Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-22 / 47. szám
A saját pénzen AZ ALKOHOLÓGIA című fo- lyóiat éventve négyszer jelenik meg az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság kiadásában. Elsősorban orvosok, egészségügyiek számára íródik, de néhány sűrűn előforduló fogalom megértése után haszonnal forgathatja a laikus érdeklődő is. Fordulatos regénynél izgalmasabb, döbbenetes olvasmány. Tematikája sokrétű, a szerkesztők az „alkohológia” fogalmának tágabb értelmezését tartják szem előtt, e fogalomba „beletartoznak mindazok a termelési forgalmazási (tehát gazdasági), kultúrant- ropológiai, szociálpszichológiai (tehát klinikai) rendszerek, folyamatok, jelenségek — s ezek ellenakciói — amelyek a szeszes ital előállításával, forgalmazásával és fogyasztásával (oki vagy következményes) kapcsolatban állnak ..Ide tartozik hát — ebből a nézőpontból — az egész élet, hiszen az „alkohol termelése és fogyasztása ... egész társadalmunkat átszövi”. A KÜLÖNBÖZŐ TÉMÁJÚ CIKKEK egyben megegyeznek: a tárgyilagosan megállapított tudományos igazságok nyomán szenvedéllyel harcolnak az alkoholbetegek megmentéséért, népünk „első számú közellensége”, az alkohol, annak pusztítása ellen. A tények ismeretében az olvasó sem maradhat közömbös. Évről évre növekszik alkohol- fogyasztásunk. Megváltozott társadalmi és gazdasági feltételek között tovább élnek régi ivószokások ... Lakosságunk minden rétegében megtalálhatók a korai halál felé sodródó alkoholbetegek. Csaknem félmillió a nagyi vő, 150 ezer a súlyosan veszélyeztetett alkoholbeteg. Ez a szám az aktív keresőképes lakosság 10—13%-át jelenti... „Bizonyított tény, hogy a mértéktelen szeszfogyasztás a különféle halálokok — a mújzsugor, a súlyosabb keringési légúti, ideg- rendszeri és egyes daganatos megbetegedések, valamint az öngyilkosság és a baleseti halál — lényeges rizikófaktoraként a legfőbb halálokok egyike” (Fekete).' Nőtt az alkoholbeteg nők száma- A nők alkoholizmusa viszont meddőséget, koraszülést, fokozott magzati vagy csecsemőhalált, vele született rendelleneségek sorát okozza. Az elmúlt években „megfiatalodott” a hazai nagyivók tábora, az új betegek egyötöde huszonéves, s nagyon sok a még fiatalabb ..., társadalmunk egyik legveszélyeztetettebb rétege a városba kerülő ipari tanulók, akiknek túl sok pénzük és idejűik van az jvásra ... Pedig egy 15 éves fiatal rendszeres italozással már 5 hóvett betegségről nap alatt alkoholbeteggé válhat, alkoholbeteggé: olyanná, aki már nem tud nem inni! AZ ALKOHOLIZMUS HAZÁNKBAN már elérte a népbetegség szintjét! Annyi áldozatot szed közöttünk, mint valamikor a „morbus Hungaricus”, a TBC. Milliókat költünk gyógyításra, kezelésre és utókezelésre — már többet mint az alkoholból származó jövedelem — az elvonókúrák hatásfoka viszont alacsony, sok a visszaeső, az elvonókúrából hazatérőt sokszor már nem várja, nem fogadja vissza a család, elfordulnak tőle barátok és munkatársak ... Amíg a folyóiratot forgatom, folyton azt kérdezem magamban, miért beszélünk keveset minderről egyházon-gyülekezeten belül. Az alkoholbetegek között evangélikusok is vannak, de ha nem lennének is, társadalmunkat gondjaiban segíteni Istentől kapott feladataink közé tartozik. Amikor egyházunk szolgálata hitet ébreszt és szolgáló szeretetre neveli a ránk bízottakat — ugyanakkor közvetve és közvetlenül — gátat épít az alkohol ellen is. De a már beteg alkoholisták, az alkoholbetegek megmentéséért is — ezen túlmenően — van feladatunk, egyszerre missziói és diakó- niai feladatunk. MISSZIÓI EZ A FELADAT azok felé, akik éppen csak elindultak lefelé, akiknek „Én-erői” még mozgósíthatók, hogy hallják meg Jézus hazahívó szavát, hogy törődjenek a rájuk bízottakkal.. Így is mondhatom: magvetés feléjük, Urunktól tanult pazarló módon, hogy befogadják az igét, s a „tövis” — esetültben az alkohol — megerősödve, el ne fojtsa azt. És diakóniai a feladatunk azok felé, akiket az alkohol már az árokpartra fektetett, kétvállra ..., s a hozzátartozók felé, akik kifosz- tottságukban szenvednek, s nem tudják betegüket talpraállítani. Beszéljük, írjunk erről többet — aztán cselekedjünk! Minnél hamarabb, ha lehet, azonnal, mindenesetre idejében! Sokak életében ez már a huszonnegyedik óra! Zászkaliczky Pál — NAGYKANIZSA. November 1-én este zenés áhítat volt a templomban szépszámú gyülekezettek Az emlékezés, elmúlás, bizodalom, ítélet és az örök élet reménységének hangja szólalt meg J. S. Bach és J. G. Wolter műveiből, korálelöjátékaiból orgonán, hegedűn és fuvolán. Orgonáit Győri Gábor iharosberé- nyi, igét hirdetett Fónyad Pál nagykanizsai lelkész. Veszprém megyei kis gyülekezetekben jártunk KERTA-VESZPRÉMGALSA TÁRSGYÜLEKEZET, de már évek óta nem lehet oda lelkészt találni. Háromszor jelent meg hirdetés lapunkban, de eredménytelen maradt a lelkészi állás betöltése. Természetesen így sem gondozatlan a hét kis gyülekezetből álló egyházközség, mivel három lelkész látja el a környező helységekből a szolgálatokat a püspök által kiküldött helyettes- lelkészi minőségben: Boros Lajos, somlószöllősi, Győr Sándor ajkai, Jankovich Béla bobai lelkészek, természetes mégiscsak az lenne, ha a lelkészállás nem állna üresen, s a tipikusan szórványgyülekezetnek saját lelkésze lenne. Mariska néni törődik az üres parókiával, télen Is fűti, hogy mindig készen álljon a lakás. Ennyire várják az új papot. KARAKÓSZÖRCSÖK AZ EGYIK FÍLIA a kerta-veszprém- galsai egyházközség területén. Temploma régi, 1784-ben kezdték építeni, az akkori korlátozó rendelkezéseknek megfelelően torony és harang nélkül, úgynevezett „oratórium”, imah'áz formájára. Csali 1826-ban építhettek tornyot és vehettek harangot. A falu népének annyira szívéhez nőttek a harangok, hogy amikor az első világháború idején 1917-ben a második harangot is el akarták vinni ágyúöntésre, a gyülekezet közgyűlése kimondta, hogy „az Istennek szentelt harangunkat pusztításra és vérontásra nem adjuk”. ORGONASZENTELÉSRE gyülekeztek egybe nemcsak a karakó- szörcsökiek, hanem a környék evangélikusai is. Az 1911-ben készített orgona már évek óta használhatatlan volt. Most felújított állapotban jelenlegi értéke félmillió forint. Dr. Ottlyk Ernő püspök, Síkos Lajos esperessel végezte az istentiszteleti szolgálatot. A püspök igehirdetése és imádsága után hangzott a liturgikus mondat: „Most pedig szólaljon meg az új orgona Isten dicsősé- ére.” A mély csendből, a feszült várakozást követően Ádám József szombathelyi orgonaépítő mester megszólaltatásával felujjongott a hangszerek „királynője”, s vezette a gyülekezeti éneket: „Dicsérd én lelkem dicsőség örök királyát!” RITKA. MINT A FEHÉR HOLLO, hogy valaki kétszázezer forintos adományt adjon a gyülekezetnek. De Kiss István karakó- szörcsöki egyháztag ezt tette. Ebből az adományból újították fel az orgonát, építettek új ravatalazót az evangélikus temetőben, megcsináltatták a temetői vaskaput és kerítést, s a még fennmaradó ösz- szeget bankba tették a gyülekezet további céljaira. AZ ÚJ RAVATALOZÓ FELSZENTELÉSÉRE kivonult a gyülekezet a temetőbe. Mint sok falusi temető, korábban ez is szomorú képet mutatott, de most minden megfelel a közegészség- ügyi előírásoknak és a holtak megbecsülését szolgáló kegyeletnek. Ma már a kis falvakban sincs „háztól való” temetés. Ottlyk Ernő püspöknek a 90. Zsoltár alapján tartott avató szolgálata után Isten iránti hálával vette körül a gyülekezet az új temetői kápolnát, s énekelte a Krisztus által való feltámadás reménységének, énekét. SOMLÓVECSE a somlószöllősi anyagyülekezethez tartozik. A reformáció kora óta élnek itt evangélikusok. Az 1848—49-es szabadságharc és vele .a vallásszabadság elismerése adta a biztatást a saját templom építéséhez. A falu Petőfi Sándorra adta szavazatát a „táblabirói” tiszt betöltéséhez. A templomot 1851-ben szentelték fel. A harangot 1869-ben szentelték, és akkor még 240 evangélikusból állt a vecsei fília, de ma már csak 60-an alkotják a gyülekezetét. Megtörtént az elvándorlás az Ajka körüli bányákba, gyárakba. A gyülekezet megmaradt mai magja viszont hittel vesz részt az egyházi életben és a terhek áldozatkész vállalásában. KÉT ÚJ OLTÁRTERlTOT avatott most a vecsei templom részére a kerület püspöke, az isten tisztelet keretében. Szent rendeltetésüknek e naptól fogva tesznek eleget az értékes, franciabársony oltárterítők, amelyeket a helybeli asszonyok jó ízléssel készítettek. Ezzel lett teljessé az oltárterítők sora. A püspök most harmadszor járt Somlóvecsén, mert harangszentelésre, a templom külső és belső renoválásának hálaadó ünnepére hívták. A fűtési lehetőségek felújítása, új tölgyfa padok jelzik az adni akarást és mutatják az igényt az Isten házában folyó szolgálatra, Boros Lajos somlószöllősi lelkész fáradha-- tatlan hűséggel járt elöl mindezekben a munkákban. Solti Károly 1913-1981 Nyolc éve' tartó egyre súlyosbodó betegség után, mindössze tizenegy napos kórházi kezelés ideje alatt október 3-án, 68 éves korában hunyt el. Hosszas betegségé ideje alatt piliscsabai ctlákóníáí Intézményünk szolgálati lakásában élt. Felesége hűségesen gondozta és ápolta. A Budapesti Evangélikus Gimnázium egykori tanulója már kora ifjúságától készült a lelkészi szolgálatra. Családja nem tudta fedezni az egvetemi költségeket és ezért maga szerezte meg a szükséges pénzösz- szeget. A régi Goldberger textilgyárban festőinasként évekig dolgozott s mint szakmunkás hagyta el a gyárat, hogy beiratkozzék a soproni Teológiára. Negyvenegy évi házasságukat Csite Máriával. Isten két fiúgyermekkel áldotta meg s ma már több unoka teszi szélesebbe a családi kört. Solti Károly egyházunk nehéz posztján, a szórványban töltötte szolgálati idejének javarészét. Cinkotai segédlélkeszi beosztása után hitoktató lett. majd később Gömörpanyitban, Tállyán szolgált és húszéves abaújszántói gyülekezeti munka után 1965- ben került a piliscsabai Egészségügyi Gyermekotthon lelkésze és vezetőjeként utolsó szolgálati helyére. Szolgálatától betegsége miatt 1975-ben meg kellett válnia. Ravatala mellett Benkő Béla csillaghegyi lelkész hirdette az igét a Filippi levél 4 részének 13. verse alapján: „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.’’ AZ EVANGÉLIKUSOK NAGY RÉSZE törpegyülekezetekben él Veszprém megyében. A lemorzsolódás veszélye fenyegetne, hanem látnánk a hithűségnek oly sok biztató jelét. Az itt szolgáló lel-, készekre sok teher hárul, mert vasárnaponként egymást érik a szolgálatok. De munkájuk gyümölcsének látható jele, hogy igényük a saját lelkészt mindenütt; hogy kell az evangélium, az örömhír Jézusról, hogy a hívek ragaszkodnak evangélikus egyházunkhoz. Ottlyk Márta — APOSTAG. Október 25-én teológusnapi - szolgálat volt a gyülekezetben. Az igehirdetést dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója végezte, Me- kis Ádám IV. évf., Zólyomi Mátyás III. évf., és Vető István I. évf. hallgatók pedig énekszámokkal és szavalatokkal szolgáltak. A HAZAFIAS NÉPFRONT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA már sok szép programot nyújtott a megyében élő lelkészeknek. Tervei szerint évről-évre biztosít egy-egy olyan kirándulást, amely betekintést nyújt valamilyen üzem életébe. Ezek az alkalmak mindig jelentősek, mert egy-egy üzem, gyár ■ életével kapcsolatban voltaképpen hazánk termelési keringésébe kapcsolódunk be ilyenkor. Az idei kirándulás azonban — október 15-én — kiemelkedő volt a sorban: mintegy 30 református és evangélikus lelkész a fóti Gyermekváros vendége volt egy délelőttre. „Ha emberről van szó, akkor nekünk könnyű szót értenünk” — mondotta dr. Barna Lajos, a Gyermekváros igazgatója a lelkészeknek. Ez a mondat két okból is megmaradt bennünk. Egyrészt azért, mert a gyermekek gondozásának és nevelésének ügyében valóban könnyen szót érthetünk. „Az ember-ügy”, az emberek élete, annak minden gondja és öröme közös ügyünk szocialista társadalmunkban, ezt egyre világosabban látjuk. Másrészt pedig: ha valahol „emberről van szó”, akkor itt Foton csakugyan így van. A cél, hogy az itt élő gyermekekből és fiatalokból emberek legyenek a szó legszebb értelmében. A FÓTI GYERMEKVÁROS 40 hektáron, óriási területen fekszik. Aki csak idelátogat, az eligazodni sem tud rajta, de talán mégis its otthon tűinMt oh otthonában Népfront-kirándulás a fóti Gyermekvárosban a központja egy régi, szép és felújítás alatt levő múemlékkastély. Ennqk „márványtermében” fogadott minket az igazgató és szólt igazi belső melegséggel munkájáról. Ebben az épületben természetesen sok minden van még: különböző kulturális és művelődési célokat szolgáló helyiségek, a nagy konyha és étterem is. A hatalmas parkban azonban egyik új épület a másikat éri, mi az óvodákba, az iskolákba, a gyermekek szobáiba néztünk be. De beszélhetnénk arról a ragyogó, modem épületről, ahol a szakoktatások folynak, és ahol nagyon sok gyakorló műhely is van. Szólhatnánk a saját kórházi épületről és a különböző lakásokról is. Valóban egy „városban” éreztük magunkat. A hatalmas intézetben 920 gyermeknek van férőhelye és ezt a sereget 370 gondozó veszi körül szolgálatával. TALÁN „FÓTI SPECIALITÁS” az emberréválás szolgálatában az a néhány vonás, amiket az igazgató kiemelt előttünk. Ebben az intézetben a testvérek együtt vannak. Nem mindenütt van ez így, sokszor távol vannak egymástól, vagy alig tudnak egymásról. Itt ahány testvér van, azok együtt vannak, s ez is erősítheti a „családi közösséget”. Itt kisgyermek- kortól az életbelépésig egy helyen vannak az itt élők. Máshol inkább korcsoportok szevirnt élnek különböző otthonokban. Fótra „minél előbb, annál jobb” elve alapján óvodáskorban kerülhetnek, itt lesznek általános-, középiskolások, .sőt főiskolások, itt válhatnak dolgozó emberekké. A Gyermekváros idén 24 éves. Ha jól éltettem eddig 1200 fiatal került ki innen kerek számmal, ebből 600 szakmunkás, 400 középiskolát és mintegy 200 főiskolát is végzett, meglehetősen sok köztük a pedagógus is, ami szintén „jelzés” arra, amit itt kaptak, fgy lehet az intézet „otthonná” ahová vissza is járnak, november 15. az intézet „születésnapja”, amikor nagy találkozók vannak. AZ ITT ÉLŰ PEDAGÓGUSOK IS hosszú időre vállalják a szolgálatot. „A fluktuáló felnőttek nem pótolhatják a családot” — hallottuk. S az itt dolgozó nevelők valóban együtt élnek a gyermekekkel, szolgálati lakások abban az épületben is vannak, ahol gyermekeik is élnek. Dr. Barna Lajos igazgató jár persze élen e tekintetben is: 24 éve vezeti ezt az intézetet, s ez az ötödik ilyen jellegű szolgálati helye. Sok részletkérdés is előkerült. Döntő itt is a tanulás és munka. A cél, hogy akik innen kikerülnek, művelt, becsületes munkás emberekké váljanak, abban a társadalomban, amelyben megsérültek! Idetartozik a szabad idő helyes felhasználásának kérdése is, „nem jó, ha a gyerek unatkozik” — hallottuk, s ez nemcsak az intézetre vonatkozik. Könyvtár, sportlehetőségek, 70 „hobby-kör” biztosítják a szabad idő tartalma- sítását, s a szép és sok esetben díjazott kiállítási tárgyak ennek bizonyítékai: textil-, famunka, festmények és rajzok, agyagmunkák egészen az égetett zománcokig. S az élet mégsem „katonás rendben” folyik, a szabadság is fontos tényező. „Ébresztő” például még az óvodásoknál sincs, aki mikor ébred, kel, s így a torlódás megoldott. A szobák bútorhuzatát a szoba lakói választják ki, a falfestés színeit és mintáit is, ezzel is az otthonosságot szeretnék biztosítani. Mégis állandóan érezhető, hogy a Gyermekvárosban, ahol mintegy ezer fiatal él, a tisztaság és becsületesség, fegyelmezettség súlyos és tartalmas fogalmak. Mégsem családban élnek itt a gyermekek hazáinkban a többi 35 000 állami gondozottal együtt A Gyermekváros egy közepesen jó légkörű családdal sem tud kon- kurrálni minden erőfeszítés ellenére sem” — hallottuk az igazgató őszinte és elgondolkoztató szavait, s ez a gondok gondja itt, mert „erre a munkára sokáig szükség lesz, nem javul gyorsan a társadalmi légkör”. AZ EVANGÉLIKUS LELKÉSZEK köszönetét és köszöntését már csak néhány gyors szóval volt lehetőség tolmácsolni, az igazgatónak sietnie kéllett, újabb feladatok várták. Érdekes módon, azonban a köszönetét az Evangélikus Elet akkor legutóbbi számával húztuk alá, amely számnak „Akiknek nincs igazi otthonuk” című cikke éppen az ő szavaival fejeződik be, s most újra idekívánkoznak hitvallásként: „A gyermekeknek a vérszerinti családban a legjobb. Ennél egyelőre sehol sem tudunk alkalmasabbat kitalálni, nyújtani. Fáj, hogy azt látom, hogy a családi élet kereteinek lazulása a gyermekeket fenyegeti. Ezért szeretném, ha az én gyermekem és a Foton felnőtt fiatalok valamennyien szentségnek érezzék a családot.” Köszönjük a Hazafias Népfrontnak a látogatás megszervezését, Lukács József Pest megyei Tanács V. B. egyházügyi titkár és Sípos Árpád HNF Pest megyei Bizottsága titkárhalyettese vezetését és kíséretét. Kcveházi László