Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-23 / 34. szám

Egyház a jövőben

\ szekularizáció és líöiclkczményci

Vendégként szolgáltam egyik gyülekezetünkben és amikor előadásomat megtartottam, arra kértek. hogy beszéljek saját gyülekezetemről. A feltett kérdések közöt ott volt a létszám utáni tudakozódás is. Igen —, sokan kiváncsiak arra, kevesen va- gvunk-e, vagy sokan, gyarapo- dunk-e vagy fogyunk? Az ilyen és hasonló kérdések mögött az emberek azt a jelenséget kutatják. amit idegen szóval „szeku- larizáció”-nak szoktunk nevezni. A szó jelentése eléggé sokágú, most csak arra figyelünk, amit így fogalmazhatunk meg: elidegenedés, elfordulás az egyháztól.

NEM ÜJ JELENSÉGGEL ÁLLUNK SZEMBEN. Már a 16., de még inkább a 17. század embere megkezdte ezt az elszakadást. A világot, a tudományt, a gondolkodást kivonni az „egyház gyámsága” alól. Az ilyenfajta törekvésekben mi nem látunk semmiféle veszélyt vagy eretnekséget, mert teológiánk alapján valljuk, hogy az egyház Istentől kapott feladata nem a világ felett való uralkodás, kitanitás vagy gyámkodás, hanem a szolgálat a vi lúgban a világért. A szekularizáció ma világjelenség. Éz azt is jelenti, hogy nem a mi körülményeink között kezdődött el. de a mi társadalmi rendünknek is velejárója. Nem nálunk tetőződik, mert a nyugati egyházakban sokkal erőteljesebben van jelen as egyháztól való eltávolodás. Ez lehetséges úgy is. hogy valaki anyagiakkal ugyan kényszerűen támogatja az egyházat, mert adójában benne van —, de’ ténylegesen soha nincs együtt a gyülekezettel. nem hallgatja az evangéliumot. nem engedi, hogy annak ereje áthatoljon rajta, vezesse életét és teremje gyümölcseit abban a környezetben, melyben él. abban a társadalomban, ahová Isten vezette őt.

SOKFELE MAGYARÁZATOT SZOKTAK FELHOZNI az egyháztól való elszakadás magyarázására, a keresztyénség számarányának csökkenésére. Azt. hogy a felnőtt korú emberiség nem szorul rá az egyház mondanivalójára, vagy a technika és a tudományos ismeretek terjedése sok titokról fellebbenti a fátylat, s ezzel csökkenti a „hinni való dolgok” tartományát. Világviszonylatban az is hozzájárul a „létszámcsökkenéshez”, hogy a népesség szaporodása éppen az úgynevezett harmadik világban a legerősebb, ahol viszonylag kevesebb a keresztyén. De az okok közül számunkra a legizgalmasabb az hogy mennyire oka maga az egyház a saját szekulraizálódá- sának? Komolyan kell vennünk egyház-mivoltunkat. ezért először a magunk házatáján kell körülnéznünk. Sajnos a fájó igazság az. hogy az egyház képes önmagát szekularizálni. Ha az igehirdetés nem a „teljes evangéliumot” prédikálja, ha a gyülekezet nem igazán közösség, ha hiányzik a szeretet életté válása, ha külön kis csoportok alakulnak és magukat másoknál különbnek tartják. Ahol ezek a jelenségek vannak, ott lesz unalmassá a prédikáció, a bibliaóra. az egész gyülekezeti élet. Beszűkül a gyülekezet látása, másokban, külső körülményekben keresik a hibát, keseregnék és csüggednek. S mivel nem mindenki szeret keseregni, jövőlátás, perspektíva nélkül élni, ezért elidegenedik a gyülekezettől. nem érzi jól magát, elszakad, előbb „névleges keresztyén” lesz, azután teljesen leválik a gyülekezet testéről, mert nincs ott élet, nincs erő, megfogyatkozott a lendület. mert nem hisznek abban —amit hirdetnek.

AHOL A „TELJES EVANGÉLIUMOT” HIRDETIK ÉS ÉLIK, ott nem következhet be ez a hanyatlás. Azt a Jézust. Aki életét adta a világért. Aki ma is él és szolgál övéin keresztül. Aki előttünk jár és mai életünk egész területét be tudja tölteni. Aki evangéliumával meg tudja ragadni a mai embert is és tartalmat, örömöt, lendületet és szeretetből való szolgálatot tud adni. Vannak, akik úgy próbálják ellensúlyozni a szekularizációt, hogy az egyházat akarják moderizálni, elfogadhatóbbá tenni a mai ember számára. Az ilyenektől meg kell kérdeznünk: hisztek-e az evangélium hitet és életet teremtő hatalmában? Abban, hogy Isten Szentlelke ma is, mint minden időben az evangélium által tud egyházat teremteni és fenntartani? Azután azt kell tovább kérdezzük: milyen az a hit. van-e gyümölcstermése, vagy csak szemre szép a fa?

EGYHAZUNK JELENE ÉS JÖVŐJE EGYARÁNT MEGKÍVÁNJA TÖLÜNK, hogy azt tegyük, amit Urunk ránk bízott, hirdes-, sük az evangéliumot, végezzük a szeretet szolgálatát, tegyük a gyülekezetei családias közösséggé, ahol otthont talál a kereső és keressük mindig azt a „különb utat”, melyet Pál apostol 1 Kor

12,31-ben említ és a következő fejezet csodálatos himnuszában megénekel.

Tóth-Szöllős Mihály

Fények az ember arcán

Zay László Mézesmadzag című könyvéről

Könyvekről szólni 'annyi, mint magunkról szólni — mondta Babits Mihály. Zay László is idézi a Mézesmadzagban a babitsi igazságot, figyelmeztetve arra, hogy könyve rólunk, rólam szól. „Napok sorában ünnepnap az embereknek, ha szóhoz jut az emberi hang. ha megszólal a művészet, ha a szellem fénye ragyog az arcokon.”

A szerző, aki kritikus, esztéta, különös módon figyeli az embert. Általában filmkritikákat ír. Szokatlan módon azonban nem a nézőtér valamelyik székének hadállásából nézi a vásznon pergő képsorokat, hanem az emberek arcát figyeli a nézőtéren. Mert nemcsak a vásznon viliódznak a fények. az emberek arcán is. Miféle fények ott a vásznon? Miféle fények itt, az arcunkon? Nehéz megmondani, hiszen a moziban sötétbe burkolódzik a néző arca. Zay könyve ezt az arcot fürkészi

— az arcunkat. Ezért zavarbaejtő néha, úgy érezük magunkat, mini a tükör előtt magányosan grimaszoló gyerek, aki rájön, hogy ..kilesték”. A tettenérés első kemény sokkja az, amikor á szerző szemünkbe vágja: nem vagy barátom átlagember’ „A művészet végképp szemben áll az átlagember-szemlélettel. Az átlag: sem

— sem. Sem kicsi, sem nagy, sem jó. sem rossz, sem erős, sem gyönge, sem tudatlan, sem bölcs.” A könyv egyetlen mondatban talán így foglalható össze: barátom, ember vagy! Aggódó kérdés formájában ekkép: barátom, megmaradsz-e embernek? A középponti kérdés tehát a könyvben az, hogy van-e a műveltségnek jövője. „A bölcsődéstől a főiskoláig, s onnan vissza a bölcsődébe,— íme, nagyjából az elmúlt öt évszázad szellemi fejlődése” —idézi Bradbury megállapítását. Zay László nem áll be abba a kórusba, amely a kultúra alkonyáról zeng siratóéneket. De azok

közé sem. akik fölényes-cinikus ajkbiggyesztéssel sziszegik: álprobléma. A könyv — számomra — talán legmarkánsabb részében saját élményét mondja el a Berlin szivében álló múzeumszigetről. S a sziget kapcsán vall a múltról és a jövőtől. A sumér, akkád, hellén kultúrkincsek élet- rekelnek. beszélnek királyokról rabszolgákról, beszélnek az ember múltjáról. „Az ablak előtt száguld el a magasvasút: az időtlenség szigetére egyetlen percre bekiált a jelenkor. Modern kor, modern ember, korszerű műveltség? Az ablakon át a szomszédos épületre látni: ez az Űj Múzeum. Az Üj Múzeum romja.” A második világháborúban lebombázott múzeum a jövő szimbóluma? Mi a jövő? A sci-fi, a ma emberének ez a modern társasjátéka miről vall? Játszunk jövőt mondja Zay — de el ne játsszuk a‘ jövőnket. 8 itt fogalmazza meg esztétikai, sőt emberi hitvallását: „Jövőt látni. mi több: jövőt élni, csak-az tud, aki őszintén beszél a múlttal. Aki szeret. S aki nem emberi körülmények között is, a Kelvinskála nulla pontja közelében is normálisan, emberien viselkedik.’’

Sötét nézőtér, a félhomályba elrejtett emberi arcok, tág szemek, s a vásznon pereg a film. Nagyon fontos a film, nagyon fontos, hogy szép-e, okos-e, igaz-e, egyszóval, emberi-e. „S az ember, milyen anyagból van gyúrva? Fényelnyeló-e, tükröző-e, vagy szépség és- tudás és emberség ragyogásának nemes forrása?” — Ezzel a kérdőjellel fejeződik be Zay László könyve.

A szándék nyilvánvaló. Meg- kérdezettségünkben, tettenértsé- günkben valami kell! Vall a szerző is: „Jól csak a szivével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

, Ruttkay Levente

Istentiszteletek a Balaton mellett

1

1

[

va

iSÁ

R

ü

\

AI

Pl

6

ÉJ

E

Ne félj, csak higgy!

1 Móz 15, 1—6.

Nemcsak ránk tartozik a hitünk, mégis mindig személyes ügyünk. Ezt az életbevágó igazságot már Ábrahámnak meg kellett volna tanulnia. Azóta mindig így van. Keresztyének esetében sincs és lesz másként. A hit feltétlenül bízik az Orbán, és megbízik benne. Mindig öleli egyúttal a ránkbízottakat és mindazokat, akikért felelünk. Meghatározza a szót és a tettet. Az ünnepet, a hétköznapot, a fiatalságunkat, öregségünket. Mindig személyre szóló ajándék. Hinni bizony nem lehet mások helyett. De másokért igen. Mi következhetnék más a valódi hitből ? Abból csak az utolsó óránkig felelős, fáradhatatlan élet következhetik. Élet másokért. Félelmet űz, mert irgalmas Istenbe kapaszkodik. Szeret, mert bőséges utánpótlást lelt.

HIT ÁLTAL PAJZSUNK AZ ÜR. Tudjuk, a pajzs a védettség, a vedelem képe. Olyan személyre szóló, mégis mindenkire vonatkozó biztatás, amelyik elűzheti bénító aggályainkat, félelmeink sokaságát. Annál inkább vegyük komolyan ezt a bátorítást, mert minden emberi félelemben a halál csenget. Néha élesen, közelről. Máskor alig hallhatóan, tévőiről, önmagunkra nézve nem tudjuk félelmeinket bátorságra cserélni. Arra való tekintettel azonban igen, aki kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, Jézust. Ezzel kitörte félelmetes élét minden aggályunknak, minden rettegésünknek. Az a hit és az valóban hit, amelyiknek elég ez a biztatás: Én vagyok a pajzsod. Elég ez a gonosz vesztő szándékával szemben, pedig sohasem akarja kevesebbel beérni. Elég a saját gyengeségeink által felidézett kísértéseinkben. A veszélyek egyszer inkább kívülről, máskor belülről, a saját indulatainkból, emberi és személyes gyengéinkből támadnak. Gyakran nem is tudjuk a kettőt élesen elválasztani, mert nagyon összefüggnek. A hatalmas és szerető Istenre azonban mindig egyformán számíthatunk.

TÖBBET KAPHATUNK TŐLE, MINT AMENNYIT A HITÜNK REMÉL. Ábrahám szemei csüggedten tapadtak — vér szerinti örökös hiányában — jelentős vagyonára és szolgaörökösére. Gyónásnak is beillő panasza azonban olyan jelzésnek bizonyult, amelyik az igazán illetékes előtt fedte fel fájó sebét. A valóságban éppen azért sokkal több történt ennél. Óriási többletet kapott a közeli és a messze jövendőre Isten irgalmából, szeretete gazdagságából. Megkapta a jövendő bizonyosságát. Jézus Krisztusban még inkább igaz. hogy Isten mindig a jövendő bizonyosságával teszi áldottá, békéssé, gazdaggá jelenünket. Ezzel a többlettel indít, állít a tennivalóink mezejére és ezzel szabadít fel értelmes, eredményes, hasznos cselekvésre. A hit a sebet, a kételyt, a jelent, a jövőt bátran helyezi Isten szívére. Leteszi a kezébe. Azzal szabadít fel hivatásunk betöltésére, hogy a gondot ráterheli Istenre. A gondjainkban ugyanis mindig elbizanytala- nodik, elsötétül a holnap. A hit bizonyos a dolgában. Számol Istennel és számít rá. így képesít vallásra, mozdulatra, tettekre.

NAGY AJÁNDÉK TEHAT A HITÜNK! Isten adja, igazolja, bee. számítja. Mivel ajándék, sohasem válik érdemmé senki életébeit. Nem hivatkozhatunk rá Isten előtt. Az ilyesféle pedig mindig megkísérti népét. Nem csinálhatuk belőle valutát, csereértéket. A keresztyén hit lelke a bizalom, amelyik a Krisztusra tekint. Általa egészen Isten irgalmára épít. Könnyűt, nehezet, szorongatót. Jelent, jövendőt. Mindennapjaink dolgait és az üdvösséget. Az is sajátja ugyanakkor, hogy mint tőle valót, Isten igazolja és beszámítja. Nélküle senki sem tetszhetik Neki. Vele igen, de igényekre nem jogosít fel.

Mivel Ábrahám a keresztyének számára is a hit példája, van ta- nulnivalónk ebben a roppant fontos ügyünkben. Egész földi életünkben ez a leggyakorlatibb dolgunk. Krisztus Urunk mondotta: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29,). Ennek igazával azonban már a hit atyjának is birkóznia kellett. Csak hittel ragadhatta meg azt az ígéretet, amelyiknek a beteljesedése bizony késett. Meg kell nejünk is harcolnunk azt a harcát: A hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Az előtt az Isten előtt nyitja az ajtót naponként, akit soha senki nem látott. Semmiképp sem hajszolhatja és erőltetheti a látást, mert akkor már nem hit. Hiányzik belőle a bi- zodalom. A hitnek elég Isten igéje. Abba kellett belefogódznia Ábrahámnak is. Ezzel lett a hit példája.

A hit nem kísérletezik Istennel, nem nyilatkozatokat tesz. Mindig vannak, akik szeretnek sokat, beszélni a hitükről. Gyanús dolog az. Bizonyos, hogy a hitet vallani is kell. De ez sem feledtetheti, hogy leginkább mégis életforma, engedelmesség, cselekvés, tevékeny szeretet. A hit azt teszi, amire ma szólít bennünket Isten.

Szabó Gyula

Imúflkozzuiik!

Jézus Krisztus Urunk! Bocsásd meg a kishitűségünket. Segíts a hitetlenségünkön. Ajándékozz meg bennünket bizodalmas és erős hittel. Tégy bizonyossá általa irántunk való szeretetcdről. Segits a hit által engedelmességre, hűségre, meleg szeretetre. Urunk, nagyon számítunk Rád! Hiszen Te vagy a hit elkezdője és bevégzője. Hit által segíts áldott életre, hogy áldássá lehessünk. Ámen.

LUTHER-JUBILEUM WORMSBAN

Istentiszteletek a Dunakanyarban

Budakalász-Lenfonó (református temolom): a hó első ás harmadik vasárnapion de. fél 8. Dunabosdánv (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasárnapién du. 3. Esztergom ("Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapién du. 5. Nagymaros (református templom): a hó harmadik vasárnapián du. 3. Pomáz (református leikészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnaD de. U. Vác (Széchenyi u. >2.): minden vasárnap de fél 10. Verőcemaros (református temDlom): minden páros hónán harmadik Vasárnapién du. 4. Visesrád (református templom); a hó harmadik vasárnapién du. 4.

Badacsonytomaj (protestáns imaház) : a hó első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali: augusztus* 23., szeptember 6., 20 de. 10. Balatonalmádi (Bai- csy-Zsilinszky u. 25.) : minden vasár- na du 4. Balatonboglár (református templom): a hó első vasárnapján de. 9: a hó harmadik vasárnpián du. 3. Balaionfenyves (református templom) : a hó első és hrmadik vasárnapján du. 2. Balatonfüred (református templom) : a hó első vasárnapián de. fél 8. a hó többi vasárnapián de. 8. Balatonfüzfő (református templom. József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. du. fél 6. Balatonkenese (református templom): minden vasárnap du. háromnegyed 3. Balatonlelle (református templom): a hó első vasárnapján de. 11. a hó harmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus üdülő. Jókái u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom) : a hó második vasárnapján de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.) : a hó második és nesve- dik vasárnapján du. 2. Balatonszepezd: a hó első harmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balatonvilágo^ (Drenyovszky villa. Zrínyi u. 36.): a hó második vasárnapján du. 4. Csopak (református templom): a hó utolsó vasárnapján du. 5. Dőrgicse: a he első és harmadik vasárnapién du. 3.. a hó második és neeyedik vasárnapján de. 11. Fonyód (protestáns templom): a hónap első és negyedik vasárnapján du. 4. Gvenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon. Béke u. 57.): minden vasárnap de. fél 9. Keszthelv (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kisdörgicse: a hó második és negyedik vasárnapján de. 12. Köröshegv (református templom) : a hó első vasárnapján du. 1. Kövágóőrs; a hó első. harmadik és ötödik \/asárnaDián de. 11., a hó második és negyedek vasárnapján du. 5. (református templom) : a hó első vasárnapién du 5. Révfülöp: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 10. Siófok 'Eő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg (protestáns templom. Széchenyi u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1—3.): a hó második és negyedik vasárnapién du. 4. Za- márdi (evangélikus imaház. Arany J u. és IV. köz sarok): a hó első vasárnapján du. 5. Zánka: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.

A Németországi Protestáns Egyház (EKD) Wormsban, az emlékezetes birodalmi gyűlés (1521) színhelyén Luther születésének 500. évfordulóját nagyszabású ünnepséggel és előadássorozattal fogja megünnepelni.

1982-ben az EKD és a Brit Egyházak Tanácsa az NSZK-ban konferenciát rendez, amelynek témái között az európai egység, a keletnyugati viszony, valamint az amerikai egyházakkal való kapcsolat szerepel. Az első ilyen konferenciát két éve Londonban rendezték.

A TEMPLOMÉPlTÉS CÉLJA

Werner Richter, a Berlin— Brandenburgi Evangélikus Egyház főépítésze egy interjúban elmondotta, az NDK-ban még nagyon sok templom alapos renoválásra szorul. A lemaradás csak nagyon lassan szüntethető meg, noha jelenleg is sok helyen folyik a munka.

További kérdés, hogy milyen újabb célokra lehet a templomokat alkalmassá tenni. A hét egyik délelőttiének egy-két órája nagyon kevés. A templomépítés nemcsak technikai vagy művészeti feladat, hanem a gyülekezet építését szolgálja. Ezért az egyház építésügyi hivatala arra törekszik, ho^ a templomépületben a gyülekezet különböző alkalmainak megfelelő helyet biztosítson.