Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-19 / 29. szám

Istentiszteleti rend Köszönteni voltunk... Hűvös, esős délelőtt volt, ami­kor bekopogtunk Kata néni ott­honába. A kerti úton végig rózsák bólogattak, mintha ők is szeret­nének velünk jönni a szobába. Nyitva az ajtó, bent kicsi öreg- assszony áll. Ahogy rátámaszko­dik az asztalra és felénk néz, olyan, mint a mesék százesz­tendős, öreganyója. De p még annál is több! Köszöntjük őt abból az alka­lomból, hogy a mai napon ünne­pelheti 101 éves születésnapját. Keskeny madárarca elmosolyo­dik, amikor megmondjuk, miért jöttünk. Nem is gondoltam rá —, mondja, és rögtön meséli, milyen nagy öröm érte: nemrégen meg­látogatta az öccse. Ö még csak 87 éves, és elhozták az unokák hoz­zá autóval. Mindig nagyon szeret­ték egymást, de ritkán találkoz­tak. És mesél a régi családi ház­ról, ahonnan a vasárnapi harang­szókor mindenki templomba ment. Szerettünk otthon is énekelni —, mondta. Ezt a szeretet hozta magával, amikor fiatal asszonyként ideke­rült Nagyvelegre, Még nyolcvan évesen is eljárt templomba, de azután lassan elfogyott az erő. Otthon énekelgetett. A régi éne­keskönyv a tanú kopott lapjaival hányszor forgatta. Hányszor szállt a hangja az ének szárnyán Urához. Több évtizede özvegy. Később fia, menye is elment a minden élők útján. Unokája és családja élnek most vele. Sovány, eres keze keres vala­mit a fehérnemű között. Két hímzett zsebkendőt vesz elő. Va­lamikor ő csinálta és most is használja. Az egyik felirata 1836, a másiké 1902. Ö hímezte mind­kettőt fiatalon, akkor még arra várva, mit hoz számára a jövő? Sok mindent átélt ez a két zseb­kendő a köténye zsebében. Hány­szor volt templomban, és hány­szor itatta fel Kata néni könnye­it. Ma már nem tudnék ilyet hímezni —, mondja. A kedves énekemet is alig tudom már. Éj­szaka sokszor énekelgetek, mert nekem már nem sok alvás kell. A bibliából a napi igét olvas­suk: Testem és lelkem' újjongva kiált az élő Istenhez... és éne­kelünk. Azt az éneket, amit olyan sokszor elénekelt a hosszú élet- úton. — Isten felséges ado'mánya, csendül fel az első sor —, csak mi énekeljük —, de hirtelen fel­ragyog Kata néni arca és velünk énekli tovább távolba néző szem­mel. kicsit remegő hangon: Val­lás te vagy legjobb hívem; Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szívem'! — az ének alatt talán látja egész éle­tét, az örömöt, a bánatot, a nehe­zet, a szép napokat. Tele van a szíve hálával. Csendesen folynak a könnyei, ahogy az ének utolsó sorát énekli: Te bölcsességre ta­nítasz, Ha hanyatlóm, gyámolí- tasz. A kerti úton végig rózsák bó­logattak, amikor eljöttünk Nagy- veleg legidősebb asszonyától: a 101 éves László Kata nénitől .. . Bacsúr Sára Budapesten, 1981. július 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takáesné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ifj. Fol­tin Brúnó, du. 7. Takáesné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Ala­dár, tíu. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Pestlőrinc-Erzsébet-telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota-Nagytcmplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalav Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákosliget d". 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Donáth László, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.), Koren Emil, du. 6. Koren Emil Toroc- kó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tiboi^ de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. íúrv.) Donáth László, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. d£. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Buda­fok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. ÜJÁÉPÜL AZ ERFURTI KOLOSTOR A Lutheránus Világszövetség 1,8 millió dollárt gyűjtött össze az erfurti egykori ágostonrendi ko­lostor újjáépítésére, ahol Luther élt és tanított. Az épületben az erfurti szeminárium részére tan­termeket, valamint nemzetközi konferencia-központot alakítanak ki. A templomot és a kolostor többi részét lehetőleg eredeti for­májában állítják helyre. — A ko­lostor a második világháborúban csaknem teljesen elpusztult. Az újjáépítés 2,5 millió dollárba ke­rül. 700 ezer dollárnak megfelelő összeget a Német Demokratikus Köztársaság egyházai fedeznek. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadőnivatal: 1088 Budapest VU1.. Puskin u. 12. Telefon: 142-014 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1592 © 81.1373 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató UFFE GJERDING LÁTOGATÁSA Uffe Gjerding dán teológus, az Egyházak Világtanácsa Segély- szervezetének (CICARWS) Euró- pa-titkára április 20—25. között látogatást tett Magyarországon. Megbeszélést folytatott a refor­mátus egyház, a szabadegyházak és az ökumenikus Tanács veze­tőivel, továbbá a tagegyházak külügyi titkáraival, és ellátogatott Debrecenbe. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök hivatalában fogad­Istenüszíelctek Badacsonytomaj (protestáns ima­ház): a hó első'vasárnapján de. 9. Ba- latonakali: július 26., augusztus 9., 23., szeptember 6., 20. de. 10. Ba­latonalmádi (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Bala- tonboglár (református templom): a hó első vasárnapján de. 9; a hó har­madik vasárnapján du. 3. Balaton- fenyves (református templom): a hó első és harmadik vasárnapján du. 2. Balatonfüred (református templom): a hó első vasárnapján de. fél 8, a hó többi vasárnapján de. 8. Balatonfüzfő (református templom. József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese (református templom): minden vasárnap du. há­romnegyed 3. Balatonlelle (református templom): a hó első vasárnapján de. 11, a hó harmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus üdülő, Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom): a hó máso­dik vasárnapján de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.): a hó második és negye­dik vasárnapján du. 2. Balatonsze­pezd: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján du. fél 5. Balatonvílágos (Drenyovszky villa. Zrínyi u. 36.): a hó második vasárnapján du. 4. Cso­ta a vendéget. Uffe Gjerding a Teológiai Akadémia tanári kará­val is találkozott, dr. Groó Gyula dékán vezetésével. Ezenkívül megtekintette az evangélikus mú­zeumot, a hűvösvölgyi szeretet­otthont, s a Deák téren ifjúsági bibliaórán vett részt. A Deák téri templomot és orgonát Trajtler Gábor egyházzenei igazgató mu­tatta be. a Balaton mellett pák (református, templom): a hó utol­só vasárnapján du. 5. Oörgicse: a hó első és harmadik vásárnapján du. 3.. a hó második és negyedik vasárnap­ján de. 11. Fonyód (protestáns temp­lom) : a hőnap első és negyedik va­sárnapján du. 4. Gyenesdiás (Evangé­likus Szeretetotthon. Béke u. 57.): minden vasárnap de. fél 9. Keszthely (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kisdörgicse: a hó második és ne­gyedik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első va­sárnapján du. 1. Kővágóőrs: a hó el­ső. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11., a hó második és negyedik va­sárnapján du. 3. Pécsely (református templom): a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sü­meg (protestáns templom. Széchenyi u.): a hó első és harmadik vasárnap­ján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1—3.): a hó máso­dik és negyedik vasárnapján du. 4. Za- márdi (evangélikus tmaház. Arany 3. u. és IV. köz sarok): a hó első va­sárnapján du. 5. Zánka: a hó első, harmadik és ötödik vasárnapján de. 11. „Kegyelemből van üdvössége­tek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8). VASÁRNAP. — „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgá­latomba állj” (Jer 15.19 — Zsid 4,14 — Lk 5,1-11 — Zsolt 1). Isten végtelen szeretete minden­kinek kész megbocsátani. Hozzá visszatérhet, aki elszakadt tőle, aki elfelejtette őt az istenszeretet és az emberszeretet kettős paran­csa szerint szolgálni. Ö hajlandó visszafogadni a szolgálatba, sőt a tékozló, de hozzá visszatérő fiút újra gyermekévé fogadja. Lehet naponta újra kezdeni a szolgála­tot, a visszafogadott fiú engedel­mes életét. „Akármily sok a mi bűnünk, Még több az Űr kegyel­me; Kész ő mindig, hogy a bű­nöst Kezével felemelje” (349. ének 5). HÉTFŐ. — „Imádkozunk érte­tek, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve ben­netek” (2Thessz 1,12 — Jer 14,21 — Lk 14,25—33 — ApCsel 17,1— 15). Akkor szerzünk a mi Urunk-' nak, Jézus Krisztusnak dicsősé­get, ha életünk hasonlít Krisztus Urunk szolgáló életéhez. Az ön­ző élet utálatos. Ha a keresztyén ember önző, Krisztus nevére gya­lázatot hoz. Jó ha imádkozunk egymásért, hogy legyen bennünk Krisztus szolgáló szeretete. „Ama Samaritánus Te vagy, ó, Jézusom; Hogy példádat kövessem, Szív­ből imádkozom. Lehessek tanít­ványod A te Lelked szerint, Akit a jóltevésre A szive kényszerít” (446. ének 4). * KEDD. — „Valamennyien a vi­lágosság és a nappal fiai vagy­tok” (IThessz 5,5 — Zsolt 97,11 — Lk 9,51—56 — ApCsel 17,16—34). A világosság és a nappal azt je­lenti, hogy Isten kegyelmes sze- retetében élhetünk. Ragyog ránk Isten jóvoltának melengető nap­sugara. Ugyanakkor,a nappal vi­lágossága lehetővé teszi szá­munkra is sok jó* szolgálat elvég­zését. Isten nem azt akarja, hogy sötét indulatokkal egymás el­pusztítására törekedjünk, hanem inkább azt, hogy a másik ember boldogulása érdekében való mun­kálkodásra használjuk a nappal világosságát. „Örök napom, Én Istenem, te vagy; Ragyogj; ra­gyogj felém” (14. ének 1). SZERDA. — „Megismerteted velem az élet útját” (Zsolt 16,11 — Róm 6,23 — 2Kor 8,10—15 — ApCsel 18,1—22). Isten megmond­ja nekünk világosan az ő igéjé­ben, hogy ő az életet szereti, s nekünk is az életet akarja adni, a földi életet is és az örökkévalót is. Az ő kezéből ajándéknak fo­gadjuk el saját életünket, s ne akarjunk attól hamarabb megvál­ni, mint ahogy ő azt kiszabta. „A te ajándékod, Uram, Lelkem, tes­tem és amim van, Mindenem e világon, Add, úgy használjam él­temet, Minden tettem, hogy tége­det Dicsőítsen és áldjon” (402. ének 3). CSÜTÖRTÖK. — „Ti Istent ke­resők, éledjen szívetek!” (Zsolt 69—33 — Lk 10.41—42 — lKü 19,19—21 — ApCsel 18,23—19,7). Szívünket szoktuk az élet köz­pontjának tekinteni, . egyben az érzelmek székhelyének is. A szív­ből sok gonoszság is származik, de onnan indul ki az Isten és em­berek iránti szeretet is. Azért kell megújulni a szívnek, hogy abból sok jó fakadjon. A legdrágább kincset. Jézust befogadó szív ar­ra is képes, hogy sok embert fe­lebarátként fogadjon be. „Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtér­ve Rád tekintsünk: Vonj magad­hoz közelebb. Hogy te légy a leg­főbb kincsünk; Kössed egybe szí­vünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!” (771. ének 3). PÉNTEK. — „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről éne­kelni!” (Zsolt 147,1 — ApCsel 16, 23,25 — Lk 9,18—26 — ApCsel 19, 8—22). Sokan szoktak énekelni örömükben, de vannak, akik szo­morúságukban is dalba kezdenek, hogy feledjék bánatukat. A ke­resztyén ember sokszor talál okot arra, hogy Isten gondviselő jósá­gáért, vagy éppen hitet, remény­séget adó kegyelméért hálás szív­vel dicsérje az Istent énekben és imádságban. „Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!”(7Í0. ének 1). SZOMBAT. — „Én mindig ve­led leszek, mert te fogod jobb kezemet” (Zsolt 73,23 — ApCsel 11,23 — Mt 19,27—30 — ApCsel 19,23—40). Nem kell félnem az egyedülléttől, soha nem maradok magam. Ha emberek el is marad­nak mellőlem, Isten nem enged el, fogja a kezem. Isten ajándéka ez: minden általa adott emberi kapcsolaton túl, vele örök közös­ségben maradhatok. „Ö, maradj vélem, az est közelget. Nő a sö­tétség, ne hagyj engemet! Nincs más segítő, ki fogná kezem, Gyengék gyámola, Te maradj ve­lem” (718. ének 1). Vető Béla AZ ELSŐ NEMZETKÖZI KERESZTYÉN—HINDU PÁRBESZÉD Az igazságosság, a közösség, a kasztrendszer, a nők társadalmi helyzete és a vallások változó szerepe volt a témája a május 30 — június 6. között Rajpurban (Észak-India) a keresztyén okta­tási és üdülőközpontban tartott dialógusnak. A találkozót az Egyházak Világtanácsának val­lásokkal és ideológiákkal fog­lalkozó albizottsága szervezte zz Indiai Egyházak Tanácsának és az ortodox egyház segítségével. Af­rikából és Ázsia más országaiból is, ahol hinduk és keresztyének nagyobb számban élnek együtt, jöttek résztvevők, és jelen voltak az indiai római katolikus püspö­ki konferencia képviselői is. Móra Ferenc: Himnusz a búzamezőkön Már szőkül az éjszaka, mire csavarog- tomban kiérek a harmatos mezőre. Messze mögöttem lelkehagyott köházai- val az alvó város, előttem a szemét nyl- togató, szabad róna kereksége. Közben lassú csobogással az ébredező Tisza, sá­padtan álmos fodraira égőpiros pántlikát tűz a hajnalragyogás. Nagy határ búzaföld keskeny mezsgyé­jén haladok. Kései pipacsok felpattanó kelyhe verődik a lábamhoz, kezemmel harmatos kalászokat simogatok végig. Mintha könnyeket hullatna a búza, ami­ket tüstént libegő köddé finomít a kiha­sadó nap első csókja. S a libegő köd mint templomi thuribulum ezüstfüstje száll föl a kék magasba, kicsi fehér felhők hóboglyái felé. — Pitypalatty, pitypalatty! Ahhoz, akinek keze betölt mindeneket az ö áldásával, akit köszönt a búzavirá­gok lélegzése, a föld párája, a pitypalaty- tyok verése. Akit illet itt minden dicséret és dicsőség. Akinek láthatatlan keze igaz­gatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kl- zöldelt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kőszilMára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezők vad füvei el ne egyék- igyák előle a nap világát és az egek har­matát. Aki vigyázott, hogy föld árja meg ne rothassza, esővíz özöne ki ne sárgítsa, nyárnak forrósága meg ne aszalja, kén- köszinű jellegek mennyei parittyaköve szét ne zúzza az életét. — Pitypalatty, pitypalatty1 Téged illet itt minden dicsőség és di­cséret, Űristen. Világiélek, Természet­anya, Gondviselő. Primun Movens, vagy hívjon akárminek az együgyű paraszt és az együgyű szabadgondolkozó. Egész esz­tendőn keresztül szüntelen magasztal Téged az emberi szív kelettől nyugatig, naptámadattól napáldozatáig, mert mikor egyik szögletében aratnak, másikában vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak dicséretet az ekevas nyikor­gásából és a kasza pengéséből, á magvető verejtékéből, akitől fogan a föld méhe, és az anya örömkönnyéből, amely ráperdül az új kenyérre, mikor az első karajt sze­gi belőle gyerekének. — Pitypalatty, pitypalatty! Virágok lélegzésével, kalászok köny- nyével, madarak reggeli énekével, föl­szálló köd ezüstfátyólával én is föleme­lem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem, jó emberek messzi, messzi Istene. Jó emberek-é? Keresed-e te azt, én Uram, Istenem? Avagy nem te vagy-e, akiről szól az Írás, mondván: „s ö felsút- teti napját a jókra és gonoszokra egy­aránt, s megöntözi esőjével az igazak ve­téseit?” S ha válogatnál is bennük, Te egyedül való jóság, miért az én asszo­nyom legyen az, és miért sok millió test­véremnek az asszonya legyen az, akinek szeméből szívbéli keserűségek rettenetes mirrhája csordul majd az új kenyérre, amikor vékonyan karajozza fiókáinak? Hiszen mi sem vagyunk kivetnivalóbbak azoknál, akiknek markába a mi kenye­rünket is letetted. Hiszen mi az örökké­való törvényekkel, amiket a Te ujjad irt a szívünkbe, szembe sem szállunk. Neve­det hiába nem vesszük, parancsaidat se sárral, s vérrel be nem undokítjuk, fű­ben, fában csillagok szikrázásában, sze­lek zúgásában Téged keresünk. Ember­társainkat mi nem bántjuk, senki életére nem leselkedünk, robotunkat, ahová ál­lítottál, békességgel végezzük, s nem ké­rünk érte mást, csak a mindennapi ke­nyeret, amit Te szolgáiddal, a nappal és felhővel minden teremtett ■ állataid szá­mára egyformán megkészitettél. Aki mindenütt asztalt terítettél az égi madár­nak, miért halatod éhen a képedre for­mált embert, akibe lelkedet lehelted? — Pitypalatty, pitypalatty! Előttem, mögöttem, körülöttem min­denfelé zeng már a fürjek himnusza, az ég madaraié, akiknek nircs halhatatlan lelkűk, tehát nem teremtettek maguknak valutát, háborút, Zürichet, jóvátételt, de­vizát, és nem tudnak mást ma sem, mint amit akkor tudtak, mikor az Ember Fia a földön járt, és rajtuk nyugtatta szelíd szemét. Szeretnek, fiókákat nevelnek és örülnek a világnak, amelyet az Isten szépnek és szabadnak teremtett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents