Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-04 / 40. szám
ran az egyházi emberek lelki (öltésére is ” A Magyarországi Református Egyház Nemzetközi Diakóniai Konferenciája Debrecenben Äfi VASÁRNAP IGÉJE A KOLLÉGIUM MŰLTRÖL BESZÉLLÖ FALAI fogadták be szeptember élején azt a nemzetközi és ökumenikus konferenciát, amelyet a hazai református egyház hívott egybe. Vendégek érkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból és a Német Szövetségi Köztársaságból, Svájcból és Hollandiából. Képviselőket küldtek a Magyar ökumenikus Tanács tagegyházai is: a szabad- egyházak, a babtisták és a Magyarországi Evangélikus Egyház. Megjelentek a külföldi protestáns intézményes diakónia különböző munkaágainak vezető emberei is. Ott láthattuk dr. T. Schober elnököt, az NSZK Lutheránus Egyházának diakóniai vezetőjét, dr. P. Philippi professzort Heidel- bergből, Bosch lelkészt, a „Bethel” intézmény igazgatóját, E. Schröder főtitkárt, az NDK-beli Gustav Adolf intézmény vezetőjét, a berlini „Christofer Missió” vezetőjét, dr. H. Schaffen lelkészt, a svájci egyházak segélyszervének igazgatóját és még sok más. jelentős külföldi vendéget, mind a református, mind az evangélikus külföld diakóniai szolgálatából. Nemcsak lelkészeket, hanem diakónusokat is. akik ennek a munkának legfontosabb helyein, közvetlenül a gondozottakkal együtt élnek és nekik szolgálnak. A konferencia nemzetközi tarkaságában érdekes színfoltot jelentett tíz külföldön élő protestáns magyar lelkész látogatása, akik Reuss András evangélikus külügyi titkár kíséretében rövid vendégségre a konferencián is részt vettek. Kanadából és Angliából, Svájcból és Ausztriából, az USA-ból és az NSZK-ból érkeztek ők a Magyarok Világszövetségének meghívására. Közülük három evangélikus lelkészt üdvözölhetett a diakóniai konferencia elnöksége. AZ IMPOZÁNS DÍSZTEREMBEN. minden . hely foglalt volt. fíemcsak az asztalok mellett, hanem a széksorok is. A külföldi vendégek sorát a református diakóniai intézmények vezetői, az egyházmegyék esperesei, és az egyházmegyei diakóniai előadólelkészek tették teljessé. Az elnöki emelvényen a négy református püspök felváltva elnökölt. Velük egy sorban, az elnökség tagjaiként Bazsó Béla, a Református Diakóniai Osztály vezetője és a Diakóniai Tanács két tagja alkotta az elnökséget. Dr. Bartha Tibor püspök-elnök megnyitó előadásában a fogyatékosokért végzett keresztyén szolgálat teológiai alapvetését ismertette. „A református egyházban az 1975-ben szervezett diakóniai munkaközösségek tettekkel, a gyakorlatban segítségére voltak annak a folyamatnak, amely a A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkész! Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1982. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. népegyházból a Krisztust követő, szolgáló egyház irányába mutat.” „Szolgálatunk nem püsztán szociális tevékenység, hanem a hit gyümölcse.” A hit gyümölcseiként ma a református egyházban 14 intézetben 996 férőhelyen, 356 munkatárs gondoz csecsemőket, egészséges és beteg öregeket, testi és szellemi fogyatékos gyermekeket és felnőtteket — számolt be Bazsó Béla osztályvezető lelkész. A PROTESTÁNS EGYHÁZAK KÖZVÉLEMÉNYÉBEN ISMERETES. hogy államunk segítségére és együttműködésére van szükség ebben a nagy ügyben. Az együttműködés egyik szép jele volt az, központú diakónia) címen hogy e konferencián megjelent és előadást tartott dr. öry Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Rendkívül érdekes előadásában részletesen számolt be a fogyatékos ember helyzetéről hazánkban. „Fontos feladatnak kell tekinteni a fogyatékosság megelőzését és ezen a vonalon a megfelelő egészségügyi szervek jó szolgálatokat tesznek. Megmarad azonban a másik nagy feladat ig. a fogyatékos emberek társadalmi integrációja. Ezt a feladatot — mondotta Öry főorvos — csak megfelelő, alkalmas társadalmi rendszer alapján lehet megvalósítani. A társadalmi szemlélet helyes kialakítása során szükség van az egyházait, az egyházi emberek lelki töltésére is.” „Az egyházak segítsége a gondozás lebonyolítása és nem a volumen, a mennyiség tekintetében érdekes. Mindig mély benyomást tett rám az egyház intézetekben a gondozottak iránt megnyilvánuló szeretet.” — mondotta beszámolójában dr. Öry főosztály- vezető. DR. THEODOR SCHOBER előadásában ismertette azokat az eredményeket, amelyeket ebben az évben az ENSZ célkitűzései alapján az NSZK evangélikus egyházában elértek. Az 1981. esztendő kissé a számvetés ideje lett nálunk. Kereken 5 millióra becsülhető a fogyatékos emberek száma az NSZK- ban. Ebből 3 millió súlyosan fogyatékos. de 1 millió paciens rehabilitált, munkaképes. Évente 40 000 fogyatékos gyermek születik. Az evangélikus diakómiának 200 000 munkatársa van, akiknek 17%-a a fogyatékos emberek szolgálatában áll. „Legtöbbször — mondotta Schober elnök — a figyelem hiányzik a társadalom részéről. Nem veszik észre magát a fogyatékos embert, sem annak nehézségeit. A szervezett diakóniából pedig hiányzik a készség, amellyel a társadalomból érkező kritikát elfogadja.” A szervezett diakóniából pedig hiányzik a készség, amellyel a társadalomból érkező kritikát elfogadja.” Számba vették azokat a lehetőségeket is. amelyek a külföldi testvérek megsegítésére rendelkezésükre állnak. Találkozásokat hoznak létre fogyatékos és nem fogyatékos emberek között, hogy egymástól nyerjenek jó indítást a további élethez. Legfontosabb az egymás-hitén való épülés, az a bizonyosság, hogy mindannyian együtt szorultunk rá Isten kegyelmére. Ez a kegyelem tehet bennünket ismét Isten képéhez hasonlóvá. Mélyen szántó, teológiailag rendkívül jelentős előadás állt a középpontban, amelyet dr. Philippi heidelbergi evangélikus teológiai professzor tartott: „A fogya- sékosokért végzett keresztyén szolgálat teológiai alapvetése” — címen. Az előadás Lukács evangéliumának 4: 18-19. szakasza alapján, írásmagyarázati és tanításbeli tájékoztatást nyújtott a kérdésben. Philippi professzor neve már a magyar, protestáns teológusok körében régóta ismert. 1963-ban jelent meg első kiadásban „Chris- tozentrische Diakonie” (Krisztusközpontú diakónia) címen nagy munkája, amely azóta már több kiadást ért el. A cím maga utalhat ennek az előadásnak lényeges tartalmára is. Jézus a názáreti zsinagógában „az Urnák kedves esztendejét” hirdette meg. „Isten országának, mint a kedves esztendőnek meghirdetése alapvető az egyház szolgálatában, amelyet a fogyatékosok között végez. Ebben az összefüggésben Isten ígérete teljes helyreállításról szól mindazok részére, akik a legtágabb értelemben fogyatékosnak számítanak. Nem áll ennek a meghirdetett kedves esztendőnek a horizontjában, aki nem érzi tehernek a teremtett világ romlásának bilincseit, szociális és lelki területen, és mindaz, aki nem várja Isten megváltó és megszabadító igéjét. „Az ősi gyülekezet a gondozók és gondozottak egysége, közössége volt, a gyógyítóké és a gyó- gyultaké együtt. Nagy Konstan- tinusz után megzavarodott ez az életösszefüggés. Nem tudtak közösségben maradni a „kedves év” elfogadásában és reménységében. Csak később fedezték fel újra ezt a közösséget, amelyben gondozó és gondozott, mint az üdvösségre vágyódó és az üdvösség áltál megérintett, a „kedves év” jegyében, amely Krisztusban már jelen van, egyek lehettek. Az így kialakult sejtszerű közösségek a diakónia újraértésének és újjáéledésének jelei: gyakorlati kapcsolat az elhanyagoltak kai való közös együttélésre, azokkal, akik abhan a társadalomban, amely csak teljesítményre van beállítva, nem illenek bele.” E BESZÁMOLÓBAN NEM térhetünk ki sem Philippi profesz- szor értékes előadásának részletesebb ismertetésére, sem annak az előadásnak bemutatására, amelyet Kovács Istvánná a Szociális Otthonok Központja osztályvezetője tartott az integráció elért eredményeiről társadalmunkban. Mind az előadások, mind pedig a háromnapos konferencia többi beszámolói összefüggő képet nyújtottak arról a sokrétű szolgálatról. amely öregek, hallássérültek, különböző szenvedélyek rabjai és egyéb fogyatékosok között folyik, akik valamilyen oknál fogva az élet és a társadalom peremére szorultak. Tájékoztatás, példa és segítség volt a konferencia minden résztvevőnek s az itt nyert indításokat bizonyára mindenki szívesen gyakorolja és adja tovább munkájában. Muncz Frigyes AZ EGYHAZAK EURÓPÁÉRT Két német teológiai folyóirat közöl augusztusi, illetve szeptemberi számában egy-egy tanulmányt dr. Nagy Gyulától, Teológiai Akadémiánk dékánjától. A „LUTHERISCHE MONATSHEFTE”, a Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő evangélikus teológiai folyóirat, szeptemberi száma közli az egyik tanulmányt ezen a címen: „Békét szerezni a szétszakadt Európában — A keresztyén egység és a népek békéje.” A tanulmány az európai egyházak mai fontos, szociáletikai téren végzendő feladatával foglalkozik: együtt és közösen fellépni és segíteni a jelenlegi súlyos nemzetközi feszültség áthidalásában. Ismerteti, mit tudnak tenni az egyházak a saját eszközeikkel ezen a területen Európában. A „STANDPUNKT™ című, Berlinben megjelenő, NDK folyóirat nyári száma ezen a címen tett közzé egy hosszabb tanulmányt a szerzőtől: „ökumené Európában — tapasztalatok és reménységek.” Benne a szerző — visszatekintve kilencévi genfi szolgálatára — értékeli az európai egyházak ökumenikus kapcsolatainak fejlődését, valamint a béke érdekében végzett sokoldalú szolgálatukat az elmúlt években és a jelen helyzetben. Kikényszerített imádság Jeremiás 14,7—9 KÖNNYŰ RÁÉBREDNIE AZ EMBERNEK saját felelősségére — bűnére — ha már nagyon szorít a hurok, vagy ha már bekövetkezett a baj. Könnyű mondani, hogy másképpen kellett volna raknunk az alapokat, amikor már recseg-ropog minden. Hogy másképpen kellett volna nevelni a gyereket, amikor már felnőtt. Hogy másképpen kellett volna egymással élnünk, amikor már kimondták a válást. Hogy másképpen kellett volna gazdálkodni, amikor összeomlik a költség- vetés. Hogy más célokért kellett volna élni, amikor már nincs választás. Hogy nem kellett volna annyira fegyverkezni, amikor már ölik egymást az emberek. Könnyű volt Izraelnek bevallania és bánnia bűnösségét, amikor Jeremiás közölte: ezért van a szárazság és az éhség. Nem az a baj, hogy a körülmények kényszerítő nyomása alatt vallja meg bűnét az ember, hanem az, hogy nem előbb. Ha nemcsak a bajra figyelnénk fel, hanem már Krisztus hívó szavára, akkor előbb vehetnénk fel a harcot minden rosszal: csúfos bukásokat kerülhetnénk el, és súlyos terheket háríthatnánk el másokról is. SZÉPEN HANGZÓ KÖNYÖRGÉS, hogy Isten közelsége legye* érezhető huzamosan. Ne legyen csupán rövid éjszakai tartózkodásra betérő vándor. De hát kinek van szüksége ilyen figyelmeztetésre? Díszen az ember akarja őt csak pillanatokra igénybe venni! Az ember éri be futó vigaszokkal, s az emberek „szeretnek ide-oda futkoriii” (10. v.). Az ember éri be néhány Istennek szánt perccel, hogy azu'án az „élet” menjen tovább. Mi vágjuk ketté a dolgokat: életre és litre. S mi gondoljuk úgy, hogy két különböző cjolognak kell eleget 'ennünk. Pedig a kettő szétválaszthatatlan. Hitünk, Istennel való kapcsolatunk meghatározza egész életünket. Nem Isten az, aki átutazó Vendégként futó pillanatokat szánt ránk, inkább mi korlátozzuk e hitet szabad perceinkre. SZÍVHEZ SZÖLÓ A SÜRGETÉS: mutassa meg végre Isten, hogy tud segíteni. Századunk emberének hangja, a ma keresztyén <anbe- rének szava is lehetne. Bizonyítsd be, Urunk, hogy erős vagy , Segíts meg engem, és így mutasd meg, mire vagy képes! Szívhez szóló szavak, de nagyon szűk érdek diktálja őket. Igazi segítség az leime, ha bennünket lódít új pályára: ne a magunk önző szempontja szerint nézzük a világot, hanem induljunk az ő szolgálatában szolgálni — cselekedettel és szóval — a világra. így akarja megmutatni Isten az ő hatalmát és szeretetét ezen a világon ennek a világnak. Emberek által, és nem mindig csak más emberek által, hanem általunk is. Ez az ő hatalma: nemcsak ha nekünk ad, hanem ha minket ad szolgálatra. A bajba jutott ember mindent mond és sokfelé fordul, csakhogy segítséget kapjon. Még imádságba is kezd, ha addig nem tette volna. Vannak ilyen kikényszerített imádságok, amikor az ember azt mondja, itt már csak az imádság segít. De a kikényszerített imádság is lehet szívből jövő, őszinte. Lehet rajta áldás is. Lehet a válasz segítség, és fakadhat a nyomában új élet. DE MIÉRT NYOMORÚSÁG KELL AHHOZ, hogy úgy vágyakozzunk bocsánatra, mint egykor Izrael népe? Miért kell bajba kerülni ahhoz, hogy elhatározzuk: új életet akarok kezdeni? Miért kell zsákutcába jutnunk, hogy belekapaszkodjunk Isten segítő kezébe? Mjiért kell elveszteni valakit, hogy rájöjjünk segíthettünk volna? Miért nem indít erre Istennek Krisztusban adott perzselő szeretete? Reuss András Imádkozzunk! Urunk, mennyei Atyánk! Szereteted folyton keres, és hűséged meg nem rendül: hála legyen Neked, hogy nem hagysz el. Velünk vagy, amikor elbizakodunk és erősnek érezzük magunkat: hadd halljuk meg kijózanító és bűnbánatra hívó szavadat. Velünk vagy, amikor gyengék és tanácstalanok vagyunk: hadd érezzük erődet naponta. Velünk vagy, amikor ránk nehezedik bűnünk súlya: hadd kezdjünk Veled új életet. Velünk vagy, amikor mások ínségét látjuk: add meglátnunk valóban, és add, hogy ne feledjük, nekünk is szükségünk van arra, hogy mások segítőtársai legyünk. Urunk, hadd éljünk naponta szereteted bőségéből. Ámen! ELHUNYT SUSANNE DE DIÉTRICH, AZ ÖKUMENIKUS MOZGALOM EGYIK ÜTTÖRÖJE Strasbourgban 89 éves korában elhunyt Susanne de Diétrich, a modern ökumenikus mozgalom egyik úttörője. 1914-től kezdve közel (:él évszázadon át dolgozott a keresztyén ifjúsági diákmozgalomban olyan személyiségekkel együtt, mint Willem Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának volt főtitkára és Álarc Boeg- ner, a Francia Protestáns Egyházszövetség volt elnöke. Konrad Raiser, az EVT ügyvezető főtitkára megemlékezésében többek között ezeket mondotta: „Az ökumenikus mozgalom egyik legragyogóbb és legbefolyásosabb személyiségét veszítette el. Susanne de Diétrich azt a bibliai megújulást személyesítette meg, amelyet olyan világosan és szenvedélyesen hirdetett. Franciaországban, a Bossey-i Ökumenikus Intézetben és szerte a világon bibliailag jól képzett diákok és vezetők nemzedékeit tanította. ... Aki csak hallotta, soha sem felejti el, hogy milyen éles elmével, nemes egyszerűséggel és humorérzékkel magyarázta a Bibliát. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a Biblia, ahogyan neki, úgy mindenkinek Isten igéje.” , 1891. Január 29-én született Niederbronnban (Elzász, Franciaország), kohászcsalád leányaként. Lausanne-ban gépészetet tanult, azért, hogy később a család öntödéjét vezetni tudja. Itt került kapcsolatba a keresztyén Ifjúsági Mozgalommal. Az első világháború idején Párizsban bibliaköröket vezetett. 1920-ban a Keresztyén Diák Világszövetség (WSCF) gyűlésén a francia delegáció tagja volt. Fontos szerepet játszott a szövetségben; többek között az ökumenikus kapcsolatok bizottságának titkára volt. 1939-ben részt vett a kitelepítettek segélyszervezetének megalakításában, (CIMADE), amely időközben a francia protestáns egyházak szervezete lett, ennek mindvégig lelki vezetője volt. 1946-tól kezdve, a Bossey-i ökumenikus Intézetben tevékenykedett. 1954-ig bibliai szemináriumokat vezetett. Igen jelentős munkát végzett az intézetben; az öt világrészről összejött teológusoknak, lelkészeknek, laikusoknak indíttatást adott az ökume- aében való aktív részvételre.
