Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-03 / 18. szám

Az olvasó hozzászól

Érdeklődő, ojvasó természetű ember M. Sz. Felcsillan a szeme, amikor felteszem a kérdést: Mi a véleményed...? És nyomban bizonytalanná válik a folytatásra:... az Evangélikus Életről?

Megvallom — mondja —, nem ezt vártam. Tudod, hogy rendszeresen olvasom, és véleményem is van. De még senki sem kérdezett róla.

Ügy látom, mindkettőnket ez az utolsó mondat ragadott meg. Mintha egy olyan szoba ajtaja csapódott volna ki előttünk, ahol még. sohasem jártunk. Érdekes. Tele van bútorral, a vázákban virág, könyvek a polcokon, a kis asztalon ékszerek. Tudtuk, hogy van, de szándékosan nem kerestük, és nem is beszéltünk róla.

Most már megered a nyelve; de nem úgy, mint aki egy képtár egyetlen képét elemzi, hanem nyitott ablak előtt áll, és napsugarat, virágos rétet és zöld erdőt, hegyeket lát. Látod — keze a homlokán —, így vagyunk mi evangélikusok az egész egyházi publikációnkkal. És ide értem a prédikációkat is. Elolvassuk, meghallgatjuk, nyilván emóciókat és gondolatokat is ébreszt bennünk — ha csak úgy nem vagyunk vele, mint az egyszeri atyafi, aki a harangszóra felébredve így vélekedett: De jól prédikált ma a Tisztelendő úr, még álmodtam is hozzá!

No, mondom — tért vissza a szóhoz —, van nálunk pillanatnyi foganatja az írásnak is, a szónak is, de mert nem beszélünk róla, bizony elvész az a dudva, meg a kő között. És miért nem beszélünk? Miért nem jelezzük vissza a papunknak, az íróknak, hogy igen, mi is így gondoltuk, de még ezt nem mondták:. .. Vagy éppen ellenkezőleg:... Talán ősi szokás ez nálunk, vagy csak feledésbe ment, hogy hangosan gondolkodjunk? M. B.

Olvassuk együtt a Bibliát

A márciusi feladatok megfejtése

22/l+Mert ő mindig védelmére kelt az elesetteknek és gyengéknek.

22/2 — Az Istentől való elfordulást és a kárhozatot.

22/3 — Ha nem hirdetitek a bűnbocsánatot, Isten sem bocsátja meg a bűnöket, ha hirdetitek a bűnbocsánatot, Isten is megbocsátja a bűnöket.

22/4 — Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! (Mt 6,12)

23/1 — Eeketéskor.

23/2 — Gyermekek evangéliuma.

23/3 — A gazdagnak lehetetlen Isten országába jutni.

23/4 — Jézussal együtt fognak ítélkezni az emberek fölött.

24/1 — Mt 5,12. Mt 10,42.

24/2 — Jézust a pogányok kezébe adják.

24/3 — Tudjátok vállalni azt a szenvedést, amit én fogok vállalni?

24 4 — Mert hitték, hogy ő a megígért Messiás.

25/1 — Eszükbe jutott Zakariás próféta jövendölése a Messiásról. (Zak 9,9)

25 2 — A templomadót régi pénzben kellett fizetni. Ezt árulták.

25/3 — Az első testvér a farizeusokat és az írástudókat, a másik pedig a vámszedőket és a bűnösöket példázza.

25/4 — A boltívet felül befejező kő, amelyre az egész boltív terhe hárul. Jézus is így hordozza az egész világ terhét.

26/1 — A megváltozott, új életet.

26/2 —.Ha Jézus azt mondja „szabad”, akkor a nép előtt járatják le őt, ha pedig azt mondja: „Nem szabad”, akkor lázadónak nyilvánítják őt a hatóságok előtt.

25 3 — Pl. Ézs 26,19.

26 4 — Mert Istent úgy szerethetjük a legjobban, ha felebarátainkat szeretjük.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1981. május 3-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher károly, de. 11. (úrv.) Uij. Foltin Brúnó, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc. de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virásh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- túz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-teleo de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bollá Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy du. 6. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil, de fél 11. (ném^t). cta. 11. (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Mik'ós, du. 6. (úrv ) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Mo- dori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Donátit László, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Ben kő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György.

— DUNAEGYHÁZA. Március hónapban esperesi általános vizsgálatot tartott Tóth-Szöllös Mihály, az egyházmegye esperese a gyülekezetben. Ennek befejeztével március 22-én, vasárnap az egyházmegyei Gyülekezeti Segély szószékcsere keretében délelőtt igét hirdetett és ezzel megindult az idei Gyülekezeti Segélymunka az egyházmegyében. Délután pedig presbitereknek tartott szere- tetvendégségen előadást tartott legfontosabb közegyházi feladatainkról és diavetítéssel beszámolt finnországi útjáról.

NEVELÉS FELELŐS ÉLETRE

Az Európai Konferencia a Ke- központjában. A konferencián a

resztyén Nevelésért Bizottsága erről a témáról rendez konferenciát május 10—16. között Brnóban, a csehszlovákiai huszita egyház

— BÁCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE. A lelkészcsaládok gyűltek össze március utolsó vasárnapján i találkozásra, egymással való beszélgetésre, egyházunk szolgálatának, közegyházi, társadalmi, békéért való felelősségünknek újra meglátására és erősítésére. A papnék eszmecseréjét Ke- veháziné, Czégényi Klára másodlelkész, a lelkészekét Keveházi László esperes, a fiatalokét Tóth- Szöllös Mihály, az egyházmegye esperese vezette. A délután másoközép-európai egyházak küldöttei vesznek részt, egyházunkat Benczúr László angyalföldi lelkész képviseli.

dik felében azután közös beszélgetés volt, majd a gyülekezet istentiszteletén. voltak közösen és vettek úrvacsorát. Az esti isten- tiszteleti igerhirdető szolgálatot is Keveháziné, Czégényi Klára pilisi másodlelkész végezte.

— PORROGSZENTKIRÁLY. Az anyagyülekezetben és fíliáiban március 22-én Pintér Márta III. évf. teológiai hallgató szuppliká- ciós szolgálatot végzett. A gyülekezet 9204 Ft, — adománnyal támogatta lelkeszképzésünket.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A'szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133*—1302

81.0641

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

„Én vagyok a Jó Pásztor. Az cn juhaim hallgatnak a bagómra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha” (Jn 10, lla.27—28a).

VASÁRNAP.. — „Mily drágák számomra szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsolt 139,17 — 1 Kor 13,12

— Jn 10,11—16 — Zsolt 23). A keresztyén ember fontos és elkerülhetetlen mérföldköve az, amikor Isten akárá- ba föltétlenül bízni kezd. Ez a kő alappá válik, amin új életet Jkezd- het. Ebből a bizalmi alapállásból nem akarja saját szándékait, vágyait kikényszeríteni az Istentől, mert tudja, hogy a természet sorsa, az emberi történelem jó kezekben van. A Teremtő, Megváltó és a sorsunkat szeretettel irányító Isten kezében. „Mind célját, mind napjait Te mérted ki életemnek, Szent Atyám óh vajha itt, Amíg éveim sietnek, Mikent igéd rendelő; Ügy futnék célom felé” (438. ének 1.).

HÉTFŐ. — „A reménység pedig nem szégyenít meg” (Zsolt 22,20

— Rom 5,5 — 5 Móz 18,15—19 — Kol 3,5—11). Sokféle hamis álom, ábránd tartja fogságában az embert. Tudni kell azt, hogy csak az az ember áll meg az utolsó napon is, akinek álma, reménysége, bizodalma az Isten. Az ő reménysége azért nem szégyenül meg, mert alapja a soha el nem múló szeretet. „Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem és Istenem Deríts fényt rám boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha keblem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom” (24. ének 1.).

KEDD. — „Énekeljetek az Ür- nak Űj éneket, dicséretet a föld széléig” (Ézs 42.19 — Róm 5,11 — Jn 10,1—11 — Kol 3,12—17). Őseink imádsága, áhítata, vallomása és a megértett igére válasza volt az ének. Nekünk is szükségünk van vigasztalóra, biztatóra és megacélozóra. Énekeink Istenhez emelnek és az embertárshoz fordítanak minket. „Készséget ébressz követni igédet. Szent ügyért éljünk! Szolgálatban égjünk! És erő híján erőt tőled kérjünk. Dicsérjük Istent!” (710. ének 5.).

SZERDA. — „Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből az evangéliumból” (Ézs 49,10 — Kol 1,5 — Jn 21,15—19 — Kol 3,18—4,1). Ez a hálaadás azért szólhat, mert Isten, Fia érdeméért bűnbocsánatot ad, igaznak nyilvánítja és meghívót ad országába a megtérő bűnösnek. Ez a meghívó tesz minket felelőssé környezetünk iránt, ez a meghívó ad nekünk igazságérzetet is. Az evangélium a kulcs, a meghívó és a térkép is, melynek segítségével Isten országába juthatunk. „Eljössz! ígérted! S akkor a Te néped Felviszed Jézus, oda, ahol Téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!” (710. ének 7.).

CSÜTÖRTÖK. — „Elfelejtette kegyelmet az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?” (Zsolt 77,10

— IThessz 5,9 — lPt 5,1—4 —

Kol 4,2—46). Ha imádságunkra, kérdéseinkre nem jön válasz, mindnyájan kétségek között kínlódunk. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut: Isten egyértelműen kegyelméről tett bizonyságot, amikor Jézusnak nyújtotta helyettünk a keserű poharat. Húsvét reggele, a feltámadás hajnala sem haragjáról, hanem végtelen irgalmáról tanúskodik. „Akármily sok a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész Ö mindig, hogy a bűnöst kezével fölemelje. Ö Izrael hű pásztora, A nyáj az Ö tulajdona, Ö a mi szabadítónk” (349. ének 5.).

PÉNTEK. — „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Ézs 60,20 — Kol 1,12 — Zsid 13,12—16 — Kol 4,7—18). Az evangélium által megvilágosított józan észre, és meleg szívre családunkban, egyházunkban, országunkban és a földünkön is égetően nagy szükség van. Ilyen világosságot: nem lehet vásárolni vagy tanulni. Egyedül csak a Szentlélek termethet világösságot. „Mostan néked mi könyörgünk, Szent nevedért esedezünk: A te Szentlelkedet Adjad nékünk” (764. ének 2.).

SZOMBAT. — „Paizsa leszek ennek a városnak és megszabadítom” (2 Kor 19,34 — ApCsel 9,31

— Jn 10,27—30 — Dán 1,1—21). Isten mindenkor megmentheti övéit. A paizs helyett ma inkább atommentes övezetről beszélünk. Ö az, akinek van hatalma lefogni a háború tüzével játszó emberek kezét. Az Ö gondoskodó kezében mindenkor biztonságban vagyunk. Veszély csak akkor fenyeget, ha tőle messze kerülünk. „Ha erőnk lankad, Segélj vigy magad, Így bár vészbe borul egünk, Velünk vagy Te nem rettegünk, Tenger harcon át Visz az út hozzád” (785. ének 2.).

Smidcliusznc Drobina Erzsébet

— FIATAL gépészmérnöknő.albérletet keres sürgősen, vagy eltartási szerződést kötne. Telefon: 200-230/28 mellék Kovács Eszter, vagy „Sürgős” jeligére a kiadóhivatalba.

— SOPRONI üdüléshez szállást nyúit a Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lővé- rekben, erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíj egyházi alkalmazottaknak 25,— Ft. másoknak 40,— Ft. naponként. Jelentkezés helybiztosításra Néme'h Margit otthonvezető címén: 9400 Sopron, Zerge u. 9.

— LESZERELT orgona minden része, tall any fú.i tató eladó. „Príma” — jeligére a kiadóhivatalba.

—IDŐS bácsinak otthont, gondozást adok budai kertes házban hozzáépitési költség hozzájárulásáért megegyezéssel. „Gondozás” jeligére a kiadóhivatalba.

As emberi kés

Fekete talapzaton állt a finomvonalú, fehér márványkéz. Múzeumlátogatók naponként megcsodálták, messze országokból zarándokoltak hozzá, csodálattal nézték és képzeletükben annak az alakja bontakozott ki akihez ez a csodálatosan szép kéz tartozott.

A könnyű, fehér márványpor még ott reszketett a levegőben amikor a mester letette a vésőjét. Körülötte a földön apró márványszilánkok hevertek. Kemények, hidegek. Csak a művész tudta, hogy a legkisebb darabban is élet rejlik, csak a művészi kéz kell hozzá, hogy vérré, meleggé váljék, hogy szinte halljuk szíve dobbanását, lássuk a halványkék ereket a fehér bőr alatt és úgy érezzük, mindjárt megmozdul.

A mester fehér köpenyének ujjába törölte izzadt homlokát, aztán felnézett. Előtte állt a befejezett szobormű. Fehér márványba vésett nőalak. Bíráló szeme sokáig nézte. Azután még itt-ott javítgatott rajta valamit és megint szemügyre vette. Elégedetlen volt, A mű nem volt tökéletes. A fej szabályos, az alak, a nyak karcsú, a kéz művészien szép, de mégis, az egész együtt néma maradt.

— Mi lehet az oka? — töprengett. A márvány? Carrarából való. Az ihlet? Hetek óta megszállottként dolgozott. Ha a szobor minden része tökéletes, miért nem tökéletes az egész mű? A definíciók sántítanak. Az egyes részek arányainak ösz- szessége nem ad tökéletes egészet. Mindig valamivel többet vagy kevesebbet.

Belefáradt a töprengésbe. A sok munka kimerítette. A szobára lassan homály ereszkedett. Egy darabig megpihent, aztán feliált és keze nyomán egymás után a földre hullott a szobor lába, térde, törzse, feje. A talapzaton csak a márványkéz maradt. És így, egyedül, a kéz beszélt. Benne volt a többi tag tökéletessége. A művész pedig pontosan tudta, hogy művéből csak ez maradhat meg. Ez, amelyben benne van a többi. Elgondolkodott ...

... csodálatos valami az emberi kéz. Szabad, önálló, kötetlen. Nem tapad a földhöz, még akkor sem, ha talán a földből alkot. Erős és ügyes. Mi mindent teszünk a kezünkkel, mennyi összetett mozdulatot, sokféle munkát képes végezni. Megszámlálhatatlan helyzetben, fel- sorolhatatlan sokfélét végez, tesz nap mint nap és állandóan képes újat tanulni, újat alkotni.

A szellem mellett a kéznek van a legfontosabb szerepe. Amit az agy elgondol, azt a kéz formába segíti. Az emberi szellem lassan jut el a szikrától az alkotó lángig, változások formálják századról

századra, de az emberi kéz változatlan marad, olyan ma is, amilyennek megalkották, olyan, mint amilyen akkor volt, amikor először csiholt tüzet a köböl, először készített baltát, ugyanolyan, mint amikor az altamirai barlang falára rajzolt vagy amikor megfestette elsőnek a Megváltó szenvedését.

Az emberi kéz Isten legcsodálatosabb szerszáma. Felémet és leránt, ad és rabol, simogat és öl, imádkozik és áld. A legegyszerűbb és a legtökéletesebb, a legjobb és a legveszedelmesebb, a legmegbízhatóbb és a legmegbízhatatlanabb, az alkotó szellem örök, hűséges szolgája.

Hányfajta ez a változatlan kéz?

Más a paraszt keze és más az aranyművesé. Visszatükrözi azt, amit alkotnak. Mert a mű a kéz igazi szószólója. Áldott a kéz, amely magot vet, fát ültet, az eke szarvát fogja. Köszönet a kéznek, amely gyógyít, sebeket kötöz, könnyeket szárít fel. Tisztelet a kéznek, amely az orgona billentyűin zsoltárt kisér, jaj az eltévelya- dett kéznek, amely szabadságát rablásra, gyilkosságra használja.

Annyiféle a kéz, ahányféle az ember!

Van kéz, amely sima, fehér, de minden percben veszélyt hozhat. Vannak sötét, kemény, vérengző madarak karmához

hasonló kezek és nagy, nehézkes kezek, akár az oroszlán mancsai. Vannak fiatal leánykezek, áttetszőek, légiesen könnyűek, játékosak, örömre vágyók. Vannak férfikezek, bátrak és gyorsak, küzdelemre és védelemre készek. Vannak anyai kezek, gondoskodók, aggódók és repedezetten is bársonyosan lágyak. Vannak igazságot követelő kezek, amelyek erősen tartanak gyeplőt, kormányt. Vannak bújkáló és turkáló kezek, kérők és éhesek, reménykedők és bizakodók. Vannak májfoltos, ráncos öreg kezek es sápadt, fehér, halott kezek, elutasító és hívogató kezek, mozdulatlan kezek, amelyek már nem akarnak semmit. Van kéz. amely halott és élő, amely már halottnak hat.

Kéz, amely sorsunkat intézi, az szent és áldott. Ez a kéz Teremtő Atyánk keze, amelyet sohasem láttunk, amely talán nem is olyan, mint a mienk, hiszen egyetlen kézlegyintéssel megsemmisíthet világokat. És mégis, velünk van, amikor először keressük anyánk tejét és az ö keze segít át bennünket, amikor az örökkévalóság küszöbére lépünk ...

A művész még sokáig nézte a beszédes márványkezet. Visszanézett arra. a soksok áldozatra, amelyek a végeredményhez vezették. Megértette, hogy percenként fel kell valamit áldoznunk e világból, hogy megszülethessen bennünk az, ami örökéletű. Gyarniathy Irén