Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-25 / 4. szám

Képes Újszövetség magyarul Közvetlenül karácsony előtt lá­tott napvilágot a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya gon­dozásában egy Újszövetség„ amelynek első szállítmánya aiig két hét leforgása alatt elfogyott ajtóosztályunkon éppúgy, mint a Protestáns Könyvesboltban vagy a gyülekezeti iratterjeszté­seinkben. A FELSZABADULÁS ÓTA a agyar protestáns bibliakiadás legnagyobb eseménye és eredmé- ye az Ó- és Újszövetség teljesen új, mai magyar nyelvre fordítá­sa és kiadása volt, melyet nagy örömmel és megbecsüléssel fo­gadtak gyülekezeteink és híve­ink. Erről tanúskodik, hogy mind a teljes Biblia, mind annak kü­lön kötött Újszövetség része az egyik legkeresettebb .iratterjesz­tési anyagunk állandóan. A most megjelent Újszövetséget azonban olyan érdeklődés fogadta, mely a megszokottat is jóval túlszárnyal­ta. Mi az oka ennek? — Egyszerű a válasz: képes, illusztrált Új­szövetség ez az újonnan megje­lent, s ez a kuriozitáson túl va­donatúj, példátlan és egyedülál­ló vállalkozás az elmúlt félszáz év hazai magyar bibliakiadásá­ban. ILLUSZTRÁLT BIBLIÁKAT már régóta készítettek és hasz­náltak a keresztyénség mintegy másfélezer éves múltjában. Tör­ténetük végeredményben a kö- épkori illusztrált ■ kódexekkel kezdődik, mikoris miniatúrákon, <is képek sorozatával „írták le” a bibliai történeteket, főleg az evangéliumokat az olvasni nem tudók számára. A reformáció is élt a festett-rajzóit képek köz­érthető közlési módjával, főleg fa- és rézmetszeteket használva e célra, a bibliai szövegeket meg­elevenítve, s azóta is, főleg né­met nyelvterületen, sok művészi reprodukcióval és rajzzal illuszt­rált Biblia jelent meg. Magyar nyelvű illusztrált Biblia vagy Új­szövetség azonban — a jugoszláv kiadású gyérmek és ifjúsági .Bibliát” kivéve — eddig még nem jelent meg. Bátran mond­hatjuk tehát, hogy egy új műfaj­jal gazdagodott a most megje­lent képes Újszövetséggel a ma­gyar bibliakiadásunk. EZ ŰJ KÉPES ÚJSZÖVET­SÉGNEK azon túl, hogy illuszt­rált, óriási pozitívuma, hogy az illusztrációk vonatkozásában is egy új, az Üjtestámentum tartal­mához is méltó törekvést valósít meg.- Nem >az újszövetségi törté­neteket akarja láttatni rajzokkal vagy művészi reprodukciókkal, hanem az Újszövetség tarialmá- uak, mondanivalójának a hátte­rét adja a Szentföld világát, ne­vezetes tájait, városait, Jézus ko­rabeli régészeti emlékeit művé­szi szintű színes fotókkal mutat­va be. E fotókat pedig úgy helye­zi el a kiadó, hogy az új, protes­táns fordítású újszövetségi szö­veg megfelelő helyei mellett, azokkal „párhuzamosan” állítja az olvasó elé, s az így szinte meg­elevenedik — nem egy művész vagy rajzoló fantáziája, hanem a földrajzi, történeti realitások alapján. Ez pedig az ismeret- anyag bővítésén és a vizuális él­ményen túl az Üjtestámentum történeti hitelét húzza alá. A ké­pek feliratai is ugyanezt szolgál­ják. szimpatikus, , egyszerű, pon­tos fogalmazásukkal egy-egy konkrét igehelyre, történetre utalva. Ugyanakkor a kiadvány egésze könyvészeti szempontból is figyelemreméltó; osztályon fe­lüli a nyomdai kiállítás, a kép­anyag szinte tökéletes színvona­lú. Ha van valami, amit hiány­ként megemlíthetünk, az az, hogy az apostoli leveleket tartal­mazó rész képanyaga láthatóan kevesebb, mint az evangéliumo­ké, ahol pedig az ókeresztyén művészet és feltárt régészeti anyag jobb közlése talán lehetsé­ges lett volna. Ezt azonban rész­ben ellensúlyozza az a kitűnő térképekkel kiegészített történel­mi és régészeti írott tájékoztató, mely minden egyes nagyobb új- szövetségi egység előtt található. ÍGY ÉS EZZEL VÁLT TAR­TALMÁBAN ÉS KIVITELÉBEN egyaránt hallatlanul komoly és értékes kiadvánnyá ez az Újszö­vetség, mely méltán tarthat szá­mot intenzív érdeklődésre felnőt­tek és gyermekek, szakemberek és laikusok részéről. A benne fellelhető képkollekció a Biblia­társulatok Világszövetségétől ka­pott anyag. örülünk annak, hogy lehetőség nyílt a kiadásá­ra, mely minden bizonnyal nagy szolgálatot tesz egyházaink és híveink életében, de egész né­pünk kulturális életében is. Hála azoknak, kik a kiadást lehetővé tették. Ifj. Foltln Brúnó NEHEZEBB AZ EVANGÉLIUMOT ÉLNI, MINT MEGÉRTENI A negyvenkilenc éves argentin béke Nobel-díjas Adolfo Perez Esquivel a kölni dómban öku­menikus istentisztelet keretében találkozott római katolikus és evangélikus keresztyénekkel. Be­szédében többek között azt mondta, jobban fél attól, hogy keresztyének hallgatnak az igaz- ságtalnaság, elnyomás és nyomor láttán Latin-Amerikában, mint attól, hogy kommunisták van­nak. Esquivél utalt arra, hogy erő- szakmentes mozgalmához • az evangéliumokból is kapott indí­tásokat. Az evangéliumot ésszel felfogni nem nehéz, de nagyon nehéz aszerint élni. ^ öKumené 4s> öKumené öKumené A református egyház Romániában Valószínűleg jubileumi kiadásra szánták a harminc esztendőt fel­ölelő, Papp László és Nagy Gyula püspökök köszöntésével ellátott és 1976-ban megjelent történeti áttekintést a romániai református egyházról. A képekkel illusztrált füzet „A Románia Szocialista Köztársaságban levő Református Egyház” címet viseli. Ritka izgalmas és lenyűgöző do­log bepillantást nyerni egy má­sik államban élő testvéregyház életébe. Bevallom, ennek az egy­háznak a fejlődését rokoni kap­csolataim révén eddig is nyomon tudtam kísérni, s a mögöttünk le­vő évtizedek alatt az erdélyi írók­kal kialakult barátságom révén gyakori vendége voltam Románi­ának. Nyelvi nehézségek nem kor­látoztak tájékozódásomban. Még is újszerűén hatott és meglepett a kiadvány. Ilyen rendszeres, átte­kinthető, summázó és lényegre törő egyháztörténetet. illetve egyházrajzot legkiválóbb baráta­im sem tudtak, nyújtani. Tíz feje­zetben mindazt összefoglalja, amit a romániai református egy­házról tudni kell. A RÖVID KOMPENDIUM TENGELYÉBEN az 1948-as „Kul­tusztörvény”, a Román állam és a Református Egyház „megegyezé­se” áll, amelyre felépülhet az egyház jelenlegi tevékenysége. Természetesen tudatában van a füzet szerzője annak, hogy az er­délyi református egyház múltja mélyen a 16. századba nyúlik vissza. Rövid áttekintést is nyújt a reformáció kezdeti szakaszától a romániai társadalmi forradalo­mig, addig, amíg a jelenlegi törté­nelmi szakasz kezdődik. Nem tér ki részletekre, nem elemzi a ré­szeket. Megelégszik Heltai klasz- szikussá vált kijelentésével: „Ab­ban az időben villámlani kezdett Isten igéje Erdélyben”, és/ieszö- gezi, hogy;-1556-tál kezdődik el a „reförmáció tagozódása” Erdély­ben a wittenbergi és genfi ágazat között. Az olvasót is inkább érdekli a jelen, mint a múlt. -Hiszen a de­mokratikus, népi forradalmak Kelet-Európábán az elé a kérdés elé állították az egyházakat, ho­gyan fogják betölteni hivatásukat az új történelmi szituációban, kö­vetkezésképpen a népi, szocialista Romániában is. Már az 1948-as. majd a Román Szocialista Köztársaság 1965-ös alkotmánya az emberi jogok között szavatolta a lelkiismeret szabadságát. „Bárkinek jogában áll magáénak vallani vagy nem valamilyen vallási meggyőződést. A, vallási szertartás szabad gya­korlása szavatolva van. A vallási felekezetek szabadon szervezked­nek és működnek.” Az alkotmány eme kijelentése megerősíti az 1948-ban kiadott „Kultusztör­vényt”, amelynek alapján mű- ködik ma is a református egyház. Történelmi fejlődésének megfe­lelően ez az egyház magyar, úgy annyira, hogy szabályrendelete etnikai jellege alapján kimondja: „A Román Szocialista Köztársa­ságban levő Református Egyház istentiszteleti es belső hivatalos nyelve a magyar nyelv.” Ez a rendelkezés mintegy 700 ezer re­formátus hívőt érint, amely 732 egyházközségbe, 13 egyházmegyé­be és két egyházkerületbe szerve­ződött. Ismét a dolgok természe­téből fakadó elsősorban Erdélyre korlátozódnak ezek az adatok, bár meg kell jegyeznünk, Bukarest­ben, Ploestiben, Brailában stb. vannak „új egyházközségek” (ezek munkaerő vándorlás révén jöttek létre). Egyházszervezetük némiképpen eltér a magyarországi evangélikus egyház szervezetétől. A történel­mi hagyományoknak nagyobb szerepük jutott Az egyházközsé­gek önkormányzati hagyománya pl. a 16. század derekáig nyúlik vissza. Bár népi jellegű autonó­mia volt ez, a szerző megállapít­ja, hogy az „elvi szabadságot sok esetben korlátozta a patronusok helyi befolyása”, a feudális idők­nek megfelelően. Az egyházme­gyék a kormányzás és rendtartás érdekében felsőbb „hatóságot” ké­peznek. Ezek pl. a középkori fő- esperességek utódai, s lényegében ma is a romániai református egy­ház végrehajtó szerepét töltik be. Az egyházi közigazgatás bázisai, s az esperesek ellátják a „vizitá- ciót”, ám,bár tekintélyuralmi sze­repük szünőfélben van. s inkább a lelki gondozás a feladatuk. Az egyházkerületek a reformáció ko­rának későbbi alakulatai lévén, áz egyházmegyék társulásai révén jöttek létre. A két egyházkerü­let, — kolozsvári, nagyváradi, — szervezeti hagyományai között is különbség van. Másként elnököl­nek Kolozsvárott és másként Nagyváradon az egyházi testüle­tekben, közgyűléseken, másként választják meg az egyház tisztvi­selőket stb. Mindezek történelmi hagyományokra vezethetők visz­sza. Viszont ugyanaz a szerepe a két püspöknek a dogmatikai, li- turgikai és kánon irányítás terén. Legfőbb intéző testületük a zsi­nat. A zsinatot szüneteltetés ide­jén állandó tanács képviseli. , E KISSÉ FÁRASZTÓ SZERVE­ZETI RÉSZ UTÁN megelevene­dik a kompendium érdeklődé­sünkkel együtt. Tudomást . szer­zünk arról, hogy 787 temploma, köztük több tucat Árpád-korabeli, és 69 imaháza van az egyháznak. A turistáknak ma is kedvenc fo­tótémájuk a „székely-gótika” — Kós Károly nevezte így, — ke­cses, nemes vonalú, fazsindelyes templomtornyai, s a pompás nép­viseletben úrasztala köré sereg­lő asszonyok, lányok képe. Felfi­gyelhetünk arra, hogy a vasárna­pi istentiszteleteken — a szeku- larizmus erősödése ellenére — 14, a nagyünnepeken 23 százalékos a részvétel. Katechizációban 80—100 százalékig részesülnek a gyerme­kek. s 14—16 éves korukban konfirmálnak. Rendkívül inten­zív a családlátogatás, amely köte­lessége a lelkipásztoroknak. 1975- ben 145 ezer látogatás volt. Moz­gékonyak és aktívak a presbite­rek, akiknek száma 16 368. Az .egyházközségek lelki életére jel­lemző az egyházfegyelem gyakor­lása. Az egyház anyagi helyzete is el­tér a mienktől. A lelkészek fize­tése általában a tanári fizetések­kel egyezik, amelynek 1/3 részét az állam biztosítja, kiegészítésről az egyházközség gondoskodik. A teológiai tanárok fizetését az ál­lam vállalta, úgyszintén a mű­emlék templomok restaurálását. A marosvásárhelyi vártemplom felújítása pl. 15 millió lejbe ke­rült. Az elmúlt harminc év alatt megújultak a templomok, paróki­ák, a hívek önkéntes alapon hor­dozzák, az egyház terheit KÜLÖN FEJEZET SZÓL a lel­készképzésről. Közös protestáns teológia. — egyetemi fokú — van Kolozsvárott, ahol a reiormétus, magyar evangélikus és unitárius ' lelkészeket képezik. Német nyel­ven Nagyszebenben történik a lel­készképzés. 1975-ig 604 reformá­tus, 28 magyar, 216 német evan­gélikus és 104 unitárius hallgató végzett. Szó esik a kiadói tevé­kenységről, s az egyház ökumeni­kus kapcsolatairól, majd bő kép­anyag illusztrálja a romániai re­formátus egyház fejlődését, „Amikor sorainkkal azokhoz a barátainkhoz fordulunk, akik or­szágunk többi, egyházában, vala­mint különböző országokban levő testvéregyházakban élnek, s akik arra kértek minket, hogy egy át­fogó képpel könnyítsük meg szá­mukra egyházi életünk pontosabb megismerését, kifejezzük meg­győződésünket. hogy az igazi megismerésnek fő feltétele a test­véri szeretet.” Mi ezzel a szere­tettel forgattuk az 1976-ban meg­jelent rövid egyházrajzot és to­vábbítottuk evangélikus híveink felé, hogy ízelítőt kapjanak a ro­mániai református egyház életé­ről. Rédey Pál — KITÜNTETÉS. Kiss Sándort, a kiskőrösi gyülekezet kántorát magas állami kitüntetésben, ré­szesítette dr. Pozsgai Imre mű­velődési miniszter. Kiss Sándor nemcsak a kiskőrösi énekkar ve­zetője, hanem az áfész ének- és zenekarának huszonöt éve kar­mestere. E jubileum alkalmával kapta meg elismerésként „A szó, cialista kultúráért” kitüntetést. Küszöbök. A CÍM NEM JELKÉP CSUPÁN: a va­lóságos küszöbökről is szólt a televízió riportfjlmje; küszöbökről, lépcsőkről, fogantyúkról, 'villanykapcsolókról — és emberekről, akiknek ezek a jelentéktelen­nek ’ látszó tárgyak szerfelett megnehe­zítik a,z életét. A mozgássérültekről adott hírt a film — nemzetközi évük ha­zai nyitánya — késő esti órán, mintegy ébresztésül az alvó világnak. Felfigyel­tünk-e rá? Elgondolkoztunk-e irajta? Pedig hozzánk is szólt, hivő keresztyé­nekhez. Minket is kérdezett vágy in­kább ráébresztett, hogy kérdezzünk magunktól valamit. ' . . , 4 A MOZGÁSSÉRÜLTEK nincsenek ke­vesen: á fejlett iparú országokban a la­kossághoz viszonyított arányuk mintegy 5 százalék, s ez az- arány a közlekedési balesetek folytán mindinkább növekszik. Nálunk Magyarországon mintegy 300 000-re tehető a számuk, rehabilitá­ciójuk nemcsak az ő, de családjuk ér­deke is, így durva becsléssel körülbelül egymillió embert érint a sorsuk. A film az őket körülvevő tárgyi világ­ból indult ki, az pedig roppant, lassan vesz róluk tudomást. Sokasodnak a lép­csők. Nemcsak az aluljárókban — a templomok előtt, is. lépcsők .emelkednek. A megközelítés, megannyi akadálya min­denütt. Pedig,' aki volt már, akárcsak rövid ideig is sérült, & ki ne lett volna e rohanó életben, az tudhatná, hogy adott esetben néhány milliméter is le­győzhetetlen akadálynak tűnhet. Milli­méter vagy mérföld: egyre megy, ha végképp sorompót állít! Ám a tervezők ritkán gondolnak erre. A, Küszöbök szerkesztő-riportere, Bősze Valéria maga is nehéz utat járt végig, míg első munkájával a tv közön­sége elé léphetett. Az állami gondozott­ként felnőtt fiatal lány nagy szorgalom­mal, akaraterővel és tehetséggel került az állami gondozott fiataloknak abba az egyetlen százalékába, mely az intéze­tekből a felsőoktatásba jut. Magyartan a1" és népművelőlett, s első tévés feladatául választotta ezt a témát, mely mély vonzó­dássá! fordul azok felé, akikkel valami­lyen okból keményen bánt az élet. A Küszöbök riportalanyait sokszor felke­reste, a felvételeket hajnalig tartó be­szélgetések előzték meg. AKIK ITT SZEREPELTEK: szeren­csések a szerencsétlenségben, mert kör­nyezetük, családjuk, barátaik, munkatár­saik melléjük álltak, és saját akaratere­jük is rendkívüli volt. Láttunk itt pszi­chológust,' aki ' eredetileg papnak ké­szült, áto sérülése miatt nem követhette hivatása szavát, meglelte viszont az em­beri lélek gyógyításának világi útját; láttánk önmagával kísérletező és önma­gát fejlesztő testnevelő tanárt; matema­tikust, sebészt, akiknél az ön-rehabitáló erőfeszítés csodálatos eredményeket ért el: látnunk bonyolult munkát fél kézzel végző munkást, és IV. emeleti lakást tolószékkel birtokbavevő házaspárt. Megrendítő volt a film, pedig a kér­dés naposabbik oldalát mutatta, Sajtó­bemutatóján, ahol a mozgássérültek pár éve létrejött egyesülete is képviseltette magát, tenger sok panasz hangzott el, mely az élet minden rezdülését érintette, s főkén a munka, a foglalkoztatás nehéz­ségeit. Bősze Valeria már dolgozik a film folytatásán. Vesszőfutás lesz a címe, s azokról a családokról szól, amelyekben mozgássérült gyérmekek növekednek. Anyákról, akik lemondanak hivatásukról, s egész életüket gyermekük rehabilitá­ciójának szentelik, sokszor sikeresen, sokszor tanácstalanul, és olykor, ha a mozgássérüítség születési rendellenesség következménye és értelmi fogyatékosság­gal társul, fokozatosan összeomló remé­nyekkel. Vair azonban ihásfélé halmo­zódása is a szerencsétlenségnek: amikor olyan gyermek a mozgássérült, aki csa­ládi körülményei miatt veszélyeztetett, s ezért nem érheti el azokat az eredmé­nyeket sem, amelyeket egészségi állapota kellő foglalkoztatással lehetővé tenne számára. AZZAL KEZDTEM, hogy nekünk, a diakóniai teológiát valló híveknek kér­deznünk kell magunktól valamit. A film nyomán, a sérültek évében, s azon túl is: megtesszük-e a tőlünk telhetőt? Felsegítjük-e a templomlépcsőn, aki nélkülünk nem tudna felmenni, és támo­gatjuk-e, 'mikor mivel kell és lehet, azo­kat, akiket csak elérhetünk? Hiszen az ott élő mozgás- és értelmi sérült gyerme­kek a szeretet minden jelére szomjaznak, áldozatos szívű gondozóik pedig oly ke­vesen vannak, hogy néhol még pihenő­napjukat sem tudják igénybe venni. Messze kanyarodtam a filmtől, de mindez hozzátartozik. Figyelmeztető volt, folytatása is az lesz. Diakóniát, sze- retetet hirdetünk. De éljük-e, amit val­lunk? Vajon, rólunk is el lehetne-e mon­dani, amit. a római történetíró az ősgyü- lek'ezetekről följegyzett: „arról ismerni meg őket, hogy annyira szeretik egy­mást”. És nemcsak egymást: minden rá­szorulót. Hivatásunk pedig ez lenne: a szeretet, melegét vinni a világba: Meg- ■tesoziúí-e..! Bozoky Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents