Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-30 / 35. szám
Egyház a jövőben A szekularizáció haszna ELLENTMONDÁS? Így kérdőjellel. ELLENTMONDÁS! Így felkiáltójellel. A címre való reagálás mindkét formában igaz? Lehet egy szó kétféleképpen igaz? Talán, egy írásban, ugyanabból a toliból? Az olvasók szemszögéből igen. Igen, azért, mert nem azonos hullámhosszon élünk, nem azonos meggyőződéshez tartozunk, mi olvasók és cikket írók egyaránt. A cikk viszont nemcsak írás, hanem vallomás is. El kell árulnia írójának hovatartozását. Ezért e cikk nemcsak leírás, nemcsak értekezés, taglalása egy világjelenség tüneteinek, hanem hitvallás elsősoron. világ sóvárogva várja.” Ez azt is ■ jelenti, hogy nincs társadalmi haszon, nélküli keresztyénség. De nincs társadalmi munka nélküli keresztyénség sem. Mink van? Van hitünk. Van reménységünk. Van kedvünk. Van humorunk. Van fáradalmunk. Reálisan látjuk a világot. Reálisan látjuk Istent. Bódás János: Csak a hit című versében így vall Istenről: Nem tárgy, nem eszme: élet Ö, ésszel meg nem ismerhető! az agy csak kapkod, sejt, gyanít... Egy műszer fogja fel, a hit! Őbenne csak hinni lehet, s ha hiszed, máris ismered, s aki ismeri, látja is, és boldog szívvel áldja is. A SZEKULARIZÁCIÓ HASZNA SZÁMOMRA, hogy élhetem Istent. Van hol és van kik között megélnem Isten bűnbocsátó sze- retetét, és vannak, akiket ezzel a szeretettel Jézushoz vezethetek. Káposzta Lajos OíSaszegődöíl mellétek Krisztus Női lelkészek avatása a Deák téren A CÍMBEN SZEREPLŐ SZÓ ÉRTELME. Elvilágiasodást jelent. Olyan mozgás, amelynek iránya; kifelé az egyházból, eltávolodás attól, amit Jézus hozott. Az ilyen embernek nem a Biblia az életének a zsinórmértéke. Lehet olvasmánya, lehet egy könyve. A Bibliát olvasó emberben most felvetődhet, ez nem új jelenség, egyidős az emberrel. Mindig voltak és lesznek olyanok, akik követik Jézust, s olyanok, akik hátat fordítanak, tagadnak, pozitív kifejezést használva — 'más ideológiát vallanak, más a világnézetük. Szekularizálódtak. Azt is kérdezhetném, hogy sok szekularizálódottnak volt-e egyáltalán miből szekularizálód- nia? Vagy már olyan közösségbe érkezett, s olyanban nőtt fel, amely elvilágiasodott? Ilyen is ‘van, sőt így pontosabb, ilyenek is élnek velünk és közöttünk. AKINEK VOLT HONNAN SZÉKÜL ARIZÁLODNIA! Ebben a bekezdésben bűnbánatot kell tartani. Az egyháziak bünbánatát. Nem miattunk történt-e? Nem mi ■gyorsítottuk-e ezt a folyamatot? Hosszú hajú barátaink, volt farmernadrágos konfirmandusaink esetében? Akik templomba is olyan „szerelésben” érkeztek, ahogy ma divatos. Kinézte a „törzsgárda” a templomból. Nem hallott mást e réteg csak azt — „hogy nézel ki?” Pedig Jézus senkinek sem mondta, sem a tékozló fiúnak, sem az elveszett juhnak, sem a bűnös asszonynak azt — „hogy nézel ki ?” Csak annyit, hogy szükség néked újonnan születned, a te hited megtartott téged, eredj és többé ne vétkezz! Nincs — „hogy nézel ki?” Azt hiszem, hogy a keresztyénség tévedése, türelmetlensége „besegített” a szekularizációnak. Besegítettek a házak előtti kispadon ülők, beségítettek a presszóban ülők, besegítettek a tévé előtt ülők, akik közben keresztyéneknek vallották magukat, csak éppen a szeretétük nem volt hosszú tűrő. Törvényszerű volt a „sértettek” reagálása: na nekünk ebből elég. Hová és mivé lettek ők? Nihilizmusba, cinizmusba menekültek? Magányosok, alkoholisták, ólálkodók lettek? Ez ma szolgálati területünk! VAN-E HASZNA A SZEKULARIZÁCIÓNAK? Van. így, egyértelműen: van! Azért, mert ez a tisztázódás folyamata is. Senki sem érzi hasztalannak a mezőgazdaságban a rostát Nem érzi feleslegesnek a malomban a szitát. Nem érzi feleslegesnek a társadalomban az ideológiai harcot. Az embernek lehet csak meggyőződése, sőt kell is hogy legyen. Az ember eldöntheti hovatarto- zandóságát. Jézus, az, aki felajánlja a tanítványoknak a távozás lehetőségét: „ti is el akartok hagyni?” Péter Jézüs mellett dönt: „Uram, kihez mehetnénk!” A távozás igaz, hogy létszám- csökkenést jelent, de nem biztos, hogy a csökkenés veszteséget is jelent. Tisztázódást. Annak a 'tisztázását, hogy kikre számíthatunk, kik azok, akik együtt tudnak lenni „ketten, vagy hárman” Jézus nevében. A DEÁK TÉRI TEMPT,ÓMRA AZT SZOKTAK MONDANI: az „ország temploma”. Találó kifejezés. Egyre többször vagyunk tanúi az utóbbi években országos vagy kerületi szintű eseményeknek ezen a helyen. Az ilyen események azután valóban az ország egész területéről toborozzák a gyülekezetét. Most legutóbb augusztus 1-én délután telt meg a templom az ország több tájáról érkezett gyülekezeti csoportokkal. Bács-Kiskun megyéből Hartáról, Csengődről, Páhiról, Kaskantyú- ról és Kecskemétről, Békés megyéből Pusztaföldvárról és környékéről. Pest megyéből Nagybörzsönyből jöttek el a gyülekezetek tagjai lelkész-avató istentiszteletre. Templomba lépésük előtt múzeumunkban ismerkedtek egyházunk múltjával, annak emlékeivel. Egy pillanatra a téren járó-kelő emberek is megálltak, mert nem volt mindénnapi látvány, amikor a főbejáraton keresztül a templomba indult a menet. A püspököt két Luther-kabátos lelkész, nő követte az oltár elé. Sárkány- né, Horváth Erzsébetet meghívta lelkészének a Csengőd—Páhi— Kaskantyúi társgyülekezet. Lászióné, Házi Magdolnát pedig a Pusztaföldvári Gyülekezet. Országos presbitériumunk határozata szerint azokat a teológiai tanulmányaikat elvégzett nőket, akiket egy gyülekezet megválasztott, teljes jogú lelkésszé, kell felavatni. Ezért volt együtt ez a gyülekezet az „ország templomában”, hogy tanúja legyen felavatásuknak. AZ AVATÁS SZOLGÁLATÁT DR. KÁLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke végezte, segítői voltak az oltárnál a Teológiai Akadémia képviseletében dr. Muntag Andor professzor és Sárkány Tibor hartai lelkész, az egyik felavatandó lelkésznő. férje. Lk 24,15 alapján szólt a püspök igehirdetése. „A hangsúly azon van, hogy Jézus feltámadott! Azért, mehetett velük az emmauszi úton... Semmi értelme nem lenne a lelkészi szolgálatnak, ha nem támadott volna fel... Lehet mondani: Jézus Krisztus meghalt! — de kin segít ez? Milyen vigasztalás, milyen reménység ez? — Él! Legyőzte a halált! Odaállt két ember mellé, hogy megbizonyosodjanak ... Ezt kell meghirdetni, hogy Krisztus él — és ebből jön a többi.” Az igehirdetés a fő mondanivaló mellett sok apró „finomságot” is érzékeltetett. Azt, hogy ■ Jézus „az útra megy és ott találkozik.” Ű ott jár, ahol emberek vannak, az élet sűrűje van. Nem lehet felszorítani a szószékre. Az útra megy és ott találkozik, ahol mindenféle ember jár. Ott akarja érzékeltetni erősítését, vigasztalását. „Mindig azt a Krisztust hirdessétek, akinek köze van az emberek dolgához.” Az is figyelemreméltó, hogy a halálon győzött Jézus két poros vándorral törődik. Nem „ír le” senkit, ‘odaszegödik melléjük és evangélizál. Nem tudjuk, hogy az útnak melyik szakaszán csatlakozott a két tanítvány mellé, de képes volt arra, hogy ezzel a két emberrel bajlódjon vagy másfél órát.. Ma is fontos, hogy a lelkész odaszegődjön akárcsak két ember mellé is. Két lélekért is fontos kilométereket autózni, hogy hallják az igét. Azoknak a lelkészeknek van jövője, akik erre képesek. Nagy dolog egy nagy templom szószékén tprédikálni, de ..legyen türelmetek egy emberrel is vesződni.” Az a jó, hogy „ma is odaszegődik Jézus mellénk” —, lelkészek mellé is. „Velem van az úton. szószéken, oltárnál, temetőben, a gyermek- és konfirmációi munkában, esketésnél és amikor küszködök önmagámmal. Ketten vagyunk a szószéken: ő meg én!” Az igehirdetés befejező mondatai egészen személyes küldő szavak voltak: „Ketten vagytok — odaszegődött mellétek Krisztus!” LELKÉSZEK — A BARÁTI KÖRBÖL ÉS VOLT ÉVFOLYAMTÁRSAK — gyűrűje fogta körül a két lelkésznőt, amikor elhangzott esküjük, együtt imádkoztak Isten Szentleikéért és az ilyenkor szokásos énekkel kérték Isten megkonfirmáló áldását. A befejező ollári szolgálatot már a két újonnan felavatott lelkésszel együtt végezte' az avató püspök. A két munkába induló lelkész közül az egyik, Sárkányné, Horváth Erzsébet már több gyülekezetben szolgált. így a Deák téren is, más budapesti gyülekezetekben. Nagybörzsönyben és Hartán. Természetes volt, hogy ezekből a gyülekezetekből sokan jöttek el régi barátok, munkatársak, gyülekezeti tagok, hogy együtt örüljenek és áldást kívánjanak. De kijutott a köszöntésből Lászlóné Házi Magdolnának is. Amikor úgy félóra múlva elcsendesedett körülöttük minden és a lelkészi hivatalban átvették avatási oklevelüket a püpsök kezéből, arra gondoltunk mindannyian, hogy az „ország templomában” az ország minden tájáról összejött gyülekezet az egész egyház köszöntését, üdvözlését és áldáskívánását hozta a felavatottaknak és milyen szép lenne, ha szolgálatukat, további útjukat is ilyen széles körben követnék imádsággal is, sze- retetük megmutatásával is. Bizonyára így lesz! Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk! Mennyei Atyánk!. Egész szívvel köszönjük, hogy nem érdemünk és nem bűneink szerint bántál velünk, hanem irgalmad szerint. Krisztus Urunk véréért bocsásd meg minden bűnünket. Mindazt, amit mulasztással vagy tettekkel vétettünk ellened és embertársaink ellen. Indíts megbocsátásra az ellenünk vétkezők iránt. Teremtsd újjá szivünket és az erős lelket újítsd meg bennünk. így tégy minket igaz gyermekeiddé, Urunk hűséges követőivé a hálás szeretet útján. .Amen. KERESZTYÉNNEK LENNI = HASZNÁLNI. Élni Isten dicsőségére és az embertársak javára. Ezt igényli a társadalom is. A Biblia énnél többet mond: ,.A FERNANDO CABDENAL. a ni- rományosai között. A jelölt test- caraguai írástudatlanság elleni vére a kormány kultuszminiszte- kampány vezetője szerepel elsők rének. a jezsuita szerzetes és köl- között az idei béke-Nobel-díj vá- tő Ernesto Cardenal-nak. (EPD) IP 1 A m I VASÁRNAP igéje Micsoda ember! — Mekkora irgalom! 2 Sám 12,1—la. 13—14. Méltán növeli meg sokak szemében és szívében a Szentírás hitelét az a tény, hogy a legnagyobb embereket sem eszményíti. Olyanoknak mutatja azokat, amilyenek. Hitükkel és bűneikkel, bukásukkal és megtérésükkel együtt láttatja őket. Dávid király sem kivétel. Egy egész népért felelős vezető, egy hivő ember, az igazság és jogosság legfőbb őre bukkan elénk bukottan, leleplezetten, porig alá- zottan, megsemmisültem Ez az ember kegyetlen és aljas szándékkal gyilkoltatott. Telhetetlenkedett, paráznaságával két házasságot tört össze egyszerre. Visszaélt hivatali hatalmával. Tönkre tett egy családot, a sajátjára pedig rengeteg bajt zúdított. Megbotránkoztatta népét, és sok idegent. Mi maradt még az emberségéből, hitéből, becsületéből? Semmi. Nátán példázatával lezuhant a trónról a király. Egy nép bírája, a hit bajnoka odazuhant ítéletre a legfőbb bíró elé. Micsoda ember! — De a bűnbánóhoz, bűnvallóhoz lehajolt az irgalmas Isten. Megbocsátott. Oldozott. Micsoda irgalom! A kérdés már csak az, hogy mit üzen Isten mindezzel a ma úton levő keresztyéneknek, gyülekezeteknek, bűnösöknek. AZT ÜZENI: MINDEN BŰN ÍTÉLETRE MOZGÓSÍTJA A SZENT ISTENT. Kihívja, provokálja. Akkor is, ha az ember ravasz ügyeskedése, alaposan megtervezett takargatása, a hatalom fedezéke biztos menekvést, menedéket kinál és ígér. Isten nem zárja le a bűnügyet azzal, hogy az ember lezárja a maga számára. Vele szemben szertefoszló illúzió a személyválogatás reménye. Többre nem, csak öncsalásra jó. Mit kezdhetnénk olyan Istennel, akit elvakít a királyi korona? Olyannal, akit szemhunyásra késztet a rang, a származás, a beosztás, a kiváltság, a státusszimbólumok erdeje? Bizony nem ilyen Isten a mi Istenünk. Nem ilyen Atyánk a Jézus Krisztus Atyja, a mi Atyánk. Gyűlöli, leleplezi, számonkéri, megítéli a bűnt személyválogatás nélkül. Bizony nem úgy intézi el, ahogyan Éli főpap elintézte fiai gazságát. Nem kisebbíti, nem nagyítja, hanem valódi és teljes súlyával tudtunkra adja. A romlás helyett nem beszél meghibásodásról. A következményeire nézve sem alkalmaz szépítést, kozmetikát. Nemcsak nevén nevezi, nemcsak napvilágra hozza, de még a gyökerét is felvillantja. Ugyanúgy, mint Dávid esetében. Nem célozgat, hanem a bűnt elkövető személyére, címére kézbesíti a vádat: „Te vagy az az ember!” Te vagy a hálátlan, a hitetlen, a kegyetlen, az önző, a felelőtlen, a hazug, a tettes! Te vetetted meg az Ür szavát! A mi világunkban is átlát ajtón, falon. Tudja pontosan mi lakik a rangosán öltözörttek szivében is. Tudja, kinek mi van a füle mögött. Nem téveszti meg az álszentek önmutogató, ártatlanságot, sőt szentséget komédiázó színjátszása sem. AZT ÜZENI: A BŰN IGAZI RONTÁSÁBAN, HULLÁMVERÉSÉBEN MÁR NEM MAGÁNÜGY. A bűnnek sodra van, hullámokat vei-, gyűrűzik. Ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg? Mint az elhajított kő, nemcsak ablakot zúz be — az a legkevesebb —. Koponyát törhet, halált okozhat. A délutáni és királyi szendergéséből ébredő, tétlenül sétálgató Dávid álnok pillantása a szép Betsabéra micsoda sodrását, valóban hullámverését Indította el a bűnríek: A bünhődésnek és ítéletnek is. Már az első felvonás színterén ott maradt egy bukott király, egy bukott feleség, egy halott férj, egy ösz- szerombolt család, egy halálra ítélt gyermek. Hát még ha arra gondolunk: kinyitotta bűnével az ajtót bűnre, ítéletre egész családja, egész népe számára. Messze vezetne, ha továbbhúznánk a láncot! Ennyit is csak azért, hogy teljességében lássuk, mit jelent a bűn sodrása. Hová vezet, ha apák, anyák, fiatalok, idősebbek játszva elindítják a lavinát. Hány összetört család tagjai kiáltanak segítségért! Hogy kell a megelőzés, a gyógyítás! Sietni kell, hogy a Dávidok és Betsabék könnyelműségéből ne szülessenek családbomlások vagy tragédiák. AZT ÜZENI: ÉLJÜNK MINÉL ELŐBB ÉS MINÉL GYAKRABBAN A BŰN EGYETLEN ORVOSSÁGÁVAL, A BŰNBOCSÁNATTAL. A talpraállásnak. az újrakezdésnek, a gyógyulásnak, a megelőzésnek hathatós alkalma az. Azért, mert nagyhatalom Isten irgalmassága. Nagyhatalom embert — férfiakat, nőket, gyermekeket — féltő szei-etete. Nemcsak a tegnapi bűn tegnapi útját zárja le. Sokkal több történik a bűnbocsánatban. Valóban új kezdetet, üj látást, új indulatot, új erőt ajándékoz vele. Készséget a megbocsátásra. Alkalmat a gyógyulásra és gyógyításra. Ez a régi Ige ma azért hirdet- tetik, hogy aki áll, el ne essék. Aki pedig elesett, felkelhessen, megtérhessen, újat kezdhessen. Mindenképpen ráléptet bennünket a felelősség útjára. Magunkért, a ránkbízottakért, mindenkiért. Isten irgalma nagyhatalom. Éljünk vele! Szabó Gyula . „Az én juhaira hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem." Jn 10, 27. Abban az esztendőben a nyár heves viharokkal érkezett. A hirtelen lezúduló záporeső gyakran kergette haza a mezőn dolgozókat. Azon a délutánon is érezni lehetett már, hogy. vihar készülődik. A pásztor a szokottnál hamarabb indult haza a mezőről, hogy a nyájat biztonságba, fedél alá terelje. Az öreg istálló a falu közepén volt a régi kastély mögött. Miután az esti etetés, itatás után a nyáj elpihent, a pásztor bezárta az istálló íjjtaját és haza indult. Már éjfél is elmúlt, mikor kitört a vihar. Egy hatalmas villám szelte át a sötétséget, majd éles csattanás jelezte, hogy becsapott valahova. Az emberek első álmukból riadtak fel! „Ég az istálló!” hallatszott a kiáltás, s csakugyan: az öreg faépület már lángokban állt! Az emberek tudták, hogy nincs vesztegetni való idő, mert ott pusztul a nyáj! Feltörték az istálló ajtaját, s kezdték a juhokat kifelé terelni: kiáltozás, juhbégetés, lótás futás, fejetlenség és maró füst mindenütt. Az emberek egyszercsak megdöbbenve látták, hogy a juhok nemhogy kifelé igyekeznének, hanem a recsegő, ropogó istállóban mind beljebb húzódnak és szorosan egymáshoz bújnak: riadtan menekültek az ismeretlen emberektől. De ekkor, a falu végéről rohanva közeledett a pásztor, kezében botjával, s már messziről szólon- gatta, hívta a juhokat. És megtörtént a csoda: az ismerős hangra felkapták a fejüket, s egymásután indultak a hang iráynába, kifelé az ajfón, ki a biztos pusztulásból. S mire az istálló teteje recsegve- ropogva összeomlott^ az utolsó kis- bárány is a szabadban volt, megmenekült, és követté a pásztort! Keveháziné, Czégényi Klára — Szentháromság ünnepe után a 11. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Uk 18,9—14; az igehirdetés alapigéje: 2 Sám 12,1—7a. 13—14. — MÓRICHIDA. A gyülekezet új presbiterét, Ősze Gézát augusztus 9*én iktatta bé tisztségébe a gyülekezet lelkésze, Sághy Jenő.
