Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-30 / 35. szám
< '■ • ^ öKumené ÖKumené öKumenS ^ Különbözőségeinkben is közös Imádság as egységért Nem szoktunk érte gyakran imádkozni. Talán leginkább az ökumenikus imahéten illő ima- tárgy a keresztyén egység gondolata. Egyébként vannak egyéni gondjaink is, olyan sok időnként a gyülekezeten és saját egyházunkon belüli kérdés is, hogy a kerítésen túlra aligha tekintenek imádságaihk. PEDIG AZ EGYSÉGÉRT JÉZUS IS IMÁDKOZOTT. Tanítványaira nézett, s felszakadt belőle a sóhaj: „Én őértük' könyörgök. . . hogy egyek legyenek.” (Jn 17.). Számuk tizenkettő volt még csupán, de már ők sem voltak egyek. Látnia kellett Jézusnak, hogy tanítványai mennyire nem gondolkodnak egységesen, menynyire nem élnek egységesen. Kifelé húzó erő volt végig Júdás. aki anyagi hasznot is húzott a többiből. Időnként megharagudtak egymásra, mint Jakabra és Jánosra, akikk jobb és bal kéz felől való ülést kérték Jézus dicsőségének idejére — a jogtalan előny kívánása közöttük is irigységet szült. Hazugnak is tartották egymást, Tamás tíznek sem hitte, hogy a feltámadott Jézus együtt volt velük. Csírájában mindaz ott volt tehát a kezdeti közösségben is, ami a későbbi évszázadokban kiszélesedett. Indokolt volt Jézus könyörgése: Atyám, eggjvek legyenek! De Jézus imádsága már azokra is nézett, akik később csatlakoznak: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énben- nem; hogy mindnyájan egyek legyenek...1’ (Jn 17, 20). Imádsága hordozza tehát a későbbi ellentéteket is, amelyek jelentkeztek már az első nemzedékben, az első keresztyén gyülekezetekben ás. A pogánymisszió eltérő felfogása, a gyülekezetek elkülönülő, ellentétes csoportjai: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé ... A csoportok tagjai már a tanítványok szavára hittek Jézusban. A pártoskodás légkörében azonban hitelét veszti a bizonyságtevő szó. Jézus tudta, hogy a viszály az evangélium ügyének okoz mérhetetlen károkat, s ezzel az általa szeretett és megváltott világnak is. Ezért vágya, hogy övéi a legszorosabb egységben maradjanak, „hogy tökéletesen egyek legyenek” (Jn 17, 23). Az egységért való imádságunk első forrása tehát mindenképpen ez: érte Jézus is imádkozott. AZ EGYSÉGÉRT AZONBAN TANÍTOTT IS JÉZUS IMÁDKOZNI. Ez a másik forrása imádságunknak: a megbízatás. Biztatta tanítványait, hogy az „ő nevében" imádkozzanak (Jn 16, 24), s -ez nemcsak formaság. Valakinek a nevében beszélni, feltételezi a vele való szoros kapcsolatot. Nevében imádkozom akkor, ha kérésem olyan, mintha Jézus kérné, ha azt szeretném, amit Ö akar. Az Ö akarata pedig az is, hogy az Atyával való egysége legyen alapja a mi egységünknek: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem és en teben- ned” (Jn 17, 21). Kezelhetjük-e mostohán az egységért való imádkozást, ha Jézus nevében akarunk imádkozni? A nevében való imádkozás megbízatása erre is szól, s ugyancsak ezzel is kapcsolatos az ígéret is: „Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” AZ EGYSÉGÉRT TEHÁT, NEKÜNK IS KELL IMÁDKOZNI. Akárcsak régen a tanítványoknak, nekünk is Jézust kell kérni: Uram, taníts minket, Te taníts imádkozni az egységért is. Mert nem tudunk imádkozni. Az ökumenikus imahetek gyakori, tapsztalt nyomorúsága, hogy utána az egyik felekezet tagjai megszólják a másikat: nem tudnak imádkozni olyan szépen, mint mi. Együtt vagyunk Jézus tanítványainak egyébként elkülönült csoportjai, imádkozunk, hogy legalább az imádságban egyek legyünk, s közben figyeljük a másik csoport nyelvi botlásait, nehézkesebb kifejezéseit Uram, bocsásd még, hogy sokszor még imádkozni sem tudunk az egységért! Talán nem is akarunk. Sokszor nem tud igazán testvér lenni .a másik táborba tartozó, olvassa bár ugyanazt a Bibliát, keresse bár imádságában ugyanazt az Istent. A különbségeket tudomásul venni, az ellentéteket támadni kényelmesebb is, mint az egységet aggódó szeretettél keresni. AZ EGYSÉGÉRT IMÁDKOZNI NÉM IS NAGYON MERÜNK. Emberileg reménytelen ügy. Még az egységről való felfogások is szétválasztanak minket. De Jézus a reménytelen helyzetek felett is Űr. És az egység nem belőlünk teremtődik, hanem felülről való. Pál Istentől kéri: „A türelem ős vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek, Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Űrünk, Jézus Krisztus Istenét és Atyját” Rm 15,5—6) Kell az egységért imádkozni. Csendes óránkban éppenúgi?, mint a gyülekezet közösségében és a felekezetek közösségében. Hogy nekünk is adja meg Isten az egység vágyát, az egyetértés szándékát, az egy szívvel, egy szájjal való dicsőítés örömét, a közösen vállalt szolgálat. felelősségét és reménységét világunkért a szolgáló Űr követésében. Zászkalczky Péter Or, Johannes Hanselntann püspök szolgálatai \ Dr. Johannes Hanselntann püspök (München), a Lutheránus Világszövetség alelnöke, mint arról lapunk előző számában már hírt adtunk, rövid látogatást tesz hazánkban. A bajor evangélikus egyház püspöke augusztus 31-én d. u. 7 órakor istentisztelet keretében igehirdetési szolgálatot végez a Budapest fasori templomban, szeptember 1-én pedig d. e. 10 órakor lelkészek számára tart előadást a kelenföldi gyülekezeti teremben. Országos Egyházunk elnöksége ezúton is szeretettel hívja hittestvéreinket a fasori templomban tartandó istentiszteletre, a budapesti és környéki lelkészeket pedig a Kelenföldre egybehívott Lelkészi Munkaközösségi ülésre. Simon István: * A AUGUSZTUS VÉGÉN Egyre sárgul már a nyárban, s duruzsol a kusza rét. A fólyón túl piros tehén magánosán legelész. Gólya száll a petrencére, a poszméhek rajzanak. Tornyosulnak fent a felhők, sárgán bújik el a nap. Múlik a nyár, holnapra, már más idő lesz, hús. esős; görnyedt hátú házak között botorkálni kezd az ősz, Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976ban NYERERE ELNÖK BESZÉDE LELKÉSZTOVÁBBKÉFZÖ KONFERENCIÁN Ha az állam bármilyen módon akadályozza a vallásos tevékenységet, akkor az embereket embervoltukban sérti meg — mondotta Julius K. Nyerere, Tanzánia elnöke, 550 evangélikus lelkész előtt tartott beszédében. „Tanzániában, ahol szocialista, és anyagilag független országot építünk, bárki bármilyen vallás követője lehet, feltéve, hogy ez a vallás nincs az állam törvényei ellen” — hangoztatta az elnök. A tanzániai evangélikus egyház valamennyi lelkésze és vezetője részt vett azon az ötnapos konferencián (június 13—19), melyet Morogor közelében tartottak. Nyerere elnök ,,A szocializmus és az anyagi függetlenség politikája” címmel tartott előadást a 900 000 tagot számláló egyház lelkészeinek. Hat másik előadó arról beszélt, hogy mi a szerepe az egyháznak a missziói munkában. Az elfogadott határozatban hangsúlyozzák, hogy a lelkészeknek nemcsak abban kell látniuk feladatukat, hogy végzik a hagyományos egyházi szolgálatokat, hanem misszionáriusoknak kell lenniük gyülekezeteikben, és segíteniük kell a keresztényeket, hogy a missziói munkát és az evangélium hirdetését mindannyiuk felelősségének tartsák. Erőteljesebb misszióra hívtak az ifjúság és a diákok körében is. S az volt a véleményük, hogy mostantól kezdve a keresztyéneket ne. vélni kell arra, hogy egyházuk, egyházkerületük fenntartását saját felelősségüknek tartsák. A konferenciát üdvözölte a jelenlevő Josiah Kibira püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. és dr. Anza Lema főtitkár- helyettes is. Fogjunk össze a világ békéje és élete érdekében A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nyilatkozata és felhívása Jézus Krisztusnak, a béke fejedelmének nevében az emberiség jövőjéért érzett felelősséggel a népek közötti megértés szellemében szólalunk fel újra a béke érdekében. Sok jel mutat arra, hogy egy nagy korszakváltás tanúi, cselekvő és szenvedő részesei vagyunk, és ez a mélyreható folyamat szükségszerűen sok megpróbáltatással. feszültségek és ellentétek fokozódásával, egész földünkre kiterjedő krízisekkel jár. Ebben a helyzetben minden felelősen élő és gondolkodó hivő ember feladata a feszültségek csökkentése, a közös és kölcsönös érdekekei tiszteletben tartó, igazságos megoldások keresése. VESZÉLYESNÉK TARTJUK, HOGY MEGNÖVEKEDETT AZOKNAK AZ AKTIVITÁSA, akik az erőpolitikát képviselik és ezt a fegyverkezés fokozásával akarják biztosítani. De nyilvánvaló, hogy a népek ma már nem tűrik el az erőszak politikáját. Nyilvánvaló az is, hogy a fegyverkezési verseny háború nélkül is világgazdasági romlásba visz, és az úgynevezett korlátozott nukleáris háború csak világinéretű katasztrófával végződnék. Nem hallgathatjuk el, hogy a feszültségek fokozása mögött olyan nemzetközi gazdasági erők állnak, amelyeknek anyagi hasznuk van a fegyverkezési versenyből. Ezért a tömegkommunikációs eszközökön keresztül el akarják hitetni, hogy a fegyverzet növelése biztonságot nyújthat. A népek azonban nem akarnak háborút és nem érdekük a fegyverkezés s/fn Keleten, sem Nyugaton, ahogyan ezt az utóbbi időben mindenfelé, nem utolsósorban Európában nyomatékosan kifejezésre juttatták. ISMÉTELTEN HANGOT ADTUNK ANNAK A MEGGYŐZŐDÉSÜNKNEK, hogy az enyhülési politika új korszakot nyitó eredménye volt a Helsinki Egyezmény, amely az államok szuverenitásának és kölcsönös érdekeinek tiszteletben tartására a gazdasági, kulturális és társadalmi együttműködésre, az emberi jogok becsületes megvalósítására — és idetartozik az élethez és a békéhez való jog is —, a kölcsönös bizalom erősítésére kívánja építeni Európa jövőjét. Jó tapasztalataink alapján valljuk, hogy ezeknek az elveknek az érvényesítése és kiterjesztése az egész világra reális és járható út a mai feszültségek és ellentétek megoldása felé. Nem vitatjuk, hogy az enyhülés folyamata lelassult, sőt több ponton elakadt. De a békesség és reménység Istenében bízva hirdetjük, hogy az enyhülés, a tárgyalás és az együttműködés politikája egyezik az ő akaratával, ezt feladni nem szabad, hanem folytatni, támogatni és erősíteni kell. Ennek érdekében tiltakozunk a középhatósugarú nukleáris rakétarendszer terve, kifejlesztése és telepítése ellen Nyugat-Európában, amely megbontja a kialakult katonai egyensúlyt és veszélyt jelent Európa és az egész világ számára. Elítéljük azt a nemzetközi légkört fertőző híresztelést, amely szerint a Szovjetunió katonai ereje veszélyezteti a békét, és ezzel szemben megállapítjuk, hogy a szocialista társadalom életeleme a béke és a népek közötti együttműködés. Erről tanúskodik a Szovjetunió államfőjének legújabb konkrét békejavaslata, amelyet a jelen feszült helyzetből kivezető útként helyeselünk. Ezért sürgetjük a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megszakadt tárgyalások feltétel nélküli újraf elv ételét. Követeljük a SALT II. haladéktalan ratifikálását és a különböző leszerelési tárgyalások hathatós folytatását. Mint hivő emberek egyetértünk államunk békepolitikájával, az enyhülés ts~nz együttműködés érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseivel, és ebben teljes meggyőződéssel támogatjuk. NAPJAINKBAN TÖMEGEK MOZDULTAK MEG, tüntetnek az örült fegyverkezés ellen és a béke politikája mellett. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen tömeges megmozdulások nem maradnak hatás nélkül a politika felelős tényezőire: meggondolkodtatja a fegyverkezési politika híveit és bátorítja a béke erőit. Világszerte, de különösen Európában nő a felelősség érzése világunk jövőjéért a keresztyének körében is. A keresztyének lehetősége és ezért felelőssége különösképpen nagy a mai világban. Sokat tehetnek a népék közötti megértés érdekében és a hamis híresztelésekkel szemben: a tényeknek megfelelő információ-cserével hathatósan építhetik a bizalmat a népek között. Ezért felszólítjuk a hívőket, keresztyéneket, egyházakat, felekezeti és ökumenikus világszervezeteket: vegyenek reszt az emberiség békéjének építésében információkkal, kapcsolatok teremtésével, munkával és imádsággal — emlékeztetve Jézus Krisztus szavára: „Boldogok, akik békét teremtenek” (Mt 5, 9). JÉZUS KRISZTUS A VILÁG ÉLETE: ezzel a témával készülnek az Egyházak Világtanácsa tagegyházai az 1983-ban tartandó nagygyűlésre. Örömmel és reménységgel üdvözöljük ezt a témát, amely felhívja a figyelmet a keresztyének felelősségére a világ jövőjéért. A keresztyénség abból él, hogy megtapasztalta Jézus Krisztus életet adó erejét, és ezért minden keresztyén és minden egyház egyenként és együtt el van kötelezve az élet védelmére. Ma veszélyben van a világ élete. Az enyhülési politika lendületé elakadt és egyre erősödnek a hidegháborús hangok. Zsákutcába jutottak a leszerelési tárgyalások és új lendületet kapott a fegyverkezési verseny. Kidolgoztak a középhatósugarú rakétarendszer tervét és az Egyesült Államok megkezdte a neutronfegyver gyártását. Ez a politika nemcsak Európa egy részét, hanem az egész világot halállal fenyegeti. KERESZTYENEK ES EGYHÁZAK, egyre világosabban látják ezt a veszélyt és egyre határozottabban emelik fel szavukat a háborús politika ellen, a béke védelmében. De idézzük Bonhoeffert, aki 1934- ben, az ökumenében tartott prófétai beszédében kifejtette, hogy nem elég, ha egyes keresztyének, vagy egyes egyházak emelik fel szavukat a békéért. „Csak Krisztus szent egyházának egész világra kiterjedő nagy, ökumenikus zsinata beszélhet úgy, hogy a világ a békére hivó szót kénytelen fogcsikorgatva tudomásul venni, a népek pedig örömmel hallják, mert Krisztus egyháza Krisztus nevében kiveszi a fegyvert fiai kezéből, és megtiltja nekik a háborút, és meghirdeti Krisztus békéjét az őrjöngő világban,” KÜLÖNBÖZŐ EGYHÁZI HAGYOMÁNYAINK KÖZÖS TARTALMA AZ, hogy a Béke Fejedelme a világ békéjének védelmére kötelez. Keresztyének és egyházak, fogjunk ősszé a világ békéje és élete érdekében! Most. amikor a viliig életéről van szó, ne engedjünk teret a napi politika széthúzó erőinek! Közös ügyünk az emberiség jövője. Egy Urunkat, az Elet Urát követve, kérjük az egyházakat: Készítsék elő és szervezzék meg az egész keresztyénség békezsinatát! Dr. Bartha Tibor Dr. Proliié Károly püspök, elnök főtitkár A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ újjáalakított püspöki székházát, és a hittudományi főiskola épületét egy új kápolnával augusztus 17-én avatta fel dr. Timkó Imre, hajdúdorogi megyéspüspök Nyíregyházán, a római és görög katolikus egyház több jeles hazai és külföldi személyiségének jelenlétében. Államunkat az ünnepségen Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese képviselte.
