Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-01 / 5. szám

GYERMEKEKNEK^ A kísértő legyőzése Mt 4,1—11 Az iskolai Mikulás ünnepélyen szüksége volt a Télapónak egy­két szárnysegédre. Barátnőmmel szívesen jelentkeztünk erre a feladatra, s lázasan varrtuk a krampusz-öltözéket. A jóságos, szerető Mikulás bácsi mellett mi testesítettük meg a rosszaságot, mi formáltuk meg a gonoszságot. Természetesen ez az „ördögi” sze­rep nem az elrettentést célozta, hanem a többiek megnevetteté- sét, a vidám hangulat megterem­tését. MAI TÖRTÉNETÜNK EGYIK „FŐSZEREPLŐJE”: az ördög. De tüstént szakítanunk kell azzal a képzettel, hogy ez az ördög egyen­lő a fekete harisnyába bújtatott, piros rongyszarvakkal ellátott, spárgafarkú k.ra m p u s z-mesef i g u - rával. A bibliai „ördög” nem egy ártatlan „rosszcsont”, hanem va­lóságosan létező valaki, akinek ténykedéseit, ellenünk forduló megmozdulásait naponta átélhet­jük. Most összpontosítsunk Jé­zus életének arra a történetére, amiből fontos ismereteket sze­rezhetünk az ördög kilétéről és az ellene való védekezés mód­szeréről. JÉZUST — MIUTÁN KERESZ­TELŐ JÁNOS MEGKERESZ­TELTE — a pusztában találjuk. Negyven napi böjt után odament hozzá az ördög, és kísérteni pró­bálta. (Kísérteni: rosszra ösztö­nözni.) Az első támadása az volt, hogy a kiéhezett Jézust csodatevésre akarta rábírni. „ ... a kövek vál­janak kenyérré.” Jézus erre ki­jelentette, hogy a kenyérnél is fontosabb az Isten igéjével való táplálkozás. Hány embert köt le ma is elsőrenden a nagyobb ke­nyér, a komfort utáni hajsza, s jelent számára kísértést Isten. és emberrel szembeni bűnre. A következő epizód — valószí­nűleg — a jeruzsálemi templom párkányán játszódik. Itt azt kí­vánja az ördög Jézustól, hogy az­zal bizonyítsa be lstenfiúságát, hogy le meri vetni magát a mély­be. Kísértésének „bibliai alapot” is ad: „Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordanak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben”. Jézus határozottan el­lent mond, szintén bibliai idézet­tel. Az Istent nem lehet kikezde­ni, megfertőzni, bűnre csábítani. Az utolsó párbeszéd egy hegy­csúcson zajlik le. Itt a hatalom­vágy felébresztésével akarja a kísértő „megfogni” Jézust. A tét nem is akármilyen,: az egész vi­lágot ígéri, ha Jézus cserébe őt imádja. Ezek után Jézus elkergeti a sátánt, a következő szavakkal: „Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” JÉZUS KÜLDETÉSÉHEZ HŰ­EN BIZONYÍTOTT. Működése lé­nyege a kísértő elleni állandó küz­delem volt. Most részgyőzelmet aratott fölötte, de ez is sejteti azt a teljes diadalt, ami a keresz­ten valósult meg. Ott Jézus a kísértőt véglegesen lehetetlení- tette. De tévedés lenne azt gon­dolnunk, hogy Jézus győzelmével számunkra is teljesen visszavonult a kísértő. Tudnunk kell: „a pusz­tai megkísérlés” időszakát éljük. Sokkal komolyabb szerepe van az ördögnek életünkben, mint vél­nénk. Állandóan körülöttünk set­tenkedik, a támadás megfelelő pillanatára várva. Ö az, aki ab­ban leli kedvét, ha nyugtalanok, szeretetlenek vagyunk, ha távol tartjuk magunkat Isten akaratá­nak, felhívásának teljesítésétől. De azt is tudnunk kell: Jézus győzelme révén mi is felvehetjük a harcot a kísértő ellen. Jézus szaván fogta az ördögöt, mert is­merte Isten akaratát; Isten igé­jével szorította sarokba. MI IS ELLENE ÁLLHATUNK A KÍSÉRTŐNEK, ha egyre ala­posabban ismerjük Isten igéjét. A mindennapi erőgyűjtő imádság — Jézus nevében — segítséget jelenthet a kísértő elleni küzde­lemben. Laborcziné Sztankó Gyöngyi LVSZ KONZULTÁCIÓ az EGYHÁZ hírközléséről A Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházainak a hírközlő eszközökkel foglalkozó képviselői konzultációt tartottak a franciaországi Liebfrauenber- gen január 11—19-ig. A konzul­táció témái között olyanok szere­peltek, mint az egyházon belüli kommunikáció (hírközlés), az egyház és a társadalom közötti kommunikáció, hírközlés (infor­máció) és igehirdetés, valamint a különféle hírközlő eszközök kér­dése. Egyházunkat dr. Vámos Jó­zsef teológiai tanár képviselte. „troli nektek, ifjak.. Passzív szórakozás A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA egész cikksorozatban fog­lalkozik a Blaha Lujza téri alul­járó délutáni „színházával”, mely­nek szereplői a tizenévesek. A vá­logatott szerelésben, rojtos és fol­tos ruházatban megjelenő fiatalok „Budapest nevezetességei közé tartoznak, mint pl. a Halászbás­tya” — rögzíti a tényt jóindulatú szatírával az újság. A nyári időszakban többször hallottunk a rádióban, tévében az autóstoppos balatoni fiatalokról, akik 30 Ft-tal a zsebükben indul­tak kirándulni. Még a rendőrség­gel is kapcsolatba kerültek, mert ez a pénz hamar elfogyott, de en­niük azért valamit kellett... Csodálkozva és idegenkedve né­zik sokan ezeket a „modernkori” jelenségeket. Az idősebb nemze­dék nem is érti, hogy hogyan ala­kulhatnak ki az aluljárókat ki­töltő galerik, az italboltok előtt ácsorgó ifjúsági csoportok, ami­kor számtalan művelődési ház, könyvtár, mozi. tévé stb. kínál kultúráltabb, nemesebb szórako­zási lehetőséget. Talán szükség lenne a gyerme­kek évéhez hasonlóan az ifjúság évét is világszerte megünnepelni, hogy széles körökben is tudato­suljon, amit ma már a névelők tudnak. A tizenévesekben mindig meg volt, és meg van a kaland­vágy, a titokzatos keresése, a ro­mantika és a saját egyéniség ku­tatása, a bandaszellem. Ezek mind szükségesek, hogy egészséges, kezdeményezőképes, alkotó, a tár­sadalomba 'beilleszkedő felnőttek­ké formálódjunk. Ha ezeket az érzéseket és indulatokat egysze­rűen elnyomjuk, akkor alakul ki az olyan fogyasztói társadalom, amelyben a tömegek passzívan mindent elviselnek, eltűrnek, de előrehaladni, fejlődni alig tudnak. A gyermekek éve a köztudatba átvitte, hogy a kicsiknek játszó­térre, színesebb környezetre, vál­tozatosságra van szükségük, hogy ne legyenek visszahúzódó inger­szegények. Ezt ma már tudják a várostervezők, s ezért, betervezik és beépítik az új lakótelepekbe. A szocialista brigádok, lakóközös­ségek, szülői munkaközösségek bepótolják, ahová korábban elfe­lejtették betervezni. DE VAN-E AZ IFJÚSÁGNAK IS OLYAN HELYE, ahol életkori sajátosságait kiélheti? Amíg nem építettele hatalmas városokat, nem volt óriási autóforgalom, maga a természet adta azt a he­lyet, ahol egészségesen megtalál­ták azt, Kettesével-hármasával, de sokszor csoportosan is mentek ki az erdőre-mezőre. Gyepen labdát rúsni, mezőn virágot szedni, erdőben állatokat megfi­gyelni, a pataknál vizimalmot szavaira emlékeztet. Melyek ezek? 3. Péter tengeren járása és süllyedése milyen nagy igazságot fejez ki a keresztyének életére vonatkozóan ? 4. A 36. versben azt olvassuk, hogy sokan meggyógyultak, akik Jézus ruhájának szegélyét meg­érintették. A- Biblia külön is említ valakit, aki így gyógyult meg. Ki az? Válaszainkat február 15-ig a következő címre küldjük be: Evangélikus Elet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12 1088. kozókon és egyéb alkalmakon. Ezenkívül meg kívánják tárgyal­ni, hogyan vehetne és kellene részt vennie az ifjúságnak az egyház életében és mnkájában, mi az ifjúság helyzete valójában, és hogyan érhetné el az egyház az egyházon kívüli fiatalságot. A konzultáció idejét még nem tűz­ték ki. építeni izgalmas és új volt. A vá­rosodból — kivéve Buuapesiet — mindenütt tíz perc aiatt kint le­hettek kerékpáron, s a játékoan, kirándulásban, megíigyeiesoen mindnyájan aktívak lehettek. Es­te úgy érezték, valami újat fedez­tek lel, ismertek meg. Az atomkor meghozta a város­erdőt, a betonozott járdát, és a szabályosan nyírt parkot, a „Fűre lépni tilos” táblával. A termeszei messze került a fiataloktól, mert kerékpározni egyre veszélyesebb a közutakon, s ráadásul a benzin­gőzben nem is túlságosan felüdí­tő. Autóbuszon, villamoson lehet ma már csak kijutni a városból, ami időveszteséget és embertö­meget jelent. IFJÚSÁGUNK NAGY TÖBB­SÉGE a megváltozott életkörül­mények között is megtalálja a nemes szórakozási lehetőségeket. De ehhez <i felnőttek segítsége is szükséges. Noha a házgyári laká­sok kicsik, a megértő szülő nem tiltakozik, hogy gyermeke miért hoz fel egy egész „ifjúsági brigá­dot” a szűk lakásba, vagy miért barkácsolnak ott, ami szemete­léssel is jár. Tudja, hogy a fiata­lok a maguk építette rádióval, vagy erősítővel jobban élvezik a zenét, mint a készen vásárolt hangdobozzal. Tudásuk, ügyessé­gük határait keresik ők ezekben a kísérletezésekben. A TERMÉSZETET IS MEG KELL SZERETTETNI A FIATA­LOKKAL, de az időseknek is új­ra meg kell szeretniük. Az igaz, hogy a tévében passzívan részesei lehetünk a Déli sarok meghódí­tásának is, „megfigyelhetjük” az őserdei lepkék életét, de ez nem pótolja a saját megfigyelésünket, am'h°r pl. egy gólyapár tanitja röpülni a kicsinyeit. Ez izgalma­sabb bármely kriminél is. Az aluljárók fiataljait nem le­nézni, vagy egyenesen kinézni kell a társadalmunkból. Ök is a mieink, de unatkoznak. Nem tudják erejüket, idejüket helye­sen felhasználni. Újra át kell gon­dolnunk életvitelünket, hogy ma­radt-e abban elég hely a fiatalok­nak, nem kellene-e több sport­pályát, kirándulóhelyet létesíteni, ahová nemcsak a vérsenysporto- lók tehetik be a lábukat, hanem az egymással kötetlenül beszél­getni akaró fiatalok is? A peda­gógusok szerint könnyebb meg­előzni az aluliárókban kialakuló passzív életstílust, mint az abból fakadó, esetleg bűnöző életformát. A keresztyének viseljék szívü­kön ezeknek a fiataloknak a megoldatlan kérdését is. Missura Tibor Olvassuk együtt a Bibliát 18. Ezen a héten Máté evangéliu­mának 14. fejezetét olvassuk. Kér­déseink: 1. Heródiás leányának neve nem fordul elő a Bibliában. Más történelmi forrásokból tudjuk, hogy Salómének hívták. Ezen a néven többször is szerepel a képzőművészetben (festménye­ken) és az irodalomban. A Bib­liában szerepel egy másik ilyen nevű asszony. Hol? 2. A kenyércsoda történetében van néhány olyan kifejezés, amely az utolsó vacsora történe­tére és az úrvacsorái liturgia KONZULTÁCIÓ AZ IFJÚSÁGI MUNKÁRÓL „Az ifjúság szerepe az egyház­ban és a misszióiban” témával nemzetközi konzultációt tervez a Lutheránus Világszövetség a Né­met Szövetségi Köztársaságban A konzultáción szeretnék kiérté­kelni az ifjúság részvételét a kü­lönböző LVSZ-konferenciákon és összejöveteleken, a Világszövet­ség által rendezett ifjúsági talál­A finn Kotimaaünnepségein „A keresztyénség egyik köz­ponti eleme a íelebaráti felelős­ség érzése. A gondoskodás egy­más iránt, valamint a béke és a felebaráti szeretet igéinek hirde­tése különösen is fontos manap­ság. Tudjuk, hogy a fegyverkezés fokozódó folyamata, s a kiélező­dött nemzetközi légkör sötét fel­hőket vont az oly ígéretesen el­kezdődött leszerelés kibontakozá­sa fölé. A Kotimaa lapot figye­lemmel kísérem, s örömmel érté­kelem benne'a pozitív keresztyén- séget. A lap nyílt szemlélete és meleg emberi hangja sok biztatást ad, s a közös felelősség érzését ébreszti az olvasóban.” Ezeket a mondatokat Vrho Kekkonennek, a finn köztársasági elnöknek táviratából idéztem, amelyet a Kotimaa című finn egy­házi lap szerkesztőségének kül­dött a lap 75 éves jubileuma al­kalmából. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉGET „szűk” körben tartották meg, mi­vel annak kitűzött időpontjára' bekövetkezett a finn sajtó és hír­közlő szervek sztrájkja. A szűk kör többek között annyit jelen­tett, hogy csupán mintegy kétszáz ünnepélyesen köszöntő személy és küldöttség jelent meg a szerkesz­tőségben, ahol Paavo Rinkineva, a kiadó vezető tanácsának elnöke és dr. Erkki Kario főszerkesztő fogadták az üdvözleteket. A veze­tő tanács ünnepélyes ülésén ma­gam is átadhattam magyarorszá­gi evangélikus egyházunk, sajtó- osztályunk és az Evangélikus Elet szerkesztősége nevében testvéri j ókívánságainkat. A LAP JELENTŐSÉGÉT mére­tei is mutatják. Hetenként há­romszor jelenik meg. Külső tükre kétszerese a mi lapunknak, s szá­monként 10—14 oldalon jelenik meg. Példányszáma 77 500, s ez eddig történelmének legnagyobb példányszáma. Finnország politi­kai napilapjait is beleszámítva az ország hetedik legnagyobb lapja. Az öt tucatnyi finn egyházi sajtóorgánum között a legnagyobb és legelterjedtebb. Ügy tartják számon, mint a finn egyház fél- hivatalos lapját. A lap „profil­ja” rendkívül sokszínű. Kekko- nen elnök jellemzése igen helyt­álló: nyílt szemléletű és meleg emberi hangon szól. A szaksze­rű, modern zsurnalisztika széles fegyvertárának használatáról a főszerkesztő mellett, aki meleg­szívű barátunk és Teológiai Aka­démiánk tiszteletbeli doktora, hat hivatásos újságíró szerkesztőként gondoskodik. Maga a főszerkesztő annak idején három évet vég­zett az egyetem teológiai fakul­tásán, utána pedig a bölcsészeti karon a legmagasabb fokon tanul­ta az újságírást. A lap arcélét fő­képpen a riportok, interjúk és tudósítások alkotják. Ez rendkí­vül frissé teszi a lapot és világos, szinte teljes keresztmetszetet ad a finn egyház folyamatos, minden­napi életéről, gondolkodásáról, vi­lágméretű és ökumenikus viszo­nyulásáról. Formális igehirdetést a legritkábban közöl, de az egész lap az egyház időszerű igehirde­tése, amivel egyben, természete­sen, politizál is. Glosszái, cikkei mindig rövidek és frappánsak. EGYHÁZKÖZI KAPCSOLA­TAINKNAK a lap lelkes ápolója. A finn—magyar egyházi kapcso­latok eseményeinek gerincét hat­van év távlatában is ki lehet há­mozni a lap hasábjairól. Évtize­dek óta minden finnül értő lelké­szünk rendszeresen és ingyen kap­ja. Én magam negyven éve olva­som. Két régebbi, rövid szakaszt kivéve, amikor politikailag eltá- joiodott, mindig nusegesen, tiszta szeretettel es építő őszinteséggel támogatta, segítette kapcsolatain­kat. Szerény ünnepségsorozatunk keretében volt egy különösen is benyomást keltő esemeny. A lap­nak országszerte 1000 megoizott es hivatalos terjesztője működik. Ezek közül az ötven legeredmé- nyeseob terjesztőt a szerkesztő­ség három napig vendegűi látta Helsinkiben. Egy napot együtt tölthettem velük. Elvittek a Helsinkitől mintegy 70—80 km-re fekvő Hvittnask- be. Kicsiny házcsoport ez a sajá­tos finn táj tavas-szálfenyős idil­li világában. A finn építőművé­szet legnagyobbikái közé tartozó három mester közösen és saját terveik alapján épült otthona ez. Közöttük Saarinen a nálunk is jól ismert név. (Amerikában váro­sokat, Helsinkiben többek között az állomásépületet tervezte.) Ma múzeum, vendéglő és turistaszál­lás. Magyar viszonylatban Kalota- szegen Kós Károly Varjüvárához hasonlíthatnám. Itt ebédeltünk az ötven terjesztővel. ARRA KÉRTEK, HOGY TART­SAK ELŐADÁST egyházunk és egyházi sajtónk helyzetéről. Há­KOTIMAA romhetes finnországi utamnak nyolc igehirdetése es tizenhét elő­adása között ezt éreztem egyik legjeientoseob szolgálatomnak. Az előadás után záporoztak a kérdé­sek, és mind érdeklődő, segítő kérdés volt. Egyetlen provokatív megjegyzést sem kaptam. Többen azzal kezdték hozzászólásukat, hogy jártak már nálunk. Egy­házi turistacsoportok egykori tag­jai voltak. Ebben az ötven ter­jesztőben előttem volt az egész ország, s az egyháznak az a kö­zéprétege, amely nyomosabban az egyház egészét jelenti, mint néha a deklaratív nagy megnyilatko­zások. S itt testvéri közösséget, meleg, nyitott szíveket találtam. Még ottlétem alatt véget ért a sztrájk. A Kotimaa jubileumi ün­nepi száma már csak beszámolni tudott az ünnepségekről. Hallot­tunk az eseményről a finn rádió­ban is, ahol idéztek Erkki Kario főszerkesztő megnyilatkozásaiból. Megjelent a német nyelvű „Nach­richter der Kirche Finnlands” kő- nyomatos is, bőven méltatva az eseményt. De a Kotimaa nemcsak ünnepségeket rendezett. Szívós munkával dokumentálta is a 75 év szolgálatát. Murtorinne egy­háztörténész professzor munkája nyomán vaskos kötetben méltatta, értékelte a 75 év megtett útját. Mégis: olyan mérföldkőnél állot­tunk, ahol nem a múltra emléke­zés volt a legnagyobb, nem is a jövő tervezgetése, hanem a jelen széles ívű szolgálata. Koren Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents