Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-01 / 5. szám

őKumené <4> öKumené & öKumetié

Dr. BiHyGraham

a Debreceni Református Teológiai Akadémia

új tisztekében

Mint korábban már hírül adtuk: a Debreceni Református Teológiai Akadémia január S-én tiszteletbeli doktorává avatta dr. Billy Graham amerikai baptista lelkészt, világhírű evangélizátort. Miklós Imre államtitkár ebédet adott a neves vendég tiszteletére. Dr. Billy Grahamot — aki magyarországi tartózkodása során látogatást tett dr. Lékai László bíborosnál, esztergomi érseknél, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökénél — fogadta dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Dr. Billy Graham elutazása előtt, január 10-én sajtótájékoztatót tartott.

DR. BILLY GRAHAMNEK ez volt a második magyarországi látogatása. Az elsőre 1977-ben került sor. Erre január 7-i megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren így emlékezett vissza: „Az 1977 szeptemberében tett első látogatásomat életem legemlékezetesebb utazásaként tartom számon”, amely egyben „szolgálatom fontos mérföldköve volt.” Majd hozzátette: „Ezt megelőzően soha nem kaptam hivatalos meghívást, hogy kelet-európai szocialista államban hirdessem az evangéliumot. örökké hálás leszek mindazoknak az egyházi és állami tisztségviselőknek, akik kifejezték bizalmukat irányomban.”

HOGY MIÉRT DÖNTÖTT A DEBRECENI REFORMÁTUS

TEOLÓGIAI AKADÉMIA úgy, hogy a magas kitüntetéssel jutalmazza dr. Billy Grahamet, arról dr. Bartha Tibor püspök többek között a következőket mondotta a sajtótájékoztatón:

„Gondosan figyelemmel Msér- tük_dr. Billy Graham világméretű evangélizációs tevékenységét, és őszinte örömmel, megelégedéssel tapasztaltuk, hogy az evangélium hirdetését elválaszthatatlanul ösz- szeköti az emberért végzett szolgálat ügyével. A Debreceni Teológiai Akadémia a tiszteletbeli doktori cím adományozásával dr. Billy Grahamnek azon fáradozását kívánta honorálni, amellyel a százezrek előtt evangélizáló ige- hirdető minden kontinensen a keresztyén felelősséget akarja mozgósítani a világ megmentése, a békés jövője, a nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében.”

MIKLÓS IMRE ÁLLAMTITKÁR, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a dr. Billy Graham tiszteletére adott ebéden kifejezésre juttatta: „Kormányunk

őszinte egyetértéssel üdvözölte a Magyarországi Református Egyház kezdeményezését, hogy a Debreceni Református Teológiai Akadémia dr. Billy Grahamnek teológiai díszdoktori címet adományozzon, ezzel kifejezésre juttatva béketörekvéseinek és szolgálatának elismerését.”

„A mi időnkben — mondotta az államtitkár —, ahogy dr: Billy Graham az elmúlt évi, Indiana- polisban történt találkozásunkkor megfogalmazta — a fennmaradás évtizedében — a világnak, a népeknek, a sorsukért felelős politikusoknak, de mindenkinek át kell érezni a felelősséget az emberiség holnapjáért. Dr. Graham akkor mondta ezt, amikor az enyhülési folyamatot már erős megpróbáltatások érték, veszélybe kerültek eredményei, s a felépített hidak összeomlani látszottak.” „Őszintén bízom abban, hogy dr. Billy Graham újabb magyarországi látogatása másokat is arra bátorít, hogy nemcsak megőrizzük az ösz- szekapcsoló hidakat, hanem járjunk és közlekedjünk is rajtuk.”

Az államtitkár pohárköszöntő- jéré adott válaszában dr. Billy Graham a többi között hangsúlyozta: „Amikor 1977-ben Magyarországra jöttem, nyitott szívvel és lélekkel jöttem. Meg akartam ismerni az ön népét és nemzetét és a saját szememmel akartam látni, milyen is valóságban az Önök szocialista társadalma, s különösen az egyház—állam közötti kapcsolat. Megtudtam, hogy a szocialista államokban élő egyházak nagy átalakuláson mentek át, nem minden feszültségtől és nehézségtől mentesen. De az állam és az egyházak részéről egyaránt kialakított új magatartásról is hallottam, mely szerint mind az állam, mind pedig az egyházak felismerték és magukénak vallották azt a felelősséget, hogy együtt kell működniük a közös gondok területén . .. Meggyőződtem arról, hogy valamennyi egyháznak — tekintet nélkül nagyságára — egyenlő jogai vannak, és hogy a magyarországi egyházak szolgálatuk végzésében felismerték a tetteknek és a szavaknak a fontosásgát.”

AZ ÜNNEPÉLYES TISZTELETBELI DOKTORAVATÖ KÖZGYŰLÉSEN megjelentek a református egyház püspökei, a testvéregyházak vezetői, a magyar- országi izraelita felekezet vezetői, a teológiai akadémiák dékánjai, professzorai, esperesék, lelkészek, a Református Kollégium diákjai. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében részt vett az ünnepi alkalmon Miklós Imre államtitkár, dr. Pozsonyi László főosztályvezető és Cseke Béla Hajdú-Bihar megyei egyházügyi titkár, továbbá dr. Szabó Imre, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnöke. Jelen volt a közgyűlésen Henry E. Bergold, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Kürti László református püspök bevezető áhítatát követően dr. Kocsis Elemér kollégiumi főigazgató ismertette dr. Billy Graham életét és munkásságát, majd a dr. Jánossy Imre dékán vezette doktoravatási eljárás után tudományos fokozatot adományozó bizottság nevében dr. Bartha Tibor református püspök adta át Teológiai Akadéma új tiszteletbeli doktorának az oklevelet.

Székfoglaló beszédének központi témájául dr. Billy Graham a következő gondolatot állította: „Keresztyén felelősség a modern világban.” A feszültségekkel terhes világhelyzetre utalva ezt mondotta: „Mi, akik keresztyéneknek nevezzük magunkat, tegyük csupán össze a kezünket és álljunk félre, mialatt a világ nyakra-főre az önelpusztítás örvényébe rohan? Szó sem lehet róla! A mi Urunk így imádkozott tanítványaiért: Nem azért imádkozom, hogy vedd ki őket a világból: amint Te küldtél engemet a világba, úgy küldöm én őket a világba (János 17,15—18). Hiva tásunk úgy szól, hogy ebben a világban kell követnünk Krisztust. Nem szabad csupán az egyház belső ügyeivel elfoglalnunk magunkat, sem pedig a magunk egyéni spirituális életébe beletemetkeznünk. Arra hivattattunk, hogy Krisztusnak szolgáló férfiak és nők legyünk az élet minden területén. Az ebben a világban való feladatainkat visszautasítni nem csupán felelőtlen magatartás, hanem teljesen szembenálló az ige tanításaival és azzal a példával. amelyet a mi Urunk mutatott nekünk.”

A keresztyén szolgálatról, diakóniáról szólva hangsúlyozta: „Amiképpeh Jézus Krisztus a mi evangéliumhirdetésünk középpontja, ugyanúgy Ö a központja a mi szolgálatunknak is. Ő egyrészt parancsolja, hogy szolgáljunk, másrészt példánk a szolgálatban.”

A keresztyén szolgálat két területére utalt ezután: szolgálat a keresztyén hívőt körülvevő társadalmi környezetben, valamint „globális szolgálat”, rzaz „olyan felelősség, amely kiterjed az egész emberi családra”. Ez utóbbira vonatkozóan a többi között a következőket emelte ki: „A mi generációnkat különleges módon megkülönbözteti az az egyedülálló képességünk, hogy a tömeg- pusztító fegyverek által el tudjuk pusztítani az egész emberi nemzetet. Megdöbbentő a nukleáris és a biokémiai fegyvertartalékoknak az állandó növekedése... A leszerelésnek túl kell jutnia a ro- litikai jelszavak és a szűk látókörű nacionálls érdekek szintjén. Ez olyan erkölcsi téma, amelyről az egyháznak keményen fel kell emelnie szavát. A keresztyének — összefogva mindazokkal, akik aggódnak az_emberiség lövőjéért — nem maradhatnak közömbösek ebben a kérdésben. Isten akarata az üdvözülés, nem az elpusztítás! Ez a probléma nem könnyű. Nem szabad visszariadnunk attól, hogy dolgozzunk a békéért, minden erővel, ami a rendelkezésünkre áll. Én itt előttetek megfogadom: én elszántam magamat arra, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az igazi békéért, minden eszközzel, amelyet Isten rendelkezésemre bocsát.”

AZ ÜJ TISZTELETBELI DOKTORT KÖSZÖNTŐ BESZÉDÉBEN dr. Bartha Tibor református püspök a többi között ezt mondotta: „Ügy érzem, hogy ennek a Teológiai Akadémiának a doktori pulpitusa méltó szószék volt arra, hogy azon elhangozzék az ön üzenete, amely felhívja mindazoknak a figyelmét, akik e Földön meghallották és hirdetik a megváltás jó hírét: az evangélium befogadása szolgálatra kötelez, avégre, hogy Krisztus követői az Űr megbízásából és erejével szánjanak szembe a bűn és a halál erőivel ma, amikor a Földön a modern fegyverek végső pusztulással fenyegetik a világot. A hívők minden erejükkel támogatni tartoznak a túlélésért, a fegyver- mentes világ megteremtéséért küzdő embert.”

A doktoravató közgyűlést követő ebéden dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök, Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke. Henry E. Bergold, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötték a tiszteletbeli doktort.

Az Észak-amerikai Egyesült Államok követsége fogadást adott dr. Billy Graham tiszteletére, amelyen számos egyházi és közéleti személyiség jelenlétében egyházunk részéről megjelent dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, valamint országos egyházunk több vezető munkatársa és a sajtó képviselői.

Dénes György:

A világot meg nem vívtam

A világot meg nem vívtam, ki hozzám állt, azt sem hívtam, el nem löktem, ki rám hágott, *

embert látott,, aki látott.

Se többet, se kevesebbet, csak az ég alá esettet, aki föltakarta arcát, s maga ellen vívta harcát.

(Megjelent a költő:

EENYÉREN BORÖKA című kötetében 1979-ben)

Az egység asztalai

A tömegtájékoztatási eszközök ezt a szombatot a többi napnál nem tekintették fontosabbnak. Ennek a szombatnak azonban a legfontosabb belpolitikai eseményeként regisztrálták a Hazafias Népfront Budapesti Küldöttértekezletét.

ERRŐL A FONTOS ESEMÉNYRŐL MOST NEM TUDÓSÍTANI AKAROK — megtették azt a napilapok s egyéb tájékoztatási szervek — hanem arról kívánok beszélni, hogy számomra, az evangélikus lelkész számára miért volt jó érzés, fontos ügy, részt venni ezen a tanácskozáson.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem csodálatosan modern épületében voltunk. Az épülettömb felhőkarcolója ott magasodik a Vili. kerületben — abban a kerületben, ahol lelkész vagyok. Abban a kerületben, amelynek küldötte voltam. Büszke vagyok erre a kerületre, büszke, mert a nagyszerű épület, többszázunkat befogadó tanácstermével, felhőkarcolóként felszökő központi épületével, s erre a felhőkarcolóra újra leírhatom a jelzőt: olyan mint egy felkiáltójel. S a jel azt mutatja, hogy ez az ország, ez a város — Budapest — s ez a kerület mit ért el.

jf v

ASZTALOK MELLETT ÜLTÜNK. S jó asztal mellett ülni. Mint ahogy Jézus is sokat ült asztal mellett az övéivel. Mert ezek az asztalok többet jelentenek a fizikailag kézzelfogható asztaloknál. Ez azon a szombaton Budapest népének asztala volt. S bár az asztalnak több oldala van, mi mégis mind — hívők és nem vallásosak, nők és férfiak, munkások és értelmiségiek — az asztal ugyanazon oldalán ültünk — és ülünk. S mert ez megélt valóság, ezért volt jó érzés hallgatni dr. Ottlyk Ernő püspököt, aki erről r nemzeti egységről hozzászólásában ezt mondta: „A Hazafias Népfront hazánkban világnézeti, vallásos hovatartozásra való tekintet nélkül tömöríti magába mindazokat, akik egyetértenek a szocialista építés legfőbb céljaival.

Egész népünk előtt bizonyosság az, hogy nemzetünk felemelkedését a szocialista társadalmi rend biztosítja és hogy minden további előrelépés ennek a társadalmi rendnek az erősítésétől függ, s ez a felismerés kovácsolja össze mindinkább nemzetünket.

A magyar nép mindig szerette országát, évszázadokon át bőven áldozott érte vért, verejtéket, de áldozatainak eredményét csak azóta élvezi, amióta maga vette kezébe a hatalmút. Érthető hát, hogy nemzeti öntudata, hazafisága, a haza sorsáért érzett felelőssége is most bontkozott ki igazán, és válik mind hatékonyabb erővé. A szocializmus építése során így alakult ki és emelkedik mind magasabbra a nemzet egységének egésze.”

CSODÁS ÉPÜLETBEN TANÁCSKOZTUNK, nemzeti egységben ültünk az asztalok mellett. A szövetségi politika jegyében átgondoltuk a nemzeti egységben megvalósítandó közös holnapunkat. Erről a holnapról beszélt hozzászólásában Maróthy László, a budapesti pártbizottság első titkára is. S most azért is idézek ebből a felszólalásából, mert a magyarországi egyházak példájával kezdte:

„A szünetben találkoztam az egyházak vezetőivel. Egyikük — bár nem nem hatalmazott fel arra, hogy név szerint említsem — azt mondta: nemcsak azért szeret a népfrontmozgalomban dolgozni, mert munkájának értelmét látja, hanem mert ott más vallások vezetőinek személyében is jó barátokat szerzett. Nem lebecsülendő eredmény, hogy évszázadok folyamán egymással oly gyakran szembekerülő vallások éppen a szocialista társadalom s azon belül a népfrontmozgalom égisze alatt jutottak erre a történelmi értékű egyetértésre.” Felszólalásában beszélt az ötéves terv feladatairól, amely mindannyiunkra vár. „Hiszen a jobb társadalmat az egész nép számára akarjuk megteremteni és ez csak az egész néppel együtt sikerülhet!” — fejezte be felszólalását.

PETŐFI ÁLMODOTT AZ ASZTALRÓL, mely mellett mindenki egyaránt foglal helyet. A jognak asztaláról — amely mellett most ott ülhetünk. A költői prujéda beteljesedése volt. S a kötelesség asztala is. Mert amellett is mindannyian egyaránt foglalunk helyet. A munka asztala mellett, gyárban és tervezőintézetben. A műtőasztal mellett és az íróasztal mellett, kórházakban és hivatalokban — lelkészi hivatalokban is. A gyülekezeti termeinkben levő asztalok mellett. Kötelességeink vannak, mert elkötelezettek vagyunk. Mi evangélikus keresztyének kettősen elkötelezettek. Urunknak és népünknek. Ezt valljuk majd negyedszázad óta diakóniai életritmusnak.

Ruttkay Levente

„Boldogok, akik házadban laknak ”

Felújította templomát a surdi gyülekezet '

(Folytatás az 1. oldalról)

közel az Isten. Máshol is megtalálható az Isten, ott van Ö irodáinkban, zakatoló gépeink között és a búzaiöldeken is, de ha egészen személyesen akarunk vele találkozni, akkor a „forráshoz”, a templomba megyünk.

Vannak az ember életében szakaszok, amikor nagyon érzi, hogy szüksége van Istenre. Ezért boldogok azok, akik az Isten házában laknak, boldogok azok, akik templomot újítanak és dicsérik az Istent. „Boldog ember az, akinek Te vagy az ereje” — mai fiataloknak és öregeknek is a bűnbocsánat által, az evangélium által erő tud lenni az Isten. Az ember saját erejét legtöbbször a maga bűne, lelkiismeretlensége, gonoszsága által őrli fel. Ha komolyan vennénk, hogy jelen az Isten életünk során, akkor nem történne annyi rossz körülöttünk, hiszen Isten szeretetével és tisztaságával vesz körül minket. Isten népének feladata itt a Földön, olyan hellyé tenni azt, ahol a kenyér mellett békesség és öröm is terem. Keresztyén reménységünk, hogy majd lesz tovább is a sír után. Ezért boldog ez a nép a mezőn, a gyárakban, az otthonában, mert „hazafelé” tart, ahol színről-szín- re látja majd Urát.

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetést a teológusok éneke követte, majd a püspök átadta rendeltetésének a Szegedi Sán- dorné készítette lila oltárterítőt.

A KÖZGYŰLÉSEN először lelkészi jelentést hallhattunk a ztíü ezer forint értékű tempiomreno- válási munkákról. Majd köszöntések hangzottak fel. Elsönént Pintér János egyházmegyei lelkészi főjegyző, esperesnelyettes megköszönte a püspök gyüleite- zetet újító igehirdetői szolgálatát és maga is arra bíztatta a gyülekezetét, hogy mint „lelki Ház” épüljön tovább (1 Pt 2,5). Jugoszláviából Szkalics Gusztáv maráci lelkész, espereshelyettes hozta el a testvér szlovén egyház üdvözletét. A szomszédos gyülekezetek nevében Madarász István so- mogyvámosi, Szekeres Elemér csurgói, Bándi István gyékenyesi, Teke Zsigmond sandi. Varga Árpád szepetneki lelkész, valamint a nagykanizsai gyülekezet gondnoka adta át köszöntését a gyülekezetnek.

Dr. Káldy Zoltán püspök egész egyházunk öröméről beszélt köszöntésében, majd rövid közegyházi és külügyi tájékoztatót tartott.

A surdi gyülekezet ünnepén részt vett vendégként: Tóth László, a Zala megyei egyházügyi titkár, Karjai József, a helyi tanács elnüke, dr. Rinfeld József, a surdi HNF bizottság elnöke, valamint Staudt Istvánná, a művelődési ház igazgatója.

Az ünnepi alkalom a művelődési házban megrendezett ebéddel zárult.

Gyarmati István