Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-25 / 4. szám

GYERMEKEKNEK. Ez az én szeretett fiam! Mt 3,13—17 Az elmúlt héten Keresztelő János működését kísértük figye­lemmel. Bizonyára feltűnt szá­motokra, hogy nevének, eredeté­ről nem olvashattatok. A követ­kezőkben megvizsgáljuk Keresz­telő János „foglalkozását”, ami­ből a neve is adódott. Ezután pedig egy „különleges” jelentke­zőt kapunk lencsevégre, aki ke- resztelkedni kívánt Jánosnál. Keresztelő János, amikor a megtérést követelte a bűnök megvallásával, akkor minden bűnbánót meg is keresztelt. Mű­ködése csúcsán tömegesen keres­ték fel az emberek, hogy a János- kerésztségben részesüljenek. En­nek a keresztségnek is a víz volt a látható jele, csak más tartal­mat hordozott, mint a jézusi ren­deltetésű keresztség. Míg Ke­resztelő János „vízkeresztsége” csak átmeneti előkészítő jellegű, addig a Jézus által áthagyomá­nyozott „messiási keresztség” egy életre szóló megjelölést, ki­választást tartalmaz. Ez a ke­resztség az üdvösség lehetőségét is magába foglalja. EGYIK ALKALOMMAL ami­kor Keresztelő János sorozatban keresztelt. Jézus is beállt a ké- resztelésre várók táborába. Ke­resztelő János azonnal felismer­te. hogy Jézus nem más. mint az akinek a az útját készítgette, mint az. akihez emberek töme­gének szívét tisztogatta. Az első megnyilatkozása szabadkozás volt: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” ’ Nem értette, hogy Jézus miért akarja az ő ke­zéből venni a keresztséget. Hi­szen ő mindeddig csak bűnösö­ket keresztelt, olyanokat akik megtérésükkel az erkölcsi tisz­taságot szerették volna megva­lósítani életükben. Jézus pedig — János számára nyilvánvalóan — semmi bűnt nem követelt el, tö­kéletesen tiszta volt, egyértelmű­en Isten aaarata szerint élt. Vé­gül Jézus azzal győzte meg a ké­telkedőt. hogy Isten igazsága kell hogy győzzön inkább, mint emberi elgondolás. Ezután Jézus is belépett a Jordán vizébe, úgy mint egy közönséges bűnös, a tisztító vízre várva. A kereszte­lés után váratlan eseménynek lehettek szemtanúi az ott-tartóz- kodók. Amuldozásuk közepette, a megnyílt égből egy galamb ereszkedett alá, amely Isten Lel­két hordozta, a Szentlelket sze­mélyesítette meg. Amikor a ga­lamb Jézusra szállt, abban a pil­lanatban „hang” hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Is­ten ezzel a kijelentésével minden jelenlevőt felvilágosított arról, hogy áz aki most lépett ki a Jor­dán folyóból, az az Ő Fia. a megígért Messiás. Nem egy egy­szerű bűnös halandó, hanem a világ Megváltója. LÁTHATJUK TEHAT, hogy „vízkeresztség” Jézus esetében, átminősült Szentlélek keresztség- gé. Ez a keresztség az eljövendő Pünkösdre emlékeztet bennünket, amikor is elkezdődött mindenki­re érvényesen a Szentlélek általi keresztség. Isten, amikor kinyilatkoztatta, hogy Jézus az Ö szeretett Fia, akkor jelzést adott arra is, hogy akik benne hisznek majd az idők folyamán, azok is istenfiúságot öli hétnek magukra. A , kereszt- séaben mindannyian Isten gyer­mekei. megszólított fiai vagyunk. Be vajon rólunk is mondhatja-e. kiielentheti-e Isten, bitünk és szeretetünk alánján, hogy gyö­nyörködik bennünk? Laborcziné Sztankó Gyöngyi „SOHA TÖBBÉ HIROSIMÁT ” BUDDHISTA SZERZETESEK D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖKNÉL „No more Hirosima!” feliratú táblával, hangos dobszóval lépett be és távozott öt sárga ruhás ja­pán buddhista szerzetes Üllői úti székházunk kapuján — az arra- járók nagy meglepetésére. A. Ka- vagisi, K. Ojama, S. Nagaze, S. Hauda és T. Kitima 1980. szep­tember 21-én Londonban részt vettek egy úgynevezett Buddhis­ta Világbéke-pagoda felavatásán, amely az első ilyen intézmény Nyugat-Európában. Felekezetűk különösen fontos feladatának te­kinti az atomháború ellen, a bé­ke megőrzéséért folytatott har­cot. Az avatási ünnepség után négy csoport indult a négy égtáj felé. Az öt buddhista szerzetes Franciaországot, Belgiumot, a Német Demokratikus Köztársa­ságot, Lengyelországot, Csehszlo­vákiát, a Szovjetuniót, Romániát, Bulgáriát, Jugoszláviát, Görögor­szágot, Magyarországot, valamint Laoszt és Kambodzsát kereste, il­letve keresi fel. D. dr. Ottlyk Ernő püspök ja­nuár 8-án fogadta a vendégeket, tájékoztatta őket egyházunk éle­téről, és beszélgetést folytatott velük a békéért végzett fárado­zásaink jelentőségéről. Dr. Tóth Károly református püspök, a Ke­resztyén Békekonferencia elnöke, Szakács József, a Szabadegyhá­zak Tanácsának elnöke szintén fogadta őket, és látogatást tet­tek az Országos Béketanácsnál is. „írok nektek, ifjak.. Idő — töltés Nyelvünk néha árulkodóan jelzi — ha jól odafigyelünk — a gondolati tartalmat, az igazi mondanivalót, amit kifejeznie kell. Az „időtöltés” sohasem" munkát jelez, hanem azt a szó­rakozást, kedvtelést, amivel azt az időt töltjük ki, amivel szaba­don rendelkezünk. Máris újabb szóra kell azonban figyelnünk: a szórakozást a két-háromszáz év előtti magyar nyelv még „elszó- ródásnak” nevezte. Magunkat szórjuk szét az időben, vagy az időt, az órákat és perceket szór­juk szét, mint gyermek a kité­pett virágszirmokat? Csak eltölt­jük, elütjük .valamivel az időt, vagy ki is töltjük — értékes tar­talommal? A mulatni kifejezést eredetileg hosszú ú-val írták; múljék az idő, hiszen mit is kez­dünk vele, ha ránk van bízva! Valamivel csak „agyon kell csap­ni az időt” — vagy nem? A SZABADIDŐ — így egybe­írva — ma szinte kulcsfogalom­má vált. Szabadidő-ruházatról beszélünk például. S aki „szabad­ságira megy — jól vagy kevésbé jól megérdemeltre — az olyan napokra készül, amikor azt tehet, amit akar. S a diákszíveket meg­dobogtató, az iskolai táblára be­tűnként — hátulról kezdve — felírt szó, a „vakáció”, az üresség fogalmát rejti: üres papírlap, né­ha egész füzet, azt írunk ró, be­le. amit akarunk. Vagy esetleg csakugyan üresen maradnak ez.ek a lapok? Hiszen szoktunk beszél­ni „üres időtöltés”-ről is, sőt idő- fecsérlésről is. Pedig az idő, mindenképpen drága érték. Isten ajándéka. Min­den napunkra ráillik a közelmúlt egyik magyar filmcíme: „Aján­dék ez a nap!” S kiváltképpen Ezen a héten Máté evangéliu­mának 13. részét olvassuk. Kérdéseink: 1. A magvetőről szóló példá­zatban, a magvető az igehirde­tőket, a különböző talaj pedig az igehallgatókat példázza. Mit üzen Jézus a példázatban az igehirde­tőknek és az igehallgatóknak? 2. Véleményetek szerint mi a konkolyról szóló példázat fő üze­nete? 3. A szántóföldben elrejtett kincsről szóló példázat szerint, Isten országának kincsét keresés azokra a napokra, amikkel való­ban szabadon rendelkezhetünk. Elperegnek e ujjaink között, mint a Balaton-part homokja, vagy marad is valami belőlük. Valami, ami draga emlékké lesz, ami gaz­dagabbá teszi az életünket. S azokét is. akikkel együtt tölthet­tük. „Kikapcsolódósunk” — kulcsszó ez is — csak tétlen lus­tálkodás —, aminek persze néha szintén van jogosultsága — vagy „aktív pihenés”. Mondd meg, van-e hobbid (kedvtelésed), s mi az, s megmondom ki vagy. MA EGYRE TÖBB A SZABAD 1DÖ, a szabad szombatok, hétvé­gék, úgy tűnik, néha gonddá — mily visszás furcsaság! — kérdés­sé válnak: mit kezdjünk velük? Hadd hívjuk fel most — a tel­jesség igénye riélkül — néhány szempontra a figyelmet. 1. A CSALÁD. A család persze nem hobbi, a családi élet nem kedvtelés. Kétségtelen azonban, hogy sokszor hajszás munkanap­jainkban a család alig-alig van együtt. Az otthon néha csak át­szállóhely, két utazás között s amikor az egyik családtag jön, a másik már megy is. Ezért a sza­badnapok az együttlét, az együttélés drága alkalmai lehet­nének, Ilyenkor van időnk egy­más számára — kellene, hogy legyen. Ismerjük egyáltalában egymást mi, akik egy fedél alatt lakunk? Szóból ért az ember, ilyenkor kellene — mert lehetne —, hogy beszélgessünk, próbál­juk megérteni egymást. Hiszen erre a megértésre olyan égető szüksége van mindannyiunknak! S az asztalközösség — bibliai kulcsfogalom! — szinte egyre in­kább csak vasárnaponként, a sza­bad időben valósítható meg. nélkül, az igazgyöngyről szóló példázat szerint pedig szorgos ke­resés utón találják meg. Mond­jatok a Bibliából egy példát az első, és egyet a második esetre! 4. Melyik előző példázat üze­netéhez hasonló a tengerbe ki­vetett kerítőháló példázatának az üzenete? Válaszaitokat február 3-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége; Budapest, Puskin u. 12. 1088. A januári rajzok beküldéséről se feledkezzetek meg! Együtt töltött vakációk, vasárna­pi-ünnepi ebédek, szüleimmel, majd családommal, gyermekeim­mel, feledhetetlen, drága kincsek. 2. TUDUNK-E EGYÜTT JÁT­SZANI? Nemcsak gyermekek egymással, de fiatalok s felnőt­tek is. A játék mindig társasjá­ték, asztal mellett, kertben, ré­ten, vízparton. Itt feloldódhatnak a sokat emlegetett nemzedéki fe­szültségek. Az ember, minden életkorban, szeret játszani, homo ludens, játékos kedvű ember, val­lotta Huizinga. A játék felszaba­dít, „önfeledtén játszunk” — is­mét árulkodó a szó, de jó érte­lemben Láttam már felnőtteket önfeledten s lelkesen — harag- szomrádot játszani. 3. A KÖNYV. A könyv a leg­jobb barát, ez a mondás nagy igazság. Minden könyvnek, per­sze az igaziaknak csak, lelke van. Rabul eit s elbűvöl az író. akinek megadatott, hogy a művészet fo­kán kifejezze azt, ami sejtéskent s vágyként ott él mindannyiunk lelkében. A könyvek által örök útitársainkká válhatnak a nagy szellemek (Mereskovszkij) s ma­gukkal visznek varázslatos tá­jakra. Aki unatkozik, amikor pe­dig olvashatna — szánalomra méltó. Mennyi jó könyv van s úgy érezzük: rövid az élet, hogy mindet elolvassuk. 4. A GYÜLEKEZET. A hivő ember nem élhet robinzonként, magányosan. Keresi az együttlét alkalmait. A vasárnapi istentisz­telet, a templomozás, mint ele­ink mondották, ennek bizonyára leghagyományosabb alkalma. Semmiképpen nem egyetlen azonban. Élő gyülekezet keresi és kialakítja egyes csoportjainak s így a fiataloknak is az együttlét különféle alkalmait. Akkor jók ezek, ha elmondhatjuk: jól érez­zük magunkat így együtt, hiány­zik ez a közösség, örülünk ha ta­lálkozhatunk. 5. A BARÁTOK. Az ifjúkor a barátságok kora, így kellene leg­alábbis ennek, lenni. Életre szóló barátságok szövődhetnek, életre halálra szóló véd- és dacszövetsé­gek, persze jó értelemben. Dávid és Jónathán az örök bibliai pél­dakép. A barátság nem cimbora- ság, nem galeri, a baráti kör nem kompánia. A baráti együttlét, ha igazi, felüdít s ösztönöz, gazda­gít s nemesít. Szellemi pezsgő­fürdő — „Pattan a víg éle ám sebe nem fáj ...” A társas együtt- léthez persze idő kell, szabad idő — de hiszen erről beszéltünk ele- jitől fogva. KIÉ AZ IDŐ, A SZABAD IDŐNK IS? Ügy kapjuk ajándék­ba. Időt „csinálni” nem lehet, életünk ideje Isten kezében, jó helyen van. Csak élni kell vele — és nem visszaélni. De ez már más téma. Groó Gyula EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TANÁCS Stockholmban (Svédország), ja- Tibor, a Keresztyén Békekonfe- nuár 14—20-ig tartotta ülését az rencla prágai irodájának igazga- Europai Ökumenikus If.iusagi Ta- . . , ...... nács végrehajtó bizottsága, mely- tola’ akl egyhazunk részéről tag­nek ülésén részt vett dr. Görög ja a végrehajtó bizottságnak. Olvassuk együtt a Bibliát 17. Bensőséges ünnepe volt a száki és a szendi gyülekezetnek az el­múlt év végén. A szeretet együtt­érzésével készülődtek lelkészek és hívek más gyülekezetekből is, a két ünnepi alkalomra. DÉLELŐTT A SZÁKI gyüleke­zet templomában volt az iktatási istentisztelet. Az oltár előtt íel- készházaspár állt: Balogh And­rás, és felesége Szemerei Mária. Az evangélium szavaira gondol­tam: Elküldte őket kettőnként... Ott álltak a szolgálat felelőssé­gével és reménységével. Először a lelkészi szolgálatra való elhí­vást hallották meg. így kerültek a Teológia A.kadémiára. aztán út­jaik találkoztak, és a házasság­ban, mint segítőtársak indultak a családi élet útjára, most pedig a gyülekezetek szolgálatában mint munkatársak szolgálnak együtt. Iktató beszédét dr. Nagy István esperes Jn 21,15—17 alapján tar­totta. „.. . és megkérdezte Jézus Pétért: Simon Jóna fia, sze­retsz-e engem ?” Gyülekezeti munkát végezni. Jézus Krisztust szolgálni csak úgy lehet, ha a hit alázatával és meggyőződésével igennel tud valaki válaszolni. Er­re a kérdésre most is személye­Lclkésziktatás a száki és a szemű gyülekezetben sen kell felelni. Ha hittel mond­játok: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek té­ged” — akkor hangzik a küldés: Legeltesd az én juhaimat! Ez a szeretet vezessen titeket minden-^ kihez. Így lehet a gyülekezetét szeretettel pásztorolni. AZ IKTATÁST KÖVETŐEN Balogh Andrásné hirdette Isten igéjét, 1 Jn 5,4—5 alapján: „Ki az aki legyőzi a világot, ha nem az aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.” Szavaiból a reménység csendült ki, mivel arról a Jézus­ról szólt, aki győzött a bűn és ha­lál felett. így is fogalmazta meg igehirdetésének és szolgálatának mindenkori alaphangját: Szeret­nék mindig a „Küldőről” bizony­ságot tenni, és evangéliumot hir­detni. — Amit mondott Jézus­ról, és a hit győzelméről, azt mind áthatotta az a szeretet, amely mindig erőt ad. testileg vagy lelkileg lebénultakban is reménységet gyújt. Szavai lelke­sítették a gyülekezetét Jézus szolgálatára, a szeretet egyetér­tésében. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen az egyházmegye espe­rese meleg szeretettel köszöntötte a gyülekezetét és a lelkészházas­párt a gyülekezetek és lelkészek nevében is. Köszöntés hangzott el dr. Szelényi Gusztáv egyház- megyei felügyelő, Reuss András külügyi titkár, Táborszky László békéscsabai lelkész részéről. A gyülekezet köszöntését Valkó László felügyelő, az ifjúságét Valkó Edina szólaltatta meg. Az egyházmegye esperese egy­úttal megköszönte Csonka Albert nyugalomba vonult száki lel­késznek — távollétében is — eddigi szolgálatait. A gyülekezeti teremben „asz­talközösségben” is testvéri sze­retettél lehettünk együtt. Ott köszöntötte az új lelkészházas­párt a Szák Község Tanács V. B. elnökhelyettese. DÉLUTÁN 2-KOR SZENDÉN szólaltak meg a harangok, hogy az ünnepi istentiszteletre hívo­gassanak mindenkit. A lelkész­házaspár ugyanis mindkét gyüle­kezetnek : a száki és a szendi ■ gyülekezetnek a lelkészei lesz­nek. Bízunk abban, hogy az ő szeretetük is osztatlan lesz mind­két gyülekezet felé, és a gyüle­kezetek szeretete és bizalma is egységesen veszi ókét körül. Nem most kezdték szolgálatu­kat ezen a helyen. Szendén már közel két éve, mint kihelyezett segédleikészek végezték a mun­kát. Most így állottak ott az ol­tár előtt mindketten. Az egyházmegye esperese 1 Pt 4,7—11 alapján mutatott rá a szolgálatukra Abban a korban hirdetik Isten igéjét, • amelyben Isten országa a Jézus Krisztus­ban eljött közénk. „Mindennek a vége pedig közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” Isten országa evangéliumát hirdessék. S ha előbb a szolgálat alapját a Jézus iránti szeretetben foglalta össze az igehirdetés, most az imádság­ra helyezte a hangsúlyt. Hisz az imádság az Istennel való beszél­getés Ügy végezzék lelkészi szolgálatukat, hogy örömeiket és gondjaikat vigyék az elé a Jézus elé, aki mindenkor erőt ad. Balogh András lelkész a vá­lasztott alapigében, Fii 1,9-ben úgy éreztük, folytatta az imád­sággal kapcsolatos üzenetet: „Imádkozom azért, hogy a sze­retet egyre jobban gazdagodjék bennetek, ismerettel és igazi megértéssel.” Imádság a szolgálat áldásáért, és a gyülekezet min­den tagjáért. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen hangzottak el itt is, az esperes, gyülekezetek és lelkészek köszöntései. Köszöntést mondott Magyar László a gyülekezet volt lelkésze, Ittzés Gábor komáromi lelkész, Táborszky László békés­csabai lelkész, Maller Kálmán szendi, és Borsos Sándor császári református lelkészek. Dr. Szelényi Gusztáv, aki a gyülekezet felü­gyelője is. meghatottan állt kö­szöntésével a gyülekezet előtt. Fia, Szelényi Zoltán 17 évvel ezelőtt szolgált itt — sajnos csak rövid ideig — mert az Ür az életből fia­talon hazahívta örök országába. A gyülekezet köszöntését Pin­tér László gondnok mondta el. A falu vezetőségének köszöntése pedig a közgyűlés utáni mesteri- tett asztalnál hangzott Müller Gyula tanácselnök részéről. Varga György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents