Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-06 / 14. szám
öKumené <4* öKumené öKumenS © Párbeszédben aRsgl£ls.án®jklMs9 Ez aztán kényelmes, kellemes és veszélytelen feladat — hallottam, amikor híre járta, hogy magyar evangélikus részvevője is lesz az európai anglikán—evangélikus párbeszédnek. Magyar evangélikusnak valóban veszélytelen vállalkozás, hiszen történelmünk során alig volt kapcsolatunk anglikánokkal, Magyarországon is csak elvétve élnek, nem terhelnek tehát sem múltbeli, sem a mindennapi együttélésből adódó problémák! Az ilyen sima, problémamentes párbeszédnek is megvan azonban a jelentősége és érdekessége. Vajon szót tudnak-e érteni egymással olyan felekezeti közösségek képviselői, akik egymástól soha el nem váltak, de — történeti, földrajzi, nyelvi okokból — mégis önálló életet éltek? Nemcsak az lehet veszélyes, ha egykor egymással sokat vitatkozó és veszekedő rokonok úgy ülnek ismét asztalhoz, hogy nem békülnek ki —, veszélyes az is, ha egymástól távol élő, egymásnak eddig szinte idegen rokonok nem találják meg a közös nyelvet! ANGLIKÁNOK ÉS EVANGÉLIKUSOK PÁRBESZÉDE nem azon a skóciai Edinburghban tartott megbeszélésen kezdődött, melyre augusztus 14—20-ig hivatalos voltam. A Lutheránus Világszövetség és az Anglikán Közösség képviselői' már 1974-ben befejezték világszinten több éven ót folytatott tárgyalásaikat, melynek eredményeit a Pullach-je- lentésnek nevezett iratban összegezték. Ezek a megbeszélések folytatódnak most a világ különböző tájain, így Európában is. A találkozó kezdetén anglikán testvéreinkre az újdonság erejével hatott, amikor hallották, hogy evangélikusnak és németnek lenni nem ugyanaz. Nekünk pedig meg kellett erőltetnünk gondolatunkat, de még nyelvünket is, amikor megértettük, anglikánnak csak angolok nevezhetik magukat, de a skótok, az írek, a walesiek — és Anglián kívül mindenütt — episzkópálisként emlitik ugyanazt a felekezetet. AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ KIALAKULÁSÁBAN, a római egyházból való elszakadásban meghatározó szerepet játszottak politikai tényezők, de azután jelentős hatással volt rá a kálvini, majd a lutheri reformáció is. Megőrizték az egyház évszázados hagyományait, és csak azt vetették el, ami a Szentírás alapján tarthatatlan. Tanításaikat nem foglalták tételekbe, hanem négy alapelvhez ragaszkodnak: Szentírás, óegyházi hitvallások (Apostoli és Niceai), két szentség (keresztig és úrvacsora), valamint püspöki tiszt. Ezekre az alapelvekre a tanítások és irányzatok sokfélesége épül. Az ő elképzeléA SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az Útmutató megrendelések október 15-ig, az 1981. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeiket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. sük szerint, az evangélikusok mindig világosan és körültekintő pontossággal megfogalmazott tantételekre törekednek, s egyre csak tanítanak, míg náluk a liturgiára esik oly erős hangsúly, hogy kedvéért még az igehirdetést is megrövidítik vagy akár el is hagyják. Az úrvacsorái gyakorlat mindkét felekezet területén változásokon ment át, és ez nyilván nemcsak teológiai, hanem szociológiai okokkal, is magyarázható. Anglikánoknál már régebben eltűnt, evangélikusok között pedig egyre inkább eltűnik az az idő, amikor az úrvacsora egészen ritka alkalom volt. Inkább minden egyes istentisztelet szerves részének tekintik, ezért lehetetlennek is tartják az ilyen szószéki hirdetést: „istentiszteletünk után úrvacsorát osztunk”. TALÁLÓ AZ A JELLEMZÉS, hogy az anglikán egyház két egymással ellentétes elem érvényesítésének szinte lehetetlennek tűnő feladatával küzd. Megtartani igyekszik a katolikus hagyományokat, de evangéliumi érveket használ, és előtérbe helyezi az evangéliumot, de ragaszkodik a katolikus elemekhez is. Másutt, más körülmények között e két elem eltérő hangsúlyozása egyA Magyarországi Baptista Egyház augusztus 25—28. között a balatonföldvári üdülőjében tartotta országos lelkészi értekezletét. Az értekezleten Laczkovszki János elnök, a baptista egyház vezetői és teológiai tanárai mellett előadást tartott, dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia tanámástól elszakadó egyházakra vezetett volna, náluk összetartó erőnek bizonyult a közös liturgia és a püspöki tekintély. Már régen nincs politikai hatalma az anglikán püspöknek, de az egyházban betöltött szerepe sem jogi jellegű, mint a katolikus egyházban, hanem elsősorban erkölcsi. Tíz év óta zsinati kormányzás van az egyházban, tehát jelentős szóval és befolyással rendelkeznek a laikusok és a papság is a püspök mellett. A TEOLÓGIAI KÉRDÉSEK MELLETT tanulságos volt látni, hogy ez az egész más hagyományokkal rendelkező egyház a történelmi és társadalmi fejlődésnek hasonló kérdéseivel néz szembe, mint mi. Ott is elmúltak már azok az idők, amikor mindenki szinte automatikusán egyháztag volt. Nagy-Britanniában az az egyháztag, aki ezért kezdeményező' lépést tesz. Az európai anglikán—evangélikus párbeszéd megkezdődött és folytatódni fog. Nincsenek a két felekezet múltbeli találkozásaiból adódó tehertételei, ezért nem túl nehéz. Célja és értelme azonban az egyház egysége és szolgálata, felelőssége ezért mégis nagy. Reuss András ra, aki a Szabadegyházak Tanácsa Lelkésznevelő Intézetében is rendszeresen tart előadásokat az egyház és társadalom témakörben. A mostani értekezleten elhangzott előadásának a címe: „A protestantizmus szociáletikai kérdései” volt. elnökévé választotta Nagy-Bri- tannia Lutheránus Tanácsa. Bara nyi Feren c: A hegy megmászhaíatlan Magyari Mihály könyvterjesztő emlékére A csiksomlyói árvaházat nem könnyű hegyre vállon vinni, terhét csak eltökélt alázat erejével lehet kibírni. Mihály, a hegy megmászhatatlan, .... . de felmentéi a .harmadáig,. hová — fürdőzve sugarakban — már-már a csúcs is odalátszik, a csúcsot nézted s nem figyeled lábad előtt a farkasárkot, így hát jutalmát életednek holtod után kell megtalálnod, keresd a boldogság gyopárét felhőkön túli havasokban, ne félj, ha sziklák körülállják — te csak keresd meg. Hidd el: ott van. (Megjelent a költő „A SZERELEM HARMADIK ÉVE” című kötetében, 1980.) EUieeisví Rapp Mároly Gyásza van a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyháznak s a Kolozsvári Egyetemi* Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetnek. Dr. Rapp Károly, az erdélyi rríagyar evangélikusságnak sok éven át volt püspökhelyettese s a kolozsvári Protestáns Teológiának évtizedeken át volt professzora, majd közel két cikluson át volt rektora 64 éves korában csendesen elhunyt. Rapp Károly teológiai tanulmányait a Kolozsvári Teológián s a soproni Hittudományi Karon végezte. Teológiai doktori fokozatát a kolozsvári Teológián nyerte el. A pégy protestáns egyháztest közös kolozsvári Teológiáján 1949 óta tanított. Főképpen a magyar evangélikus hallgatók oktatója és nevelője volt. Keze alól az évek során több mint harminc evangélikus lelkész került ki, ami a kicsiny erdélyi magyar nyelvű evangélikus egyháznak majdnem egész lelkészi gárdáját jelenti. Jelentős szerepe volt abban, hogy az ottani magyar zsinatpresbiteri evangélikus egyház rendezte viszonyát a szocializmust építő román állammal. Rektori szolgálata éveiben avatták Kolozsvárott tisztelebeli dokorrá a Lutheránus Világszövetségből dr. Paul Hansent és Mikko Juvát, egyházunkból pedig dr. Káídy Zdt- tánt. Melegszívű, mindig a részrehajlás nélküli igazságra törekvő, fegyelmezett és jól fegyelmező nevelő volt. Tanítványainak osztatlan szeretete övezte. Kolozsvárott az evangélikus templomból kísérték utolsó földi útjára. Magyarországi evangélikus egyházunk is szeretettel és megbecsüléssel őrzi emlékét. A magyarországi baptista egyház életéből A jóirányú és gyümölcsöző munka érdekében tanácskozott az Országos Esperesi Értekezlet Országos szintű tanácskozásaink sorát nyitotta meg az esperesi értekezlet. A végén ott lesz majd az országos közgyűlés, amely hivatva van egyházunk háromesztendei munkáját összegezni és az út további szakaszának mérföldköveit kirakni. Püspökeink munkatársaikkal, az esperesekkel való tanácskozása is azt a célt szolgálta, hogy az ősz folyamán új lendülettel induló munka helyes irányban, jó mederben follyék. A DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELNÖKLETÉVEL megtartott egész napos értekezleten, amely dr. Ottlyk Ernő püspök áhítatával nyílt meg október 5-én az Országos Egyház Üllői úti székházéban, az espereseken kívül jelen volt dr. Karner Ágoston országos főtitkár, Szemerei Zoltán, az országos pénztár osztályvezetője, dr. Groó Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja, egyházunk sajtószolgálata részéről e sorok írója. Szívesen látott vendégként köszöntötte püspök-elnökünk dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét, aki a tanácskozás során felszólalt átadva Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és a hivatal munkatársainak köszöntését és értékelte államunk és egyházunk gyümölcsöző jó kapcsolatait, egyúttal válaszolt több, az esperesek által felvetett kérdésre. A köszönet és elismerés hangján emlékezett meg dr. Káldy Zoltán püspök a nemrég nyugalomba vonult Mekis Adám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének több évtizedes hűséges és példamutató szolgálatáról. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK FÖREFERÁTUMÁNAK első részében a nemzetközi politikai, társadalmi és egyházpolitikai helyzet összefoglaló elemzését adta, mivel — mint mondotta — ma nemcsak az egyéneknek, családoknak, országoknak, világrészeknek a, sorsa függ a nemzetközi helyzettől, de kihat az az egyházak és gyülekezetek életére is. Mint ahogy — nem tagadjuk — mi is szeretnénk hatni a nemzetközi helyzetre. A püspök rámutatott azokra az eseményekre, amelyek növelhetik a politikai feszültséget, mint Carternak, az Egyesült Államok elnökének ún. 59-es rendelete, amely lehetővé teszi a korlátozott atomháborút, a Közel-Keleten Izrael kormányának döntése Jeruzsálem arab területének okkupálásáról és Dél-Libanon állandó veszélyeztetettsége, Dél-Amerikában több fasiszta jeilegű katonai diktatúra tömegeket pusztító kegyetlen tevékenysége, valamint a terrorizmus növekedése, elsősorban Törökországban és Olaszországban, ahol ez a hullám ^gyre inkább fasiszta jelleget ölt. Mégis talán azzal jellemezhetnénk alapvetően a nemzetközi helyzetet, hogy a feszültségek némiképpen oldódásban vannak, de változatlanul olyan nagyok, hogy sokat kell tenni még azok teljes feloldásáig. A feszültséget enyhítő tényezők között említette a püspök elsősorban a. Szovjetunió akcióit, közelebbről Brezsnyev levelét Carterhez, Schmidthez és más nyugati vezetőkhöz, amelyben előzetes tanácskozásokat javasol a nukleáris leszerelés ügyében, az észak-európai külügyminiszterek ■ állásfoglalását az enyhülés, a leszerelés mellett, a helsinki záróokmány érvényre jutása és a madridi tanácskozások eredményessége érdekében, a NATO politikai bizottságának azt a döntését, hogy fontolóra veszi a Brezsnyev-levélben foglaltak tanulmányozását, az ENSZ 11. rendkívüli ülésszakának tárgyalásait egy új gazdasági világrendről, az afrikai államok kérését a Biztonsági Tanács, összehívására a fajüldöző politikai elitélésére és hatályos embargó elrendelésére a dél-afrikai rezsim ellen. Jelentős szolgálatnak tekintjük az enyhülés vonatkozásáéin, Kelet—Nyugat viszonyának összefüggésében Miklós Imre államtitkár amerikai útját. Tárgyalásai sora politikai és egyházi személyiségekkel és szervekkel a hídépítés szolgálata volt. " KOMOLY SEGÍTSÉGET JELENTHET EBBEN AZ ÖSSZEFtfTG- GESBEN a Béke-világtanács kezdeményezésére Szófiában összehívott hatalmas dialógus, „A népek világparlamentje a békéért", amelyen 20 tagú delegációval képviselteti magát hazai társadalmunk is és bejelentetté részvéteiét 15 tagú delegációval a Keresztyén Béke- konferencia és számos egyházi szervezet is. Jelentős előrelépést hivatott tenni földrészünk és a világ békéje érdekében a madridi konferencia, amely a helsinki záróokmányban foglaltak kapcsán az elért eredményeket összegezi az európai biz-' tonság és együttműködés' területén. Szó lesz majd ezekről a kérdésekről a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottsága október végén Elsenachban tartandó ülésén is, amelyen részt vesz a bizottság tagjaként mindkét püspökünk. HAZÁNKBAN a feladatokat a legutóbbi pártkongresszus határozatai szabják meg. Változatlanul a gazdasági kérdések állnak az előtérben, csak míg korábban elsősorban a külső tényezők hatásaival foglalkoztunk, most sokkal inkább azt vizsgáljuk, hogyan tudnánk mi többet és jobban tenni. És itt olyan erkölcsi kérdések is előkerülnek, amelyekben az egyháznak is fontos szerepe lehet. Az igehirdetésekben helyet kell hogy kapjanak az etikai, szociáletikai kérdések is. Feladatainkat csak a nemzeti egység megtartásában tudjuk megvalósítani, ha még közelebb jutunk egymáshoz, még jobban értjük egymást és az együvé tartozást munkáljuk a fennálló különbözőségek ellenére is. Ez azt is jelenti, hogy jobban kell élnünk a párt és Hazafias Népfront felkínálta lehetőségekkel a szocialista demokrácia építésében, véleményniik, javaslataink elmondásában. , A TANÁCSKOZÁS BEVEZETŐ TÁJÉKOZTATÓJA második felében kiemelten szólt Káldy Zoltán püspök a Luth.er6.nus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának arról a döntéséről, hogy a VII. nagygyűlést egyházunk meghívására 1984 nyarán hazánkban tartja. Ezt a döntést államunk is megértésiéi fogadta. Nagy ajándéknak tekintjük ezt a lehetőséget. Mögötte ott van az LVSZ bizalma, amely egyértelmű teológiánk, egyházpolitikánk, sokak hazai és nemzetközi szolgálata, valamint sok külföldi testvérünk felismerése, hogy valóban egyház vagyunk — a gyümölcse. Első ízben rendezi nagygyűlését szocialista országban az LVSZ és pedig Magyarországon és ez azt is jelzi, hogy tapasztalataik szerint hazánkban rendezett állapotok vannak és az állam és egyház jó kapcsolata is biztosítéka a nagygyűlés sikeres megrendezésének. Az elkövetkező négy esztendő komoly előkészítő munkát igényel egész egyházunktól, hogy méltóképpen fogadhassuk a hazánkba ér- Kező mintegy 800—900 vendéget. A TANÁCSKOZÁSON DR. OTTLYK ERNö" PÜSPÖK a lelkészi munkaközösségek következő négyévi munkatervével foglalkozott, amelyben ugyancsak jelentős részt foglal el az LVSZ nagygyűlésére való felikészülés, de helyet kapnak benne a hazai és nemzetközi társadalmi, politikai és egyházi élet aktuális kérdései is. DR. KARNER ÁGOSTON FŐTITKÁR ELŐTERJESZTÉSÉBEN egyházunk anyagi helyzetét tárgyalta meg az értekezlet s tett javaslatokat a lelkészi nyugdíjakkal, a beruházásokkal, a közegyházi járulékokkal, a gyülekezeti építkezésekkel kapcsodban. A tanácskozáson szó esett egyházunk valamennyi munkaágáról, így egyházunk sajtószolgálatáról is, amelynek segítésében és célhoz juttatásában változatlanul számítunk espereseink felelősségére és megértő támogatására. Mezősi György LUTHERÁNUS TANÁCS NAGY-BRITANNIÁBAN Pátkai Róbertét, a londoni magyar és angol nyelvű evangélikus gyülekezet lelkészét ismét
