Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-05 / 27. szám
XLVI. ÉVFOLYAM „Bizalom kiváltotta vallomás..." Esperes- és lelkésziktatás Szombathelyen SZÉP, BENSŐSÉGES, ÜNNEPÜNK VOLT Szombathelyen, május 24-én. Meg is mozdult' a szombathelyi gyülekezet és a Vasi Egyházmegye népe! Ezen a napon iktatta be dr. Ottlyk Ernő az Északi Egyházkerület püspöke vasi esperesi és szombathelyi lel- készi szolgálatába Fehér Károly volt alsósági lelkészt, akit a szombathelyi gyülekezet és a Vasi Egyházmegye gyülekezetei egyhangúlag hívtak el új szolgálataira. Megindító volt, amikor a zsúfolásig telt templomba harminc Luther-kabátos lelkész élén elindult az ikatatás szolgálatát végző püspök, az iktatásban segédkező Bánfi Béla nagygeresdi lelkész, esperes helyettes, Magassy Sándor nagysimonyi lelkész és a beiktatandó esperes. Zúgott az Erős vár a mi Istenünk, s megtelt a levegő azzal az örömmel és reménységgel, amellyel az egyházmegye és a szombathelyi gyülekezet jövőjébe tekint. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK Ap- Csel 2,37—38 alapján tartott beiktató igehirdetésében hangsúlyozta, hogy újra és újra kérdeznünk kell az ősi szavakkal („Mit cselekedjünk, atyámfiai?”), de tanulni kész lélekkel, hogy megtaláljuk itt és most Isten eligazító válaszát személyes keresztyén életünkben, egyházunk közösségében. népünk és az egész emberiség körében, hogy felismerjük feladatainkat azokban a körökben és azokon a területeken, ahova Isten állított bennünket. A felragyogó igék, amelyek korunkban az emberszeretetre és szolgáló életre szóló indítást adják, azok küldik el szolgálatukba az ünneplő gyülekezet minden tagját és a beiktatandó esperes-lelkészt is. Miután a jelenlevő lelkészek gyülekezetük nevében is áldást mondtak a beiktatott esperesre, nemcsak szép liturgikus formulaként, de szívből jövő közös imádságként csendült fel és szárnyalt az ősi Confirma. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST MEGNYITÓ Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő nemcsak a. vendégeket, az ünneplő gyülekezetét és a beiktatott espereslelkészt köszöntötte, hanem meleg szavakkal szólt Lehel Ferenc nyugalomba vonult lelkész szolgálatáról is. Fehér Károly esperesi beköszöntőjét bizalom kiváltotta vallomásnak nevezte, s vallomást is tett arról a hármas kötelékről, amelyben él és helytáll. Az „ember vagyok, magyar vagyok, evangélikus vagyok” hármas vallomásában világosan érezhetővé váltak azok az erővonalak, amelyek ezutás is vezetik őt szolgálatában. Hosszú sorban hangzottak a meleg, szívből jövő köszöntések. Ottlyk Ernő püspök szerettei ás köszönettel szólt Lehel Ferenc egyházunkban és társadalmunkban végzett szolgálatáról és köszöntötte az új esperest. Dr. Kál- dy Zoltán egyházunk püspök-elnöke levélben küldte el köszöntését. Dr. Karner Ágoston főtitkár az Országos Egyház köszöntését hozta Lehel Ferencnek és Fehér Károlynak. Gyergyák Ferenc megyei egyházügyi titkár a saját nevében, valamint a megyei tanács elnökének, a városi tanácsnak és Hazafias Népfrontnak a nevében mondott köszöntést. Dr. Nagy István fejér-komáromi esperes, Bárány Gyula győr-soproni esperes és Síkos Lajos Veszprém megyei esperes a szomszédos, ill. közeli egyházmegyék üdvözletét hozták el. Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész a „keleti végek” és barátok köszöntését tolmácsolta. Bánfi Béla nagygeresdi lelkész, espereshelyettes az egyházmegye nevében, Józsa Márton / peres-plébános, tb. kanonok is. Az izraelita hitközség üdvözletét Brandtl József hitközségi elöljáró adta át. Az új gyülekezet nevében Kováts Viktor szombathelyi, a régi gyülekezet nevében Dr. Ottlyk Ernő püspök beiktatja Fehér Károly esperest Az oltárnál Magassy Sándor nagysimonyi* és Bánfi Béla nagygeresdi lelkész celldömölki lelkész a barátok nevében szólt. Lehel Ferenc nyugalmazott lelkész reménységben áldást kívánó szeretettel köszöntötte utódját. A református egyház köszöntését Fekete Sándor esperes, körmendi lelkész adta át. .A római katolikus egyház nevében dr.' Lelkes József püspöki helynök szólt és adta át Fábián Árpád püspök köszöntését. Meleg szavakkal szólt Vöröss Ferenc esJózsa Ernő alsósági felügyelő köszöntötte Fehér Károlyt. Végül a •szombathelyi gyülekezet ifjúsága kért áldást az új lelkészre, énekszóval, gitárkísérettel. ELMÉLYÍTETTE ÉS TOVÁBBÉPÍTETTE A KÖZÖSSÉGET az a szeretet, amellyel fehér asztalhoz hívta vendégeit a szombathelyi gyülekezet. Ittzés János H sí nősült Furcsán fogadjuk ezt a megjelölést. Ha minket neveznek bűnösnek, elutasítjuk, vagy legalábbis mentegetjük, magyarázzuk, miért kerültünk gyanúba. Ámít mi teszünk, az nem bűn, legfeljebb hiba, gyengeség, olyasmi, amit mindenki megtesz. De ha másokról van szó, akkor már nem tiltakozunk ellene, olykor még súlyosbítjuk is oűnét, meg is botránkozunk, mások előtt sopánkodunk is rajta. Csak akkor hal.gátunk róla, néha mentegetünk is másokat, ha azok bűnének leleplezése bennünket is bajba hozna, ha kiderülne, hogy mi is részesek vagyunk ugyanabban a bűnben. Valahogj úgy nézzük az élet eseményeit, mint a lelátókon ülő közönség a versenyzőket és a küzdő csapatokat. Mi csak szurkolóknak tarjuk magunkat, és bíráljuk a küzdelemben részt vevőket. Különösen kísért ez a szemlélet akkor, amikor a gyülekezetét, az egyház életét nézzük. De sokszor vagyunk felháborodva azon, hogy hogyan küldhet Isten ilyen „csapatot” a pályára. Nem vesszük észre, hogyan torzítja el egész életünket ez a hamis szemlélet. Hiszen nincs lelátókon ülő közönség, csak küzdők vannak. Mi lenne ha fordítva gondolkodnánk? Ha magunkat ítélnénk el, beismerve bűnösségünket: önzésünket, hamisságunkat, szeretetlen- segünket? Ha másokat igyekeznénk megérteni, mentegetni, ha annak tudnai,k örülni, hogy valaki igyekszik megjavulni? Akkor talán nem botrankoznánk meg, nem tiltakoznánk, ha Isten igéje bűnösnek mond minket Ráhagynánk az ítélkezést azokra, akiknek ez a feladatuk, és segítenénk egymást a megjobbulásban. AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ KÜLÜGYI HIVATALÁNAK ÜJ VEZETŐJE NEGYVENEZER BIBLIA VIETNAMNAK A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházai a Gusztáv-Adolf Egyesület és az Európai Bibliatársulat támogatásával 40 000, mai vietnami nyelvre fordított Bibliát és Újszövetséget küldtek a vietnami protestáns egyházaknak. Az adományozásról a vietnami egyházi vezetők múlt évi látogatása során állapodtak meg. Az NDK Protestáns Egyházszövetségének küldöttsége valószínűleg még az idén viszonozza a látogatást. Az evangélium szolgálatában Lelkésziktatás Június 7-én délután Adámi László lelkészt a nyáregyházi gyülekezet lelkészi állásába beiktatta Keveházi László, a Pestmegyei Egyházmegye esperese. Ennyi volna a rövid, hivatalos, szinte jegyzőkönyvi rögzítése a tényeknek, ami történt. Ennyit igazán a hírek között is közölni lehetne röviden. Igen ám, de egy gyülekezet életében, nem is szólva a lelkészről, sokkal, de sokkal többről van szó, amikor mindkettőjük életében egy egészen új fejezet kezdődik. A hivatalos közlésen túl mik voltak hát a nyáregyházi iktatási ünnepélynek azon vonásai, amiket érdemes feljegyezni? Az iktatás időpontja és helye sem mellékes. Miért? Van valami különös abban, hogy egy adott időpontban, egy templomban történik az iktatás? Mi van ebben különös? AZ IDŐPONTTAL KAPCSOLATBAN : a nyáregyházi gyülekezetben három éven át nem volt betöltve a lelkészi állás. Lupták Gyula lelkész nyugdíjba ment. A bő három év alatt egyetlen isten- tisztelet, bibliaóra, hittanóra nem maradt el, sőt a gyülekezet látogatása is intenzíven folyt. A szolgálatokat a szomszédos pilisi gyülekezet lelkészei látták el. De ha a szolgálat folyamatos is volt, a gyülekezetben lassan-lassan érlelődött a gondolat és a vágy: szeretnének „saját” lelkészt. Adámi László sem ismeretlenül került a gyülekezetbe most, hiszen Keveházi Lászlóné után ő is régóta járt ki és ismerte már nemcsak a gyülekezet tagjait, de gondjait és örömeit is. Mindezért lett nagyon jelentős 1981. pünkösd ünnepe. Sokan sóhajtottak fel hálásan Istenhez: végre van lelkészük. DE NE FELEDKEZZÜNK EL az iktatás helyéről sem. Kevesen tudják, hogy a nyáregyházi gyülekezetnek van is meg nincs is temploma. Ez nem játék a szavakkal. Nyáregyházán annak idején a két protestáns gyülekezet együtt építette fel a templomot, közös a templom azóta is, minden vasárnap református és evangélikus istentisztelet is vari a közös templomban. A különbség csak annyi, hogy az úrasztala és oltár kerekeken gurítható és mindegyik a megfelelő istentiszteleten kerül amegfelelő helyre. Nem tudom, van-e még ilyen hazánkban. A közös templomnak sok öröme, sok közösen megoldandó problémája is van. Ezt a ttemplomot töltötték meg most az ünneplők. AZ EVANGÉLIUM SZOLGÁLATÁBAN — ez volt összefoglaN yáregyházán lása a Rm 1,16 alapján mondott igehirdetésnek. Pál ebben a levelében a törvény és evangélium súlyos kérdéseit tárgyalja, de vallja: a döntő az evangélium. A lelkészi szolgálatban is szükség van a törvényre, de alapjában az evangéliumot kell hirdetnünk. Miért? M'eít az evangélium Isten világot átölelő szerétéről beszél. Az evangélium szolgálatában állni azt jelenti, hogy Istennek ezt a „határtalan”, korlátokat ledöntő szeretetét hirdethetjük és élhetjük világunkban. S azért is az evangélium szolgálata a döntő, mert az Istennek építő, gyógyító ereje a világban. Isten erejét nem rombolásra, hanem építésre, életek újítására akarja felhasználni s az evangélium szolgálata ennek az építő, gyógyító erőnek a továbbadása. S végül azért is az evangélium szolgálata a döntő, mert az Isten üdvözítő hatalma. Munkájának végcélja üdvösségünk, s erre is evangéliumával segít el minket. Az új lelkész és gyülekezet éljen egyaránt ebből az evangéliumból, de lelkész és gyülekezet álljanak is egyaránt ennek az evangéliumnak a szolgálatában — fejeződött be az esperes igehirdetése. MINT EGY CSALÁD, úgy volt együtt a szépszámú gyülekezet. Az ünnepély után is sokan elmondták: ez az ünnepély különösen is meleg, családias alkalom volt. Ehhez hozzájárult, hogy Adámi László és felesége családja is ott voltak, néhányan közülük fárasztó utazás után, de könnyes szemekkel és imádságos szívvel, mert a család is együtt akart örülni ezen a napon. A nyáregyházi gyülekezet (velük a dánszentmiklósiak, lengyelfalusiak, csévnarasztiak) is meleg szívvel készült az ünnepélyre, öten is köszöntötték új lelkészüket. Az elődön kívül, Kozma Sándor és Szerényt Károlyné presbiterek. Különösen is megható volt, amikor Pergel Ágnes az ifjúság és Pércsi Melinda a gyermekek nevében egy-egy verssel köszöntötték az „új tisztelendő bácsit”. A pilisi gyülekezet nevében Temesvári Mihály felügyelő mondott néhány mondatot. Takaró Tamás nyáre^yházi és Szaszák Imre al- bertirsai református lelkipásztor is megáldották a jelenlevő evangélikus lelkészekkel a beiktatot- tat és köszöntötték is őt. Dr. Fa- biny Tibor a Teológiai Akadémia képviselőjeként és Bárdossy Tibor az egyházmegye nevében szóltak és szolgáltak az oltárnál is. Dr. Sárosi Ernőné a Hazafias Népfront küldötteként a község nevében üdvözölte az új lelkészt. K. L. ÉPPEN OLYAN VESZÉLYES RÓMAI KATOLIKUS SEGÍTSÉG A SPANYOL PROTESTÁNSOKNAK A római katolikus egyház — Spanyolország törtépetében először — pénzügyi támogatást nyújtott a Spanyol Evangéliumi Egyháznak. A Los Rubios-i egyházi és nemzetközi konferenciköz- pont építéséhez Ramon Buxarais maiagai püspök egyházkerülete nevében 200 ezer pesetát (körülbelül 70 ezer forint) adományozott. A püspök sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nem tudtak nagyobb összeget adni, csak annyit, ameny- nyit saját egyházközségeik kaphatnak renoválásra. — Az egyházi és nemzetközi konefrenciaközpont építését az Egyházak Világtanácsának segélyszervezete (Ci- CARWS) és ökumenikus kölcsön- alapja (ECLOF) támogatja. A Moszkvai Patriarchátus Külügyi Hivatalának vezetőjévé Fila- retet Minszk és Belorusszia metro- politáját nevezték ki. Ebben a tisztségben Juvenalijt, Krutyick és Kolomna metropolitan át követi. Filaret 1973-ban lett Berlin és Közép-Európa érseke; kapcsolatba került a két Németország és Ausztria evangélikus és római katolikus egyházaival is. 1978. októberében Nyikogyim leningrádi és novgorodi metropolita, a Keresztyén Békekonferencia elnökének halála után lett Minszk és Belorusszia metropolitája. a fejlett és fejlődő országok közötti, egyre növekvő szakadék, mint a fegyverkezés —, mondotta Robert Runde canterbury-i érsek, az anglikán egyház feje a közelmúltban az Egyesült Államokban tett látogatása idején. „Hihetetlen, hogy mindig csak várunk, amíg Afrikában ezrek halnak éhen naponta. Sürgősen tervet kellene készítenünk a közös továbbélés érdekében.”
