Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-20 / 38. szám

vangélikus [let ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVI. ÉVFOLYAM 1981. szeptember 20. 38. SZÁM Ára: 4,50 Ft. „Krisztusban reménységgel a világért 99 A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése A LESZERELÉS ÉS AZ EMBERISÉG JÖVŐJE seivel" akar foglalkozni a nagy­gyűlésen. Ezért szerepel gyakran a „béke” kérdés is. Magyar kezdeményezés A vita megkezdése előtt el­mondtam a következőket: „Min­denekelőtt szeretném hangsúlyoz­ni, én nem akarom gátolni a nyílt vitát. Ez a bizottság készíti szabadon a javaslatot a témára, és majd a VB dönt. Szerintem nekünk pontosan kell látnunk a nagygyűlés célját. Miért jön a nagygyűlés Budapestre? Elsősor­ban azért, hogy bizonyságot te­gyen Istenről, Jézus Krisztusról és a Szentiélekről? Ez helyes. Mi imádkozni fogunk azért is, hogy a Szentlélek építse és mélyítse közösségünket egymással. Ez is jó. De ez egyház nem egy befelé forduló „társaság”. Az egyház egy közösség, amely nyitott a környező világ felé. Az egyház részt vesz az Isten missziójában, de soha sem teheti ezt triumfaliz- mussal, a győztes magatartásá­val. Nekünk Jézust kell követ­nünk, aki Űr létére szolgált. Mi­lyen fajta világban fogjuk tarta­ni a nagygyűlést? Egy olyan világ­ban, amely sokat szenvedett a háborútól, közel 1 millió magyar pusztult el és az egyház nem emelte fel ez ellen a szavát. Olyan világban lesz a nagygyűlés, amely kiábrándult a keresztyénségből, mert a két világháború között kiszolgált egy olyan rendszert, amely elnyomta a szegényeket. Olyan világba jön a nagygyűlés, amely figyelni fogja, hogy nap­jainkban mit mond és mit csi­nál a keresztyénség. Ezért a té­mát egyszerűen és világosan kell fogalmazni. Annak érthetőnek kell lennie a „kívülvalók” számá­ra is. Valószínűleg közli majd a rádió, a televízió és a politikai lapok is. Én nem javaslom ezt a két témát: „Az Űré a föld” és ezt sem „Ti vagytok a föld sója”. Az első triumfalisztikus, a máso­dikkal kapcsolatban az az igaz­ság, hogy a keresztyének jelen­leg éppen nem a „föld sója”, leg­feljebb annak kellene lenniük. Én a magyar témát javaslom: „Krisztusban — felelősség a vi­lágért” vagy „Krisztusban — fe­lelősség a világ jövöéért.” Ezt követően hosszú vita ala­kult ki. Űjra és újra ragaszkod­tam a magyar javaslathoz. Sokan ezzel egyetértettek, mások bizo­nyos változtatást kértek a ma­gyar témában. Az NDK képvise­lője megkérdezte, hogy mivel az egyik magyar javaslat a „jövőről” beszél, a „felelősség” szó helyett nem lehetne-e „reménység” szót használni, ami a jövővel van kap­csolatban. Több . órás vita után magam javasoltam ezt: „Krisz­tusban — reménységgel a vilá­gért”, ami megfelel a magyar ja­vaslatnak (In Christ — hope for the world). Ezt a bizottság öröm­mel és egyhangúan elfogadta. (Mondanom sem kell milyen bol­dog voltam!) A VB döntése A Nagygyűlés Bizottság összes javaslatait a végrehajtó bizott­ság elé terjesztette. Ott nem szólt senki a javasolt téma ellen, ellen­ben azt mindenki támogatta. Egy­hangúan. A többi javaslatot is. A döntés tehát ez: A nagygyű­lés 1984. július 22—augusztus 5. között lesz Budapesten, a Sportcsarnokban. Elszállásolás: a Stadion Hotelban. A téma: „KRISZTUSBAN — REMÉNY­SÉGGEL A VILÁGÉRT.” Isten engedje megérnünk ezt az időt, hogy a Tőle kapott szolgá­latot elvégezhessük az Ö dicsősé­gére, az egész evangélikusság és keresztyénség, továbbá a népek és népünk javára! Káldy Zoltán Folytatjuk az LVSZ Végrehaj­tó Bizottsága turkúi üléséről (augusztus 4—13.) szóló beszámo­lót. Mai számunkban a Budapes­ten 1984-ben tartandó nagygyű­léssel kapcsolatos tanácskozások­ról és döntésekről számolunk be. Mindezt annak érdekében tesz- szük, hogy gyülekezeteink és lel­készeink necsak nagy vonalak­ban, hanem részletekbe menően is tájékozottak legyenek a nagy­gyűlésről. Csak így biztosíthatjuk közös (elkészülésünket erre a nagy alkalomra. Ahogy kibonta­koznak előttünk a tervek, egyre inkább látjuk, hogy óriási felada­tot vállalt magára a magyaror­szági evangélikus egyház, és an­nak vezetősége a nagygyűlés meg­rendezésével. Két jó és előremutató lépés A Végrehajtó Bizottság ügy­rendje 12. pontjában szerepelt az LVSZ „Nagygyűlés Bizottság”- ának (Assambly Committee) je­lentése az eddigi előkészületek­ről. Ezt megelőzően, már az el­ső nap Carl Mau főtitkár évi je­lentésében nagyon részletesen és igen pozitívan számolt be a VB ülésén az általa vezetett LVSZ- delegáció budapesti tapasztalatai­ról (legutolsó számunkban ezt már közöltük). Mondanom sem kell, hogy ez mennyire jólesett nekem, mint a magyarországi evangélikus egyház képviselőjé­nek. Hangsúlyozta, hogy Buda­pesten mind a külső, mind a bel­ső feltételek biztosítottak a nagy­gyűlés megrendezésére. De még ennél is fontosabb lé­pés volt előre, hogy a Budapes­ten járt LVSZ-delegáció külön jelentést készített a tapasztala­tokról (9 oldal terjedelemben), és ezt a jelentést valamennyi részt­vevő írásban kézhez kapta már az első napokban. Ez a jelentés nagyon részletesen szól az LVSZ delegációjának találkozásáról a magyar Előkészítő Bizottsággal, a teológiai professzorokkal, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöké­vel és munkatársaival. Pontos le­írást ad azokról a helyekről és épületekről, melyeket a delegá-' ció tagjai megtekintettek, mint a nagygyűlés szóba jöhető helyeit. A delegáció egész beszámoló­ján végigvonul a megelégedés a látottakkal és hallottakkal kap­csolatban, és az öröm az állam és az egyház képviselőivel való beszélgetések felett. Minden résztvevő szívesen fogadta ezt a beszámolót. Magyar képviselet a Nagygyűlés Bizottságban A Végrehajtó Bizottság már korábban megválasztotta a Nagygyűlés Bizottságot. A nyolc tagból álló testület elnöke Bodil Sölling asszony Dániából. Tagjai között van amerikai, NSZK-beli, NDK-beli, hongkongi, tanzániai, chilei. Ez a bizottság javasolta, hogy legyen a magyarországi evangélikus egyháznak, a nagy­gyűlés vendéglátójának is képvi­selője a bizottságban. A javasla­tot a VB egyhangúlag elfogadta. Személyemen >keresztül egyhá­zunk van jelen ebben a nagyon fontos szolgálatot végző testület­ben. A genfi vezetőségből Carl Mau főtitkár,, Anza Lemet főtit­A Keresztyén Békekonferencia ENSZ-Bizottsága és Leszerelési Bizottsága szeptember 20—24. között Beinrodéban (Német Szövetségi Köztársaság) együttes ülést tart. Az ülés témája: A le­szerelés és az emberiség jövője. Az ENSZ átfogó leszerelési prog­ramjának céljai és feladatai. Az ülésen a Leszerelési Bizottság tagjaként részt vesz Baranyai Tamás domonyi lelkész. lius 22—augusztus 5-re tettem ja­vaslatot. A bizottság elfogadta a Sport- csarnokra és az időpontra tett ja­vaslatot azzal, hogy a Végrehajtó Bizottság elé terjeszti. A Nagygyűlés nagyságrend j e Erre vonatkozólag végleges döntés még nem született, de hosszú beszélgetés folyt a témá­ról. Általában az volt a véle­mény, hogy a budapesti nagy­gyűlés legyen nagyobb, mint a Dar es-Salaam-i volt. Míg ott 250 volt a hivatalos delegátusok szá­ma, Budapesten 330—350 volna jó, vagy ennél több. Ezenkívül 100 tanácsadó, 100 hivatalos láto­gató volna jelen. Továbbá a genfi központ tisztségviselői, test­véregyházak küldöttei, nagyobb képviselet a szocialista országok­ból, újságírók (Dar es-Salaamban 135 volt), a magyar Előkészítő Bizottság tagjai, stewardok. Szó volt arról is_, hogy a magyaror­szági evangélikus gyülekezetek is képviseltethetnék magúkat 1—1 személlyel. Mindent összevéve 1000—1100 személy volna jelen. A Nagygyűlés modellje E kérdésben sem történt végle­ges döntés, mert van még idő, és javaslatokat várnak a tagegyhá­zaktól. Az azonban szinte eldön- töttnek tekinthető, hogy a nagy­gyűlés 14 napig tart. A megnyitó istentisztelet valószínűleg a Bu- dapest-Deák téri templomban lesz 1984. július 22-én délelőtt. Július 29-én a gyülekezetekben szolgálnak a résztvevők. Augusz­tus 4-én, szombaton volna a záró istentisztelet. Augusztus 5-én pe­dig a Sportcsarnokban volna egy nagygyűlés (rally), melyre sokan kaphatnának meghívást gyüleke­zeteinkből is. Minden reggel és este áhítat lesz igehirdetéssel. Minden má­sodik nap urvacsoraosztás. Ter­veznek 15 plenáris ülést, melye­ken a főtémáról és annak alté- máiról szólnának az előadások. Itt foglalkoznának az LVSZ bel­ső ügyeivel. Az utolsó plenáris ülések egyikén lesz az új elnök, az új VB és az új bizottságok tagjainak megválasztása. Nagyon erős az igény arra, hogy legyenek csoport-összejövetelek 30—40 sze­mély számára. Itt folyhatna a témák alaposabb megbeszélése. A különböző osztályok (Tanulmá­nyi, Egyházi Együttműködési, Vi­lágszolgálat, Kommunikációs Osz­tály) beszámolnának munkájuk­ról, melyet nyílt vita követhetne. Az esti igehirdetéseket a ma­gyarországi evangélikus egyház lelkészeitől várják. Lenne kulturális program is, hogy jobban megismerjék a résztvevők Magyarországot, a magyar kultúrát. Egyik este a magyarországi evangélikus egyház „mutatkozna be” egy program keretében. Ezek a tervek, melyeket a Nagvgvűlés Bizottság még to­vább érlel, és csak később dönt. A Nagygyűlés témája (mottó) A Nagygyűlés Bizottság eszme­cseréje során akkor ért a legiz­galmasabb és egyben egyik leg­kárhelyettes, Risto L ehtonen, Yoshiro Ishida, Gerhard Mess­ner, Christa Held igazgatók és Friedrich König, az INFORMA­TION szerkesztője is tagja a bi­zottságnak. A Nagygyűlés Bizottság munkája Turkuban A Nagygyűlés Bizottság ülésén a rendes tagokon kívül legalább 40—50 vendég is jelen volt Igen nagy volt az érdeklődés. Ennek a bizottságnak kellett javaslatot tenni a VB-nek a nagygyűlés idejéről, nagyságrendjéről, témá­járól, szerkezetéről. • Az ülés megnyitása után egy­házunk nevében a következőket mondottam: „A magyarországi evangélikus egyház örömmel és felelősségének tudatában készül a VII. nagygyűlés fogadására. Egész egyházunk boldog, hogy házigaz­dája lehet a nagygyűlésnek. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a nagygyűlés rendezője nem a ma­gyarországi evangélikus egyház, hanem maga a Lutheránus Vi­lágszövetség,, amely nemcsak ren­dezi a nagygyűlést, hanem an­nak tartalmát, irányát és mód­szerét is megszabja. Mégis, mint házigazdák, törekszünk arra, hogy a nagygyűlés külső feltételeit megadjuk, a lehető legjobb kö­rülményeket biztosítsunk. Törek­szünk arra, hogy jó hátteret biz­tosítsunk, és olyan légkör legyen, amelyben mindenki jól érzi ma­gát, és amelyben szabadon lehet dolgozni a kitűzött célokért. A nagygyűlés helyét illetően az LVSZ delegációnak június végén több lehetőséget mutattunk meg. A magunk részéről .a most épü­lő, illetve az építés befejezése előtt álló Sportcsarnokot tartjuk a legjobbnak. A csarnok köze­pén 1000 (ezer) ember tud he­lyet foglalni asztalok mellett. A tribünök is rendelkezésre állnak nagyobb rendezvény (pl. záró nagygyűlés) számára. Az I. eme­leten legalább 20 olyan kisebb terem van, melyekben egyenként 40—40 ember találhat helyet a bibliaórákon vagy csoport-össze­jöveteleken. A szükséges telex-, telefonvonalak nagy számban áll­nak rendelkezésre. Sajtó- és tele­víziós szobák is bőven vannak. Nagy előny az is, hogy a Sport- csarnoktól mintegy 100 méterre épül a Stadion Hotel, amely meg­közelítőleg 700—800 személyt tud befogadni. Itt lehetne az étkez­tetés is. Lényegében tehát egy helyen van minden, ami igen elő­nyös a nagygyűlés munkája szá­mára. Kérjük bizalmukat és sze- retetüket.” Az ülés köszönettel vette a ka­pott információt, és azt is, hogy a magyar Előkészítő Bizottság már megkezdte munkáját 31 tag­gal. Anza Lema főtitkárhelyettes igen melegen és lelkesen beszélt budapesti tapasztalatairól. Az időpontot illetően 1984. jú­fontosabb ponthoz, amikor a VII. nagygyűlés témáját kezdte tár­gyalni. Erre kellett a legtöbb időt szánni, és mint előre látható volt, hosszú vita alakult ki. A té­ma adja meg mindig egy-egy nagygyűlés jellegét, irányát és legfőbb mondanivalóját. A téma égisze alatt folynak a bibliaórák, az istentiszteletek, az előadások, a megbeszélések. Mondjuk meg egészen őszintén, a vendéglátó magyarországi evangélikus egy­ház SEámára sem volt közömbös, hogy mi lesz a téma (mottó) Bu­dapesten, az első nagy keresztyén nagygyűlésen, a szocialista orszá­gokban. ­A vita megkezdésekor két ira­tot kaptunk kézbe. Az első fel­tüntette az LVSZ eddigi nagy­gyűléseinek a témáit. Ezek sor­rendben a következők voltak: Lund (1947): A lutheránus egyház a mai világban, Hannover (1952): Az élő ige a felelős egyházban, Minneapolis (1957): Krisztus megszabadít és egyesít, Helsinki (1963): Krisztus ma, Evian (1970): Elküldettünk a világba, Dar es- Salaam (1977): Krisztusban új kö­zösség. A másik irat feltüntette: azokat a javaslatokat, melyeket az LVSZ tagegyházai, nemzeti bizottságai, vezető testületek és egyes szemé­lyek küldtek Genfbe, a VII. nagygyűlés témájára vonatkozó­an. Kitűnt, hogy nem kevesebb, mint 25 (huszonöt) javaslat érke­zett. Ezek a javaslatok a legkü­lönbözőbb oldalról közelítették meg a nagygyűlés mottóját. Érdeklődésre tarthat számot egyházunkban, hogy melyek vol­tak ezek a javaslatok. Ezért fel­soroljuk. Norvég javaslat: A vi­lág az Űrhoz tartozik, továbbá: Jézus Krisztus az egyház és a világ Ura, végül: Jézus Krisztus a világ Ura. Magyar: Krisztus­ban — felelősség a világért In Christ — responsible for the world) vagy Krisztusban — fele­lősség a világ jövőjéért, vagy Krisztusban — felelősség a jövő­ért. Kanada: Krisztus szolgái, vagy Gondoskodás a teremtett- ségről, vagy Gondoskodj a világ­ról. Finn: A megbékélésen át az örömhöz, reménységhez és biza­lomhoz, az aggodalom világában. NSZK (Észak-Elbia): Ti vagytok a föld sója. NDK: Az Űré a föld, vagy Ö a mi békességünk, vagy Az egyház szolgálata a mi időnk­ben, vagy Jézus Krisztus elküldi az ő egyházát, mint a béke kö­vetét. Litván: Fáradozzunk a bé­kéért és a megszentelődésért. In­donéz: „A te szavadra” (Lk 5, 5) Amerika (Amerikai Lutheránus Egyház): Jézus Krisztus minden nemzet Ura, vagy Jézus Krisztus Ura a nemzeteknek, vagy Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. India: Az evangélizá- ció ma. A Nagygyűlés Bizottság egyik genfi tagja: Egység Krisz­tusban. Svéd: Az Űré a föld és annak teljessége. Ausztria: Az Űré a föld és annak teljessége. Hanselmann püspök (NSZK): Az Űré a föld. Az LVSZ Tanulmá­nyi Bizottsága: Az Űré a föld. Sovik (Tanulmányi Osztály, Genfi: „Föld. föld. föld, hallgass az Űr szavára”. A Nagygyűlés Bizottság genfi tagjai: Ti vagytok a föld sója. Carl Mau főtitkár: Ti vagytok a föld sója. Az vilános volt a javaslatok­ból. honii a többsén a. terem,tett- són a világ (I. hitnnnzot) mai kérdéseivel összefüggésben akar­ja megfogalmazni a témát, nem pusztán az egyház „belső kérdé­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents