Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-26 / 30. szám

Jelen és- múlt egészséges kapcsolatáról

A soproni országgyűlés 300. évfordulója

A múltra való visszatekintés mélyen bibliai gondolat és parancs. Tudjuk, hogy a visszapillantás kísértésekkel is jár. Az egyik, a történeti perspektíva nélküli, mely azt tűzi ki célul, hogy vágjuk el a múlthoz kapcsolódó gyökérszálakat, megfeledkezve arról, hogy voltak elődök és lesznek utódok. Megszegényedett, megfakult és elhaló kegyesség ez. A másik kísértés az, amikor a jelen elől a múltba menekülünk, elutasítva a ma tennivalóit.

Ami június 13-án és 14-én a soproni gyülekezetben történt, arról ad jelzést, hogy lehet egészséges kapcsolat a jelen és a múlt között.

A GYÜLEKEZET FELÚJÍTOTT TEMETŐKÁPOLNÁJÁNAK felszentelésével kezdődött, melynek Szolgálatát dr. Ottlyk Ernő püspök végezte Jn 11, 21—27 alapján. Kiemelte: ritka országunkban

evangélikus temetőkápolna megújítása. A temető az elhunytak iránti tiszteletnek, emlékezésnek a helye, kápolnájával együtt. Az evangélikus temetőt az különbözteti meg más temetőktől, ami & bejáratánál olvasható: Feltámadunk! A mai Mártákat is megszólítja Jézus: hiszed-e ezt? Jézus magához öleli a benne vetett hitben elhunytakat. Ö az összekötő kapocs élők és elhunytak között. A püspök német nyelven is összefoglalta a halál felett diadalmat aratott Krisztus evangéliumát és végül megköszönve a pénzbeli adományokat (65 ezer Ft), áz önkéntes munkát és a szakemberek gyors és jó munkáját, felcsendült á gyülekezet ajkán: „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!... ” Ezt követőleg virágcsokrot helyeztek el a gyülekezet volt lelkészei és áz égykori Teológiai Fakultás profeszörai sírján. A kegyelet és tisztelet virágait a gyülekezet presbiterei helyezték el. Az emlékezés'és a hála néma csendben, majd szavakban kapcsolta össze á jelen gyülekezetét, volt tanítvá- hyokat az előrement lelkipásztorokkal, professzorokkal, ezen a verőfényes nyári délutánon.

MÁSNAP, SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN folytatódott a gyülekezet templomában az ünnepi sorozat, melyen a szolgálatokat ugyancsak az egyházkerület püspöke végezte. A 8 órai isten- tisztelet igehirdetésében az újonnan, a felülről való születés lehetőségét és szükségességét az újrakezdésben aktulizálta, melynek területe a gyülekezet, család és emberek közösségé (Jn 3, 1—7). Majd a német istentiszteleten a szolgálatába belefáradt és barlangjából újra elindított Illés példáján keresztül a gyülekezet elé állt az üzenet: nem lehet csüggedten elrejtőzni, elmenekülni a szolgálat élői, türelmetlenül lemondani emberekről, mert az élet értelme: szolgálat! (I Kir 19,9—15). A 10 órai istentiszteleten kibontakozott a Szentháromság titka a hittapasz- talát oldaláról és egészen személyessé vált ebben a kérdésben: Ki az én istenem? Atyám, kinek sze- rétete belé van építve testembe és akinek az egész emberiség a szí- Veszeretétének a tárgya. Isten: Jézus, aki szolidáris minden em- berrei és ézért küld: menjetek! A mi Istenünk: Szentlélek, aki a megújítás csodáját végzi (Mt 28, 19—20).,

Délután 4 Órakor kezdődött a soproni Országgyűlés 300. évfordulója alkalmából az a közös református és evangélikus ünnepély templomunkban, melynek hatósugarában olyan gyülekezet volt együtt, nemcsak számban, hanem összetételében, melyre sokáig fogunk emlékezni. Ko- vách Attila református püspök lépett a szószékre és a 105. zsoltár 1—11. versei alapján Isten szeretetének csodájáról szólt. Hangsúlyozta, hogy a múltra való visszatekintés értelme: Isten hűségét mélyebben megismerteti. A mostani évfordulóra visszatekintés fájdalmas időkbe vezet. Dé a cél nem sebek felszakítása, feszültségek szítása, hanem mai szolgálatunk számára Isten hűségének mélyebb felismerése. Urunk műve volt, hogy őseink ragaszkodtak az újra felfedezett evangéliumhoz. Másik műve, hogy egy- gyé tette az egyházat a néppel, azonosult vele. A harmadik: egymáshoz közeledett a reformáció két ágazata a magyar földön, mert ráébredtek, hogy sorsközösségben

A megújított műemlék parókia

élnek. Jobban kellene élni az áldott örökségbői, mert a múltra tekintő a jelenben örvendező hálával él és tanúvá lesz: szóval, de méginkább életével.

Ezután a Soproni evangélikus énekkar két énekszámával az Istenre hagyatkozást és az örvendező hálát húzta alá.

Á Stuttgart melletti Urachban (NSZK) július 17-től 31-ig nemzetközi ifjúsági konzultációt szervezett a Lutheránus Világszövetség. A világ mindén részéből azért Hívtak még ifjúsági képviselőket, hogy a fiataloknak a Lutheránus Világszövetség életében és munkájában való részvételéről tárgyaljanak, különös tekinOttlyk Ernő püspök előadásában elemezte az 1681-ben tartott soproni országgyűléssel kapcsolatos történeti eseményeket, előzményeit és utórezgéseit. Kiemelté, hogy hazai protestáns egyházaink egyek voltak népünk felemelkedésével és vereségeivel is. Felsorakoztatta a fájdalmas előzményeket: a pozsonyi protestánsok elleni hajsza, mert templomot építettek . . . Lőcsén összefogják a Habs- burg-ellenességgel vádlottakat. .. Lipót felfüggeszti a magyar alkotmányt. Elénk idézte a gályarabok vértanúságig menő hűségét, Thököly hazafias mozgalmát. melyet lelkészeink is támogattak. Ilyen előzmények után hívta össze I. Lipót Sopronban az országgyűlést, amely az üldözéshez képest ugyan jelentős eredményt hozott, de a 800 elvett templomból csak azok kerülhettek visza. melyeket a római katolikusok még nem szenteltek fel, noha világos, hogy az elvétellel együtt járt a felszentelés is. A protestánsok csak az artikuláris helyekén kaptak életteret. Nálunk még ísy is kedvezőbb volt egyházaink helyzete, mint Ausztriában, ahol sokáig nem működhettek, csak a Türelmi Rendelettől kezdődőén. Ma. 300 év után, Istennek adunk hálát a fejlődés hatalmas ívéért, hogy Sopronban és egész hazánkban szabadon gvakorolhatjuk vallásunkat — fejezte be a püspök nagy figyelemmel kísért előadását.

HANGULATOS SZÍNFOLTJA VOLT AZ ÜNNEPÉLYNEK a győri református kamarazenekar szolgálata. Ezt követté Csizmádiá Károly .református esperes iméd- -sása. végül Bárány Gyula esnéres mondott zárszót. Szimon János

tettel az 1984-ben Budapesten sorra kerülő VII. nagygyűlésre. A részvevők alkalmat kaptak árrá it, hogy á Némát Szövétségi Köztársaságban folyó egyházi if* júsági munkával ismerkedjenék.

A konzultációra egyházunk vezetősége Fabiny Tamás teológiai hallgatót küldte ki.

Fodor András:

Idegenből hasa

Idegen völgyek, lejtők meredélyén csattog velem a meglódult vonat.

Villámló fények, árnyak szaggatása robbantja rám az alagútakat.

Ügy vagyok, mint a vesztes hódító,

ki csak azért hajol ki már

az elhanyatló tájra,

hogy amit akkor szerzett magának

mégégyszer Újra lássa.

Mégegyszer átsuhognak rajtam a fénybe zsongó gyönyörű rétek, ,

szénakaszálók illata csapódik, az őszi lombok vörösen égnek.

Mégegyszer visszafordul a tekintet a végtelenbe nyiíaló utakra: meszes csillámú hegyek tarajodnak iszonyú-kék magasba.

Elérhetetlen szépségbe simulnak a földi jók, a tiszta örömök: összefogözó párok andalognak * a sárga bokrok bolyhái között.

Pisztránghalász áll övig csizmásán a kavicságyas folyó sodrában, körötte hűvös ezüstlebegéssel türemlik, zúg a göröngyös áram.

Tárul a tó és ott remeg a tükrén páírányos erdők meleg sűrűsége.

Ragyog a boldog reménytelenség.

Vitorlák tolla imbolyog a szélbe.

És aztán lassan rámdöl az éste.

Már csak az ormok süvege fehérük: a hegyi szálfák színes oldalára az alkony vastag árnyakat sötétít.

Még kilövell a tejüvegü csúcsok mögül a napfény küllősugára, s lehunyódik a csodálkozó szem. fláíorr az éj a vonat ablakára.

Parttalan rengés gyötör az ágyon, nyomasztó képek, álmok szövevényé. Riadt-ügyetlen hirtelen kinézek a ködös égből felszakadt vidékre:

Mezőkön házak!... Ez hát Magyarország! Léckerítések, gyümölcsfák, kertek.

Nyugodt vagyok. Csak itt tudok élni.

Várnak, szeretnek.

(Megjelent a költő: IÍÉLT ÜJRA JEL cintű kötetében 1979-ben)

NEMZETKÖZI EVANGÉLIKUS IFJÚSÁGI KONZULTÁCIÓ

A Lutheránus Világszövetség nagygyűlését előkészítő magyar bizottság szervezete

Május 26-i ülésén az országos közgyűlés által megválasztott előkészítő bizottság áttekintette az 1984. július 22-től augusztus 5-ig tar* tandó budapesti nagygyűlés feladatait és ennek megfelelően albizottságokat alakított, melyekbe még szükség szerint újabb személyeket is bevon. 4

Az előkészítő bizottság elnöke: dr. Káldy Zoltán püspök-elnök.

I. Teológiai bizottság. Elnök: dr. Nagy Gyula. Tagjai: dr. Fabiny Tibor. dr. Groó Gyula. dr. Muntag Andor, D. dr. Proliié Károly, dr. Selmeczi János, dr. Vámos József. Istentisztelet: D. dr. Prőhle Károly.

II. Egyházi szolgálatok bizottsága: Elnök: dr. Hafenscher Károly.

Istentiszteletek, gyülekezeti szolgálatok, megnyitó és záró istentisztelet: D. dr. Ottlyk Ernő, Keveházi László, Szebik Imre, Táborszky László, Tóth-Szöllős Mihály, Trajtler Gábor.

A Magyarországi Evangélikus Egyház bemutatkozik: dr. Hafenscher Károly, dr. Fabiny Tibor, Szirmai Tibor.

Ének, zene, énekkarok: Trajtler Gábor.

III. Technikai bizottság. Elnök: Bolla Árpád.

Szállás, étkezés, fogadás: Reuss András, dr. Inotay Lehel, Muncz Frigyes, Pathó Gyula, dr. Rédey Pálné, dr. Selmeczi János, Szentpé- tery Péter.

Közlekedés, elutazás: dr. Inotay Lehel, Gyarmati István, Köszeghy Tamás, Reuss András, Szirmai Olivér, Szirmai Tibor.

Kultúrprogramok: Szirmai Zoltán, Fabiny Tamás, Papp Ivánná, Talcácsné Kovácsházi Zelma, Veöreös Imre.

Egészségügy: dr. Frenkl Róbert.

Háznagy: Tóth-Szöllős Mihály.

IV. Általános bizottság. Elnök: dr. Karner Ágoston.

Főhatóságok és protokollügyék: dr. Karner Ágoston.

Sajtó, kommunikáció, reklámügyek: Zay László, Mezősi György, dr. Nagy István, dr. Rédey Pál, dr. Vámos József.

Pénzügyek: Szemerei Zoltán.

Énekkaraink életéből

Budapest-Fasor

A DÉL-AFRIKAI EGYHÁZAK TANÁCSÁNAK ÚJ ELNÖKE

A DéLAírikai Egyházak Tanácsa a közelmúltban Johannesburgban tartott Ülésén Peter Storey metodista lelkészt választotta elnökévé. A Tanács 15 millió fehér és feketebőrű keresztyént képvisel. Desmond Tutu továbbra is a szervezet főtitkára, marad.

Megválasztása után Storéy elmondotta, hogy a Dél-Afrikai

Egyházak Tanácsa az egyetlen szervezet, amelyben fehérek és feketék együttműködhetnek és „földrengésjelzőként” reagálhatnak az országban lejátszódó eseményekre. Az igazságosságért és békéért való fáradozásra ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor.

\

Á francia gótika szellemében épült fasori templomunkat méltán tartják az ország legszebb evangélikus templomának. A híres Benczúr oltárkép, a művészi faragású márványoltár és keresztelőkő, a nemes anyagból faragott padok, a felújított színes falfestés olyanná teszik a templomot, mint egy ékszer. És a „leg”-ek sorában meg kell említenünk Peskó Zoltánt, akinek neve hosz- szú éveken át fémjelezte a fasori zenei életet,- Munkájssággt Jéna-, léktábla őrzi az orgonán. De sókan éléhken emlékeznek még csodálatos orgonajátékára és a régi énekkarra is.

A fasori énekkar 1920-ban alakult. Peskó Zoltán 1930-tól vezette. Sok hangverseny és rádiós szereplés tette híressé a kórust.

Távozása után a felnőtt kar helyére ifjúsági énekkar lépett. Ma is egy tisztán fiatalokból álló együttes működik, melyet 19 76 óta Szent pétery né, Kéry Klára vezet. Őt kérem, beszéljen a kórusról.

— Énekkarunk létszáma 12— 16 fő között ingadozik, tulajdon- képen a bárati körömből áll. Közösen beszéljük meg, hogy mit tanuljunk. A modernét éppúgy szeretjük, mint a régit. Ezt repertoárunk is mutatja, amely Schütztől Sztravisznszkijig terjed. Előnyös, Nhogy valamennyi tag kottaolvasó.

— A szorgalmukkal még van elégedve?

— Rendesen és szívesen járnak a próbákra. Jól ösSzésZokott együttes. Probléma csak akkor adódik, amikor valamelyikük házasságot köt, akkor már nem szá- rriíthatünk rá.

— Mikor énekelnek?

— Nagyünnepeken, dé néha egy-egy közönséges vasárnap is. Évente kb. tízszer. — Ritkán ugyan, de énekeltünk mái más gyülekezetben is.

Megköszönve Kéry Klára tájékoztatását, Thurnay Bélához fordulok, áki az énekkar egyetlen nem „fiatal” tagja, hiszen három gyerekével jár a próbákra.

— Előnyünk, hogy csupa fiatal hang áll rendelkezésre — kezdi mondanivalóját. A keresztyén közösség és szolgálat megélésének látom a kórus munkát. Áz is jó, hogy az énekkarral embereket tudunk aktivizálni. Jelentős, hogy vezetőnk egyénisége alkalmas a kórus összetartására. Jól képzett szakember, aki derűs hangulatot tud teremteni és kedvet és lendületet tud adni a próbákhoz, tanuláshoz.

Két éve sajátos színt jelent k fasori egyházzenei életben Bach Márk passiója, amelyet az idén másodízben adtak elő nagy sikerrel templomunkban. De bemutatták a művet Rákoscsabán, Nagy- tarcsán és a Józsefvárosban is. A kórus életéről szóló kép akkor lesz teljes, ha szólunk néhány szót erről is.

Dénes István operaházi karnagy vállalta a mű betanítását és vezénylését. Egy próba előtt — miközben a kórus és a zenekar tagjai lent gyülekeztek —, a fasori templom orgonája mellett beszélgettünk Dénes Istvánnal.

— Miért foglalkozol a Márk passióval? Mit jelent ez egyéb zenei munkásságod mellett?

— Bachót és a passiókat nagyon szeretem. Missziónak tekintem ezt a munkát. A Bach-korál különösen is szívügyem, egyébként a polifon hallás alapja. Bachot éppoly szívesen vezény- lem mint Verdit, vagy Bartókot. A Márk passió ötleté a kórus egyik tagjától Muntag Andrástól ered. Ő állította össze a passió koráljainak sorrendjét, sőt azok számát ki is egészítette.

— A Márk passiót nálunk 1975- ben adták elő először a Kálvin- téren — szól közbe Muntag András. Ez egy elveszett, de megírt passió, aminek tételeit bizonyos tekintetben úgy kellett összeszedni ...

A Márk passióhoz zenekarral és szólistákkal is ki kellett egészíteni az együttest, ebben lelkesen segített a karnagy felesége, Kukéig Júlia operaénekesnő is.

Íme: néhány vonással próbáltuk jellemezni ezt az énekkart. Mind a fővárosi zenei élet igényei, mind a gyülekezet egyházzenei tradíciója magas szintű muzsikálást vár a fasori énekkartól. Ehhez kívánunk hűséges munkát, sok sikert és a szolgálat örömét. Gáncs Aladár