Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-27 / 39. szám

Istentiszteleti rend

Hasai tájakon járva

Gyülekezeti kirándulás délről északra

Szeptember elején szép, nyárias időben indultunk idei országjárásunkra. Első állomásunk Eger volt, amelynek kiállításait, várát, kazamatáit tekintettük meg. Ügy láttuk, hogy hazánk e nagy múltú városa nagy idegenforgalmat bonyolít le mégpedig példás rendben. Az első nap délutánját Mezőkövesden töltöttük. Mivel a gerendási asszonyok tigen szeretnek kézimunkázni, számukra nagyon érdekes volt az itteni népművészettel való találkozás, aprólékosan tanulmányoztak néha egy- egy szép munkát új mintákat tanulva.

Kirándulásunk második napjának reggelén az aggteleki cseppkőbarlangot néztük meg, ahol csodálatos fény- és orgonajáték fokozta a természeti látvány hatását, míg kívül egy nemzetközi hegymászó verseny tanúi lehettünk.

UTUNK EZUTÁN Miskolcra vezetett. Itt részt vettünk az istentiszteleten evangélikus templomunkban, amelyet követőleg Sze- bik Imre, a Borsod-hevesi Egyházmegye esperese, miskolci lelkész adott tájékoztatást gyülekezetünk tagjainak a templomról, 'gyülekezetről, az egyházmegyéről. (Általában minden évben igyekszünk egy-egy egyházmegye életével megismerkedni.) Éppen szórványvasárnap volt, s így különösen is -tanulságos volt itt, az északi végeken nagy szórványban élő hittestvéreinkkel találkozni, sorsukkal, örömeikkel és gondjaikkal a helyszínen ismerkedni. Újra tágult a látásunk a közvetlen tapasztalatokkal magyarországi evangélikus ^egyházunk életéről.

Délután erdei vasúttal jártuk be Miskolc szép környékét. A miskolctapolcai barlangfürdő adott felüdülést az elfáradt kirándulóknak.

DEBRECENBEN telt el utunk, harmadik napja. Elsőnek a református egyházművészeti kiállítást tekintettük meg. Kedves volt számunkra, hogy belépéskor egy Luther Mártont ábrázoló festmény fogadott bennünket. Azután hosz- szan gyönyörködtünk a debreceni és főképp tiszántúli református gyülekezetek értékes műkincseiben: úrvacsorái kannákban, kely- hekben, tálakban, térítőkben, hímzésekben (sok közülük három-négyszáz éves), ötvösmesterek, ónművesek, rézművesek, fazekasok remekműveiben. A sor végén pedig láthattunk néhányat a tiszántúli református temetőkből idehozott szép, faragott fejfákból. Majd a Kollégium kiállítását tekintettük meg a diákélet emlékeit, régi szemléltetőeszközöket, neves diákok adományait és emlékeit szemlélve. Egy rövid időre beültünk az oratórium padjaiba, hogy itt lezajlott nagy történelmi események a szabadság- harchoz és hazánknak a második világháború utáni felszabadulásához kapcsolódó országgyűlések emlékét idézzük. A várossal való ismerkedésünk az 1300-as évek elején épült Szent András-temp- lom és a renoválása végéhez közeledő Nagytemplom megtekintésével zárult, amit még Hajdúszoboszló városának és fürdőhelyének megtekintése követett.

HAZÁNK ÉSZAKI TÁJÁT járva sok új ismerettel gazdagodtunk. Űj gyárakat, új városokat is láthattunk (Leninváros, kiskörei vízlépcső stb.). Még a talaj más színének, termények, jószág- tartás másféleségének megfigyelése is tanulságos volt az Alföldön élő emberek számára és nagy hatással volt ránk az a lüktető élet, amely ma az országnak ezen a részén folyik.

Huley Alfréd

Budapesten, 1981. szeptember 27-én

Deák tér de. 9. (úrv.). Takácsné Kovácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. Ifj. Foltin Brúnó. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. ő. Muatag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 23. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre, du. 5. Szeretetvendégség. Jakus Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Sehreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 11. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smi- déliuszné Drobina Erzsébet, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kisnest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Matúz Pál. RAkosoalota-TVocrvtemniom de. IC. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fe- renczy Zoltán.

Bécsikapn tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, dg. fél 11. ínémet), de. 11. Oirv.) Koren Emil. du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Nagy László. XXI., Tart- sav Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pestbtdégkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Tmre. de. 11. (úrv.) Benőre Imre. du. fi. M'ssurn Tibor. Németvölgyi út ,138. de. 9. (úrv.) M’ssura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölev de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs dp. a. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rörse István. Csillaghegy de. fél 10. Reukö Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

lesz október 4-én, vasárnap délután 5 óéakor a rákoscsabai templomban.

Orgonái:

Gáncs Aladár

Igét hirdet:

KÓSA LÁSZLÓ

— SIÖFOK—KÖTCSE. A presbitérium megújítása során a két gyülekezetben a következőket választották az egyháztanácsokba: Siófokon — Jáki Andrást, Reidl Erzsébetet, Szemerei Istvánt, Szűcs Ferencet, Reichardt János- nét és Hegedűs Józsefnét; Kötésén: Bakonyi Jánost, Pacskó Györgyöt, Reichardt Gyulát, Máj Lajost, Lohr Lajost és Opper- heim Józsefet. — Az újonnan választottakat mindkét gyülekezetben Rafelné Pecsenya Anna lelké- szi munkatárs iktatta be tisztségükbe.

— HALÁLOZÁS. Kutas Kálmánná, sz. dr. Dózsa Márta, Kutas Kálmán, ny. szombathelyi lelkész felesége 81 éves korában, szeptember 4-én Miskolcon elhunyt. Családi körben Szebik Imre esperes búcsúztatta, hamvait Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezik el. „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert meg- nyugosznak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.”

— özv. Kiss Jánosné, sz. Szto- lár Lenke, a miskolci gyülekezet hűséges tagja, az Evangélikus Élet buzgó olvasója életének 90. évében elhunyt. Otthonában évtizedeken át körzeti bibliaórán vehettek részt a környék evangélikusai. „A te házad iránt való féltő szeretet emészt engem.”

— Marti István, a meszlen— acsád—nemescsói gyülekezet megbecsült, hűséges tagját augusztus

28-án temették el Meszlenben a gyülekezet nagy részvéte mellett, — „Tebenned bíztunk eleitől fogva ..

— Kovács Jánosné Gősi Eszter, a Mérgeshez tartozó leánygyülekezet, Rábaszentmihály, legidősebb tagját nagy részvét mellett temették el szeptember 11-én. Az elhunytban Kovács Géza győri lelkész, Kovács Károly mérgesi és Kovács János bezi—enesei gyülekezeti felügyelő édesanyjukat' gyászolják. A vigasztalás igéjét Böröcz Enikő gyülekezeti lelkész hirdette. — „Elérkezett elköltözésem ideje. Á nemes harcot megharcoltam; futásomat elvégeztem; a hitet megtartottam.”

— ÉRTESÍTÉS. Bakai Gitta énekesnő Budapestről Gyöngyösre költözött. Kazettán és normál szalagon továbbra is kaphatók zsoltárok, dicséretek, lelki énekek szólóének előadásban orgona éa zenekari kísérettel. , 3300 Gyöngyös, Vaehott Sándor utcai 21. Telefon: 14-395.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

@

81.1970

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

^oproni Béla vezérigazgató

„Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert néki gondja van rátok.” (1 Pt 5,7).

VASÁRNAP — „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20, 35 — Hág 2, 8 — Mt 6, 25—34 — Zsolt 119, 33—40). De amikor mindenki inkább csak kapni szeret ... Jobb esetben többet kapni, mint adni. Addig örüljünk, amíg van mivel szolgálnunk. Isten az, aki mindent megad nekünk. Jézus Krisztusban. Mi pedig legjobb esetben is csak elfogadhatjuk. Utána már biztosan lesz miből adnunk. „ím jászlad mellett térdelek, Ó Jézus üdvösségem, Elhoztam minden kincsemet, Mit ingyen adtál nékem...” (729.

ének 1.)

HÉTFŐ — „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket!” (Lk 3, 8 — Jer 7, 3 — Lk 12, 22—32 — Neh 2,1—10). Nagyon szépen hangzik ez az ige. Különösen, ha másra vonatkoztatjuk. Pedig sohasem lehet eléggé megtérni. Megtérni — azaz belátni, hogy többnyire úgy éltünk és gondolkodtunk, ahogy Istennek biztosan nem tetszik, amiért büntetését érdemeljük. Ami még fontosabb: gondoljunk arra, hogy neki mi tetszene? Luther szerint ezt a számadást mindennap el kell végeznünk, ez a „naponkénti megtérés”. A megtérés pedig Isten bocsánatával és erőt adó Szent- leikével tesz teljessé. „Hivatásom ösvényén Adj erőt tovább haladnom, S minden este őszintén Tetteimről számot adnom ...” (453. ének 3.)

KEDD — „Ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj...” (ApCsel 27, 23—24 — Zsolt 25, 6 — Lk 10, 17— 20 — Neh 2, 11—20). Mennyi mindentől félünk! Betegség, öregség, halál, más emberek, bizonytalan jövő — ezer vélt, vagy valódi okunk van a félelemre. Az alaptalan félelmektől meg kell szabadulni. (Orvosi vizsgálat félreértések tisztázása, józan ítélőképesség stb.) Mindezeken túl azonban egyetlenegy okunk van, hogy mégse féljünk : maga Isten bátorít. Isten és az embertársak szeretete — időről időre — kiűzi a félelmet. „Ne féljetek, én elöl járók a küzdelemnek tüzében, Híven timeltet- etek állok, Megvédelek a veszélyben ...” (430. ének 4.)

SZERDA — „Uralma' növeke- nek és a békének nem lesz vége...” (Ézs 9, 6 — Kol 3, 11 — Mt 18. 1—6. 10 — Neh 4, 1—17). A Békesség Fejedelme a legnagyobb úr ezen a világon, még akkor is, ha alig vesszük észre. Félelmeink egyik fő oka: attól félünk, hogy a jelenlegi békének (amely nem egyéb, mint a háború „hiánya”) mikor lesz vége. Bár úgy lenne vége, hogy valódi béke váltaná fel! Öa mindazok, akik ezért tehetnek valamit, az Ö tanításának megfelelően cselekednének. Addig is, amíg uralma látható és nyilvánvaló lesz. „Béke legyen a nap .latt, Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét, Urunk, Melyért buzgón imádkozunk.” (31. ének 1.)

CSÜTÖRTÖK — „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid 10, 35 — JSir 3, 25 — Jel 12, 13—17

— Neh 5, 1—19). „Segített az Úr”

— bízom benne. „Nem segített”

— nem bízom benne. Ha elfogadjuk, hogy Isten az emberek gonoszsága ellenére is szeret, akkor könnyebben bízhatunk benne. Miért engedi Isten a rosszat? — De mi lenne, ha minden rosszat megengedne?! Ö sem ígéri, hogy könnyű életet biztosít nekünk a földön.. „Nagy jutalma” csak annak lesz, aki nem veszíti el, pontosabban: a kétségek között is mindig visszanyeri bizalmát., „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram téged tartottunk hajlékunknak ...” (780. ének 1.)

PÉNTEK — „...Mindegyik a' maga jutalmát fogja megkapni fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk ...” (lKor 3, 8—9 — Hag' 1, 9—10 — Jn 12, 17—33 — Neh 8, 1—18). A legmagasabb rang, cím és beosztás, ~ amit ember elérhet: Isten munkatársa. El akarjuk érni? Vagy már el is értük? Isten munkatársa mindig dolgozik; az egész világon, de különösen is a család, a gyülekezet, a munkahely, a nép közösségében. Kérjük az Ö segítségét, hogy munkánkban minél kevesebb legyen a „selejt”. — A „fizetést” is O állapítja meg'. Ne féljünk attól, hogy rosszul járunk! „Nem henyélni, munkásságra Hívott Isten e világra. Add, ó Uram, amíg élek, Legyek hasznos, munkás lélek ...” (452. ének 1.)

SZOMBAT — „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki, mint a bárány, ha vágóhídra viszik ...” (Ézs 53, 7 — Zsid 13, 12 — 2 Móz 23, 20—26 — Neh 9, 1—25). Az Ür Szenvedő Szolgájáról: Jézusról jövendöl a próféta. Tudjuk, hogy valóban így történt. Jézus az egyetlen, aki teljesen ártatlanul szenvedett. Szenvedése tehát végtelenül nagy; éppúgy, mint az emberek bűne. Azon a földön, ahol Isten Fiát keresztre feszítették, mi sem élhetünk szenvedések nélkül. De hisszük, hogy feltámadásának, örökkévaló uralmának és békéjének is részesei lehetünk. „E Bárány üdvöm mindenem, Testvérem és barátom, öt választottam Istenem, Hogy értem közbenjárjon ..(767. ének 2.)

Ifj. Szentpéteri Péter

— KAPOSVÁR. A gyülekezet tanévnyitó istentiszteletén dr. Groó Gyula teológiai tanár szolgált igehirdetéssel. A gyermekek harmonium- és trombitaszámmal kapcsolódtak a szolgálatba. Az istentiszteletet követőleg megbeszélés volt a szülőkkel a keresztyén gyermeknevelés kérdéseiről. A megelőző szombaton a vendégelőadó a gyülekezet presbiterei számára a templombelső, kialakításának kérdéseiről .tartott előadást.

Megpróbáltam

Mennyi izgalmat, szorongást hoz szinte naponként változó életünk! Nincs megállás. Se a tudományban, se a gazdasági életben, se a ma emberének napjaiban. Gyárak, amelyek eddig egy bizonyos tárgy gyártására voltak berendezkedve, más profilt választanak, a régi gépeket újakkal cserélik ki, gyógyszerek avulnak el és adják át helyüket az újaknak, igen, még egyházunk világában is számba kell szedni megszokott mederben futó, néha már-már megszokássá szűkült beidegződéseinket, elgondolásainkat.

A régebbi időkben csendes változásokról beszéltünk, a ma néha gyors és radikális megoldásokat követel. A nagy utastömegek nagyobb pályaudvarokat, nagyobb számú vonatindítást, az új eljárások több szakembert, a külföldi kapcsolatok több, az idegen nyelvet jól beszélő külkereskedőt, műveltebb, többoldalú fordítókat követel.

A sztrádákon végeláthatatlan kocsisorok követik, kerülgetik, sürgetik egymást. A kórházak dugig tömve szenvedő, reménykedő betegekkel. Az évek, amelyekről úgy éreztük, hogy jóságosak sorsunk iránt, mintha löknének bennünket előre a kikerülhetetlen felé, az ünnepek várá- sa, múlása, mintha felgyorsult volna, futnak a hetek, a hónapok, az évek, elsiet vele rövid életünk is.

Néha el szeretnénk zárkózni szobánk négy fala közé, békére, csendre vágyunk, néha csak néhány boldog percre, de a hírek utánunk jönnek, felkeresnek bennünket, elvonják figyelmünket az olvasástól, a zenétől, a csendes, meghitt beszélgetésektől. Belekiáltják a fülünkbe: merényletet követtek el megint valaki ellen, új fegyvert próbálnak ki, megint egy új légikatasztrófa történt...

Nem menekülhetünk!

Én mégis megpróbáltam. Amikor úgy éreztem, nem megy már tovább, elmenekültem a világ végére, egy másik világ végére, amelyről azt mondják, hogy már elmúlt. Elmentem ifjúságom kicsi templomába, hogy megtaláljam régi önmagamat, erőt merítsek, újra töltődjem örömmel és reménységgel.

Egyedül várt rám. Az ajtaja nyitva, élőlény sehol. A csend lakott benne. Sárga fény siklott lassan felfelé az oltárképen, egy színes pillangó röppent, hogy köszöntse az élet szépségeit, melyek mind

fentről jönnek. Leültem a padba, oda, ahol valaha gyermekként csodáltam a gyertyák lobogását, hallgattam apám imádkozását, néztem a fehér ruhás leányok hajában a frissen tépett virágot, az oltárt, ahol térdepeltem, ahol hallgattam átszellemülten orgonánkat, amikor az úrvacsora kiszolgáltatását kísérte. Karácsonyestek jutottak az eszembe, amikor jobban csillogtak a szemek, több gyertya égett, nagy volt az adakozó kedv, az emberek gondoltak arra is, hogy vannak még mások a világban, akiket szeretni, támogatni kell.

Néztem az oltárképet, amelyen már halványabb lett a Megváltó köntöse, a repedéseket az oltár' oszlopain, elfakult zászlónkat a sarokban. És újra előttem volt jó öreg harangozónk, aki derékba hajlottan állt meg a padsorok mellett, a kórus pelyhes arcú legényeit, akik olyan szívből énekeltek. Ott voltak velem mind. Én meg csak ültem közöttük összetarto- zón, várva, hogy megkonduljon a harang. Nem kellett sokáig várnom. A belső csend nyomán, örömre, reménységre éhes

szívemben megcsendült kis harangunk, halkan, hogy fel ne verje a templomi csendet, óvatosan, hogy semmi se halványuljon el bennem, amit az idő, a feledés foga pusztított, új erőt, teljesebb hitet kapjak.

Hálával gondoltam arra, aki olyan gyermekkort adott, amelyből ma is lehet meríteni, amelyhez mindig vissza lehet térni, amely nem csalt meg, nem siettet, megért, a rohanó élet ütötte sebeket gyó- gyítgatja, idegeinket megnyugtatja,, nem vádol, csak megért, nem korhol, csak simogat, nem gyengít, de erősít, nem gátol, de előremutat.

Egy perc és máris csodát mutatott, nem világot rengetőt, csak kicsinykét, lényegre mutatót. Mert miközben harang- és orgonaszó szívemet zsongatta, a nyitott ajtón át egy vidám, bátor kis fecske 'repült be Isten békéjét keresni, akárcsak jómagam. Könnyedén viliódzó szárnyakkal háromszor körülrepülte az oltárt, aztán elszállt, fel egyenesen a Nap felé. Sokáig néztem azt az öröm-reménységcsí- kot, amelyet maga után hagyott a kék égbolton. Lélekben megerősödve utánaindultam.

Gyarmathy Irén