Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-03 / 18. szám

Kérdőjeles mondatok A mai világban „alázatossággal, szelídséggel” 1 Ef 4, 1—2 A kérdés megfogalmazása azt sejteti, hogy az egyébként elfo­gadható, sőt tiszteletet kivívó jel­lemvonások ma nem célravezetők. Mi van a mai világban, ami miatt az alázatosság és a szelídség nem látszik eredményes magatartás­nak? A kérdés mögött megsejlő kritika vajon a kort vagy a tisztes jellemvonásokat marasztalja-e el? A kor ismeretében általános felfogásnak tetszik, hogy a céltu­datosság, a rámenősség eredmé­nyesebb magatartási forma. Ma meg kell tervezni a jövőt, és kö­vetkezetes munkával el lehet érni a tervek megvalósulását. Ki lehet számítani a boldogulási a siker feltételeit és ügyességgel, szívós munkával, előrelátó .takarékos­sággal ki lehet csikarni a jövőtől a számítások beválását. Ma meg­foghatóbb értékek boldogítanak: rátermettség, szaktudás, kitartás, munka, anyagi eszközök. Racio­nális világ a mai: gondolkodó, küzdeni tudó, edzett embereket igényel. Ilyeneknek ígér boldogu­lást, biztosít sikert. PERSZE AZ ALÁZATOSSÁG ÉS SZELÍDSÉG sem kell; hogy nélkülözze ezeket a belső erőket. Nem előfeltétel egy megértőbb, igénytelenebb kor a virágzásunk­hoz. Nem véletlen, hogy fenti címszavaink is olyan -szövegből valók, amely nem csendes idők­ben, kedvező körülmények között került papírra. Maga a levélíró apostol eppen fogságot szenved a meggyőződéséért, amikor harci helyzetben levő gyülekezetét ta­nácsol. „A mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világá­nak urai és a gonoszság lelkei el­len ... Ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent le­küzdve, megállhassatok” (Ef 6,11— 13). Kegyetlen korban szoronga­tott gyülekezetnek ad harcmodori tanácsot, viselkedési normát a fo­goly apostol: „Kérlek titeket én, aki fogoly vagyok az Űrért, élje­tek méltón ahhoz az elhíbatáshoz, amellyel elhivattatok, teljes alá­zatossággal, szelídséggel és türe­lemmel." Tehát kemény időkben is, harcban is: alázatossággal, sze­lídséggel, türelemmel! . Miért jelentenek koroktól és körülményektől független értéket ezek a magatartási vonások? Mi­ért érvényesek ezek a mai világ­ban is? AZ EMBERNEK A BOLDOGU­LÁSÁÉRT nemcsak külső harcot kell vívni, nemcsak körülmények­kel, más személyekkel kell meg­küzdenie, ' hanem belső fronton, benne magában lakozó rossz ellen is. S nagyon gyakran sokan, ha győzni látszanak is külső fronto­kon, elbuknak a bennük lakozó ártalmas erők elleneben. Hiúk, érzékenyek, indulatosak marad­nak tetszetős alapelvek hangozta­tása mellett is, és elégedetlenek, kiegyensúlyozatlanok személyi si­kerek elérése esetében is. És rosz- szak maradnak emberi kapcso­lataik, mert nem tudják a maguk akaratát, érdekét egyeztetni a má­sikéval, alárendelni a közösnek. Az alázatos ember mindig nyi­tott mások felé, kész besorolódni a többiek közé, sőt a többiek mögé is. Tud lemondani önérdekről, ve­zérszólamról, első helyről és szí­vesen vállalja a közemberszere­pet. S ezt nem kényszerűség’ből teszi, ezzel a hellyel nem „jobb híján” alkuszik meg, hanem na­gyon világos számvetéssel. Ma is több közemberre van szükség, mint élenjáróra. S élre mindig azok az alkalmasok, akiket a kö­zösség állít oda, amit sokszor ép­pen az alázatossal tesz a közaka­rat. Ezért nem járhat le az aláza­tosok ideje, nem halványul el az alázatoság értéke. „A szeretettel teli alázatosság félelmetes erő, mindenek között a leghatalma- sab, nincs hozzá hasonló. Aláza­tossággal legyőzheted az egész vi­lágot!” (Dosztojevszkij) A szelídség szívesen emlegetett keresztyén jellemvonás, bár nem könnyű körülhatárolni, mit értünk alatta. Legyen most elég annyi, hogy az az ember szelíd, akivel nincs összeütközés, súrlódás. Jel­lemének nincsenek élei, sarkai, tüskéi. A szelíd ember sekinek nem akar, sőt nem is tud fájdal­mat okozni. Nem szégyeníti meg, nem utasítja el, nem alázza meg a másikat. Eleme az, hogy örömet szerezzen, boldogítson, segítsen. Jó vele együtt lenni, hozzá tartoz­ni. Jézus személyének páratlan vonzása is elsősorban az ő szelid- segével magyarázható. Ezért ke­reste bátran sok megrettentett, megfélemlített bűnös is. a kire­kesztettek kudarcot vallott, si­kertelen emberek is. Jézus sze­lídsége nevelte tanítványait is sötétben világító gyertyává, ke- resztutak találkozásánál álló út­jelző táblává, beszédüket ízessé, sóval fűszerezetté. A türelem teher alá állás, áldo­zatvállalás, várni tudás alkalmas időre, a helyzet megérésére, le­mondás könnyű sikerekről a vég­A Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága évről évre alkal­mat nyújt Pest megye lelkészei­nek, hogy egy-égy gyárba, üzem­be betekinthessenek. Ebben az esztendőben, április 8-án ismét egy ilyen kirándulást szervezett a megye protestáns lelkészeinek. Mintegy harminc református és evangélikus lelkész vett részt a budakalászi kiránduláson, ahol vezetőink Lukács József Pest megyei egyházügyi titkár és Sí­pos Árpád, a HNF Pest megyei Bizottságának titkárhelyettese voltak. Utunk első állomása a buda­kalászi Lenfonó Üzem volt. A több mint ezer munkást foglal­koztató gyár vezetői fogadtak minket, a vezérigazgató általános beszámolót tartott, majd végig­kísértek minket a gyár különbö­ző üzemein. Érdekes volt látni a „Trapper farmer” gyárát, a szö­vő, filmnyomó és egyéb modern üzemeket, betekinteni a gyár bel­ső életébe és problémái ba. ső győzelem érdekében. Saját erő segítségével ezt nem tanulhatja meg az ember, csak ha valaki na- gyobbhoz igazodik. A kicsiny al­kalmazkodik a nagyhoz, a gyenge veti alá magát a nagyobb akara­tának. Jézus leckeként adta fel hűséges követőinek is: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11,29). Nem önmagunkon való erőszakté­tel ez, saját erőnk vagy akaratunk keresztrefeszítése, hanem igazi helyünk megtalálása, Isten céljai valóra válásában való belesimu- lásunk, tartalék erők felszabadu­lása. Ilyenek sohase mehetnek ki a forgalomból. Cseprcgi Béla Innen az ugyancsak budakalá­szi Gyógynövény Kutató Intézet­be mentünk át. Az Intézet igaz­gatójának általános képet adó beszámolója után itt is végigjár­tuk az Intézet laboratóriumait, melegházát. Érdekes volt látni és hallani, hogy ez az intézet mit tesz egészségünk érdekében; nemcsak azt állapítja meg, hogy melyik növényben mi a káros, hanem azt is, hogy mi a hasz­nos és gyógyító hatása egy-egy növénynek. Mindkét helyen, a gyárban és intézetben is meleg szeretettel fogadtak minket. E helyről is köszönjük kedves vendéglátásu­kat, köszönjük a HNF Pest me­gyei Bizottsága fáradozását is, s úgy érezzük, hogy nemcsak él ményekben gazdagodtunk, hanem ezek az élmények újabb erőfor­rásaink is lehetnek további nem­zeti egységet építő szolgálataink­ban is. - K. L. — Húsvét után a vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A dcl- eioui istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 2, 2f—25; az igehirdetés alap- igéje: Jn 21, 15—19. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Má­jus 17-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VARGA GYÖRGY ba- konyszombathelyi lelkész. — SZOMBATHELY. Lehel Fe­renc 18 évi tengelici és 27 évi szombathelyi gyülekezeti lelkészi szolgálat után nyugalomba vonult. Meleg hangú közgyűlés keretében Kováts Viktor felügyelő és Szabó Istvánné méltatta Lehel Ferenc egyházi és közéleti tevékenységét. — A VASI EGYHÁZMEGYE gyülekezetei egyhangúlag Fehér Károly allsósági lelkészt válasz­tották meg a Vasi Egyházmegye espereséül. Beiktatására május 24-én, délelőtt Szombathelyen rendkívüli egyházmegyei közgyű­lés keretében kerül sor D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával. — ÁRPÁS. A gyülekezet meg­választott új gondnokát, Dombi Ferencet böjt ötödik vasárnapján iktatta be tisztségébe Sághy Jenő, a mórichida-áipási gyülekezet lelkésze. — MISKOLC. Április 5-én szeretetvendégség volt a gyüle­kezetben, amelyen dr. Groó Gyu­la, a Teológiai Akadémia dékánja tartott előadást „A nagykorú gyü­lekezet szolgálata” címmel. Ének­és zeneszámokkal, valamint szava­latokkal a gyülekezet tagjai szol­gáltak. Szebik Imre esperes, a gyülekezet lelkésze vetített képek­kel szemléltette Jézus szenvedés­történetét. A délelőtti istentisz­teleten dr. Groó Gyula dékán szol­gált igehirdetéssel. — IPOLYVEÖE. A gyülekezet öt asszonytagja népművészeti hímzéssel díszített oltárterítő­készletet készített hosszú hónapok munkájával. A fehér oltárterítő­készlet először húsvét ünnepén dí­szítette az oltárt. Isten áldása le­gyen asszonytestvéreink példás egyházszeretetén és művészi alko­tásukon ! — NAGYTARCSA. Gáncs Pé­tert, a gyülekezet új lelkészét má­jus 9-én, szombaton délután 5 órakor iktatják be szolgálatába Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye esperese. — MESZLEN. Március 29-én iktatta be Weltler Sándor, a társ­gyülekezet lelkésze a gyülekezet új tisztikarát: Szabó Kálmán fel­ügyelőt, Takács Csaba gondno­kot, Szabó Olga, Szabó Lajos, Né­meth Ferenc és Szabó Sándor presbitereket. — BÁNK. A virágvasárnapi is­tentisztelet keretében iktatta be Rezessy Miklós, a gyülekezet lel­késze új pénztárosát, Súlyán Pált, a rétsági leánygyülekezet új gondnokát, Botflik Bélánét és új pénztárosát, Bánszki Ferencné t. Az ünneplő gyülekezet buzgó imá­ban kérte a Szentlélek Isten meg­erősítő és vigasztaló áldásait új tisztségviselőinek életére és a rá­juk váró. szolgálatokra. — HÁZASSÁG. Dr. Pálfy Mik­lós fogorvos és Bálint Ágnes ad­minisztrátor április 11-én a kon- dorosi templomban tartották es­küvőjüket. A szertartást Deme Károly, a gyülekezet lelkésze vé­gezte. „Én azért jöttem, hogy éle­tük legyen és bővölködjenek.” — HALÁLOZÁS. Id. Beck Dá­vid, az ivándárdai leánygyüleke­zet 14 éven át volt hűséges gond­noka, majd 20 éven keresztül presbitere, 75 éves korában, ápri­lis 5-én elhunyt. Temetésén Zász- kalóczky Pál mohácsi lelkész hir­dette Isten igéjét: „Mostan bocsá­tód el, Uram, a te szolgádat be­széded szerint békességben, mert látták szemeim a te üdvössége­det.” — Id. Veczán Pál, az óbudai gyülekezet presbitere, életének sok szenvedése után csendesen elhunyt. Temetése május 6-án, szerdán, délelőtt 10 órakor lesz, az óbudai temetőben. „Uram, ki­hez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad. És mi elhit­tült és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Kirándulás a Hazafias Népfront szervezésében Pest megyében A ü VASÁRNA P IGÉJE Rehabilitáció és küldetés Jn 21, 15—19. Sokat beszélünk Jézus szeretetéről és megbocsátásáról, ám való­színű, hogy mégsem eleget. Pedig a legfontosabb élmények egyike: megszabadulni a levethetetlennek látszó bűneinktől, csődjeinktől. Olykor, rossz napjainkon úgy tűnik fel előttünk, hogy elrontottuk az életünket végzetesen. Jót akartunk, de valamilyen kiszámíthatat­lan buktató miatt minden rosszul, fonákul sikerült. Kiúttalanságunk nyomasztóan nehezedik ránk. Akkor Valaki mellénk lép, megszólít, bátorít, új kezdést ajánl fel. Ez a Valaki Jézus, aki nekünk is kérdést vagy kérdéseket tesz fel, de nem azért, mintha nem ismerne bennünket, hanem szembesíteni akar minket önmagunkkal. Rohanó életünk idegesítő sodrásában megállít, hogy tájékozódjunk, mérjük fel önmagunkat és helyzetün­ket, mert gyakorta görnyedünk bűneink miatt, nyomasztanak pótol­hatatlan mulasztásaink, elhamarkodott kijelentéseink, nyugtalaníta­nak az életszabályszegéseink. Gyakorta szeretnénk kicserélni önma­gunkat. Jött Valaki, aki felajánlja, hogy ebben a segítségünkre lesz. Nincsen olyan helyzet, amiből Jézus ne tudna kivezetni bennünket. HA VAN KEDVEZŐTLEN HELYZET, akkor Simon Péteré tagad­hatatlanul az volt. Krízisben megtagadta azt az Urat, akit szeretett, de nem értett meg. A tagadás terhe annyira ránehezedett, hogy megfeledkezett az emberhalászat szép feladatáról, visszatért az el­hagyott hálókhoz, a Tibériás tavához. Megpróbált valami nagyot — Jézus biztatására —, de nem sikerült, csődöt mondott. Visszafordult a hálókhoz, mert előre nem látott utat. A visszaforduló Simon Pé­tert Jézus keresi fel. Nem azért, hogy fejére olvassa férfiatlan visel­kedését. Igaz, nem volt nevéhez hűen sziklaszilárd. Nem ismerte fel Jézus igazi szándékát. Nem értette meg, hogy a Mester nem ítéletet akar és nem uralkodást, hanem az egyetlen és igaz áldozatot elvé­gezni. Simon Péter megbukott, mert nem fogta fel, hogy nem had­vezér jött, nem fényes kísérettel rendelkező király jött dölyfösen hivalkodni, nem diktátor jött — hanem, aki életét adta az övéiért. JÉZUS HÁROMSZOR, KÉRDEZI MEG SIMON PÉTERT, vajon szereti-e őt és mind a három kérdés után hallatlanul fontos feladat­tal bízza meg. „Legeltesd az én juhaimat.” Ám ebben a háromszo­ros kérdezésben nemcsak pirongató emlékeztetés van, hanem valami más is. A kérdések hátterét akkor foghatjuk fel igazán, ha a szere­tet és a megértés összefüggéseire gondolunk. Amit szeretünk, azt könnyebben tanuljuk meg. Akit szeretünk, azt mindig könnyebben értjük meg, történjék bármi is. „Szeretsz-e engem?” Jelenti azt is, kezded-e már megtanulni, miért jöttem? Kezded-e már sejteni, hogy mit képviselek? Kezded-e már egy kicsit is érteni? Nem erőre és nem hatalomra van szüksége ennek a világnak, nem uralkodásra és nem mindenkit letipró győzelemre, hanem szeretette és szolgálatra. Ez egészen más, mint akármelyik ragyogó emberi gondolat! Egészen más! Ez úgy győzelem, hogy mást nem tipor le és nem sebez meg. Emberi győzelmeink feltűnő szépséghibája, hogy mindig vannak seb­zettek és letiportak. Jézus győzelmének páratlansága éppen az, hogy akit ő legyőz, azt nem megsebzi, hanem meggyógyítja és rehabili­tálja. Nem diadalmaskodó és nem látványos stratív ez a győzelem, hanem gyógyító és feltámasztó. Szeretsz-e engem? Képes vagy-e már sejteni ennek az ügynek a teljes másságát és újságát? A célt, hogy a gyógyító és rehabilitáló szeretet áradjon szét- ebben a világ­ban, hogy fegyverek és erőszak nélkül éljünk! A JÉZUSI SZERETET KÖZELEDÉSE Péterben szomorúságot és bűnbánatot vált ki. Rászakad az elmúlt hetek minden eseménye és keserve, értetlenségei és a tagadás nyomasztó éjszakája. Mindent el­rontott visszavonhatatlanul. Ami megtörtént, azt nem lehet kitöröl­ni, az ott lesz mögötte mindörökre. Elbukott, visszatér a hálókhoz. Jézus megjelenik előtte és újra küldi: őrizd, legeltesd az én ju­haimat. Minden másra számíthatna: lelki fejmosásra, megvető mel­lőzésre, gyáváknak kijáró lenézésre — és ehelyett újra megbízott apostol. Ha emberi képleteinket állítjuk ide, akkor tűnik fel igazán Jézus módszerének isteni eredete: nem retten-e vissza bárki a bün­tetett előéletűtől? Nem fogadjuk-e sanda gyanúval az elbukottat? Itt éppen ez a váratlan. Az elbukott Simon Péter megbízatása. Egyetlen reménységünk Jézusnak ez a meglepetése, amivel közele­dik mindannyiunk felé, hogy újra szolgálatra hívjon minket. ENNEK A MEGBÍZATÁSNAK A PÁRATLANSÁGÁT csak fo­kozza, hogy emberi mértékek szerint lett volna alkalmasabb és meg­felelőbb. Hiszen egész idő alatt jelen volt a szeretett tanítvány, János, aki nem hagyta el és nem tagadta meg Jézust a főpap udva­rában, s aki a kereszt alatt is kitartott. Jézus anyját is magához vette. De Jézusnak a bukott Péter kell, hogy a minden korok bu­kottjai reménység nélkül ne maradjanak; hogy a mindenkori el­esettek és sárosak előtt mindig felragyoghasson a kiutat mutató re­ménysugár; hogy senki se legyen kiszolgáltatva a kísértő reményte­lenségnek. Az egykor buzgón fogadkozónak, majd elesönek elég Pé­terre tekintenie, illetve arra a Jézusra, aki így közeledik hozzá és hozzánk. Mert Jézus megkeresi az elveszettet, utána megy a Tibériás tavához, utána megy a munkahelyére is. Legeltesd az én juhaimat! Ennek a küldetésnek a lényege a legel­tetés, a pásztorolás szép képében plasztikusan benne van. Hiszen a pásztorkodás sok mindent magában foglal: a törődésnek, a mások felé fordulásnak széles skáláját, a sok irányú szolgálatot. Akkor va­gyunk képesek egy kicsit is igazolni, hogy megsejtettük ennek az ügynek a lényegét, ha képesek vagyunk Jézus határtalan szereteté- nek a valóságát tovább vinni mások felé. Ehhez azonban előbb át kell élnünk azt az isteni szeretetet, amivel Jézus keres fel minket. Ribár János Imádkozzunk! Uram! Légy áldott mindörökké, mert lehajoltál az eibukottakért, a csődbe jutottakért. Egyetlen reménységünk, hogy Te újra és újra le­hetővé teszed csetlő-botló tanítványaid számára az új kezdést. Adj erőt, hogy ebből a Tőled kapott szeretetből valamit, legalább egy morzsányit tovább adhassunk másoknak a Te nevedben. Ámen. — NÁGYMÁNYOK—VÁR- „Életünk és szolgálatunk Krisz- ALJA. Március 28-án és 29-én tus keresztjének fényében” címen teológusnap volt a gyülekezetben, színes program keretében szóltak Nagymányokon Hanvay Mária Krisztus keresztjének áldásairól. III. évf., Izményben és Mázán A nevezett hallgatókon kívül a, Szabó László III. évf., Váralján szolgálaton részt vett még Magas- Koskai Erzsébet V. évf„ Kismá- sy Sándor IV. évf. és Csonka konyon pedig Schaden Róbert II. Zsuzsánna I. évf. hallgató. A gvü- évf. hallgató német nyelven hir- lekezet a teológusnap alkalmából dette Isten igéjét. Váralján a 8512 forint offertóriummal támo- hallgatók böjti gyülekezeti esten gáttá lelkészképzésünket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents