Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-17 / 20. szám

Kérdőjeles mondatok

Mire kapfölí a szolgálatok sokféleségéi?

Ef 4, 11—13

Egészen mélyre kell ásnunk, és Isten szándékaival tisztába jönnünk, hogy a feltett kérdésre helyes választ adhassunk. Isten ugyanis szeretetből fogant terveinek megfelelően Jézus Krisztus által szerzett szabadulást a bűn és halál szorításában vergődő embervilágnak. Krisztus kereszthalálában és feltámadásában tette nyilvánvalóvá rólunk hozott kegyelmes döntését. De a világ Krisztus mindent eldöntő győzelme ellenére sem lett egy csapásra mássá, noha a kortársak közül sokan éppen ezt várták az Isten által küldött szabadítótói. S valljuk meg: a mi hitünknek is kemény próbát jelentenek a bűn és halál változatlan hatalmáról szerzett fájó tapasztalatok.

Istennek hatalmában lett volna egyszer s mindenkorra véget vetni a bűn és halál uralmának. Hogy mégsem így tett, annak minden bizonnyal az a magyarázata, hogy nem akart beleegyezésünk nélkül és akaratunk ellenére segíteni rajtunk. A hitünket várja, hogy ennek révén legyen részünk Krisztus győzelmében. Ha pedig így van, akkor a győzelem örömhírét el kell juttatni oda, ahol még nem tudnak róla. Múlhatatlanul fontos tehát az örömhír továbbadásának szolgálata. Nélküle Krisztus győzelme nem lehet a mi győzelmünkké.

ENNEK A NÉLKÜLÖZHETETLEN SZOLGÁLATNAK elvégzésével Jézus Krisztus az egyházat bízta meg. Azt a közösséget, amelyet ö maga hívott életre és Járt életben. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket” — mondja Jézus Jn 15, 16-ban. Az Efezusi levél már az egyház egységéről szólva rámutatott, hogy ez a közösség nem emberek elhatározásából született (4, 3—6). Most is erre teszi a hangsúlyt. Az egyház nem valamiféle emlékbizottság, amely jónak látja Jézus.szavait,é§ cselekedeteit az utókor számára megőrizni. Hit nélkül ugyanis lehetetlen felfogni Jézus igazi jelentőségét. Ezzel a hittel pedig az élő és feltámadott Ür ajándékozhat meg minket. Így végeredményben az egyház által Ö maga gondoskodik arról, hogy az a győzelem, amelyet a bűn és halál felett kivívott, ne rekedjen meg a történelemnek és a földünknek egy bizonyos pontján, hanem szabadulást szerezzen minél több ember számára.

Sokrétű és óriási feladat ez! A szolgálatoknak egész „arzenáljára” van szükség ahhoz, hogy az egyház Krisztus művét csorbítatlanul továbbvihesse. De az egyház Ura ezen a téren sem hagyja magára népét. „Ő adott az egyháznak némelyeket apostolokul” olvashatjuk. az Efezusi-levélben —. hogy tanúskodjanak életéről, haláláról és feltámadásáról, ö gondoskodik prófétákról, akik a változó időben Isten akaratát hirdetik a gyülekezetnek, evangélistákról, akik továbbviszik a jóhírt, pásztorokról, akik összetartják Krisztus nyáját, tanítókról, akik továbbadják á keresztyén hit és élet kikristályosodott tételeti. Pál apostol 1 Kor 12-ben még ennél is teljesebb felsorolást nyújt. Szól például gyógyítókról, gvámolítók- ról és vezetőkről is. Nagyon sok tisztégre és a tisztség betöltéséhez nélkülözhetetlen képességre van szükség az egyházban ahhoz, hogy jó hatásfokkal láthassa el a Krisztustól kapott küldetését.

AZ EGYHÁZ URA A FELADATOKAT és a lelki adományokat szétosztja a benne hívők között. Senkinek sem ad mindenből mindent, s ezáltal egymásra utalja a gyülekezet, a közegyház, sőt a keresztyénség egyes tagjait, részeit. Még a legnagyobb keresztyén egyéniségek sem alkalmasak minden feladat betöltésére. Pedig a legtöbb gyülekezet ezt várja el lelki vezetőjétől. Megkívánja, hogy egyszerre legyen áldott szavú igehirdető, bölcs lelkigondozó. leleményes rendező, pontos adminisztrátor, szakértő, építésvezető. és annyi minden más. Urunk kész megadni, ami népének egészséges életéhez szükséges. de sohasem egy személyben. Talán éppen annak adott a mindeddig nélkülözött képességekből,

aki ezeket a Sorokat Olvassa. Végre le kellene számolnunk azzal a káros képlettel, amelyet leginkább a szurkolók magatartásával tudnék jellemezni. Nem • egy keresztyén közösség mintha kényelmes lelátókról figyelné pár ember küszködését, miközben nem csinál mást, mint lelkesedik, ha valamit jól csinálnak, vagy gyalázkodik, ha hibáznak. Az ilyen keresztyén közösség képtelen megfelelni a rábízott sokrétű feladatnak.

„A SZOLGÁLATOK SOKFÉLESÉGÉT” Krisztus kettős céllal adja az egyház népének. Egyrészt „fel akarja általuk készíteni a szenteket a szolgálat végzésére”. Tehát az egyházi élet minden megnyilvánulásának mozgósítania kell a szolgálatra, és Krisztus szeretetének alkalmas eszközeivé kell kiképeznie az egyház tagjait. Mert tudnunk kell: jól szolgálni csak az tud. aki részesült Krisztusnak a sokféle egyházi szolgálat által végzett szolgálatában. Másrészt viszont ezeknek „a szolgálatoknak” a „Krisztus testének — azaz az egyháznak — építésére” is alkalmassá kell tenniük a keresztyéneket (12. v.!). Oda kell hatniuk, hogy az egyház tagjai hivő, tudatos, tevékeny, vagyis „nagykorú” keresztyének legyenek. Akik mégsem egyénieskedők, hanem tartópillérei az egyháznak.

A két cél nincs ellentétben egymással. Az egyház, sajnos, sokszor csak önmagával bíbelődik, és. nem törődik azokkal, akikhez küldetett. De fordítva is megtörténik: hajszolja magát a szolgálatban, s közben elfelejt gondot viselni önmagára. Igazság szerint azonban csak a szolgálatát vállaló egyház tud megizmosodni. és a jól megépített egyház tud jó hatásfokkal szolgálni. Erre az összetett feladatra kaptuk „a szolgálatok sokféleségét”.

KÉRJÜK AZ EGYHÁZ URÁT, hogy készítsem fel embereket minden nélkülözhetetlen szolgálatra. Mi pedig vállaljuk örömmel azt a részt belőle, amelyre minket szemelt ki a minden emberen segíteni akaró Megváltónk.

Cserháti Sándor

Var rat lan köntös

A Lutheránia Győrött

Bach János-passióját adta elő a Lutheránia kórusa neves szólisták és kitűnő zenekar közreműködésével, március 29-én este 6 órakor győri öregtemplomunkban.

Jézus szenvedésének története átfogó és hatalmas műben tárult elénk. Egy zenetörténészünk szerint Bach a Máté evangéliuma teldolsozása után Jánosnál találta meg a zenei teljességet ebben a műfajban Mi hozzátehetjük, hogy Bach Istentől kapott megvi- lágosítással hitének forrásaként olvasta és zenésítette meg az evangéliumot. ■.,. .

VARRATLAN KÖNTÖS ISTEN EVANGÉLIUMA. Csak erőszakkal lehet emberi szempontokkal darabokra szabdalni. Isteni és emberi jellege föl bon thatatlan. A bűnösök közt megjelenő názáreti ember és Isten váltságát hozó Krisztusa egyetlen személy. A jézusi mondatok sűrített tartalma. a tanítványok tanúsága és az első gyülekezet, a Feltámadott pünkösdi népének hitvallása tökéletesen egybeszőtt köntös.

Ez a varratlan köntös nem szakadt széjjel a hangokhoz igazított különböző fordítások ötvözetében sem. Archaizáló szövegváltozat megfért a merészen műfordításnak ható szakaszokkal. Eggyé tette Bach zenéjének tökéletes belső rendszere.

VARRATLAN KÖNTÖS BACH ZENÉJE tökéletes szerkesztésében. az evangéliummal való ösz- izeforrottságában. A bevezetőben fölhangzó dallam., mely mindig viszatér, fölkészíti a, hallgatót az egész üdvesemény befogadására és átélésére. Valaki azt mondta, hogv német eredetiben a szöveg és dallam kristályos, de nekünk hidegen hangzik. Magyarra átültetve számunkra meleg színhatásban és — a hit hallásból nyerhető követelményének megfelelően — megragadóbban elevenedik meg.

A kórus recitatív, fugás tragikus, vagy indulatokkal fűtött belépései az egyes Személyek vívódását átkapcsolták a nép kö- zöseségének egészére. Nem a tökéletes technika és hangszín, hanem éppen ez az átfűtöttség a megható és magával ragadó az előadásmódjukban. A zenekar szólamai összhatásukban tették igazán élvezetessé a kórus szolgálatát.

Az elektronikus orgona széles technikai lehetőségeivel egészen sajátós regisztrálásban szólalt meg Trajtler Gábor uiiai alatt. A modern hangszerelést nem éreztük pusztán stiláris sajátosságnak. — A kórus és zenekar nagyívű és mélységet föltáró előadása nem fedte el a Megváltó küzdelmének központi üzenetét.

VARRATLAN KÖNTÖST

KAPTUNK az előadás folvamán a kórussal, a zenekarral ösz- Szeforró énekművészek átélésében.

Az evangélista — Molnár András —, nem narrátor, szürke elbeszélő volt, hanem friss hírnök. Magasfokú technikával párosult kitűnő hanganyaga, tiszta artikulációja. Nagyszerűen hirdette a „prológust”, a testté lett Ige sors- útjának stációit. Hazánkban Réti József halála óta keresett az igazi evangélista. Molnár András ezzé lett nálunk!

Jézus Urunk hangjának megszólaltatása nehéz föladat. Bércéiig István baritonja fokozatosan izzott át azzal a szelíd tűzzel. mely Jézus szavainak tartalmából árad felénk. Szép zenei formálásban szív és lélek szólalt meg.

Velük együtt adták tudásuk javát Mohácsy Judit (szoprán). Bo- donyi Katalin (alt), Kuncz László (basszus).

Bizonyára laikusok igénve. de talán nem kivetendő, hogy az Öregtemplom nagy, ökumenikus hallgatósága különösen a világos artikulációt várta és értékelte nagyra. A világi dalművek áriáinak színhatásától az evangélium szelíd, de érthető harmóniájára rátalálni nem könnyű, de sokaknak sikerült. Nem vált a zenei igényesség kárára.

Weltner Jenő karnagy ezúttal is megtalálta a megértés csatornáját az egész együttessel. A karmester személyében kötődik ösz- sze az élet és hivatások sok területéről verbuválódó, zenei műveltségét a hívők közösségében is áldásul gyümölcsöztető együttes közössége. A karmester hite. sze- retete, kapcsolatépítő adottságai, a mű és az egyetlen Mester előtti alázata formálja a tagok szellemi-lelki arculatát. Több „nagy pillanat” mutatta ezt. amikor a hallgatóságot ellenállhatatlanul magával ragadta a gyönyörűen megragadó, szárnyaló és mélységbe vivő előadás. A Passiónak ez a leglényegesebb pozitívuma minden más értékmérővel szemben.

VARRATLAN KÖNTÖS LETT AZ EST TARTALMA dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész igehirdetésével együtt. Máté 5, 4 és az evangélium számos más helyének, valamint a Jelenések könyvéből vett üzenettel állított a Fájdalmak embere -elé bennünket. Újra tanultunk személyesen és közösségben sírni a miattunk, helyettünk, érettünk szenvedő-Urat látva Újra lehettünk megváltott, megvigasztalt emberek a győztes Orra nézve.

A zárókorál e hatalmas, időtartamánál fogva is nagy figyelmét iáénvlő, mű végén a húsvéti gyülekezet, egyház megszámlálhatatlan nemzedékének meggyőződését fejezte ki. — Jézus földi köntösét nem akarták Őrzői széttépni. A hivő élet akkor lesz igazán telies. amikor többé nem földi köntösben látjuk a történelmet és egvéni életünket végső Célhoz juttató Urat.

Bödecs Barnabás

aJÉ VASÁRNAP IGÉJE

Énekelve a Feltámadott nyomában

Lk 19, 37—40

A KIEMELT IGESZAKASZ RÉSZLET A BEVONULÁSI JELENETBŐL, amikor Jézus még csak megy a kereszt felé. A jelenetnek ezt a mozzanatát Lukács evangélista külön kiemeli, mint amikor egy mozgófilmből néhány képet kimerevítenek, hogy alaposabban szemügyre lehessen venni. A bevonulási jelenetnek azt a részét emeli ki az evangélista, amikor Jézus és hangos kísérete túljutott az Olajfák hegyének tetején, s az út kezd lejteni a város felé. A panoráma nyilván gyönyörű, s akaratlanul is érzékeljük, ahogyan közeledik a lefelé menő út a városhoz, úgy emelkedik az ünneplés. Jézust kísérik így, mert nem látják, nem láthatják a lejtő jelentőségét, hogy az a kereszt felé vezet. Azért köszöntik ilyen lelkesedéssel, mert remélik, hogy teljesíti vágyaikat, megfelel óhajaiknak. Jézus valóban az ember érdekét szolgálta, de nem úgy, mint azt akkor, vagy később bármikor elvárták volna tőle. Mert van ilyen vallásosság is, amikor valaki csak azért közeledik Istenhez, hogy érdekeinek megvalósítását biztosítsa, s ha ez nem sikerül, akkor hátat fordít. Talán feszítsd meg-et kiált. Jézus Krisztus az embernek segít, de nem az emberi vágyaink szerint.

HŰSVÉT UTÁNI VASÁRNAPIN hallgatjuk ezt az igeszakaszt, Kantate, azaz az éneklés vasárnapján. Ezért most ennek az igeszakasznak a sok oldala közül elsősorban az ujjongásra, sőt az éneklésre figyelünk. Igaz, hogy itt ebben az igében nem szerepel az éneklés szó, ám az egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak prózában köszöntötték volna Jézust. Ugyanis az ünneplő tömeg a templomi liturgia egyik szövegét mondja, méghozzá azt, amelyiket nagyon jelentős ünnepek alkalmával Isten dicsőségére mondanak a templomban. Most itt kicsit módosítják a szöveget és Jézusra alkalmazzak. Nyilván ezt a liturgikus szöveget most is énekelték. Hangosan, örvendezve dicsérik az Istent, a Jézustól látott meghökkentő tettekért. Nem lehet hallgatni mindarról, amit a Názáreti közelében átéltek.

A VÁLASZTOTT IDÉZET TARTALMA jól kifejezi, hogy a Jézustól származó csodatettek mellett milyen ókunk van még az örvendezésre. Az most mindegy, hogy ki választottá és ki módosította a liturgikus mondatot. Talán a Jézust kísérő tömeg számára nem is annyira nyilvánvaló belátás ez, de az evangélista és a kor- társ olvasók nagyon jól érthették a tartalmat. Békesség a mennyben: Isten nem az az Isten, aki háborúra készülne ellenünk, vagy a nélküle élő ember ellen, s nem is az, aki özönvizet készítene elő, és nem is az, aki atomkatasztrófával akarná elpusztítani a világot. Isten nem a hadak ura, hanem a békességet felajánló Isten, aki igazi mivoltufik ellenére igaznak jelent ki bennünket — Jézus Krisztusért. Béke van a mennyben, mert Isten nem készül ellenünk apokaliptikus csatára, hanem bűnbocsánatát kínálja fel. Sok minden megdöbbentő dolog van ezen a földön, de az egyik legmegdöbbentőbb, hogy milyen nehezen halljuk meg ezt az evangéliumot. Ennek a mennyei békességnek kellene elterjednie a földön is, mert Isten nem szemünkre veti, hanem elveti a bűneinket. Ej, a béke gyűrűzhetne tovább, egyre szélesebb körben és egyre tágabb dimenziókban.

Értetlenkedők és akadékoskodók mindig akadnak. A farizeusok tiltakoznak a jelenet ellen. Nyilván zavarja őket, akik szeretik az első üléseket és ha messziről, köszöntik őket az utcán, hogy ezt a Jézust túlságosan megtisztelik. Idegesíti őket a tömeg spontán lelkesedése, mert hitvány és kicsinyes hatalmukat féltik Tőle.

JÉZUS A FARIZEUSOK KIFOGÁSÁT VISSZAUTASÍTVA elfogadja az ünneplést, hiszen öi valóban az, akinek mondják, csak nem úgy, ahogyan a legtöbben elképzelik. Király, de nem diktatórikus hatalmat akar megvalósítani, hanem golgotái tettével mindenkit biztosítani igyekszik, megnyugtatni akar Isten szeretetével. Valóban az Úr nevében jön, de nem villámokkal és nem szórólapáttal, s olthatatlan tűz nélkül. A szeretetet sugározni jön. Az Ö személyé biztosíték arra nézve, hogy békesség van a mennyben.

„Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” — és néhány nap múlva, nagypéntek délelőttjén ezek a tanítványok nagyon elhallgattak, és nemcsak megszólalni nem mertek, de jól bezárkóztak félelmükben. A megrendítő események elnémították őket, hiszen a nagypénteki események hatására egy világ omlott össze bennük, és gondolni sem mertek a folytatásra. A legelső meghökkentő tapasztaltuk a kővel függ össze: a sír szájáról valaki elhengerí- tette a követ. Azóta is sokszor szólaltak meg már a kövek a Jézusügyben. De a legnagyobb esemény az, amikor a kőből levő szívünk egyszer csak hús-szívvé, élő és érző szívvé alakul át.

JÉZUS FELTÁMADOTT. Amit ez a tény jelent, az éneket válthat ki a szívünkből. Mert ahhoz, hogy szívből és lelkesen tudjunk énekelni, sőt éneket zengeni, komoly és nem hétköznapi dolognak kell lejátszódnia az életünkben. Az ének lelkünk újjongásának a megnyilvánulása, s nem az a fontos, hogy alkalmas-e koncertre, hanem az, hogy Valaki kiváltja belőlünk az éneket, még hozzá annak a felfedezése, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Az énekünk legyen hálás és magasztaló válasz a Feltámadottnak.

Ribár János

Imádkozzunk!

Áldunk Téged, Urunk énekelve és magasztalunk csodálatos tetteidért, amikkel fel akarod hívni elfásult figyelmünket szeretetedre. Áldunk Téged kimondhatatlan türelmedért és páratlan szeretetedért, amivel körülveszel minket, sokszor hűtlen és gyakorta haszontalan szolgáidat. Áldunk Téged, Urunk az éneklés szép adományáért, áldunk a harmóniáért, ami lényünket áthatva bennünk is harmóniát teremt. Kérünk Téged Urunk, adj hitet Szentlelked által, hogy igazán szárnyaló, magasztaló és Téged imádó ének fakadjon a szívünkben. Köszönjük, hogy meghallottad szóban és énekben elmondott imáinkat. Ámen.

— Húsvét után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jk 1,16—21; az igehirdetés alapigéje: Lk 19,37—40.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 17- én, vasárnap reggel 7 órákor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a PétŐfi rádió. Igét hirdet VAfíóA GYÖRGY bakonyszom- bathelyi lelkész.

— GYOMA. Április 20-án, húsvét második napján Táborszky László békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese szóigáit a gyülekezetben és a hözzá tartozó dévaványai gyülekezetben.

— ÖSAGARD-FELSŐPETÉNY Győri János Sámuelnek, a gyülekezet új lelkészének a beiktatásá május 16-án lesz.