Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-23 / 34. szám
„Bízzatok!” Lclkésziktatás Lébényben AZ ISTENTISZTELETHEZ CSATLAKOZÓ KÖZGYŰLÉSEN örvendetes, hogy lapunkban az utóbbi időben számos lelkész- iktatásról és lelkészavatásról olvashattunk. különösen a Dunántúlon. Az őrségváltásnak ezen az útján indult el Györ-Sopron megye is, melynek legutóbbi állomása Koháry Ferencnek, a lébé- nyi lelkészi szolgálatba való beiktatása volt. Július 12-én a rekkenő nyári kánikula, a sok mezei munka és a szokatlan kora délutáni időpont ellenére zsúfolásig megtelt a lé- bényi templom, mely mintegy ötven méternyire áll hazánk egyik legnagyobb és legértékesebb román kori építészeti emlékétől, a XIII. századi római katolikus templomtól. A gyülekezet és a vendégek a templomba érkezve a bejárat előtt egy virágból kirakott szót olvashattak: „bízzatok!”. A lelkésziktatás sohasem múló öröm ünnep csupán, hanem a reménység, a bizalom, a jövő ünnepe. BÁRÁNY GYULA ESPERES a vasárnap ószövetségi igéjén (1 Móz. 39,1—5) keresztül azt fejezte ki prédikációjában, hogy ez a szép, ünnepélyes alkalom lelkész és gyülekezel számára azonos mondanivalót hordoz: az Or vele van.Lelkésszel is, aki nyájat kapott és gyülekezettel is, amely, pásztorra talált. A jövőnek ezen a drága ünnepén ebből kell levonni a konzekvenciákat mindkét félnek. Koháry Ferenc igehirdetését ugyancsak a vasárnap igéjére építette (Mt 7,12): egy cseppet sem szűkült le mai világunkban az odaadó, áldozatos embertársi szeretet horizontja, hanem még na- gydbb az igény és a szükség rá, mint valaha. a hozzászólók szinte kivétel nélkül utaltak arra a virágból kirakott szóra: „bízzatok!”. A kölcsönös, előlegezett bizalom és megértés a közösen végzett munka eredményességének feltétele. Öröm volt látni a helyi katolikus gyülekezet küldöttségét. Nemcsak szavaik tanúskodtak az örömről, tekintetükből is az evangélikus testvéreikkel való együttérzés sugárzott. A Községi Tanács VB- titkára ugyancsak jókívánságait fejezte ki. A gyülekezet gondnokának kedves köszöntő szavaiból megtudhatták az egybegyűlt vendégek, hogy Koháry Ferencet már megismerték és megszerették Lébényben akkor, amikor Szabó Kálmán, a gyülekezet volt lelkészének betegsége során a 8 km-re fekvő Beziből vállalta a helyettesítésnek minden szolgálatát. Örömmel választották meg és örömmel fogadják el továbbra is' lelkészüknek. Bárány Gyula és Koháry Ferenc külön is megemlékezett Szabó Kálmánnak a majd negyedszázadon át végzett áldozatos építő munkájáról. Ö maga sajnos betegsége miatt nem tudott részt venni a szolgálatátadásnak ezen az ünnepén. A SZOLGÁLATBA ÁLLfTÁS Istennek szerétetéről tanúskodik, ami nem csupán egy gyülekezetnek és égy lelkésznek az ügye, hanem egész egyházunké. Ezen a szép ünnepélyen is mindannyian átéreztük és megértettük, miért írta ki a lébényi gyülekezet temploma elé virágokkal ezt az egyetlen szót: Bízzatok! Zügn Tamás Édesanyák imádsága Hosszú évek . távlatából nem emlékszem rá pontosan, miért is kopogtatott be a lelkészi hivatal ajtaján. Ahogy azonban szót szó követett, mintegy felnyitott zsilipből a víz úgy bukkantak fel emlékezetéből hosszú életének emlékei. Nehéz, küzdelmes élet állt mögötte, mint sokaknak azok közül, akik két háborút is átéltek. Emlékezése mégsem a múlt keserveinek, bajainak felemlegetése volt csupán, hanem átsütött rajtuk Isten szeretetének megtapasztalása. Emlékezéseinek egyike ma is elevenen él bennem. Tudja, tisztelendő úr — mesélte a férjemnek — mi az én legértékesebb emlékem, amit az első világháborúból hazahoztam? Egy középen átlőtt katonasapka. Ez a sapka a fejemen volt, amikor a gombját lelőtték róla. Én tudom — folytatta mély meggyőződéssel —, hogy mi őrzött meg akkor engem és mi hozott haza: az édesanyám imádsága. Visszaemlékezve öt évtized távlatából is könnybelábadt a szeme a rég porladó, imádságos szívű édesanyjára gondolva. Vajon, mi, ma elő keresztyén édesanyák, tudjuk-e ilyen imádságos hittel hordozni a ránkbí- zottakat? Hiszen az édesanyák imádságára nemcsak a háború vérzivatarában van szükség. Komolyan vesszük-e, hogy az imádság ma is megtartó erő lehet gyermekeink számára életük „veszélyhelyzeteiben ? Emíékeznek-e ránk hálás szívvel felnőtt gyermekeink: édesanyám imádsága őrzött meg! Sárkány Tiborné Építkező gyülekezetek Észak-Pest megyében A cím gondokat és örömöket takar. Gondokat, mert az építkezéshez anyagi bázis kell, mesteremberekre van szükség, az anyag- beszerzés rengeteg utánjárással jár. Egyházi épületeink fenntartása bizony nem kis gondja gyülekezeteinknek. Szívünkben a gondok helyét öröm váltja fel, amikor befejeződött a munka. Szívesen büszkélkedünk a szépen rendbehozott templommal, gyönyörködünk egy-egy új, vagy megújított épület szépségében. Ilyen gondok és örömök után kutatva indultam körútra, a Pest megyei Egyházmegye északi felébe. ELSŐ UTAM A SZOMSZÉDOS GYÖMRÖRE VEZETETT. Ez a gyülekezet nagyon kicsi. Mindössze 250 evangélikus él a 15 ezer lelkes nagyközségben. A gondok pedig erőn felüliek. A kicsi gyülekezet nem is tudna megbirkózni velük, ha nem kapna segítséget. Ilyen külső segítséggel készült el az utóbbi két évben a lelkészlakás vízvezetéke és fürdőszobája. A gyülekezet részben adományokkal. de főként kétkezi munkával járult hozzá. Amikor most megkerestem a gyülekezet lelkészét, éppen újabb munka folyt a lelkészlakáson. A tetőt javította egy mester. A segédmunkás maga a lelkész, Vancsó József. Terveikről kérdeztem. Kérdésemre elmondta, hogy a most megindult tetőjavítással komoly felújítási munka kezdődött, amire bizony rászorul a lelkészlakás. A helyiségek meny- nyezetét kell felújítani, újra festeni, mázolni mindent, s folytatni kell a lelkészlakás modernizálását. Templomukat pedig kívülről — belülről szeretnék renoválni. Mindezek elvégzéséhez komoly anyagi segítséget kaptak az Országos Gyülekezeti Segélytől, s ezt nem tudják eléggé megköszönni, hiszen e segítség nélkül ez a maroknyi gyülekezet álmodni sem merne ilyen nagy munkák elvégzéséről. , UTAM KŐVETKEZŐ ÁLLOMÁSA CSÖMÖR volt. Ez a gyülekezet 1980 őszén vehdégül látta egyházmegyénk Lelkészi Munka- közösségét. 1979 végén kezdett hozzá a gyülekezet új.imaház építéséhez, s 1980 őszén ebben a frissen felépült, kívülről még vakolatlan, de belül már teljesen kész imaházban tarthattuk munkaülésünket. Mi történt azóta? Erre voltam kíváncsi. A tűző napsütésben ragyogott a kívülről is gyönyörűen bevakolt épület. Előtte az utcafronton szép vaskerítés. Solymár Péter lelkészt kérdezgetve megtudtam, hogy a külső vakolás is, a 80 méter vaskerítés is, sőt az imaház mögötti 30 méter téglakerítés is ebben az évben készült. Az 1200 lelkes gyülekezet több mint egymillió forint értékű létesítményt épített, teljesen saját erőből. Ennek az óriási összegnek. % részét a gyülekezeti tagok kétkezi munkája teszi ki. A gyülekezeti tagok társadalmi munkájával készült el ebben az esztendőben a lelkészlakás új emésztőrendszere is. Ennek a munkának értéke 20 ezer forint. CSOMÁDON ÜJABB NAGY FELADATRA vállalkozott a gyülekezet. Nem véletlenül mondom azt, hogy „újabb nagy feladatra”, mert az utóbbi 10 évben építettek új lelkészlakást, imaházat, a templom tetőzetét megújították. Ebben az évben pedig készülnek o templom külső renoválására. Ennek a munkának az elvégzésekor egyetlen fillér munkadíjat sem fognak kifizetni, mert a gyülekezet kőműves tagjai felajánlották, hogy az újravakolás munkáját elvégzik társadalmi munkaként. Eszlényi László, a gyülekezet lelkésze elmondta még azt is, hogy két év múlva tervezik a templom belső renoválását. ÜJABB ÁLLOMÁS VOLT KÖR- UTAM SORÁN DOMONY. A 921 lelkes domonyi gyülekezet, és a hozzá tartozó filiák lelkészlakás építésének gondolatával ismerkedtek, amikor váratlan baj jelent meg a templomnál. Az 1900- ban készült toronysisak kezdett egyik oldalra eldőlni. Már egy helybeli ács vizsgálta, kiderítette, hogy nagy baj van. A faanyagot megtámadta valamilyen gomba, javítani nem lehet és nem is érdemes. Volt ugyan a- gyülekezetnek terve: le akarták festeni a sisakot fedő bádogot. Helyette most olyan munkára kényszerülnek, aminek teljes költsége 1,1 millió forint. Ugyanis a részletes vizsgálat kiderítette, hogy nemcsak a torónysisakot kell kicserélni, hanem az 1848-ban épült torony belső emeleteit képező boltíveket is, mert annyira meggyengültek, hogy nem biztonságosak. »A toronysisakot pedig ugyanabban a formában kell helyreállítani, mert a templom, amely még II. József türelmi rendelete előtt, 1774—i*i között épült, műemlék jellegű. A gyülekezet — átérezve a végrehajtandó munka fonttosságát —. lelkészének, Baranyai ■ Tamásnak irányításával szívvel-lélekkel nekifeszül e minden erejüket igénybevevő feladat elvégzésének. KÖRUTAM UTOLSÓ ÁLLOMÁSA ASZÓD VOLT. Ide azért .mentem, mert aszódi templomunk is műemlék templom, és tudtam azt. hogy évek óta folyik a templom csodálatosan szép és értékes barokk stílusú oltárának restaurálása. Ezt a nagy szakértelmet igénylő munkát az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei végzik. Lebontották az oltár felső harmadát, és egy szoborral együtt elszállították. Jelenleg a vizsgálatok folynak, s a Műemléki Felügyelőség szakemberei keresik azt az anyagot, amivel megtisztíthatják a festett részeket anélkül, hogy a festék is károsodna. A restaurálás költségének y3-át, 250 ezer forintot a gyülekezet teremtett elő, a másik 2/3 részt pedig az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta. A szinte szakkérdésekig menően részletes tájékoztatást Detre János lelkésztől kaptam, aki végül beszélt arról, hogy a restaurálás 1984-ben fejeződik be, s a gyülekezet szeretné 1983-ban a templomot, amely 1719—1722 között épült, kívülről-belülről renoválni. Így készülnének az LVSZ 1984-ben Budapesten tartandó nagygyűlésére. A sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JCL'US 1-TÖL AUGUSZTUS ?1-IG az iratterjesztcs szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1 -tői augusztus 31-ig — a készpénzért törtérő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. ÍME EGY CSOKORRA VALÓ Pest megyei Egyházmegyénk építkező gyülekezeteinek gondjaiból és örömeiből. Jó volt érzékelni a látottakon és hallottakon keresztül a gyülekezeti tagok hitét és egyházszeretetét. tapasztalni az országos egyházi összefogás áldott gyümölcsét, s mindezekben és ezeken felül, Isten egyházát megtartó és erősítő szeretetét. Blatniczky János A mostani alkalommal három nagy vidéki énekkarral ismerkedünk meg. Nem véletlenül kerültek egymás mellé. De nem is csupán azért, mert „nagy” létszámúnak nevezhetjük őket többi énekkarunkhoz képest, hanem több hasonló vonásuk miatt. Mik is hát ezek a „hasonló vonások”? AZ ELSŐ AZ, hogy mindhárom nagy gyülekezetben szolgáló énekkar. Békéscsaba a legnagyobb köztük, utána jön Nyíregyháza, majd Kiskőrös. — Nagy gyülekezetben könnyű összehozni „nagy” énekkart —, mondhatná valaki. Mi ebben a különös?... Ez igaz, de mi nem is a „nagy számok” miatt foglalkozunk velük, hanem azért, mert mindegyik rendszeresen szolgáló, „élő” ének- kai. Kezdjük hát ezzel: Miben áll ez á rendszeres szolgálat? Békéscsaba: Mekis Ádám ny. esperes —, aki hosszú időn át vezette a kórust —, így felel erre: — Saját gyülekezetünkben szolgálunk az istentiszteleteken, továbbá zenés áhítatokon. Más gyülekezetekben is voltak szolgálataink: Gerendáson, Nagy tárcsán, Mezőberény I. kerületben, Tótkomlóson stb. Nyíregyházán hasonló a helyzet. A saját gyülekezetben végÉnekkaraink életéből Békéscsaba, Nyíregyháza, Kiskőrös zett istentiszteleti és zenés áhítat mellett gyakran mennek kisebb gyülekezetekbe is. 1963-ban megindult a rendszeres szolgálat Borbányán, Nyírszöllősön, Nagy- kállóban, sőt néhány tanyán is. Ifj. Nagyváti Pál karvezető említi, hogy évi 75-78 próba mellett 20-25 szolgálatuk is van. Kiskőrösre nézve adjuk át a szót Ponicsán Imre igazgatólelkésznek: — A téli időben csaknem minden vasárnap szolgái az énekkar. Nagy ünnepeken rendszeresen. sőt akkor zenekar is! Volt már testvéri találkozónk: a helyi baptista énekkar és az al- bertirsai énekkar „vetélkedett” a mi énekkarunkkal. Vidéken is gyakran szolgálunk. A FENTI VÁLASZOKBÓL LÁTHATÓ egy másik közös vonás: mindhárom kórus „mozgó” szolgálatot is végez. De vannak eltérő vonások is. Ezt főleg akkor látjuk, ha a megalakulásra, vagy az énekkar eddigi történetére tekintünk. Vegyük most ezeket a mozzanatokat. A békéscsabai énekkar 1946 őszén alakult. Ebben az évben ui. a gyülekezet vendégül látta a budapesti Luthere niát és annak utóhatásaként alakult meg a békéscsabai evangélikus vegyes kar mintegy 80-as létszámmal. Lám ilyen is van: egyik énekkar „beindítja” a másikat. De azt is megtudjuk .Mekis Adám szavaiból, hogy már előzőleg is voltak alkalmi egyházi énekkarok. Többek között említsük meg Linder László munkáját, aki az első világháború után hozott össze elég színvonalas énekkart. A nyíregyházi kórus 1918-ban alakult. Krecsák László keze alatt a 30-as, 40-es években sok sikeres szolgálatuk volt. Nagyváti Pál jelentése kitér Gáncs Aladár 26 éves szolgálatára is. A rendszeres helyi szolgálatokon túl munkájuk kiterjedt a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegyére. sőt azon túl is. (Debrecen, Kölese, Kisvárda, Komádi, Miskolc. Diósgyőr). A mai kórus valamivel kisebb létszámmal ugyan, de múltjához méltóan szolgál tovább. Biztató jel, hogy a nagy karon belül kamarakórus is működik.' A kiskőrösi kórus 1920-ban alakult, — mondja Ponicsán Imre. A mindenkori kántorok egyike vezette. A jelenlegi vegyes kar 65 tagú. Zömmel a mezőgazdaságban dolgozó egyének. Nagyra becsülendő, hogy esténként fáradtan is, de lelkesen járnak a próbákra. Az életkor 20 és 70 között változik. HADD TEGYÜK MÉG HOZZÁ, hogy a három kórus kölcsönösen meglátogatta már egymást. Együtt szolgáltak, illetve meghallgatták a vendégénekkart. Személyes hittestvéri kapcsolatok kialakulására éppúgy jó az ilyen alkalom, mint tapasztalat- cserére, szakmai beszélgetésre. Érdekes megfigyelni a kórusmunka közösségformáló erejét. A kórus tagjai átélik, hogyan válik egy családdá az együttes: az újszülött unoka keresztelője, egy „énekkaros” esküvő csak úgy ösz- szekapcsolja őket, mint egy .kórustag betegágya, vagy‘netán koporsója. Sőt! A nyíregyházi énekkar minden évben meglátogatja, halottak napján az elhunvt énekkarosok sírját. Közel 20 sírhoz mennek- el. Egy ilyen temetőjárás alkalmával hangzott el egyik tag mély értelmű megállapítása: — „A mi énekkarunkba csak belépni lehet, — innen nincs kilépés ...” íme, így él a hitbeli összetartozás tudata a síron túl is a kórus tagjaiban. SAJNOS NEM TÉRHETÜNK KI a három kórus sokszínű munkájának minden részletére. De említsük meg, hogy Békéscsabán, Mekis Ádám igen szép és eredményes karvezetői tevékenysége után Győri János Sámuel vette át a munkát, aki a felnőtténekkar mellett kamarakórust és zenekart is szervézett és saját szerzeményei is állandóan szerepeltek a kórus műsorán. A gyülekezeti élet velejárója, sőt természetes gyümölcse az élő és szolgáló énekkar. Ezt igazolja három nagy vidéki énekkarunk sokszínű és gazdag szolgálata is. örülünk, hogy belepillanthattunk munkájukba és felfedezhettük benne a gyülekezet életének biztató jeleit. Gáncs Aladár
