Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-25 / 4. szám

*

Újévi köszöntés a Déli Egyházkerületben

A Pesti Egyházmegye helyzeti előnye az, hogy elsőnek köszöntheti az egyházkerület püspökét, dr. Káldy Zoltánt — mondotta Virágh Gyula esperes, amikor az év első istentisztelete után a kötünk — ahogy érré az év első napjának alapigeje is emlékezteit — az ige, maga Jézus Krisztus és az a hit, amely belőle fakad. Utalt az esperes itt dr. Káldy Zoltán püspöknek az egyház- kerület közgyűlésén elhangzott jelentésének különösen is arra a részére, amely az evangéliumról, szerétéiről, közösségről, diakóniá- ról szólt. (E címen adtunk híradást lapunkban is a Déli Egyházkerület közgyűléséről.) — Azt kérte Virágh Gyula esperes a püspöktől, hogy ebbe az irányba ébressze tovább a lelket a gyülekezetekben, lelkészekben, egyházi tisztségviselőkben.

Dr. Nagy Gyula teológiai tanár, egyházkerületi főjegyző értékelte ezt követőleg egyházunk és személy szerint dr. Káldy Zoltán püspök nemzetközi szolgálatát három területen vizsgálgyelmet arra, hogy az ige eredeti értelme szerint, az egyház szolgálata nem merülhet ki valamiféle jótékonykodásban, hanem a jónak szüntelen cselekvésére és a közösségvállalásra ösztönöz. Az elmúlt év eseményei közül ez alkalommal is külön kiemelt néhányat összefüggésbe hozva azokat közvetlenül a gyülekezetek életével. Így a szórványévvel kapcsolatban szólt arról a tapasztalatál ól, hogy vidéken — úgy tűnik — jobb eredményeket értek el, mint a fővárosban. Noha itt is, pl. a Deák téri és más gyülekezetekben is a presbiterek segítségével • sikerült pontosabb adatokhoz jutni a gyülekezet lélekszámút illetően. Még mindig sok evangélikus rejtőzhetik a függőleges szórványokban — mondotta a püspök és buzdította a gyülekezeti tisztségviselőket,

Dr. Káldy Zoltán püspök válaszol a köszöntésekre

zeli gyülekezetekből egybesereg- lettek: lelkészek, gyülekezeti felügyelők és presbiterek a Déli Egyházkerület püspöki hivatalába.

Két irányból is gazdagodott a mostani együttlétünk — mondotta az esperes lapunk munkatársának adott tájékoztatójában. Mivel a közelmúltban az egyház- kerület lelkészi főjegyzővé, aki e tisztségénél fogva a püspök helyettese. dr. Nagy Gyula teológiai tanárt választotta — úgy éreztük, hogy közelebb került az Akadémia az egyházkerülethez és ezt ezen az együttléten is tapasztalhattuk. A gazdagodás másik jele volt az a kedves szerb rf, ami, éppen Veronika lányomnak jutott osztályrészül, hogy köszöntő szólóénekével behozhatta az ifjúság hangját az ünnepi alkalomra. S mi most különösen is fontosnak tartjuk gyülekezeteink életében az ifjúság közötti szolgálat felfrissülését.

Az esperes az egyházmegyén túl, a Déli Egyházkerület gyülekezeteinek, lelkészeinek, tisztségviselőinek köszönetét is tolmácsolta dr. Káldy Zoltán püspöknek az egyházkerületben és országos szinten, közvetlenül a gyülekezetekben is végzett sokirányú tevékenységéért és segítDénes György:

Vasból öntöttük istenünket

Elnyeli a könyv a világot, elfújja az esteli békét, meghasad a föld alattunk, szólít az örök sötétség.

Nem mi győztünk a pusztuláson, a pusztulás szívta ki vérünk, ő volt a halál lobogója, ö volt mindig a vezérünk.

Vasból öntöttük istenünket csoda kellett nekünk a vasból, lesöpri ökle a napot, most már egyedül ő parancsol.

A földgolyót markába kapja, összeroppannak a hegyek, a tenger vértől gőzölög.

Elönt mindent a gyűlölet.

(Megjelent a költő,

FENYÉREN BORÓKA című kötetében — 1919-ben)

TÖBB ELKÖTELEZETTSÉGET AZ ÖKUMENÉBEN

Dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár, püspökhelyettes köszönti dr. Káldy Zoltán püspököt

ségéért, amiből sok áldás fakadt. A múltra nézve megállapíthatjuk, hogy szorgalmas munka folyt az egyházkerületben. Ugyanakkor ez az alkalom az önvizsgálatra is késztet. Többek között olyan vonatkozásokban is, hogy vajon sok esetben nem épí- tettünk-e túlságosan az anyagiakra, a gyülekezeti lélekszámra s hogy adott esetekben ezek változásai nem hoztak-e csalódást. Pedig számunkra változatlanul az' egyetlen alap, amire épitheAz egyház fokozott elkötelezettségét sürgette dr. Ulrich Brecker professzor, az Egyházak Világtanácsa munkatársa, Nürn- bergben 1980 november végén tartott előadásában. Éppen az európai egyházaknak nemcsak az Egyházak Világtanácsa háztartásának anyagi fedezetét kellene továbbra is biztosítani, hanem teológiai hozzájárulást is fokozottabb mértékben kellene nyújtaniuk, nem annyira a végiggondolt, mint inkább a megélt hit formájában. Becker professzor megemlítette, hogy az Egyházak Világtanácsát a nyugati egyházak az elmúlt években élesebben és alapvetőbben bírálták, részben az antirasszizmus program külön alapja, részben pedig jelenlegi általános iránya miatt.

Megalakulása idején, 1948-ban, az Egyházak Világtanácsa tagegyházak négyötöde európai volt, — ma azonban ä 299 tagegyháznak

több mint fele a harmadik világból való: „Minél ökumenikusabb lett az Egyházak Világtanácsa, annál erősebbek az ellentétei.” A mai világnak „különféle arculatai” vannak, és ezt sokan figyelmen kívül hagyják. Miközben az ifjú egyházak kezdenek a saját lábukra állni és népükkel együtt küzdenek a szabadságért és a gazdasági függetlenségért, a régi európai egyházak ismét felismerik történelmi sajátosságukat: „Ahol egyesek erőszakmentességről és békéről beszélnek, mások az erőszakos elnyomás alól való felszabadulást emlegetik.” Becker sajnálkozását fejezte ki, hogy az európai és így a nyugatnémet egyházak túl keveset gondolkodnak saját helyzetükről. Minden gyülekezetnek fel kellene ismernie, mit jelent a szegénység a világban és mit jelent a szegényekkel való szolidalitás.

Evangélikus püspök részvétele a madridi koherencián

A Kelet és Nyugat ellentéteiről szóló hírek áradatéban gyakran megfeledkeznek arról, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia madridi tanácskozásán sikerült haladást elérni — mondotta dr. David Preus, az Amerikai Lutheránus Egyház vezető püspöke a Lutheránus Világszövetség információs lapja szerkesztőjével folytatott telefonbeszélgetésében december közepén. David Preus püspök az Egyesült Államok hivatalos küldöttségének tanácsadójaként vett részt a tanácskozáson és újra jelen lesz, amikor a konferencia január 27-én folytatja munkáját. így, a Vatikán küldöttségén kívül, Preus püspök volt az egyetlen egyházi személy Madridban.

Telefonon adott nyilatkozatában Dávid Preus így értékelte a konferenciát: „A találkozó valódi értéke az a tény, hogy Kelet és Nyugat párbeszédet folytatnak egymással a nemzetközi határokon keresztül.”

A találkozó befejezése előtt egy héttel a püspök kifogásolta, hogy a sajtó híradásai megfeledkeztek a technológiai csere és a kereskedelem-növelés kérdésében elért eredményekről. Bírálta elsősorban az amerikai sajtót, mely úgy ismertette az emberi jogok ügyét, hogy más kérdéseket teljesen figyelmen kívül hagyott. A technológiái és kereskedelmi előrehaladás mellett az amerikai püspök eredményként szólt a bizalomépítést szolgáló lépések dolgában elértekről (csapatmozdulatok ellenőrzése), a családegyesítés kérdéséről, a Keleten élő zsidók esetleges kivándorlásának megkönnyítéséről, valamint a könyvek, művészek és előadó- művészek cseréjéről. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy az eredmények ellenére a konferencia stílusát a heves viták jellemzik.

David Preus, aki a Lutheránus Világszövetségnek álelnöké és az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának tagja, elmondta még, hogy madridi beszélgetései nyomán „az áz érzésem, hogy a keleti országokban könnyítettek a vallásgyakorlat lehetőségein, amennyiben az emberek készek tiszteletben tartani a határait annak a szabadságnak, mely ténylegesen megvan” ezekben az országokban. Véleménye szerint a vitára többek között az is alapot

ad, hogy a vallásszabadság fogalma nem azonos Keleten és Nyugaton. A püspök szerint különbség van az. egyes szocialista országok között is a vallásszabadság értelmezésében és a kormányok természetesen betartják törvényeiket.

A püspök elmondotta, hogy részt vett az amerikai küldöttség napi összejövetelein, véleményezte a konferencia elé terjesztett gmerikai dokumentumokat és konkrét családegyesítési kéréseket juttatott el kelet-európai küldöttekhez. Mint említette, arra is törekedett, hogy teológiai távlatot adjon az emberi jogok kérdéséről folytatott vitához.

Preus püspök hangsúlyozta, hogy a konferencia semmiképpen sem tekinthető az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió párbeszédének. „Még olyan kis országoknak is, mint Lichtenstein és Luxemburg, megvan a mondanivalójuk” a helsinki záróokmányt aláíró többi állam képviselőjével együtt.

A ■ konferencián részt vevők között egyetértés van abban, hogy a beszélgetés folyamatát fenn kell tartani. „Sokkal fontosabb ez, semhogy meghiúsuljon.”

*

Pár a Lutheránus Világszövetség hírszolgálata, ahonnan a fenti híradást vettük, nem közölte David Preus püspök nyilatkozatának szó szerinti szövegét, figyelemreméltónak találjuk az elhangzottakat. Üdvözölni lehet, ha egy amerikai egyházi személyiség, aki kormánya bizalmát is élvezi, vádaskodás nélkül tárgyilagos képet igyekszik rajzolni. Amikor sokan csak a sikertelen erőfeszítéseket., vagy a nemzetközi helyzetnek csak éleződését látják, akkor hálásak lehetünk olyan szavakért, melyek számon- tartják az eredményeket is. Lehet, hogy némely szavával vagy kijelentésével nem értünk egyet vagy kissé „érdesnek” tartjuk, ha nem így lenne, nem lenne szükség az európai államok tanácskozásaira. Viszont hálásak vagyunk a szavaiban kifejezésre jutó reménységért és bizakodásért: a párbeszédnek, a bizalom- építésnek lehetnek gyümölcsei.

Tervszerűen és reménységgel

Az Országos Elnökség újévi köszöntése

(Folytatás az 1. oldalról)

A harmadik: a közösség mun- kálása, amelyrpl részletesebben is szóltam az országos püspöki jelentésben.

Csak tételesen tudjuk felsorolni azt a sokrétű feladatot és lehetőséget, amelyekről részben már korábban is szó volt, másrészt ezen az együttléten került első ízben a megvalósítandó feladatok sorába.

Előttünk áll

Az új országos énekeskönyv kiadása — Luther születésnapjának nemzetközi szintű programjához való hozzájárulásunk — Az LVSZ VII. Nagygyűlése — Az új lelkészi munkastílus kialakítása

— Az új Agenda megszerkesztése — Az új Konfirmációi Káté kidolgozása — Az egyházkormányzás struktúrájának felülvizsgálata — A sajtószolgálatunkon belül több feladat között, a kommentársorozatunk kibővítése

— Kapcsolódásunk az ENSZ által szervezett „fogyatékosok éve” programhoz — Finn—magyar— észt egyházi találkozó --- Kapcsolataink erősítése a LVSZ elnökségével és más nemzetközi egyházi szervekkel, pl. a Gustav Adolf Egyesülettel — Hazai vonatkozásban ezen túl: á Türelmi rendelet évfordulójának, és a

soproni országgyűlésnek a megünneplése, és számos más időszerű ügy.

Megjegyzések

E sorok írója, mint a Magyar- országi Evangélikus Egyház egyik tagja, a szocialista Magyarországban szolgáló evangélikus lelkészek egyike, és az egyházi sajtószolgálat egyik munkása, egyetértek azzal, hogy nagy szolgálati lehetőségeink vannak újabbkori egyházi életünk most ívelő szakaszában, az egyházért, népért és világért vállalt elkötelezettségünkben.

Magam is hitet tettem, többször is. munkatársainkkal együtt, hogy a diakóniai teológia kincsére lelt, és a szolgálat útját vállaló egyház törekvéseit minden módon segíteni sajtószolgálatunk legfontosabb feladatának tekintjük. Ezért a fentebb felsorolt közeli és nagyobb távú terveink kidolgozását munkatársaink már megkezdték, és hamarosan jelentkezünk a részletkérdések kidolgozásával is.

Kérjük, és reménységünk is van arra, hogy a nemcsak szű- kebb egyházi köreinket érintő kérdésekkel kapcsolatban javaslatokat. kérdéseket és közvetlen segítséget is kaphat lapunk is, de országos egvházunk elnöksége is az olvasóktól, és azon túl egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk nagy családiától is.

Mezősi György

va a világ keresztyénségének életét, hogy merre tart az ökumené, a Lutheránus Világszövetség és milyen feladatokat vet fel ma a nemzetközi diakónia.

» Dr. teéláj)* ESliáh püspök'at Cft- mutató évi igéjéhez kapcsolta válaszát (Zsid 13, 16). Felhívta a fihogy segítsék a lelkészek szolgálatát a szórványév folytatásában és a gyülekezetek közösséggé kovácsolásában. Ez a közösség nyilvánuljon meg egymás megis- -ípefrés^Beinj -C az- egyháznak való szolgálatban és a közösen végzett szolgálatban.

Virágh Gyula esperes üdvözlő szavai