Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-01 / 44. szám
Három kérdés a reformáció ünnepén 3. Megtartjáik-e az Úr szavai? MI PROTESTÁNSOK NAGYRA ÉRTÉKELJÜK az emberi beszédet. Istenképűségünk egyik jelének tekintjük azt, hogy tudunk szólni, felelősen beszélni, gondolatainkat, érzéseinket ki tudjuk fejezni, emberek között szavunkkal kapcsolatőt tudunk teremteni, jó szóval segítünk, vigasztalunk, bátorítunk, nevelünk. Becsüljük Isten ajándékát, a beszédet. Minden emberi szó között legnagyobbnak Urunk szavát tartjuk. Mi, magyar protestánsok hagyományosan szeretjük anyanyelvűnket, boldogok vagyunk, hogy ezen a nyelven fejezhetjük ki magunkat, hogy imádságunkban, igehirdetésünkben, istentiszteletünkön és hétköznapi életünkben ezt a nyelvet használhatjuk. Szeretjük magyar nyelvű bibliafordításunkat, becsüljük őseink szorgos munkáját, alázatos törekvését, áldjuk Istent, hogy Jézus Krisztus rajtuk keresztül megszólalhatott magyarul is. Boldog vagyok magam is, hogy én is ajkamra vehetem Jézus igéit, s szavam a Názáreti Jézus szava lehet magyarul. A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPÉN IDÉN IS, mint minden évben értékeink, életgyakorlatunk újragondolására, tanításunk tisztázására, hitünk tartalmának megvizsgálására kényszerülünk. Kérdéseket vetünk fel: halálosan, életesen komolyan vesszük-e Urunk szavát? Minden más szónál fontosabbnak tartjuk-e? Megtartjuk-e jó tanácsként, parancsként, örömhírként? Gondolkozzunk: hitünk szerint egyaránt fontos a néma Bárány Jézus tisztelete, és a beszélő Isten figyelése. A keresztre feszített Jézus megváltói munkájáról ugyanolyan tisztelettel gondolkodunk, mint ahogyan a beszélő Jézus szolgálatát becsüljük. JÉZUS HATALMASAN, HATALOMMAL SZOLT. Szava több volt,, mint írásmagyarázat, régi .tekercsek. titkainak felfedése. A Hegyi Beszéd hallgatói joggal álmélkodtak, csodálkoztak tanításán, mert nem úgy szólt, mint az ismert írásmagyarázók. Jézus szava elég erős volt, hogy gyógyítson, vigasztaljon, hitet támasszon, életre keltsen. Jézus szava gyökeres szó volt, feleslegesen nem beszélt, amit mondott, annak súlya volt; amit mondott, arra építeni lehetett. Még ellenségei is elismerték, hogy szájában hamisság nem találtatott, nem hazudott, nem áltatott; amit ígért, megadta. Szavaival a valóságot adta tud- tul: valóságot az Atyáról, valóságot az emberről, aki elveszett, de megtalálható; a világról, amit minden elesettsége ellenére is szeret az Isten, és nem pusztulását, hanem megtartását akarja. Szavával nem rágalmazott, nem gyalázkodott. Ellenségeit sem sértegette. Őszintén beszélt, néha keményen: az arcát verő katonával, az ítélkező hatalmaskodó Pilátussal, a vádoló főpapokkal. Egyértelműen mondott igent, máskor nemet. Benyomást keltőén egyszerűen, sallangmentesen tudott imádkozni és imádkozni tanítani. Káromkodás helyett a kereszten is imádkozott, saját szavaival és népe ősi zsoltárverseivel. Lenyűgözött hallgatói kérésére megtanítja a Miatyánkot, ezt az utolérhe- tetlenül tömör imádságot. Szavával vigasztalta a síró özvegyet, a gyászoló testvért, a jövőtől félő, távolléte miatt aggódó, búcsúzó tanítványt. Szavával démont űzött, haragnak, magánynak, megszállottságnak olykor néma, máskor hangos démonait. Szavával bűnöket bocsátott, bilincseket tört össze. Nem csupán problémákat tisztázott, kérdéseket oldott meg, találós kérdésekre válaszolt, hanem megszabadított addig megkötözött emberi életeket. Szavával embereket gyűjtött össze, nem uszított egymás ellen, nem bujtotta fel a sokaságot, egységet munkált. Szavával távlatot nyitott a holnapra és az örök életre egyaránt. Bizalmat gerjesztett a holnaptól rettegőkben, reménységet a halál hatalmától félőkben. Élete, halála, feltámadása miatt hiszünk ma is szavának. Életünkben, halálunkban övé az utolsó szó. Szavait nem tudta belepni tanítványai értetlenségének homokja, századok iszapja, mai szóáradat sem. Ég és a föld elmúlnak, de az ő beszédei megmaradnak. SOKAKBAN MA MEGRENDÜLT A SZŐ IRÁNTI bizalom. Sokan csalódtak az emberi beszédben. Elegük van fellengzős nagy szavakból, durva beszédből, otromba káromkodásokból, silány szóvirágokból. Csömörük van, rettenetes. Csendre vágynak vagy néma tettekre. Mi protestánsok minden rossz tapasztalat, kudarc, keserű élmény ellenére is hiszünk az Úr szavának. Szívesen idézünk, élünk belőle, s tovább akarjuk adni másoknak, utánunk jövőknek is, gyermekeinknek és unokáinknak. REFORMÁCIÓ MAI NÉPE! őseink éneke szólít és kérdez: „Megtartják-e az Űr szavát?” 1981-ben is? Jaj, csak ne legyen siralmas, az Űr szava híján ünneplésünk! Hadd legyen boldog egész életünk, hiszen boldogok, akik hallgatják és megtartják az ö beszédét, ma is. Hafenscher Károly ítwiil»? Ha lépcsőn föl vezetve fogtad már apró gyerek kezét, érezted, gyönge, összegyüremlő tenyerében hogy mozognak a csontok, válladhoz hogyha vontad egyszer is futkosó kicsi lány fejét s megcsapta orrodat a haj, a bőr meleg madárfészek szaga, ha láttál vonat ablakában csimpaszkodó fiút esengeni a mezőkre gurult olajzöld tollú madarak után, ha láttad ugyanét a küszöbön két lábfejét egymásra gyürögetve, felpuhult nedves arccal szipogni, mert kobakjába szúrt a méh, ha szemhéjad alatt is őrződ egész testében ujjongva, kinyílva száz-galamszárnyként repeső-fehéren, hogy szalad vissza anyjához az élet, tudod mért kap kegyelmet újra, annyi keserves szégyen után is a folytatódás. (Megjelent a költő KÉLT ÚJRA JEL című kötetében — 1979-ben) Káldy Zoltán püspök sajtótájékoztatója A Magyar Űjságirók Országos Szövetsége és az Állami Egyházügyi Hivatal október 7-én sajtótájékoztatót szervezett a MUOSZ székházában az egyházi lapok szerkesztői és munkatársai részére „Az egyházak lehetősége és felelőssége a nemzetközi békeharcban” címmel. A nagy érdeklődéssel kísért tájékoztató előadója dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke volt. — Jelen volt a konzultáción Gölöncsér József, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője és dr. Szellő Tibor, a MUOSZ Szakosztályok Titkárságának vezetője. Az Északi Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlelkészek figyelmét a megüresedett7 ózdi és putnoki (Borsod m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Északi Egyházkerület püspökénél (Budapest, Vili., Üllői út 24. 1085). öKumené © öKumené © öKumcné Milyen egységet akarunk? Látni a célt és tenni érte Hogy ellentétek és feszültségek által szétszabdalt világban élünk — ezt megszokta mindenki, ha ugyan meg lehet szokni az ilyesmit. Az egyenetlenségek sokszor súlyos nyomai ráperzselődtek a városok képére, az emberek arcára és szívére. A világ megosztottsága fájdalmas, költséges, veszedelmes. A KERESZTYÉNSÉG SZÉTHÚZÁSA AZONBAN botránkoz- tató. Egységesen nagyobb hitele, meggyőzőbb ereje lehetne bizonyságtételének. Jézus ezért az egységért könyörgött főpapi imádságában (Jn 17). Az Apostoli Hitvallásban is „az egy keresztyén anyaszentegyházról” vallunk. Az egység akarása, munkálása így elháríthatatlan, el nem hanyagolható feladat. Aki beletörődik a szétszakadozottságba, aki nem fáradozik az egységért, az tehát az igaz hitet hamisítja és tagadja meg. Egyetértő emberekre gondolunk, amikor kimondjuk ezt a szót: egység. S a keresztyén egységről szólva, egyetértő keresztyének vannak szemünk előtt. De túl egyszerű ez az elképzelés, mert túl szűk! Kintrekednek ugyanis belőle az egyet nem értők, a mások, a különbözők. Könnyű egynek lenni azzal, aki velünk amúgy is egyetért, aki minket dicsér, aki velünk meg van elégedve. Ez az egység nem olyasmi, amiért fáradni kell. A keresztyén egység azonban nem lehet pusztán az egyetértő hívők egysége, hanem csak minden Krisztusban hivő egysége. NEM BAJ, HA AZ EGYSÉGRŐL BESZÉLVE valami nagy harmóniára, szent egyetértésre, a hit—hitvallás—szolgálat csodálatos egységére gondolunk. Ha azonban azt akarjuk, hogy ez az egység ne csupán álom legyen, és ne is csak az egyformán gondolkodók szűk klubja, hanem átfogó egység, akkor szembe kell néznünk a mindennapi élet adta kérdésekkel. Ezek a kérdések gyülekezeti körben, egy egyház keretében, és a felekezetek találkozásában is felvetődhetnek, és vessük is fel őket. Milyen emberi különbözőségeket, kegyességbeli, tanításbeli, műveltségbeli, kulturális, politikai és társadalmi különbségeket bír el ez a remélt egység? Meddig lehet ezeket eltűrni, és hogyan lehet őket elviselni? NEMCSAK SAJÁT MŰLTUNKRA, az egyház történetére is különbözőképpen tekintünk, és ez az eltérés hatással van mai magatartásunkra is. Űj helyzetekben, új kérdések és új feladatok előtt állunk, és természetes, hogy nem vagyunk mindig azonos véleményen. De hogyan legyünk és hogyan lehetünk mégis egységben? S ha a különböző vélemények nem is szűnnek meg, hogyan kerülhetjük el, hogy a kisebbség elnyomott, megvetett legyen? Hogyan épülhet bele a kisebbségi — építő — vélemény az egész javát célzó erőfeszítésekbe? Minden kőből épült ház egyfajta harmonikus egység. Mindenfajta kőnek helye és szerepe van benne. Ezt a helyet és szerepet mindegyik számára meg kell találni, de mindegyiket meg is faragják. Milyen változásokat követel a keresztyénség remélt és parancsolt egysége egyes hívőktől, kisebb és nagyobb részektől? ÁLLJUNK MEG A HÁZÉPÍTÉS KÉPÉNÉL. Aki építeni akar, tervre van szüksége. Vannak házak, melyeknél elegendő, ha csak gondolatban tervezik meg: kilépik az alapvonalakat, és már ássák is a fundamentumot. De legtöbbször pontosan és részletesen megrajzolt részlettervek szükségesek: a célt pontosan ismerni kell, hogy az épüljön kezünk alatt, amit akarunk. AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN elterjedt a keresztyén egység elképzelésének néhány megfogalmazása, „terve”, elterjedt, szak- kifejezéssel: modellje. Szeretnénk az elkövetkező hetekben ezeket olvasóinknak bemutatni. Alkalmasak ezek a modellek, hogy bevezessenek a keresztyénség ökumenikus gondolkodásába és tusakodásába. Érzékeltetik az egységgel kapcsolatos elképzeléseket, nehézségeket és feladatokat. Bizonyára érezni fogja az olvasó, mennyire nem csupán jóindulat és lelkesedés szükséges, hanem sok kérdés tisztázása. Jóindulatú, de meggondolatlan lépések éppoly veszedelmesek, mint a tunyaság. A különféle elképzeléseket — egységmodelleket — magunk elé idézve, nem fontos, hogy eldöntsük, melyik a legjobb, legtökéletesebb. Keressük inkább mindegyikben a jót, az igazat, tanuljunk mindegyikből. S ne feledjük: a modellek csak úgy érnek valamit, ha vannak keresztyének, akik Urukra figyelnek, akik — különbözőségeken keresztül is — egymás •kezét és szívét keresik, és szeretettel szolgálnak a világban. Reuss András JAPÁN DELEGÁCIÓ LÁTOGATÁSA Tizenhárom tagú japán delegáció tett látogatást Tanaka moderátor vezetésével D. dr. Ottlyk Ernő püspöknél, mint a Keresztyén Békekonferencia vezető testületének tagjánál. Csaknem valamennyi Japánban működő keresztyén egyház képviselői, egyben a Keresztyén Békekonferencia ágazatában vesznek . részt. Különös érdemeik vesznek részt. Különös érdemeik vannak a „Hirosima Nap” szervezésében, illetve az atomfegyverkezés elleni küzdelemben. SZÉGYEN A FELNŐTTEKNEK Tizenkétmillió fölé emelkedett azoknak a gyermekeknek a száma. akik évente éhség következtében elpusztulnak. Több mint százmillió gyermek válik fogyatékossá hiányos- vagy nem megfelelő táplálkozás miatt. Vitaminhiány következtében évente 250 000 gyermek veszíti el sze- mevilágát. A „Térré des Homines” nevű gyermeksegély-szer- vezet botránynak nevezi, hogy olyan fejlett ipari országok, mint a Német Szövetségi Köztársaság, élelmiszert hoznak be éhező országokból, hogy azután állatokat takarmányozzanak vele. A gyermekmunka és a gyermekprostitúció további százmilliók nyomorúsága. A gyermekek helyzete a Német Szövetségi Köztársaságban sem kielégítő — állapítja meg a szervezet ottani fiókjának közleménye. Évente 61 000 gyermek sérül meg közlekedési balesetben, közülük 1000 meghal. Évente 30 000 gyermeket súlyosan megvernek, százan belehalnak a . verésekbe. Fodor András: Kegyelem Brunne.r Erzsébet, Indiában élő és alkotó magyar festő és édesanyja, néhai Sass Brunner Erzsébet képeiből nyílik kiállítás október, 30-án délután 5 órakor, a Rádai Kollégium dísztermében (IX. Ráday u. 28. II. em.). — A kiállítást D. dr. Tóth Károly, a Dunamelléki Református Egyház- kerület püspöke és dr. Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria ny. főisazsatóia nvitia meg. KIÁLLÍTÁS A RÁDAY KOLLÉGIUMBAN
