Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-01 / 5. szám

Vasárnap 7 óra Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. február 1-én Havas januári reggel, épp idő­re ébredek, bekapcsolom halkra a kis rádiómat. Ne zavarja a többi pihenőt a családban. „PETŐFI RÁDIÓ. 7 ÓRA. Az evangélikus egyház félóráját köz­vetítjük. Igét hirdet..., énekel a Lutheránia énekkara, Weitler Je­nő vezényletével, orgonái Trajt- ler Gábor.” És már fel is hang- zik%az ének, szárnyal az éter hul­lámain sok otthon, család, kisebb közösségek, betegek és elhagyot­tak, igét várók, de sokszor — esetleg épp véletlenszerűen be­kapcsolva — nem hitben élők fe­lé is. Nekem öröm minden rádiós igehirdetés meghallása, reggeli megerősítés arra a napra. De va­jon másoknak mit jelent egy ilyen kora reggeli egyházi félóránk? Hol innen, hol onnan hallok hoz­zászólásokat, véleményeket, gon­dolatokat: ezeket adnám itt — részlegesen — közre. Feltehetően hasonló érzések sokakban támad­tak, akik az évi 13 alkalommal — hála államunk segítő megér­tésének — hallhatják a rádiós fél­óráinkat. íme: * — „Rendszeresen hallgatom, csak azután kelek fel, és kezdek ezen a napon a házi munkámhoz. Tudja, egy háziasszonynak min­dig van mit tennie vasarnap is. A család, a gyerek, meg minden­féle napi tennivaló — így nem is jutok el minden vasárnap temp­lomba; ilyenkor különösen jó d rádión át hallani az igehirdetést és énekeinket. Ott érzem magam a gyülekezeti közösségben. A csa­lád is megértő; van úgy, hogy — aki már fenn van — kéri, han- gosítsam fel. Ez is öröm nekem” (vidéki gyülekezeti tag). — „Nem vagyok hivő, de gyak­ran hallgatom a vallásos félórá­kat. Sok okosat és jót mondanak a papok. Különösen szívesen ka­pok el egy evangélikus közvetí­tést; a leggyakorlatiasabbnak az ő beszédeiket tartom. Nem félnek sokszor a napi életet is behozni templomaikba” (középkorú értel­miségi). — „Nem múlik el vasárnap, hogy ne hallgatnám — ha adja a rádió — a reggeli áhítatunkat. Előre bejegyzem az éjjeliszekré­nyemen a naptáramba a követke­ző alkalmat, hogy el ne felejtsem. Jó lenne, ha a közvetítés végén bemondanák a következő egyházi adásunkat” (rendszeres templom­látogató, középkorú asszony). — „Betegségem miatt nehezen jutok el templomba; nélkülözhe­tetlen számomra a rádiós igehir­detés. Már el sem tudnám kép­zelni az életemet nélküle.” — „Látásom úgy elromlott, hogy alig tudok — legfeljebb kí­sérettel — a templomig eljutni. De a hallásom még jó, így a rá­diós igehirdetések nagy örömöt okoznak nekem” (idős hittest­vérünk). — „Tudja, én hogy szoktam hallgatni? Munkabeosztásom olyan, hogy gyakran épp akkor vagyok úton. Nem restellem a bu­szon is bekapcsolni, és fülemre szorítva csendben — már ameny- nyire az egyéb zajoktól ott lehet — mindig örömmel hallgatom” (középkorú dolgozó hittestvér). — „Most jöttem ki a kórház­ból: tudja mi történt ott vasár­nap reggel? Az egyik betegnél halkan szólt a rádió, egyházi adás volt. Többen félfüllel hallottuk, majd az egyik beteg kérte, hogy erősítse fel. Én más vallású va­gyok, de mondhatom örömmel hallgattam én is: a betegekről, a segítségre szorulókról volt szó. Mindannyian betegek különösen átéreztük, hogy a keresztyén ta­nítás lényege az, ahogy itt a földi életünkben a mások iránti jóaka­ratunkat, szeretetünket, segítö­'■— HALÁLOZÁS. Bencze Hen­rik, a pesterzsébeti gyülekezet volt presbitere 1980. december 30-án 88 éves korában elhunyt Temetésén Missura Tibor kelen­földi másodlelkész hirdette az igét: „Nem tudjátok, hogy ti Is­ten temploma vagytok és az Is­ten lelke lakik bennetek.” Az elhunytban Bencze Imre kelen­földi lelkész és Bencze István pesterzsébeti orgonista — tanár édesapjukat gyászolják. készségünket megmutassuk. Hogy volt-e valami foganatja az el­hangzottaknak? Volt bizony! A 9 ágyas betegszobában.teljes csend volt, nemcsak az igehirdetés alatt, de utána is néma csend. Nagyon elcsendesedtünk mindannyian. Egyik betegtársunk pedig, aki bár fenn volt, de addig senkinek sem volt segítségére, sőt felesleges hangoskodasaval nagyon nehezen viseltük, azon a napon csendeseb­bé vált, és a fekvőbetegeknek többször is segített. Es ez — tu­dom — annak a reggeli szentbe­szédnek volt a hatasa” (római katolikus beteg). — „Nekünk falun és szórvány­ban, ahol gyakran csak havonta látjuk a lelkészt, nagy erőforrás a rádiós igehirdetés hallása. Hall­gatjuk is, de kérnénk, hogy a Hiszekegy-et a kezdő ima után a lelkész mondja el: sokan vannak, akik itt már ezt lassan elfelejtik. A Miatyánk az benne van a vé­gén, és azt otthon is gyakrabban imádkozzák, de épp a Hiszekegy az, ami más keresztyénekkel ösz- szeköt. Ne hagyjuk azt el, kér­jük!” (szórványban élő gyüleke­zeti tagunk). — „A rádiós istentiszteletükkel kapcsolatban kérdez. Jó, szívem szerint válaszolok, de nem biz­tos, hogy ezt le is írja. Tudja, én olyan félvallású vagyok; nem mondom, hogy nem megyek el olykor-olykor templomba is. De nekem mindegy, hogy melyik templomba. Szeretek csöndben beülni, kicsit elgondolkozni: le­het, hogy maguk ezt nevezik imádkozásnak, mert ilyenkor ar­ra is gondolok, hogy mégis *van Isten. Ilyenkor adok a perselybe is. Ja, hogy most is itt vagyok a templomban: ez igaz, de magam sem tudom, hogy én magam tel­jesen itt vagyok-e? A rádiós is­tentiszteleteket is olykor hallga­tom, sok bölcset tanítanak ott is. De miért nem élnek akkor az em­berek aszerint? És miért nincs olyan hatással rám, hogy más­ként éljek, mint ahogy élek? Ma­gam is örülnék, ha azon kapnám magam, hogy valami változást hozna életemben!” (reméljük előbb-utóbb megindít az elvált barátunk szívében is egy jóra megerősítő folyamatot). — „A kórházban a főorvos megengedte, hogy a rádiót a val­lásos félóránk alatt bekapcsoljuk. Maga is odajött a termünkbe (épp szolgálatos volt), és velünk együtt hallgatta. Figyelte is az arcokat, majd utána azt mondta: »Ugye jó volt kedves betegeink, senkit sem zavart,* Bizony jól esett, és erőt adott a betegségünkben.” — „Múltkor véletlenül akkor kapcsoltam be a rádiót, amikor a vallásos félórájuk ment. Onnan tudtam, hogy az evangélikusoké, mert arról volt szó, hogy több száz beteget, öreget, és beteg gye­reket gondoznak. Hát, ez nagyon szép és példamutató a mai elide­genedett, tülekedő világban. Sok sikert kívánok nehéz munkájuk­ban azoknak, akik ezt — lelkűk szerint vállalva — hosszú éveken át csinálják: csak tiszteletet ér­demelnek” (városi értelmiségi, nem hivő). EZ CSAK TÖREDÉKE AN­NAK, amit híveink, és mások, al­kalmi találkozáskor, hol itt, hol ott elmondtak a rádiós igehirde­téseinkről. Talán úgy lehetne ösz- szegezni, hogy nagy alkalom mind egyházunk, mind a híveink szá­mára ez a lehetőség: éljünk vele minél többször szórványban, fa­lun, városban — még akkor is, ha ott a templom, ahova ugyanaz nap majd el is mehetünk. Az ige hallgatása, a napi életben való megtartása, életünk, munkánk, szolgálatunk igazolja csak, meny- nyire vagyunk jó magyar evan­gélikusok. Ó. I. — Id. dr. Bruckner Győzöné, sz. Farkas Gizella, a volt miskol­ci jogakadémia tanárának özve­gye gazdag és áldásos élet után 98 éves korában 1980 karácso­nyán elhunyt. Hamvait a Farkas­réti temetőben helyezték el Ben­cze Imre kelenföldi lelkész szol­gálatával. „Hála az Istennek, aki a diadalt adja nékiink a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Deaii tér cte. 9. (urv.) Takácsné Ko- vacMiazr zeunai, ae. ii. (urv.) naion- scner js-arioy, au. ö. JLij. j?oiun biuao. fasor de. li. (urv.)tízirmai z.oitan, c*u. Ö. uancs Aiauar. oyorgy iu i de. lei y. (urv.) Szirmai z-oiuui. uiloi Ut 24. de. lei 11. Kututay Beverne. ka­rácsony Sándor u. ál—áö. de. y. KuttKay Lievenie. kanoczi ut í>’i/ö. de. y. (sz,iu- vaK) CseiovszKy i erenc, de. 12. (ma­gyar) Kututay jueveme. maiy Kálmán u. ZÖ. de. ll. Redey fai. kooanya ae. iü. Cdrv.) Veoreos Imre. vajaa Fé*er u. áá. de. fel 12. (úrv.) Veoreos Imre. zugio de. 11. (urv.) Schreiner Vilmos. Ran.osfa.iv a de. b. Ma tűz Fai. Gyarmat u. 14. de. b. Schreiner Vilmos. Kassait Lajos út 22. de. ll. smiciéliuszne uro- biria Erzsébet. Váci ut lzy. de. negyed lü. Benczúr László. Frangepán u. de. 3. Benczúr Laszio. tJjpesi de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsebet de. lü. Virágú Gyu­la. Soroksár Újtelep de. fel 9. Viragn Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. három­negyed b. Matúz László. Kispest de. JU. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- teiep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. fél 10. Scnreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalo­ta Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sasnalom de. 9. Karner Agos- on. Mátyási öld de. 9. Cinkota de. fel Li. Szaiay Tamás, du. fel 3. Kistarcsa le. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László, tákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán, lia- iosiiget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (urv.) Koren Emil, de. fél ll. (német), de. ll. (urc.) voren Emil,' du. 6. Madocsaa Miklós, rorockó tér de. fél 9. (urv.) Madocsai diklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. LO. (úrv.), Görög Tibor, du. 5. Szere- etvendégség: Ottlyk Ernő. XII. Tar- say Vilmos u. 11. de. 9. (urv.) Ottlyk srnő, de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. él 7. Peslliidegkút de. fél 11. Modort i 6 de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Fibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. ll. úrv.) Missura Tibor, du. 6. Donatn László. Németvölgyi út 138. de. 9. Do- íáth László. Nagytétény de. fel 9. Re lenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok ie. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. el' 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. — SZEPETNEK. Január 1-én tisztújítás volt a gyülekezetben. A közgyűlés Szantner Ferencet fel­ügyelővé, Pfeiffer Andrást (szí­nész) másodfelügyelővé, Szeiler Ferencet gondnokká, Fischl Györ­gyöt jegyzővé, Pfeiffer Andrást (fekete) pénztárossá, Szantner Gyulát és Taubert Istvánt temető­gondnokká, Keppel Jenőt és Schnemann Jánost számvizsgáló bizottsági tagokká megválasztot­ta. A presbitériumban a gyüleke­zet nőtagjai: Fritzius József ne, özv. Földesi Andrásné és Műik Andrásné is helyet kaptak. Az új presbitérium ünnepélyes beik­tatása január 11-én volt. Szép színfoltja volt az ünnepségnek az, hogy Varga Árpád, a gyüle­kezet lelkésze meleg szavakkal köszöntötte , a gyülekezet szolgá­latában huszonnyolc esztendőt eltöltött özv. Földesi Andrásné egyházfit. Munkáját mindig a hűség, a lelkiismeretesség és a megbízhatóság jellemezte. Ezt kö­vetően Fritzius Józsefné és Pfeif­fer András másodfelügyelő át­adta a gyülekezet ajándékát. Vé­gül a gyülekezet lelkésze munka­társaink több évtizedes hűséges szolgálatukért könyvjutalmat adott át. — A GYENESDIASI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON (Kapernaum) a téli hónapokban is szeretettel várja a fűtött, hideg-melegvízzel ellátott szo­báiba a pihenni vágyókat A fűtési idő­szakban az üdülési díj (háromszori ét­kezéssel) napi 200 Ft, lelkészeknek, egyházi alkalmazottaknak napi 150 Ft. Jelentkezés Szabó Ferencné otthonve­zetőnél. 8315 Gyenesdiás, Béke u. 51. — Állandóan vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtt hásznált képes levelezőlapokat, levélborítéko­kat és tábori postát. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Budapest, 1076 Lenin krt. 79. (uvarl). Telefon: 121-589. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 81.0044 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató NAPRÓL NAPRA „Jertek és lássátok Isten tet­teit! Félelmesek dolgai az embe­rek között” (Zsolt 06, 5). VASÁRNAP. — „Istenem, kő­sziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítom és fellegváram, menedékem és sza­badítom, megszabadítasz az erő­szaktól” (2 Sám 2?, 3 — Kol 2, 7. — Mk 4, 35—41 — Zsolt 7). Embernek lenni, élni nem ve­szélytelen dolog. Az ember- és életellenes erőkkel szemben sok­szor érezzük magunkat egészen elveszettnek. Ez nemcsak kisebb­rendűségből fakadó érzés, hanem tényleges állapot. Isten kőszálam, oltalmam, szabadítom, fellegvá­ram. Ebben van a csoda nyitja, hogy még vagyok, mert csoda, hogy még vagyok. Létem Isten hatalmát dicséri. „Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér ve­szedelem. Ha Krisztus én Megvál­tóm, Ha Istenem szeret: Ellensé­geim hadától Megvédnek enge- met” (352. ének 1. verse). HÉTFŐ. — „Áldott legyen az Isten, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik ben­ne bíztak” (Dán 3,28 — ApCsel 5, 17—19 — 1 Móz 8, 1—12 — Lk 8, 40—56). Isten angyala nem mindig okvetlenül „mennyből az angyal”. Küldött. Isten küldötte. Én is az vagyok. Annak kell len­nem. Igaz, nem szállók le az ég­ből, esetleg csak átmegyek a szomszédba. Ne okozzak csalódást senkinek, aki Isten segítségére vár. Nyomomban hálaadás fakad­jon, mert én voltam az, aki va­lakire ajtót nyitott, világosságot és friss levegőt engedett bejutni egy zárkába. „Ame Samaritánus Te vagy, ó, Jézusom; Hogy pél­dádat kövessem, Szívből imádko­zom. Lehessek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jóltevésre A szíve kényszerít” (446. ének 4. verse). KEDD. — „Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvet­nek, gyalázatra jutnak” (1. Sám 2, 30 — 1 Kor 10, 31—4 Móz 22, 21—35 — Lk 9, 1—9). Isten dicsőítése nem a szavak művé­szete, hanem az Istentől kapott hivatás engedelmes, önzetlen be­töltése, másoknak áldásul. Ezért még Heródes is látni akar. Két­szeres tiszteletdíjért átkozódással meghazudtolni az imádság sza­vait, ez elől még egy szamár is inkább kitér. „Ha szólnék nyelvü­kön, Emberek s angyalok, S bennem a szeretet Lángjai nem lobognak: Olyanná lettem én És ékes szózatom, Mint zengő érc csupán És pengő cimbalom” (442. ének 1. verse). SZERDA. — „Az Ür terve örök­ké megmarad” (Zsolt 33, 11 — Lk 18, 31 — Jer 5, 20—22 — Lk 9, 10—17). Sok minden van az élet­ben, ami megváltoztathatatlan. Erős gátak fölé nem emelkedhet­nek még a hullámok sem. Az — Vízkereszt után a 4. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 8, 23—27; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 8, (15—20) 21—22. — A TEOLÓGIAI AKADÉMIA hallgatói 1980-ban 220 gyüleke­zetben végeztek szupplikációs, vagy teológusnapi szolgálatot. Gyülekezeteink ezeken az alkal­makon összesen 930 159 Ft. ado­mánnyal támogatták lelkészkép­zésünket. A Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói ezúton is há­lásan megköszönik a gyülekeze­tek, a lelkésztestvérek és hittest­vérek áldozatkész szeretetét, amellyel az elmúlt esztendőben is szívükön hordozták a lelkész­képzés ügyét. — BALASSAGYARMAT. Ka­lácska Béla ősagárd-felsőpetényi lelkészt a gyülekezet 1980 decem­ber 21-i közgyűlése egyhangúlag megválasztotta a Rónay Zoltán lelkész nyugalomba vonulásával megüresedett lelkészi állásra. — FINN ISTENTISZTELET. Évente egyszer finn nyelvű isten­tiszteletet tartanak a Bécsikapu téri templomban, amelyen a Bu­dapesten élő finnek és finn bará­tok szoktak részt venni. Ez évben január 18-án tartották meg ezt az alkalmat, amelyen Kari Ni- kulainen kuhmoni lelkész, ez évi ösztöndíjas hallgatónk prédikált. élethez erő, energia kell. A ke­nyér az energia forrása. Ezért vet­ni és aratni kell. Meg kell enni a kenyeret. Aki a „kell” e lánco­latát megszakítja, nem él tovább. Jézus nekünk energia, akit min­dennap szinte ennünk kell. Csak így élünk belőle. Kínálja is magát eledelül a kenyérben: „ez az én testem.” Aki eszi, átment a ha­lálból az életbe. Hogy ez nekünk ajándék legyen, megvolt számára is a „kell”. Meg kellett történnie mindennek, ami felőle írva volt. „Jézus életnek kenyere, Szeretet­nek mély tengere! Táplálj, üdíst vacsoráddal, Vegyem méltó hála­adással” (308. ének 7. verse). CSÜTÖRTÖK. — „Szüntelenül az Űrra tekintek” (Zsolt 16, 8 — Zsid 12, 3 — ApCsel 28, 1—6 — Lk 9, 18—27). Halál lesi lép­tünk, mégis élünk, de nem va­gyunk istenek. Jézus az Űr, az Isten. Benne és általa van éle­tünk. Örök életünk. Szenvedő tes­tébe beletört a halál fullánkja. Meghalt, de él örökké. Fárasztó kísérő a mindig sarkunkban levő halál. Ha elcsüggedek, az Ürra tekintek, mert ha vele együtt ha­lok meg, vele együtt élek. Öröm­mel élek és szolgálok, mert kér­dem tőled halál: Hol a fullánkod? „Uram, ó, add, ha vándorutam Majd véget ér itt a borúban, El­érjek hozzád, S te fényes orcád Hadd lássam én” (790. ének 1. verse). PÉNTEK. — „Istent dicsérjük nap, mint nap, neved magasztal­juk örökké” (Zsolt 44, 9 — Lk 6, 35 — ApCsel 4, 8—12 — Lk 9, 28 —36). Nagy az Ür Jézus dicsősé­ge, akik látták, azoknak napok­ra elállt a szavuk. De még na­gyobb a jósága. A bűnösök felé sem fogy, sőt! Ö tudja csak iga­zán, kinek van szüksége orvosra. Jóságától még a némának is meg­jön a szava. Az Űr felé: magasz­tallak! Az ember felé: nincs másr ban üdvösség, de általa igen, van. „Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Mi kegyes éltetőnknek, Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hála­adás” (2. ének 3. verse). SZOMBAT. — „Akkor megszáll téged is az Űr lelke, és más em­berré leszel” (1 Sám 10, 6 — Kol 3, 10 — Ézs 51, 4—6 — Lk 9, 37 —45). Csoda, hogy élek, még na­gyobb csoda, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. Eszembe jut, hányszor tepert le az ördög. De ez csak egy múló rosszullét. Nagy megrázkódtatásból más ember- kéntérek magamhoz. Az Űr pa­rancsolt, a gonosz lélek távozott. Jézus lelkének lehelletétől más emberré lenni: ez szabadítás. „Légy velem Istenem! Hozzád esedezem én, Halld meg kérése­met A szenvedés idején.-Ha kí­sértésekkel Soká kell küzdenem, Ne távozz tőlem el, Ne hagyj el, Istenem” (32. ének 3. verse). Kari Béla Orgonáit Erkki Muukkonen zene- igazgató, a stockholmi finn gyü­lekezet orgonistája, aki jelenleg a Liszt Akadémián folytatja ta­nulmányait. Az istentiszteleten nyolcvanketten vettek részt. Utá­na a gyülekezeti teremben „kirk- kokahvi” (templomi kávé) kere­tében találkoztak és beszélgettek, egymással. — IKLAD. A gyülekezet köz­gyűlése új tisztségviselőket és presbitereket választott. A fel­ügyelő Klenk Pál lett, aki régi és kipróbált presbiter volt már. A negyvenkét tagú presbitériumban tizenöt asszony. Az iktatás szol­gálatát Keveházi László esperes vésezte Völgyes Pál ikladi lel­késszel együtt. Az ünnepély szép színfoltja volt, hogy a terített asztalnál a Hazafias Népfront községi bizottsága is köszöntötte az új presbitereket. Ennek a meg­tiszteltetésnek és összefogásnak szép előzménye volt, hogy a falu temetőjének útépítése érdekében a községet körzetenként egy ta­nácstag és egy presbiter, járta be áldozatot kérve, méghozzá szép eredménnyel. Az ünnep és iktató igehirdetés is arra biztatta a pres­bitereket. hogy legyenek „építő­munkások”, építsék a gyülekeze­tei, falujukat és egész társadal­munkat együtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents