Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-01 / 5. szám

XLVI. ÉVFOLYAM 5. SZÄM 1981. február 1. Ára: 4,50 Ft

; ^ i. Q RG O S <E N G E LfiK US HÉT I LAP

'*•'' ‘‘r ' - .•

„...el ne feledkezzetek”

(Részlet Muncz Frigyesnek, a Budai szeretetotthonok igazgatójának január 11-én a Petőfi rádióban elhangzott igehirdetéséből)

„A jótékonyságról és az egymással való közösség vállalásáról pedig el ne feledkezzetek. Ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid 13, 16).

AZ 1981. ÉVNEK KÜLÜNÖS J.ELENTÖSÉGE VAN az évek hosszú sorában. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének határozata szerint ez a „Fogyatékos emberek nemzetközi éve.” Nem szokatlan, hogy egy- egy esztendőben hangsúlyt kapnak a világ fontos kérdései, társadalmi csoportok problémái. Felfigyeltünk már a földön élő nők vagy gyermekek sorsára ilyen alkalmakkor. Nem maradhatott hatástalan életükről szóló sokféle tájékoztatás. A fogyatékos ember is joggal tarthat számot az emberiség minden tagjának érdeklődésére, közösségvállalására.

Számuk a földön élő emberiség tíz százalékát teszi ki. Körülbelül négyszáz milliónál több embert jelent. Megközelítve e hatalmas embertömeget fogyatékosságuk megjelenésének vagy eredetének okát vizsgálva, különféle csoportokat vehetünk észre. Ide tartoznak az érzékszervi fogyatékosok: vakok, süketek, vaksüketek. Nagyszámú csoport a mozgássérülteké és az értelmi fogyatékosoké. Sérülésük okát kutatva, úgy találjuk, hogy részben magukkal hozzák a világra, részben későbbi életük folyamán szerzik azt. Az utóbbiak között foglalnak helyet a balesetek, főleg közlekedési balesetek áldozatai és egyre többen az értelmetlen háborúk sérültjei. Közöttük kisgyermekek és aggastyánok, nők és férfiak. Itt élnek ők velünk, nemcsak egy bolygón, hanem ugyanabban a házban vagy éppen a családunkban, rokonságunkban. Találkozunk velük’ utcáinkon, munkahelyünkön, családunkban. Ebben az esztendőben irányítsuk rájuk figyelmünket és ne feledkezzünk meg a velük való közösség vállalásáról.

Mi jót cselekedhetünk velük, értük? Mit adhatunk nekik?

Mielőtt cselekedetekre határoznánk el magunkat, hallgassuk meg mit várnak ők tőlünk.

„Kínos — szól az egyik férfi tolókocsijából — ha rámutatnak: Íme, egy fogyatékos! Ez az ö éve. Felfigyelnek majd rám és megajándékoznak egy tál gesztenyepürével, vagy meleg sapkával!”

Péter így szól: „engem nem nagyon hat meg, hogy rólunk többet fognak beszélni vagy buszkirándulásra visznek. De ki érti meg betegségemet?” *

„Nagyon sok barátságos, segítőkész emberrel találkoztam. Egyszer mégis akadt a cipőboltban, aki ezt sziszegte: Idegesít már a tolószéke. Van elég más vevő is az üzletben!”

A hangjában fájdalommal mondta egy fiatal sérült leány: „Bizonyára azt szeretnék némelyek, hogy láthatatlanokká legyünk.”

JÓTÉKONYSÁGUNK ÉS KÖZÖSSEGVALLALASUNK TELJESSÉGÉT VÁRJAK TÖLÜNK sérült embertársaink. Nem az egyszer s mindenkorra leadott pénzünket, értékeinket, amelyekkel csak keveset lehet pótolni abból, ami nekik hiánycikk. Megértésünk, tapintatunk, emberségünk jobban kell nekik.

A fogyatékos ember élete és helyzete változik a különböző földrészeken, különféle társadalmi formákban.

Ázsiában a társadalmi — gazdasági helyzet megváltozásától várják a fogyatékos ember problémáinak megoldását, hogy kikerüljenek a gazdag emberek lelkiismeretet nyugtató „jótékonykodásából”.

Ausztráliában a fogyatékos emberek nem a társadalom irgalmasságára várnak, hanem arra, hogy normális emberekként kezeljék őket.

Dél-Amerikában arról panaszkodnak, hogy a mértéken felüli gondozás, az intézetek, amelyekben elhelyezik őket, elválasztják, elidegenítik a társadalomtól.

Európában a gondozás specializálódása von szakadékot a fogyatékos és az ép ember között.

EZ AZ ÉV JÓ ALKALOM ARRA, hogy gondolkodjunk el rajtuk, sorsukon. Tegyük ezt türelemmel. Ne engedjünk az első kósza ellenérzésnek és ne mérjük le rövid úton közeledésünket hozzájuk akár érzékenységgel, akár téves előítéletekkel. Keressük meg a magunk szempontját fogyatékos társaink szemléletéhez. Megértő és értő magatartásunk jótétemény részükre. De tovább is léphetünk. Vegyük észre sajátos bajaikat, gondjaikat. Keressük meg tapintattal azokat a pontokat, ahol segítségünket, beavatkozásunkat igénylik és elfogadják. Mosoly és derű az arcunkon számukra az összetartozás, a közösség biztos jele.

Egyházunk három otthona kétszáztíz helyet biztosít évtizedek óta értelmileg súlyosan fogyatékos gyermekek részére. Ilyen mértékben vesen épül bele az emberről való gondoskodás átfogó terveibe. De ma vesen épül bele z emberről való gondoskodás átfogó terveibe. De ma még minden gondoskodás kevés ahhoz a szükséghez mérten, ami napról-napra jelentkezik. Ezért legyen ez az esztendő alkalom arra, hogy egyházunk gyülekezetei még többet tegyenek fogyatékos felebarátokért. Mindenekelőtt’ tájékozódjanak saját területükön. Keressék fel és tekintsék gyülekezetük tagjaként a közöttük élő fogyatékos embereket. Tartsanak állandó kapcsolatot velük, elhárítva, amenyire rajtuk áll, a közösség akadályait. Meg fogják találni az eszközöket és a módokat a jó cselekedetekre, ha megteszik az első lépéseket. A gyülekezetben egyének és csoportok foglalkozhatnak fogyatékos tagjaikkal, ha körükbe vonják őket. Jótékonyságuk és közösségvállalásuk eredményeképpen tapasztalni fogják majd, hogy ez a szolgálat nem csupán folyamatos adakozás, hanem kapni is lehet, igazi, kölcsönös közösségi aktus.

„Hogyan lehetséges — írja egy német szerző —, hogy az ellenséges, gyűlölködő, gonosz emberi agresszió még nem pusztította el az embereket doronggal, kapával? Az irigység, rosszindulat, agresszió felburjánzását két d olog akadályozza meg: először is a gyermekek jelenléte; másodszor: a betegek, gyengék, segítségre szorulók, fogyatékosok jelenléte a világban.”

A fogyatékos emberrel való foglalkozás közben feloldódik mindkét oldalon az egyedüllét nyomasztó érzése, igénytelensége az ép embernek is új szempontot adhat az anyagi javakkal való bánásmódra, elvezethet a megelégedésre is.

A FOGYATÉKOS EMBEREK NEMZETKÖZI ÉVE JÓ ALKALOM EGYHÁZUNK TAGJAI RÉSZÉRE a jótékonyságra és a közösségvállalásra. Ezekről nem feledkezhetünk meg, mert Jézus sem feledkezett meg rólunk. Ezért lehet ez az év is „anno Domini”, az Ür esztendeje, az 'Ür kedves esztendeje.

Egyházi vezetők találkozása Sarlós Istvánnal

Baráti tanácskozáson találkoztak január 13-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában a magyarországi egyházak és felekezetek vezetői Sarlós Istvánnal, a HNF OT főtitkárával. Részt vett a'megbeszélésen Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Egyházunk részéről dr. Káldy Zoltán püspök volt jelen, aki a tanábskozás során kifejtette egyházunk állásfoglalását az időszerű hazai és nemzetközi ügyekről.

A HNF főtitkára tájékoztatást adott a jelenlevőknek a VI. ötéves terv fő vonásairól és arról, hogy a népfrontmozgalom miképpen kíván közreműködni a tervek megvalósításában. Majd szólt a HNF közelgő VII. kongresszusának előkészületeiről. Az egyházi résztvevők felszólalásaikban legnagyobb eredményként értékelték a szocialista nemzeti egységet, amely reménységük szerint képessé teszi népünket a szocializmus építése újabb feladatainak megoldására is. Kifejezésre juttatták egyházaiknak, az általuk képviselt hivő embereknek azt a szándékát, hogy támogatják a VI. ötéves terv népgazdasági célkitűzéseit. Továbbra is küzdenek a világbékéért és a fegyverkezési verseny ellen. Nagyra értékelték azt a lehetőséget, hogy a népfront mozgalom keretében a hivő emberek is részt tudnak venni a közéletben.

Rádiós inter|ú Káldy Zoltán püspökkel

A Kossuth rádió iG8 óra rovatában január 17-én az alábbi beszélgetés hangzott el dr. Káldy Zoltán püspök és Győri Béla, a Rádió munkatársa között.

Az evangélikus egyház mindig érdeklődést mutatott a gazdasági kérdések iránt. Hogy nézi a VI. ötéves tervet?

Köztudomású, hogy a középkorban csak az volt a tulajdonképpeni elfogadott értékes munka, ami az egyház területén belül folyt. Luther Márton volt az, aki azt mondotta, hogy ha egy cselédlány jól végzi el a konyha kitakarítását, az istentiszteletet végez. Tehát a munkának ilyen rangot adott, hogy istentisztelet az. Az evangélikus egyház az évszázadokon keresztül mindig érdeklődést tanúsítóiét a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Ilyen alapállásból nézzük a VI. ötéves tervet. Ezt a VI. ötéves tervet csak kiváló emberekkel lehet végrehajtani. A kiválóság alatt értem a szakértelmet, a tudást, a felkészültséget, az ismereteket. De ez csak az egyik, amire én

A KÉTSZÁZÉVES TEMPLOMFALAK KÖZÉ LÉPVE Surdon egyáltalán nem az eljárt idő avít- sága érződik. A szemlélődő vendég figyelmét teljességgel a gyülekezet mai arculata ragadja meg.

Ennek a gyülekezetnek nem csak a múltja, a jelene is szép. Isten- tiszteletre együtt jön el a családok apraja-nagyja, s így azután még a hátsó sorokban is minden ülőhely foglalt. Egyszerű, mégis marasztalóan otthonos a templom belső tere, amelyben harmonikusan kapcsolódik a renoválás egy korábbi szakaszában kialakígondolok. Gondolok az emberi minőségre is.

Ez a mondat lehet riasztó is, mert mi az emberek többsége, nem vagyunk kiválóak, önnek mondjam püspök úr, hogy emberek lustó.k is lehetnek, gyatra képességűek?

Köszönöm a visszakérdezést, mert így tudom tisztázni, hogy mire gondolok. Mindenesetre nem zsenikre. Nem gondolom azt, hogy mindenkinek zseninek kell lennie ahhoz, hogy a VI. ötéves tervben el tudja végezni a munkát. De arra igenis gondolok, hogy mindenki a saját tehetségének megfelelően a maximumot adja. Ha én az interjú elején azt mondottam, hogy Luther szerint a cselédlány szolgálata is lehet nagyon rangos, tudniillik istentisztelet, ezért a mezőgazdaság bármely területén vagy a gyár bármely területén, vagy a kulturális élet bármely területén, az az ember, aki ott áll, elvégezi a rábízotta- kat, felelősséggel végzi el a rá- bízottakat, lelkiismeretesen végzi el a rábízottakat, akkor én őt

tott oltártér a falakon körbefutó faborítással. Legfőbb ékessége azonban maga a templomot megtöltő gyülekezet.

Dr. Pusztay László lelkésszel a gyülekezet életéről beszélgetünk. Elmondja, hogy jelenlegi templomuknak több elődje is volt a gyülekezet reformációig nyúló történelme során. Az összeharan- gozás sokáig fából épült templomba hívta a több nemzetiségű és nagy területen élő artikuláris gyülekezet népét. A ma is álló kőtemplomot — egyelőre torony nélkül — 1797-ben szentelték fel. Az egymást váltó nemzedékek mindig hűségesen gondoskodtak az ősi hajlékról. A mai napig is ez é)d otthont szinte minden gyülekezeti eseménynek. Ünnepségeknek és a gyermek alkalmaknak is színhelye, mivel más nagyobb helyiség nem áll rendelkezésükre. Most amikor a toronysisak és a teljes külső felújítás munkáival is elkészültek, meghívták hálaadó istentiszteletükre dr. Káldy Zoltán püspököt.

AZ IGEHIRDETÉS Zsolt 84,5—, 8 alapján hangzott. Bevezetőül arról szólt a püspök, hogy egész egyházunknak öröm az, amikor egy gyülekezet felújítja templomát. Az ilyen munka mögött az a reménység áll, hogy lesz folytatás és igénylik Jézus Krisztus evangéliumát. „Boldogok, akik házadban laknak” — vallja a zsoltáríró. Miért boldogok? Mert ahol hangzik az ige és kiszolgáltatják a szentségeket, ott egészen (Folytatása a 3. oldalon)

egy kiváló embernek mondom, mert a maximumot adta azon a helyen, ahol áll.

Nyilvánvaló, hogy az egyéni magatartás formáját illetően, a család magatartásformáját illetően az egyház magabiztosan mozog ezekben a témákban, de mit tud kezdeni egy olyan kategóriával, mint a vállalati magatartás, amelyik végül is a színtere a sikeres egyén működésének?

Az én véleményem szerint, amikor társadalmunkban agyon helyesen a jobb munkáért, jobb fizetést kívánnak adni, s én ezt helyeslem, ezzel még nem tartom kimerítettnek egy olyan kategóriát, amelyről szólnunk kell. Tudniillik én úgy látom, hogy a több fizetésért, a több jutalomért való szolgálat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a mi fogalmaink szerint a munkaetika megkapja a maga méltóságát. Én úgy látom, hogy a több kereseten túlmenőleg, kell lenni egy olyan hajtóerőnek, amelyik ezen túl van. Én ezt úgy nevezem, hogy hazaszeretet. Mert önmagában a pénzért hajtás, ez még nem hozhat olyan sikert, olyan eredményt, mint a társadalmunk, népünk iránt érzett szeretet.

Mindenképpen be kell viszont kapcsolnunk azokat az újabb terminológiákat: a sikeres vállalat, a sikeres társadalom. A szocialista társadalomnak mindenképpen célja, hogy nemcsak az egyén, de a társadalom is sikeres legven.

Csak abban a kategóriában gondolkodnak sokan, hogy egy ember a munkához hogy viszonyul, de van egy másik kategória is, amit én így fogalmazok, hogy közösségi ember. Az embernek a családban való élete. Felbomló családi háttérrel nem lehet sikeres munkát végezni, mert ez bénít. A munkatársakhoz való viszony, rendkívül jelentős. Ezzel együtt jár az a munkahelyi légkör, amiben jó dolgozni. Még tovább szeretnék menni: a kulturális javaknak a termelésben való felhasználása is alakítja az emberi tényezőt. S azt gondolom, hogy minden olyan színdarab, vagy film, vagy tv-játék, ami nem az erkölcsi kategóriákat erősíti az ember életében.

Ha megengedi, egy megjegyzést közbeszúrok, hogy mi az erkölcsi kategóriát egy történelmi kategória szerint kezeljük és ez egy változó kategória.

Az a kérdés, hogy mikor ember az ember, ebben nem sok különbség lehet a vallási erkölcs és a marxista erkölcs között. És most nem kifejezetten a keresztyén etikára gondolok. Én azt gondolom, hogy egyetértünk az erkölcsi normák erősítésében. Ahogyan az elején is indultam az egész VI. ötéves tervelőrejutás csak az erkölcsi tényezőknek. így az emberi tényezőknek erősítése nyomán és fejlődése nyomán érhető el.

Püspök Űr! Általában a ma- gtfarországi egyházak így ítélik meg a VI. ötéves tervet?

Nekem az a véleményem, hogy a különböző egyházak és felekezetek Magyarországon így ítélik meg a VI. ötéves tervet, tehát merem kijelenteni azt, hogy az egyházak a maguk egészében támogatják ennek a tervnek a megvalósítását és mindegyik egyház a maga módján és helyén és eszközeivel a maximális segítséget akarja adni. Nagyon jól tudom, hogy a kijelentés nem elég, de úgy érzem, hogy a népünk iránti szeretet, a társadalmunk iránti szeretet az egyformán áthat bennünket. s ebből követően minden egyház a maga helyén mindent el fog követni azért, hogy segítse a VI. ötéves terv megvalósulását.

„Boldogok, akik házadban laknak”

Felújította templomát a surdi gyülekezet