Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-03 / 18. szám

GYERMEKEKNEK. Nehéz követni Jézust Mt 19, 16—26 Az utolsó lépés sokszor a leg­nehezebb, de a legdöntőbb is az ember életében. Bizonyára ti is láttatok már sportközvetítéseket, mikor az utolsó percekben, az utolsó métereken dől el minden. Mennyi akaraterő, elszántság, ki­tartás kell ahhoz, hogy valaki a cél előtt ne adja fel a küzdel­met. De vajon nincsenek olya­nok, akik éppen a döntő pilla­natban torpannak meg? Nem­csak a sportban történik ez meg. MA OLYAN VALAKIRŐL OLVASHATTOK, aki nem volt messze a céltól, de az utolsó lé­pést nem bírta megtenni. Talán emlékeztek még a múltkori tör­ténetre, mikor Jézus megáldotta a gyermekeket. Utána máshova akart menni. Útközben azonban odament hozzá valaki és föltar­totta. Nem látszott Sem szegény­nek, sem segítségre szorulónak. Jól öltözött volt és egészségesnek látszott. Mit akart hát Jézustól? Egy kérdés izgatta, melyre ed­dig még senki nem tudott neki megnyugtató választ adni. Mit kell tennie, hogy semmi ne vá­lassza el Istentől, biztosan helye legyen Isten országában? Sok mindent megtett eddig is. Ke­rülte a rosszat. Áldozott a temp­lomra. Segítette a szegényeket. De szive, lelkiismerete mégis nyugtalan maradt. Jézustól várt biztos választ. Ezért kérdezte: „Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Meglepődött, talán egy kicsit csalódott is, mi­kor Jézus a Tízparancsolatra em­lékeztette. Hiszen ezeket eddig is megtartotta. Ezért tovább kér­dezte Jézust: „Mi fogyatkozás van még bennem?” A válasz vá­ratlanul érte: ......add el vagyo­no dat... kövess engem.” MIÉRT KÉRT JÉZUS ILYEN NAGY DOLGOT ettől a gazdag ifjútól? Talán nem eleget áldo­zott eddig is a vagyonából? Jé­zus arra akart fényt deríteni: mi van a gazdag ifjú szívében? Istent szereti-e jobban vagy a vgyonát, Isten ajándékának te- kinti-e, amije van, vagy hozzá­nőtt a szíve a vagyonához? S Jé­zus szava felfedte az igazságot. Az ifjú elszomorodva tovább­ment. Vagyona értékesebb volt számára, mint minden más, ér­tékesebb, mint Jézus. MIKOR A FIATALEMBER ELMENT, Jézus a tanítványai­hoz fordult. Számukra is volt mondanivalója. Először azt mondta nekik: nehéz bemenni az Isten országába. Azután egy ha­sonlatot fűzött hozzá. „Köny- nyebb a tevének a tű fokán át­menni, mint a gazdagnak az Is­ten országába bejutni.” A tanít­ványokat megdöbbentették Jé­zus szavai. Megértették: nemcsak nehéz, lehetetlen bejutni Isten országába. Nemcsak a gazdagok­nak, mindenkinek. Ezért kérdez­ték: „Akkor ki üdvözölhet?” Jé­zus válasza megerősítette aggo­dalmukat. ..Embereknél ez lehe­tetlen ...” Lehetetlen, hogy mi minden dolognál, amink van, jobban szeressük Jézust, s fele­barátainkat legalább úgy, mint önmagunkat. Ehhez nem elég a mi erőnk. De Jézus így folytatta: „... Istennél minden lehetséges.” Mit akart ezzel Jézus mondani? Isten tud az embernek olyan erős hitet ajándékozni, hogy mindent oda mer adni azért, hogy Istenhez tartozzon és min­dennel, amije van, embertársai javát szolgálja. Gondoljatok csak pl. Mátéra, aki leírta ezt a történetet! Otthagyott mindent — megszokott életformáját, biztos megélhetését, hogy Jézust kö­vessé. De még sok példát lehetne említeni a Szentírásból. NEHÉZ KÖVETNI JÉZUST? Nemcsak nehéz, lehetetlen. Eh­hez Jézus szeretetének erejére van nekünk Is szükségünk. Sárkány Tiborné ISTEN CSALÁDJA — FOGYATÉKOSOK ÉS NEM FOGYATÉKOSOK KÖZÖSSÉGE A Német Demokratikus Köztár­saság egyházainak diakóniai szer­vezete erről a témáról tartja idei közgyűlését május 12—13-án Ber­linben. Egyházunk képviseletében Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze és Muncz Fri­gyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója vesz részt. „írok nektek, ifjak...” A felnőtt gyülekezeti tagság felé A beledi parókián havonként egy vasárnap délután a gyer­mekek és a konfirmandus korú fiatalok kedves összejövetelre gyülekeznek. Van itt ügyességi verseny, de komoly figyelmet igénylő bibliai totó is. Ilyen hangulatban eltöltött két óra után beszélgetünk Icuval és La­jossal. Mivel e két fiatal konfir­mandus, akik nemsokára „felnőtt gyülekezeti tagok” lesznek, arról lesz szó először, hogy kik nevez­hetők gyülekezeti tagnak. — Mit gondoltok, ti, a legif­jabbak is gyülekezeti tagok vagy­tok? — Igen, mert meg vagyunk keresztelve, s rendszeresen részt veszünk a számunkra tartott al­kalmakon. — Egy közösség akkor jó, ha nyújt valamit az egyénnek, ami hasznára van, amit hasznosítani tud. Ti tudjátok hasznosítani az itt tanultakat? — A gyülekezeti alkalmakon tanultak tágítják szemléletün­ket, s arra ösztönöznek bennünket, hogy minden iránt nyitottak, ér­deklődők legyünk és mindent megtanuljunk, ami hasznos és érdekes — válaszolja Icu. — Egy rokon néni egyszer megkérdezte tőlem — folytatja Lajos — hogy nem akarok-e lel­kész lenni? Ez a kérdés azóta többször eszembe jutott. Ter­mészetesen addig még sok időnek el kell telni, míg ez végleg eldől, de ha lelkész leszek feltétlenül jó hasznát veszem az itt tanul­taknak. — Egyetlen közösségben sem elegendő a puszta részvétel. Iga­zán taggá a közösségért — a mi esetünkben a gyülekezetért — vállalat felelősség, és a felada­tok vállalása tesz. Milyen fela­datokat jelent nektek, hogy gyü­lekezeti tagok vagytok? — Szerintem a legfőbb fela­datunk az, hogy a gyülekezetben tanult, megtapasztalt szellemben éljünk. Természetesen ez nem mindig sikerül — mondja Icu. — De mindenképpen meglát- szódhat az életünkön már most, hogy keresztyének vagyunk. Többen is észrevettük ezt egy más felekezetű osztálytársunk­nál — fűzi hozzá Lajos. — Most nézzük meg, hogy milyen feladatot találtok a gyü­lekezeten belül? — Én egyszer a tisztelendő bácsival elmentem látogatóba egy első osztályos kisfiú csa­ládjához. Azért látogattuk meg ezt a családot, mert a templom­tól messze laknak, s a szülők úgy gondolták, hogy nyugodtab- ban engednék el a gyülekezetbe a gyermekalkalmakra a kisfiút, ha lenne egy idősebb fiú vagy lány, aki elkíséri. Egy délután pedig egyik barátommal a gyer- mek-bibliaóra színesebbé téte­lére nagy kartonlapokra leraj­zoltuk az egyiptomi tíz csapást. Nagyon örültünk, hogy így a gyerekeket lekötötte a történet, s nagy érdeklődéssel követték az eseményeket. Ha nem is nagy dolgok ezek, jelenleg ilyenek a mi feladataink — mondja Lajos. — Szerintem fontos feladat lenne a kisebbek fegyelmezése a bibliaórákon és egyéb gyüleke­zeti alkalmakon, elsősorban pél­damutatással — teszi hozzá Icu. — Csakhogy a fegyelemmel néha még nálunk is baj van — vallják be mosolyogva mindket­ten. — Mi a véleményetek a kará­csonyesti szolgálatokról? Miért fontos, hogy 25—30 társatokkal együtt énekeltek, verset mond- tok, imádságot olvastok föl egy istentiszteleten? — Úgy gondolom azért szüksé­ges így szolgálnunk, hogy a gyü­Olvassuk együtt a Bibliát 31. Ezen a héten Mt 26, 30—75-öt olvassuk. Kérdéseink: 1. Hogyan mondanánk ezt a kifejezést másképpen: „mielőtt a kakas megszólal” és mit fejez ki a kakas az egyházi szimbólu­mok között? ' 2. Jézus Gecsemáné kerti gyötrődése mutatja, milyen ne­héz volt neki is vállalni a ke­reszt áldozatát. Mit fejez ki az, hogy a tanítványok ez alatt aludtak ? 3. Teljesen hazugság volt a hamis tanúknak az az állítása, hogy Jézus egyszer ezt mondta: „Le tudom rontani az Isten templomát és három nap alatt fel tudom építeni”? 4. Miért tagadta meg Péter Jé­zust a korábbi fogadkozása elle­nére? Válaszaitokat május 17-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. lekezet felnőtt tagjai lássák, hogy van „utánpótlás”. Éppen ezért növelni kellene az ilyen alkal­mak számát. Ugyanakkor nekünk is jó érzés, hogy már ebben a korban is van helyünk a gyüle­kezetben. Ez a „testre szabott” feladatunk. Mint ahogyan min­den családban, itt is mindenki­nek megvan a maga munkája — vélekedik Lajos. — No és az istentiszteleti részvételről mi a véleményetek? — Az istentisztelet kötött for­mája kicsit idegen nekünk — mondják őszintén. Nem érthetetlen az igehirdetés, erről nincs szó. Sőt voltak olyan dolgok, melyek kifejezetten érde­keltek egy-egy prédikációban, s azokról szüleimmel az istentisz­telet után elbeszélgettem — teszi hozzá Lajos. — Egy-egy prédikációra azon­ban nem mindig tudunk végig figyelni, el-elkalandozik a figyel­münk. Míg a számunkra tartott bibliaórán és konfirmációi okta­táson előkerülő bibliai történetek és kortörténeti érdekességek job­ban- lekötik figyelmünket, s ezek az alkalmak kötetlenségük miatt is jobban vonzanak bennünket — mondja Icu. A beszélgetésből kiderült, hogy e két fiatalt az elvi és elméleti kérdések még trem kötik le. A hit dolgaival inkább a bibliai tör­téneteken keresztül foglalkoznak. Mindez azonban igen fontos alapvetés lehet az érettebb hit­hez, a felnőtt gyülekezeti taggá váláshoz. — Befejezésül még azt a kér­dést teszem fel, hogy miért jár­tok szívesen a gyülekezeti kö­zösségbe? — Jó valahova tartozni — vá­laszolja Lajos. — Jó érzés, hogy ide a paró­kiára bármikor eljöhetek — nyi­latkozik hasonlóan Icu. Adja Isten, hogy ezt felnőtt gyülekezeti tagként is igy érez­zék majd! Bcnczcnc Szabó Márta — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Szabó Zsigmond, az ajkai gyüle­kezethez tartozó csékúti leánygyü­lekezet presbitere és felesége, Győr Sándor lelkész szolgálatá­val ünnepelte istentisztelet kere­tében népes rokonság és a gyü­lekezet jelenlétében házasságkö­tésük 50. évfordulóját. T „Ilyen országgyűlést senki sem ért, hogy egyfelől a hazában fegyver legyen, s másfelől or­szággyűlést tartsanak!” — mond­ta Sopronban Kapy Gábor sá­ré« megyei követ az újonnan megválasztott nádornak, Ester­házy Pálnak. A diplomata nádor valóban ne­héz helyzetben vette át az ország ügyeinek intézését 1681. tavaszán. Nádorválasztás Az' 1608-as és 1647-es törvé­nyek értelmében a császárnak két katolikus és két protestáns nádort kellett jelölnie a palatí­nus! tisztségre. Főrendjeink kö­zött 1681-ben református már egy sem lévén, I. Lipót a katoli­kus Erdődy Miklós és Esterházy Pál mellett az evangélikus Kol- lomich Ulrik és Zay András nevét is kénytelen volt megjelölni az országgyűlés rendjeihez intézett leiratában. A diéta túlnyomó többsége ka­tolikus lévén, Esterházyra esett a választás. Protestáns követ mindössze ötvenhat volt a kétszáz­ötven deputátus között; a jelen­tősebbek Zay Andráson kívül Okolicsányi Pál Túróéból, Ger­hard György Hontból. Szirmay István Sárosból, Torkos Jakab Komáromból, Fodor János Sop­ronból. Az új nádor helyzete válóban nem volt könnyű. Egyfelől a csá­szár bizalmasának számított, másfelől Thököly Imrének volt a sógora. Amióta Árva várának ostromakor Thököly István leá­nyait „pártfogásába” vette, majd a katolizálásra rávett Évával házasságot kötött, minden dip­„Evangelica Kcligiónk nekünk mindenek felett legelső...” Emlékezés az 1681-i soproni országgyűlésre lomáciai fortélyát fel kellett használnia családja, rokonsága és nemzete boldogulása érdekében. Kuruc előretörés A Wesselényi-féle összeesküvés után nagyobbrészt Erdélybe buj­dosott „elégedetlenek”, az ott Wesselényi Pál, majd Thököly Imre fővezérsége alatt szervezke­dett kuruc csapatok több éves harcuk során győzelmet győze­lemre arattak. Visszafoglalták Sárost, Szepesi, Liptót és Árvát, övék lettek a bányavárosok. Egy másik águk diadalmasan haladt Szatmár és Debrecen irányába. Az országgyűlés katolikus rend­jei és „Őfelségének főminiszterei” riadtan vették Sopronban a hírt, hogy a váradi basa nyoleezernyi sereggel siet Thököly további megsegítésére. A magukat „a haza igaz fiai­nak” nevező bujdosók Thököly által aláírt levelét pedig még nagyobb aggodalommal olvasták a gyűlés aulikus tagjai. „A mi vallásunk, evangelica Religiónk nekünk mindenek felett legel­ső ...” A makacs eretnekség mel­lett a veszélyes törökbarátság vádját is fegyverként használták éllenük Sopronban. Pedig ha jól figyeltek volna, a sorok között olvashattak volna. „Gondolkoz­zék Kegyelmetek a mindenütt szomszédságinkban lévő, nemze­tünket ezennel megemésztő, ha­talmas tőrök nemzetnek conten­tiója felől, kitől Isten után csak a néki való kedveskedésünk, ha megoltalmazhatja, tarthatja sze­gény hazánkat...” Késhegyre menő felekezeti harc A Gyászévtized szenvedései után az Evangélikus Státus min­den erejét latba vetette, hogy sé­relmei Sopronban orvoslást nyer­jenek. Az országgyűlés nyolc hó­napja alatt nem kevesebb, mint 9 feliratot fogalmaztak meg. Hi­szen amikor összeszámlálták sé­relmeiket, maguk is döbbenten állapították meg: a 26 magyaror­szági vármegyében 890 protestáns templom volt a veszteség! A vésztörvényszékekért, gályarab­ságért, elkobzásokért, száműzeté­sekért, megalázó reverzálisokért, erőszakos térítésekért elégtételt és teljes vallásszabadságot akar­tak kérni. Szelepcsényi György prímás és Széchényi György győri püspök mellett főleg Kollonics Lipót ak­kori bécsújhelyi püspök támad­ta legélesebben az „eretnekeket”. Loyola Ignác ünnepén a Szent György templomban így prédi­kált a diéta követei előtt: „A lutheránusok rosszabbak, mint az ördög, mert a töröltkel szövetkez­tek ellenünk... Óh, Szűz Mária, Magyarország patrónája, légy se­gítségül harcunkban, mert mi ké­szek vagyunk inkább elpusztulni, mint sem hogy legcsekélyebbet is engedjünk ellenfeleinknek”. A polemikus iratok egész sorát ad­ták ki ezekben a hónapokban: egy „Anti-Augustana Canfessiót”, Káldy György jezsuita prédikáci­óit, Bársony György hírhedt Igazságát és sok mást. Sopron evangélikusai ezalatt megalázó körülmények között, pajtaszerű fa imaházukban tar­tották istentiszteleteiket. Ideig­lenes otthonukat a mai templom előtt álló Schubert-féle ház ud­varához építették hozzá 1674-ben, amikor addig használt mindhá­rom lelki házukat, a főtéri Kecs­kés (bencés), a Szent Mihály és a Szent György templomokat egyetlen tollvonással elvették tő­lük. A város lutheránusaiban Barth Konrád, Sowitsch Kristóf és Lang Mátyás, a nevezetes idő­szak nagy prédikátorai tartották a hitet a szerény pajta falai kö­zött. Rólunk — nélkülünk Ilyen körülmények között alig­ha csodálkozhatunk azon, hogy az evangélikus rendek a hosszú­ra húzódó, terméketlen vitákból egyre Inkább visszahúzódtak, sőt az országgyűlés fénypontjának szánt ünnepségen, Eleonóra csá­szárné bencés templomi megko­ronázásán sem akartak részt ven­ni. Amikor látták, hogy beadvá­nyaik minden érvelését és min­den tiltakozásukat semmibe ve­szik, sőt Hamel-Bruyninx német- alföldi követ közbenjárása is hi­ábavalónak bizonyul, követeik fokozatosan félrehúzódtak mind a — városházából lett — „ország­háztól”, mind a „Zöld háztól”, amely a főrendeknek adott szál­lást a Hátsó Kapu melletti Cae- zar-féle házban. A protestáns rendek tüntető távolmaradása végül is arra kényszerítette Lipót császárt, hogy Kollonics püspököt tartsa távol a további tanácskozásoktól, és annak akarata ellenére tegye meg leiratában javaslatait, ame­lyeket az országgyűlés végül tör­vényerőre emelt. íy született meg a híres 1681: 25. és 26. törvénycikk, amely kor­látozott vallásszabadságot bizto­sított a protestánsoknak. A tör­vénycikkekben (latinosán artiku- lusokban) felsorolt vármegyén­kénti 2—2 „artikuláris helyen’’ engedélyezett az országgyűlés szabad vallásgyakorlatot; az ún. szabad királyi városokban — így Sopronban is — az akkor használatban levő templomokat tarthattuk meg; a főurak pedig váraikban és kastélyaikban bár­mely felekezet szerint építhettek imaházat vagy kápolnát. Nyugat-Dunántúlon Nemescsó, Nemesdömölk (ma Celdömölk), Nemeskér és Vadosfa ennek a híres országgyűlésnek köszönheti „artikuláris gyülekezeti” voltát. A katolikus rendek sokallták, a protestánsok kevesellték a tör­vény rendelkezéseit. Az ország- gyűlés utolsó napján, december 30-án ezért korábbi tiltakozásai­kat ünnepélyes protestáció for­májában terjesztették a nádor elé, teljes vallásszabadságot kö­vetelve az oly sokat szenvedett magyarországi protestánsok szá­mára. Fabiny Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents