Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-30 / 35. szám

XLVI. ÉVFOLYAM 35. SZÄM 1981. augusztus 30. Ara: 4,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Tégy Urain igazságot! Kis templom nagy ünnepe Én már nem tiltakozom. Amikor az élet logikus és természetes rendjére koporsófedelet borítanak elképesztő magasságokból, hogy tetszhalott módján nyo­morultul kimúljunk, mit használ egy kisember, hangyavalóság, por­szemsemmiség sírból jövő hangja: még élek, ne temessenek el. Nem jut el úgysem oda, ahová címezném. Csak rágódom tehetetlenségem­ben, s valami csodában reménykedem, pedig ezerszer bizonyították, hogy e téren nincsenek csodák. De a „fent” felett is kell, hogy le­gyen egy feljebb, mert hiszen a jegenyefák sem nőnek az égig, de ha addig nőnének is, még mindig lesz felette egy égbolt IGEN, AZ ÉLET LOGIKUS ÉS TERMÉSZETES RENDJÉT AKAR­JÁK SÍRBA TENNI. Évek óta árnyékolta, fenyegette létünket a riasztó lehetőség, hogy gyártani fognak egyfajta fegyvert, „humánus fegyvert”, amely békén hagyja anyagi eszközeinket, kultúránkat és civilizációnkat vagy azoknak eredményét. Városaink, épületeink, hídjaink, szobraink mind rendben, épségben maradnak, csak az éle­tet oltja ki, mint a golyó, amely a szívet találja. Pontosan a szivet. Akkor is feltettük a kérdést, kinek a számára murádnak meg a városok, épületek, hidak, szobrok és műemlékek, kultúránk és civi­lizációnk eddigi eredménye? Ki fogja lakni a lakásokat, használni a hidakat, ki fog gyönyörködni a szobrokban, műemlékekben, ha az élet khihal? Szellemvárosok, fantomtelepúlések holdhideg vilaga fog ránk köszönteni. NEUTRONNAK NEVEZTÉK MÁR ÉVEKKEL EZELŐTT, s most a napokban hozzáfogtak gyártásához. Egy-két év, s számolhatunk azzal, hogy az egyéb pusztító eszközök sorában ez is helyet foglal. Mintha eddig nem lettünk volna bizonyosak abban, hogy már min­den rendelkezésre áll megsemmisítésünkre. Gondoltuk-e a század elején, amikor köszöntöttük új időnket, és vallottu/c, a technikai ci­vilizáció egy soha nem remélt aranykor küszöbéhez vezetett, mi vár ránk a század második felében. Engem egy cseppet sem nyugtat meg az, hogy most mi is elké­szítjük a magunk „neutronfegyverét'', mert a kihívásra felelnünk kell, mert amilyen az adjonisten, olyannak kell lennie a fogadj- istennek. Nem fogam magam tehát jobban biztonságban érezni, ha nekünk is meglesznek ugyanazok a fegyvereink. Mert én pontosan tudom, bármilyen tökéletes a hadászat támadó és védekező fegy­verzete, „eltévedt” golyók mindig adódnak. Eltévedt neutronbom­bák is lesznek, amelyek kikerülik a legtökéletesebb védelmi rend­szert, és akkor mi lesz velem? Mi lesz velünk? Mi lesz a túlsó ol­dalon levőkkel, embertársaim?! Egyik nagybátyámat 1918-ban, amikor már majdnem vége volt a háborúnak, Doberdónál egy eltévedt golyó terítette le. Célt tévesz­tett bombák a második világháborúban hihetetlen sok ember életét oltották ki. Egyszóval, tudom mit jelent az eltévedt golyó, bomba. DE FORDÍTSUK A NEUTRONRA A SZÓT! Gyártása a világ meg­botránkozása és heves tiltakozása ellenére megkezdődött. Washing­ton kérlelhetetlennek látszik. Mi lehet eme agresszív szándék mö­gött? Kihívás? Félelem a szovjet fölénytől? Vagy egyszerűen go­nosz felelőtlenség, megriasztani barátot és ellenséget, az egész em­beriséget? A józan ész eszköztárában képtelen va'gyok logikus érvet találni a magyarázathoz. Mert ha belegondolok, eddig sem volt tét­len a hadiipar, eddig sem lustálkodtak a válogatott, nagyobbnál na­gyobb pusztítóerőt képviselő fegyverek gyártásában. A fegyverkezési licit eddig is az idegekre ment. De ki törődött ezzel? Végignéztem idén aratásunkat, népünk verejtékezését a minden­napi kenyérért. Figyeltem az idei hosszú, forró nyárban az erőfe­szítést iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, szolgáltatásban. Ha nem is minden zökkenőmentesen, de a 35—40 fokos kánikula helytállásban találta dolgozó népünket. Megfigyeltem gyermekeink gondatlan nyaralását, üdülését. Az idegeneket, akik messzünnen el­jöttek százezres tömegekben hozzánk pihenni, barátkozni. Belegon­doltam nemegyszer gazdasági gondjainkba, s népem vezetőinek erő­feszítésébe,' hogy megoldást találjanak legalább részben az egész• kontinensünket sújtó gazdasági krízisben. Felmértem a szocialista tábor problémáit, a lengyelkérdést, s egyéb nehézségeit. Figyeltem a szándékokat, a dolgozó társadalom számára hogyan teremtsenek kulturáltabb életet, jobb ellátást, több lakást. .Jegyezgettem a ter­vekből, célkitűzésekből. Mennyi probléma, mennyi kérdőjel, meny­nyire szükség volna békére, békés termelésre! S LÁM, EGY KÉRDŐJELLEL MEGINT TÖBB VAN. Az egyiket még meg sem oldottuk, már nyakunkba akasztották a másikat. Né­hány hete nyugatnémet orvosok állásfoglalását ismertettem egy esetleges atomháborúval kapcsolatban. Most felvetném ugyanannak az orvostestületnek a kérdést, milyen orvosi, gyógyászati segítséget tudnának biztosítani és megtervezni egy neutrontámadás esetére. Biztos vagyok abban, hogy semmilyent. Ügy járnánk a neutrontá­madás alkalmából, mint nyáron a szúnyogok a Balaton mentén, amikor repülőgépről permetezik őket. Nyomorultul elpusztulnánk minden segítség nélkül. AZT MONDOTTAM, A „FENT” FÖLÖTT IS VAN FELJEBB. A régi próféták, a zsoltárszerzök átkokat szórtak a szegények és nyo­morultak szorongatóira. A bosszúállás Istenét hívták tanúként cs megtorlásra. Bennünket, keresztyéneket úgy neveltek, s tanítottak hinni, hogy ezt nem „illik” tenni. Isten kegyelmes Isten, aki szere­idével védi, óvja kedves világát. Ézsaiás, Jeremiás s Dávid, a ke­gyes király, hasonló történeti helyzetben másként cselekedtek. De mi Jézusra tekintünk-. az ő nevében apellálunk a Mindenhatóhoz. Valahogy így: ,.Meddig nézed ezt Uram tétlenül? Szabóditósunkra siess! Meddig engeded a csúfolódók kezeit játszani a tűzzel? Íme, osztagaink állnak s tüzesövát vetettek megégetéscrc. Gyenge ke­zünk alig bírja megvédeni. Néped, Uram. mint mezők egerei féltük­ben lukjaikba bújtak. Megremegett a szivünk. Nem mertünk napod világára jönni, napodat elhomályosították a gonoszok öklei. Tégy Uram igazságot! Oltalmazd népedet., mert erős kötelékek kötöztek meg bennünket. Engesztelőd} meg szavunkra, küldd el menekvése­det, szabadulásunkra. Olyanok vagyunk, Uram, mint a betegek, né­ped orvosai azt mondották, csak a te csodád segíthet rajtunk.- Cso­dálatos vagy te. ó Uram. a te nevedért cselekedd meg a. csodál. New magunkért, önmagádért hozd el a te dicsőségedet. Távoztásd cl ne­ved felől a veszedelmet, s mi magasztalni fogunk téged minden­kor..." n«ti •>• púi Templomszentelési évforduló IJzdou VAN EGY KICSI TEMPLOM UZDON, amelyet az egész falu 'magáénak érez. Jogilag az evan­gélikus egyházé, az istentisztelet azonban három liturgia szerint folyik benne. Talán nincs is több ilyen hely az országban, ahol egy templomba járnának evangéliku­sok, reformátusok, római katoli­kusok. Helyben soha nem lakott egyik felekezetnek sem lelkésze. Valamikor még a honfoglalás idején az Uz néptörzs telepedett itt meg. Innen a helység neve. A hajdan népes települést pusz­tasággá' tette a török megszállás. Az újratelepülés során magyar ajkú, de különböző felékezethez tartozó emberek találtak itt ha­zára. A lakosság többségét alko­tó evangélikusok sokáig a sár- szentlórinci anyaeklézsiába jár­tak át istentiszteletre. Fábián Im­re lelkész 1921-ben gyűjtötte ösz- sze először az evangélikusokat a helyi iskolába. A meghívás olyan visszhangra talált, hogy fe­lekezeti különbség nélkül össze­jöttek a hívek. A nagy érdeklő­dés láttán a lelkész ádventtől húsvétig minden szombat este tartott istentiszteletet az iskolá­ban. A megnyilvánuló érdeklődés a többi felekezetet is arra indí­totta, hogy az iskola nyújtotta keretek között megkezdjék híveik gondozását. A gyülekezeti munka kiterjesztése végett 1931-ben meghívta a gyülekezet Schul- theisz Katica diakonisszát. Bib­liaórák, imaórák tartásával, gyü­lekezeti óvoda vezetésével, ki­terjedt lelki és szociális szolgá­lattal tette gyümölcsözővé mun­káját a buzgó gyülekezeti mun­kás. Az iskolában élvezett ven­déglátás hamar kinőtte a gyüle­kezet. Az 1935. március 3-án tartott közgyűlés a templomépí­tés mellett döntött. A tervkészí­tés után haladéktalanul meg is indul a munka. A megvalósulás­ban nagy segítséget nyújtott dr. Pesthy Pál, az egyházközség fel­ügyelője. aki telket adományo­zott a templom számára., és nagy összegű adorrlánnval nyitotta meg az adakozók sorát. A többi uzdi birtokos ajándékából lett harang­ja, harmóniuma. oltárképe a temnlomnak. A hívek anyagi fel­ajánlásai. valamint fuvar- és gvaloemunkája nyomán hónaDok alatt készült el az óhajtott isten- háza. 1935. szentember 8-án D. Kavi. Béla püspök örvendező gvii'ekezet körében szentelte fel az új templomot. A TEMPLOM ÉPÍTÉS ÖRÖM­TELI és Áldozatos munká­jában felekezeti különbség nél­kül részt vett Űzd egész ’altos- sása. A nagv munka beérő gyü­mölcséért különösen is hálás evangélikus gyülekezet ünneni nyilatkozatban jelenti ki. hogy a megépült templomot más ke­resztvén egyházak istentiszteleti helyéül is készséggel felajánPa. Ezt a testvéri aiánlattételt a má­sik két felekezet örömmel fogad­ta. és él is vele. A KIS TEMPLOM ÉLETÉBEN A LEGÚJABB ESEMÉNY a fel­szentelés 45. évfordulójához' kap­csolódik. Teljes, a kor színvona­lán álló felújítást végzett templo­mán a gyülekezet. A templomúji- tás tervét szívesen vette Űzd la­kossága és a. jelen esetben is fe­lekezeti különbség nélkül, szin­te minden család részt vett az ál- dozathozalalban. Dr. Káldy Zoltán püspököt az uzdi gyülekezet egyik leghűségesebb tagja köszönti Kegyelem Er, is olyan szó, amelyet nem nagyon szívesen ball az ember. Leg­alábbis akkor nem. ».mikor saját magára kell vonatkoztatni. A kegye­lem mindig azt jelenti, hogy valaki, aki jog cs törvény szerint mást tehetne, nem azt teszi, amit megérdemel az ember, hanem helyette valami mást, többet, jobbat cselekszik vele. Kegyelmet az kap, akit előbb jogosan elítéltek. Azért nem népszerű az egyháznak Isten ke­gyelméről szóló igehirdetése, mert feltételezi Isten jogos ítéletét az ember fölött, mert bünösnnek mondja az embert. Nem mintha az embernek nem lenne igazságérzele. Hányszor há­borodunk föl, mikqr hímről, igazságtalanságról, törvényszegésről hallunk! Hányszor veszünk részt ilyenek leleplezésében, és ítéljük el azt. amit gonosznak tartunk! Ma azonban személy szerint nekünk szól a kijelentés: „Te vagy az az ember!" — kinek-kinck magának kell rájönnie, hogy mindig kegyelemre szorul. Mennyivel jobban keresnénk a megértésnek és megbocsátásnak az útját egymás között is, ha ebben az igehirdetésben nem a büszkeségünk megsértését lát­nánk. hanem azt az igaz ítéletet, amelyet Isten mond ki fölöttünk. Az evangéliumot. Isten'szerctetcnek cs bocsánatának igéjét nem érti meg az. aki nem veszi magára, hogy Isten kegyelméből mindig töb­bet és jobbat kap, mint amit megérdemelt, De aki magára veszi, az ii-- India érteni a hozzá hasonló többi embert, és tud is segíteni rajtuk, hogy együttesen rátaláljanak a jó útra. A nyár elején volt a kis temp­lom felszentelési ünnepe. A fel­újított templom szolgálatba állí­tását és az igehirdetést — 1 Kor 3, 16 alapján — dr. Káldy Zoltán püspök végezte. „Általában úgy képzeljük el a templomot, hogy a téglafalak, a torony, a haran­gok, az orgona és az oltár jelenik meg előttünk. Az ige azt mondja számunkra, hogy „a templom ti Vagytok”. Maga a gyülekezet az Isten lakhelye. Egészében és tag­jaiban Isten hordozója a gyüle­kezet, Magunkat és másokat is­merve lehet, hogy meglepő az, hogy mi lennénk az Isten temp­loma. Igaz, nem magunktól le­szünk azzá. Mindig a Szentlélek formál templomot a gyülekezet­ből. A Lélek az, aki összefog és formál bennünket templommá. Vállaljátok alázattal, bűnbanat- tal, örvendezve ezt az óriási tisz­tet! Ne álljatok ellen, amikor a Szentlélek Isten erre hív benne­teket! Egy emberi szív Isten templomává lesz, ha hit és biza­lom van benne Isten iránt. Ahol a házastársak megtartják esküjü­ket, ott templommá lettek a szí­vek. Ahol a gyermek betartja, hogy „tiszteld anyádat és apá­dat”, ott a szíve templommá lett a kicsinek. Lakozik a Szentlélek Isten a fiatalok szívében, ha tistzelik az öregeket. Ezek pedig nemcsak egyházi kérdések. Tár­sadalmunknak nem kell félnie azoktól, akiknek szíve templom­má lett. Vagy nincs szüksége olyan emberekre a magyar tár­sadalomnak, akik tisztelik a má­sik emberségét és tulajdonát? Nagyon szép, hogy itt egy temp­lomban tudja Istent dicsérni és igéjét hallgatni három felekezet. Szeressétek, becsüljétek és kop­tassátok csak küszöbét. Az ott­honi éneklés, imádkozás és ige­olvasás is áldott dolog. De meny­nyire más az, amikor a templom­ban együtt van a gyülekezet és látja az ember, hogy a másik is imádkozik és él az úrvacsorával. Micsoda megtartó ereje van en­nek a hétköznapokban! Ne ma­radjatok ki ebből az áldott kö­zösségből! Szeressétek és fára­dozzatok továbbra is templomo­tokért, a gyülekezetért és a mi társadalmunkért 1” A TEMPLOMSZENTELÖ IS­TENTISZTELETHEZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS KAPCSOLÓDOTT. Csepregi Béla lelkész adott rész­letes beszámolót, a gyülekezet életérő és az elvégzett munkáról. Majd töblgpn köszöntötték a gyü­lekezetét: Sólyom Károly, a Tol­na—Baranyai Egyházmegye espe­rese, Dubovay Géza Somogy— Zalai Egyházmegye esperese, Ti­hanyi János nyugalmazott lelkész a szomszédos gyülekezetek nevé­ben, László Tibor kajdacsi és a helyi református gyülekezet lel­késze, Stockinger Artur nagydo­rogi és a helyi római katolikus gyülekezet lelkésze. A püspök köszöntésében kiemelte, hogy ahol templomot újít a gyüleke­zet, ott bíznak a jövőben. Az uz­di ik bíznak a gyülekezet jövőjé­ben. Ezt úgy tehetik, ha az egy­ház Urában hisznek. Jó, hogy más felekezetűek is ilyen sugárzó szeretettel vettek itt részt. Az evnngél iumhirdetés mindenkinek szól. Ez a kis uzdi templom isko­lája lehet a testvéri szeretetnek. Áradjon ki Űzd egész közösségé­re a templom szolgálata és ál­dása. A templomi ünnepségen, majd a lelkészlak vendéglátásán együtt volt, a gyülekezettel Köhler Ádám, a Közös Községi Tanács VB-titkára, és Nyirati József, a Közös Községi Tanács -Hazafias Népfront Bizottságának elnöke. Gy. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents