Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-17 / 20. szám

lisalmiba késsülünk

\ finn-magyar egyházi kapcsolatok két szakasza

A finn—magyar egyházi . kapcsolatok klasszikus gyökerének a Raffay-féle finnországi út számit. Onnan indult az az út, amely a két világháború közötti időben romantikus érzelmek talaján és a finn ébredési mozgalmak hullámerejének emelésével csúcsosodott, a második világháború után pedig néhány év csendes érlelésével a háttérben, egyházvezetői döntések alapján, meglepően ki- szélesedetten és elmélyülten gazdagította külügyi kapcsolatainkat.

ÖSSZEVETVE AZ ELTELT HATVAN ESZTENDŐT, nagy vonalakban nálunk két arculatú a kapcsolatok tartalma és minősége. Választóvonal a második világháború, a vele járt óriási társadalmi változás. Ennek a kétarcúságnak megértéséhez szeretnék néhány gondolatot leírni.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Raffay-féle indulás nem egyértelműen azonos az első szakasz arculatával. Sem gyökere, sem jellemzője nem a későbbi romantikus rokonkeresés, vagy ébredési lendület volt. Az igazi indítórugó az akkori egyházi világgyűlések azon törekvése volt, hogy az első világháború utáni békekötések és űj határmegvonások következtében kialakult új egyházi helyzetben ki tudják ríyújtani a segítő kezet ott, ahol az szükséges. Segítsék meg az erős egyháztestek az új határmegvonások következtében elgyengült egyháztesteket. A finn erős egyháztest előtt egyebek mellett a magyar evangélikus egyház segítése merült fel.

EZ AZ ELSŐDLEGES CSÍRÁJA a Raffay—Gummerus találkozónak. Ám a nézőpont mindkét oldalról másképpen színező- dött. A finnek egyházi közvé- ményét akkor erősen jellemezte a népi rokonkeresés áramlata, a missziói törekvés s az ébredési mozgalmak feltörő hatása. Ebből a szempontból kell ‘segíteni a megtalált testvért. Raffay ném ezt akarta. Erre mutatnak Gumme- russal, az ökumenikus lelkületű püspökkel, majd Lehtonennel, az ugyanilyen beállítottságú egyházi vezetővel, s a teológia tanári testületével, folytatott beszélgetései. Egyenrangú egyházi kontaktust keresett s nem a kicsi—nagy viszonylatában látott. Híressé vált lapuai szeurati beszéde is ezt célozta, ahol persze kissé élesen is fogalmazott: „nem vagyunk koldusok”. Beleénekeltek.

Ám nehéz volt tartania az egy- szintűséget. Égyházilag kétségtelenül nagy különbségek voltak. A finn egyház magába ölelte a nép 98 százalékát. A számarányon túl akkor sikerrel küzdött a népegyházi mivolt belső ereje érdekében is: az egész nép erkölcsi mércéje és meghatározója akart lenni. Teológiai látása egységes volt. Pietilä Dogmatikája szinte egyedüli tekintélyre tett szert, kátéjuk az ébredés teológiáját tükrözte s az egyházi közéletet az ébredési mozgalmak dinamikája hatotta át.

Mi a félfeudális Magyarországnak a politikai katolicizmus által irányított sodrában vívtuk kisebbségi sorsunk ezervonású küzdelmét. Teológiailag tagoltak voltunk. A legkülönbözőbb teológiai áramlatok emlőin erősítgettük magunkat. így néztünk az erős evangélikus északi rokon nép felé.

Csoda-e, hogy 'az ébredés iránt oly fogékony Podmaniczky Pál, aki Raffayt kísérte, szélesebb tápterületet talált a finn egyházban s a kapcsolatok átkerültek a soproni teológiára, ott is két professzor: Podmaniczky Pál és

Deák János irányítása alá.

A társadalmi különbözőség is erősen színezte kapcsolatainkat. Mi a félfeudális társadalmi berendezkedés bénító állapotában éltünk s még alig-alig vettük észre, hogy Európa múzeumává lettünk. Ä finnek történelmükben először önálló állammá szerveződtek s némi, nem kis méretű politikai küzdelmek után a polgári demokrácia formáját öltötték magukra. Akik az akkori Magyar- országból az akkori Finnországba utaztunk, ezt a különbséget igen-igen érzékeltük.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÜ

mindkét országon átzúgott, mindkét országban iszonyú áldozatokat követelve. Utána pedig teljesen felcserélődtek az előjelek. Finnország lényegében megmaradt a demokratikus társadalmi berendezkedés polgári képletében s lassan felvállalta a híd szerepét a különböző társadalmi be- rendezkedésűek között. Ez természetesen az egyházra sem maradt hatástalan, Égyházilag viszont élőn tötték a különböző teológiai áramlatok s a tömbegyházak mindenkori kísértésével szemben a belső mozgás sokszínűsége próbálja kimozdítani a megmerevedésből. Ez a mi szemünkkel nézve inkább kísértő, mint áldásos. A lundi teológiától a karizmatikus mozgalomig, a Taizé-csopor- tosulástól angolszász szektahatásig, számtalan irányzat próbál meggyökeresedni egyházon belül és kívül, s teszi szinte megfogha- tatlanná ezt a fogalmat: „finn teológia”.

Mi néhány évtized alatt százados történelmi lépéseket tettünk, s fokozatokat ki nem hagyva

Ottlyk Ernő:

Magyar szemmel az NSZK-ban

AZ ÉSZAK-NÉMET TERÜLET

elég ismeretlen előttünk, magyarok előtt. Hannover és a holland határ között van a Schaumburg- Lippe evangélikus tartományi egyház. Csak a történelem felől érthetők ezek a német egyházi kerület-beosztások. Az első világháború végéig a német császár hatalma alatt álltak a különböző tartományok, így a Schaumburg- Lippe-i fejedelemség is. Ennek az akkori területén van a mai tartományi egyház, amelynek püspöke, dr. Heubach, aki a meghívó fél volt. Korábban az észak-német Kiéiben volt gyakorlati teológiai professzor, 1979 óta pedig püspök. Lapuink többször írt a „Martin Luther Bund”-ról, ennek a vezetői közé tartozik ő is, innen az érdeklődés egyházunk iránt. Ennek a területnek a gyülekezetei bőven kiveszik részüket abból a támogatásból, amit a Martin Luther-Bund irányunkban végez.

NAGY NYILVÁNOSSÁGOT BIZTOSÍTOTTAK számomra, amikor a nagyhéten és a húsvéti ünnepeken öt istentiszteleten prédikálhattam és részt vettem az úrvacsora osztásban. Ezen kívül öt gyülekezeti esten tartottam előadást egyházunk életéről, kétszer pedig az ifjúságnak szolgálhattam. Az egyházi vezetőkkel és lelkészekkel való találkozás során tovább érlelődhetett az egyházaink között folyó dialógus.

AZ ALTALANOS HANGULAT eléggé nyugtalan, A beszélgetésekben és a felvetett kérdésekben gyakran tért vissza az a gondolat, hogy soha többé háborút. De ugyanakkor mindenfelé felújított légvédelmi szirénát lehet látni. Lényegében az amerikai háborús pszichózis áldozatai azok, akik egymást ijesztgetik a szocializmus felől jövő képzelt veszéllyel. Nem vesznek tudomást arról, hogy éppen a szocialista humanizmus áll következetesen a béke oldalán és éppen a Szovjetunió békepolitikája védi a világot'az atomháború katasztrófájától. Mámentünk át a félíeudalizmusból a fejlett szocializmus építésébe. Eközben mint egyház figyeltünk a különböző régi és új teológiai irányzatokra, de sikerült elhatárolni magunkat a nyugatról jövő mondvacsinált íróasztal-bölcsés- ségtöl. hogy ti. hogyan kell egyházként élni a szocializmusban. Ebben sikerült magunkban megvívni a teológiai harcot s utat találtunk. Ma egységesebbek vagyunk, mint volt valaha is a magyar evangélikus egyház. Ezt a harcot az egyházi világszervezetek asztalára is letettük és sikesok az NSZK belső helyzete miatt nyugtalanok. Nagy a feszültség. Szembetűnő az árak emelkedése. Növekszik a munkanélküliség. A Gorleben-ben létesítendő atomerőmű ellen nemrég 2 00 000-ren vonultak fel, s véres összetűzés volt a rendőrséggel. A húsvéti békemenetek során százezrek tüntettek a tervezett rakéták felállítása és az amerikanizálódás veszélye ellen. Ugyanakkor a jobboldali pártok is aktivizálódnak. A tömegkommunikációs eszközök ontják az antikommunista propagandát. De maga az, ember is válságban van. A kapitalizmus nem nyújt távlatot, és leszűkíti az élet értelmét és célját az egyéni nyerészkedésre. Mindez nagy belső zűrzavart eredményez.

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN BÍZNAK AZ EMBEREK. Éppen a bizonytalanság és aggodalom idején tekintenek egyre többen az egyházra. A teológiákra 'jelentkezők száma olyan méretet ölt, hogy az egyházi vezetők a lelkészi „túltermelés” veszélyétől félnek. Ahol prédikáltam, mindenütt sokan voltak a templomokban. A falusi gyülekezetekben olykor még népviseletben járnak templomba az idősebb asszonyok. Ez a hagyományos kegyesség formáira utal. De a városi gyülekezetek népe már messze elöl jár a modern élet körülményei között. Imponáló volt a nagyheti és húsvéti úrvacsorázók száma. Nemcsak a kötelező egyházi adó fűzi az embereket az egy- hához, hanem a Jézust kereső hit is. De mintha túl elméleti és intellektuális lenne a lelkészek igehirdetése, inkább a professzorideál hódít, mint a gyakorlati, alaDvető kérdésekben való eligazítás.

AZ EGYHÁZUNKRÓL SZÓLÓ ELŐADÁSAIMHOZ mindig sok hozzászólás volt. A hallgatóság soraiban akadt országgyűlési képviselő is, aki a CDU CSU szellemében tett fel kérdéseket. Hazánktól távoli területen jártam, ezért a legtöbben tájékozatlanok

rült annak megbecsülést szereznünk.

LE KELL SZÖGEZNÜNK, hogy ennek , a magunk számára, magunk között megvívott harcnak a folyománya az is, hogy — a'belső harc néhány kezdeti éve után — kibővülhettek a finn—magyar egyházi kapcsolatok is, s immár évek óta gyakorolhatjuk az egy- szintűséget számaránytól és külső helyzettől függetlenül: egyházzá lenni éppen ebben a ma világban. S ez nem is kevés.

Koren Emil

voltak a mi viszonyaink felől. De akadtak olyanok is, akik részt vettek Budapesten a budavári gyülekezetben szokásos német nyelvű istentiszteleten. A felszólalók általában elégedetlenek voltak saját propagandagépezetükkel, amely nem ad eléggé objektiv tájékoztatást a szocialista országokról, hanem a mai amerika- nizált módon használja fel az emberek tájékoztatásának lehetőségét. Érthető módon nagy a vágyakozás a hazánkban folyó élet és egyházi helyzet személyes tapasztalat alapján való megismerése iránt. Sokan akarnak hozzánk jönni az utazási irodák szervezésében, s ebben a keretben mód van külön egyházi program beállítására is.

AZ IFJÚSÁGGAL TÖBBSZÖR TALÁLKOZTAM. A velem egykorú idősebbeket mindig óvni szoktam a fölényes ítélkezéstől. Az ifjúsággal csakis a barát hangján lehet beszélgetni. De minden jóakaratú beállitottság mellett is túlságosan pesszimistának, szomorúnak, gondterheltnek láttam ezt az ifjúságot. Pedig gazdagok, mindenük megvan. Nehéz az egyetemre bejutni. A munkás fiatalokat, mint kezdőket, a munkanélküliség gondja emészti. Sokak problémája a NATO keretében működő katonai szolgálat, növekszik azoknak a száma, akik nem akarnak a jelenlegi körülmények között fegyveres szolgálatot teljesíteni. Ebben benne van az amerikai rakéta-támaszpontok elítélése is. Megcsömörlöttek attól, hogy az amerikai militariz- mus kiszolgáltatottjai legyenek. De az élet alapvető kérdései is sok fiatalt foglalkoztatnak: mi az élet értelme és célja? Mi erre tudunk felelni: az emberek javára irányuló szolgálat. De ezt az egyéni érdekre- épített társadalomban nehéz megtalálni.

A JÓ EMBERI ÉS EGYHÁZI KAPCSOLATOK folytatása mind magyar, mind nyugatnémet részről határozott célkitűzés. Ez felel meg „Helsinki 'Szellemének”, amely a népek barátsága és az emberi kapcsolatok folytatása mellett foglalt állást. A katonai fenyegetésnek és az „ellenség” képletnek a feloldása mindkét félnek és egész Európának érdeke. A különböző társadalmi rendben élő emberek között sok a különbség. de a béke és barátság az a közös nevező, amelyben a sokféle ember is egyetérthet. Nggyhéten és húsvétkor erőteljesen állt előttünk az a Jézus Krisztus, aki önmagát adta a világért, aki azért támadt fel, hogy mindenét az általa mélyen szeretett embernek adja. Az Ö nevében találunk egymással kapcsolatot. s akarjuk egymás javát s az emberiség békés ’jövendőjét.

Énekkaraink életéből

Budavár: „Schütz-kórus”

Lapunk sorozatot kezd egyházi énekkaraink bemutatására. Bekopogtatunk énekkari próbákra, elbeszélgetünk tagokkal, karvezetőkel. Hogyan készülnek, hogyan szolgáinak. — mik a gondok és örömök ebben a szép, de nem könnyű munkában.

A gyülekezés perceiben lépek be a vári gyülekezet kápolnájába, ahol a próbákat tartják. Egy fiatalasszony már a kottaszekrénynél tevékenykedik: kiszedi a gyakorlandó kottákat. A korábban érkezőkkel sikerül néhány szót váltanom. Többen már évtizedes énekkaros múltra tekinthetnek vissza.

Csakhamar megérkezik az énekkar vezetője, Csorba István karnagy. Bár a próbán drága minden perc, mégis készséggel szakít számomra egy jó negyedórát. Átmegyünk a lelkészi hivatalba, ahol szeretettel és türelemmel állja a kérdések záporát.

— Mióta vezeted a kórust?

— 1955 szeptember óta, vagyis kerek 25 éve. Persze előzőleg is működött kórus ebben a nagy- múltú gyülekezetben, — ha voltak is megszakítások. Részemről 25 éve folyamatosan végzem a munkát. Az előzményekhez tartozik. hogy Dóka Zoltán akkori segédlelkész 1955-ben az ifjúsággal kezdeményezett énekkari szolgálatot. Ez év késő őszén fogunk

megemlékezni a 25 éves jubileumról, az énekkar újjáalakulásáról. Szokolay Sándort és Bárdos Lajost arra kértük, hogy a jubileumi hangvesenyre a készülő énekeskönyv liturgikus anyagából alkalmi kompozíciót írjanak kórusunknak. Nálunk gyakori, hogy mai zeneszerzőinkhez ilyen kéréssel fordulunk és általában szívesen teljesítik.

— Milyen, létszámú a kórus?

25—30 tagú, akinek jó része fiatal. De varrnak olyan tagok is, akiknek már gyermekeik is bekapcsolódtak a munkába. A kórus túlnyomó része hűségesen jár a próbákra, lehet rájuk építeni. Heti egy próbát tartunk este fél 7-től fél 9-ig.

— Mikor vettétek fel a „Schütz- kórus” elnevezést?

— 1972-ben vettük fel ezt a nevet. Az ötletet elsősorban az adta, hogy Schütz evangélikus zeneszerző. És tegyük hozzá, méltatlanul elhanyagolt szerző. A Nemzetközi Schütz Társaság örömmel, vette tudomásul megalakulásunkat. Az avató hangversenyen Gárdonyi Zoltán tartott előadást. Schütz előnye, hogy amatőr kórus számára is elérhető. Szövege biblikus. Teljesen vokális. A kórus tagjai nagyon szeretik énekelni.

— Gondolom, Schütz mellett más szerzőkkel is foglalkoztok.

— Természetesen. Az énekkar nagyon szereti Kodályt. Már készülünk az 1982-es Kodály centenáriumra. Á mai magyar zeneszerzők közül rendszeresen szerepelnek Bárdos. Sulyok. Szokolay, Gádonyi-müvek. Nem hiányoznak a régi szerzők sem, Palestrinától elkezdve sorolhatnám őket... Bachtól főleg korálokat ^lék- lünk, de előadtunk már néhány kantátát is.

— Mikor és hol szerepeltek?

— A vári gyülekezetben mintegy évi 20 alkalommal szolgálunk, de évente egv-két alkalommal vidékre is meghívnak. Zenés áhítatot évente kétszer tartunk, amelybe olykor Peslcó György orgonaművész is bekapcsolódik. Jellegzetes alkalom a Budai Egyházmegye énekkarainak évente tartott közös hangversenye, Kantáta vasárnapján.

— Azon túl, hogy szeretnek énekelni, mi kapcsolja még a kórushoz és egymáshoz a tagokat?

— Elsősorban hitbeli együvé tartozásról beszélhetünk. Zömében templombajárók. Minden próbát imával kezdek, befejezésül pedig az Útmutató aznapi igéje alapján tart rövid áhítatot, egy1 egy énekkaros testvérünk. Év elején toborzó jellegű szeretetven- dégséget tartunk, év végén pedig beszámoló hangzik el a teán a végzett munkáról. Megemlítem még, hogy énekkarosaink közt

9—10 házasság jött létre eddig ...

— Beszélj valamit közelebbi és távolabbi terveitekről.

— A böjti időszakban többek közt Liszt: Via crucis müve mellett Schütz: János passióját és Krisztus hét szavát énekeltük. Kantáte vasárnap 3—3 Praeto- rius. Schütz és Bach művel készülünk. Az őszre tervezett jubileumi hangversenyt már említettem.

— Mik.az örömök és gondok?

— Külön örömöt - jelent, hogy püspöki székhelyen szolgálhatunk.

Gyakran hazai vagy külföldi vendégek előtt kell éneklésünkkel bizonyítani a magyar evangélikus egyházi zene igényességét és színvonalát. Mindez lelkesíti kórusunkat.

Az idő elszaladt: kezdeni kell a próbát. Megköszönöm Csorba István karnagy készséges és érdekes válaszait, és néhány percre magam is bemegyek a próbára. A kápolnában már együtt vannak a kórus tagjai, csakugyan sok a fiatal. A kedves invitálásnak engedve, beülök a basszus szólamba, — bár annyi itt a jó hang, hogy segítségre nem szorulnak. Az ima után kiadós beéneklés következik. Kezembe veszem a kiosztott kottákat: Kodály: Stabat mater, Schütz:. János passió. Téged áldunk ... és 100. Zsoltár.

A jó légkörhöz, amit a vendég is azonnal megérez, egyaránt hozzátartozik a kórus lelkes és fegyelmezett éneklése. továbbá Csorba István szakavatott, vezetése, aki a próba fárasztó munkáját olykor finom humorú megjegyzéseivel is fűszerezi. Jó félóra múlva neheí^n szakadok el a kórustól. Jól esett bepillantani munkájukba, együtt énekelni, készülni velük. Meleg kézszorítás- sal búcsúzunk. Isten áldását kívánva a karnagyra a kórus minden tagjára és szolgálatukra.

Gáncs Aladár