Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-25 / 43. szám

Teológusok a Bakonyban

Teológiai Akadémiánk hallgatói a tanév első teológusnapjának keretében, október 3-án és 4-én öt bakonyi gyülekezetét látogattak meg. Ez a teológusnapi szolgálat nemcsak azért érdemel figyelmet, hogy a teológusok olyan gyülekezetekben szolgáltak, amelyekben eddig még teológusnapi szolgálat nem volt, hanem azért is, mert egyházunk jövendő lelkészei sok olyan tapasztalatot szereztek, amelyet jövő szolgálatukban bizonyára áldással tudnak majd alkalmazni.

SIKÁTORBA a kora délutáni órákban, októberi verőfényben érkezett meg a kis csoport. Már az utazás során feltűntek a szépen zöldellő őszi vetések, a példás rendben megművelt mező- gazdasági területek. Sikátor határában pedig szinte az egész falu apraja-nagyja kint volt a szőlőhegyen, és szüretelte a sok napfénytől mézédesre megérlelt fürtöket. „Régen volt ilyen gazdag szüretünk” — mondogatták a si- kátoriak.

A néhány évvel ezelőtt épült modern parókián fiatal lelkész fogad, kedves családjával. Nem is olyan régen még ő is a teológia padjaiban ült, ma már gazdag tapasztalatokkal rendelkező parókus lelkész. Kitartó munkájának és nem utolsósorban a gyülekezet áldozatkészségének gyümölcse a mintának is szolgálható szép parókia. Most a templom rendbehozását tervezik. Bizonyára ezt a feladatot is ilyen sikerrel oldják meg a sikátoriak.

A teológusoknak az tűnt fel, hogy a gyülekezet tagjai közül többen kosárral, szatyorral igyekeznek a templom felé. „Aratási hálaadó ünnepre készülünk” — mondja a lelkész. „Ilyenkor minden család a termés legjavából hoz valamit a templomba, hogy a legszebb darabok az oltár elé helyezett emelvényre kerüljenek. Segíthettek is mindjárt az aratási hálaadó oltár elkészítésében!” A hallgatók nagy lelkesedéssel tettek eleget a feladatnak. Nagy hozzáértéssel rendezték a félkilós nagyságú burgonyákat, a hatalmas szőlőfürtöket, a gyönyörűen megérlelt gyümölcsöket. Középre hatalmas négykilós ke- Kfl&f került, amit külön erre a célra sütött egy veszprémvarsá- nyi testvérünk. Az oltárra a virágok közé búzakalászok kerültek, s így valóban festői képet mutatott az aratási hálaadó oltár. Az összegyűlt terménynek csak nagyon kis részét tudták az oltár elé helyezni. „Mi lesz a többivel?” — kérdezték a teológusok. „Adományként a Teológus Otthon konyhájának adjuk — volt a válasz. A kenyeret és a szőlőt a veszprémvarsányival együtt — már holnap magatokkal vihetitek. Hadd részesüljenek a teológusok is a mi aratási hálaadó ünnepünkben!”

Az esti gyülekezeti ünnepélyen dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével a hallgatók is bekapcsolódtak a gyülekezet ünneplésébe. „Az aratni való sok, de a munkás kevés!” — volt a téma. „Mi is az aratás szolgálatára készülünk, hogyha majd eljön a nagy aratási hálaadó ünnep akkor a körülöttünk élő emberek közül, minél többen kerüljenek a csűrbe, Isten országa örömébe” — mondta az otthonigazgató.

MÁSNAP''a szolgálatok egész sora várta a fiatal Timóteusokat.

Sikátorban az aratási hálaadó istentisztelet igehirdetését az otthonigazgató végezte. Veszprém- varsányban, a gyülekezet filiá- jában pedig Schreiner Tamás

IV. évf. hallgató hirdette az igét. Itt is aratási hálaadó ünnep volt. Az oltárra helyezett termények között az óriási szőlőfürt nyerte meg leginkább a. teológusok tetszését. „Ilyen lehetett az a szőlőfürt, amelyet Izrael népének kémei Kánaánban találtak” — mondogatták tréfásan.

LOVÁSZPATONÁN, a szépen restaurált Árpád-korabeli templomunkban Pintér Márta IV. évf. hallgató szolgált igehirdetéssel. A többi hallgató beszámolója után a hívek nagy örömmel szorongatták a teológusok kezét: „Jelenleg a bakonytamá- si lelkész gondozza gyülekezetünket. Olyan jó lenne, ha nem maradna üresen a parókiánk, ha nekünk is lenne lelkészünk!”

BAKONYSZENTLÁSZLÓN, a Bakony kellős közepén az istentiszteleten Bencze András III. évf. hallgató prédikált. Régebben ez a gyülekezet is anyagyülekezet volt. Most Bakonytamási társgyülekezete. A hívek nagy örömmel fogadták az igeszolgálatot és a lelkészképzésről szóló beszámolót.

BAKONYTAMÁSIBAN —ahol a gyülekezet lelkésze még a si- kátorinál is fiatalabb — az otthonigazgató hirdette az igét. A színes program keretébe helyezett beszámolót, mint a többi gyülekezetben, itt is Anna Kaa- rina Kumpula finn ösztöndíjas hallgatónk köszöntő szavai zárták be. A testvéri finn nép és a finn evangélikus egyház szeretetteljes üdvözletét tolmácsolta a magyar, de elsősorban a Bakonyban élő evangélikus testvéreknek.

A parókián tartott ünnepi ebéden jelen volt a gyülekezet vezetősége is. A finom ízek melletti beszélgetésben sor került a bakonyi emberek és evangélikusok örömeire és gondjaira is. Természetesen inkább az örömökről volt szó. A gyülekezet gondnoka nem kis büszkeséggel mesélte, hogy éppen ebben a szobában született nagy írónk, Tatay Sándor. Büszkén mondták a többiek is, mennyire szereti az író még ma is szülőfaluját, Bakonytamá- sit. Ugyanilyen ragaszkodók a bakonyi evangélikusok is. Nagyon és őszintén ragaszkodnak gyülekezetükhöz, templomukhoz. „Ha kevesen is vagyunk, azért hűséges evangélikusok maradunk” — mondogatták. A bakonyi emberek hétköznapjaira terelve a szót, elmondták, hogy bár a bakonyi termőföldek nem elsőrendűek, az emberek mégis megtalálják számításukat. Jól élnek és elégedettek. „Hol vannak már azok az idők, amikor a szegény embereknek az erdők sűrűjébe kellett vonulniuk, hogy mint betyárok próbáljanak könnyíteni a szegény emberek sorsán!” — mondta a gyülekezet felügyelője.

Hazafelé gyönyörködhettünk a bakonyi erdők őszi szépségében. A cseszneki vár, a vadregényes bakonyi erdők szépsége mellett azonban mégis a bakonyi evangélikusok őszinte meleg szeretető volt a legnagyobb élményünk.

—i —s

WERNER KRUSCHE,

AZ NDK EGYHAZSZÖVETSÉG ELNÖKE

Dr. Werner Krusche magde- burgi püspököt választották meg a Német Demokratikus Köztársaság protestáns egyházszövetségének elnökévé. Elődje Albrecht Schönherr püspök nyugalomba vonult. A választás 1982 januárjáig érvényes, amikor új zsinat választása esedékes.

Dr. Werner Krusche 1917-ben született. Lipcsében, Heidelberg- ben, Göttingen és Baselben folytatott teológiai tanulmányokat. 1949 és 1954 között Heidelberg- ben tudományos munkatársként tevékenykedett majd drezdai lelkész lett. 1968-ban választották meg magdeburgi püspökké

(Kirchenprovinz Sachsen). 1974 óta az Európai Egyházak Konferenciájának egyik elnöke.

EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÜZEUM

Budapest V., Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikusság a magyar kultúrában

Időszaki kiállítás: Liturgikus művészet — keresztelési tárgyak

Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1981. október 25-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly , de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 5. Szeretetvendégség: Bodrog Miklós. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliusz- né Drobina Erzsébet, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 3. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár IJjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. K5s- pest-Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákospalota MAV-telep de. 8 Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. 11. Szalay Tamás, du. fél 3.Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Nagy László. To- rockó tér de. fél 9. Nagy László. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Ferenczy Erzsébet teol. (szuppl.). XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. Szeretetvendégség: Ruttkay -Elemér. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11.. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.). Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvöigy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István, Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— RÉGI, 1947 előtti használt levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket veszek. Különösen érdekelnek az egykori Árva és Szepes megyében feladott levelek. Cornides Sándor bélyegkereskedő, Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (udvar). Telefon: 121-589.

— ORGONA, harmónium és zongora iavítást, hangolást vállalok. Soós Péter hangszerész mester. 1071 Budapest, Damjanich u. 26/a. Telefon: 213-488.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel.:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal:

1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. - Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

®

81.2733

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomá3

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok” (Jer 17,14)

VASÁRNAP. — „Segíts, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyel.- mesen!” (Zsolt 109,26 — Róm

12,12 — Mk 2,1—12 — Zsolt 34). A , magunk ereje véges és elégtelen. Olykor a betegség, vagy a bűn még azt is gyengíti, ami van. Az a Jézus, aki a bénát meggyógyította és senkit nem küldött el üres kézzel, az nekünk is reménységünk, mert lehetővé teszi az életet, megújítja erőnket, hogy szolgálhassunk. „Ó légy velem küzdelmeim közt, Erőnek lelke, légy velem!... Hív gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el örök szeretet” (24. ének 2.).

HÉTFŐ. — -„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél” (Zsolt 138,3 — Lk 24,49 — Fii

2,12—13 — Zsid 9,16—28). Kiáltani megtanít a nyomorúság is, de tanúskodni az erőről, hálás szívvel magasztalni az Istent csak az tudja, aki erőt, békességet kapott. Csak ne tartsuk ragadománynak! Isten minden ajándéka arra szolgál, hogy szeretet- ben, hűségben teljesedjen ki életünk. Nem azért kell-e Istennek sokszor nyugtalanítania bennünket, mert elkényelmesedtünk? „Add végezzem Uram, Én dolgomat serényen, Mint hű szolgád tegyem, Amit parancsolsz nekem” (29. ének 2.).

KEDD. — „Szenteltessék meg a te neved” (Lk 11,2 — Zsolt

74,10 — Jer 17,12—17 — Zsid

10,1—18). Ki szenteli meg az Isten nevét? Aki féli és szereti az Istent és bizonyos abban, hogy egyedül az ő akarata a jó. Ezért cselekszi szüntelen, kételkedés, latolgatás nélkül. Azt kérjük Istentől, hogy láttassa be velünk, hogy nekünk nem bírálni kell őt, nem ellenkezni rendeléseivel, hanem véghezvinni hűséges, odaadó munkában, áldozatvállalásban, mások megbecsülésében. „Vezérünk Szentlelked legyen, Hogy néped el ne tévedjen” (27. ének 3.).

SZERDA. — „Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Ez a Jézus, úgy jön el, 'ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe”, (ApCsel 1,10—11 —

lMóz 49,18 — Mik 7,18—20 —

Zsid 10,19—25). Krisztus azért ruház fel mennyei erővel, hogy az ő küldetésében, az ő paunká- ját végezzük embertársaink javára. Nemcsak a munka terhét helyezi vállainkra,- hanem segít Szentleikével, hogy mindenki megkaphassa azt, amire szüksége

van. Ezért boldog az a szolga, akit az ő ura munkában talál, amikor megjön. „Ö segélj, hogy életemet, Uram, neked szenteljem, S minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem” (437. é. 6.).

CSÜTÖRTÖK. — „Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2Thessz 2,14 — Zsolt 126,3 — 4Móz 12,1—15 — Zsid 10,26— 31). A keresztyén élet részesedés a Krisztus dicsőségében. Ezért nem egyéni élet, közösségi élet többszörös vonatkozásban is, amelynek két fő iránya van. Közösség Istennel, állandó lelki kapcsolat az élet Urával, és közösség embertársainkkal, állandó nyitottság és kölcsönös részesedés egymás életében. „Ö Uram, kérlek, ( értelmemet Gazdagítsad bölcsességgel, Te segélj, hogy üdvösségemet Munkálhassam serénységgel” (428. é. 10.).

PÉNTEK. — „Dávid, Sámuel és a próíáték hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el” (Zsid 11,33 — 2Krón 20,17 —

2Móz 15,22—27 — Zsid 10,32— 39). A hit Istenre néz, de az ember ügyét és igazságát munkál- , ja. Nekünk Istenben mindenünk megvan, azért mindent megteszünk felebarátainknak, hogy ők is részesedjenek több megértésben, emberségben, szeretetben. A közösségi összefogásban és jóakaratban teljesedjen ki az önzés, közömbösség feletti győzelem. „Megváltóm, vezess igazságodban, Nekem is bő részt adj váltságodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson” (355. ének 5.).

SZOMBAT. — „Közel van az Űr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145,18 — Rm 15,30 — Mt 5,2—10 — Zsid 11,1—7). Istent hívni, kétségtelen, imádkozást jelent. Csak ne váljon egyoldalúvá! Azaz ne én beszéljek mindig, hanem hallgassam meg öt és fogadjak szót neki! Abban válik igazzá a hívás. Arra akarok menni, amerre Ö mutatja az irányt. Kár hívni, ha én akarok feltételekét szabni. „Add, Urunk, hogy véges-végien Megmaradjunk szent igédben; Soha tőle el ne térjünk, Igaz hittel erre kérünk” (858. ének 5.).

K. P.

— Szentháromság ünnepe után a 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 4, 22—28; az igehirdetés alapigéje: Jn 5.1—17.

Azt mondja: szeretlek

Azon a reggelen utoljára láttam az erdőt őszi pompájában. Mentem az erdei ösvényen az őszi erdő kései dalát hallgatva. Csodálattal néztem a sok évet megélt hatalmas törzsű fákat, ahogy saját sors-elrendelésüknek engedelmeskedve alázattal, ellenkezés nélkül elfogadják életük tavaszát, telét, ahogy minden bajuk lassú őrlését viselik.

A sűrű lombok foghíjai között meg-megvillant a nap fénye. Szívem megállított egy hirtelen emelkedőnél. És ahogy ott álltam, hirtelen elborult az ég, feltámadt a szél, hideg, kegyetlen lett egyszerre a világ, megrázkódtak a fák és peregve hullani kezdtek a levelek, meghajoltak az ágak és a füvek és itt is, ott is virágok lemeztelenített szára meredt már csak elém. Mintha minden egyszerre fejet hajtott volna a kikerülhetetlen előtt, csak a fák álltak megingathatatlanul, hajladozó ágaikat tartották keményen, védelmezőn.

Lenn, a forrásnál egy öreg, fáradt szárnyú madár állt elhagyottan. Belenyugvással várta halálát amellyel az erdei forrás mellett, ahol valaha ifjúsága idején szerelméről énekelt. Körötte némán álltak a fák, amelyek még ringatták és ringatni fogják utódainak bölcsőjét.

Szívemben a tőlük látott békével álltam akkor ott én is. Miért nincs körülöttünk is mindig ilyen békés harmónia? Hiszen mindannyiunkban él valahol egy jó adag szeretetképesség! Az ember Istentől kapja ezt. Miért nem használjuk, miért nem élünk vele? Miért nem adunk belőle, miért rejtjük el, miért szégyelljük, amikor magunk is annyira vágyunk rá. Miért nem mondjuk meg szívünk örömét, szeretetét a másiknak. Hányán nem ismerjük a szeretet nyelvét, hányán nem merjük használni. Nézzük a másikat és arra gondolunk, mennyire szeretjük és hallgatunk. Miért nem mondjuk meg? Testvéreim, anyám, kisfiam, életem fele, szeretlek, jó, hogy vagy, hogy megfoghatom a kezed, hogy megölelhetlek, hogy oltalmazó karod alá bújhatok. Miért hallgatunk? Mennyi drága, gazdag, melengető perc, óra, nap nélkül múlik el életünk, pedig csak meg kellene tanulni a szeretet nyelvét.

A szeretet nyelve tettekben is szólhat. Magadhoz ölelsz egy könnyező öreget, egy síró gyermeket, azt jelenti: szeretlek. Kiveszed a súlyos bőröndöt, kosarat valakinek a kezéből, azt mondja: szeretlek. Ajtót nyitasz egy magányosra, azt mondja: szeretlek. Ügy üdvözlőd munkatársadat, barátodat, hogy köszöntésedből érezze: szeretik. Hányféle lehetőségünk van arra, hogy erről a szerétéiről tudomást szerezzen a másik. És mi mégis megfosztjuk magunkat attól az örömtől, amely ebből fakad.

Az élet persze nem engedi meg, hogy örökre magunkénak mondhassuk mindazt és mindazokat, akiket és amit szeretünk. De megadja a lehetőségét annak, hogy szeretetképességünket továbbra is megőrizhessük és osztogathassuk mindenkinek, aki körülöttünk él, aki rászorul, aki hozzánk jön, mert minden szavunkból, minden tettünkből azt érzi, hogy szeretjük.

A szeretet nyelvét megtanulni sohasem késő! Erre tanítottak engem is a nagy erdő öreg, hatalmas törzsű, sok évet megélt fái. Tiszta szívvel tárom hát ki minden embertársam felé szívemet. Azt mondja ez: szeretlek benneteket!

Gyarmathy Irén