Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-30 / 35. szám
Munkatársunk jegyzeteiből Az agyonkíméltek Énekkaraink életéből t Sopron ÉDESANYJA SZEMEFÉNYE. Fúvó széltől is óvták, a kellemes tavaszban is csaknem bugyolál- ták. Sportolni? Jaj, megsérülhet! Márpedig ő az egyetlen fiú széles e famíliában. A házimunkában is inkább nővéreitől várt el segítséget a mama. Meg hát ő volt a legkisebb, a leckeírásban néha két oldalról is támogatták. Szép is volt a bizonyítvány — úgy a serdülőkor elejéig. Attól kezdve csúszott, majd zuhant iskolai eredménye. Tizenhat éves korában már nemcsak megbukott, de egyre nehezebben tudott mit kezdeni önmagával. Ügyetlen, gyenge akaratú — mondták rá. Ahol tehette, félrehúzodott. Félt — sokszor maga sem tudta, mitől. Az iskolaorvos kérdésére elmondta: amikor tízéves korában egyszer kezébe vette apja malte- roskanalát, a mama nagy nyomatékkai kivette a kezéből és szinte remegő hangon mondta: „Kisfiam, neked ilyesmire sose lesz szükséged, te főmérnök leszel!” Most már talán még a mama is kiegyeznék abban, hogy közepes szakmunkás legyen a fia, vagy hogy egyáltalán életképes, önálló férfivá fejlődjék, akit nem keli jobbról-balról folyton segítgetni- simogatni. „Pedig én mindentől megkíméltem, ne érezze meg az apja korai halálát!” — védte édesanyja a fiát — vagy önmagát? HUSZONHÁROM ÉVES A HÖLGY, nemrég törte össze a negyedik ajándékautót, melyet egyedülálló édesanyjától kapott, aki elsősorban arra keresett (s nem is rosszul), hogy kisebbik lányát ilyen drága ajándékokkal A fegyverkezés, biztonság, háború és béke kérdése alapjaiban érinti a népegyházat, mondotta Heinz Binder prelátus, a Német- országi Protestáns Egyházszövetség (EKD) bonni kormánymegbízottja-. Az emberiség aggódik, hogy a jelenlegi helyzet katasztrófához vezet. Alapvető gondolkodásbeli fordulat szükséges ahhoz, hogy az elvi erőszakmentesség útját megtaláljuk. (Azaz, erőszak alkalmazására ne is gondollephesse meg. Bár meglepetésről már egyre kevésbé lehetett szó a kényeztetésnek ebben az eszkalációjában — kérdéses inkább az .volt: meddig bírja ezt a ma-' ma? Csakhogy a lány nem bírta ezt az agyontámogatottságot. Meg azt, hogy az édesanyja feltűnően sokszor kötött ki nála, elárasztotta aggodalmas érdeklődéseivel és kéretlen tanácsaival, elvárta, hbgy legalább két-három naponként felhívja őt telefonon vidékről, s „jó hosszan” elbeszélgessenek, és ha mindebben a leány nem mutatott élénk érdeklődést, nyomban megbántódott. Erre meg a „gyereknek” támadt lelkifurdalása, s igyekezett kiengesztelni a duzzogó mamát, aki alig várta, hogy megint valami kiadós ajándékkal rukkolhasson ki. „Most már én örök gyerek kell hogy maradjak?” — kérdzete az idegorvost a lány. Egyszerű földműves lakott a szomszédjában, barátságos, józan paraszti eszű bácsi. „Tudja, Erzsiké — mondta egyszer a lánynak némi hümmögés után — ha az üvegházból későn telepítik ki a palántákat, elöregszenek, és akkor baj van velük. Meg aztán sok olyan madár van, amelyiknek a fiókája, ha nem akarja elhagyni a fészket, ha eljött az ideje, bizony kitessékeli. Mert a szeretet se annyi, hogy folyton csak melengetni-melengetni. Akit túlmelengetnek talán egy életen át fázni fog. Hát — ne vegye rossznéven, hogy szólok —, maga se hagyja, hogy agyonmelengessék. Még a kedves édesanyjának se lesz az olyan nagyon jp!” junk.) A politikában a Hegyi Beszéd is útmutatásul szolgálhat. Heinz Binder hangsúlyozta, hogy az egyház nem képvisel politikai programot. Tiszteletben tartja az államot, amelyet Isten szükséges rendjeként fogad el. Az egyháznak azonban létérdeke, hogy elkötelezze magát az emberiség mellett. Feladata az, hogy a sokféle felfogás között a megoldást keresse, de nem dönthet a politikusok helyett. LELKES KIS EGYÜTTES gyülekezik hetenként kétszer a soproni Templom u. 10. számú épület emeleti helyiségeiben. Kellemetlen szél kavarja a havat, vagy csap esőt arcukba: ők jönnek. Az őszi erdő szépsége, a tavaszi kertek varázsa sem fogja vissza őket. Milyen erő gyűjti össze ezt a 26—28 embert, hogy kitartóan viaskodva dallammal, ritmussal, alkalomról alkalomra várják, mikor tölti be a próbatermet a megtelt harmónia? Erre a kérdésre kerestem a választ baráti beszélgetés során M. F. nyugdíjas pedagógussal, a kórus egyik fő erősségével, gyülekezetünk egyik buzgó presbiterével: — Luthertől kezdve nagy szerepe volt egyházunk életében a kóruséneklésnek. A kórus életén rendszerint le lehetett mérni a gyülekezet vitalitását. Sopron zenei múltjában a kóruséneklés, 1978-ban jelent meg a Magyar- országi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának kiadásában Bozó- ky Éva regénye Pilátus feleségégéről. A könyvet nagy érdeklődés fogadta, hetek alatt elfogyott. A regényre felfigyelt Drezdában a magyarul jól tudó dr. theol Theo- phil Funk, lefordította német nyelvre. A regény német nyelven most jelent meg az NDK metodista egyházának kiadásában. Szívből örülünk, hogy ez a könyv most ezzel a kiadással átr lépte a magyar nyelvterület határait, s egyik világnyelven a külföld számára hozzáférhető lett. A könyv külső borítólapját — elől és hátul egybefüggően — Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képe dísziti szép színes nyomatban, találó összefüggésben a regény tartalmával. A Claudia német kiadása azzal gazdagodott, hogy a magyarban folyamatos, csak csillagokkal kisebb részekre tagolt regényt írója négy fejezetre osztotta, s a fejezetek élére az újszövetségi vonatkozásokat feltüntető igeszakaszok kerültek. A német fordító előszavában ezen belül az evangélikus énekkar munkája, a legrégibb időkig vezethető vissza. Ezután utalt arra, hogy már a 16. században 18 orgonista működéséről vannak adataink, 1609- ben pedig arról hallunk, hogy énekkar működik, és az orgona mellett hangszeres zene is volt, melyet a toronyőr látott el segédeivel. Még egy adat: 1829-ben a líceumban megindul az evangélikus tanítóképzés, és a harmadévesek részt vesznek az egyházi kórusban. 1858-tól a gyülekezeti kottatár dokumentálja a kórus folyamatos működését. A KOTTÁKON KERESZTÜL MEGSZÓLAL A MÜLT! — folytatja szavait presbiter testvérünk. A rengeteg szólamkotta mintegy 60 tagú kórusra enged következtetni századunk elején. De térjünk át a jelenre! többek között kiemeli, hogy az önéletrajzi ihletésű regény „személyes bizonyságtétel Jézus Krisztus valóságáról, beleöltöz- tetvet Jézus kortársának (Pilátus feleségének) a tapasztalataiba”. Találóan jegyzi meg, hogy a festői leírásokon áttetszik a balatoni táj szívhez nőtt ismerete és az írónő többszöri itáliai utazása. A fejezetek élére tett bibliai szakaszok, folytatja, arra is alkalmasak, hogy gyülekezeti esteken vagy biliaórá- kon való felolvasás után megbeszéljék az összefüggést az igehely és az olvasott regényrész között. Ezzel Jézus Krisztus mélyebb ismerete fog növekedni a gyülekezetben. A kezemben tartott ismertetési példányt a fordító Káldy Zoltán püspöknek ajánlja dedikáló sorokkal, azzal, hogy a német kiadást „a lutheránus és metodista egyházak ökumenikus közeledésének jeleként” értékelhetjük. A könyv fülszövege jó összefoglalása a műnek, hangsúlyozva, hogy a szerző tanúsága szerint „ma is lehet Jézussal találkozni. Ű ma is ad útmutatást és bizodalmát igéje által”. Veöreös Imre JELENLEGI KÓRUSUNK kb. 6 évi szünet után, 1976-ban alakult újjá. Ekkor Laborczi Erzsébet vette át a munkát. A 10 tagból álló kis együttes fokozatosan gyarapodott. Ma 28-an énekelünk. Laborczi Erzsébetet a jövő terveiről, lehetőségeiről kérdezem: — A gyülekezeti alkalmakon kívül szerepeltünk május 17-én Nemeskéren. Júniusban énekeltünk a soproni templomban rendezett országos méretű megemlékezésen: az 1681-es soproni országgyűlés jubileumi ünnepségén. Megtisztelő meghívást kaptunk Vadosfára. — Marad-e tennivaló e kiemelkedő szereplések után? — Bőven! Szeretnénk bővíteni repertoárunkat: a capellaművek mellett orgonakíséretes darabokat is tanulunk. Mindenekelőtt magyar szerzőktől szeretnénk énekelni (Liszt, Kodály, Gárdonyi, Bárdos). • — Beszélj még a gondokról vagy örömökről! — TÖBB AZ ÖRÖM, MINT A GOND. A próbák kellemes hangulatban telnek. A próbák látogatottsága is jónak mondható. A három kisgyermekes édesanya, három műszakos óvónő, nyugdíjas orvos, vagy a betegápolással lekötött testvér.— egyaránt szorgalmasan jönnek. Igaz, hogy most még nem könnyű többek számára pl. a „nyújtott ritmus”, vagy nem sikerül mindig kristálytisztán énekelni, de mindent összevetve: a sikerek lelkesítenek, a sikertelenségek nem szegik kedvünket. Örülünk, hogy vagyunk és szolgálhatunk. A hallottakon gondolkodva tartok hazafelé ... Megkaptam-e a választ arra: mi lelkesít és mi tart össze bennünket? Igen. Az dlmondottak mind: a múlt, az énekelt művek szeretete, a szereplések, a karnagy egyénisége. Mégis, úgy érzem, az a leglényegesebb, hogy a gyülekezet tagjai várják szolgálatunkat es hálásak érte. Ezt igazolta böjt első vasárnapján egy asszonytestvér, aki azt mondta: „Amikor" megszólalt az énekkar, csodálatos érzés járt át! A szemem is könnybe lábadt az örömtől...” Somogyi Edit B. M. A BÉKE KÉRDÉSÉNEK ÁTÉRTÉKELÉSE A Claudia németül As első magyar nyelvű újság A Magyar Hírmondó SZEMELVÉNYES GYŰJTEMÉNY. Válogatta, sajtó alá rendezte Kókay György. Ráth Mátyás szájával szólok: Dicséretes munka. Aki ismeri a Magyar Hírmondó több ezer oldalt kitevő egybe- gyűjtött köteteit, csak elismeréssel adózhat a gondosan, céltudatosan válogatott szemelvényekből összeállított könyvnek, Kókay György szerencsés szempont szerint csoportosítja a szemelvényeket, a szerkesztői programoktól, a hazánkbeli történeteken, a külföldi híreken, az irodalom, tudomány és művelődésen keresztül a jelentéktelennek tűnő hirdetésekig. Az egyes részeken belül is tervszerűen választja ki azokat a szemelvényeket, melyek szinte kézzelfoghatóvá teszik a lap célkitűzését, annak megvalósítását, vagy legalábbis a célt, amit a lapon keresztül meg akarnak írói valósítani. Oly élő képet kapunk a XVIII. század utolsó előtti évtizedének hazai, de mondhatjuk európai horizontú eseményeiről is, amihez az irodalomtörténetből, nemzeti történelemből. vagy szaktudományokból szerzett ismereteink nem hasonlíthatók. Csodálattal tölti el az embert Ráth kezdeményezése, a Magyar Hírmondó elindítása. Üres zsebbel, de nem üres szellemi tarsollyal, mindent vállaló és minden akadályt leküzdö lelkesedéssel indul. Célja tudósító leveleivel hazája fiainak felemelése, a magyar nyelv kiművelése hogy alkalmas legyen verseknek, tudománynak könyvben való közlésére. Pontos programot közöl előfizetőivel. Nagyon vigyáz arra, hogy tudósításai igazak, bizonyosak és hihetők legyenek. A hírszerzés módját is közli: tudósítókat toboroz .és idegen újságokat, használ fel, de jobb munkával szeretne olvasóinak 'kedveskedni. mint szolgai fordítással, ezért saját írásában közli a híreket. Mintha nem is kezdő, hanem rutinos újságíró volna. A, magyar nyelv ilyen sokoldalú közlésre nem volt elég fejlett. Szókincse gyarapítására Ráth Mátyás felhasználja a duna- melléki, tiszamelléki és erdélyi dialektusokat. Idegen nyelvből fordításánál nem a szó szerinti értelmet keresi, hanem a fogalomnak magyarban megfelelő kifejezést, hogy az olvasó könnyebben érthesse. Ahol szükség van rá, új szavakat talál ki. Örö niest veszi igénybe azok írásait, akik elöt te éltek. sö, de azért remélhetünk mégis, hogy kedves maradékaink elhagyott édes nyelvünket virágzóvá és közönségessé teszik. Rajnis Józsefet ismerteti. Ráth számára azonban döntő bizonyíték a bécsi könyvtárban felfedezett Erdösi Szilveszter János Ü jtestámentuma. Minden könyvet, vagy írást ismertet, ami kezébe kerül. Óvatosan dicsér. Biztat és lelkesít. Hasznos tanácsot ad. véleményt nyilvánít, nem bírál. Ha nem ért egyet, hallgat. Kedvét szegni nem akarja senkinek, amikor oly nagy szükség van tollforgató emberekre, költőkre és tudósokra. akik előtt a magyar nyelvnek nagy becsülete van. Ráth örömmel nyugtázza Révaival együtt: Vannak poétáink, ha még nem is oly pallérozott a nyelvük és finom az érzékük. Olvasásra buzdít, hogy még a kandalló mellett pipafüstöt eregetve is nemesedjék a lélek. Anyák is olvassák a tudományos könyveket is, hadd hallják, mit tanítanak manapság gyermekeiknek. Fájlalja, hogy nincsenek könyvtárosok és kevés a könyvvásárló. Figyelmét rajta tartja a művelődési intézményeken, iskolákon. A budai univerzitás megnyitása alkalmával ismerteti a magyar egyetemeket. Rajongva beszél Mátyás budai univerzitásáról, a, melléje állított könyvesházról cs nyomdáról, ahol a könyvnyomtatás feltalálása után 30 esztendővel már kinyomtattak a Budai Krónikát. Ügy szinten a. nagyenyedi kollégiumról, melynek külön könyvesháza van régi és új könyvekkel, amilyen nincs az egész országban sem,. A debreceni nyomdáról. melynek jegyzékét a nyomtatott és nyomás alatt levő könyvekről kezében tartja és elhíresiti. Vagy Tótfalusy Miklós méltó utódjáról, Kaproczay Adámról, aki nemcsak a magyar, hanem: a görög, zsidó, német, orosz, arab. és egyeb betűk metszését is megtanulta. Lelkesedésben és szakadatlan munkában fáradhatatlan. Hazaszeretetben, az édes anyanyelv szerétében utolérhetetlen. Azzal tettem le a könyvet kezemből: mi lett volna, ha Ráth tovább Írja a Hírmondót? Bár azonnal hozzá teszem nem kevésbé volt jeles a lelkész szolgálata sem. Kovács Géza A LAP CÉLJÁHOZ, a „közjó" szolgálatához 9 évi élete alatt a számos szerző mind hű maradt. Háromévi írás után tudósító levelei szerkesztését rövid idő után Révai Miklós vette át. A két R. betűs idejében éli a Hírmondó virágkorát. Ráthot minden érdekli, amivel érdeklődést kelthet és használhat. Szívügye népének élete. Ezért foglalkozik írásaiban kereskedelemmel, a természeti csapásokkal, a nyomunkban járó éhínséggel, szegénységgel, még a takarmányhiánnyal is. Révai ezeket is elvégzi kötelességből. Ám az ö világa a poézis. Szikrázó gondolataival — mondja — bejárja az eget, poklot, de azért leszáll a földre is. A szerkesztők rövid időnként változnak. A lap nívója egyre lejcbb száll. Az előfizetés, kézbesítés akadokzik. Legnagyobb gond azonban, hogy elmaradnak a tudósítók. A szándék megvan. Megvalósítani nem tudják, vagy nem bírják. 1788-ban a lap megszűnik. A lap szelleme szabadelvű és jozefinista.. A felvilágosodás népszerűsítője. Ennek következtében erős ellenszéllel kell küzdeniük. A hazai történetek mellett jelentős teret foglal el a, Jőzsef-féle rendeletek közlése. A lap óvatos öncenzúra miatt, mert ez létét fenyegeti, és olvasói miatt, hogy el ne veszítse őket. József császár, a nép atyja, a világosság napja, aki népének javát akarja. Legizgalmasabb volt a nemet nyelv használatának elrendelése. Izgalmas kérdés, hogyan reagál erre, a Hírmondó, a magyar nyelv szinte elvakult szerelmese? Édes Magyarjaim! — így szól a záró szakasz megszólítása. A nagy parancsolatnak oka az. hogy született nyelvünk elhagyatott, ki nem pallérozott, közönségessé nem tétetett... Mar most fcéA KÜLFÖLDI HÍREK szintén nagy teret kapnak a könyvben. Magyarázatát a Hírmondó nagy szabadságszeretetében látjuk. Másrészt a háború kihatásaiban, mely nálunk is, de még inkább a háborúskodó országokban qgyre erősebben jelentkezik. Különösen nagy figyelmet szentel az amerikai függetlenségi harcnak valamint a nép elszegényedésének, a súlyos terhek és az értelmetlen háború miatt lázongó, jogát és igazságát, szabadságát kereső, majd követelő nép iránti ro- konszenvnek. Belgiumban, Hollandiában, 11. József tartományaiban a nép kész fegyvert fogni hazája rendjét felforgató új rendeletek miatt. II. József sem tárgyalással, sem kemény paranccsal nem ér el eredményt.. A polgárháborút nem meri vállalni. Rendeletéit visszavonja. De ugyanilyen élénk figyelemmel követi a lap a francia, spanyol és svájci lázadásokat is. A Hírmondó az események napirenden tartásával, pontos tájékoztatásával, az eseményekhez fűzött tanulságokkal bizony. befolyásolta a magyar társadalmat közvetlenül is. azokat akik, olvasták és közvetve rajtuk keresztül. A LEGKÖVETKEZETESEBB HARCA a Hírmondónak az „édes anyanyelvért’’ folytatott küzdelem. Jelentősége abban van. hogy elindítója és szakadatlan mozgatója a nyelv kiművelésének. Révaival együtt Ráth a versírást tarjta a tudományok tudományának. Ez teszi leginkább próbára a nyelvet. Első nagy eredménye: bizonyítja, hogy a magyar nyelv igenis alkalmas az időmértékes verselésre.. Költőket, mindenekelőtt Baráti Szabó Dávidot, de Révait és F’aludit, Ányos Pált és