Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-03 / 18. szám

Ottlyk Ernő: Erősödik a béke§zolgáIat! A Keresztyén Békekonferencia kijevi ülésének eredménye MUNKABIZOTTSÁGNAK hív­ják a Kei'esztény Békekonferen­cia vezető testületét, amely a mozgalom „nemzetközi titkársá­gával” együtt Kijevben ülésezett, dr. Tóth Károly református püs­pöknek, a KBK elnökének és dr. Filaretnek, Kijev és Galícia met- ropolitájának vezetésével. A bi­zottságot eleve úgy állították össze, hogy Európa, A meri ka, Af­rika, Ázsia, Latin-Amerika, Ausztrália egyházaiból legyenek jelen képviselők. Lényegében a világ minden tájáról érkeztek az egyházi emberek. A MAI NEMZETKÖZI HELY­ZETBEN megnőtt az egyházak felelőssége. A békéért kimondott minden szón hangsúly van. Az egyházak túlnyomó többsége ma is a békét szolgálja, határozott hangon mondja ki állásfoglalását. De erősödtek a jobboldali, a fa­sizmusra emlékeztető hangok is egyes egyházi emberek részéről. Amikor a háborús veszély nö­vekszik, a békéért való fárado­zásnak is erőteljesebben kell megnyilvánulnia. Az csak termé­szetes, hogy a szocialista orszá­gokban szolgáló egyházak élen járnak a békemunkában. A moz­galom elnöke, Tóth Károly püs­pök érdekes összeállítást hozott előadásában arról, hogyan foglal­nak állást a nyugati országok egyházai. NYUGAT-EURÓPA ÉS AME­RIKA EGYHAZAIBAN is sokan vannak, akik nyugtalansággal nézik a háborús veszély felszítá­sának hangulatkeltését. Az NSZK-ban az ottani „békehéten” ezer istentiszteletet tartottak a béke témájáról. 130 városban és gyülekezetben. De több tartomá­nyi egyház is napirendjére tűzte a béke ügyét, így pl. Pfalz, Würt­temberg, Westfalia, a Rajna-vi- dék, Hessen-Nassau, Nyugat-Ber- lin. A hollandok közismerten til­takoznak a dánokkal és belgák­kal együtt a közép-hatótávolságú rakéták területükön való telepí­tése ellen. A svéd evangélikus ér­sek egyházi béke-világkonferen- ciát akar egybehívni. A finn evangélikus egyház „Helsinki szellemét”, vagyis az enyhülés politikáját képviseli. De az ame­rikai egyházi emberek nagy ré­sze is bírálja a Fehér Ház sovi­niszta vonalát. A katonai kiadá­sok óriási növelését Paul Wee, egyházi főtitkár botrányosnak nevezte. A világszerte ismert amerikai evangélizátor,- Billy Graham is elkötelezte magát a béke szolgálata mellett. II. János Pál pápa Hirosimában szózatot intézett a világhoz, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az atomháború. azt, amit a béke, a tárgyalások szellemének erősítése érdekében tett, s ezt a levelet Tóth Károly püspök átadta Moszkvában a Kremlben. Az egyik nyugatné­met lelkész a gyűlésen azt mond­ta, hogy Brezsnyev kezet nyúj­tott a béliére. Ugyanakkor idéz­ték azt a Brezsnyev mondatot is, hogy Amerikának tetszik vagy nem, a nukleáris fölényt nem tudja elérni. MEGRÁZÓ VOLT AZ INDIAI­AK SZAVA a harmadik világ­ban uralkodó szegénységről és nyomorról. Indiában van a világ szegényeinek háromnegyed ré­sze. Az angol gyarmatosítás ki­zsákmányolta az országot. De a mai uralkodó osztály is tönkre­teszi őket. A világ szegényei szá­mára nagy botránkozás az az óriási összeg, amit fegyverkezés­re költenek, a halál előkészítése bőkezűséggel folyik, de az életre nincs pénz. Miközben az ember­világ nagyobbik része nyomorog, Amerika hallatlan mértékben nö­veli a fegyverkezés költségét. Jézusra hivatkozott az indiai Devadas. Ű a szegények barátja, az elesettek felkarolója. Ö „jaj”-t kiáltott a gazdagoknak (Lk 6, 24—25). így látja a világot ma is. A FELSZABADÍTÁSI MOZ­GALMAK IGAZSÁGÁVAL szo­lidaritást vállal minden jóakara- tú ember. Ez a kijevi KBK gyű­lésen különösen két területen vált aktuálissá. Az egyik El-Sal- vador, a másik Namíbia. EL-SALVADORBAN 1932-ben keltek fel a parasztok először a tűrhetetlen elnyomás ellen. Har­mincezer embert öltek meg ezért a nagybirtokos rendszer emberei, az amerikaiak segítségével. Azóta is 14 család kezében van a föld és a bankhálózat. A nép melié állt Romero katolikus érseket misézés közben agyonlőtték. A KBK-ban is működő Cotto lel­készt megölték. A nép igazságá­ért küzdők sokaságát végezték ki. Amerika az elnyomó rendszert nagy erővel támogatja. Kubát, Nicaraguát, a Szovjetuniót gya­núsítja a felkelők támogatásával, félremagyarázva a népi felkelés egész jelentőségét. Az amerikai egyházak különböző testületéi is óvják a kormányt attól, hogy a korrupt és népelnyomó uralkodó réteg mellé álljon. A KBK most külön nyilatkozatban szólaltatta meg a keresztyén lelkiismeret szavát a Salvadort felszabadítási mozgalom igazsága mellett. NAMÍBIA MÁR RÉG FÜG­GETLEN ÉS SZUVERÉN állam lehetne, ha a dél-afrikai fehér kizsákmányolok nem nyomnák el. Az ENSZ 1966 óta elítéli ezt a fajüldöző kormányzatot. 1978- ban Dél-Afrikától függő, népel­nyomó fehér uralmat ültettek Namíbia népének nyakára. Ez el­len a felszabadítási mozgalom (SWAPO) küzd, de velük együtt küzdenek a „frontországok” is, vagyis Tanzánia, Zambia, Bots­wana, Angola, Mozambik. 80 ezer főből álló dél-afrikai katonaság állomásozik Namíbiában. A KBK régtől fogva a SWAPO felszaba­dítási mozgalom iránti szolidari­tását fejezte ki, s most is felhí­vással fordul az ottani egyházak­hoz, hogy támogassák a nép igaz­ságát. AZ AFRIKA-VASÁRNAP (má­jus utolsó vasárnapja). 1980-as magyar protestáns egyházak templomi perselypénzeit, amely­ben a mi gyülekezeteink adomá­nyai is bent voltak. Tóth Károly' püspök, a KBK elnöke, négy af­rikai országban tett látogatása során juttatta el az afrikai egy­házaknak. amelyek igen hálásak az adományokért. A feketék ki­törő örömmel köszöntik a ma­gyarokat. Ebben az évben is megtartjuk az Afrika-vasámapot május 31-én. AZ EGYHÁZAK ÉS KERESZ­TYÉNEK lelkiismeretét felrázó felhívást bocsátott ki a KBK, amely szinte kiáltó szóval fi­gyelmeztet az atomháború világ­égésének egészen közeli fenyege­tésére. Kevés a békeóhaj. A fegy­verkezési verseny katasztrófával rettegtek Ha nagy a veszély, na­gyobb erőfeszítés is kell annak elhárításához. Mindnyájunkra vár feladat a tudatformálásban, a meggyőzésben, a közvélemény kialakításában. Világszerte erő­södik a békeszolgálat! Simon István : A négy kenyér Fehér volt a hajnal, havas volt a háztető, s a kapuba’ talán a kék fagyot ugatta vicsorgó foggal a kutya. A HÁBORÚS HISZTÉRIA KELTÉSÉNEK is vannak képvi­selői. A Szentírással visszaélve hirdetik amerikai jobboldali „ke­resztyének”, hogy a nukleáris háború jelenti azt az utolsó időt, amikor a hivő keresztények meg­ütköznek a hitetlenekkel. Ezek szerint Isten Amerikát választot­ta ki, hogy a világot misszionál- ja és megtérítse. Nyilvánvaló eb­ben a világfölényre és a világ­csendőr szerepére törő amerikai ambíciók kiszolgálása. Ezeknek a nézeteknek a szerepét nem le­het lekicsinyelni, mert óriási pénz áll mögöttük, kiterjedt tele­vízió- és rádióhálózaton át su­gározzák propagandájukat. Az egyházak elérték a hatvanas és hetvenes években, hogy az atom­háborút feltétlenül elítélték. Most ennek a visszafordítását próbál­ják meg, azzal érvelnek, hogy nem jelent világkatasztrófát az atomháború, mert a neutronbom­ba elpusztítja ugyan az embert, de az általa létrehozott tárgya­kat megkíméli. Még képtelenebb érv: az ő első csapásukat már nem fogja visszacsapás követni. Anyám már állt a teknő mellett, a lámpa fénye sárga volt. A -kockás párna alól néztem, ahogy a liszt fölé hajolt. A szitát figyeltem kezében, s a véka mintha aranyos lett volna a ritka fénytől. A liszt se búza volt, csak rozs. Láttam, ahogy a vizet önti, s bugyborékol a kiskovász. Majd dagaszt, és a fakanállal a teknő alján kaparász. Néztem, hogy’ formálgatja csöndben a gömbölyű négy kenyeret. Teknő fölé hajló alakja a falra árnyékot vetett. Fagyos hajnalon, ott a párna izzadtszagú csücske alatt figyeltem titokban anyámra, míg fölszakadt a virradat, és ki kellett az ágyból kelni, azon kelt meg a négy kenyér. Tél volt akkor, — e téli reggel emléke mindig elkísér ... (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976-ban) GONOSZ ELMÉLETEK HE­LYETT BÉKÉT KÖVETEL a vi­lág, Nagy mértékben növekszik a Szovjetunió békepolitibájának népszerűsége. Brezsnyev nek, a Szovjetunió államelnökének a nyugati vezetőkhöz a tárgyaló- készségről mondott nyilatkozata világszerte nagy visszhangot kelt. A KBK levélben köszönte meg Brezsnyev államelnöknek mind­TEMPLOMOK ÁTADÁSA LENGYELORSZÁGBAN A lengyel evangélikus egyház- keztében nagyon megfogyatkoztak tanács március 26-i ülésén nyolc, Az elmúlt két évben sok gondot a mazuri tavak vidékén levő okoztak az erőszakos templomfog- evangélikus templom eladásáról lalások. A római katolikus egy- volt szó. Hosszas, nehéz tárgyaié- házzal való megállapodás jelen­sok végére tehetnek pontot. A fősen javíthatja az ökumenikus gyülekezetek kivándorlás követ- légkört is. Megköszönő megköszöni» AZ ÉDESANYÁKAT KÖSZÖNTJÜK. Régi, szép szavunk szerint megköszöntjük őket ezen az ünnepi napon. Népünk, nemzetünk — ez a láthatatlan és mégis kitapintható nagy család — áll most az édesanyák elé, s mondja el köszöntőjét. Számomra ez a köszöntő — a minden édesanyának szóló —, ép­pen olyan torokszorítóan nehéz, mint amikor talán kis teológusként a szószéken álltam, lelki édesanyám — az egyház szolgájaként. És legalább annyira felemelő és szent. Amikor erx'e gondolok, átsanditok nagy szobánk asztalára, s ott íz­lelgetem tekintetemmel Szervátiusz Tibor bronzszobrát Ötvencentis karcsú nőalak, enyhén ívelt, ruhája és koronája mívesen metszett kopjafára emlékeztet. S a karján, a szíve alatt mint pattanó rügy a fán, egy csecsemő. Az induló új élet. A kopjafára emlékeztető édes­anya az elmúlást, a temetőt is szimbolizálja, az anyák lassú elme­netelét, s a bimbózó rügyeknek átadott lelki és testi tartóoszlopot. Mert ők adnak tartást a gyermekeknek, sokszor a férjnek, valami szent és csodálatos belső tartást a családnak. ISMÉT A CSALÁDHOZ TÉRÜNK TEHÁT VISSZA. Eddig az egész társadalom köszöntéséről beszéltem, mint egy nagy család fel­sorakozó csapatáról. S eszembe jut az, amit Sarlós István a Haza­fias Népfront VII. kongresszusán mondott a családról. „A család a társadalomnak elsődleges közössége és tartópillére.” Ennek az „el­sődleges közösségnek” a középpontjában állnak ők: az édesanyák. Nem azért, mintha valami matriarchális — nőirányítású — család­eszményt hinnénk és hirdetnénk. Azért állnak ők a középpontban, a család gyújtópontjában,, mert az édesapákkal, s a gyerekkel, még inkább a gyermekekkel együtt tartópillérei ők a társadalomnak. Igen — az édesapákkal. Még akkor is, ha nagyon jól tudjuk, hogy van­nak csonka családok. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy ezekben a csa­ládokban, amelyek csonkaságuk ellenére is családok, jórészt az édes­anyák nevelik a gyermeket, vagy gyermekeket. Mégis újra kimond­juk azt, amit egyházunk nevében püspök-elnökünk oly sokszor han­goztatott: számunkra is, hivő emberek számára egyetlen igazi csa­ládi modell a teljes család. A családok egységéért, teljességéért és boldogságáért fáradozunk, erről prédikálunk és erről győzzük meg személyes — „lélektől lélekig” — szóló beszélgetésekben a családo­kat, ahol a törés riasztó hajszálrepedései mutatkoznak. KÖSZÖNETÉT MONDUNK AZ ÉDESANYÁKNAK. S úgy teljes a kimondott „köszönöm” szép szava, ha ugyanilyen szép tettekkel tudjuk kimondani. Az „egymás terhét hordozzátok” tetteivel. Mert az induló életet ők hordják szívük alatt, az induló élettel ők terhe­sek. A megszületett gyermekek terhét azonban csak együtt lehet hordani. Óriási az a segítség, amit társadalmunk ad az édesanyák­nak e teherhordozásban. Nem ment fel azonban személyesen senkit a teherhordási kötelezettség alól. Hiszen alig van szebb, szentebb, Istentől kapott feladat, mint családot nevelni. Talán nehezebb sincs! A gyermekeket a munka megbecsülésére és szeretetére nevelni. 'Ahogy ma fogalmazunk: nyitott családot nevelni. Olyan családot, ahol közösek a gondok és az örömök, a könnyek és a nevetések. Ügy hiszem, hogy ebben kell nagyon sok bátorítást, jó szót, segít­séget adnunk az édesanyáknak. Nem szabad engednünk, hogy „di­vattá” váljék a zárt, befeleforduló család. Hiszen alig van ennél se­bezhetőbb közösség, s innen kerülnek ki az életet alig-alig elhor­dozni tudó gyerekek is. A munkában, az élet küzdelmeiben helytálló gyermekeket csak nyitott családokban lehet nevelni. MEGKÖSZÖNTJÜK TEHÁT AZ ÉDESANYÁKAT. Köszönetét mondunk tehát az édesanyáknak. És a megköszöntéssel és köszönet­tel együtt köszönetét mondunk Istennek az édesanyákért! Mert ők virrasztottak betegágyunk felett, és ők imádkoztak! Mert ők taní­tottak meg imádkozni és tanítottak helytállni. Mert csendes alázat­tal álltak félre, amikor nekivágtunk az életnek, s ha messze vetett is az élet, mégis imádságaikkal oly közel vannak és voltak hozzánk. Mert tőlük is tudjuk, hogy legnagyobb hatalom a szeretet. Ruttkay Levente 1196 NYELV BIBLIA NÉLKÜL 1196 nyelvnek még nincsen Bibliája, ez derül ki a Német Bib­liatársulat (Stuttgart, Német Szö­vetségi Köztársaság) nemrég kia­dott térképéből, amely — az ed­digiektől eltérően — a hiányokat mutatja. Az elmúlt években 500 új, első fordításon dolgoztak, a munkában résztvevő csoportok közül 100 öku­menikus volt. Az idén 283 akrikai, 17 amerikai, és 192 afrikai nyelv­re való fordításon kívánnak dol­gozni. A Bibliatársulatok Világ- szövetsége 5 millió márkát fordít erre a célra. Az Újszövetség le­fordítása egy-egy új nyelvre 1—3, a teljes Szentírásé 7—10 évig tart, gyakran azonban még ennél is tovább. A hatodik (Folytatás az 1. oldalról) tályvezető urat —, úgyszintén ajándékban részesültek dr. Feke­te Zoltán, dr. Mihály Dezső és Szilágyi Béla felügyelők, Csobán- czy Erzsébet mérnöknő és Szabó Ferencné gondnoknő. A PÜSPÖK EZUTÁN MELEG SZAVAKKAL KÖSZÖNTE MEG a Gustav Adolf Egyesület, a Mar­tin Luther Szövetség és a Bajor Diakóniai Egyesület szervezetei­nek jelentős segítségét. „Van hely a szívünkben számotokra, s ké­rünk benneteket, hogy legyen ne­künk is helyünk szívetekben.” Ezután a püspök dr. Karner Ágoston főtitkár felé fordult. Köztudott, hogy a gyenesdiási építkezést, annak anyagi fedeze­tének előteremtését, építőanya­gok beszerzését, kivitelezők meg­szervezését a főtitkár bonyolítot­ta le. „Le is építhettük volna Gyenesdiást — fejtegette a püs­pök —, szóba is került felszámo­lása, eladása. Súlyos gondok je­lentkeztek az épületekkel kap­csolatban, munkaerőt is nehéz kapni. De akkor előttünk állt 18 személy, öregjeink, akik bizo­nyos fokig idenőttek Gyénesdi- áshoz. Átgondoltuk az intézet múltját, tradícióit, s úgy gondol­tuk, aktivizálni fogjuk Gyenest. Az egyház a főtitkárra bízta a kérdést. Ö valóban ingázott más­fél éven keresztül Budapest és Gyenesdiás között. Eredmény az, amit ma láthatunk. Szebb már nem is lehet, s ez Karner Ágos­ton érdeme elsősorban. Az új gondnoki lakás, új szobák és a teljes felújítás jelzi, mennyi munka van mögöttünk. Hálás kö­szönet mindazoknak, akik ebben tevékenykedtek.” TÉRJÜNK VISSZA E SZŰK­SZAVÚ TUDÓSÍTÁS UTÁN alap­gondolatunkhoz: a jövendő re­ménységéhez. Hiszen ez szólalt meg a püspök igehirdetésében, ennek jele az újjászületett, kibő­vült Kapernaum. S most gondol­junk azokra, akik itt fogják meg­kapni fáradságos élet után az utolsó simogató szeretetet, akik idejönnek fiatalon ismerkedni Isten szeretetével, ízlelgetni az evangélikus egyház lényegét, a diakóniát, s akik idejönnek az árnyas fák alá pihenni. S ezeket mind megcsapja majd egyházunk diakóniájának szele. S akaratla­nul lesznek távvezetékei szónak és tettnek: prédikációnak és gyó­gyításnak. Mert nem lehet reménytelen az ember, egy kicsi egyház, egy kis nép, de a világ sem, amíg jelei vannak, a felelős szeretetnek. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents