Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-19 / 29. szám

XLVI. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1981. július 19. Ara: 4,50 Ft EVA N G É LIK US ÉTI LAP Egyháztörténeti és egyben tör­téneti esemény volt az a tizen­két nap, melyet június 14—25. kö­zött Finnországban töltöttünk. Nem kévesebb, mint huszonhat magyarországi püspök, professzor és lelkész volt részese ennek az eseménynek. Akik végigélték azo­kat a napokat, a teológiai konfe­renciát. a testvéri beszélgetéseket, gyülekezeti látogatásokat, élvez­ték a finn erdők és tavak szépsé­gét, a testvér finn nép vendég­szeretetét. mindezt soha nem fog­ják elfelejteni. A mull Kereken hatvanesztendős múlt­ra tekinthet vissza a finn— magyar evangélikus egyházi kap­csolat. Magyar részről R ajfay Sándor püspök, Podmaniczky Pál professzor, ,Turóczy Zoltán püs­pök voltak az úttörők, majd foly­tatták stipendiánsaink a két vi­lágháború között. Közöttük is el­sőként Dedinszky Gyula jelenleg nyugdíjas békéscsabai lelkész. Finn részről a finn—magyar egy­házi kapcsolatok elmélyítésének szerelmese volt Paavo Viljanen és Martti Voipio lelkész. 1937-ben volt Budapesten az első finn— magyar—észt teológiai konferen­cia. A második világháború és azt követő évek szinte befagyasz­tották kapcsolatainkat, bár vol­tak akkor is a folytatást munkáló kezdeményezések. 1961-ben, püs­pöki szolgálatom harmadik évé­ben nem könnyű körülmények között két társammal elindultam Finnországba. hogy felvegyük egyházaink hivatalos kapcsolatát a testvér finn egyházzal. Marlti Simojoki érsek nyitott szívvel fo­gadott. Majd 1965-ben ő jött el hozzánk, melynek nyomán 1968- ban megrendezhettük — ha kisebb mértékben is — Budapesten a finn—magyar teológiai konferen­ciát. Azután Mikko Juva érsek, Aimo Nikolainen püspök, Paavo Kortekangas püspök igen sokat segített, de mások is. Egyházunk részéről pedig elsősorban Koren Emil végzett áldozatos és fárad­hatatlan munkát. Stipendiánsaink Finnországban, finn stipendiánsok Magyarországon építgették to­vább a kapcsolatokat. Így jutot­tunk el a finnországi Iisalmiban tartott finn—magyar—észt teoló­giai konferenciához. Utunk lisalmiig Június 14-én délben együtt in­dult el a Déli Egyházkerület ta­nácsterméből a 26 magyar. Köz­tük egyházi vezetők, professzo­rok, „régi finnesek”, akik a két vi­lágháború között tanultak Finn­országban. • új „finnesek”, akik az utolsó másfél évtizedben stipen- diánsként jártak Suomiban, az­után egész fiatal lelkészek, akik arra hivattak, hogy a jelenben és jövőben tovább ápolják a finn— magyar—észt egyházi kapcsola­tokat. Voltak közöttük olyanok, akik először jártak külföldön és először ültek repülőgépen. Két és fél óra múlva leszálltunk Helsin­ki repülőterén. Sok kedves arc vett bennünket körül. Hivatalos köszöntés hangzott el. Garam La­josáé — volt egri papné — búza­virágcsokrot nyújtott át. Testvéri ölelések. Majd azonnal autóbusz­ra szálltunk és elindultunk Iisal- mi felé. Ez Helsinkitől messze van. Mentünk a következő nap estéig, mint a mesében. De az út is mesés volt: tavak és erdők, az­után megint tavak és megint er­dők, fenyőfák és nyírfák. Köz­ben megálltunk Kuovalaban. aludtunk Páivárantában. Sőt még „busz áhitatot” is tarthattam hangerősítővel az autóbuszon. Azután másnap megint tovább: tavak és erdők. Megálltunk Var- kausban, majd Kuopióban. ahol szivük egész melegével ölelt ma­gához bennünket Juva érsek^ Ni­Testvér a testvérrel ölelkezik Beszámoló a fiún—magyar-észt teológiai konferenciáról kolaijxen, Kortekangas, Malmi- vaara püspök. Itt sajtókonferen­cia is volt, ahol elmondhattam, Hogy miközben mások hidakat rombolnak a népek között, mi azért jöttünk, hogy erősítsük kap­csolatainkat. A közel 100 000 pél­dányban megjelenő Kotimaa ezt a mondatot közölte pár nap múl­va az első oldalon. Azután me­gint csak tovább: tavak, nyírfák, fenyőfák. És végül Iisalmi! Tó­finn, mind magyar részről hóna­pokon keresztül folyt. Megálla­podtunk abban, hogy a résztvevők saját anyanyelvűket használják és az előadásokat finn, illetőleg ma-' gyár nyelven kézbe adjuk. Az elő­adásokat követő felszólalásokat tolmácsolták finnországi és ma­gyarországi lelkészek. A konferencián megközelítő­leg száz résztvevő volt. Ebből 64 finnországi 26 magyarországi, 4 Találkozás Kuopióban Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár, Mikko Juva érsek, Káldy Zoltán püspök és Paavo Kortekangas püspök (balról jobbra) parton, fenyők között áll a ház, amely befogadott bennünket' és otthont adott a finn—magyar— észt konferenciának. De máris si­etnünk kellett az iisalmi templom­ba, ahol az ünnepélyes megnyitó volt még aznap este. A megnyíló istentisztelet A finn, magyar és észt lelkésze­ken kívül sokan voltak az iisal- tni gyülekezetből is. Felcsendült finnül a mi nagyon 1 szép éne­künk: „Jövel Jézus, lelkem nő szerelme ... Azután Matti Sih- vonen teológiai doktor prédikált. A teológiai konferenciát az isten- tisztelethez csatlakozóan Mikko Juva érsek nyitotta meg. Nagyon melegen köszöntötte a résztvevő­ket, nagyra értékelte eddigi kap­csolatainkat, azok továbbépítésé­re serkentett. Ezt követően egy­házunk nevében én köszöntöttem a konferenciát, megemlékezve az úttörőkről és arról a személyes tapasztalatomról, hogy Jézus Krisztus hatalmas Űr, aki szol­gálni jött és rajtunk keresztül akar másoknak szolgálni. Még Edgar Hark észt érsek, Szedressy Pál kolozsvári püspök. Jukka Malmivaara kuopioi püspök és Heikki Riihijärvi iisalmi lelkész mondott köszöntést. Vacsora után Martti Simojoki ny. érsek mon­dott meleg szavakat és Martti Voipio lelkész üdvözölt bennün­ket, aki kezünkbe adott egy álta­la készített dolgozatot „Egyhá­zaink eddigi kapcsolatai” címen. Azután, aki még mindig bírta erővel: szaunázhatott. Az éjszaka pedig olyan világos volt. mint a nappal. .. Ezért énekeitek egész éilel hangosan a madarak a nyír­fákon és fenyőfákon. Reggel ugyanerre a madárdalra ébred­tünk. A teológiai konferencia Maga a teológiai konferencia két napig tartott, június 16-án és 17-én. Ennek előkészítése mind Szovjet—Észtországi. 1 romániai, 1 angliai, 2 svédországi é,s 1 Egye­sült Államokbeli. Igen nagyra ér­tékeltük, hogy a finnek részéről jelen volt Mikko Juva érsek, Martti Simojoki ny. érsek, Paavo Kortekangas tamperei, Aimo Ni­kolainen helsinki. Jukka Malmi- vaara kuopioi püspök, továbbá Pentti Kortekangas a Kotimaa című lap főszerkesztőhelyettese. Az észt delegációt Edgar Hark tallinni érsek vezette. Ott volt Szedressy Pál a romániai zsinat- presbiteri evangélikus egyház püspöke. A külföldön élő magyar evangélikus lelkészek közül jelen volt Pátkai Róbert, aki az angliai evangélikus tanács elnöke, Ger­gely Péter és felesége a svédor­szági Luulajából, Molnár Rudolf és felesége Turkuból. Az ameri­kai Finn Tanácsot Olaf E. Ran- kinen elnök képviselte. Igen nagy öröm volt így együtt lenni. Testvérek voltak együtt. Testvé­rek a származásuk és Krisztus egybeölelő szeretete alapján. A konferencia egész légköre meleg, nyílt és testvéri volt. Összesen 5 előadás és 3 korre­ferátum hangzott el. Mindegyiket megbeszélések követték. „Egyház a mai Magyarországon, teológiai sajátosságaink” címen én tartot­tam előadást. Ennek az előadásnak párja volt Aimo Nikolainen püs­pök referátuma: ..Az egyház a mai Finnországban”. Tapio Sara- neve „A megigazulás teológiája ma”, Paavo Kortekangas püspök „Mit jelent evangélikus keresz­tyénként élni a mai világban”, Arvi Seppänen „Az Űr szent va­csorája, mint a gyülekezeti kö­zösség szentsége, valamint isten- tiszteleti jelentősége” címen tar­tottak előadást. Az előadásokhoz Prőhle Károly. Nagy Gyula. Ke- veházi László és Balikó Zoltán készített korreferátumot, Bara­nyai Tamás áhítatot tartott. Általában nagy volt az érdek­lődés a magyarországi evangéli­kus egyház élete és a társadalom­ban való helye, illetőleg szolgá­lata iránt. A diakóniai teológia — amely előadásom középpontjában állt —, nagy figyelmet keltett és azt a maga valóságában és nem eltorzítva ismerték meg végre a résztvevők. Ugyanakkor magyar részről felfigyeltek a különböző irányzatokra, mozgalmakra, amelyek a mai finn egyházban megtalálhatók. Hosszú vita folyt a megigazulás kérdéséről. Prőhle Károly. Nagy Gyula és én ma­gám is erősen hangsúlyoztuk, hogy nem elegendő elfogadni Istentől a megigazulás ajándékát, hanem abból folyóan cselekedni kell az emberekért, azok békéjé­ért, az igazságosság megvalósulá­sáért. A megigazulás és megszen- telődés összetartozik. Keveházi László kiemelte, hogy az úrva­csora nemcsak közösséget teremt a hívők között, de olyan közösségi embereket is nevel, akik fáradoz­nak az egyházon kívül is a kö­zösségért. A konferencia úrvacsorával ért véget az iisalmi templomban. Itt Olavi Lähdesmäki püspökhelyet­tes hirdette az igét Csepregi Béla tolmácsolásával. Az úrvacsora ki­osztásával (Koren Emil és Paavo Kettunen szolgált. A konferencia befejezése alkal­mából Paavo Kortekangas mon­dott igen meleg köszönő szavakat az előadóknak, hozzászólóknak, tolmácsoknak, rendezőknek. Ma­gyar részről én szóltam. Megkö­szöntem a finn szervező bizott­ságnak, elsősorban Paavo Korte­kangas püspöknek, továbbá Mart­ti Voipionak, Eerő, Saarinennek, Tapio Saranevanak, Paavo Kettu- nennek nagy munkáját, sok-sok fáradozását. A herendi Jézus szobrot nyújtottam át Kortekan­gas püspöknek, munkatársainak pedig magyar kézimunkákat. Itt kell megemlítenem, hogy a tolmácsolás nehéz szolgálatát ki­tűnően végezte: Martti Voipio, Paavo Kettunen, Garam Lajos, Anna Maija Raittila, Koren Emil, Ben kő István, Baranyai Tamás, Csepregi Béla. Szeurat a Rajala tanyán A konferencia első estéjén részt vetünk egy szeuraton a Ki- uruvesi gyülekezet Rajala tanyá­ján. Az énekek és bizonyságtéte­lek egymást váltották a szabad ég alatt. Itt részünkről Nagy István, a finnek részéről Martti Simojoki ny. érsek és Matti Pesonen, az észtektől Edgar Hark érsek szol­gált, A parasztpróféta szigetén Iisalmiból autóbusszal indul­tunk Kuopióba. Űtközben meg­látogattuk Aholanasaari szigetét, ahová kis hajóval érkeztünk. Itt élt Paavo Ruotsalainen. a paraszt­próféta. Meglátogattuk lakó­házát, jártunk szobájában. Imi soha sem tanult meg a paraszt­próféta. de Bibliáját számtalan­szor végigolvasta és szolgálatá­val olyan életet teremtett, amely ma is érezhető a finn egyházban. Régi otthonában szeuratot tartot­tunk, melyen többek között Csepregi Béla és Benkő István szólt. Huszonhatan huszonhat gyülekezetben Aholanasaari szigetéről újra Kuopióba mentünk, ahonnan hu­szonhatan huszonhat felé indul­tunk. Vendéglátóink gyülekezeti szolgálatokat kértek tőlünk júni­us 20-án Keresztelő János napján és június 21-én vasárnap. Minden magyar és észt lelkész valahol prédikált. Jutott belőlünk a leg­északabbra fekvő Rovaniemibe, csakúgy mint Ouluba. Kuopió­ba, Tamperébe, Lahtiba, Iisalmi*- tía, Helsinkibe. Szóval az egész Finnországra. A magyarok finnül vagy magyarul prédikáltak. Gyü­lekezetekkel ismerkedtek, kap­csolatokat építettek, együtt ör­vendeztek. Én magam Turkuban, a székesegyházban prédikáltam „János nap”-on. Azt kérték, hogy magyarul prédikáljak. Kitűnő tolmácsom volt Molnár Rudolf lelkész feleségének, Elminek sze­mélyében. Ezt követően jó együtt- létünk volt Lauri Huovinen püs- pökhelyettes majd Molnár Rudolf lelkész otthonában. Aztán Paavo Kortekangas püspök és családja vendége voltam négy napig Tam­perében. Igen sok szeretetet kap­tam. Volt időm arra. is, hogy Pirkkalaban meglátogassam Erk- ki Pennanent volt stipendiánsun- kat. Tamperében látogatást tet­tem Pertti Pesonennél az Aamu- lehti (Finnország második legna­gyobb politikai napilapja) szer­kesztőjénél és interjút adtam egyházunkról, társadalmunkról. A legtöbb magyar lelkész ugyancsak inerjút adott a helyi lapoknak. Mikko Juva érsek külön is fogad­ta a püspököket otthonában. Újra Helsinkiben Végül a huszonhat helyről visz- szaszáltak a „fecskék” Helsinki­be. Június 24-ét és 25-ét itt töl­töttük. Igen gazdag programmal. Megnézhettük Helsinki neveze­tességeit. Espo város a régi és új templomait. Azután a „kőszikla templomot”. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Matusek Tivadar, Magyarország helsinki nagykövete fogadást adott tiszte­letünkre, melyen több finn püs­pök és lelkész is részt vett. A püs­pököket fogadta Per Stenbäck nevelésügyi miniszter is, akivel nagyon eleven eszmecserét foly­tathattunk. Végül a Finn Lel­készegyesület adott búcsúebédet, mely alkalommal igen meleg kö­szönő szavak hangzottak el min­den részről. Zárószó jogán Még fel sem tudjuk mérni en­nek a finn—magyar—észt kon­ferenciának jelentőségét. Amikor a világban a feszültségek nőnek, mi az enyhülésért, hídépítésért fáradoztunk. Üj vonása lesz kap­csolatainknak, hogy elevenebb lesz a teológiai eszmecsere, első­sorban a diakóniai teológiával kapcsolatban. ..Most mi akarunk tanulni tőletek” — búcsúztak a finnek. Létrehozzuk a „testvér­gyülekezetek” hálózatát, már ez év őszén. Folyik tovább a stipen- dinás és professzor csere, énekka­rok szolgálata. Jó volt szíved melegét érezni SUOMI! Káldy Zoltán KLAUS GYSI LÁTOGATÁSA GENFBEN Klaus Gysi, a Német Demokra- renciája és a Református Vílág- tikus Köztársaság egyházügyi ál- szövetség vezetőivel a szervezetek lamtitkára május 25—29. között munkájáról, az együttműködés­látogatást tett a genfi ökumeni- r°*- időszerű nemzetközi kérdé- ku" központban. Megbeszéléseket ff-ÍT0!- valamint • az Egyházak folytatott az Egyhazak Vüagta- gánask augusztusi £rezdai ülésérS1 nacsa, a Lutheránus \ ilagszovet- a Luther-iubileummal kapcso­ség, az Európai Egyházak Koníe- latos előkészületekről.

Next

/
Thumbnails
Contents