Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-04 / 40. szám
Dr. Johannes Hanselmann püspök látogatása hazánkban Országos Egyházunk elnökségének meghívására dr. Johannes Hanselmann müncheni evangélikus püspök, a bajor evangélikus egyház vezetője és felesége augusztus 31—szeptember 2. között látogatást tettek Magyarországon. A püspök a Lutheránus Világszövetség egyik alelnöke. gálata a lelkészeknek szólt. A Pesti, Budai egyházmegyék lelkészei jöttek össze szeptember 1- én a kelenföldi gyülekezet termében. Több lelkész volt jelen a Pest megyei és a Fejér—Komáromi egyházmegyékből is. Mintegy 70 lelkész volt együtt. Itt Káldy Zoltán püspök köDr. Johannes Hanselmann pUspök a fasori templomban — balra dr. Káldy Zoltán püspök, jobbra dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai dékán A rövid látogatás során Hanselmann püspök megbeszélést folytatott dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel a két egyházat érintő kérdésekről. A püspököt fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A fogadás alkalmából többek között szóba került a Lutheránus Világszövetség 1984-ben, Budapesten tartandó nagygyűlése. Ezt követően Hanselmann püspök megtekintette az épülő Sportcsarnokot, a VII. nagygyűlés helyét. Megnézte Budapest nevezetességeit, a Várat, Mátyás-templomot, Halászbástyát, Országházát, Gellérthegyet. Járt a Deák-téri és a Budavári evangélikus templomokban. A püspököt és feleségét Káldy Zoltán püspök és felesége otthonukban látták vendégül. Hanselmann püspök két szolgálatot is végzett magyarországi tartózkodása idején. Augusztus 31-én, hétfőn este igehirdetést végzett a fasori templomban. A hétköznap és a nyárvége ellenére teljesen megtelt a templom. Itt egész egyházunk nevében Káldy Zoltán püspök köszöntötte a kedves vendéget, aki az Efézusi levél néhány verse alapján hirdette az igét. Három szót emelt ki a textusból: erő, dicsőség, reménység. Különösen az utolsóra tette a hangsúlyt, mint amely központi gondolata lesz a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésének. Az igehirdetés mélyén megragadta a gyülekezetét. A tolmácsolást dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja végezte. Gazdagította az estet Ktikéit/ Julia operaénekesnő szép szólóéneke. Az istentiszteletet követően Szirmai Zoltán lelkész és felesége fogadást adott a vendégek tiszteletére. Hanselmann püspök másik szolszöntő szavaiban hangsúlyozta: egy feszültségekkel terhes világban jelentős esemény, hogy ma egy nyugati püspök szolgál közöttünk. Ez a szolgálat hídépítés, a népek békéjének és egyetértésének szolgálata is. Hanselmann püspök, akit dr. Groó Gyula teológiai tanár tolmácsolt, az üdvözlő szavakra adott válaszában utalt arra, hogy Káldy püspök találkozásuk során több ízben is szólt a hídépítésről. Döntő, hogy a hídnak mindkét oldalon jó alapja legyen, amelyről lehet egymás felé építeni. Ez az együttlét is segíthet abban, hogy a hídépítés szolgálatában továbbjussunk. A következők során Hanselman püspök a vezetése alatt álló Bajor Evangélikus Egyház életéről adott átfogó ismertetést. A Bajor Evangélikus Egyháznak mintegy 2 és fél millió tagja van, ez Bajorország lakosságának kb. 26%-a. (Római Kát. 71%.) Tehát szórványegyház, de általában jó viszonyban a többségi római katolikus egyházzal. Az utóbbi időben megnőtt a nem keresztyének, elsősorban a mohamedánok száma, az egyházból kilépettek száma nem jelentős. Szólt a püspök az egyházi életben való részvételről. Ez az egész NSZK-ban rossz, mintegy 2—10%- os. Bajorországban jobb, egyes vidékeken eléri a 30%-ot is. Amíg a 70-es években csökkent a részvétel, most konszolidálódott. Az úrvacsorázók száma viszont növekszik. Az egyházi élet súlypontjai az istentiszteletek és a laikus munkásokkal való foglalkozás. 40 ezren vesznek részt az önkéntes diakóniai munkában. De mi ez a 2 és fél millió megkeresztelthez képest. Az embereket nem elég EVANGÉLIKUS — RÓMAI KATOLIKUS MEGÁLLAPODÁS LENGYELORSZÁGBAN Több éven át tartó tárgyalások után április elején az evangélikus egyház képviselői Lengyelországban megegyezésre jutottak a római katolikus egyház képviselőivel arról, hogy nyolc evangélikus templomot engednek át római katolikusoknak, akiknek ezért húszmillió zlotyt kell két év alatt kifizetniük. A jelentős megállapodással csökkent a jogtalan használatba vett evangélikus templomok s^á- ma. megkeresztelni, gondozni is kell őket, szülőket és gyermekeket. Ezért 1975-ben kiadtuk a jelszót: Evangélizáció az egész embernek. A gyülekezet egész léte legyen misszionáló jellegű. Ezen belül 4 vonást kell erősíteni. 1. Váljék elevenné a hit. 2. Erősödjék meg a hit. Nem elég megelégedni azzal, amit a konfirmációban tanultak, annak folytatódnia kell. Szemináriumokat tartottak kate- kizálás céljából. (Utalt a felnőtt kátéra.) De milyen nehéz Luther kátéit mára áttenni!. Azok kitűnő segédeszközök lehetnek, de nem alkalmazhatók közvetlenül a mában. Ezért külön is kiemeltek témákat és megindították a kátéleveleket. (6 oldalon kinyomtatva juttatják el a gyülekezetek tagjaihoz.) Ezzel kapcsolatban az elmúlt 3 évben jó tapasztalatokat szereztek. Sok reagálást és kérést kaptak. így egy új munkaág született: a levelező lelkigondozás. 3. A keresztyén hitet meg kell vallani. 4. A hit vallomást tesz az egyházról. Sokan abban a félreértésben élnek, hogy a hit magánügy. Ki akarjuk emelni az embereket az elzárkózottságból a gyülekezet szolgáló közösségébe. A püspök az evangélikus paplakokról szólva elmondta, hogy jelenleg 1540 gyülekezetben 1800 lelkész dolgozik, de így is lelkészhiány van. Kb. 220 állás nincs betöltve. (Egyik ok, hogy a II. világháborúban sok lelkészi szolgálatra készülő fiatal pusztult el.) De remélhető, hogy a hiányt 4 esztendő alatt be lehet hozni. — A papiak egyre inkább részese lesz a társadalmi átalakulásnak. Konfliktus válások stb. nehezítik a püspöki szolgálatot a lelkészekkel kapcsolatban. A gyülekezeti kazuáliákkal kapcsolatban a püspök elmondta, hogy azokat egyre inkább misz- sziói lehetőségeknek tekintik. Volt idő a teológiában, amikor ezeket a szolgálatokat diszkvalifikálni akarták, mondván, hogy a lelkész nem több, mint ceremóniamester. Ez helytelen, mert pl. a keresztelés alkalmat ad a szülőkkel való beszélgetésre, az édesanyák meglátogatására. Az esküvő olyan életkorban történik, amikor a legkevesebb a találkozási alkalom a fiatalokkal. (Az utóbbi időben csökkent azok száma, akik egyházi esküvőt kérnek.) A temetéshez lelkipásztori munka kapcsolódhat, hiszen a halál közelsége mindenkit megrendít és jobban megnyílnak az evangélium vigasztalására és a feltámadás reménységére. A jubileumok is jó lehetőséget jelentenek. Az utóbbi időben népszerűek a karácsony, szilveszter, húsvét éjjel tartott istentiszteletek. Mindezekhez a püspök két megjegyzést fűzött: A mezők fehérek az aratásra. — A püspök nem vesztheti kedvét a sok munka miatt, a négyféle földről szóló példázatra kell gondolnia. A püspök előadásához számos kérdés kapcsolódott, amelynek során részletesen szólhatott az egyház és társadalom, az ökumenikus kapcsolatok, a vegyesházasság és az egyház sajtómunkája kérdéseiről és készülődésükről a VII. nagygyűlésre. Káldy püspök összefoglalásában utalt arra, hogy noha, az új társadalomban a hagyományok egyre inkább elvesztik tartó erejüket és nincsenek meg a támasztékok, megtapasztaltuk, hogy az evangélium hirdetése új, eleven és szolgáló közösségeket hoz létre. A különbözőségek ellenére Hanselmann püspök tájékoztatásában több olyan vonás volt, amire érdemes felfigyelni és munkánk során felhasználni. síi Ausztriai Evangélikus Egyház ünnepén Október 9—12-ig ünnepli az Ausztriai Evangélikus Egyház a Türelmi Rendelet kibocsátásának kétszáz éves jubileumát. Október 11- én, vasárnap, Becsben a városi csarnokból (Stadthalle) televízión is közvetítik az ünnepi istentiszteletet. Október 12-én hétfőn este pedig dr. Rudolf Kirchsscldger osztrák szövetségi, elnök, dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár, dr. König bíboros és mások részvételével tartanak ünnepi együttlétet. Testvéregyházunk jubileumán dr. Káldy Zoltán püspök-elnök képviseli a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Ütjára elkíséri felesége is. Lelkészképzésünk mai távlatai A Teológiai Akadémia új tanévének megnyitása Vendégek az ünnepségen: dr. Glen Garfield Williams főtitkár feleségével, jobbra dr. Káldy Zoltán püspök, balra dr. Ottlyk Ernőné, háttérben a Teológiai Akadémia hallgatói A lelkészképzés szolgálata egyházunknak mindig fontos feladata. így tartják ezt számon egyházunk felelős vezetői is, de ennek tudatában vannak a gyülekezet tagjai is. Ezt mutatja az az ér» deklődés is, ami évről-ávre megnyilvánul a Teológiai Akadémia tanévnyitója iránt. Ebben az évben is megtelt a Budapest-Zuglói Gyülekezet temploma a szeptember 8-i tanévnyitó istentisztelet és akadémiai ünnepi ülés alkalmán. A résztvevők soraiban egyházunk vezető személyiségein kívül jelen volt Bai László főosztályvezető, az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében, valamint a Hazafias Népfront XIV. kerületi bizottságának titkára. Külföldi vendégek jelenléte még ünnepélyesebbé tette az ülés hangulatát. Eljött a tanévnyitóra feleségével együtt Teológiai Akadémiánk díszdoktora, Glen G. Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára. Ugyancsak részt vett az ülésen Martti Voipio finn evangélikus lelkész is egy éppen Magyarországon tartózkodó népes finn turistacsoport élén. Szép számmal voltak jelen a testvéregyházak és testvérteológiai akadémiák képviselői is. Mindezeken a kedves vendégeken kívül esperesek, lelkészek és gyülekezeti tagok, valamint az Akadémia hallgatói s azok családtagjai és ismerősei töltötték meg a templom padsorait. A MEGNYITÓ ISTENTISZTELET igehirdető szolgálatát dr. Ottlyk Ernő püspök végezte, aki a most elkezdődő tanévben a Teológiai Akadémián folyó munka felügyeletét is ellátja. Prédikációjában arra a Jézusra mutatott rá, aki munkásokat hív el és küld ki az aratás munkájába. Ez a Jézus mindig azt nézte, hogy mikor, kin és'hogyan lehet segíteni., Erre az embert segítő szolgálatra hív el, készít fel s küld ki az aratás Ura. AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ ÜLÉS középpontjában dr. Nagy Gyula dékáni székfoglalója állt, amelyet mindenki érdeklődéssel hallgatott, hiszen az lelkészképzésünk mai távlatait mutatta meg. A dékán már bevezetőben rámutatott arra, hogy „a világnak ma olyan egyházra van szüksége, amely együtt halad a mái emberrel és a világ népeivel a történelmi hétköznapok útján: az egész világon magára veszi az ember mai gondjait, örömeit, és eközben adja tovább úti társainak, egyeseknek és közösségeknek, az Evangélium örök-új üzenetét. A felgyorsult világfejlődéssel csak egy dinamikus és diakóniai egyház tud lépést, tartani, mely nyitott marad mind a Szentiélektől származó, mind a világban jelentkező új iránt, és mindig kész a szolgálatra”. Ebből az alapállásból természetszerűen következik az, hogy teológiai nevelésünkben két jellegzetes vonás domborodik ki: az igei alapon, az evangéliummal való felkészítés a mi társadalmunkban a ma emberének való szolgálatra. Ezt kifejtve mutatott rá a dékán arra, hogy „teológiai nevelésünk középpontjában Isten igéje áll, amint az egyház és a világ mai életében megszólít, bűn- bánatra, hitre és új életre' hív”. Ugyanakkor „lelkészképzásünk diakóniai-teológiai képzés akar lenni, .diakónia’ alatt értve az egyház szétszakíthatatlan kettős szolgálatát, a hirdetett igével és a szeretőiben megélt igével. Egyiket sem a másik nélkül, egyiket sem a másiktól elszakítva.” A felebaráté szeretet konkrét feladataira is rámutatott, amikor az atomháború, a fegyverkezés és az éhhalál elleni küzdelemben, s pozitíve a békés megoldások, tárgyalások bizalomépítő légkörének kialakításában jelölte meg az egyház világban folyó szolgálatának útját. Társadalmunkban a családi élet etikai normáinak védelmét, a munkaerkölcs területét a kulturális, gazdasági élet építésének és javításának szolgálatát és' a közéletben való segítést emelte ki azoknak a konkrét feladatok(Folytatás a 3. oldalon)
