Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-26 / 30. szám

Bosszankodom és örülök Sokszor már-már az az érzésem, hogy az' apró bosszúsá­gok hozzátartoznak az életünkhöz. De ha végiggondolom, hogy mi minden szokta bosszantani az embert, rá kell jön­nöm arra, hogy nem világot rengető dolgokról van szó. Csu­pán olyasmikről, amihez nem kell se sok pénz, se nagy ener­gia, utánajárás. Csak... Csak egy kis figyelem, ügyesség, igyekezet, odafigyelés, egy kis tapintat. Mert miken is szok­tam bosszankodni? Azon, hogy az újságárus, akinél két különböző újságot sze­retnék venni, zavartalanul beszélget a barátjával, nem is fi­gyel arra, hogy milyen újságot kérek. Csak az egyiket adja a kezembe. S azt, hogy egy másikat is kértem? Ezt nem fog­ta fel, hiszen nem is rám figyelt, hanem másra. Bosszant, hogy a közért előtt a tejes-, kenyeres- és sörösre­keszek úgy vannak a járdára rakva, hogy az ember az úttest­re kényszerül, pedig azon sűrű sorokban autók, autóbuszok közlekednek. Bosszant az is, hogy a tejesládából úgy kell „ki­halászni” egy ép tejeszaeskót, amiből nem csöpög alattomo­san a tej. De bosszant az is. amikor a kért három kiflit úgy teszi a papírzacskóba az eladó, hogy keresztben-hosszában állnak, s már akkor szétszakad a zacskó, amikor a kezembe adja. Bosszankodom azon, amikor egy üzletnek már legalább tíz perce nyitva kellene lennie, de az eladóknak „nem jut az eszükbe”, hogy az órájukra pillantsanak, s az sem tűnik fel nekik, hogy az üzlet előtt már szépen sorban állnak a vásá­rolni szándékozók. Bosszankodom azon is, amikor az önki- szolgáló étteremben az üvegfal túlsó oldalán levő tálaló „mel­léhall”, s nem azt adja. amit kértem, hanem egészen mást. Es bosszankodom azon is, amikor az autóbuszra várakozó még egy jó nagyot szippant cigarettájából, mielőtt felszállna, s fent az autóbuszon a füstöt a képembe fújja. Bosszankodom azon, amikor a kézirattal a nyomdába el­küldött munkatársunk több, mint egy óra múlva érkezik vissza a nyomdából akkor, amikor fél óra alatt kényelmesen meg lehet fordulni. Bosszankodom azon, amikor a nyomdai gépszedő, aki az Ev angélikus Életet is szedi, az egyik korábbi cikkembe tizenkét hibát szedett be (a legszörnyűbb az volt, hogy az engedélyt „j”-vel szedte és nem ,,ly”-vel), s ez nem tűnt fel sem a nyomdai korrektoroknak, sem a mi korrekto­rainknak. Bosszankodom azon, hogy a cipőjavító szövetkezet a körül­belül tízperces javítást három hétre vállalja, de bosszanko­dom azon is, amikor a körzeti orvosi rendelőben huszonnyol­cadikként érkezein, fél óráig nem megy be senki, nem jön ki senki, mert az orvosnő az asszisztensnővel beszélget, s min­den szó jól hallhatóan kihallatszik. És folytathatnám a sort... De nem teszem. Csak a kérdést vetem fel újra: nagy dolgok ezek? Semmiképpen. Apróságok. Csak éppen rontják a hangulatomat, rontják a levegőt, mér­gezik az embereket. Tudom, nem dől össze ezek miatt a világ, de abban biztos vagyok, hogy néha ezek miatt/ az apróságok miatt rossz a közérzetünk, ezek az apróságok belejátszanak . abba, hogy sok a túlterhelt, az ideges ember, és az infarktus is egyre gyakoribb lesz. Pedig nem kellene sok ahhoz, hogy ezektől a bosszúságoktól megszabaduljunk. Még szerencse, hogy nemcsak bosszúságok vannak, hanem vannak apró örömök is. Öröm meglátni a közért hosszú időn keresztül betegeskedett pénztárosát, aki végre meggyógyult. És néhány kölcsönösen kedves szó már eleve jó hangulatot teremt. Öröm az, amikor a bátortalanul az út közepén megálló nénikét az egyik autó vezetője — ahelyett, hogy dudálna, a kocsiból kiszállva — átvezeti az úton. Öröm. az, amikor hét­főn reggel a nyomdász kollega igyekszik betördelni az Evan­gélikus Életet, és nem „morog”, hogy már megint hétfő reg­gel van, megint dolgozni kell, s hol van még a hét vége?... Öröm az, amikor a metrószerelvény vezetője az Örs vezér téren, vagy a 22-es autóbusz vezetője a végállomáson, Buda­keszin jó pihenést kíván a hazafelé igyekezöknek. Öröm az, amikor egy nap fáradsága, munkája után haza­felé igyekezve egy ‘ régen nem látott baráttal találkozik az ember. Bosszankodom és örülök ... És jó, ha néha egy kicsit el­gondolkozom azon: vajon az én munkám, magatartásom nem olyan, amin esetleg mások bosszankodnak? Mert ha igen. akkor ezen gyorsan változtatnom kell annak érdekében, hogy ne bosszantsam a másik embert. Hogy inkább mosolyog­jak, amikor a munkámat végzem. Hogy a cím első felét, azt, hogy „bosszankodom”, kis betűvel, a cím másik felét, azt, . hogy „örülök” nagy betűvel írhassuk. Hogy jobb legyen a hangulatunk, a közérzetünk ... H. L. Fux Antal (1881—1974) Száz éve. 1981. június 13-án született a szepességi Gölnicbá- nyán régi evangélikus családból Fux Antal Gusztáv, a debreceni Fiú Felső Kereskedelmi Iskola tanára, majd igazgatója. A • szü­lői házból jó képességeket, tör­hetetlen hitet, szellemi és testi frisseséget, derűt, a szülőföld egyháza, a haza és a család sze- . retetét hozta magával. Egyetemi tanulmányait Budapesten végez­te. 1904-től 1939-ig megszakítás nélkül tanított a debreceni Ke­reskedelmi Iskolában. Kitűnő ta­nár volt, lelkes és lelkesítő. Vé­kony alkatában bámulatos lelki- erő, józan bölcsesség, törhetetlen optimizmus rejlett. Kémiai, földrajzi szaktárgyain kívül szí­vesen vállalta a magyar és né­met irodalom tanítását is, ame­lyet kitűnően ismert. Evangélikus egyházát évtize­deken keresztül hűséggel szol­gálta. Több, mint 3 évtizedig volt a debreceni evangélikus gyüle­kezet főjegyzője. 1946-tól felesé­ge korai elvesztése után Buda­pesten élt nagyobbik leányánál — id. Rimár, -Jenő lelkipásztorsá- ga alatt az angyalföldi gyüleke­zet másodfelügyelője volt. 1974. április 24-én hajnalban hunyt el. Élete végéig kísérte gyermekei, unokái, volt tanítványai, barátai szeretete. MI VAN A SZAMOK MÖGÖTT ... David Preus, az Amerikai Lu­theránus Egyház vezető püspöke, jelentésében arról számolt be, hogy az elmúlt 15 évben a gyü­lekezetek lélekszáma kétszázezer­rel csökkent, s jelenleg 2,3 millió. Su|.an kiléptek az egyházból, az istentiszteleti részvétel sem olyan eleven, mint korábban. Csökkent a felnőttkorban megkereszteltek száma is. A visszafejlődés okát Preus püspök a gyülekezetek lel­ki éleiének elhalásában látja. Megnyílt a soproni gyűjteményi Az Országos Műemléki Felügye­lőség által az elmúlt évben átadott evangélikus parókia e célra ren­delt és most berendezett helyisé­geiben nagyszámú érdeklődő kö­zönség előtt került bemutatásra a soproni gyülekezet ritka értékű gyűjteményének egy része. átköltöztetése és a bemutatóter­mek berendezése. HÁRMAS SOPRONI VONAT­KOZÁSÚ JUBILEUM szolgálta­tott okot arra, hogy a gyűjtemény egy részét a nagyközönségnek is bemutassuk. Erre az esztendőre A kiállítás bejárata FÉL ÉVEZREDES FALAK KÖ­ZÖTT, a Templom utca 12-ben- került sor a kamarakiáliitás meg­nyitására. A több, mint ötszáz éves — tudomásunk szerint legré­gibb — soproni házban a szakértő; gondos kezek csak nemrég tár­tak fel gótikus ülőíülkéket, kö­zépkori falrészeket és XVIII. szá­zadi freskókat. Az egykori Gáger, majd Lassgallner s végül Lenk- féle ház 120 éve lett evangélikus papiak. Sok áldott emlékű soproni lelkész és professzor emlékét őr­zi, egészen a mi nemzedékünkig. Evangélikus Országos Gyűjte­ményi Tanácsunk íi soproni gyűj­temény kezelőjének, Gosztola László lelkésznek tavaly bekövet­kezett váratlan halála után köte­lességének érezte, hogy szakmai­lag. anyagilag és erkölcsileg is segítségére siessen a sokat meg­próbált gyülekezetnék. A hely­színre kiszállt múzeológusok szak- leltárt készítettek, a Gyűjteményi Tanács pedig a gyülekezettel kö­zösen új ügykezelőt alkalmazott Buczolich Márta levelező teoló­giai hallgató személyében. Ezután történt meg a levéltári és kincs­tári anyagnak a végleges otthon­ba, a Templom utca 12-be való esik tudvalevőleg Sopron tudós és művész polgármestere, Lackner Kristóf halálának 350., a neveze­tes 1681-es soproni országgyűlés 300. és II. József Türelmi Rende­letének 200. évfordulója. E hár­mas jellegű kiállítás megtervezé­se után annak .kivitelezéséhez gyors és szíves segítséget nyújtott a soproni Liszt Ferenc Múzeum. a Győr-Sopron megyei és városi Levéltár és a Berzsenyi Dániel Gimnázium könyvtára vezetősége. Sőt, ezen túl az Országos Széché­nyi Könyvtár vezetői is segítsé­günkre siettek több korabeli ritka nyomtatvány kölcsönzésével. Ilyen előzmények után került sor a kiállítás megnyitására. Emel­te az alkalom ünnepélyességét, hogy azon sokan megjelentek a soproni országgyűlés évfordulóján aznap rendezett ökumenikus ün­nepség résztvevői közül is. Jelen volt többek között dr. Ottlyk Ernő evangélikus és Kgvách Attila re­formátus püspök, Bárány Gyula. Fehér Károly evangélikus és Csiz­madia Károly református esperes, Golnhofer Sándor. Sopron vá­ros Tanácsának elnökhelyettese, dr. Domonkos Ottó, a Liszt Ferenc Múzeum igazgatója, s az egyház­kerületi és egyházmegyei gyűjte­ményi előadók is. Népes küldött­ségek jöttek aznap Sopronba Kő­szegről, Nemescsórói, Szombat­helyről, Sárvárról. Gércéről, Cell- dömölkről és több Sopron környé­ki gyülekezetből. A* SZÉP BOLTÍVES HELYISÉ­GEK előszobájának tárgyi emlé­kei Sopron reformációjának és egyháztörténete néhány kiemelke­dő alakjának — így a gyülekezet­szervező Gerengel Simonnak és a könyvtáralapító Zauna Péter pol­gármesternek — emlékét idézik. A kiállítás első tárgyi egységét a Lackner-hagyaték képezi. Kéz­iratai, könyvei és tárgyi emlékei mellett főleg metszeteinek rézle­mezei és nyomatai tarthatnak kü­lönös érdeklődésre számot. Az artikuláris gyülekezeteket létrehozó 1681-es soproni ország- gyűlés tárlói a protestánsok gyász­évtizedét lezáró Thököly-szabad- ságharcnak és az országgyűlés idején működött nagy soproni pré­dikátoroknak — Lang Mátyásnak, Bartha Jánosnak és Sowitsch Kristófnak — állít emléket. Tér­képeken is szemléltetjük az arti­kuláris korszak evangélikusságá- nak a helyzetét. Gálíy Ádám 1676- ban adományozott aranyozott e2üst soproni keresztelőtálának gyönyörő augsburgi munkáját most újra Sopron gyülekezete tár­ja a látogatók elé. Kiemelkedő helyet foglal el több más ötvös­tárgy mellett I. Lipót eredeti dip­lomája 1674-ből Sopron, evangé­likusai részére. AZ ÉV VÉGÉIG NYITVA TAR­TÓ KIÁLLÍTÁS a Türelmi Ren­delet emlékeinek, különösen Sop­roni vonatkozású műtárgyainak és nyomtatványainak a ‘bemutatásá­val zárul. Fabiny Tibor EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz augusztus 9-én, vasárnap este 7 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u. 18—20.;. Műsoron: Johann Sebastian Bach müvei Orgonái: Nyíró Gábor Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KÁROLY A Túri Alma Mater • Emlékkönyv a Mezőtúri Dózsa György gimnázium és szakközépiskola fennálláséinak 450. évfordulójára A HAZAI REFORMÁCIÓ KEZDETÉN Sárospatakon és Debrecenben létesített protestáns iskoláknak a kulturális életben játszott szerepe; tudást és hala­dást szolgáló tevékenysége eléggé közismert. Kevesebben tartják számon Miskolcon az ugyancsak régi iskolát, vagy Pápán az 1531- ben. Török Bálint pártfogásával alakult főiskolát. Mezőtúr ősi „scolú”-jónak 1530-tól való léte­zésére, évszázadok során kifejtett közhasznú munkásságára a TŰRI ALMA MATER című emlék­könyv hívja fel a figyelmet. A SOKÁIG „KIS DEBRECENÉ­NEK NEVEZETT Mezőtúr váro­sa és a környező tanyák népe mindig magáénak vallotta, s a legnehezebb időkben is támogatta az iskolát. A gazdag tartalmú kö­tet irodalmi első közlésekkel, versekkel ékes szövegében a vá­ros- és iskolatörténet mellett sze­repel a hajdani jeles tanárok és igazgatók „tablója”, nevelő mun­kájuk jellemzése, az intézet kivá­ló növendékéipek — írók, költők, tudósok, közéleti emberek — be­mutatása és sok szívesen emléke­ző „öregdiák” vallomása az isko­láról. A szerkesztő bizottság s a szerző Szilágyi Ferenc önzetlen nagy munkája, a • bőséges kép­anyag, a 410 oldalas terjedelem együttesen tanúskodik a humá­nus szellemben, puritán szigorral, ugyanakkor szeretettel nevelő ré­gi intézet rendkívüli hatásáról. Egészében: szívet melengető ol­vasmány annak, akit érdekel a hazai pedagógia története, s aki növelni akarja a nevelés erejébe vetett hitét. A TÚRI ISKOLA RÉGMÚLT­JÁBÓL kiemeljük Szegedi Kis Istvánnak (1505—1572). a nagy reformátornak alakját, aki Wit- tenbergben Luther és Melanch- thon kedvelt tanítványa volt, s Bécsben és Krakkóban is tanult .az egyetemeken. A külföldet járt tudós prédikátor 1551—53-ban állt a túri gimnázium élén, s mint első rektor tudásával és lelkese­désével lendületet adott a további fejlődésnek, s máig ható példát az utódoknak. (Addig még rektor nélkül működött az iskola.) „Min­dennél beszédesebb, hogy a XVI. században csak a wittenbergi egyetemen tíz túri származású di­ák tanult.” (20. o.) A sok bujdo- sást, üldöztetést, török fogságot szenvedett reformátor, Szegedi Kis István, az irodalomtörténet­ben is számon tartott költő volt. A tatár—török dúlta országban, a védtelen Alföldön nem volt könnyű prédikátornak lenni, vagy éppen iskolát fenntartani. Az Emlékkönyv hálásan emlé­kezik ősi iskolájának első neves rektorára, Szegedi Kis Istvánra, aki Békésen is iskolát alapított s utolsó . állomáshelye Ráckevén volt. Itt fejezte be munkás életét. Tanítványa Skaricza Máté lett utóda. Skaricza Máté mestere arcké­pét is megrajzolta, s életrajzával együtt kiadta Bázelben 1585-ben. Szegedi Kis István hátrahagyott műveit, melyeket a reformáció szolgálatában írt Genfben, Zü­richben, Bázelben, Schaffhausen- ben, Londonban jelentette meg. A TÚRI ALMA MATER EMLÉK­KÖNYVE nemcsak a régmúltra emlékezik. Bőven tárgyalja a kö­zelmúltat, a legújabb eseménye­ket s jelzi a jövő felé vivő utat is. Az ősi Református Főgimnázium az államosítás után mint Mező­gazdasági Gépészeti Szakközép- iskola működik. Az érettségi, a továbbtanulás 'lehetősége mellett a mezőgazdasági gépész munka­kör betöltésére is előkészít. „Az iskola címében a »Munka Érdem­rendes« jelzőben nincs semmi túlzás: bár név szerint hárman kapták meg a Munka Érdemren­det a tanárok közül, de 1955-ben, fennállása 425. évfordulóján meg­kapta az egész intézmény.” A nagy és szép múlt után ígéretes jövőt remélhetünk az intézet igaz­gatója, Györfi Györgyné szavait olvasva: „Igyekszünk ápolni a hagyományokat, az iskola rendkí­vül értékes könyvtára most kap méltó elhelyezést, készülünk a 450 éves évfordulóra, amelyhez sok régi diákunk ajánlotta fel ön­zetlen segítségét.” Péterffy Ida

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents