Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-29 / 48. szám

^ őKumené <á> öKumené © öKumené © Milyen egységet akarunk ? Világzsinat felé ? A fenti szakkifejezés az Egy­házak Világtanácsának 1973-ban, a spanyolországi Salamancában tartott konzultációja óta vonult be az ökumenikus egységtörek- vések szótárába. Ez a gazdag tartalmú, sokféleképpen érthető és értelmezhető szakkifejezés a legegyszerűbben így fordítható magyarra: zsinati, zsinatelvi egység, közösség. „Az egyesült egyháznak, mint zsinati közösség­nek a látomása” — fogalmaztak szó szerint az ökumené szakem­berei. Igen szerényen és óvato­san csak látomásról, vízióról be­széltek, mint ahogy egyházunk is a Lutheránus Világszövetség legutóbbi nagygyűlésére készí­tett tanulmányi hozzájárulásá­ban reális józansággal így ítéli meg ennek az egységmodellnek az esélyeit: „Az adott ökumeni­kus helyzetben járható útnak látszik az egyházak konciliáris közösségre törekvése. A keresz­tyének összetartozása és testvéri közössége, az egyházak közös szolgálata szempontjából pozitív lépés volna, ha a konciliáris kö­zösség elve szerint egymást köl­csönösen el tudnánk ismerni, mint Krisztus egyháza részeit és eszközeit...” Talán érezzük az óvatos fo­galmazásból, a sok feltételes módból, hogy ez a modell min­den pozitívumával együtt, egye­lőre valóban inkább csak vízió, mint megvalósítható program. De ugyanakkor számos fontos, az egység megvalósítása felé vezető úton nélkülözhetetlen szempont­ra hívja föl a figyelmünket. Ezek közé tartozik, hogy az egységtörekvésnek csak akkor van reális esélye, ha az egyhá­zak előbb kölcsönösen hajlandók egymást elismerni és elfogadni. Az Újszövetség nyelvén szólva: az egvhé» --K-ris?.tus teste, mely test egységéről csak akkor lehet beszélni, ha a láb elismeri a ke­zet, és a kéz a lábat, ha a szem nem vonja kétségbe a fül létjo­gosultságát és fordítva. Vagyis, ha az egyes tagok felismerik és elismerik: a másik is szervesen a testhez tartozik és nemcsak valamiféle „eretnek kinövés”. Csöppben a tenger A másik fontos felismerés, hogy ugyanakkor az egyes ta­gokban is ott lüktet tíz egész test lértyege és élete. A már idé­zett tanulmány ezt így fogal­mazza: „Többről van szó, még­pedig arról, hogy minden helyi egyház önmagában is a teljes egyházat reprezentálja.” Ez te­hát azt jelenti, hogy nem egy­szerűen az elismerés szón van a hangsúly, hanem, hogy egyházak ismerik el kölcsönösen egymást. Ahogy a csöppben ott lehet a tenger minden lényeges alkotó­eleme. úgy a legkisebb egyház­test is igényt tarthat az egyház megjelölésére, ha magán hordja az egyház krisztusi jegyeit. Hogy melyek ezek az elengedhetetlen jegyek? Éppen ezen a ponton értünk a legnehezebben szót , egymással. Minden lutheránus . elfogultság nélkül vallhatjuk. hogy ebben az igen nehéz kér­désben éppen a mi névadó hit— . vallásunk, az Ágostai Hitvallás adhat napjainkban jelentős se­gítséget. Őseink ugyanis egysze­rűen, tisztán biblikus alapon áll­va rugalmasan kijelentették, hogy egyház ott van, ahol az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgál­hatják ki. Tengerben a csöpp A helyi szinten való kölcsö­nös elismerés fontosságának hangsúlyozása ugyanakkor ve­szélyes félreértések forrása is lehet. Vannak ugyanis olyan — egyébként nagyon jóindulatú — de naiv, rajongó „bajnokai” az egységtörekvéseknek, akik helyi szinten a keresztyén egység minden kérdését már „megol­dották”, vagy legalábbis nagyon egyszerűen és egyik napról a másikra könnyen megoldhatónak vélik. Bármennyire is szeret­nénk mindannyian ezt elérni, sajnos a keresztyén egység vi­lágviszonylatban nem ilyen egy­szerű ügy. Az egész test szétsza- kadozotts ágának szomorú tényét nem tudja feledtetni az az egyébként igen örvendetes je­lenség, hogy egy-egy tag egyre gyakrabban fedezi föl a másik­ban a testvért. Ugyanis nemcsak az igaz. hogy a csöppben is ott él a tenger, hanem fordítva is nyilvánvaló tény: a csöpp tartó­san csak a tenger egészében lé­tezhet és nem függetlenítheti magát attól. Krisztus felé Honnan hová induljanak az egységtörekvések? Általában két szélsőséges vélemény kísért so­kakat. Az egyik szerint mindent alsó szinten kell elindítani, meg­oldani, azután lassan majd csak „észreveszik” „fönn” is, hogy tulajdonképpen már „lent” min­dent „elintéztünk”, minden rend­ben van. Ennek az elképzelésnek az egyoldalúságát és naivitását hadd szemléltessem egy nagyon egyszerű képpel a tenger hason­latánál maradva: egy viharos» tengeren hányódó hajó legénysé­gét vajmi kevéssé vigasztalhatja az a tudat, hogy a tenger csak „fent”, a felszínen viharos, lent, többszáz méter mélyen . már nyugalomban van a víz. Ennek a szélsőséges álláspont­nak a hívei nem veszik észre, hogy miközben az egyház egy­ségét hirdetik, maguk osztják meg azt „felső” és „alsó” részre. A másik félreértés, hogy majd magas szinten egyházi vezetők, diplomaták, teológusok megolda­nak minden elvi problémát, és utána már csak annyi a feladat, hogy ezt a fölső szinten kimun­kált egységet le kell vinni alsó szintre. Itt is ugyanaz a kísér­tés, mint az előbb: egy, az egész testet érintő problémát nem le­het csak fenn, vagy csak lenn megoldani. Az újszövetségi képhez visz- szatérve: az egész test problémá­ját igazán csak a fej, Jézus Krisztus oldhatja meg. A cím­ben felvetettük a kérdést, vajon egy világzsinat felé kell töre­kednünk, ahol végre minden vitás kérdést kitárgyalhatunk egymással? Ügy hiszem mindez egyelőre utópia, hiszen őszintén megvallva, egy ilyen világtalál­kozó, sajnos, nagy valószínűség­gel sokkal inkább a keresztyén- ség széthúzásának szomorú fó­rumává lehet, semmint a hőn áhított egység megvalósulásának a helye. A reális cél elindulni a felé a Krisztus felé, aki masa is imádkozik széthúzó népe egysé­géért és maga keresi szétszéledt nyáját a világban. Gáncs péter Csorba Győző: ÜNNEP ELŐTT Csak lassan múljék sok időm legyen fölkészülni: maga a készülődés az is jó s készen lenni jó ugyancsak Évente több a vendég messziről s közelről egyaránt illik tanulnom hogy valóban tisztességgel fogadjam ■ i ; ’ .* " a társaságot - - - <r Nem csekély dolog hogy gyermekcsapatoktól vénekig annyian érkeznek nem is tudom élők-e még mind mert mind élni látszik s mind jókedvű és jóakaratú az ünnep örömétől csillogó Csak lassan múljék hisz jobb is talán a várás mint a beteljesülés Advent. . . Ó mennyi holmimat kinőttem s ledobtam — ezt még nem sőt még nem is kényelmetlen . . . Érzelgősség? öregkor? Fehér a kert áldom fehér a város áldom s elindulok titokzatos ösvényeken (kint? bent? milyen irányban?) jutok melegbe fenyőszagba gyertya­fénybe s remélt ajándékokhoz is Fehér a kert a város is fehér s elindulnak szintén felém seregben lábak és tárgyak advent nem tudok semmit de mindent könnyen elhiszek: kell a meglepetés kell kell az ünnep (Megjelent a költő „A VILÁG KÜSZÖBEI” című kötetében 1981-ben) MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház a Türelmi Rendelet (1781.) 200. évfordulója alkalmából november 29-én, vasárnap este 6 órakor ORSZÁGOS ÜNNEPÉLYT rendez a Deák téri templomban, amelyre mindenkit szerettette! meg­hív A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Műsor: Közének: Erős vár a mi Istenünk (256, 1—2) Igehirdetés: dr. Káldy Zoltán püspök W. A. Mozart: Exultate, jubilate (Alleluja) Énekli: Kukely Júlia, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Kíséri: Dénes István karnagy. Előadás: dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár. Szokolay Sándor: Négy tétel a Libellus Ungaricus című archaikus kantátából, Bornemisza Péter szövegére. Tételek: a) Az evangéliumról b) A prédikációról c) A Szentlélekről d) Erős vár a mi Istenünk Közreműködik: Molnár András — tenor. Berczelly István — bariton A Lutheránia ének- és zenekara. Karigazgató: Weltler Jenő. Orgona: Trajtler Gábor. Vezényel: Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző. Oltárj szolgálat: dr. Hafenscher Károly lelkész. Közének: Jer dicsérjük Istent (2, 1) Ján Vladimir Michalko orgona estje December 6-án, vasárnap este 6 órakor istentisztelet keretében a budavári templomban orgonahangversenyt ad. Műsor: N. Bruhns: G—dúr preludium és fúga J. S. Bach: a—moll concerto Vivaldi nyomán I. Zeljenka: Ligaturák F. Mendelssohn: d—moll szonáta Testvérek között Szlovéniában Magyarországi Evangélikus Egyházunk küldötteiként léptünk jugoszláv földre, hogy dr. Pusz- tay Lászlóval részt vegyünk a Szlovéniai Evangélikus Esperes- ség ünnepélyén a Türelmi Rende­let 200 éves évfordulóján. GÉPKOCSIN KÖZELEDTÜNK úticélunk felé. Az első benyomás Lendava. Az út mellett formás kis templomra esik tekintetünk. Klasszicizáló stílusú homlokzatán a felirat: Erős vár a mi Istenünk. Megállunk és keressük az egyház­fit. A szemben levő házból idős férfi kerül elő, hozza a kulcsokat és látható örömmel nyitja meg az ajtót. Gondozott, szép tiszta templom. A sekresztyében arany­mondások a falon. Az egyházfi melegen érdeklődik honnan jöt­tünk. Kezének szorításában, más­korra való hívásában a testvér hangja szólal meg. Otthon érezzük magunkat. Kisebb falvakon megyünk át. A régi házak stílusától eltér az új házaké, úgy érzem, mintha Auszt­riában járnék. Ugyanazok a lapí­tott tetejű házak, elöl széles er­kélyekkel és az ablakok tele virág­gal. Murska-Sobota (Muraszombat) közelébe érünk. Már messziről látni milyen nagy várossá nőtt. Gyárkémények sora, s a kiemelke­dő magas házak között már eltör­pülnek a templomtornyok. Befor­dulunk a templom udvarára. Nyitva az ajtaja. Megilletődve ál­lok meg a hatalmas templom ol­tára előtt. Ez a templom is szinte frissen renováltnak hat. Színes, népi hatást jelző festése összhatá­sában megkapó. A bársony borí­tású párnás padok mutatják van igény az ülésekre, él a gyülekezet. Felmegyünk a régi parókiaépíHet- be. Belülről ügeysen modernizál, ták. A megnyíló ajtóban Novák Lajos esperes fogad testvéri öle­léssel. Nemsokára Josár Lajos és Skalic Gusztáv lelkészek jönnek. Pillanatok alatt.benne vagyunk a mai gyülekezeti kérdésekben. Moravci. Itt Kuhár József pen­ziója a szállásunk. Ö az egyház­megye felügyelője. Idős ember, de a szíve fiatal. Dar es Salam és a többi evangélikus világgyűlések aktív résztvevője. Szlovén szív, osztrák kedély, magyar vendég- szeretet remek ötvözete. Sokat fá­rad egyházáért, felügyelő a szó nemes értelmében, látogat, irányít, ellenőriz, kitűnő társa az Esperes­nek. Este Skalic Gustáv lelkész ott­honában fűzzük egymásba gon­dolatainkat. Nemcsak a szép októ­beri enyhe este, de az egymásra találás öröme is melegít. MÁSNAP MURSKA-SOBOTÁN az ünnep istentisztelettel kezdő­dik. Hétköznap van, de a templom zsúfolva gyülekezettel. Igaz az egész egyházmegye képviselve van itt, de munkanapon ez a létszám imponáló. Felzeng az ének. Az énekeskönyvből próbálom énekel­ni az ismerős dallamot, szomszé­dom kedves mosollyal nyugtázza igyekezetemet és bizonyára meg­bocsátja, ha hibásan ejtettem ki ’a sok mássalhangzós szavakat. Köszöntések hangzanak el a külföldi küldöttségek részéről. Dieter Knall gráci szuperinten­dens az osztrák evangélikus egy- 1iáz, majd én a magyar evangéli­kus egyház köszöntését adom át. Amíg beszélek szemek csillogása sugározza felém: testvérek között vagyok. Istentisztelet után a gyülekezeti centrumban egyháztörténelmi szimpozion. Jelen van a szlovén kormány képviselője is. Itt hang­zik el előadásom a magyar egy­háztörténelmi kutatás új eredmé­nyeiről. Délután gyülekezetekbe látoga­tunk. Az első hely egy filia. Ma­gas dombon a régi torony mellett modern templom és gyülekezeti ház. A helyi egyházfi nyitja az ajtót. Szavát nem értjük, de aho­gyan két .kézbe veszi kezemet érezteti, testvérek között vagyok. Hódos. Megállunk a csodálato­san szép, modern új lelkészlak előtt. Nézem a három szintes épü­letet, a hozzáépített gyülekezeti termet. Mögöttem ízes magyar szó hangzik. Űj házat épít két férfi és amíg keverik a betont beszélget­nek. Evangélikusok. Megnézzük a lakást. A papné egyúttal papnő is. Férjével együtt fáradnak a gyüle­kezetük gondozásában. Ö az első szlovén lelkésznő. Hátul a dom­bon áll a régi templom. Vakolata nedves, hullik. Ide már aligha jár fel a gyülekezet, amikor ott a köz­ponti fűtéses modern gyülekezeti terem. A templom lassan magára marad. Így lesz több helyen ná­lunk is. Puconi. (Battyánd) Remek fák­kal gazdag parkban áll a szép nagy templom. Különleges karzat­kiképzése és üde színű festése jó összhangot mutat. Érződik mögötte egy nagy és gazdag gyüleke­zet. A lelkészlak is szinte kastély­nak tűnik, most renoválják kívül­ről, belül már készen van. Bala-• zic Evgén lelkész és felesége na­gyon kedvesen fogadnak és ha tol­máccsal folyik is a beszélgetés, érezzük nyitott szívük melegét. Itt egy családhoz is bekukkan­tunk néhány percre. Érkezésünk­kor a férfi még az állatok eteté­sével foglalkozik, de a vendég hí­rére jön és úgy szorítja meg a ke­zünket, mint aki sohasem akarja elengedni és tele van a szeme az öröm könnyeivel. Bodonci. Űj lelkészlakás, meg­újított templom és istállóból ügye­sen átalakított gyülekezeti terem. Meghitt kis udvar közben, és az ablakok tele piros virággal. Az első pillantás erre az épületegyüt­tesre jelzi, hogy benne harmoni­kus életű emberek laknak. Josár Lajos és felesége ilyenek. Percek alatt friss sütemény és kávé illata leng körül. Szíves szó kínálja. A beszélgetés széles skálát fog át. A pannóniai keresztyén emlékektől a magyar evangélikus egyház teoló­giai felismeréseiig. Érthető hiszen Josár Lajos a szlovén egyház saj­tos lelkésze. Szerkeszti a kiadvá­nyokat. Testvéri beszélgetések, újabb meghívások, tanulni sze­retnénk egymástól. Esőfüggönyben fordulunk ki az udvarról és két kéz inti: viszontlá­tásra. Rédicsnél érünk újra Magyaror­szágra. Előbb azonban búcsú No­vák Lajostól. Hívom, jöjjenek el hozzánk hasonló látogatásra. Át­öleljük egymást. Két nép és két evangélikus egyház került közel egymáshoz. Gyors udvarias ellen­őrzés, itthon vagyunk. Az eső kísér tovább. Nagykani­zsán elbúcsúzunk dr. Pusztay László surdi lelkésztől. Néki része van abban, hogy testvérek között voltunk. Régóta tartja a kapcsola­tot a szlovén lelkészekkel, hiszen az ő gyülekezetében élt valamikor Kuzmics István a szlovének na­gyon tisztelt lelki vezetője. Csendesen zümmögő kocsi nyeli az éjszakában a kilométereket. A fényszóró kúpjában, még mindig látom az arcokat, még hallom a szót: viszontlátásra. Sólyom Károly AZ EGYHÁZI TURIZMUS KÉRDÉSEI Anglia északi részén egy ang­likán egyházközség lelkésze el­zárkózott attól, hogy a további­akban amerikai egyházi csopor­tokat fogadjon gyülekezete. Be­jelentésére azután került sor. hogy a látogatásokat szervező titkárság ezt a gyülekezetét túl alacsonynak („too working class”) minősítette ahhoz, hogy azt a vendégszeretetre nyújtsa, melyet „jómódú, középosztálybe­li amerikaiak” várnak ... Ugyanakkor Bar Harbor (Mai­ne, USA) kongrecionalista gyü­lekezete úgy határozott, hogy a továbbiakban nem nyújt díjmen­tes szállást helyiségeiben a tu­risták részére. A lelkész szerint az egyik nyáron ilyen segítséget adtak, amikor az odaérkezők nem tudtak szálláshoz jutni. De azután „a dolgok kicsúsztak a kezünkből”, amikor ennek híre ment, és mindenfelől, még olyan távoli helyekről is, mint a Né­met Szövetségi Köztársaság, Svájc és Izrael érkeztek hoz­zánk szálláskérések.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents