Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-04 / 40. szám

Hallottuk — olvastuk A MAGYAR NEMZETBEN Ja- vornicki István — mint annyian fr és nagyon helyesen — a fogyaté- (' kosok évével kapcsolatban írt cikket. Rehabilitációjuk gazdasá- )' gi fontosságával foglalkozik. Két­ségtelen, hogy igaza van a szer­zőnek. A rehabilitációnak nyil­vánvaló gazdasági hasznán kívül még fontosabb jelentősége az, hogy visszaadni segít a fogyaté­kosak vesző öntudatát. Talán gyülekezeteinkben is tehetnénk valamit azért, hogy fogyatékosa­ink valami kis feladatot kapva emberibb embernek érezhessék magukat. SÜTŐ ANDRÁS KÖNYVCÍM- ADÖ SZÉP MONDATÁVAL — Engedjétek hozzám, jönni a szava­kat — kezdődött minap a szombat délelőtti rádióműsor Az ott el­hangzott szavak jó részét érdemes is volt magunkhoz engedni. Fi- gyeimet hívtak fel és elgondolkoz­tattak, tettre hívtak és felelősség­re. Színes csokor. Leszakadni ké­szülő erkélyekről hallottunk és egy egészen másféle beszélgetés- , ben egy furcsa, érdekes, szakzsar- gonos kifejezés: fedélsztori. Ilyen, ben az elbeszélő szavaival még magát is félrevezeti. Talán fedél­sztori az is, ha mindig csak másra mutatva beszélnek az illetékesek a felelősségről, mint az erkélyügy­ben is. Egy másik riport felelőst keresett abban a kérdésben, hogy miért oly nehéz megfelelő anyag­gal betömni a szuvas fogakat. És ha az ilyen és ehhez hasonló ri­portok önmagukban még semmit sem óidnak is meg, nyitott szem­mel tanítanak élni és még arra is figyelmeztetnek, hogy talán magunk is segítségre lehetünk az élet egyik-másik gondja feltárá- , sában. E szombat délelőtti ripor­tokat hallgatva nemcsak szava­kat engedtünk közelebb magunk­hoz, hanem a közügyekben való fokozott felelősségvállalást is. A TÖRTÉNETÍRÓK TÁRA so­rozatban három jelentős, a 19. század közepén és végén alkotott római katolikus pap-történetíró, Römer Flóris, Ipolyi Arnold és Fraknói Vilmos munkásságát mutatja be szemelvényekben az „Egyház, műveltség, történetírás című nemrég megjelent váloga­tás. Mindhárom történetíró jelen­tős hatást gyakorolt a protestáns történetírásra is. Mindhárman a feudális társadalom alsóbb réte­geiből származtak és hasonló tu­dományos törekvések mellett ba­ráti szálak is voltak közöttük. A teljes kötet bemutatására itt nem vállalkozhatunk. Említésre ki vánkozik azonban az, hogy az egyik tanulmánynak evangélikus egyháztörténeti vonatkozásai is vannak. A szabadságharcban ak­tívan is részt vett és ezért ötévi várfogságot szenvedett nagy ré­gész és bencés paptanár, Rómer Flóris „A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat” című nagyobb tanulmányában ír a bakonyszent- lászlói evangélikus templomról és az ott levő úrvacsorái tálcáról. Az utóbbival kapcsolatban a szerző arról tesz említést, hogy tudomása szerint a gyülekezet története 1666-ig írásosan is do­kumentált. Az úrvacsorái tálcáról azt írja, hogy annak díszítései kö­zött található L. B. monogramm Lóvéi Balázsra, az előbb győri, majd — ezt már nem Rómertől tudjuk — onnan elüldözötten ba- konyszentlászlói lelkész nevét jel­zi. Ö volt egyébként az ottani for­rás gyógyhatásúnak első népsze­rűsítője. A szerző nagyra értékeli a protestáns lelkészeknek a he­lyi gyülekezetek története és műtárgyai feltárásában megmu­tatkozó szorgalmas igyekezetét. Ami magát a bakonyszentlászlói templomot illeti, megemlíti, hogy a lelkész szíves szeretettel segíti régészeti munkáját. A templom­domb szélén levő erős koalapok egykori bástyafalra utalnak. A templom néhány románkori min­tákkal díszített kövéből pedig ar­ra ' következtet, hogy annak ere­deti keletkezése akár a 13. szá­zadra is tehető. Schreiner Vilmos — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Id. Dedinszky Gyula ny. békés­csabai lelkész és felesége, sz. Ve- jtéss Margit szeptember 15-én szűk *saládi körben ünnepelték házas- •’ ^yágkötésük 50. évfordulóját. A bé­késcsabai templomban két lel­készfiuk szolgálatával adtak hálát Isten megtartó kegyelméért. „Ál­dott az Űr! Napról-napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk”. — HALÁLOZÁS. Csapó Lajos, a sajókazai gyülekezet egykori lelkes gondnoka, hosszú, de hittel és türelemmel hordozott betegség; után 64 éves kofában elhunyt. Te­metésén szeptember 22-én Buchal- la Ödön lelkész hirdette a feltá­madás evangéliumát: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőüi- nie?” NYÁRI ME RLE G Elmúlt a nyár. A gyülekezetek­ben újra felvettük az élet meg­szokott ritmusát. Ugyanakkor ké­szítjük a nyár mérlegét is. Mert vannak egyházunkban olyan in­tézmények is, melyek nyáron sem pihennek. Ilyen a fóti otthon is, ahol a kántorképzés nyári tan­folyamai zajlanak. IDÉN IS HÁROM TANFO­LYAM VOLT, két háromhetes és egy kéthetes. Egy-egy tanfolya­mon 55—60 hallgató vehet részt. Ezek a hallgatók tanfolyamonként kb. 40—42 gyülekezetből jöttek össze, ami azt mutatja, hogy elég sok gyülekezetünk érdekelt ebben a munkában, mert küldött hall­gatót ezen a nyáron. A felvételi névsorokat böngészve annak kü­lönösen is örültem, hogy az idén 10—12 olyan gyülekezet neve is szerepelt, ahonnan eddig még so­ha nem jött senki. Legven ez buz­dítás azoknak a gyülekezeteknek, ahol néma az orgona vagy har­monium. Sorozzanak fel ők is! Azok cselekedtek helyesen, akik már korábban is küldtek hallga­tókat és ezzel már előre gondol­tak, terveztek. Űj énekesköny­vünk már a nyomdában van. Ott lesz könnyebb az átállás, az új bevezetése, ahol van ..szakember”, aki ismeri az új dallamokat, vagy van olyan zenei képzettsége, hogy azokat tanítani is tudja. AZ IDEI NYÁRI TANFOLYA­MOK EGYIK JELLEGZETESSÉ­GE éppen az volt, hogy erőtelje­sebben tanították az új énekes­könyv dallamait. REGGELTŐL ESTIG HANGOS AZ OTTHON a tanfolyamok ide­jén. A zeneórán kapott feladatot még aznap beosztott gyakorlóórá­kon gyakorolják és másnap már felelnek belőle, majd újabbat kap­nak. Egy hétig laktam az otthon falai között és hallgattam 11 har­monium és 3 orgona egymásba fo­nódó vagy „elpattanó” hangjait. Láttam a tétova keresgélő kez­dő- ujjakat, ahogyan próbálgat­ták, hogy is lesz a 2-3 egyszerre lenyomott hangból tisztán hang­zó akkord. Hallgattam a nagy te­rem sarkában meghúzódva az or­gonisták gyakorlását, ahogyan „kezük-lábuk” gyakorlottsága nyomán egy korái-előjáték, vagy Bach-fúga bontakozott ki. A hall­gatók véleménye szerint az a leg­nagyszerűbb érzés, amikor a pon­tosan játszott korái dallamára felcsendül a többiek éneke és elő­ször kísérnek végig egy koráit. KARVEZETÉST IS TANUL­NAK a hallgatók. Ebből kettős a haszon. Egyrészt kapják a kórus­ban való éneklés élményét, aho­gyan egy kórus „megvalósul” a kórus egvüttes munkája nyomán. Ugyanakkor „menet közben” ma­Elrejtett élet Ma sokat beszélnek arról, hogy az ember „álarcot” hord, vagy „sze­repet” játszik, azaz mást mutat környezetének, mint ami ő maga iga­zán. Az emberi gondolkodásnak régi idők óta az a nagy célja, hogy az ember önmagát megismerje. Előbb-utóbb minden gondolkodó em­ber rájön, hogy nemcsak embertársait, hanem önmagát is alig isme­ri. Sok kellemes és kellemetlen csalódásnak forrása ez a hiányos is­meret. A keresztyén emberek számára is sok nehézséget jelent az élet „el­rejtett” volta. Van, aki azért csalódik, mert nem sikerül neki eljutni, elérni valami szent tökéletességre, arra. hogy mindig szeressen min­denkit, mindig jót tegyen, szelíd és csendes legyen, senkinek se ártson. Van, akinek az jelent nagy csalódást, hogy olyan embereknek az éle­te, akik magukat hivő keresztyénnek vallják, tele van bűnnel: irigy­séggel, nagyravágyással. szeretctlenséggel. haraggal. Van, aki „az egy­házban” csalódik, amikor látja, hogy az nem a tökéletes tiszta embe­rek közössége. Ebből a sok csalódásból csak Isten tud kisegíteni benünket. Hiszen Ö is „elrejtette” életét, amikor emberré lett, vállalta az emberi sor­sot, a szenvedést és a halált is, de éppen ezzel mutatta meg, hogy sze­ret minket. Ennek a szerető Istennek a megismerése teszi lehetővé számunkra, hogy el tudjuk hord ni a csalódásokat, sőt felszabadul­tan tudjunk élni Isten dicsőségére és embertársaink javára. guk is megtanulnak kórust vezé­nyelni, elsajátítják a beéneklés, hangképzés, pontos ritmus, ve­zénylés technikáját. Aki oklevelet akar, annak karvezetésből is vizsgáznia kell. A két utolsó tan­folyamon — a 48. és 49. tanfo­lyam —, Bálint József és ifj. Ha­fenscher Károly tanította a kar­vezetést és mindkét vizsgára ösz- szeforrott, érett együttesek készül­teit fel 6-8 kórusművel. A szorgal­mas hallgatók jutalma volt, hogy a megtanult művet maguk vezé­nyelhették a vizsgán. A karveze­tés tanításának van egy harmadik „haszna” is. Megszeretteti a több­szólamú éneklést. A tanfolyam hallgatóiból önkéntes kis kamara­kórusok is alakultak, TERMÉSZETESEN BIBLIAI MUNKA IS folyik a tanfolyamo­kon. A reggeli és esti áhítatok alapigéit az idén Márk evangéliu­mából választottuk. Az „Isten aka­ratának szolgálatában” kerestük a Jézus útján járó egyház hogyan követheti az Űr és Szolga Jézust. A záróvizsgákon e sorok írója el­nökölt és szintén Márk evangé­liumából választotta alapigéit, 5,18—19. alapján így bocsátotta el útjukra a tanfolyam hallgatóit: Jézus szeretetének vagyunk ki­szolgáltatva, nem a bűnnek, be­tegségnek, gonoszságnak és élet­romboló erőknek. Aki meg akar maradni Jézus közösségében, an­nak meg kell fogadni szavát: „Menj haza a tieidhez, vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Űr veled ... AZ EGÉSZ EGYHÁZ KÖZÖS­SÉGE áll a kántorképzés szolgá­lata mögött. Ez most nyáron olyan formában is megmutatkozott, hogy több gyülekezetből jöttek egy-egy hétre önkéntes segítők konyhai vagy más munkára és sok környékbeli és távolabbi gyü­lekezet sietett természetbeni se­gítéssel, friss gyümölccsel, süte­ményekkel a tanfolyamon részt­vevők ellátásának változatosabbá tételére. Köszönetét mondunk így, névtelenül is ezeknek a szemé­lyeknek és gyülekezeteknek. Néhány hétre bezáródtak az ott­hon kapui, de már folyik a ké­szülődés a téli négyhónapos tan­folyamra, melynek elvégzése után lehet olyan vizsgát tenni, amire valaki oklevelet is kaphat. Tóth-Szöllős Mihály A felvilágosodás egyik híres Amit a 19. század második fe­lében Marx és Engels eszméi je­lentettek a világ számára, ponto­san azt jelentették egy évszázad­dal korábban Montesquieu. Vol­taire és Rousseau eszméi. Marxék a kizsákmányolás bilincseit ver­ték le és a munkásosztályt emel­ték hatalomra, Voltaire-ék az ál­talános emberi szabadságért száll­tak síkra és a polgári osztály szá­mára készítették elő a talajt. A két forradalmi nemzedék között feszülő száz esztendő mégis erő­sen érződik. Viszont az vitatha­tatlan, hogy a 18. század „aposto­lai”, — akiket nevezzünk általá­nosan elfogadott nevükön felvi- lágosodottaknak —, előkészítői voltak a Marxék által előidézett társadalmi földrengésnek. ALIG KÉTSZÁZ ESZTENDŐ VÁLASZT EL BENNÜNKET Voltaire-ék idejétől, mégis alig érthető már számunkra az a tár­sadalmi struktúra, hatalmi, poli­tikai, gazdasági rend. amelyben éltek. S ha kissé sikerül felfeszí­tenünk e lezárt korszak pántjait, akkor tudjuk igazán értékelni a felvilágosodás roppant eredmé­nyeit. Sarkaiból a világ valahol itt kezdett kifordulni. Mert lehet arról beszélnünk, hogy a középkor halálos sebet kapott a reneszánszban, a könyv- nyomtatás feltalálásában, esetleg Amerika felfedezésében, vagy ne­tán a reformáció kipattanásával. De az szemmel látható volt, hogy lényeges változás a társadalom szerkezetében, a gazdasági, álla­mi, politikai életben nem történt. Némi reformok, újítások szellemi, gazdasági területen végbemen­tek. de alapjaiban középkori álla­potok uralkodtak. Középkori volt a termelés — iparban, mezőgaz­daságban —, középkori maradt a társadalom szerkezete, az állam felépítettség, a hatalom gyakorlá­sa az igazságszolgáltatás, stb. Mintha az újkorra emlékeztető nagy szellemi eredmények pusz­tán felvillantásai lettek volna az emberiségnek. BENNÜNKET TERMÉSZETE­SEN ELSŐSORBAN egyházi, val­lásos vonatkozásban érdekel ez a korszak. Nos, szeretném leszögez­ni hogy rendkívüli eredményeket ezen a téren se keressünk. Közép­kori állapotok uralkodtak itt is gondolkodásban és módszerekben egyaránt. Mert az a szellem, ame­lyet pl. itt Közép-Európában. kö­zelebbről Ausztriában, Csehor­szágban, Magyarországon beve­zettek a Habsburg uralkodók, a „legsötétebb” középkorra emlé­keztetett. Ne gondoljunk másra, csak az írásainkban gyakran idézett ellenreformációra. Másfél évszázados keserves emlékek gyűjtőfogalma. Próbáljuk mai ésszel elbírálni, mit jelentett az, hogy emberek tömegei számára megszabták, előírták, hogyan és miben kell hinni, milyen isten- tiszteleti formát kell magukra erőltetniük. Gondoljuk el. ha nem vetettek keresztet, nem böjtöltek, nem gyakorolták az uralkodó ál­lamvallást. enyhébb büntetéskép­pen száműzték, ha szigorúbb volt a büntetés fej- és jószágvesztés­re ítélték. Mindezt törvényes ke­retek között, a legtisztább igaz­ságszolgáltatás mellett. Nem tu­dom kellőképpen dramatizálni, hogy mit jelentett pl. hazánkban az ellenreformáció. Ez a fogalom egy félelmetes múltat leplez. Hogy egyházunk, a magyarországi evangélikus egyház ma ilyen megtépázott, el­szórván yosodott. az életét, egzisz­tenciáját éppen csak fenntartó egyház lett,' ennek gyökerei ide nyúlnak vissza. A mögöttünk le­vő kétszáz esztendő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kiheverjük az ellenreformáció pusztulásait. Mert felsorolni is nehéz lenne, hány templomunkat, iskolánkat kobozták el. hány prédikátorun­kat, iskolamesterünket üldözték el, hány magyar község lakossá­gát térítették erőszakkal át. Ter­mészetesen törvényesen! Ez pe­dig középkor volt a javából! Isten csodája, hogy még vagyunk. DE TÉRJÜNK VISSZA A FEL­VILÁGOSODÁS ALAPKÉRDÉ­SÉHEZ. Ez volt az a szellemi for­radalom, amely tűrhetetlennek tartotta ezeket a módszereket, amely az emberi jog és szabadság területén kezelte a vallást és az emberi boldogulást szellemi és anyagi területen egyaránt elide­geníthetetlen jogként kezelte, és elutasított minden erőszakot és beavatkozást az ember életében. Állam és egyház részéről egy­aránt! Nem ment ez máról holnapra. A felvilágosodás szellemi forra­dalma nem korlátozható egyetlen napra. Erjedés volt ez mozgalom, amelyet először írók, tudósok, ké­sőbb értelmes fejedelmek, uralko­dók, tettek magukévá, megsejtve benne egy jobb jövőt, egy újfajta állam képletét. Nem állítok szobrot nekik, de ilyen tanulni vágyó, pompáról le­mondó, utazó és tapasztalatot gyűjtő uralkodó volt II. József, álnevén Falkenstein gróf. aki in­kognitóban, mint Mátyás, gyakran fordult meg népei között, s ami­rendeletéről kor majd negyvenéves korában trónra került, a felvilágosodás szellemében hozta meg törvényeit, rendeletéit. Természetesen min­dent az állam érdekében. Róla ír­ta Nagy Frigyes: „Bigott udvar­ban született, mégis lerázta a ba­bonákat ... pedánsak voltak ta­nítói, mégis Voltaire-t olvasta.. ” Végiglátogatta Európa uralkodóit, példaképe azonban a porosz ki­rály. a voltaireánus Frigyes ma­radt. AZÉRT EMELJÜK KI KÜ­LÖN II. JÓZSEFET, mert az ő nevéhez fűződik egy ren­delet, amely egyházunk helyze­tén gyökeresen változtatott. Ép­pen kétszáz esztendeje, 1781 októberében jelenj meg híres nyílt parancsa, pátense, a Türelmi Rendelet, amelyben Magyarorszá­gon és a német örökös tartomá­nyokban a protestánsok számára vallásszabadságot biztosított. A 16 pontból álló pátens nagy örö­möt jelentett, mert az eddigi ül­döztetés helyett vallásszabadságot hozott. Néhány főbb pontját idéz­zük. Ahol eddig tiltva volt nyil­vános helyen a protestánsok val­lásgyakorlata, most szabadságot élveznek. Ahol legalább 100 csa­lád van, amely képes lelkészt és tanítót tartani, imaházat, iskolát építhetnek. Hivatal viselésre., tu­lajdonjog-szerzésre, egyéb polgá­ri jog gyakorlására alkalmasok lehetnek a protestánsok is. Még Horvátországban is, ahonnan ed­dig ki voltak tiltva. Felmentetnek a katolikus istentiszteletek látoga­tása alól. Esküt csak vallásuk élő­írása szerint kel] tenniük. A ve­gyes házasságnál, ahol az apa ka­tolikus, minden gyermek az apa vallását követi, ha evangélikus, akkor a fiú gyermekek. Protes­táns hlkészek betegeiket szaba­don látogathatják, katolikus lel­készek csak ha hívják őket. A ren­delet megszünteti a katolikus püs­pökök evangélikus egyházlátoga­tási és lelkészvizsgálati jogát, stb. A FERDINÁNDOK, LIPÓT, KÁROLY ÉS MÁRIA TERÉZIA által föld alá szorított, megsem­misítésre ítélt protestantizmus egyszerre életre kelt. Szinte hihe­tetlen, de másfél évszázados erő­szak, üldöztetés, beavatkozás és ármánykodás képtelen volt meg­semmisíteni. Hamu alatti parázs volt, amely a rendelet szelétől lángra kapott s tüneményes gyor­sasággal újraszerveződött és ere­jét, hitét templom- és iskolaépí­tésben fejezte ki. Papokat, taní­tókat szerződtetett, s lerakta alap­jait mai egyházi szervezetének, életének. A magyarországi evan­gélikus templomok többsége a Türelmi Rendelet után épült. HALLATLAN SÉRTÉSKÉNT KÖNYVELTE EL a római egyház, s a pápai kúria József intézkedé­seit. A felvilágosodott uralkodó további lépésekre szánta magát. Államosította a szerzetesi vagyo­nokat, feloszlatta a legtöbb ren­det, s bevezette a placetum re- giumot. a lelkészképzésre állami papneveldéket állított fel. betil­totta a körmeneteket, stb. A pápa maga akarta elejét venni a joze­finista intézkedéseknek, s felke­reste Bécsben. Gondolt-e arra VI. Pius, hogy lényegében nem nyúlt József valláshoz, nem úgy, mint másfél évszázadon keresz­tül a hatalom eszközeivel Róma a protestantizmushoz?! De itt álljunk meg, hiszen számunkra a híres rendelet és annak körülmé­nyei voltak izgalmasak. Rétley Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents