Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-30 / 35. szám
Ta Iá lkozá§ok Bár dombtetőn áll a pesthidegkúti (Budapest II. kerület) református templom, mécsem látszik messziről a tornya. Körötte magas, dúslombú fák takarják el a kereső szem elől. Kertek borítják a felvezető lankákat, díszcserjékkel és gazdag termésű gyümölcsfákkal. Az elmúlt este esőcseppjei szikráznak füvon és levélen a reggeli napsütésben, ezen a vasárnapon, Szentháromság ünnepe után a másodikon. AZ IDILLIKUS TEMPLOMKERT felázott, süppedő, füves talaján nehezen mozgathatok a betegtoló kocsik. Húzni, vonni és néha emelni is kell nagyokat rajtuk. Olykor két markos emberre is szükség van, hogy tovább gördüljenek a kocsik súlyos terhükkel, utasukkal együtt. A templomkapu előtt újabb Nehézség vár a kocsikra és utasaikra; öt lépcsőfok a bejáratig. Most. kell ügyeskedni a segítőknek, most könnyen megbillenhetnek a kerekek, s borulhatnak a kocsik. A kocsikban ülő betegek szem- magasságából tekintünk felfelé, az úticél felé, a templomkapura. Hihetetlen, milyen magas, menynyire áttörhettelen barrikád ez az öt lépcsőfok! Sok-sok sérült, mozgásfogyatékos gyülekezeti tagot választ el talán örökre isten- tisztelettől, közösségtől. Mit érezhetnek most azok, akik a kocsikban ülnek? .Bénaságuk tehetetlenné teszi őket, az akadály szorongással tölti el lelkűket. Nem tudnak segíteni magukon egyedül, néhány méterre a cél előtt. Gyakran hangzik az ének: ,,örül mi szivünk, mikor ezt halljuk: a templomba megyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk.” Gondolunk-e néha arra, hogy hányán maradnak el ettől az örömtől néhány lépcsőfok-akadály miatt? Vannak, akik kettesével veszik a lépcsőfokokat, s ugrálnak felfelé, vannak, akik fáradt tagjaiknak még kapaszkodó kezekkel tudnak segíteni. De ki segít a béna, merev, görcsös lábaknak? Ugranak többen is a templom előtt várakozók közül, hogy segítsenek. Erőlködnek, izzadnak, görnyednek a munkában, míg az öt tolókocsi begördül a templomba, istentiszteletre, találkozóra. EZEN a VASÁRNAPON HÁROM GYÜLEKEZET TALÁLKOZOTT ITT. A helyi gyülekezet tagjai csendesen érkeznek, s kissé megilletődve állnak meg, mikor az ajtóból a szószéit felé pillantva észreveszik a tolókocsisok különös csoportját. Bizony szokatlan látvány az ilyen templomainkban. A betegtoló kocsikban ülők, s akik az első sorokat foglalják el, két gyülekezet tagjai, vendégek ezen a vasárnapon. Részben az őrbottyáni Református Gyermekotthon, részben a Budai Evangélikus Gyermekotthon lakói. Vendég az igehirdető is: Juhász Zsófia református lelkész, az őrbottyáni otthon lelkésze. A gazdag ember és Lázár példázata nyomán valamennyien elgondolkodunk, s reméljük, tovább fogunk gondolkodni a másik, a gyengébb ember sorsán is, aki ránk szorul.. A liturgikus istentisztelet után is folytatódik az istentisztelet. Most a gyermekek — a vendég gyülekezetek tagjai — szólnak, szavalnak, énekelnek, s éneküket zenekarukkal kísérik. A felnőttek szemében a meghatottság köny- n.yei ülnek. Nem ezt akartuk. A könnyek leperegnek és felszáradnak, s a meghatottság érzése is gyorsan elmúlik. A „kicsinyek” gyülekezete azt szeretné, azt akarja, hogy őket is gyülekezetnek tekintsék, társként, emberként becsüljék, és megmaradhassanak a közösségben a gyülekezettel. gvülekezetekkel. az egv- házzft.l. Ne csak most, hanem mindig. RENDKÍVÜLI ALKALOM VOLT EZ. Két gyermekotthon lekói is találkozhattak egymással. Az ;ee eevütt hallgatása, a közös éneklés és imádság: a közösség összetartó szálai. S ilyen az á'án- dék is. amelvet az evangélikus gyermekek adtak át a reformátusoknak. Saját munkáiukat, műveiket adták át: fonott szatvrot. állatfigurákat. kulcsjeizőket, gyöngyfűzéseket. Tajnel Gábor református svü- lekezeti lelkész szavai is közös- sésre hívtak, a terített aszta1 hoz. melvet a gvülekezet tsgiai készítettek el. Velük együtt iiPek a kerti asztalokhoz a vendégek. A vendégek tarsolyában még sok vendégaiándék volt. Énekek és versek, történetek és beszámolók, amelyeket mindenki még sokáig, szívesen hallgatott. Lehetne-e még az ilyen találkozások sorát folytatni? Vajon melyik gyülekezetben? Muncz Frigyes SCHNEIER RABBI KÖSZÖNETÉ Arthur Schneier rabbi (Egyesült Államok, New York), a Lelkiismeret Felhívása Alapítvány elnöke, aki a tavasz folyamán felekezet- közi delegáció élén járt hazánkban, lapunk felelős szerkesztőjének címzett levelében mondott köszönetét sajtószolgálatunknak, a delegáció látogatása eredményességéhez nyújtott hozzájárulásért abban a reménységben, hogy a látogatás a jövőre nézve is gyümölcsöző lesz az amerikai és magyar egyházak és felekezetek kapcsolatában. Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. augusztus 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscliér Károly, de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Ifj. Foltin Brúnó. Fasor dó*. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Rutíkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. -S. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 3. Matuz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de.• fél 11. Karrer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. KistaFCsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr-de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Donáth László, de. fél 11. (németi, de VL (úrv.) Madoosai Miklós, du. 6. Madoesai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. -Óbuda. de. 9. Görös Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kú* de. fél 11. Mcdori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Eencze Imre. de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (”rv.) Míssura T’bor. Naervtéténv de. fél 3. Rő-^se István. Kelenvfilrv de. o. Buda- • fok de. 11. Rőzse T«tván. Cs»Ua*rhe^v de. fél m. Ben kő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — FRANCIA és portugál nyelvet tanít minden fokon, államvizsgára, tárgyalásra. levelezésre felkészít külföldön tanult nv. lelkész^feleség. Iskolásokat is elvállal. Cím a kiadóban. — ÉRTESÍTÉS. Bakai C^tta énekesnő Budapestről Gyöngyösre költözött. Kazettán és normál szalagon továbbra is kaphatók zsoltárok, dicséretek, lelki énekek szólóének előadásban orgona és zenekari kísérettel. 3290 Gvön- gvöa. Vachott Sándor utca 21. Telefon: 14-395. SZÜLETÉS. Adámi László nyáregyházi lelkésznek és feleségének, Adáminé, Amriskó Mária pestmegyei lelkészi munkatársnak 1981 július 1-én Mária nevű kis; lányuk született. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi * Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lap.ia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vui.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518—20 412—VUt Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 81,108« Atftenaeurn N.yomda, Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla vezertsazaató „Ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig legyetek valamennyien alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1 Ft 5,5). VASÁRNAP. — „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23—24 — Ef 3,17 — Lk 18,9—14 — Zsolt 17)'. Tévedéseink kérlelhetetlen logikája, hogy egyre jobban belehajszoljuk magunkat s bizonygatjuk igazunkat. De Isten ismeri a gondolatainkat is. Neki van ereje arra, hogy kivezessen a magunk körüli körforgásunkból. HÉTFŐ. — „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek” (1 Thessz 4,3 — Ézs 6,3 — Mk 9,33 — 37 — 5 Móz 4,41—49). Szentté lenni annyit jelent, mint Isten munkaterületére kerülni. Amint Mózes került Isten kezébe a szentté lett helyen,' a csipkebokornál. Meg is látszott az életén! Az én életemen ki veszi észre, hogymegszen- telődtem? KEDD. — „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben” (Jer 20,9 — Ap Csel 5,42 — 1 Sám 17,38—51 — 5 Móz 5,1—22). Hányszor határoztam el, hogy hallgatok hitemről. Elvégre: ne szólj szám, nem fáj fejem. De ebben az esetben mindig megfájdult a fejem mégis. Sőt a szívem! SZERDA. — „Adj bőségesen szeretetedből reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” .(Zsolt 90,14 — Lk 18,16 — HALÁLOZÁS. Id. Kozma Imre, a fehérvárcsurgói gyülekezet hűséges presbitere augusztus 8-án 75 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 10-én volt a gyülekezet és a község népe nagy részvéte mellett. Koporsójánál Nagy Tibor székesfehérvári lelkész hirdette a feltámadás igéjét. — Gerencsér Józsefet, a mó- richida- árpási gyülekezet 82 esztendős presbiterét augusztus 10- én temették el Árpáson a gyülekezet nagy részvételével. Koporsójánál Sághy Jenő lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát. A gyülekezet volt lelkésze, Gerencsér Zsigmond, testvérét gyászolja az elhunytban. — „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az A norvégiai egyesült metodista egyház közgyűlésén kifogásolták, hogy a norvégiai evangélikus egyházat egyszerűen csak Norvégia Egyházának (Church of Norway) nevezik. Bár a lakosság 95 százaléka ennek az egyháznak tagja, Isten szeretete nemcsak széppé de vidámmá teszi az életünket. A mindig panaszkodó, sopánkodó emberek elkerülik Isten szerete- tét. Lelkűk rajta. Kezdjek minden reggelt Istenben megvidámodva, s meggyőzöm napomat. CSÜTÖRTÖK. — „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsolt 34,20 — 2 Thessz 1,4—5 — Gál 2,16—21 — 5 Móz 6,1—9). Nem nyárspolgári szimpla élet az Úr követése! Roppant összetett és eseménydús. Ő nem tette könnyűvé az életemet, de meggazdagította, s ez megéri! Szüntelenül megmentő szereteté- nek példái vagyunk. PÉNTEK. — „Az Űr pedig irányítsa szíveteket az Isten szere- tetére és a Krisztus állhatatosságára” (2 Thessz 3,5 Zsolt 32,10 — Lk 22,24—30 — 5 Móz 6,10-^25). A szeretettel hordozott kitartás, ás a kitartóan gyakorolt szeretet, ez a keresztyén türelem. És ez Tőle van. Határát sem emberek szabják hát meg. SZOMBAT. — „Hogyan is ad- •hatnánk eléggé hálát Istennek?” (1 Thessz 3,9 — Zsolt 99,5 — Ez 17,22—24 — 5 Móz 7,6—15). Valaha is megkérdeztem magamtól az Isten iránti hála mértékét? Megfigyeltem már, hogy rendszerint milyen kicsiny bennem a hála? Csak egy-egy sóhajtás, egy örvendező fellélegzés. Egy-egy izgalom utáni megnyugvás. De meddig tart ez a megnyugvás? A nyugodt le.- kiismeret titka az Isten iránt szüntelenül hálás szív. Nem elég, ha csak érzés bennem a hála. Az egész életem hála kell legyen! élő: halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,17—18.) Ozsvald István, az ajkai gyülekezet " évtizedeken át hűséges presbitere 79 éves korában elhunyt. Temetése — igen nagy részvétel mellett — augusztus 6-án volt. — Emléke és szolgálata legyen áldott! — Eder Zoltán, a nemescsói gyülekezet tagja 54 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 3-án volt a nemescsói temetőben igen nagy részvét mellett. Az elhunyt édesanyja az acsádi gyülekezet a jelenlegi név megkülönböztetés azokkal szemben, akik római katolikusok, vagy valamely más protestáns egyháznak a tagjai. Ezért javasolták, hogy az egyház új neve Norvégiai Evangélikus Egyház legyen. Koren Emil jegyzője. NORVÉGIÁI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Az ígéret Az a kis falu, ahol nemrégiben jártam, ott feküdt a nagy hegyek lábánál. Kanyargós utakon vitt hozzá az autóbusz. Hálával gondoltam azokra, akik ezt a sok kis érintett falut bekapcsolták a buszhálózatba, hogy bárki megközelíthesse őket és lakói könnyebben eljussanak a fővárosba. A domboldalakon virágzó fák hirdették a tavaszt, az útmenti bokrok is fehérbe öltöztek. Álmélkodva néztem a táj szépségét. Milyen gazdagok vagyunk! Mennyi szépség van ebben a kicsinyke országban és milyen kevéssé ismerjük ezeket! Mikor a falu közepére értünk, éppen istentiszteletre harangoztak. Három harang kondult meg egyenként, aztán együttesen, szavukra megindultak a na- gyobbára feketébe, ünneplőbe öltözött emberek az Isten házába. Utunkba nem esett se hangos kocsmai énekszó, se wur- litzeres presszó. A levegő tiszta volt és erős. Táguló tüdővel szívtuk be. A házak tiszták, rendbehozottak, előttük kiültetett virág palánták, csemetefák. Az a régies ház, amelyről ez a kis jegyzet készült, a falu végén volt. Elhúzódott valamelyest a többitöl. Oldalait vékony repedések kezdték ki, a kerítés foghíjas volt, az ablakok kicsinyek, mélyen ülök. Nem a sok fény hatolhatott be a lakókhoz. A ház előtt egy öreg eperfa állt, agai fáradtan sóhajtoztak levéltclen életüket. A fa alatt kis pad, rajta feketekendös asz- szony. Kendője melyen behúzva, kezét kötényébe ejtve maga elé nézeti. Néha felemelte a fejét és abba az irányba fordította az arcát, amerröl a vonatról érkezők szoktak feltűnni. Az ö fia meg a menye 13 mindig abból az irányból jöttek. — Aztán ne féljen mama, nem bántja itt magát senki, majd egyszer le küldjük az unokáját is! — Hány éves is az most, fiam? — Négy esztendős. — Négy-e? Aztán még nem is láttam! — Majd meglátja! — Apátokra hasonlít? Inkább az anyjára. — Azt hittem apátokra. — Miért éppen őrá? ■— Merthogy fiú! — Majd leküldjük! — Mongyátok meg, hogy a nagyanyja nagyon várja! — Jo, majtf megmondjuk. Most már megyünk, igy is elbeszéltük az időt. Elváltak. Az egyik ígért valamit, a másik bízott az Ígéretében. A kis faluvégi házban nem sok munka akadt, de az évek múlásával ezt a kevéskét is már soknak érezte az asszony. De amikor elvégzett, kiült a ház elé a Itispad- ■ra és várta az unokáját. Bízott a fia Ígéretében: majd küldjük! Ez a várakozás tartotta életben, Képzelete gyakran ismételgette a pillanatot, amikor meglátják majd egymást, amikor megölelheti az unokáját, mert gondolatban mindig kicsinek képzelte. Volt egy kis diója még őszről. meg asialtszilvát is adott a szomszéd, azokat eltette, maid ha megérkezik a kis- unoka. A szomszédok gyakran invitálták, jöjjön el, ne legyen mindig magában, de csak elhárította a hívást: hogyan képzelik, minden percben jöhet az unokája, aztán éppen akkor nincs otthon. Nyolcszor is elhullatta az öreg eperfa a levelét de az unokája csak. nem jött. Nem jöttek a gyerekei sem. hogy valami hirt adtak volna, ö meg nem tanult írni, nem írhatta meg szivének aggodalmát szeretteiért. Egy késő őszi délután, amikor mér erősen rövidültek a nappalok és korábban intett búcsút a nap, megintcsak ott ült megszokott helyén a kis pádon. Fejét abba az irányba fordította, ahonnan azok jönnek, akik az állomásról igyekeznek haza. Már bejött a vonat, de őhozzá nem. érkezett senki. Keiét az ölébe ejtve maga elé nézett. Gondolatban az unokájával játszott, még dúdolta is hozzá a gyermekkori kedves dalocskát: Beültettem kiskertemet a tavasszal, Rózsa, szekfü, liliom és rezedával, Ki is keltek egyenkint, el szeretném. adni mind, de most mingyárt. — És versenyt futott az unokájával, ahogy valaha maga tette. Hirtelen megborzongott. A nap lebukott 'és helyét átvette az őszesti hűvösség. Felállt. Összehúzta magán a fekete kendöt. Mégegyszer elnézett a vasút irányába, de csak egy kóbor kutya loholt az út porában gazdát keresve. Befelé indult. Lassan, csoszogva, kicsit bizonytalanul, mert sokat szédült az utóbbi időben. Bement a házba, magára zárta az ajtót, leült az asztal mellé, elővette az imakönyvét és ráborult. így találtak rá másnap. Levelet nem hagyott hátra, mert nem tudott írni és igy az unokája sohasem tudta meg, hogy annyi éven át várta. Gyarmathy Irén
