Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-25 / 43. szám

GYERMEKEKNEK. Illés meglátja Istent lKir 19. és 2Kir 2. A bálványpapok csúfos veresé­ge után Áháb király és felesége még jobban meggyűlölték Illést. Meg akarták őt ölni, ezért Illés­nek újra menekülnie kellett. A pusztába futott. Amikor már biztonságban érezte magát, meg­pihent egy rekettyebokor árnyé­kában. A fáradtságtól elgyötör­tén így imádkozott: „Elég most már Uram! Vedd el életemet, mert én sem vagyok különb elő­deimnél!” Vágyakozott Isten után és meg szeretett volna hal­ni. Lefeküdt és elaludt a bokor tövében. EGYSZER csak egy angyal érintette meg őt és ezt mondta neki: „Kelj fel és egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Amikor Illés feltekintett, látta, hogy fejénél sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott és ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment az Isten hegyéig, Hórebig. Itt talált egy barlangot és ebben töltötte az éjszakát. Kora hajnalban megszólította őt Isten: „Ne félj, Illés! Jöjj ki a barlangból, állj a hegy tetejé­re és meglátsz engem!” Illés fel­kelt és kiállt a barlang elé. Ak­kor hirtelen nagy erős vihar tá­madt, megszaggatta a hegyeket és a sziklákat. De Isten nem volt a viharban A vihar után nagy földrengés lett, megremegtette az egész- földet, de Isten nem volt a földrengésben. A földren­gés után tűz támadt, de Isten nem volt a tűzben sem. Azután halk suhogás hallatszott. Ekkor érezte meg Illés Isten közelségét. Köpenyével eltakarta arcát és várt. Egy szelíd hang szólította meg őt: „Tudom, Illés, hogy már elfáradtál, ezért gondoskodom más prófétáról. Menj el, megta­lálod Elizeust, ő lesz az utódod, az én prófétám!” ILLÉS MUNKA KÖZBEN TALÁLTA ELIZEUST. Éppen a földjét szántotta. Amikor Illés megállt Elizeus előtt, levette kö­penyét és ráborította Elizeusra Ez volt a prófétai ethívásnak a jelképe. Ekkor Elizeus ezt mondta: „Hadd menjek haza, hogy búcsút vegyek szüleimtől, azután követlek téged!” így is történt. Elizeus búcsút vett szü­leitől és Illés tanítványa lett. ILLÉS már nagyon öreg és megfáradt ember volt. Tudta, hogy nemsokára magához veszi őt Isten, de nem bánta, mert már volt utódja, aki tovább hir­deti Isten igéjét. Egyszer, ami­kor Elizeussal együtt vándorol­tak, Illés igy szólt tanítványá­hoz: „Kérj valamit! Megteszem, mielőtt Isten elszólít tőled.” „Jusson nekem a benned mun­kálkodó lélekből kétszeres rész!” — mondta Elizeus. Amint tovább mentek, egyszer csak nagy fényesség támadt. Egy tü­zes szekér jelent meg tüzes lo­vakkal és elválasztotta Illést Elizeustól. Amikor Elizeus föl­eszmélt, már nem látott semmit, csak Illés köpenye hevert a föl­dön. Felvette, magára terítette és elindult a szolgálat útján. Tudta, hogy Illést Isten vette magához, de a prófétai lelket örökséHkén- neki adta át. Ezért bátran indult el. hogy elvigye Isten üzenetét az emberekhez. S. J. RÓMAI KATOLIKUS NYILATKOZAT A NEUTRONFEGYVERRÖL Az Egyesült Államok kormá­nyának döntése, hogy megkezdik a neutronfegyver sorozatgyártá­sát, új fegyverkezési versenyhez 'Vezet a Varsói Szerződés orszá­gaival. Keresztyén szempontból a fegyverkezési verseny a teremtő Isten elleni bűn, mivel halálhoz vezet. Ezt az álláspontot képviseli Guiseppe de Rosa olasz jezsuita, a Vatikán Nemhivők Titkárságá­nak tanácsadója, s egyúttal a „La civilta cattolica” jezsuita folyó­irat munkatársa. A „Corriera della sera” című milánói lapban megjelent meg­nyilatkozás tekinthető az első félhivatalos vatikáni állásfogla­lásnak Reagen elnök döntésével kapcsolatban. fiz olasz jezsuita páter meg­kérdőjelezi azokat az állításokat, melyek a Varsói Szerződés döntő túlerejéről szólnak. Megjegyzi, hogy a neutronfegyvert a Szovjet­unió nem az egyensúly fenntartá­sának, hanem megbontásának te­kinti. Éppen a NATO jut e fegy­ver által katonai túlerőhöz, ame­lyet a Szovjetunió fenyegetőnek tarthat. De Rosa utal a fegyverkezés roppant költségeire, melyeket a világban tapasztalható éhség kap­csán erkölcsileg nem lehet iga­zolni. Az éhség és elnyomás fel­számolását szándékozó megoldá­sok azonban egyre távolabb ke­rülnek a fegyverkezés jelenlegi, ugrásszerű növekedése mellett. Keresztyén szempontból „a fegy­verkezési verseny bűn Isten ellen, akinek a teremtési rendjét rom­bolja szét, ami az ember javát és nem pusztulását akarja”. „Ezért mint embert és mint keresztyént a jelenlegi fegyverkezési verseny, melynek az amerikai döntés csak egy része a neutronfegyver gyár­tásáról, csak aggodalommal tölt­het el.” ,,írok nektek, ifjak...” Fiatalok egymás között Az ember társas lény, ami azt jelenti, hogy csak közösségben, azaz emberek társaságában talál­ja meg igazi örömet es boldogsá­gát. Gyermekek és fiatalok részé­re ez a közösség elsősorban gyer­mekek és fiatalok közössége. Hi­szen természetes, hogy gyerme­kek a gyermekek társaságát, a fiatalok pedig a fiatalok közös­séget keresik és kedvelik. S ha be tudnak illeszkedni ezekbe a közösségekbe, akkor már megtet­ték az első sikeres lépéseket a boldogság útján. A KÖZÖSSÉGBE VALÓ BE­ILLESZKEDÉS azonban nem mindenki számára könnyű. Tud­juk, hogy vannak gyermekek és fiatalok, akik bárhová kerülnek, mindjárt feltalálják és Otthono­san érzik magukat. Nekik soha nem jelent problémát a közösség­be való beilleszkedés, vagy egy újabb közösségbe való kerülés. Másoknak viszont ez a beillesz­kedés nagyon nehezen megy. Vannak befelé forduló, nehezen oldódó fiatalok, akik azt várják, hogy a közeledő lépéseket mások tegyék meg feléjük. Szülőknek, pedagógusoknak, de a közösség tagjainak is segíteni kell ezeknek a gyermekeknek, vagy fiatalok­nak Át keli segíteni őket a kez­det nehézségein, hoay minél előbb feloidód'anak. és ők is megtalál­ják az igazi közösséget. 1. Illésnek Istennel való talál­kozása azt mutatja, hogy Isten­nel igazán csak csendben lehet találkozni. Melyik énekünk szól erről? 2. Ki volt az az ószövetségi férfi, akit Isten Illéshez hasonló módon vett magához? 3. Illést Izrael népe még Jé­zus . korában is visszavárta. Egy­szer meg is jelent Mózessel együtt Jézusnak és a tanítvá­nyoknak. Milyen alkalomból? EZ A PROBLÉMA MÁR A CSALÁDON BELÜL MEGKEZ­DŐDIK. A gyermeknek be kell illeszkednie a gyermekek közös­ségébe. Ez sokszor nem is nagyon egyszerű, hiszen annak ellenére, hogy vér szerint testvérek, na­gyon különböző egyéniséggel ren­delkeznek. Nem is szólva arról, hogy az idősebb testvéreknél mindig ott van a kísértés, hogy lenézzék a kisebbeket és uralkod­janak fölöttük. Az a gyermek, akinek vannak testvérei, és jó közösséget tud velük kialakítani, már megtette az első sikeres lé­péseket ahhoz, hogy a közösség­keresés és kialakítás további for­dulóit is sikeresen vegye. Mert a családi közösségek után további közösségekbe kerül a gyermek vagy fiatal: a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az utca, a munkahely vagy a gyülekezet kö­zösségébe. Ezekbe a közösségek­be való beilleszkedés újabb és újabb akadályt jelent., amit le kell győzni, mert különben fe­szültségekbe kerül a fiatal. A kö­zösségkeresés és alkotás folyama­ta nem is szűnik meg addig, amíg csak él az ember. A közösségbe való beilleszkedés problémáival szinte naponta szembe kell nézni mindenkinek. AMIKOR A FIATALOK F.OY- EGY KÖZÖSSÉGBE KERÜL­4. Egy nagy .költőnk Illésről ezeket írta: ,.Az Ür Illésként el­viszi mind / Kiket nagyon sújt és szeret: / Tüzes, gyors szíveket ad nekik, / Ezek a tüzes szeke­rek. — Ki volt ez a költő? Aki tud rajzolni, rajzoljon le egy jelenetet mai történetünkbe Válaszaitokat és a rajzot novem­ber 8-ig küldjétek be a követke­ző címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Pus­kin u. 12. — 1088. NEK, akkor szinte elképzelhetet­len, högy a közösség minden egyes tagjával azonos szintű és mélységű kapcsolatba kerüljenek. A társaságban mindig vannak szimpatikusabbak és kevésbé szimpatikusak. Az egyikkel job­ban megértjük egymást, mint a másikkal. Talán azért, mert ha­sonló a gondolkodásunk, és egy véleményen vagyunk, vágy talán éppen azért, mert sok minden­ben ellentétes a véleményünk és jói el tudunk vitatkozni. Az ilye­nekkel szorosabb kapcsolatba ke­rülünk, többet vagyunk együtt, talán egész életre szóló szövetsé­get kötünk. A fiatalok életében kétféle ilyen kapcsolat szokott előfordulni: a barátság és a sze­relem. MINDKÉT KAPCSOLATNAK MEGVANNAK A MAGA FEL­TÉTELEI, problémái és kísérté­sei. A barátság talán a legjobb egyéniségformáló erő. Sok ember annak köszönheti élete sikereit, boldogságát, hogy jó barátai vol­tak, akiktől sok indítást és segít­séget kapott a helyes célok meg­választására és a hatékony mód­szerek megtalálására. Azonban ellenkező példák is vannak. Sok embernek azért került csődbe az élete, azért lett iszákos vagy bű­nöző. mert fiatal korában olvan barátok közé keveredett, akik szinte sodorták őt a leitőn lefelé. A szerelem talán még a barát­ságnál is döntőbb az ember éle­tében. Azt szokták mondani, hogy a szetelem érzése spontán szüle­tik a fiatalok szívében, azonban mégsem mindegy, kibe lesz egy- egy fiatal szerelmes. Az pedig különösen nem mindegy, hogy a szerelmesek hogyan élnek Isten­nek ezzel a drága ajándékával, hogyan nevelik egymást a szere­lemben, hogyan engedik, hogy a szerelem igazi életcéllal, tarta­lommal töltse meg az életüket. A zátonyra futott házasságok so­kasága, a válások nagy száma és az ezzel járó sok kín és gyötre­lem pedig arról beszél, nem mind­egy, kit választanak a fiatalok h'tvestársnak, hogyan készülnek fel és hogyan indulnak a házas­élet útjára. MOST INDULÓ SOROZA­TUNKBAN ezekkel a kérdések­kel fogunk foglalkozni. írásaink­ban elsősorban azokra az izgal­mas kérdésekre próbáljuk megke­resni a választ, hogyan lehet iga­zi barátságot kötni, hogyan lehet áldás számunkra Isten legdrá­gább ajándéka, a szerelem, ho­gyan lehet igazi hűséges hitves­társat találni, aki elkísér bennün­ket egy életen át. S hogy fiatal olvasóink ne mondhassák azt, hogy elegünk van már az idő­sebbek kioktatói írásaiból, fiata­lokat kértünk meg: Valljanak ők maguk, őszintén ezekről a prob­lémákról ! Selmeczi János Rajz Szemem ablakán át mindig nézegettem, fülem ajtajában sokat hallgatóztam. Láttam is a hajnal rozskalászát érni, hallottam a holdban Dávid hárfáját zenélni. Ujjamat is láttam: razolt egy virágot — tulipán nőtt a papíron, nyílt és elvirágzott. (Beney Zsuzsa: Cérnahangra — Budapest, 1972.) Kérdéseink Pezsdiilő élet A Türelmi Rendelet és a Nagyalföld evangélikussága A tavaszi napfény megpezsdíti az életet, szárba szökken a vetés. A PROTESTÁNS ALATTVA­LÓK ELNYOMÁSÁNAK ENY­HÍTÉSÉRE, a birodalom érdeké­ben adta ki II. József híres Tü­relmi Rendeletét. Bármennyire korlátok között, mégis a tavasz nyitánya volt. S mint ahogy a ta­vasz több tényező együttes hatá­sa, e történelmi engedmény is így lett hathatós. Az Alföldön a több szabadságot segítette a munkás­kéz hiánya, a gazdasági kényszer is. A hosszú török uralom közis­merten pusztasággá tette ezt az országrészt. Aki itt hasznot akart, annak meg kellett becsülnie az embert, bármilyen hite volt. Így, amikor a szarvasi és herényi tele­pesek feltételként kérik templo­muk építését és a hozzá szükséges faanyagot, a római katolikus föl­desúr természetszerűleg járul hoz­zá, holott ez még III. Károly ide­jében volt. Az állam és a földes­urak nyilvánvaló akkori szorító gazdasági érdeke, mely a mun­káskéz védelmét követelte, korlá­tozta a papi türelmetlenség kitöré­seit. Így az evangélikusok is béké­sen veszik tudomásul a katolikus egyház joghatóságát. Amikor a szarvasiak papját Markovitz Má­tyást „megvizsgálni” jön a római katolikus püspök, bandériummal fogadják s fel sem fogják, hogy ez vallásuk sérelme egyben. Ez a joghatóság most már megszűnik. A gyülekezeti élet fontos része az összegyülekezés helye: o templom. Előzőleg az istentisztele­ti helyek igen szerények. Tessedik szavaival: „Akkoriban a protes­tánsoknak erős anyagból csak kocsmákat volt szabad építeni, nem templomokat.” Ha másként nem «adódott, úgy kissé átalakí­tott pajtákat állítottak rendelke­zésre. Nyíregyházán 1786-ig egy átalakított csűrben tartották az istentiszteleteket. Ahol imaháza­kat építettek, részben a szegény­ség. részben a hatósági engedé­lyek előírásai miatt a legkönnyeb­ben elérhető és a legolcsóbb épí­tőanyagokat használták fel. Fából szerkesztett imaház volt a Nógrád megyei Galgagután. Készítették vertfalból, vályogból és lefedték náddal, mint a Pest megyei Cső- várott. Tudunk olyan megoldá­sokról, melyeknél a fal belső vá­zát vesszőfonat képezte és ezt va­kolták (Békéscsaba). Természetes, hogy az ilyen imaházak hamar tönkrementek. A szarvasi gyülekezetben az első 60 év alatt 3 templom avult el. Az í's érthető, hogy ezeknek az építésze­ti szerkezete nagyon egyszerű. Azok készítik, akik a falu lakói­nak házait építették. A TÜRELMI RENDELET MEGNYITOTTA A NAGYOBB LEHETŐSÉGET. Eleinte főbejá­rata nem az utcáról nyílott és nem rendelkezett sem toronnyal, sem haranggal. A kor szelleme azon­ban erősebbnek bizonyult. II. Jó­zsef egyre több korlátot szünte­tett meg. Így azt a tilalmat is, hogy nem adható építési engedély, ha egy óra járásnyira van már temp­lom. Szahad lesz tornyot építeni (1786), utcára ajtót vágni (1788), a filiákban is építeni. Ahogy a gyülekezetek lélegzet­hez és anyagiakhoz jutottak, bőví­tési engedélyeket kértek, hogy a hívek növekvő számát a templom be tudja fogadni (Békéscsaba, Orosháza, Cinkota stb.). Ahogy le­het, tornyokat is építenek. Először csak külön tüz-várostoronyra kap­nak engedélyt (Szarvas, Oroshá­za), de csakhamar hozzáépül a templom, vagy megnagyobbítják, hogy hozzáérjen. Ahol pedig a nagyobb gyüleke­zetek szapora evangélikussága egyre nagyobb körben rajzott ki vidékre, községek, falvak alakul­tak, önállósultak és templomot építettek. Ehhez már az 1790—91. évi vallásügyi törvény is hozzáse­gített. MÁLYUSZ ELEMÉR MEGÁL­LAPÍTÁSA SZERINT a helytar­tótanács 1782. október 18-tól, ami­kor Bazin megkapta az első enge­délyt, 1784 májusáig 141 esetben adott engedélyt a vallásgyakor­latra, 1787 végéig 218 esetben. 10 év alatt 220 új gyülekezet alakult. Nincsenek pontos adataim, hogy ebből mennyi jut az Alföldre. Hi­szen itt a 17. század végétől a 18. században folyamatosan alakul­nak meg az evangélikus egyhá­zak. Először Pest megyében, aztán a török elvonulása után a Duna— Tisza köze déli részén és a Kö­rös—Maros vidékén. Mai templomaink nagy része azonban a 18. század végén épült. Ezek most már bővebbek, dísze­sebbek, bár messze elmaradnak csillogásban a hasonló rk. épüle­tektől. Térképezésükkel és szer­kezeti megoldásaikkal a lényegre utalnak. Elsősorban maradandób­bak, Az egész lakosság összefog, s fuvarral, munkájával járul hoz­zá, hogy méltó hajlékot emelje­nek. Sokszor messzi vidékről kell a fátlan, kőben szegény Alföldre elhozni az építőanyagot, de nem sajnálják a fáradságot. Így épül a gyülekezet is közös szolgálattal szent templommá, Isten hajléká­vá a Lélek által. Mert mégsem a külső templom a legfontosabb az evangélikus hívők számára, ha­nem az evangélium hirdetése, a keresztelés, az úrvacsorái közös­ség á hívek rendszeres összegyü- lekezésében is megbizonyuló kö­zösség. Ez tartotta meg az évszá­zadok elnyomatásában is, adott erőt, reménységet, amelyet Isten a türelmi rendeletén keresztül iga­zolt. Kovács Pál

Next

/
Thumbnails
Contents