Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-18 / 42. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVI. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1981. október 18. Ára: 4,50 Ft AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA nyolcévenként ismétlődő világgyűlései között a folyamatos ökumenikus munkát különböző bizottságok, valamint a genfi központ főtitkársága és ügyosztályai végzik. A sokfelé elágazó munka rendszeres áttekintése, kiértékelése és továbbtervezése pedig a Központi Bizottságban történik, amely augusztus 15—25-ig Drezdában tartotta ez évi rendes ülését. Teljes jogú tagjainak száma 140, de ez a testület kiegészül tanácsadókkal, szakértőkkel, megfigyelőkkel, vendégekkel, stábtagokkal, az egyházi és a világi sajtó képviselőivel. így a résztvevők száma a tagság többszörösére szokott emelkedni, és Drezdában is 600 körül mozgott. Az érdeklődés különösen is nagy volt, mert az NDK-ban ez volt az első ilyen méretű nemzetközi ökumenikus összejövetel. A VENDÉGLÁTÓ egyház mindig csak a házigazda szerepét tölti be. Nem több, mint egy a 301 tagegyház között. Ezúttal azonban mégis sajátos színt és hangulatot adott a gyűlésnek a helyszín és a háttér. A város 1945-ben barbár légitámadás során elpusztult centruma az újjáépítés eredményes és tervszerű munkájáról tanúskodik. Hatalmas, modern épületek, tágas terekkel és néhol memen- tóként konzervált romokkal. A növekvő közlekedésre tervezett úthálózat, pihenőparkokkal. Lakható lakónegyedek, sok zöld területtel. Drezda újra szép város lett, amely a gyűlés nemzetközi résztvevői számára jól reprezentálta a szociálisig világot. ÉLŐ EGYHÁZZAL találkoztunk mindenütt. Szívvel-lélekkel készültek a vendégek fogadására. Több száz, intézetben gondozott gyermek festett és rajzolt képeket, hogy azokkal díszítsék az irattartó dossziékat — emlékeztetőül a fogyatékosok évére, és arra hogy ők is aktív tagjai az egyháznak. A megnyitó istentiszteleten a gyülekezet zsúfolásig töltötte meg a főtemplomot. Ünnepélyes hangulatot keltett a gyermekkórus fegyelmezett bevonulása és művészi éneke. A vendéglátó egyház szokásos bemutatkozásakor nem előadásokat tartottak, haneton humoros, önkritikus jelenetekkel adtak szemléletes képet az egyház életéről és problémáiról. Az Elbán tett kiránduláskor mindkét par ton gyülekezeti tagok és diakó- niai otthonok lakói sorakoztak fel, hogy integessenek az ökumenikus hajó utasainak. Sok százan gondoskodtak az elszállásolás, az étkeztetés és a szállítás zavartalan lebonyolításáról. Örömmel láttuk, hogy az állami és városi szervek is megadtak minden segítséget. A szervezés kifogástalanul működött. Ezt azonban nem lehetett volna elérni, ha nem állt volna mögötte őszinte egyházszeretet és áldozatkészség. ERWARD W. SCOTT kanadai anglikán érsek, a KB elnöke, erre az egyházi és világi háttérre utalva az egyházi élet megújulásának kérdését állította homloktérbe megnyitó beszédében. Miután áttekintette az elmúlt év ökumenikus eseményeit, és tevékenységét, előre mutatott a kanadai Vancouverben 1983-ban rendezendő nagygyűlésre. Hangsúlyozta, hogy többről van szó, mint a nagygyűlés hibátlan megrendezéséről. A nagygyűlés témája: „Jézus Krisztus — a világ élete" — mindenekelőtt az EVT tagegyházainak szegezi a kérdést: tudnak-e hitelesen bizonyságot tenni a Jézus Krisztustól kapott élet valóságáról? „Tud-e a nagygyűlés érvényes választ adni — tette fel a kérdést — a világméretű emberi közösség megteremtésének- növekvő szükségére? Tud-e segítséget nyújtani az egyházaknak, hogy tudatosuljon bennük a 'eleJézus Krisztus — a világ élete Az EVT Központi Bizottsága Drezdában lősség érzése az emberi közösség építéséért azokkal, akik más hiten vannak, azokkal, akik nem hisznek, és azokkal, akiknek hite színtelenné, tartalmatlanná, érdektelenné vagy tétlenné vált?” az emberiség életének mai kérdéseit. A 15 altéma felsorolása érzékelteti a nagygyűlés témájának széles spektrumát: örömhír a szegényeknek; a hit közös megvallá- sa felé; bizonyságtétel egységben; ^ mm Z 35 > z*? ^ ** *v * -í r « 'WBm» Jil-mg TOP A Központi Bizottság ülésének színhelyé: a Krisztustemplom Drezdában PHILIP POTTER főtitkár, akinek éppen a gyűlés idején volt 60. születésnapja, és ebből az alkalomból meleg ünneplésben részesült, olyan jelentést terjesztett elő, amely igazában nem is volt jelentés, hanem egy nagy dinamikus vízió. A nagygyűlés témája kapcsán az élet teljességének, „egészségének” szempontja alá helyezte az egyház egész szolgálatát. Ha Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy a világnak élete legyen, akkor ez azt jelenti: az emberiség javát, üdvét, békéjét, üdvösségét akarja, hogy egészséges emberi közösséggé legyen. A főtitkár az emberi közösség betegségének jeleit mutatta fel a családban, a férfi és nő viszonyában, a társadalmi igazságtalanságokban. és a béke veszélyeztetettségében. A beteg közösségnek ezek a megnyilvánulásai égetővé teszik a kérdést: tud-e az egyház a gyógyító Ür eszközévé lenni, tud-e az önmaga felé fordulásból kiszabadulni, s az egész embert és az emberiség egészét gyógyító közösséggé válni? A VANCOUVERI NAGYGYŰLÉS maradt mindvégig a KB ülésének középponti kérdése. Ekkora vállalkozás előkészítésére az előttünk álló alig két év bizony sürgetően rövid idő. A FÖTEMA FELBONTÁSA volt az első kérdés. Felbontása olyan témakörökre, amelyek együttvéve felölelik az ember és az erőforrások ökumenikus megosztása; harc a békéért és a leszerelésért az atomkorszakban; igazságosabb világgazdasági rend felé; a tudomány és a technika kihívása; harc a rasszizmus ellen; nők és férfiak közössége az egyházban; az egyház, mint tanuló közösség; hiteles keresztyén kommunikáció; harc az emberi jogokért; egészség, gyógyítás és teljesség; további két altéma megfogalmazását a tagegyházak javaslataitól várják. AZ ÖKUMENIKUS LÁTOGATÁSOK egész rendszerét tervezik a nagygyűlés előtt. Ez volt a másik nagyon jelentős, de bonyolult kérdés. Az az elgondolás, hogy a nagygyűlés lelki-szellemi előkészítését le kell vinni a tagegyházakig, sőt a gyülekezetekig, hogy áldásait ne csak a nagygyűlés részvevői élvezzék. A következő másfél évben a genfi központ tisztségviselői, az előre kijelölt delegátusok, valamint az egyházak képviselői sorozatos látogatásokat tesznek a különböző országokban és világrészekben, hogy a helyi és világméretű kérdésekkel való ismerkedés közben foglalkozzanak a nagy témával: az élettel, ahogyan azt Jézus Krisztus adja. Ettől remélik, hogy a nagygyűlés több lesz, mint egy kétheti világ- esemény, és talán ilyen előkészítéssel hozzájárul äz egyházak és gyülekezetek megújulásához. Szép elgondolás, de nagyon türelmes és gondos szervezésre van szükség a megvalósításához. A NAGYGYŰLÉS ÖSSZETÉTELE volt S tárgyalások harmadik csomópontja. Általánosan elfogadott elv az, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kell helyet adni nőknek, laikusoknak, fiataloknak. Mégis hosszú vita támadt a nők képviselete körül. A nők sheffieldi ökumenikus konferenciája azt a javaslatot hozta a KB elé, hogy a delegátusok fele légyen nő, s a nagygyűlésen működő és a nagygyűlés utáni időszakra megválasztandó bizottságok tagságának fele is nő legyen. Ez ellen főként az orthodox egyházak tiltakoztak, elsősorban arra hivatkozva, hogy még nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen delegációkat állítsanak össze. De azt is hangsúlyozták, hogy az EVT- nek nincs joga kötelező utasítást adni a tagegyházaknak: azok szabadon döntenek, hogy kit delegálnak. A KB végül többségi határozattal — az orthodox egyházak teljes tartózkodása mellett — ajánlásként, nem kötelező erővel elfogadta a javaslatot. A nők, a fiatalok és a laikusok részvételi arányának kérdése ezzel természetesen nem oldódott meg. És sok türelmes párbeszédre lesz szükség, míg sikerül megnyugtatóbb megoldást találni. ÖRÜLÜNK ANNAK, hogy a nagygyűlés felé előretekintés nem vonta el a figyelmet a világ mai kérdéseitől. A fogalmazó bizottságok jó munkájából jó határozatok születtek. Egy hosszabb nyilatkozat végigtekinti a feszültséggócokat, és azután határozottan felszólítja az egyházakat: tegyenek meg mindent a fegyverkezési hajsza és különösen a nukleáris fegyverkezés eUen, a feszültség enyhítése és a tárgyalások megkezdése érdekében. Külön határozat született Namíbia ügyében, amely egyértelműen követeli az ország f üggetlenségének megteremtését és biztosítását. Az utolsó órákban érkezett az angolai agresszió híre, amelyre tiltakozó távirat ment az ENSZ főtitkárához. Foglalkozott a KB a menekültek helyzetével is. Némely adatok szerint most már 20 millió ember hagyta el hazáját. A KB állásfoglalása nemcsak ezek megsegítéséről szól, hanem ösztönzi az egyházakat arra: tegyenek meg mindent azért, hogy mindenkinek legyen hazája, amelyben otthon és biztonságban tudhatja magát. A KORÁBBI ÉVEKHEZ képest sokkal nyugodtabb, megértőbb légkörben lehetett a világ kérdéseit megvitatni. Isten Szentleikének munkáját látjuk abban, hogy a feszült világpolitikai helyzet nyomása alatt tudatosult az egyházakban és a keresztyénekben a felelősség érzése azért, hogy minden erőt be kell vetnünk a béke érdekében. Prőhle Károly Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 25-én, vasárnap este 6 órakor a Kálvin téri református templomban ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT rendez. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Szere tét ben élni Néhány héttel ezelőtt már volt szó a vasárnapi igehirdetésben a szeretctröl. Miért kell újra elővenni ezt? Azért, mert nagy szükség van rá, nem lehet elégszer hangsúlyozni, azért is, mert a szeretetben van az emberi élet legnagyobb gazdagsága. És azért is, mert — sajnos — nem mindig élünk ebből a gazdagságból. Milyen sokszor derül ki, hogy éppen azok, akiknek a szeretetet kellene gyakorolniuk, akiknek a feladata az, hogy az embert szerető Istent képviseljék a világon, önzőek és kegyetlenek is egymáshoz, sőt gyakran éppen Istenre hivatkozva igazolják a maguk szerctétlenségét (Mk 2,23—3,6). Pedig arról kellene szüntelenül bizonyságot tenni, hogy Isten a szeretet Istene, aki mindent az emberek javára akar fordítani, és hogy ö azzal bízott meg minket, hogy ezt a szeretetet árasszuk szét a világon. Nemcsak egy-cgy felvillanásra van szükség. Ma arra emlékeztet bennünket Isten igéje, hogy élni kell a szeretetben: arra van szükség, hogy egész életünket, minden cselekedetünket a szeretet, a másokkal törődés, a mások javának niunkálása töltse be. Aminthogy Isten akarata szerint a szeretet az emberi élet „alaptörvénye”, meghatározója. Nekünk, akik Jézusban ismertük meg Isten szerctetét, soha nem szabad erről megfeledkeznünk. JÉZUS KRISZTUS VILÁGOSSÁGÁBAN JÁRNI Afrika 118 nem katolikus egyházának szervezete, az össz-afri- kai Egyházi Konferencia a fenti témával gyűlt egybe augusztus hónapban a kenyai fővárosban, Nairobiban. A jelenlevők érthetően nagy figyelmet szenteltek a szabadság kérdésének és a világ egyházaihoz intézett levelükben ezért így fogalmaztak: , .Szabadság nélkül nem lehet Krisztus követéséről beszélni.” Állást foglaltak az elnyomás minden formájával szemben. Nemcsak a dél-afrikai fajüldöző rendszert ítélték el és nemcsak az ipari államok kizsákmányolását. hanem a fokozódó fegyverkezést, az emberi jogok megsértését és az afrikai „új elit” kialakulását is. Elhangzott ez a mondat is: „A keresztyénség nem egyszerűen vallás, hanem mindig kinyilatkoztatás. A kinyilatkoztatás pedig mindig forradalmi.” Ezzel kapcsolatban Richard Andria- manjato, a szervezet madagasz- kári elnöke a következőket mondta: „Már hallom azok morgását, akik elkerülni igyekeznek a történelemmel való találkozást, s akik mindig azt prédikálták és tanították, hogy az egyházak és keresztyének számára nem jó, ha állást foglalnak és politikai kérdésékben elkötelezik magukat.” „De Ha Jézus Krisztus világosságát követjük, akkor létünk egyetlen területét sem hagyhatjuk sötétségben.”
