Ezek a beszámolók azt a gondolatot ébresztették bennem, hogy a gyülekezeti tagok és a nem lelkészi szolgálatra készülő fiatalok számára is nagyon hasznos lenne, ha egyszer gyülekezetüket a lelkészi szolgálat felől nézve ismernék meg. Sokkal jobban megértenék a szolgálat problémáit és hatékonyabb segítséget tudnának nyújtani lelkészüknek. A más gyülekezetben hospitálás pedig szinte ámulva számoltak be arról, hogy milyen sokszínűek gyülekezeteink, és hogy a gyülekezeteknek ez a sokszínűsége milyen nagy felkészülést és leleményességet kíván meg a szolgáló lelkészektől.

JÓL TUDJUK, hogy a teológusévek alatt végzett négyszeri hospitálás csak egy csepp a szolgálat nagy tengerében. Azonban reménységünk szerint ez a csepp is hozzájárul ahhoz, hogy kezdő lelkészeink egy kicsit jobban felkészülve kezdhessék majd meg szolgálatukat. Ezért köszönjük a hospitánsokat fogadó lelkésztestvérek és gyülekezetek készségét és vendégszeretetét.

Selmeczi János'

EZERÉVES KERESZTYÉNSÉG OROSZORSZÁGBAN

Decemberi krónika

ÁV VÉGE FELÉ SIETÜNK, elfogytak az évfordulók is. Erre a hónapra már csak kettő jutott. Méghozzá két haláleset kapcsán, amely egyazon esztendőben történt '350 éve. A gondviselés különös ’ véletlenjének közrejátszasa révén majdnem egyidőben született mindkét alanyunk és mindkét lő evangélikus volt. Koruk , szürke eminenciásai”, akiket a halál két hete választott el egymástól!. Nevezzük néven őket: Rimay Jánost, a költőt, politikust, diplomatát és Lackner Kristófot, Sapron város neves polgármesteréi: az írót, jogászt és kézművest Nyilvánvalóan ismerték egymást hiszen mindkettő jelentős szerepet játszott e zűrzavaros korban, s abban az időben nem igen hemzsegtek a tudós, számottevő emberek Arról nincs tudomásunk, hogy találkoztak^ volna, pedig a történelem szín játéka nem ogy szer egymás közelébe sodorta őket Egymás közelségének szele ennek ellenére megcsaphatta a két politikust, akiknek történelmi szolgálata más-más síkban ment végbe Rimay Alsósztregován született 1570-ben, az evangélikus Nógrádban, ahol majd két es fel száz év múlva Madách lát napvilágot, Lackner az evangélikus Sopronban 1571-ben, amely any- nvi híres embert vonzott falai közé.

Tehát szinte egy időben éltek és a drámairók tollára kívánkozna, hogy Rimay, a magyar _ késő reneszánsz egyik legjelentősebb költőegyénisége Bethlen szolgálatában, az 1619-es hadjárat során, amikor Magyarország valamennyi városa „Győr, Komárom kivételével behódolt”, találkozzék a magyar államtudomány korai képviselőjével, Lackner Kristóffal Sopron falai között. A történelem tálcán kínálta a találkozás lehetőségét. De Hegedűs Géza szerint Lackner ekkor éppen Bécsben tartózkodott, ahol megbízatást kapott, hogy a besztercebányai országgyűlésen részt vegyen. S ha Sopront elkerülték volna Bethlen hadai, akkor Lack- nernek Besztercebányán kellett találkoznia Rimayval. Ez azonban írói fantázia, hiteles adataink nincsenek hozzá. Annál több életrajzi adat áll rendelkezésünkre mindkét emberről.

RIMAY JÁNOS tehát Alsó- sztregova első nagy szülöttje. Atyja szolgálatban állt Balassi Bálintnál, s Rimay szinte gyerekfejjel került a költő-üstökös barátságába. Barátkozási hajlamára jellemző, hogy a kor legkiválóbb személyeivel kereste a kapcsolatot s mellettük tűnt ismételten fel. Huszonöt éves korában csatlakozott a Bocskai-féle felkeléshez, tehetsége révén titkári teendőket végezhetett a fejedelem mellett. Aztán sorba kapcsolatba került a nagy protestáns családokkal, Illésházy István megbízásából Konstantinápolyban bukkant fel (1608), hogy a zsitva- toroki béke ratifikációs okmányán szerepeljen neve, majd Thurzó Imre megbízásából a pozsonyi országgyűlésen látható (1619), s a következő időkben Bethlen szolgálatában. Életének ez a vargabetűje azonban roppant egyértelmű: mindenütt ott látható, ahol veszélybe került a magyar szabadság, s a protestantizmus ügye. Mindenütt szövődnek a kapcsolatok, ahol hitben és meggyőződésben egymásra találtak a szívek, Balassitól kezdve egészen Bethlenig, a nagyságos fejedelemig.

E tarka, de alapjaiban gazdag élet már önmagában is regénybe kívánkozik, hiszen ezen az életen, a kor „szürke eminenciás” életén keresztül ragyogóan meg lehetne festeni a három részre szakadt ország politikai freskóját, s azt a társadalmat, amely e kurta 60 esztendő alatt, itt a Kárpát-medencében elszenvedte a történelem csapásait.

Ha nincsenek véletlenek, akkor az sem véletlen, hogy Rimay pályafutását az első, s talán legnagyobb magyar lírikus szárnyai alatt kezdte. A Balassi-utánzók között tartják számon — nem is csoda, hogy géniusz mestere hatott rá —, mert írt szerelmes, vitézi és istenes énekeket. Szerb Antal nem tartja veretes, rangos költőnek. Maniros, modoros stílusával inkább utánozta a mestert. De Rimaynak nem a költészet volt az eres oldala, naggyá őt politikai, diplomáciai szolgálatai tették. Mégis sokáig inkább csak a költőt kereste benne az utókor, azt, aki már életében ki akarta adni Balassi összes verseit. S hogy neve mégis a Parnasszuson tündökölt, az annak köszönhető, hogy halála előtt egy évvel, 1630-ban Balassival közös kötetben jelentek meg versei. 1631. december 9—11. között halt meg Divényben.

LACKNER KRISTÓF magasra ívelő pályáját egy neves város falai korlátozták. Alig egy évvel

később született, mint Rimay (1571). Dénes Zsófia írja róla, hogy a Bajorországból származó család sarja humanista volt és magyar. „Azzá lett, amikor minden tudásával a magyar földet akarta szolgálni. Kézműves ősöktől származott, aranyművesektől és ötvösöktől.” Csepregen, a híres evangélikus iskolában tanult, amelyet Collaltóék felégettek a várossal együtt, majd Padovában, s aztá*n Sopron egyik legkiválóbb polgármestere lett. Soproni múzeumunkban látható polgármesteri jogara, amelyet ítélethozatalai alkalmából, meg amikor a várost reprezentálta, kezében tartott. Fejedelmi jogar. De Lackner nemcsak kormányozta a várost, gondja volt annak műveltségére is. Megalapította a soproni Nemes Tudós Társaságot, (a Tudományos Akadémia ősét?) s maga is író ember lévén, iskoladrámákat, verseket, aforizmákat készített. íme, ebben is közeli a „rokonság” Rimayval.

Lackner színes egyénisége, s a borongós történelmi háttér nem egy író fantáziáját serkentette írásra. Hadd idézzek néhány sort Hegedűs Géza kis történelmi tévedéssel megírt „Lackner Kristóf” című drámájából. Lackner II. Ferdinánd előtt áll követségben. Szeretné megmenteni Sopront attól, hogy a császár és Bethlen hadai bevonuljanak. Okos, diplomatikus válaszokat ad Ferdinándnak.

Császár: Azért jöttél, hogy engem meghívj Sopronba?

Lackner: Azért jöttem, hogy felséged védjen meg bennünket Bethlen hadaitól.

Császár: Hát ti nem áhítozva várjátok Bethlent?

Lackner: Hová gondol felséges urunk? Éppen azért jöttem, hogy személyesen tudassam felségeddel, Bethlen Gábor követet küldött hozzánk, a soproni tanácshoz, felszólít bennünket, hogy amikor hadai elérkeznek Pozso- nyig, akkor nyissuk meg kapuinkat előtte.

Császár: És miért nem akarjátok kinyitni a protestánsok vezére előtt kapuitokat?

Lackner: Mert mi felséged alattvalói vagyunk.

Császár: Akkor miért űztétek el Collalto seregét?

Lackner: Felséged js tudja, hogy Collalto feldúlta volna a várost, ahogyan elpusztította Csepreget...

Így folyik a vita, mígnem Ferdinánd rájön, hogy a ravasz polgármester a polgárok érdekében replikáz, majd palotagróffá nevezi ki és követi minőségben küldi Besztercebányára, a fejedelem országgyűlésére. Ha Lackner eljutott Besztercebányára, akkor találkozott Rimayval, mert ő ebben az időben Bethlen szolgálatában állt. De Bethlen saját írására is érdemes felfigyelnünk: „Egész Magyarországon, Győrön, Komáromon kívül egy vár, egy város, egy kastély, egy falu Ferdinánd hűsége alatt nincs”. Akkor végül Sopron is behódolt neki. Mert 1619-ben András napján a fejedelem ünnepélyesen bevonult és két napig tartózkodott a városban.

Tegyünk pontot azonban Lackner Kristóf életére is. Pontosan ugyanabban az. esztendőben, két héttel később, mint Rimay, halt meg Sopronban (1631. december 29-én). Rédey Pál