Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-25 / 4. szám

Mindennapi kérdéseink Megbékélés az ellenféllel Arany János kedves költérpényét a fülemülepeiTÖl és a salamoni döntést hozó bírói ítéletről ismeri a versolvasók apraja és nagyja. Mindamellett sok bölcsesség van ebben a vidám versben, melyben a nagy költő nem csak szórakoz­tat, hanem tanít is. Bizony meg­csipkedi benne a mindenért pe­reskedő magyart, aki ahelyett, hogy élvezné a fülemüle énekét el akarja perelni a szomszédjától ezt az örömet. De a bölcs költő, Arany János, miközben kikacsint ránk a verssorok közül igazságot is szolgáltat, mintha azt monda­ná: lám, lám ilyenek vagyunk mi emberek. No, de hagyjuk most békén versünk póruljárt hőseit és söpörjünk a magunk portáján. Biztos van azon is olyan fa, amelynek ága átnyúlik a szomszé­dom területére, odahullatva gyü­mölcsét és lombjait. És persze mindez fordítva is lehetséges. VALÓJÁBAN MINDENFELE PERNEK, emberek közötti súr­lódásnak egyetlen igazi oka van, az ÉN. így csupa nagybetűvel. Mert ezt, hogy ÉN rendszerint így mondjuk, ilyen hangsúllyal: ÉN — értsd alatta: világ közepe. Az­után ettől jobbra és balra, előre és hátra van egy nagy űr, és csak azután jön a többi — csupa kis­betűvel. De ez az ÉN, miként a baj. ez sem jár egyedül. Állandó kísérői vannak. Mint például: igazam, érdekem, hasznom, véle­ményem, — ki tudná felsorolni valamennyit? És mikor két ÉN igaza, haszna vagy érdeke össze­ütközik, kezdődik a „dörgés és villámlás”. A költeménynél ma­radva, nevezzük az egyik ént Pé­ternek, a másikat Pálnak, de a nevek tetszés szerint helyettesít­hetők. És ma is vannak „fülemü­leperek” bőséggel. Bár a mái szó- használatban inkább tyúkperek­nek nevezik őket, jelezve értékü­ket és kicsinyes voltukat. Sokszor a perköltség és a ráfordított ener­gia messze túlhaladja a peres éjv téket, nem is szólva a továbbgyű­rűző rosszindulatról. Előfordul az is, hogy a per túléli a pereskedő­ket — és folytatják az unokák. Pedig ha leülnének egymással be­szélgetni sokkal többre mennének. Amikor az emberek még beszél­getnek egymással, vagy pedig már beszélgetnek egymással az min­dig jó. így van ez kicsiben a szomszédok, vagy családtagok kö­zött, de így van ez a népek csa­ládja között is. * MERT VANNAK KOMO­LYABB FAJSÜLYÜ ÜGYEK IS a világban és az emberek között mit Péter és Pál peres ügye és a Péterek és Pálok viszálykodásai egy darab föld, vagy mesgye, vagy juss hovátartozásán vagy ér­tékén. Ezek már nemcsak nevet­ségesek, hanem szomorúak és sír­ni valók. Ezekhez is -bőven szol­gáltat példákat az élet. Tönkre­ment házasságok válóperei, gyer­mektartási perek vagy az embe­rek egymással szemben tanúsított durva és embertelen magatartá­sának megannyi jogi esete. Meg- rendítőbbek ezek annál, semhogy oldottabban lehetne írni vagy be­szélni róluk. Itt bizony már ellen­felek állnak egymással szemben és az évek során felhalmozódott gyűlölet és indulat — kiengesz­telhetetlenül! Ezek már az élet nagy perei két önigazságába csa­varodott ÉN között, akiket annyi­ra fogva tart a saját igazsága, hogy képes érte feláldozni a fe­lebarátját. Pert mondtam, pedig az esetek többségében ezek a perek nem a bírói pulpitus előtt zajlanak, ha­nem egy lakásban férj és feleség között, vagy ugyanott, de testvé­rek között, vagy a tűzhely körül anyós és menye között, de meg­található munkatársak között és sajnos nem is olyan ritkán a gyü­lekezetben a lelki testvérek kö­zött, és az oltár előtt. A GYÓNÁSI KÉRDÉSEK KÖ­ZÖTT az egyik így szól: „megbo­csátotok-e szívetek szerint azok­nak, akik ellenetek vétettek”? És hangzik a válasz: „megbocsájtot- tam”. De valóban így is érezzük, vagy csak könnyelműen ígérjük? Hányszor mondtuk meg az élet­ben a másiknak, hogy megbocsáj- tottam neked miközben éreztük is, hogy ez így is van. Jézus ép- amíg meg nem adod az utolsó fli­pen az oltár elé igyekvőket szólít- lért' is.” ja meg.: „Ha pedig ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe EBBEN AZ IGÉBEN szó sincs jut, hogy embertársadnak valami tárgyalásról, hanem csak ítélet­panasza van ellened, hagyd ott t'ől! De éppen ez Jézus szavának ajándékodat az oltár előtt, menj lényege. Mit mond Jézus? Azt, el békülj ki előbb és csak az- hogy békülj ki időben haragosod- után ...” (Mt 5,23—26). dal, amíg együtt mentek az úton, Mit mond Jézus? — Csak az- ameddig lehetőségetek van arra, után menj az Isten elé ha előbb hogy megbocsássatok egymásnak, haragosodnál már voltál, akit Mert a gyűlölködő szívnek nincs megbántottál — bocsánatot kér- igaza és aki haragos szívvel áll tél, és aki megbántott téged, an- Isten elé az csak vesztes lehet, nak mebocsáitottál. Mert az Isten Kettőn áll a vásár — így tart- elé nem állhatsz akárhogyan, ja a magyar, közmondás. Jézus-vi- csak tiszta szívvel és megbékélt szont azt üzeni nekünk, hogy el- lélekkel. De Jézustól arra is vá- sősorban rajtunk áll. Egyedül to­las zt kapunk, hogy — miért? lünk függ, hogy melyiket választ- íme, a Mester válasza: „Békülj juk: embertársunkat idéztetjük a meg ellenfeleddel • hamar, amíg bíró elé, vagy felebarátunk ügyét az úton együtt van veled, hogy,át visszük imádságban az Isten elé? ne adjon ellenfeled a bírónak, a Kettőnk ügyében azért enyém a bíró pedig a szolgának és hogy döntés, mert én tudom mit jelent börtönbe ne kerülj. Bizony mon- bűnbocsánatból élni. dóm neked, ki nem jössz onnan, Veczán Pál „Mint kipróbált ember állj szolgálatba!” Lclkéssiktatás Laioskomá romban Párás, ködös időben érkeztek lelkészek és hívek Lajoskomá- roviba a lelkésziktató istentiszte­let ünnepélyére. Egy héttel előtte az egyházmegye két gyülekeze­tében fiatal lelkészházaspái' in­dult a gyülekezeti szolgálatba. (Lapunk mostani számában erről is beszámolunk. — Szerk.) Itt pedig, Jakab Miklós személyében olyan lelkész, aki' mögött a suri gyülekezetben 35 évi szolgálat volt. Abból a gyülekezetből jött, amelyben édesapja szolgált egy­kor, s ha nem is közvetlenül tő­le vette át a szolgálatot, de abba állott bele későbbi folytatóként. Évéit figyelve már nem a fiatal lelkészek évfolyamtársa, de hité­vel és szüreteiével fiatalosan friss. AZ IST ENT IS ZTELET este 6 órakor kezdődött, és mégis távoli gyülekezetek lelkészei és hívei is eljöttek. Amikor fiatal lelkészt iktattunk, akkor ott a szolgálat kezdeti szakaszában tapasztalhat­ták az egvkorúak, vagy az idő­sebbek bátorító szeretetét, ami­kor idősebb lelkész indult új he­lyen a szolgálatba, maga mellett tudhatta a Lelkészi Munkaközös­ség testvéri egységét, és erről győződhetett meg a gyülekezet is. A templomba dr. Nagy István esperes Vezetésével indult a gyü­lekezet vezetőségének és a lelké­szeknek népes csapata. Az espe­res igehirdetését 2 Tim 2,15 alap­ján tartotta: „Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatába, minLolyan munkás, aki nem váll szégyent, aki helye­sen hasogatja az igazság beszé­dét,” Ügy szólt a gyülekezethez, mint akik olyan lelkészt hívtak meg. aki mögött több mint há­rom évtizedes szolgálat áll, és akit az ige szavaival így lehet jellemezni: kipróbált ember. Ki­próbált ember szeretetében és hűségében. Egy gyülekezet apra- ja-nagvia tőle sok szeretetet ka­pott. Kipróbált ember a próba­tételekben is. a gyülekezetért va­ló tusakodásban is. Az új gyüle­kezetben is a régi hűséggel és szeretettel végezze munkáiét. De szolgáljon ügy az egész falunak és társadalmunknak is. Nemcsak a gyülekezet szolgájaként, ha­nem elsősorban, Jézus követe­ként. Szolgáljon az igazság beszé­dével Istennek és az embereknek, mert így szolgálja igazán az életet. — Vízkereszt után a 3. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 8,1—13; az igehirdetés alapigeje: Ézs 61,1—2a. — SÁRBOGÁRD. 1980. decem­ber 1-től kezdődően esti isten- tisztélet-sorozat volt a gyüleke­zetben. amikor a szolgálatokat Cseprepi Béla sárszentlőrind. Var­sányi Ferenc tolnánémedi evan­gélikus lelkész és Szabó Petemé, a cecei reformátust lelkész fele­ségé végezték. A BEIKTATOTT LELKÉSZ Lk 11,1 igéjét választotta az igehir­detés alapigéjéül: „Uram, taníts minket imádkozni!” Egyszerű rnondat, melyben az imádsággal kapcsolatban különös hangsúlyt kap ez a szó: minket. Lelkészt és gyülekezetei. Egymásért imádko­zok,' egymást imádságban hordo-. zók legyenek. A mélyen szemé­lyes hangú igehirdetés hallgatása közben mindnyájan a magunk életére és gyülekezetére gondolva éltük át a kérést: „Uram, taníts minket imádkozni!” Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen az esperes utalt arra, hogy milyen jó érzés, amikor a gyülekezeti alkalom bizonysága annak is. hogy a különböző tár­sadalmiuszervek vezetői is együtt. 'Váltnak velünk! és éz tanúsítja a mégértéstí államunk és egyhá­zunk közötti jó és gyümölcsöző kapcsolatot. LEVELEK ÉS TÁVIRATOK sokasága közvetítette a testveri áldéskívánást. A gyülekezet ré­széről Reisz Pál felügyelő kö­szöntötte a lelkészt, majd a gyer- mek-bibliakörösök kis csoportja versekkel és virágcsokrokkal ked­veskedtek az új lelkésznek és fe­leségének. Az évfolyamtársak üd­vözletét Bencze Imre lelkész ad­ta át. a Lelkészi Munkaközösség jókívánságait pedig Varga György lelkész fejezte ki. A falu bizalma Gelencsér Tibor tanács- titkár és Tales István, a tsz igaz­gató főagronómusa szavaiban ju­tott kifejezésre. Az ökumenikus szellem volt tapasztalható abban, ahogyan a helybeli református lelkész és a római katolikus plé­bános testvéri szeretettel szóltak. A VOLT SURI GYÜLEKEZET­BŐL Tóth József presbiter me­leg hangú szavait hallgattuk, aki a Suron eltöltött szolgálati idő emlékére 35 szál szegfűt adott át jelképesen is. De kedves szín­foltja volt köszöntésének az is, hogy magnóról néhány másod­percig együtt hallgattuk a suri templom harangjainak a hang­ját. melyek oly sokszor hívogat­ták a híveket. , A szeretet sugallta a köszönté­seket., és szeretet fakasztotta az ú.i lelkész válaszait is. Közgyűlés után a gyülekezet szeretete a megtérített asztalok mellé hívta a vendégeket. V. Gy. — HALÁLOZÁS. Sárkány And- rásné, sz. Runity Ivánka, a pusz- taszentlászlói gyülekezet lelkészé­nek felesége, a gyülekezet kán­tora 1980. december 26-án a zala­egerszegi kórházban rövid szen­vedés után váratlanul elhunyt. Gyülekezetének és a szomszédos gyülekezeteknek nagy részvété mellett temették el a pusztaszent- miklósi temetőben. Koporsójánál Pintér János zalaegerszegi lel­kész hirdette a feltámadás evan­géliumát. „Nincs már annyi érőm, hogy megmentselek?” aÉ VASÁRNAP IGÉJE Kedves esztendő Ezs 61,1-2/a Akihez ez a prófétai igehirdetés eredetileg elhangzott: a hetven esz­tendős babilóniai száműzetésből éppen hazatért maroknyi nép. El­pusztult ország, rombadőlt főváros, porba-hamuba hullt templom s betelepült idegenek, jövevények bizalmatlansága, rosszindulata fogad­ta őket. A megígért és remélt üdvösség idejét még távoli jövő ködfá- tyola rejti. Most még a kemény és szürke hétköznapok gondjaival kell megküzdeni. Nullpontról indul az élet. Aki bővebbet akar tudni az úgynevezett „Harmadik Ézsaiás” — egyébként ismeretlen, névte­len próféta — igehirdetésének történeti hátteréről, olvassa el Rsdrás és Nehemiás könyveit. EBBEN A NAGYON NEHEZ, KÜZDELMES, GONDOKKAL TER­HELT HELYZETBEN csendül fel a prófétai szó: az Ür elküldött, hogy örömhírt vigyek... hirdetem az Ür kegyelmének esztendejét! Azt akarta ezzel mondani, hogy ez az esztendő is, mint mindegyik, az Űré? Hivő őseink is erről akartak vallani, amikor leveleiket így kel­tezték, hajlékaikra így írták fel az építés évét: Anno Domini — kelt, épült az Úrnak ennyi meg ennyi esztendejében. Őseink ezzel arról is bizonyságot tettek, hogy esztendeiket Krisztus születésétől számítják s így mi is elmondhatjuk: a Krisztusban megjelent üdvösségnek ezerki- lencszáznyolcvanegyedik esztendejét írjuk. Vagy azt akarta a próféta mondani: ebben az esztendőben is számíthatunk Isten megsegítő ke­gyelmére, mint eddig már annyiszor megtapasztaltuk? Ennél sokkal többet akart mondani. Az „Űr kegyelmének esztende­je” kifejezéssel, a legtöbb szentíráskutató szerint, a „Nagy Örömünnep Évére” akart utalni. 3 Mózes 25.8—55 verseiben olvashatunk Izrael népe törvényhozásának a maga. korábán páratlan, a szegények, az eladósodottak, az elesettek védelmét szolgáló intézkedéseiről. „Szen­teljétek meg az ötvenedik esztendőt és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen ez nektek örömünnep, hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához... mert enyém a föld, ti csak jöve­vények és zsellérek vagytok nálam .. . ha atyádfia elszegényedik, segítsd öt . .. ne végy tőle kamatot vagy uzsorát...” A rabszolgákat is fel kellett szabadítani ebben az örömesztendőben, — igaz csak az Izraelből válókat. De abban az időben, a rabszolga-társadalom kará­ban, ez is nagy szó volt. SAJNOS MEG KELL MONDANUNK: ezek a nagyszerű rendelke­zések a maguk teljes valóságában soha nem érvényesültek Izrael éle­tében. Megakadályozta azt az önzés, a kapzsiság, a hatalomvágy — a bűn, amely sokféle formáját kereste meg az Űr törvénye kijátszásá­nak. Ezért kellett a prófétáknak újra meg újra lángoló szavakkal os­torozni éppen a felebarát ellen elkövetett bűnöket, a társadalmi igazságtalanságot, a kizsákmányolást, az elnyomást. „Mert én az Űr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot”, olvassuk ugyanebben a fejezetben néhány verssel alább (8.1’.). S még világosab­ban: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket... szabadon bocsátód az elnyomottakat és összetörsz min­den jármot. Oszd meg kenyeredet az éhezővel...” (Ézsaiás 58,6—7). A prófétai ‘szó most már nem korlátozza a mindén ötyenedili eszten­dőre a társadalmi igazságtétel és felebaráti szeretet kötelezettségét, hanem azt egyszer és mindenkorra meghirdeti Minden esztendő az Űré, amikor kiválasztja irgalmát, de el is kötelezi népét az irgalmas­ság. a szeretet, az igazság gyakorlására. Kire gondolt vajon a póféta, amikor így kezdte prédikációját: „...az Űrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem,”...? önmagára? Prófétákat nem szoktak Izraelben felkenni, inkább kirá­lyokat és papokat. Talán olyan valakinek a szájába szánja e szavakat, aki még csak a távoli jövendőben érkezik el? Számunkra, Isten új- szövetségi népe számára, ez a prófécia Jézusban teljesedett be. Ö ma­gára alkalmazta e szavakat, amikor a názáreti zsinagógában nagy beköszöntő beszédét elmondotta s azt így fejezte be: Mindez most teljesedett be fületek hallatára! Az történt itt, amit Jézus többször is tett a tanítványai körében (pl. Lukács 24,25—27), s amit Luther így fogalmazott meg: Krisztus kezébe veszi az írásokat (az Ötestamentu- mot) s feltárja nekünk annak értelmét, S EZ SZÁMUNKRA MA AZT JELENTI: minket is elküldött az Űr, hogy Krisztus nyomában járva, az ő követségében, vigyük az öröm­hírt minden megalázottnak, gyógyítsunk minden megtört szívet, Isten szabadító hatalmát hirdessük minden megkötözöttnek. A bűn — saját vétkeik — foglyainak. De azoknak is, akiket emberi gonoszság, önzés, hatalomvágy tesz rabbá. Az Űr Felkentje eljött már s a Lélek erejével szerzett gyógyulást és szabadulást. Ennek az erőnek kell kiáradnia az ő gyülekezetéből is. Hadd tapasztalják meg szolgálatunk nyomán az emberek minél szé­lesebb körben, hogy ez is az Űrnak kedves esztendeje. Groö Gyula Imádkozzunk! Szereteted örömhírét köszönjük Neked most Urunk. Azt is, hogy mindig újra küldesz követeket hozzánk ezzel a jó hírrel. Add, hogy éljünk is ebből az evangéliumból. Semmi gond, félelem, kísértés ne tudja befelhőzni tiszta fényét. S add, hogy egész életünkkel vihessük irgalmad gyógyító, szabadító erejét azokhoz, akiket reánk bíztál. Emberekhez közel s távolban. Hadd lehessünk mi is az Ür kedves esztendejének boldog követei, hív — KISKUNHALAS. 1980. de­cember 9-én Tánczos Sándor, a városi tanács elnöke tanácsko­zásra hívta a felekezetek vezetőit. Jelen volt Nagy István reformá­tus, Farkas László római katoli­kus lelkész, Zsótér Antal római katolikus plébános, c. esperes, Lovas András baptista és Je­szenszky Tibor evangélikus lel­kész. A? izraelita hitközséget Grósz Lajos gondnok képviselte. A tanácselnök ismertette az ei- múlt ötéves terv végrehajtását, majd kitért az új feladatokra. Az értekezlet után Vincze Ferencnek, a Hazafias Népfront városi elnö­kének vezetésével a résztvevők megtekintették a halasi Kötött­szolgái. Ámen. árugyárat. Itt Vágvölgyi János áU talános igazgató ismertette a gyár munkáját A délelőtt befejezése­képpen a város vezetői megmu­tatták a város északi részén levő olajkutakat, amelyek majd az or­szágos termelés 25 százalékát ter­melik ki. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Horváth Sándor és felesége sz. Ovddy Karolina, a nagysimonyi gyülekezet legidősebb házaspárja január 25-én otthonában ünnepel­te házasságkötésük 60. évforduló­ját. „Áldjad én lelkem az Urat, és' egész bensőm az Ő szent ne­vét.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents