Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-23 / 34. szám
Budapest II. kerület Az autósok szótárában szerepel ez a szó: vakvezetés. Az vezet- vakon, aki a megszokottság rabja és nem veszi észre útjain maga körül a változásokat. Elsuhan kocsijával az új épületek mellett (észre sem vette, míg épültek), vagy elkerüli figyelmét az út vadonatúj burkolata, s sajnos néha az újonnan kirakott fontos jelzőtáblák is. De nemcsak az autósok szenvednek ebben a hibában. Túlzás nélkül állíthatjuk, valamennyien részesei vagyunk. Hányszor fordul elő velünk, hogy nem veszünk észre valami dolgot közvetlen környezetünkben sem, pedig böki már szemünket. Sokszor lep meg bennünket, a felfedezés erejével hatva, ha lakóhelyünk területén sétálgatunk és figyelmesek vagyunk, egy-egy új utcanév, park, költői szövegű cégtábla vagy akár csak az épületek sziluettjének eddig ismeretlen szépsége. Arra a lakóhelyre gondolok, amely hivatalos, mert bejegyezték a személyi igazolványba, arra, amely már évek, évtizedek óta a mienk, s talán éppen ezért ismerjük felületesen s merünk „vakon” közlekedni és élni benne. Bizony merész, kockázatos dolog úgy élni, hogy nem vesszük észre, nem látjuk meg magunk körül az új dolgokat., Nemcsak a dolgokkal veszíthetjük el így kapcsolatunkat, hanem az emberekkel is, akikért a dolgok vannak. EZEK A GONDOLATOK FOGLALKOZTATTAK, amikor kétórás út végén a Statisztikai Hivatal előtt kiszálltunk az autóbuszból. Nem jártunk távoli utakon „csak” lakóhelyünkön, Budapest II. kerületében. Ez a fővárosi közigazgatási kerület a legnagyobb huszonkét kerülete között, területét tekintve, ami számokkal is igazolható, de a legszebb is, ami viszont csak érzelemmel támasztható alá. Mindannyian így éreztük, akik együtt utaztunk a kényelmesen járható főutakon s a meredek, de kedélyes hegyi terepeken. A KERÜLET LELKÉSZEI VOLTAK EGYÜTT ezen az úton, római katolikusok, reformátusok, a szabadegyházakból, s az evangélikusból is. A Hazafias Népfront keretében dr. Takáts István tanácselnök szervezte meg az utat és munkatársaival együtt maga is részt, vett a programon. Ott volt dr. Széni Béla is, a kerület történetének kiváló szakembere. Vezetésük nyomán nemcsak új dolgokat láthattunk, hanem új nézőpontokat is nyerhetünk. , A legutóbbi ötéves terv alkotásai, létesítményei kerültek sorra anélkül, hogy mindet láthattuk volna a rendelkezésre álló idő alatt. ÜRESEN ÁLLOTT A BEM TÉREN AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONA, mert látogatói éppen közös kiránduláson vettek részt e szép nyárelői napon. Barátságos termei, munkaszobája, ebédlője nemcsak gondtalanságot hanem programot is kínál látogatóinak. Dániai szakemberek vendégcsoportja nyomába lépünk a Törökvész új óvodájában és bölcsődéjében. Az utcanév Buda ostromára emlékeztet, keserves harcok színhelyére, amely most gyermekek zsivajától hangos . .. A GUGGER-HEGY OLDALÁBAN ÜJ ISKOLA FOGAD BENNÜNKET, félig kész lakótelep gyerekeinek oktatására. Valamennyien — legalábbis az idősebbek — elcsudálkozunk az építészeti megoldásokon. Hol vannak már gyermekkorunk puritán, szigorú külsejű iskolaépületei? Itt tetőablakokon hullik a fény az irkákra, s( a katedra az egyetemekére emlékeztet. Pompás tornaterméről aligha álmodhatott valaki is közülünk. AZ ALACSONYAN SZÁLLÓ FELHŐKBŐL néhány csepp eső hull a Rózsadombon, amikor a Bartók Emlékház előtt kiszállunk. Az igazgatónő végigvezet a szobákon s lassan átadjuk magunkat a művész emlékezetének... A kamarahangverseny-terem Bartók zenéjével fogadja s kényelmes karosszékekkel kínálja az érkezőket. S mielőtt hátradőlve valaki behunyná a szemét, átadva magát a muzsikának, vessen egy pillantást a mennyezetre. A paraszti egyházművészet szépmívű mennyezeti fafestményében gyönyörködhetik, mely 1740-ben készült és a református templomot ékesítette Tök községben. A JÖZSEF-HEGYI ÚJJÁÉPÍTETT KILÁTÓBÓL bizonyára nagyon sok kerületi lakos számára is új távlat nyílik a Várhegyre és környékére. Megragadó kép. Számomra váratlan, meglepő, mint minden új kép, s a mai napig is kísér. Emlékeztet mindarra az újra, szépre, amit sok év alatt ennek a kerületnek lakosaként átélhettem, lakótársaimmal együtt. Emlékeztet arra, amit Isten ígér: Íme. én újjá teszek mindent. Érdemes az újra figyelni. Nem érdemes, nern ,is járhttunk vakon. ,, „ . Muncz Frigyes A BRAZIL EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A SZEGÉNYEKÉRT A mintegy 650 ezer tagot számláló Brazíliai Evangélikus Egyház a jövő évben különösen a földterület elosztásának és a szegényparasztok életének kérdéseivel kíván foglalkozni. Elsősorban csoportok, társulások alakítására gondolnak azért,'hogy így támogassák az egyéni kezdeményezéseket, és hogy közös erővel próbáljanak enyhíteni a gondokon.. A mezőgazdasági területek 87,5 százaléka nagybirtokosok és nemzetközi nagyvállalatok kezében van. Istentiszteleti rend Deák tér de. 9. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter ű. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágli Gyula. Soroksár Ojtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de.' fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Matuz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fé] 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pái. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Donáth László. Torockó tér de. fél 9 Donáth László. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor, XII., Tartsav Vilmos •I. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesfhideg- kút de fél 11. Modori u. 6. de 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11 íúrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rozsé Tsxván. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5 Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. , — Szentháromság ünnepe után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 19,41—48; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 15, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet RIBÁR JÁNOS ceglédi lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 81.1965 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Űr, az a nép, amelyet öröksegü választott” (Zsolt 33,12). VASÁRNAP. — „Nézzétek meg a liliomokat: Salamon teljes díszében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik” (Lk 12,27 — Jób 9,10 — Lk 19,41—48 — Zsolt 33). A túlzott és fontoskodó törődés ellen szól ez a biztató mondat. Tartózkodjam a fölös aggodalmaskodástól. Nem mindent nekem kell kitalálnom, elintéznem, rendeznem. Csak ami rám bízatott s amivel nem akadékoskodom, hanem segítek. HÉTFŐ. — „Nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul” (JSir 3,22-23 — 2 Kor 4,1 — Rm 11,1—15 — 5 Móz 2,16—25). „Meg- mégújul minden reggel az ő nagy irgalma. Ezért mihelyt napunk felkel, kezdjünk háladalba. Szívünk és szánk szép énekkel Krisztust magasztalja, meg-megújul minden reggel az ő nagy irgalma.” KEDD. — „Velem van az Űr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 118,6 — ZsZid 11,27 — 1 Kor 10,1—13 — 5 Móz 3,1— 22). Igen sok zsoltár biztat ilyen határozottan: Luther is hasonló zsoltár biztatására írta az Erős várunkat. Ha ez Isten népének ilyen elterjedt, századokra kiható hitbeli tapasztalata volt, hogy ne lehetne mai napomnak is forrása és ereje! SZERDA. — „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, hálaadás közt éljünk” (Zsid 18,28 — Zsolt 15,7 — 1 Kir 21,1—■ 16 — 5 Móz 3,23—29). Ez az „ország” Jézus jelenléte és az őreá támaszkadó közösség. Beletartozom. Éljek hát az erejével s okom lesz a hálaadásra. CSÜTÖRTÖK. — „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (Ap Csel 4,20 — 5 Móz 11,7 — Jer 16, 14—17 — 5 Móz 4,1—13). Istennel közösségben élni nemcsak ráfi- gyeié^ jelent, hanem őszinte hí- rüladását annak, amit velünk tett. Mit tudok mondani csak egy napomon is Isten tetteiből ? PÉNTEK. — „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot” (1 Jn 1,6 — Zsolt 118, 28 — JSir 1,1.12—14.20—21/a — 5 Móz 4,14—24). Amit velünk tesz Isten naponta, az nem más, mint hogy kiemel a sötétségből és igaz. cselekedetek világosságára vezet. Mit tettem tegnap és ma, ami Isten igazságának világosságába tartozik? SZOMBAT. — „Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában” (Ézs. 35,6 — Ap- Csel 28,28 — Mt 23,34 — 39 — 5 Móz 4.25—40). Szomjas, kitikkadt embernek nincs drágább kincs, mint a víz. Éppen erre csak erre van szüksége. Isten mindig tudja mivel kell erősítenie s éppen azt adja. Az élővizet. • Koren Emil EGYHÁZ ÉS TURIZMUS Ez lesz a témája Stockholmban novemberben sorrakerölő nemzetközi konferenciának. Negyvenöt résztvevőt várnak, közülük tizenötöt a fejlődő országokból. A konferencia, amelyet az Egyházak Világtanácsa megújulás és gyülekezeti Élet Bizottsága szervez, lehetőséget nyújt a fejlődő országok képviselőinek , liogy a (nyugati) turizmussal, annak következményeivel kapcsolatot aggodalmaikat kifejtsék. Emellett természetesen arról is szó lesz, hogy próbálják az egyházak elérni üdülőket; mit tesznek a külföldre utazók és a külföldi vendégek tájékoztatása érdekében, valamint arról, hogy a turizmusnak milyen újabb, kevésbé káros formái valósíthatók meg. A konferencia részvetvői látogatást tesznek az uppsalai katedrálisban is, és tanulmányozhatják a gyülekezet lehetőséget, problémáit a turisták áradatával kapcsolatban. SZÁZ ÉVES A METODISTÁK VILÁGTANÁCSA A Metodista Egyházak Világta- riácsa az emlúlt hónapban Honoluluban (Hawaii, USA) tartott 14. világkonferenciáján megalakulásának 100. évfordulóját ünnepelte. Az elő ülésre 1881-ben Londonban került sor. Ma 90 ország 32 tagegyházának 21 millió tagját képviseli. A mostani konferencia fő témája az egység volt, többek között azt vitatták meg, mit jelent a különböző társadalmak, kultúrák számára az, hogy egy világ, egy Úr és egy keresztyén küldetés létezik számunkra. A konferencián különösen is nagy számban vettek részt a fejlődő országok képviselői. Római katolikus, orotodox és protestáns megfigyelők is jelen voltak. — Ki KERES vidéki egyetemista leányának budai csendes kis szobát? (Kozp. fűtés, melegvíz, fürdőszobákon y na használat.) Csekély segítséget igényiek. „Szülőkkel tárgyalok” jeligére a kiadóhivatalba. — TEMPLOMTETÖK, temblomtornyok rozsdátalanítását, javítását, festését vállalom. Török Lajos kisiparos, 8831 Sormás. Egyedül vagyok Nem hiszem, hogy ember azoknál borzalmasabb vagy csodálatosabb történeteket találhatna ki, mint amilyenekkel az élet lep meg bennünket. Biztos sokunknak van belőlük bőségben tapasztalatunk. Hogy a napokban nem volt gázszolgáltatás, eszembe jutott az a magányos nő, aki egy házban lakott velem a háború előtt. Csak látásból ismertem, lakása egy emelettel az enyem alatt volt. A házat bombatalálat érte, az én lakásomat is nagyjából szétrombolta. Amikor a kiszakított ajtón át beléptem a romos szobába és körülnéztem, csak a fürdőszobai autó- gejzírt találtam sértetlenül. Álltam a tór- melékhegy tetején, amikor az alattam lakó magányos nő lépett be. Köszönés nélkül egyenesen a fürdőszobába ment és leszerelte az autógejzírt. Megkövültén néztem ezt a mohóságot, amely nem a megmaradt embert, hanem a megmaradt javakat kereste. Egyszerűen nem tudtam megszólalni a csodálkozástól. — A készülék a Gázmüveké — nyögtem ki végül, hogy jutott az eszébe ezt leszerelni? Nem válaszolt. Kezében a készülékkel távozott. Egy hét. sem telt el. amikor az egyik házbeli asszony megállított. — Meghalt a Katica, itt, maga alatt a másodikon. — Meghalt? Hiszen a múlt héten még az én fürdőszobámban járt! — Fürödni akart, begyújtotta az autó- gejzírt és ledőlt pihenni. Közben elaludt. A gáznyomás kicsiny volt, elaludt a gázláng is, hogy később újraéledve csak ömöljék. Mire észrevették, már késő volt. És akkor egyszerre magamat okoltam, hogy nem voltam erélyesebb, rámenősebb, hogy nem vettem ki a kezéből a készüléket, talán akkor nem ... vagy mégis? Ki tudna erre biztos választ adni? Csak aki életünket a kezében tartja. * Egy kedves asszonyt ismerek gyermekkorom óta. Valaha sokat jártam hozzá, de az utóbbi években nagyon messzire költözött tőlem, a munkám is megsokszorozódott, ritkábban láttam. — Nem tudom elképzelni, hogy még egyszer ne lássalak! — írta karácsonyi levelében. Sorait odatettem az elintézendök közé. Évközben sokszor került a kezembe, Ez sürgetőbb, talán először ezt, vagy inkább a másikat. Rendezgettem a leveleket, az övét mindig hátrább tettem. Majd ha szabad leszek. Majd nyáron! Majd ha tovább lesz világos! A napokban a halálozási rovat elsőiéként megpillantottam a nevét. Rettenetesen megdöbbentem. „Nem tudom elképzelni, hogy még egyszer ne lássalak!” Ez a mondat most már örökre velem, bennem marad. * Valami furcsa hangra ébredtem az éjszakában. Ott künn még sötétség volt, a fal felé fordultam, hogy tovább aludjak, de a hang megint felkeltett. Felültem az ágyamban. Honnan ez a könyörgő hang? Figyeltem. — Egyedül vagyok, segítség, egyedül vagyok! — ismételgette egy hang, de úgy, hogy megborzongtam tőle. Aztán ajtó nyílott, hangos beszéd hallatszott, az utcán hangosat csikordulva megállt egy kocsi. — Hajtsa le a fejét nénike! Adja a kezét! Jó, szépen, lassan! Vigyázunk magára! — Egyedül vagyok!... és zokogás. A mentőautó elindult az éjszakában hangosan szirénázva, vitte az öreg Ibolyka nénit, aki évek óta teljesen egyedül volt De a hangja itt maradt: Segítség! Egyedül vagyok! Sok-sok év óta nem látott iskolatársam hívott fel. — Aít jutott az eszedbe, ilyen milliós városban engem keresni? — Azok után kutattam, akikkel együtt diákoskodtam. Hány él belőlük itt, Pesten? Mert a Magdi meghalt, az Ellát deportálták, nem tudok róla, az Anni, a Stefi külföldre került, az Ilit elhagyta az ura. a Klári valami vírusfertőzést kapott, deformálódott az arca. az Éva teljesen ósszeroppant. négy gyermekét vesztette el. Veled mi van? — Velem? Isten megtartott a sok vihar között. Megtanultam fenntartás nélkül szeretni, számolatlanul adni. Veszteségek? Igen, sokat vesztettem, de mások talán' többet. Veszteségemmel nem vagyok egyedül bárhogy is fájnak. — Van időd? — Nagyon kevés! — Nem jönnél el egyszer hozzám? — El-men-ni? — húztam a szótagokat és arra a sok-sok elmaradt teendőre gondoltam. ami mind rám vár. — Olyan nagyon magányos vagyok! Egyedül, teljesen — hallatszott a telefon másik végéről. — Jövök! — mondtam azonnal. Mert a magány korunk egyik legsúlyosabb betegsége, csak szeretettel lehet gyógyítani. Legyen belőle mindig tartalékod! Gyarmathy Irén
