Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-05-10 / 19. szám
XLVI ÉVFOLYAM I 19. SZÁM 1981. május 10. Ára: 4,50 Ft. „Tcsid hüvelyébe kardodat!" A Béke-világtanács elnöksége felhívást intézett Európa közvéleményéhez: támogassák a május 4—10. közötti nemzetközi akcióhetet, amely az európai biztonság megerősítését és a nukleáris fegyverzetek csökkentését célozza. Nemcsak a lét határozza meg a tudatot, legalább annyira meghatározza azt a halál is. Szeretteink halálának nyomát míg élünk viseljük; népeket sújtó nagy tragédiák nemzedékek hosszú sorának tudatában, idegeiben, egész létében éreztetik hatásukat. EURÓPA KÖZEL NEGYVEN ÉV£?SZÉLÁRNYÉKBAN EL: halottat örködnek felette. Két világháború áldozatainak milliói élnek a tudatuk mélyén, s mondják, csak mondják szüntelen Babits Mihály szavával, „hogy elég! hogy elég! )iogy elég volt! hogy béke, béke, béke, béke már!" Ezek a halálba küldött, űzött, hajszolt, hurcolt milliók vonulnak a békemenetek élén ök emelik a tiltakozás tábláit, ök kiáltják újra, meg újra: Európa, vigyázz! Nemzedékünk ajkával ők szólnak, a néma halottak. Mi túlélők tolmácsaik vagyunk csupán. Mi, akik az első világháborút csak hírből, ám hiteles forrásból ismertük, míg a második zsenge éveinkre nyomta rá a pecsétjét, az iszonyú emléket még életeleven melegen adjuk át, joqosan reméljük: immunitásképpen, UTÓDAINK A BÉKEBEN SZÜLETTEK, sok mindent nem érthetnek persze Nem érthették miért fojtogatott a síi ás, amikor a Brenner hágón átrobogva megláttam messziről a Doberdo szikláit, és miért halkul el mindig a hangom Budavár lassan épülő falai között. Milyen emlékek lehetnek a soha sem halványulok? Csak a vágy él bennünk, a heves, tiszta vágy, soha, soha ilyen emlékek hordozóivá ne váljanak. Nem is lehet fölérni ésszel, hogy az anyák annyi gonddal, fáradsággal földajkált fiai alig cseperedvén egymást öljék Halomra, csz- telcnség, mondjuk, de tudjuk, van úgy, hogy csődöt mond a józan ész; az ember büszkesége, halványa könnyen omlik porba elvadult szenvedélyek csapásai alatt. A NEMZETKÖZI BÉKEHÉT, és az évenként visszatérő békehónap mely a háború befejezésére, a fasizmus feletti győzelemre emlékeztet, véletlenül esik anyák napja és a gyermeknap közé, mégis jelképes értelmű ez a véletlen: anyák, gyermekek, fiatalok békevágya tükröződik benne, láthatatlan baráti kezek fonódnak össze a határok felett. Nem érthetik ök. a gyűlöletre nem nevellek, mint ahogy tni sem értjük a hol itt, hol ott fellobbanó tüzeket, a helyi háborúkat, amelyek az élmúlt évtizedek alatt már éppen annyi áldozatot szedtek, mint a második világháború. Vietnamot, Kambodzsát, Írországot, a Közel-Keletet, a folyton fel-felszikrázó gyűlölet tüzeket. Libanon gépfegyverzajos húsvétját, a Vörösmarty sort; idézőt: „Isten sírja reszket a szent honban ..És mi a szélárnyél&s Európánkban a terroristákat, az emberrablókat, a túszszedőket, a bombarobbantókat, a pusztítás gyúlékony anyagát, mely bármikor az agresszió eszköze lehet. A mi, napfényes oldalunkon született nemzedékek számára idegenek a gyikos szenvedélyek; a barátság, türelem, emberség gondolatkörében felneveltek bizalommal néznek a világra, amelyben a dolgozó emberek sokasága szintén békéért kiált, riadt mozdulattal óvja fészkét és gyermekeit, eszményül — akárcsak mi — Albert Schweit- zert állítja elébülc, az őserdő orvosát, a papot, a művészt. Európa nem felejti halottait. Van, akit még mindig visszavárnak, mert a remény erősebb az időnél. Mások szívét rettegés szorítja, mert félni tanított a XX. század, s leckéje alapos volt. A TÖRTÉNELEM ÉVSZÁ.ZADA ALATT a nemzetköziségnek két. nagy eszméje hatott a pilágban: a keresztyénségé és a munkások, a dolgozó emberek összetartozásáé. És bar mindkettő okozott csalódást — hiszen voltak „megáldott” fegyverek és nemzetköziségüket felejtő munkásszervezetek — ma mégis e kettő összefogását várja a világ: az egyházak és a népek közös küzdelmét a békéért. Mit is várhatna mást az egyházaktól, mint az „„imitáció Christi”-t az igazi es méltó Krisztus követést, a diakónia és a béke útját?! „Tedd hüvelyébe kardodat! — szólt a halálba induló Jézus Péterre amaz emlékezetes Getsemane-kerti éjszakán, és ez a fegyvert visszaparancsoló mondat minden időkre szóló parancs. Mert a mi Urunk azért jött, hogy letörölje a Káin bélyegét az emberarcról, hogy békét teremtsen, békét a szívekben, a kisebb és nagyobb közösségekben, békét ezen a mindinkább parányivá váló földgolyón, melyet a modern fegyverekkel hadakozók úgy szétverhetnek, mint a garázdák az útszéli kocsmát. „TEDD HÜVELYÉBE KARDODAT!" — a parancs félreérthetetlen. Ű a béke fejedelme. Aki öt követi, sebeket kötöz, gyógyít, kenyeret ad az éhezőknek, megvigasztalja a sírokat és felemeli az elesetteket. Jézus kardot visszaparancsoló mozdulata utat mutat, a számunkra egyetlen járható utat. < És aki ma zokog valahol, aki ma retteg valahol, aki ma remél valahol: reánk tekint. * , Bozóky Éva AZ ÖKUMENIKUS BIBLIAFORDÍTÁSOK JELENTŐSÉGE A It a t o «1 i k (2.) Gyen estiiás tneyújfu lúsa Ulrich Fick, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára Stuttgartban (Német Szövetségi Köztársaság), a würtembergi világmissziói munkaközösség ülésén azt hangoztatta, hogy tovább kell folytatni a Szentírás ökumenikus fordításainak sorát, és hogy ezt a munkát nem szabad elhanyagolni. „Ha a keresztyének nem. különbözőképpen fogalmazott Bibliákat használnak, hanem egy és ugyanazon szövegre. hivatkozhatr nak, akkor azoknak az akadályoknak, amelyek az egyházak közeledésének útjában állnak, legalább egy része elhárul.” Ez pedig nagy nyereség az ökumené szempontjából. A főtitkár a közös bibliafordítások örvendetes példájának nevezte az új olasz Ojszövetséget, amely eddig kétmillió példányban kelt el. .Az Ószövetség fordításán is együtt dolgoznak protestáns és római katolikus szakemberek. Ulrich Fick azt is hangsúlyozta, hogy a Biblia jobb megértéséhez nagy szükség van a szöveghez fűzött magyarázatokra. Egyházunk életében közel fél évszázadon keresztül jelentős szerepet játszott a gyenesdiási Ka- pernaum. Az idősebb nemzedék lelkészi gárdája, de híveink nagy része is gyakorta fordul meg falai között, s valamilyen emléket mindenki őriz róla. Az egyik leg- bájosabb emléket Peter Schellenberg, az NSZK-beli Martin Luther Szövetség főtitkára jegyezte fel. Egy idős házaspár közös élete innen indult el. Mert itt szövődni tudtak emberi kapcsolatok is. S ma, ha rátekintünk az öregotthon másfél tucatnyi lakójára, amint végigtipegnek' a folyosókon, . az udvarra sétálnak, s a vendégek tekintetét fürkészik,, tudom, hogy áz arcok és hangok között ismerősöket keresnek, régen megszakadt beszélgetések fonalait akarják összebogozni, eltépett kapcsolatokat akarnak felújítani. Szédületesen rohanó világunk vészfékjei ők, „csak egy pillanatra állj meg, testvér, nem te vagy?...” — és turkálnak kopott, poros emlékek között. Ne sajnálja senki tőlük a másodperceket! AZ ÖREGOTTHON viszonylag fiatal intézmény Kapernaumon belül. 1953-ban települtek be elsősorban nyugdíjas lelkészházaspárok. Nem is a legszerencsésebb körülmények közé. Hiszen Kaper - naum már 20 évvel ezt megelőzve is elavult volt, s otthonná való átalakítása is kényszerhelyzetben jött létre. Egyházunk anyagi helyzete különösen kritikus volt ekkor, s ha nem pótolta volna, a hiányokat az önzetlen szeretet és szolgálat, bizony megszöktek volna a lakók. Ki sejtette akkor még, milyen jövendő vár Kaper- naumra? Birtokunkba mintegy félszáz éve, 1933-ban került, egy már akkor is korszerűtlen nyaraló épület. amelynek egyetlen nagy „értéke” a esed volt. Távol állt lakott településtől, hangoskodó üdülő vendégektől, de még a Balatontól is. Talán éppen a csend, és a kétholnyi kei't vonzotta Deák János professzort, hogy a teológusok számára megvegye dr. Bitay Dezső bencésrendi egyetemi tanártól. 1938-ban ebédlőt építettek. valamint egy oldalszárnyat, s ezáltal U-alakú komplexummá képződött az épület. Ez időtől rendszeres konferenciá- zó hely lett Kapernaum. A felszabadulás után, 1948-ban épült a második ház. Az építkezéseket kissé „vadon”, minden különösebben előrelátó terv nélkül végezték, s a mindenkori szűkös anyagi helyzetnek megfelelően hol abbahagyták, hol folytatták. A gondot,a Mindenhatóra bízták, akinek a szeretetét ugyan nem nélkülözte sohasem Kapernaum, de forintok nem potyogtak az égből. A gomb előbb volt meg, mint a kabát, az ostor, mint a kocsi, meg ló. A nagyobb dolgokra ritkán tellett. Pedig lelkesedés soha sem hiányzott a vezetőkből. akik sorban a következők voltak: Kovács Géza, Tekus Ottó, Laborczy Zoltán és kereken két évtizeden keresztül Hernád Tibor. De a gondok egyre csak hatványozod tak. „MÁft-MÁR ÚGY FESTETT A DOLOG — amint arról dr. Karner Ágoston országos főtitkár beszámolt —, hogy az egyház rákényszerül az intézmény felszáj molására. Kérdésessé vált ugyanis, hogy tetőtől a fundamentumig elavult épületeket lehet-e korszerűsíteni, s ha igen, megéri-e a ráfordítást, s ha megéri, honnan teremtjük elő a milliókat? Azt tudtuk, hogy régi formájában sem az üdülő, sem az öregotthon nern üzemelhet tovább. Mindkettő alkalmatlan — és méltatlan —, egyházunk diakóniai szolgálatához.” Mindezekkel párosult az . égető személyi kérdés. 1976 óta került újra érdeklődés homlokterébe a régi múltú intézmény. Az érzelmi hozzáállás természetesen erősen hatott Kapernaum sorsának felvetésében, mérlegelésében. Az Országos Elnökség véleménye- az volt, ha egy mód van rá, mentsük meg, újítsuk fel. 1978-ban megoldódott az otthonvezetés személyi feltétele is Szabó Ferencné, fiatal gondnoknő személyében. „Nem tudtam akkor, mi vár rám — vallotta —, de annyira szeretem munkakörömet, hogy elölről kezdeném, ha szükség lenne rá. Pedig' elképesztő megpróbáltatást jelent egy üzemelés alatt levő intézmény rekonstrukciója.” IGEN, MERT 1979-BEN a munkák első fázisa képpen az otthon lakóinak „feje felett” kellett a padlózatot kicserélni parkettára, új fürdőszobákat építeni, s az ablakokra zsalugátereket szerelni. Szegény öregek, heteken keresztül „vándoroltak” egyik átmeneti helyiségből a másikba, míg mindezek a munkák elkészültek. Eközben bekerítették az udvart is. Hátra volt még a tervezés és az anyagi feltételek előteremtése. És mint a fotocellás ajtók, szinte maguktól nyíltak meg a lehetőségek. Az NSZK-beli Gustav Adolf Egyesület, a Martin Luther Szövetség, s a Bajor Diakóniai Egyesület jóindultú és hathatós támo-' gatása mellett dr. Karner Ágoston főtitkár elképzelése nyomán Csobánczi Erzsébet mérnöknő tervei alapján az építőanyag beszerzése és a kivitelezők előteremtése után meglepően és szokatlanul gyorsan épült az üdülőépület (1980-ban). Korszerűsége magas szintű lett, a legkényesebb ízléseket is kielégítő. Éppen egy esztendeje írtunk róla. Majd kicserélték a régi épület tetőzetét és felépítették' az új gondnoki lakást. Ezáltal megváltozott a régi épület U-alakú alaprajza, beépült a hiányzó szárny. AZ ELKÉPZELÉS A RÉGÍ VÁRÉPÍTKEzfÉST vette alapul. „Várudvart”, amelyet körös-körül négy oldalról összefüggő négy szárny határol. Harmonikus egységet képez így az épület. Csak a két bejárat, az otthoné, amelynek szobányi kiszögellése van, s a gondnoki lakásé, amely előtt pedig fedett terasz vari, szól arról, hogy mégsem középkori várba léphetünk. Viszont az udvar, a maga szél védettségével, virágos kertjével, rejtettségével, pompás színfoltja az új otthonnak. S így most meg is bővült az otthon, 6-3 ember elhelyezéséről lehet gon-; doskodni. Dr. Káldy Zoltán püspök mondotta: „Szebb nem is lehet!” S ezt a megállapítást azok értik igazán, s azok tudják értékelni, aki ismerték a régi Kaper- naumot, akik jártak itt évekkel ezelőtt, s most a felavatás után. H. Joachim Hoffman főtitkár, dr.' Karl Leipziger szenátor Is alig is-j mert rá az épületre, úgy megválj toznak az átépítés, felújítás köJ vetkeztében. A GONDNOKI LAKÁS barátJ ságos, meghitt fészke lett Szabó Ferencnének. Együtt tettünk látogatást az öregeknél, akik . lesik minden mozdulatát, s várják tőle a törődést: „Zsuzsikám így, Zsuzsika úgy, mikor tudod ezt, mikor azt...” — nyúl feléje egy-egyremegő kéz, várva intézkedését. S ő megsokszorozva magát, szinte egyszerre van jelen a töméntelen vendég, egyjházvezetőség, külföldiek között, mégis jut ideje az „újságíróval” foglalkozni, s kala-' uzolni, hogy ezt is, azt is, ami új; rhegmutassa. Az otthon ebédlőjében kötök ki.’ Régi barátokkal váltok néhány szót, távolról jött hívek köszöntik! áz Evangélikus Életet, írásokból idéznek. S én hálás vagyok, hogy olvassák lapunkat. Szemem megakad az új „oltárképen” Képen? Tulajdonképpen egy subaszőnyeg, amelyet a Nyíregyházi Élimben gondozott gyermekek készítettek s ajándékoztak a megújult Kaper J naumnak. Művészi tervezés, szép, gondos munka. Az élimi rehabilitáció egyik első terméke. ÍGY MINDEN EGYÜTT, a felújított épületek, a pompás kert a sétányokkal legújabb színfoltja egyházunknak. Nem is akármilyen! S ha szabad szuperlativusz- ban fogalmazni, Kapernaum pillanatnyilag a legszebb intézményeink közé tartozik. IP 13 A gyenesdiási örcgotthon
