Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-12 / 28. szám

Kérdőjeles mondatok „Kik a „Lélck-szomorítók „... ne szomorítsátok meg az Isten Szentleikét, akivel el vagy­tok jegyezve a megváltás napjá­ra” (Ef 4,30). Nem szeretünk szomorúak len­ni. Nehezen viseljük el azt is, ha valaki szomorúságot okoz ne­künk. Arra ritkábban gondolunk, hogy mi ne szomorítsunk meg má­sokat. Még kevésbé törődünk -az­zal. hogy Isten örömét leli-e ben­nünk, vagy szomorkodni kénytelen miattunk. Szomorkodó Isten — milyen kü­lönösen hangzik ez számunkra. Pedig a Biblia nemcsak az Isten öröméről, hanem szomorúságáról is beszél. Igaz csak ritkán: három ízben. Egy nagy világkatasztrófa küszöbén Isten megszomorodik a mennyben az emberi gonoszság eláradása miatt (1 Móz 6,6). „Az ember fáj a földnek” — írta ver­sében Vörösmarty. Az Istennek még inkább! — Isten megszomo­rodott a földön is, amikor Jézus Krisztus által magára vállalta minden emberi gonoszság terhét és ítéletét (Mt 26,37—38). Mi, em­berek vagyunk az okozói ennek a szomorúságnak is. „Én vagyok oka e nagy büntetésnek, hogy a latrok közt keresztre feszít- nek ...” — énekeljük (182,3.). Vé­gül: Pál ír ezen az egyetlen he­lyen arról, hogy a Szentlélek is megszomorodhatik. Ezért féltő szeretettel óvja a gyülekezet tag­jait attól, hogy szomorúságot okozzanak a Szentléleknek. Azt gondolhatnánk, hogy a Szentlelket a világ, a hitetlen em­berek szomorítják meg. Bizonyos, hogv éppen elég oka volna szo­morkodni emiatt is. Hiszen mun­kálkodásának célja nem a kegyes emberek szűk köre, hanem az, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismeré- sére”(I Tim 2,4). Szomorkodhat, ha ezt a célját az emberek ke- ményszívűsége miatt, az Isten sze- retete előtt való konok elzárkózása miatt nem érheti el. Bibliánk azonban egy szót sem szól a Szentléleknek erről a világ okozta szomorúságáról. Ellenben szól ar­ról. amit mi hívők okozhatunk Neki. Akármilyen meghökkentő is számunkra: a Szentlélek az egy­ház, a gyülekezet, a hivő ember miatt lehet szomorú. Ennek megértése érdekében leg­először is azt kell világosan lát­nunk, hogy mi is tulajdonképpen a Szentlélek munkája. Nemcsak az, hogy hitet ébresszen. Nem !s csak az, hogy a hivő embereket egybegyűjtse az egyház köteléké­be. Az a „szívügye”, hogy Isten hivő népét: az anyaszentegyházat, a gyülekezetei — el egészen leg­kisebb sejtjéig, a keresztyén csa­ládig — igazi közösséggé építse. A Szentlélek nemcsak „családot akar alapítani”, hanem ezt a csa­ládot a szó legnemesebb értelmé­ben igazi családdá, a „szentek kö­zösségévé” akarja tenni. Most már szinte magától adó­dik kérdésünkre a felelet. Kik a Lélek-szomorítók? Azok a keresz­tyének (vagy keresztények), akik nem engedelmeskednek a Szentlé­lek közösséget építő munkájának, sőt akadályozói, vagy elrontói an­nak. Mivel ronthatjuk, akadályozhat­juk a Szentlélek közösséget építő munkáját? Röviden szólva: a bű­neinkkel. Ez így nagyon általáno­san hangzik. Nézzük meg azért egy kicsit, hogyan is ír erről az apos­tol. Levelének abban a részében, amellyel lapunkban most soroza­tosan foglalkozunk, de más leve­leiben is. a legkülönfélébb bűnök­től óv. Nyereségvágy, hazugság, harag, lopás, rossz szó, stb. szere­pelnek itt a feketelistán. Pál itt nem erkölcsi szabályokat közöl, amolyan „etikai Kresz”-t. Nem is csak azért ír róluk, hogy megmu­tassa: a Krisztusban megújult élet szüntelen harc bűneink ellen. Ar­ra is rá akar ébreszteni, hogv minden bűn mindig közösséget rontó, bomlasztó, romboló tényező. „Aknamunka” és merénylet a Szentlélek közösséget építő mun­kájával szemben. Ezért soha néni mondhatom: „kinek mi köze hoz­zá!”. A bűn sohase magánügy, ha­nem közügy! Az egyházban még inkább. Modern korunk egyre súlyos­bodó gondja a környezetszennye­zés, a természet világának meg­rontása. Az „emberi környezet” romlása a bűn szennyező hatása miatt még nagyobb gond és ve­szedelem. A Szentlélek éppen azon munkálkodik, hogy a bűntől megrontott világban Isten népe között gátat vessen a bűn rombo­ló hatalmának és az egyházban, a gyülekezetben, a keresztyén csa­ládban „tiszta légkört”, tiszta kör­nyezetet teremtsen. Nem nehezít­jük-e meg bűneink bomlástermé­keivel a Szentléleknek ezt a szol­gálatát? Gondoljunk itt egy pillanatra arra is, hogy meghasonlásbán, el­lentétek feszültségében élő. azok miatt szenvedő és megbomló em­bervilágunkban milyen hallat­lan jelentőségű a Szentléleknek ez az igazi, tiszta közösséget építő munkája. Ezt a közösséget keres­sük, szívünk mélyén vágyódunk utána, de a magunk emberi eszkö­zeivel nem tudjuk megvalósítani. Ha pedig meg is valósul belőle valami, hamarosan tönkretesszük. Nagy áldás volna az emberiség számára, ha Isten hivő népe vonzó példája lenne ennek az igazi kö­zösségnek. De miért írok erről fel­tételes módban? Azért, mert úgy vélem, hogy nem vagyunk az! Sem az „egy keresztyén anyaszent- egyházban”, sem a szétszakadt ke- resztyénségen belül az egyházak egymás közötti kapcsolatában, sem az egyes gyülekezetekben, sem a keresztyén családokban. Hát csak nem vagyunk „Lélek- szomorítók”?! E kérdésnél bárcsak erőt venne rajtunk valami mély­séges döbbenet. Olyasféle, mint azon a különös vacsorán, amelyen Jézus tanítványai között árulójá­ról beszélt. „Erre elszomorodtak és egyik a másik után kezdte kérdez­ni: „Talán én?” (Mk 14,19). Mire van itt szükség? Arra, hogy a hivő emberek mindenütt, egyre nagyobb odaadással a Szentlélek munkatársaivá váljanak. Enged­jük hát aktivizáltatni magunkat a Szentlélek által. Ö hajlandó meg­fogadni minket. Azt akarja, hogy ne ellene, hanem neki dolgoz­zunk. Mindnyájunkat fel akar használni. S ha engedelmesen be- állunk a szolgálatába, Ö maga se­gít nekünk abban, hogy a bűn rontó hatásai helyett hatékonyan bontakozhassanak ki bennünk a Krisztusban nyert új élet jótékony energiái. így hasznos eszközei le­hetünk közösségépítő munkájá­ban. — Mindez nemcsak a jelenre nézve fontos, hanem a jövő érde­kében is. Hiszen lakodalom ké­szül a mi utcánkban! A Szentlélek a nagy beteljesedést készíti elő. Végső soron ennek érdekében munkálkodik. Munkája a „meg­váltás napján” éri el célját. Ak­kor teljes szépségben állítja majd Jézus Krisztus elé eljegyzett és felékesített menyasszonyát „az egyházat dicsőségben, hogy ne le­gyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Ef 5,27). Igazi ünnep lesz az: örömünnep Neki is, nekünk is. Ide nem szét­hulló. szomorú seregként, hanem örvendező közösségként kell meg­érkeznünk. Énekeljük már most az öröméneket: „Ö áldott egység! Boldog szent sereg!... Mind egyek mégis Benned és Veled... Jő minden tájról, együtt énekel. És együtt ujjong, együtt ünnepel. Ó, hálaének. szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!” Laborczi Zoltán Kórháziálo^a tás . Ucrhényik Sándor emlékének Akkor jelent meg Babits „Jónás könyve”, és kórházi szobádba beköszönve, nagy örömmel olvastam fel neked. Htunk az imádsághoz vezetett, hogy mi is azt kérjük: „Bár verseim csücskére tőle volna szabva rím, előre kész, s mely itt áll polcomon, >zent Bibliája lenne verstanom”! Szívünkben áment mondtunk mind a ketten, Elbúcsúztunk, és én hazasiettem, hogy Jónás imájára emlékezve, boldog sorokat rójak aznap este: , Fiindulhattunk keletről és délről, 1 egyek ormáról és völgyek öléről, bús. vak utakra vihetett a vérünk, most mégis mind az Egyetlenhez érünk, ki küzdve elébb kétellyel, közönnyel, ki friss, harmatos hajnali örömmel.” Mintha mindez most történt volna nemrég, olyan eleven még a kedves emlék .,. halk hangod és fénylő tekinteted, amint te olvasol új verseket. Hazamentéi. Többé nem láttalak. Pihensz a házsongárdi hant alatt. Ilyen az életünk ... tűnő lehellet. Amikor ott állhattam sírod mellett, könnyet hullatott a borongós ég is. — biztattak drága, örökülmaradt soraid, mint fénylő napsugarak. Túrmezei Erzsébet — Szentháromság ünnepe után a 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Rm 8, 18—23; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 7,12. — A BUDAI SZERETETOTT­HONOK egyik lelkészi állásába dr. Koren Emil esperes július 4-én a pesthidegkuti templomban beiktatta Ottlyk Márta diakóniai lelkészt, s ugyanakkor D. dr. Ott­lyk Ernő püspök lelkésszé avatta. — MEZÖBERÉNY II. Május 24-én közös magyar—szlovák istentiszteleten került sor az újon­nan választott presbiterek beikta­tására. Ez alkalommal Táborszky László békéscsabai lelkész, a Ke­let-Békési Egyházmegye esperese hirdetett igét. Az új presbitérium tagjai sorába első ízben választot­tak nőket is. — KONDOROS. Május 24-én szeretetvendégség volt a gyüleke­zetben, amelyen Táborszky László békéscsabai lelkész, a Kelet-Béké­si Egyházmegye esperese és fele­sége szolgált. — ÖRIMAGYARÖSD. A gyüle­kezet jelentős anyagi áldozattal felújíttatta orgonáját. Ez alkalom­mal Gáncs Aladár adott orgona­estet. Igét hirdetett Fehér Károly esperes. A helybeli és a szórvá­nyokból összegyűlt szép számú hallgatóság örömmel hallgatta a ritka szépségű, értékes hangszeren megszólaltatott orgonaműveket. — AJKA. Február 22-én Vájná Lajos veszprémi református lel­kész, április 5-én dr. Koren Emil esperes, május 31-én Horváth Jó­zsef mencshelyi, június 14-én Má- tis András sikátori lelkész szol­gált a gyülekezetben. r A Hl VASÁRNA ,P IGÉJE Cselekvő szeretettel háláljuk Isten jóságát Mt 7,12 Azt tegyétek az emberekkel, amit elvárnátok tőlük! Jézusnál: tz az igéje nem a társadalmi együttélést szabályozó ta­nács, amilyet ha megtartunk, joggal várhatjuk az emberek megbe­csülését, háláját és viszonzását. Nem is egyszerűen lelkiismeret-éb- resztés: mi inkább kapni szeretünk, mint adni, tehát adjunk előbb, s csak azután számítsunk viszontcselekedetre. Még csak nem is szem- nyitogató 'igyelmeztetés: milyen kettős a látásunk atekintetben, amit mi teszünk, s amit elvárunk. Egészen egyszerűen azt adja tudtunkra Jézus, hogy a keresztyén ember életh.vatása a cselekvő szeretet. KERESZTYÉN ÉLETÜNK EGYIK VESZÉLYE AZ, hogy belső, lelki magatartásnak gondoljuk. Valahogyan úgy, hogy van egy világi életünk, amelyben dolgozunk, pihenünk, szórakozunk, s van egy lelki életünk, amelyben imádkozunk, templomba járunk, megbánjuk bű­neinket, talán még úrvacsorát is veszünk. A másik veszély az, hogy úgy gondoljuk, keresztyén életünk csak ránk tartozik, a bensőnk ügye. Nem tartozunk másnak számot adni róla, s nem ránk tartozik n másik embernek Istenhez való viszonya. Valóban igaz, hogy kell lennie az c ibernek személyes kapcsolatának az Istennel. Jézus is megtette, amikor a tanítványaival volt, hogy félre vonult és magá­ban imádkozott. Az ilyen Isten előtt való elcsendesedések azonban arra valóit, hogy megerősödve tehessünk eleget Jézus igényének, amellyel szeretettel cselekvő, és az embertársakhoz odaforduló élet­re és szolgálatra biztat. Jézus szüntelenül a szeretet cselekedeteit tette: gyógyított, utat mutatott, bűnt bocsátott, életét adta, feltáma­dott. Szűnt» ,enül az emberrel és az emberért cselekedett. Ezt a sze- rctet-csele!:eáetét akarja továbbadni általunk is. Ezért ad oly sok lehetőséget családunkban, gyülekezetünkben, társadalmunkban, hogy az ő eszközeiként szolgálhassunk. Fel akar használni bennünket az örömszerzi -ben, a segítésben, sokszor a „lelki” élettől egészen távol állónak lát:-zó területeken is. De ránk bízta az üdvösség munkálását is bizonys '.gt evő életünkkel, hitünk aranyfedezetét adó magatartá­sunkkal. Hogy mindezt hogyan gyakoroljuk, hogy mit tegyünk az emberek között, ennek gyakorlati megvalósításának megkönnyítésé­re mondta „Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek..,” MIT SZERETNÉNK. HA TENNÉNEK VELÜNK AZ EMBEREK? Valószínű hogy a pillanatnyi helyzetünk, a meglevő hiányunk, az éppen égetővé vált kérdés, vagy feladat stb. döntően meghatározza a iionkrét kívánságot. Befolyásolják olyan tényezők is, hogy erősnek érezzük-e magunkat, vagy gyengének, lángol-e éppen a hitünk, vagy alig pislákol Az sem mindegy, hogy közeli kívánságokról van szó, vagy hosszú távra szólókról, múlandó, vagy tartós szükségletekre gondolunk. Mindenképpen „javunkra” szóló kívánságaink vannak. S ha mint keresztyének hiszünk Istennek javunkat akaró szeretetében, | ikkor azt is mondhatjuk, hogy azt várjuk az emberektől, amit egye­dül Isten alhat meg. Űjra odamutat tehát igénk Jézusra, s azt mond­ja, amit Jézus tett az emberrel, azt cselekedjétek ti is. ÉPPEN A JÉZUSON VALÓ TÁJÉKOZÓDÁS VETI FEL BEN­NÜNK A NYUGTALANÍTÓ KÉRDÉST: érdemes ilyen szeretettel fordulnunk az emberek felé? Ha Jézus nem kapta meg az emberektől azt. amit elvárhatott volna tőlük, mi még kevésbé számíthatunk vi­szonzásra. Jézus cselekvő szeretetve biztató igéjében egyetlen szó sin­csen a viszonzásról. Nem azt mondja, hogy ha azt teszitek az embe­rekkel, amit ti is szeretnétek kapni, akkor azt meg is kapjátok, há­rem így -folytatja: „Mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták.” Más szóval: ez az Isten akarata veletek. Függetlenül attól, hogy mi lesz a viszonzás, ti azt cselekedjétek, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek Nem igazságtalan igény ez Istentől? Nem azért van a sok gyűl'Uct megtorlás és bosszú, mert az ember nem számíthat vi­szontszerel étie? Nem azért fordítanak hátat sokan Istennek ,mert ilyen egyoldalú és logikátlan parancsai vannak? Felületesen nézve a kérdést, jogosnak látszik az aggodalom. Azon­ban éppen, a mai vasárnap igéje előtti versekben beszél Jézus arról, iiogy milyen sok „jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle.” Tehát Isten előbb ad, és csak azután kér. Gondviselő, meg­váltó és megszentelő szeretetét bőven megtapasztaltatja, s erre fele­letként ken az embertársak iránti, cselekvő szeretetet. így hát mi nem azért szolgálunk embertársainknak, hogy meghálálják, hanem mert szerelnénk, legalább valami -keveset meghálálni Istennek azért, hogy szeretőiéből élhetünk és szolgálhatunk. Bárány Gyula Imádkozzunk! Mennye: Atyánk! Köszönjük ránk árasztott szereteted. Azt is, amit mindennapi életünk apró eseményeiben tapasztalhatunk, de azt a legnagyobbat is. hogy Jézus Krisztusban üdvösséget szereztél. Add nekünk Szcntlelkedet, hogy erejével hálát adhassunk neked: őszinte imádságban is. de az által is, hogy cselekvő szeretettel szolgálunk em­bertársainknak. Ámen. Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom): a hó első és harmadik va­sárnapján de. fél 8. Dunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.) : minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapján du. 5. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapján du. 3. Pomáz (re­formátus telkészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.) ; minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): 'minden páros hónap har­madik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harma­dik vasárnapján du. 4. ZENÉS ÁHÍTAT lesz július 11-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi templomban. Műsor: J. S. Bach orgonaműveiből, Händel, M. Haydn, valamint Lisznyai Gábor műveiből. Közreműködik, a gyülekezet női és férfikara, zenekara és Lukács Géza orgonaművész. Vezényel: Nagy Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents