Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-20 / 16. szám

\ Kemenesaljái jegyzetek 7. Lehetne vitatkozni azon, hogy Sárvár szűkebb értelemben véve a Kemenesaljához tartozik-e. A Rába, amely Nyugaton a Keme­nesalját határolja, éppen a város közepén halad keresztül. így a jobbparti városrész idetartoznék, a bal már nem. A Rába keleti oldalán a folyó völgyéből mere­dek parttal emelkedik ki a Ke- meneshát, amelynek északi ré­sze a Kisalföld felé fokozatosan alacsonyodé kavicsos fennsík, a Cser, ahogyan ezt már előzőleg vázoltuk. TULAJDONKÉPPEN SÁRVÁR­NAK inkább a múltja, mint jele­ne vonzott. A fejlődő, szép du­nántúli városka magja változat­lanul a középkorban és később a Ná.dasdyak által kiépített vár, az Űjsziget. Ötszögű alaprajzola­tú várát, bástyáit és lakóépülete­it, a várpalotát a régi vizes­árok és gyönyörűen karban tar­tott park övezi. A 84-es műúton Sopronon keresztül a Balaton fe­lé igyekvő idegenforgalom egyik szembetűnően szép műemléke. Mindenképpen megállásra kény­szeríti az utazót. Múzeum, könyv- és lemeztár van helysé­geiben. a modern berendezés har­monikusan megfér a Nádasdvak pazar ízlésével énített, sók vi­hart megért várában. 1975-ben fejeződött be az első nagy re­konstrukciós munka, idén pedig végképp átadták rendeltetésének. A vár és környéke a mamjar protestantizmus egyik bölcsője. Urbán László barátom vezeti a gazdagon felszerelt, pompás vi­déki könyvtárat. Sokat hallottam munkásságáról, régen kívántam találkozni vele. (A nemrég meg­halt Urbán Ernő író öccse.) Syl- vester-kutató és lenyűgözi hall­gatóit, ha téfnájáról beszélhet. Márpedig engem elsősorban Syl­vester érdekelt, az első magyar teljes Újszövetség fordítója és kiadója. A magyar művelődéstör­ténet egyik legjelentősebb állo­másán, fellegvárában vagyunk. egyszer megszerezte. Ezért ugyanis Nagyságodnak dicsőség, dicséret, és örökkévalóság jár, és az ilyen sérthetetlen munka lét­rehozója fennmarad nemzetében is...” íme, a humanista öntudat, a szellemi, kulturális érték mara- dandóságába vetett hit! Milyen biztos kézzel tapintott Sylvester a nagy igazságra: Nádasdy Tamás neve az övével együtt fog csil­logni századokon keresztül az 1541-ben kiadott Űj Testamen­tum alapján. Az első teljes ma­gyar Újszövetség ajánló verse, a disztichonba szedett szöveg —, amelyről Horváth János (A. re­formáció jegyében) azt mondta: „Felmondani kész gyönyörűség, templomi szózatossága szinte énekként árad” —. tartalmi és formai nagyszerűsége, a magyar költészet remekművévé avatta az Újszövetséget. Büszkén írhatta patrónusának: „Ki ne csodálkoz­nék a külföldi nemzetek közül, hogy valaki írhat magyar nyel­ven mindenfajta verset a görög és a római nyomán?” A nagy iskolamester, műfordító és nyomdász nem sokkal az Űj Testamentum megjelenése után a bécsi egyetemre iratkozott be, ahol 1544-ben tanári kinevezést nyert. De Sárváron lerakta a lutheri reformáció alpjait, s a Szentírás újszövetségi fordítása és kiadása legalább olyan mély nyo­mot hagyott nemzetünk kulturá­lis életében, mint a húsz eszten­dővel korábban megjelent luther- féle wartburgi Újszövetség. SÁRVÁR a TOVÁBBIAKBAN még hosszú ideig a magyarorszá­gi lutheri reformáció egyik fel­legvára maradt. Egy ideig helyet­tese volt itt a „magyar Luther”, Dévai Bíró Mátyás, aki Sárváron tanított (1536). majd mint „szel­lemi végvárban” Tinódi is ked­velt vendég volt. (Itt halt meg, itt is temették el 1556-ban.) A sok sárvári iskolamester és lel­kész közül kiemelkedik Magva­ri István, Nádasdy Ferenc első tábori lelkésze, aki jelen volt az 1594-es esztergomi ostromnál. 1599-től állandó lelkésze volt Sárvárnak 1605-ig, amikor is mint esperes halt meg. Nagy el­lenfele, Pázmány Péter nemegy­szer nyilatkozott elismerőleg Ma- gyari képességeiről. 1643-ban Ná­dasdy Ferenc katalizált s ez Sár­vár protestáns szellemi életének, jelentőségének sorsát megpecsé­telte. Egyúttal megszakadt egy olyan százesztendős folyamat, amely a magyar nemzeti kultú­rának is jelentős veszteséget okozott. Örök rejtély marad, mit tudott volna produkálni a ma­gyar lutheranizmus, ha a Ná- dasdy-család változatlanul hitün­kön marad. A 18. században nem volt temploma az evangélikusoknak. Nemesdömölkre jártak a hívek. A múlt század elejéig is csak egy kicsiny mag maradt meg belő­lük. 1810-ben 136-an, 1846-ban 240-en voltak. Ma is elenyésző kisebbségét képezik a mintegy 13—14 000 lelkes városnak. A sárvári lelkésszel. Solymár Gá­borral nem sikerült találkoznom, de megcsodáltam a szép, kicsi templomot, amely a „city”-nek egyik éke. Négy hatalmas dór oszlopon nyugvó timpanon fölött tömzsi kis torony helyezkedik el, amely talán a múltat szimboli­zálja. Nagynak indult itt az egy­ház. de az ellenreformáció de­rékba törte.. Az alacsony torony az alázat mellett a realitás ki­csinységét is hirdeti. SÁRVÁRT 1968-BAN nyilvání­tották várossá, s ma kétséget ki­záróan — büszke és öntudatos polgáraival egyetemben — Du­nántúl egyik legbájosabb kisvá­rosának mondhatjuk. Vonzási körébe ősi evangélikus települé­sek tartoznak, s megvan arra a remény, hogy a beköltözött evan­gélikusok az' egyházzal egykor szorosabbra fűzik kapcsolatukat. A múlt legalábbis erre ösztönöz­hetné őket. Rédey Pál ~a1É1 vasárnap igéje 1 Soron kívül? Csel 8, 14—25. Kisiparos hirdet egy vidéki újságban. Leírja, mi az a szolgálta­tás, amelyet — a hirdetés szerint — garanciával, jutányos feltéte­lekkel és rövid határidőre vállal. Majd hozzáteszi: soron kívül is. Arról már nem szól a hirdetés, hogy a soronkívüliségért kell-e és ha kell, mennyit kell fizetni felár gyanánt. Arról még kevésbé, hogy gondolt-e valaha valaki is arra, hogy kárpótlás járna annak, aki más gyors előrejutása következtében hátrányos helyzetbe került. NAGYON SZERETJÜK ÉS IGÉNYELJÜK IS A SORONKÍVÜLI­SÉGET. Azt, hogy velünk másokat megelőzve törődjenek. Hogy cél­jainkat elérjük bármi áron is. Soronkívüliségünkért nagy áldozato­kat is képesek vagyunk hozni. Az apostoli korban alakult ki az egyház életének és élete fejlő­désének Isten-akarta sorrendje. Lélekben is, emberi viszonylatok­ban is, és úgy is, hogy ki milyen néphez tartozóként, milyen múlt örököseként és milyen jövő várományosaként soroltatik be Isten gondoskodó, megváltó, megszentelő szeretetébe. Ezzel összefüggés­ben az is, hogy az egyház igeszolgálata és gondoskodó szeretete mi­lyen sorrendben és ki felé, mikor forduljon. Nehezen állt be a sor. Voltak, s nem is csupán egyesek: népek: maga Izrael elsősorban, a választottság félreértett öntudatát nemze­dékek során át féltékeny büszkeséggel hordozó, amely természetes­nek vette a soronkívüliséget Isten szeretetének áldásokkal megven­dégelő közösségében. És akadtak, akik tisztes múltjukkal, fanatikus és egyértelműen istenes jövőt váró reménységükkel képzelték magu­kat az elsők közé. Volt, akit önigazsága sodort volna messze előre, mint a példázat templom elején imádkozó farizeusát. És volt, aki a sort ott vétette el, hogy úgy akart Isten elé állni, hogy nem tett meg mindent azért, hogy előbb embertársa elé álljon rendezetlen emberi ügye rendezésének szíves készségével. JÉZUS ALAPOSAN ÁTRENDEZTE EZEKET A SOROKAT. Élre nála nem a magabiztos került. Nem a hibázni magát soha nem vé­lő, nem a tévedhetetlen és nem is feddhetetlen. Már csak azért sem, mert ilyen nem volt és nem is lesz soha. De soronkívüliséget kapott akkor nála és azóta is a közelében minden emberi ínség; hívják bár azt öntudatnak, vagy éhezésnek, magányosságnak, kiszolgáltatottságnak, vagy lelkiismeret-furdalás- nak, betegségnek, vagy szorongó félelemnek. Samáriai keresztyének, amolyan félértékű emberek, akik még zsi­dóknak se voltak jók a köztudat szerint — hiszen nem átallották pogány szokásokkal szennyezni vallásos életüket — alighogy meg- keresztelked.ettek kerülnek oda igénkben, soron kívül szinte és vá­ratlanul a Szentlélek sodró erejének életformáló, életújító hatalma alá. Talán nagyon messziről jöttek lélekben, vallásosságban, életvi­telben is az Isten elé. De Isten akkor sem azt nézte, hogy ki honnan jön, hanem csak azt, hogy merre halad, s haladását milyen erő hor­dozza. Mert nála múltja alig, de jövője mindig van az embernek. SYLVESTER JÁNOSRÓL sok mindent tudunk. Urbán László azonban egy-két olyan dolognál időz el, amely eddig elkerülte figyelmemet. A- hányatott életű iskolamester a mohácsi vész évé­ben (1526-ban) Krakkóban tanult, 1529-ben pedig Wittenbergben ütötte fel tanyáját. Itt nemcsak Melanchthonnal került közelebbi kapcsolatba, aki személyesen irá­nyította őt a görög, latin, héber nyelvismeretekben, a grammati­kában való elmélyülésben, de fel­fedezte a reformáció „nehéztü­zérségét”, ’ a csatákat eldöntő nyomda kiváló jelentőségét. A wittenbergi hatás nyomán az is­kolamester legfontosabb küzdő- területe a könyvnyomtatás lett. Hazatérve rossz anyagi körülmé­nyek közé került. ..Számkiveté­se”, ahogyan Gramm.a.tica-iában kifejezte, 1534-ben, Sárvárra ér- keztével ért véget. Valószínű, hogy Nádasdy ekkor építette az iskolát, amelyben a nagy „hontalan” megkezdhette működését. Az iskolamester Ná- dasdyval folytatott levélváltásá­ból tudjuk meg azt, hogy párhu­zamosan alakult híres nyomdájá­nak sorsa is. „Sylvester régóta készült élete főművének, a ma­gyar nyelvű Űj Testamentumnak kinyomtatására. A fordítás java része már 1536-ban készen állt, erről levélben értesítette pártfo­góját” — fejtegette Urbán Lász­ló. . 1539-ben. mint első munkaia. egv latin—magyar nyelvű nyelv­tankönyv látott napvilágot. Emlé­kezetes és egyéniségére vallott művének első teljes magyar mon­data is: „Ides az hazának sze­relme.” — mesél az epizódokról Sylvester szerelmese, Urbán László. , AZ ŰJ TESTAMENTUM sok gond és vajúdás közepette szüle­tett. 1540. december 4-én ezt je­lentette Nádasdvnak: _ „Kérjük Nagyságodat, fogadja jó szívvel, és ahogyan mondják, ölelő kar­ral. Szerencsés hazatértekor mu­tatnak majd mások Nagyságod­nak szántásokat, istállókat, ha­lastavakat és más efféléket, mi viszont mindezeknél sokkal ki­válóbbat. Mind azok ugyanis Nagyságod és törvényes örökösei után más és más gazdához jut­nak a sorstól, ez soha nem szű­nik meg Nagyságodé lenni, ha BETEGÁGYON Útfélre vetettél, Istenem, de kezedet fölöttem tartod, hogy magamhoz térítsen és hozzád lüktető lázadozásból, letörtségből, lappangó félelmekből, lelkem örvénylő sodrásai között. Útfél: talán új út partja ez? Befelé, mélységekbe visz. rendeződés, érlelődés felé, hogy helyére kerüljön bennem múlt, jelen s jövő, hogy „mi dolgunk a világon”, Te mire hívtál, mi a tisztünk? A lélegzetvesztő rohanás talán lelkünket is veszti, s egy irgalmatlan sorompó az irgalom titkos követe, hiszen az elmélyülés is tett, a szív értékeinek újraérzései egy szál virág, egy emberi szó fényt kap és sugárzik és földereng az örökkévalóság, hogy átvilágítson belülről s hullámai hordozzanak az úton. DE AKADT MINDIG IS OLYAN, AKI ISTENT A MAGAKÉP­ZELTE JÖVŐ SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTANÁ. Érdekei közbenjáró­jává, céljai kiszolgálójává tenné. Aki öndicsősége babonás bűvöleté­ben tisztátalan eszközökkel furakodna oda Isten közelébe. Mint Sir. mon, a varázsló, akinek sötét személye nemcsak mai igénkre vét árnyékot, hanem szinte az egész egyháztörténetre is. Megbélyegző szavaként — szimóniának mondja az egyháztörténelem — annak a magatartásnak, amely anyagi előnyöket állított sorba maga helyett Isten rendjében, az egyház életében és szolgálatában. Simon mágus lelki utódai, akik persze már nem varázslók, ki­apadhatatlan utódlással kerülnek oda az egyház közelébe, néha ta­lán még az Isten közelébe is. Ök azok, akik azt vélik természetes­nek, hogy mindennek megfizethető ára van. ök azok, akik belerög­ződtek abba a téves eszmébe, hogy mindenütt soronkívüliség nyit pénzük előtt ajtót, s hogy megvásárolható a boldogság, a békesség, az áldás, még az Isten ereje is. Ök azok, akik úgy vélik, hogy a jó­lét és az Isten áldása kéz a kézben járnak mindenkor, és azt, hogy gondjuk és bánatuk Istentől való távolságuknak a biztos jele. Té­vedés tévedést szül a lelkűkben. PEDIG ISTEN KÖZELÉBEN NINCS IS SORBANÁLLÁS. Nála mindig elöl áll az, aki irgalmas szeretetére rászorul. Aki kész arra, hogy az Istentől kapott békességet emberségesen adja tovább szol­gálattal, hűséggel, példamutatóan munkás élettel. Mert erre mindig szükség van. Soron kívül. Sehreiner Vilmos Imádkozzunk ! Mert ahol útfél van, ott akad út is. A lélek gyalogútja, az eszmélkedésé és megújulásé. Nem maradhatok tovább ugyanaz, kinek terved van velem is, neked az alkony is pirkadat: Utak hatalmas vezérlője, hozd föl rám orcád világosságát! Bodrog Miklós Urunk, Istenünk! Naponta rászorulunk arra, hogy irgalmas sze- reteteddel megajándékozzál bennünket, bűnösöket. Bevalljuk, hogy békességedet és áldásodat is a magunk dicsőségére fordítanánk. Ké­rünk, állítsd szolgálatodba életünket, hogy az a te dicsőségedre szolgálja embertársaink javát és boldogságát. Ámen. Emlékérmet kaptak a Liithcránia énekkar vezetői — Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 6,24—34; az igehir­detés alapigéje: Csel 8,14—25. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Szeptem­ber 21-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósági lelkész. — ORGONAEST. Szeptember 19-én, pénteken este 8 órai kez­dettel Trajtler Gábor orgonaestet tart a budavári Mátyás templom­ban, amelyen a nagy francia zene­szerző, Cesar Franck műveiből ad elő. Többek között elhangzik há­rom nagy korálfantáziája, amelyet a szerző saját maga által kompo­nált koráltémáira írt. — HIBAIGAZÍTÁS. A lapunk július 27-i számának 3. oldalán közölt „Fiák lelkész-apák és -nagyapák nyomdokában — nők az egyház szolgálatában” című cikk második bekezdésének első mondata helyesen: „Tíz órakor a haranglábon meglendült a kis harang, és erre a jeladásra a szomszédos épületből, amely egy félig megépült papiak, 13 luther- kabátos lelkész indult a templom felé, élükön dr. Ottlyk Ernő püs­pökkel, dr. Groó Gyula teológiai akadémiai dékánnal és iSzentpé- tery Péterrel, a gyülekezet lelké­szével. — PESTÚJHELY. Az elhalálo­zás folytán megüresedett felügye­lői tisztségbe Schreineí Vilmos lelkész augusztus 31-én iktatta be László Pált. Augusztus 31-én a Deák téri templomban a délelőtt 11 órai is­tentisztelet keretében köszöntötte Edmund Ratz egyházfőtanácsos a Bajor Evangélikus Egyház ne­vében Münchenből a Lutheránia énekkart. Amint arról lapunk­ban beszámoltunk, Lutheránia énekkarunk nyolc alkalommal szolgált Nyugat-Németországban az Ágostai Hitvallás 450 éves ju­bileumi ünnepségein Augsburg- ban és környékén. Előadásra ke­rült Szokolay Sándor erre az al­kalomra írott Confessio Augusta­— PATVARC. A szügyi anya­gyülekezethez tartozó leánygyü­lekezetben Maczka Pálné, az egyik konfirmandus nagyanyja kalocsai hímzésű oltár- és szó- székterítőt készített és ajándéko­na kantátája. Az istentisztelet ke­retében a Bajor Egyház küldötte megköszönte a Lutheránia igen jó visszhangokat kiváltó szerep­lését, és méltatta a két egyház, a két nép jó kapcsolatai terén ki­fejtett szolgálatát, és átadta az Ágostai Hitvallás 450 éves évfor­dulójára készített emlékérmet Szokolay Sándornak, Weltler Je­nő karnagynak, Trajtler Gábor orgonaművésznek és Harmati Béla lelkésznek. A vendéget a gyülekezet nevében Szirmai Ti­bor felügyelő köszöntötte. zott a gyülekezetnek Isten iránti hálából. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE ESPERESI HIVA­TALÁNAK új címe: 9025 Győr, Petőfi tér 2.

Next

/
Thumbnails
Contents