Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-20 / 38. szám

Kösz önöm szépén f Lk 17,11—19. ÉLETÜNKHÖZ ALAPVETŐEN HOZZÁTARTOZIK a kérés. Élet­koronként más-más igénnyel, de állandóan Vágyunk valamire, sze­retnénk elérni valamit. Amikor elképzeléseink, álmaink megvaló­sulnak- már egyáltalán nem érez­zük rendkívülinek. A birtoklás pillanatától kezdve természetes­nek véljük a kapott értékeket, még csak köszönetre méltónak sem tartjuk. Pedig ámennyire a kérés szerves tartozéka életünk­nek, olyannyira elengedhetetlen emberi vonásnak kellene — keli — lennie gz adás — hálaadás — képességének is. Ha egy gyermek szó nélkül elrohan a régóta óhaj­tott játékkaí, a szülök jogosan neheztelhetnek a „köszönöm’’, a „hála” hiánya miatt gyermekük­re. A TÍZ LEPRÁS egy szívvel, re­megő hangon kiált kegyelemért Jézushoz. Ez utolsó reményük, mivel valamennyien halálraítél­tek, gyógyíthatatlan betegek. A leprásokat Jézus korában — akár­csak ma — szigorúan elkülönített telepeken őrizték a további fer­tőzések elkerülése miatt. Egész­séges emberrel csak meksze tá­volságból érintkezhettek, beszél­hettek. Ezért álltak meg távol Jézustól, és kérték hangos szó­val: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Jézus nem válaszol azonnal a kérelemre, pontosab­ban nem azonnal) gyógyítással reagál. Az ő gyógyító erejébe ve­tett hit felébresztésével akarja egészségessé tenni őket. Konkrét kérésüket látszólag elfelejti, mert feladatot bíz rájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Mjvel nem fellebbez­tek a gyógyító különös módszere ellen, és rábízták magukat telje­sen Jézus elképzelésére, útköz-, ben . tökéletesen meggyógyultak­A papok előtti egészséges be- mutatkpzäs» után azt gondolnánk, hogy boldogságtól áttüzesedve rohannak vissza'megköszönni Jé­zusnak új életüket. Felháborító, hogy csupán egynek jutott eszé­be a tíz közül, hogy kifejezze há­láját a kifejezhetetlenért, a cso­dáért. Ha csak apró-cseprő kéré­sükre kaptak volna feleletet, még talán elnéznénk hálátlanságukat De Jézus a halálos ítéletüket semmisítette meg, és még csak egy „köszönöm szépen”-re sem gondoltak! AZ AZ EGY, aki nemcsak kér­ni és elfogadni tudott, hanem há­lát adni is, idegen volt. Abból a népből való — akinek egyik fia a mplt vasárnapi példázatban felkarolta az útszélen fekvő fél­holt embert —, Sámánéból. Mind a tíz leprást meggyógyí­totta Jézus. De csak az „idegen”' élete váít egészében Jézus-köve­tővé, mert hite, reménysége nem­csak a gyógyulás pillanatáig tar­tott. Hitébe belefért a hálaadás is. S ez a teljes hit — kérés, el­fogadás. hálaadás — tartotta meg öt Jézps számára és irányította, hogy tántoríthatatlanul haladhas­son végig a Jézus által kijelölt Úton. naponta kértek ti is szüléitektől valamit Naponta el is fogadjátok gondoskodásukat; a finom ételt, az új ruhát, a teljes biztonságot, a rendezett életkö­rülményt. Az egyetlen „vissza­tért” példája nyugtalanítson ben­neteket a sok elmaradt hála miatt, környezetetek és Isten felé. Sok „köszönöm’’-mpl tartozunk mindazoknak, akik segítik boldo­gulásunkat. Azonban tartsuk sze­münk előtt: elsősorban Istennek vagyunk adósai hálás köszöne- tekkel. mert Ő életünk alkotója, lépteink vigyázója, vágyaink, el- kéo.zeléssiwk valóságos pneg-vajó^. SÍtója. . y I.aborcziné Sztankó.Györgyi DIAKÖNIAI TAPASZTALATCSERE Muncz Frigyes, a budai szere- NSZK-beli diakóniai intézmé- tétotthonok igazgatója meghívást nyékét látogasson meg. Ezt köve- kapptt, hogy szeptember 20. és tőén október 8—11. között részt október 8. között Korkban (Né- vesz az NSZK egyházai diáko­mét Szövetségi Köztársaság) az niaf szervezetének konferenciá- epilepsziások gondozásával fog- ján, Nürribergben, amely a fogya- lalkpzó otthont, valamint más tékosok ’ problémáit tárgyalja. „írok nektek, ifjak. Rohanás e kornak átka Rohanó korban élünk. Átok a rohanás? ATTÖL FÜGG, ki miért, hová rohan. Azért van meg, ma is a fiam szeme világa, mert édes­anyja kilométereket rohant vele a kórházig tizenhárom évvel ez­előtt, amikor mészhidrát fröcs- csen-t a szemébe.' Lányomat ro­hanva érte utol az egyházfi néni Pesten, amikor egy ismeretlen férfi eltűnni igyekezett a Váci út forgatagába a hároméves kicsi­vel. Szörnyű bajokat hárítottak el a rohanással. És életet ment a rohanó mentőautó, sok milliós értékek biztonságáért száguld a tűzoltó -egység, garázdák, bűnö­zök megfékezésére, kézre keríté­sére, a közbiztonság megőrzésé­ért robog az „URH”. Nem- átoK, 'áldás, ha idejében érkeznek. Biz­tos vagyok benne, hogy senkinek sem jut eszébe átkozni a szór­vány lelkész sietségét, aki vasár­naponként 3-6-7 istenitisztéiet szolgálatát kénytelen ellátni. Egy cseppet sem mérgelődünk, ha a kiszolgáló, a felszolgáló, a postás, az ügyintéző, a szerelő gyors, pontos mpnkät végez. MIKOR VÁLIK A SIETSÉG, a rohanás bajjá, titokká? Erre is ismerek példákat jócskán. Míg a mentő, tűzoltó, „URH” életekért, értékek mentéséért rohan, van­nak. akik az ön- és közveszélyes száguldás céltalan, de annál ve­szedelmesebb fajtáját űzik. Na­gyon sokszor éppen azért kell, mentőnek, rendőrnek, tűzoltónak rohanni, mert valaki felelőtlen, embertelen agresszivitással szá­guldott. Céltalan, felelőtlen ro­hanás átok. Felelős, emberséges ügyben való sietség áldás. De nemcsak országúton, járműveken ismerős a rohanás. Sokszor idő­zavarral küzdve, egymással ép­pen csak találkoznak egyes Csa­ládok tagjai. Alig találkoznak, alig ‘ beszélgetnek, alig ismerik egymást, mert mindegyiknek mindig sürgős dolga van. VALÓBAN ÍGY KELL ENNEK LENNIE? A kornak olyan kény­szere ez, ami alól nincs kibúvó? Van rá eset, hogy a családanyá­nak nincs egy perce sem a csa­ládjára, 'mert a lakás, háztartás minden gondja egyedül az ő vál­lát nyomja. Munkába jár, bevá­sárol, süt-főz, mos, vasal, takarít. Fárasztó rohanás. De kénytelen, mert a család többi tagja egy percet sem áldoz a maga idejé­ből és ereiéből, hogy könnyítsen rajta. A férj — a család anyagi igényeit kielégítendő — plusz­munkák idpt rabló hajszájában rohan.' A gyerek — gyerekek — tanulmááVaiá, hobbijaik, szóra.- fípzásaik pályáján hájtanak. így lesz aztán a család gondokat, örömöket megosztó, meleg közös­ség helyett egymástól érzelmileg egvre távolodó egyedek formális együttesévé. Még akkor is így van ez, amikor ki-ki jóhiszeműen robog a magányos kényszerpá­lyáján, abban a téves tudatban, hogy a családért rohan, a család­nak akar adni valamit. Komfor­tot. kényelmet, anyagi biztonsá­got, magasabb élet§zínvonalt, jobb tanulmányi eredmépyt stb. Eze­kért keményen kell hajtani. Mi­közben hajtásának egyre több eredményét dobja be a családi közösbe, a legfontosaóból, a pó­tolhatatlanból egyre kevesebbet tud adni. Önmagából, szereteté- ből. derűjéből, türelméből, egyé­niségéből mind kevesebb jut. LASSÍTSUNK A TEMPÓN? Nem biztos, hogy a sebességgel van mindig a baj. Lassú ember is lehet érzéketlen, érzelemsivár, fe­Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd? Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? • Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. (Ami a szívedet nyomja: Budapest, 1878) lületes. gondatlan, másokkal nem törődő és közösségellenes. Van arra is eset, hogy lelkiismeretes, becsületes embereknek azért kell rohanniuk, mert mások lazsálnak, lógnak, élősködnek a szorgal­mukból. Érdekes, hogy a munká­jukban tohonya, lógós emberek is rohanó emberek egyébként. Sem­mivel sem kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, elégedettebb az éle­tük. Ha a közösségért nem is tö­rik magukat, a saját igényeiknek éppúgy rabjai, egyéni érdekeik védelmében nem kevésbé ráme­nősek mint a legszargalmasab- bak. Családi, vagy egyéb emberi kapcsolataik tán még felületeseb­bek, mint a munka megszállott­jaiéi. Ezek után a fenti címét így módosítanám: a céltalan, tartal­matlan, felelőtlen, üresjáratú ro-i hands a kornak átka. Nemcsak a mai kornak, minden kprnají átka volt az Ilyen. Sabességpárfi va­gyok. De mindig jó irányba, igaz, szép célokért, emberséges módon kapcsoljunk az ötödik sebességre! Nem volna semmi baj a roha­nással. ha mindenki, azért kap­csolna rá, hogy a szeretetét, ké­pességét maximálisan átadja a környezetének. Vannak megoldat­lan. halasztást nem tűrő gondjai a bennünket körülfogó közössé­geknek. Nem haj, ha sietünk meg­oldani őket. Sőt! Pál apostol korának nyugha­tatlan, rohanó embere volt. Úgy érezte, hogy belső tűz emészti, hajtja. Mjpsoda jjafalmas áldás vo}t a rohapáSán! Nem önmagá­ért. saját vagyaiért, igényei után rpbant. Azért rQllant, hogy mara­déktalanul teljesítse a rábízott hatalmas feladatot. Jézus szere­teti hajtotta. Rohanásának a sze­retet adott tartalmat, 'értelmet, irányt és áldást. Ha ma mintfep. rohanó embert az embertárs, iránti szeretet sarkallna, nem hi­szem. hogy bárkinek is eszébe ju­tott volna, hogy a rohanás a kor átka. ■„ ( FEGYELMEZETT ÉLETRE, az időt nemes, igaz célokra fordí­tás művészetére tanít A dzsungel könyve írójának. Kiplingnek fia­talokhoz szóló Ha ... című versé­nek vége: Ha bánni tudsz a könyörtelen perccel, Megtöltöd, s mindig méltó súlya van. Tiéd a föld. a száraz és a tenger. És ami még több: ember léssz fiam! Baranyai Tamás j A steward angol szó, jelentése: gazdasági in­téző, gondnok, „sáfár”; inas, utas­kísérő (hajón, repülőgépen) (sztyuard) Egyházi összejövetele­ken ttjhát „az ökumené hajójá­nak utaskísérői”, olyan fiatalok, akik az ülések lebonyolításában segédkeznek. így például jelen vannak az üléstermekben, a saj­tóközpontban, részt vesznek a szervezésben, tájékoztatásban, utazási ügyek intézésében, azért, hogy megkönnyítsék a küldöttek munkáját. Ez alkalopamal 45-en voltunk, egy része természetesen a ven­déglátó NDK-ból, a többiek pe­dig a következő országokból: Anglia, Hollandia, NSZK, Svájc, Svédország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, USA, Kanada, Peru, India, Fülöp-szigetek. A felszol­gálást, a konyhai munka nagy részét, valamint a résztvevők többségének otthonául szolgáló kollégium rendben tartását 36 fiatal önkéntes segítő (Betreuer) látta el. Az ülés előtti néhány nap is­merkedéssel és a feladatok meg­beszélésével telt el. Peter Moss (Észak-írország) az EVT Ifjúsági Osztályának vezetője, és Roger Williamson (Anglia) fősteward ismertette a feladatokat és az EVT ifjúsági munkáját. Magam üléstermi szolgálatra jelentkez­tem, hogy a lehető legközelebb­ről ismerkedhessem az ökumené légköréveL Steward voltam Álom, egyház tudomány, valóság MiveJ az EVT Központi Bi­zottsága ülésével lapunk majd külön foglalkozik, a továbbiak­ban inkább csak arról beszélnék, ami velünk, a stewardszolgálatra készülőkkel történt. Egyik este Konrad Raiser (NSZK), az EVT főtitkárhelyettese beszélt az öku­mené álmairól és valóságairól. Az Ökumené, az egyházak egysége, az egységes keresztyénség ma még mindig álom, de mégis kö­zelebb van a megvalósításhoz, mint a század elején, a . mozga­lom kezdetén- Az álmokról soha­sem szabad lemondani, csalt tud­ni kell, hogy milyen viszonyban vannak a valósággal. Nem sza­bad egymás ellen álmodni, mert akkor a valóság nagyon szpmorú lesz. Ma leginkább a békéről, igazságról és gyülekezeti közös­ségről álmoúunk. Reméjjük, hogy a valóság — bár nagyon lassan — mégiscsak szebb lesz. Másik este Paylosz Mar Grego- riosz indiai szir ortodox metro- polita, az EVT Egyház és Társa­dalom Bizottságának elnöke (Teo­lógiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora) tartott rendkívül érde­kes előadást az egyház és a tu­domány viszonyáról. Az . egyház is segítsen abban, hogy a tudo­mány ne rossz mester, hanem jó szolga legyen. Elvárható, hogy az egvházi emberek legalább „fél­szakértők” legyenek ezekben a kérdésekben. Az egyház a tudó­sokkal folytatott beszélgetés se­gítségével alkothat véleményt ko­runk kérdéseiről. Születésnap, kirándulás, gyülekezet Philip Potter főtitkár 60. szü­letésnapját augusztus 19-én a résztvevők vidáman ünnepelték. A stewardok és segítők nagy, szí­nes virágcsokrot és az ökumené jelével díszített pólótrikót aján­dékoztak neki, ezt előzőleg mind­nyájan „aláírtuk”. Potter azonnal fej is húzta, a méretet majdnem eltaláltuk ... (1948-ban Amszter­damban, az első nagygyűlésen ő is steward volt.) Különösen is szívesen emlék­szem vissza a -22-én szombaton Bad Schandauba tett hajókirán­dulásra. Bár nem először jártam az NDK-ban, az Elba völgyét még sohasem láttam ilyen szép­nek. Az ökumené Wilhelm Pieck nevű hajójának tiszteletére sok helyen harangoztak, és a part­ról integettek. Vasárnap a Drezdától 30 kilo­méterre északra levő Grossthie- mig gyülekezetének vendége le­hettem. A gyülekezet tagjai élénk érdeklődéssel hallgatták az egy­házunkról, életünkről szóló be­számolót, mind az istentisztele­ten, mind pedig ebéd után, a gyülekezeti teremben. Arról is tu­domást szerezhettek, hogy mi is nagy nemzetközi egyházi össze­jövetelre készülünk. Este filaus Gysi államtitkár adott fogadást a városházán az összes résztvevő tiszteletére. Elet, vidámság, segítés Hétfőn, 23-án, Pauline Webb asszony (Anglia), a BBC egyhá­zi műsorainak vezetője, az EVT vancouvpri nagygyűlését előké­szítő bizottság elnöke hívta ösz- sze a fiatalokat. A gyűlés témá­ja: Jézus Krisztus — a világ élete. Az üléseken azt próbálták meghatározni, hogy mit is jelent az élet közelebbről. Most rajtunk volt a sor. A „világot” is njeg kell határozni. Jézus Krisztus nemcsak az egyház élete, az egy­ház pedig a világ része. Majd­nem minden, a delegátusok által is fontosnak tartott kérdés sorra került: a béke, leszerelés, új gaz­dasági rend, faji megkülönbözte­tés, környezetvédelem stb. Az utolsó előtti estén a szász evangélikus egyház adott foga­dást a fiatalok részére. Kyrt Domsch, az egyház irodavezető­je, az Egyházszövetség elnökhe­lyettese tréfásan megjegyezte, hogy egyik-másik steward és se­gítő kétkezi munkájával jobban hozzájárult az ülés sikeres lebo­nyolításához, mint némely dele­gátus ... Azt is megemlítette, hogv Dag Hammarskiöld. az ENSZ első főtitkára, az 1923-ös stockholmi Munka és Élet (Life and .Work) világkonferencián szintén steward volt. Eberhard Nafho, az anhalti egyház (Dessau) elnöke, az előkészítő bizottság ve­zetője további jókedvű munkára biztatott.. Az EVT munkatársai neveden Konrad Raiser mondott köszönetét. Utolsó este, 26-án, a záróisten­tisztelet után közös áhítatot tar­tottunk Jn 21,15—-19 cuapjan, majd ajándékosztás következett. A mintegy 790 fős összejövetel megszervezéséről, lebonyolításáról Dieter Kahle és Irene Koenig egyházfőtanácsosokkal, az előké­szítő bizottság tagjaival beszél­gettem. A látogatók, de sokszor a résztvevők is csak a gyűlések sima, zökkenőmentes lebonyolítá­sát látják és várják. Fedig sok­kal többre kell ügyelni, mint ami első látásra nyilvánvaló. Például a fordítók és gépírók nyugalmá­ra. Egy ilyen népes tanácskozá­son nyelvenként 5 fordítóra és 3 gépíróra van szükség. A tolmács­fülkéket úgy kell elhelyezni, hogv onnan minden résztvevő látható legyen. A tolmácsok félóránként váltják egymást. Elegendő számú fülhallgatóról is gondoskodni kell. Az ülés dokumentumaihoz 300 ezer papírlapot használtak fel. A résztvevők nyugalma és jármű­veik biztonsága sem mellékes szempont. .. Az. EVT KÖ?Ppnti Rizpttsága ülésébe való bekapcsolódás során láthattuk, hogy az eredményes munkához mennyire fontos a kül­ső, illetve a technikai . feltételek biztosítása, örülök, hogv ezen az ülésen, mint steward részt .vehet­tem. és remélem, hogv az itt szerzen tapasztalatok átadásával a Lutheránus Világszövetség bu­dapesti nagygyűlésének megszer­vezéséhez is segíthetek. i. Sz. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents