Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-10 / 19. szám

Istentiszteleti rend

A 384-es autóbusz

Már öten álltunk a megállóban, s a sárga autóbusz még késett. Két botra támaszkodva, mindkét lábán járógép, tizenhattizennyolc éves leány közeledett kis csoportunkhoz, kísérőjével együtt. Beálltak a sorba s velünk együtt várakoztak.

A busz befutott, az ajtók kinyíltak és — egészen természetesen — a kislány kísérőjével elsőnek szállt a buszra. A busz nem volt zsúfolt, idősek és fiatalok kényelmesen üldögéltek a párnázott székeken.

A kislány — mozgásából ítélve gerincvelői rendellenességgel terhelve — súlyos léptekkel, araszról araszra haladva, még csak az első lépcsőn állott. Kísérője mögötte volt. de nem igyekezett segíteni rajta, hadd próbálkozzék, hadd boldoguljon a lány■ egyedül. Lassan elérte a második lépcsőfokot. s ugyanilyen tempóban a platóra lépett. Izzadt arcán boldog mosoly volt. úgy érezhette magát, mint aki följutott a csúcsra.

Mi, utána nyomultunk csendben és udvariaskodva, hogy ki szálljon fel előbb.

A> neheze azonban csak most következett. A kislány megállt két botját egyik kezébe fogva, nyakában lógó táskájában kutatott pénzért, jegyért. Az utasok csendben ültek. Egyikük az ablakon át^nézte a tájat, másik újságba mélvedt. s többen jóindulatú mosollyal szemlélték a leányka tevékenységét. Senki nem volt nyugtalan, senki nem sietett, senki nem hangosdokodott vagy sürgetett. Az autóbusz, a 384-es pedig állt.

Lassú és biztosnak egyáltalában nem mondható mozdulatsorozat végén a táskából a pénztárca, a pénztárcából a jegy került elő. A jegyet kezelte és az egész folyamat az ellenkező irányban ismétlődött. A kislány után felszálló öt-hat ember mögötte szo- rongott és feszültségmentes türelemmel várakozott, mig az egész, az autóbuszon mindenkire nézve kötelező jegykezelési folyamat végéhez nem ért. A kislány ekkor kezébe fogta, most már mind a kettőbe, botjait és megindult az üres ülőhely felé. Az ülőhely előtt megállt, botjait egy kézbe fogta, s kapaszkodva az előtte levő támlába. lassan az ülésre ereszkedett. Kísérője pedig mellette foglalt helyet.

A buszvezető fütyürészett. s a visszapillantó tükörből figyelte az események folyását. Amint észrevette, hogy a leányka nyugvópontra került, s minden utas megtalálta helyét az üléseken, bezárta az ajtókat jelzett és lassan indult a következő megálló felé.

Ez történt, csak ez történt a 384-es buszon, amelynek szerencsés utasa voltam, mert láthattam, átélhettem a figyelem, türelem, meaértés nagy témáinak alkalmazott változatait.

A történelmi hűség kedvéért még el kell mondanom, hogy a 384-es busz Koppenhága és Lyng- by között menetrendszerűen közlekedik.

Miért ne közlekedhetnék egy hasonló autóbusz Budapest utcáin is? Hasonló utasokkal.

Muncz Frigyes

DÁN EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG A SZOVJETUNIÓBAN

A Dán Evangélikus Egyház küldöttsége márciusban látogatást tett a Szovjetunióban. Ezzel az Orosz Ortodox Egyház küldöttségének két évvel ezelőtti látogatását viszonozták. A delegáció tagjai: K. C. Holm, Fyn püspöke, Henrik Christiansen, Alborg püsEVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

®

81.0642

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

poke. Peter Hőjén, a koppenhágai egyetem tanára, Arne Bugge esperes, továbbá Ib Andersen római katolikus helynök és Gunnar Kristensen•, a dán baptista szövetség főtitkára. ' ,

Arne Bugge esperes elmondta, hogy a Moszkvai Patriarchátus meghívásának' eleget téve, erősíteni akarták a kapcsolatokat, és megismerni a Szovjetunióban folyó egyházi életet. „Saját szemünkkel láthattuk, hogy a működő templomokat úgy kihasználják, amennyire nálunk el sem tudjuk képzelni. Egyre többen, a fiatalok is kezdenek érdeklődni a vallás iránt.”

— BAKONYTAMÁSI—BA- KONYSZENTLASZLÓ. Böjtben esti istentiszteleteken öt alkalommal meghívott vendégek szolgáltak Isten igéjével. Március 9-én Tóth Sándor mezőlaki, március 16-án Horváth József mencshelyi. március 23-án Bálint László ma- lomsoki, március 30-án Németh Tibor vanjrolai, április 6-án Pintér János zalaegerszegi lelkész.

Budapesten, 1981. május 10-én

Deák tér de. 9 (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11 (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 5 ifj. Foltin Brúnó, du. 6 §zeretetvendégség: Gado Pál. Fasor de. 11 Kiss Péter teol. (szuppl.), du. 6 Muntag Andorne. Dózsa György út 7. de. fél 9 Kiss Péter teol. (szuppl.). üllői út 24. de. fel 11 Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9 Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de.

9 (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Tlialy Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Bogya Géza, du. 5 Szeretetven- dégség. Vajda Péter u. 31—33. de. fél 12 Bogya Géza. Zugló de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 4 Szeretetven- dégség: Muntag Andor. Rákosfalva de. 8 Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11 Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágú Gyula. Soroksár-Üj- telep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kispest de. lü Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle- telep de. 8 Bonnyai Sándor. Pestújhely de fél 10 Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Máv-telcp de. 8. Matúz Pál. Rá- kospalota-Nagytcmplom de. 10 Bolla Árpád. Rákosszemmihály de. léi 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11 Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Kosa László. Rákoshegy de. 9 Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11 Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11 Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Madocsaj Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Koren Emil. du. 5 Szeretetven- dégség: Sólyom Károly. Torockó léidé. fél 9 Koren Emil. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII., Tarsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fúl 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 8. de. 10. Kelenföld de. 8 (úrv.) Missura Tibor. de. 11 (úrv.) Missura Tibor. du. 6 Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9 Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9 (úrv.) Rozsé István. Kclenvölgy de. 9. Budafok de 11. (úrv.) Rozsé István. Budaörs du. 3 (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5 Rozsé István. Csillaghegy de. fél

10 Benkő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György.

— SZOLID, nemdohányzó egyetemista házaspárnak szüleik' ideiglenes bejelentővel albérleti, vagy egyéb lakásmegoldást keresnek szeptembertől Budapesten. ,,Sopron-Veszprém” jeligére a kiadóhivatalba.

Az Országos Műemléki Felügyelőség által felújított témp- iomban

NEMESKÉRI NAP

lesz május 17-én, vasárnap. Délelőtt 11 órakor

Istentisztelet

Igét hirdet és úrvacsorát oszt D. dr. Ottlyk Ernő püspök.

Délután 3 órakor

Megnyitó: Bárány Gyula esperes.

Előadást ‘tart dr. Fabiny Tibor teológiai akadámiai tanár, Nagy Elemér építészmérnök. Szokolay Sándor Kosuth-díjas zeneszerző. A műsorban szerepel Berczelly István, az Operaház tagja. Jász Klára az Operaház magánénekese és Balikó Tamás.

Közreműködik a soproni gv"- lekezet énekkara és a sopron- bánfalvai fúvószenekar. Zárószó: Foltin Brúnó lelkész. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

t

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: A régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Ivor

5, 17)

VASÁRNAP. — „Most azért Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fennséges nevedet” (lKor 29, 13 — 2Tejsz 1, 3 — Jn 15, 1—8 — Zsolt 103). Az ember egyetlen helyes magatartása Isten előtt a hála. Hála, mert olyan gyakran megtapasztalhattuk testi és telki áldásainak bőségét. Hála azért is, mert Ö minden földi és égi hatalmasság fölött áll. Ezek a tények serkentenek minket arra, hogy világunkat igyekezzünk szebbé, jobbá, lakhatóbbá tenni egymás számára. „Tied Uram a dicsőség, Imádom Fölségedet. A menny a föld a kerek ég Hirdetik nagy nevedet” (66. ének 3.).

IIÉTFÖ. — „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: Ne szűnjetek meg hálát adni” (Zsolt 63, 7 — Kol 4, 2 — Ef 4, 17—24 — Dán 2. 1—26). Azért kerül a kitartásra hangsúly, mert bőven van tapasztalat a lankadásra,1 (áradásra az imádkozásban. Használjunk fel minden adódó alkalmat, beszélgetésre Istennel. Mert ezáltal tisztulnak gondolataink, megszabadulunk az önzéstől a türelmetlenségtől. Felszabadulunk arra, hogy imádkozzunk ismerősért és ismeretlenért. Mindenkiért, mert mindenkinek szüksége van rá. ,.Ó segíts mással tenni, Mit Te tettél velem, És szolgálatban lenni, Kész szívvel szüntelen. Elvetve önzést, érdeket. Az hajtson, ami Téged. A tiszta szeretet” (784. ének* 7.).

— KEDD. —1 „Az élő Ürra mondom, hogy csak azt fogom mondani. amit az én Istenem mond” (2 Krön 18, 13 — 1 Pt 4. 11 — Jób 38. Í5I—38 — Dán 2, 27—49). ,.JÓ lenne életvitelünkben olyan szintre eljutni, mint a próféta, hogy azonosítani tudnánk magunkat Isten akaratával, üzenetével, és tetteivel. Akkor is, ha fény hull, akkor is, ha árnyék borúi ránk. „Élmúlt a régi kezdhetem .az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak, Ű.j úton mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad” (782. ének 3.).

SZERDA. — „Irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az öt félőkön” (Zsolt 44. 2 — Lk 1, 50 — 2 Kor 4. 16—18 — Dán 3, 1—30). A tízparancsolat szerint Isten ezer nemzedéken keresztül áldja azokat, akik szeretik. Óriási dolog, hogy az emberi társadalmakat, a világtörténelmet nézhetjük Isten kegyelmének szemszögéből. Ö nem szentesíti az igazságtalanságot, amivel olyan gyakran találkozunk, hanem „mindenkit a helyére tesz”. S ebben a munkájában a kegyelem, a szeretet jellemzi. „Szálljon szívemből hálaadó ének, Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem, Szent Fiad értem halt a kereszten” (782. ének 4.).

CSÜTÖRTÖK. — „Isten van veled mindenben, amit cselekszel” (lMóz 21, 22 — 2 ThessZ 3, 18 — Rom 1, 18—25 — Dán 5, 1—12). Ha az ember nemcsak fogadkozik, hanem valóban elkezd Isten akarata szerint élni, akkor elkerülhettetlen, hogy ezt a változást ne lássák mások is. Az emberi közösségek lényege, hogy mindenki küldetése szerint éljen. A mi küldetésünk az, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel az Atyára mutassunk. Ö velünk van minden napon. „Él az Ür, s áll ígérete, Ördög s világ minden csele, Megszégyenül mirajtunk Isten velünk, s mi Ö vele, Nagy az Istennek ereje. Győzelmet kell aratnunk” (259. ének 3.).

PÉNTEK. — „A názáreti Jézus, akit az Isten igazojt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek” (Ezs 42, 1 — Apr Csel Z. 22 — Gál 6. 14—18 — Dán

5, 13—30). Jézusról szólt az első pünkösdi igehirdetés. Azóta ezrek és milliók Szentlélek által megvilágosított ajkán szólalt meg az örömhír a szerető Istenről, a megváltó Fiúról és a megigazító Lélekről. Hirdesse hát a mi szánk, a mi életünk is Öt, akit Isten, ha nem is kézzel fogha- tóan, de a hivő számára mindig elérhetően igazolt. „Ily csoda előtt térdem, Bűnbánón porba hull. ís.v kínoztatott értem. Rossz szolgáért az Ür. így adta oda életét, Az igaz Isten értem, Elveszett emberért” (784. ének 2.).

SZOMRAT. — „Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten ereién nyugodjék” (Jer 23, 28 — 1 Kor 2.' 5 — Gál 5, 1—6 — Dán

6. 1—29). Igyekezzünk a tiszta ablaküveg szerepét betölteni: átengedni magunkon Isten hatalmának. erejének fényét, és s/.ere- tetének melegét. Arra kell vigyáznunk. hogy „tiszták” maradjunk. hogy Tslen felhasználhasson minket. ..Kérünk tartsd meg tisztán nekünk: Ezt a drága ’ szent igét. Sürgess minket- el ne késsünk Vinni fényét szerte szét. Hogy meglássák mindenek S iid- yösségre leljenek!” (733. ének 4.).

Smidéliuszné Drobina Erzsébet

— HALÁLOZÁS. Vígh Ferencié. a tiszaföldvári gyülekezet martfűi szórványának buzgó, alázatos hitű tagja 85 éves korában csendesen elhunyt. ..Jöjjetek én- hozzám mindnyájan ...”

— Berki Lajos, a mihályházai gyülekezet presbitere, több éven át jó szolgálattal elöljáró gondnoka 73 éves korában elhunyt. Gyülekezetével együtt a község népe nagy részvéttel kísérte utolsó útjára. „Nézzünk fel Jézusra... Vállalta a keresztet.”

Egyszerűen követni kell!

OTT TIPEGETT ELŐTTEM, gondosan mérlegelve minden útjába kerülő ágacskát, száraz fűszálat, pihét, eldobott spárgát. Annyira elmerült, hogy nagy szorgoskodásában elfelejtett félni a járókelőktől. Egy kis madárka volt.

De bátorságban még rajta is túltett az . a kis madár, amelyik egyik reggel mindent megvető bátorsággal berepült szobám nyitott ablakán. Megállt a parketten. Egymásra nézünk. Es moccanni sem mertem, ő meg felmért és az volt az érzése, hogy itt nem bántják, hát tovább ugrált meg-megcsúszva a síkos parketten. Amikor a szőnyegig 'ért, szakértelemmel, kezdte a rojtjait húzogálni és amikor már egy csomóra való szálai összegyűjtött, egyetlen rebbenéssel kirepült, öt-hat perc múlva visszatért és mint aki már otthonos nálam, egyenesen a pamlagra szállt, egy piros műszőrpárnát szemelt ki és amíg jó sűrű piros bajusza nem lett, nem is hagyta el a terepet. Másnapra a a szomszédokat is mozgósítottam, jöjjenek, nézzék meg a kis madaramat! Ki is tártuk az ablakot, de nem jött többé. Nyilván a kis otthon elkészült, fogadhatják már az újszülötteket.

Nem tudok betelni a természet csodáival! íratlan törvényei évmilliók óta változatlanul megismétlődnek, örök érvénynyel emberre, madárra, fákra, az állatvilágra is. Saját tavaszra tárulkozásomon

kívül rácsodálkozom minden rügyre,t a már-már száraznak látszó öreg fa oldalából kihajtó ágakra, a visszatérő madarakra, a sarjadó fű zöldjére, de különösen a fészeképítés belső kényszerére, amely ezt a kis madarat is arra ösztönözte, hogy otthont építsen kicsinyének, kibélelve a szülői szeretet melegén kívül gonddal elhelyezett puha szálakkal sőt„ még modern korunk műanyag fonalaival is.

ónként kikívánkozik BELŐLEM

A KÉRDÉS: hogyan áll ez a fészeképítés az embernél, közelebbről a mai modern embernél? És most nem az elsőrendű lakásproblémára gondolok. Közismert előttem, hogy lakáskérdésünk még mesz- sze van a teljes megoldástól. És bár az öregek pénzzel, saját kényelmük feladásával, az állam új lakások építésével, kölcsönökkel támogatják a megoldást, mégis még sok fiatal nem alapíthat családot, mert nincsen otthona.

Ismerve a nehézségeket mégis azt látom, hogy madárkáék milyen gonddal válogatnak. Arra az állapotra gondolok, amely az otthon előkészítését megelőzi. Mert lehet egészen szerény szobácskábán huzamosabb ideig élni, de csak akkor, ha

az a szeretet, megértés, a türelem meleg szálaival van kibélelve. Nem a közismerten elsődleges televízióval magnóval (autóval), hanem fokról fokra haladva, gondosan válogatva, pénztárcánkhoz mérve, apró lemondásokkal egy-egy tárgyat megvenni, gonddal kiválogatni azokat a „kellékeket”, amelyektől puhább, melegebb lesz két ember otthona.

ENNEK AZ OTTHON ÉPÍTÉSNEK EGYIK KRITÉRIUMA az is, hogy nem szabad elsietni. Nem mindegy az, hogy hogyan és kivel építjük jövendő életünk, otthonát. Segítünkegymásnak az építésben, közösen akarjuk-e, kívánjuk-e ennek az éltető, oltalmat adó légkörét, vagy hagyjuk, hogy csak az egyik fél dolgozzon érte, míg mi karosszékből bámuljuk erőfeszítéseit?

Meggondoltuk-e, hogy kivel költözünk ebbe az otthonba? Lelkileg is érettek vagyunk-e arra, hogy lakásunk gyermekeink otthona legyen? Gyakoroltuk-e az egymás kis helyen való elviselését is? Készek vagyunk-e vállalni a gyermek születésével ránk váró feladatokat, többletmunkát, többlettürelmet, többletköltséget, úgy, hogy otthonunk ne váljék

ingerlékeny szavak, vészterhes hallgatások börtönévé, hanem legyen az örömben- bánatban egymás vállalásának meleg

fészke.

Megfigyeltük-e már, hogy van ez ma- dáréknál? Amikor a napi fáradalmakat panaszoljuk, láttuk-e hányszor kell egy ilyen kis lénynek a nagy repülési területet lekörözni egyetlen falatért, amelyre taldn több éhes száj is vár egyszerre? És ha jön az éjszaka hidege, testünkkel kell melegíteniük a kicsiket, óvni a megfázástól, a rájuk leselkedő sok ellenségtől. Kihallgattuk-e egyszer is esténként gondba merült beszélgetésüket, álomba ringató csipogásukat? Hallgattuk-e dalukat kora reggel, munkába indulás előtt? Izgatott sikongásukat ha kicsinyeiket veszély fenyegeti? Hányféle jele az összetartozásnak, az egymásért élésnek?

ÉS ÍGY MEGY EZ NAP MIND NAP, amíg a fiókáknak kicsiny lesz a fészek és akikért ma annyi álmatlan éjszaka aggodalma fárasztja a fészeképítök szívét, maguk is elindulnak, hogy a bennük élő örök törvények szerint összegyűjtsék nagy gonddal mindazt, ami a fészeképitéshez kell.

Milyen ragyogó, soha el nem avuló példa áll előttünk!

Egyszerűin követni kell!

Gyarmathy Irén