Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-06 / 14. szám
GYERMEKEKNEK. Tanításunkra A következő időszakban három, hónapon keresztül az Ószövetségiből, Izrael népének életéből közlünk történeteket. Lesznek közöttük nagyon érdekesek, drámaian izgalmasak. Azonban elsősorban mégsem érdekességükre, izgalmas feszültségükre fogunk figyelni. Isten ugyanis nem azért íratta le Szentlelke által ezeket a történeteket, hogy az utókor számára érdekes olvasmányul szolgáljanak, hanem azért, hogy tanuljunk belőlük. Ezért Írja Pál apostol is: „Amit régen megírtak, a mi tanításunkra írták meg.” (Rm 15, 4.) Mire tanítanak bennünket ezek a bibliai történetek? MINDENEKELŐTT ARRA, hogy Isten ott van életünk minden eseménye mögött, a történelem eseményei mögött is. Sokszor úgy érezzük, hogy egyéni sorsunkat és az emberiség történelmét a vak véletlen irányítja. Nem lehet előre tudni, hogy ki lesz boldog, megelégedett, vagy szerencsétlen, mert mindez a szerencse dolga. Pedig valójában nem így van. Életünk alakulása jórészt azon múlik, mennyire engedelmeskedünk Istennek. Mert Isten mindenkinek megmutatja akaratát: a jót és a szöget. Először is a lelkiismeretben, de még inkább igéjében, a Szentírásban és a prédikációban. Aki engedelmeskedik Isten akaratának, annak Isten végül is boldog életet ad. Aki pedig nem engedelmeskedik- Istennek, önző, kegyetlen, vagy gonosz, az előb'o vagy utóbb elnyeri büntetését. Amikor majd végigkísérjük a történetekben szereplő emberek életét, figyeljünk mindig arra is. hogy mit akar Isten a mi életünkben, s hogyan tudunk engedelmeskedni akaratának. ISTENNEK AZ A LEGFŐBB CÉLJA, hogy minden ember bol- 1 aog legyen. Azok is, akik nem engedelméskednek neki. A büntetéssel is azt akarja elérni, hogy az emberek megtérjenek, megjavuljanak. S hogy Istennek ez az üdvözítő akarata eljusson mindenkihez, ezért választ ki magának embereket, hogy ezt az akaratát elvigyék mindenkihez.. Sőt, egy egész népet, Izrael népét választotta ki arra, hogy ez a nép közvetítse Isten áldását, üdvözítő akaratát a többi népnek. Amikor tehát ’Isten akaratára figyelünk, akkor nem csak a saját boldogságunkra kell gondolni, hanem arra is, hogy a körülöttünk élő emberek is boldogok legyenek, sőt, hogy az egész emberiség megelégedett, boldog legyen. Ma Isten a hivő emberek közösségét, az egyházat választotta ki arra, hogy Istennek ezt az üdvözítő áldását közvetítse a világ népeinek. A BIBLIAI TÖRTÉNETEKBŐL AZONBAN az is kiderül, hogy az emberek nagyon gyengék és gyarlók. Bármennyire is szeretnék teljesíteni Isten akaratát, nem tudják tökéletesen betölteni. Előbb vagy utóbb elesnek, bűnt vagy hibát követnek el. Szükségük van Isten megbocsátó szeretettre. Isten -pedig ezt a megbocsátó szeretetét a leg.ibbban azzal mutatta meg, hogy elküldte Fiát, Jézus Krisztust az emberekhez, aki közösséget vállalt, az émbe- rekkel és ezzel lehetővé tette, hogy az emberek betöltsék Isten üdvösséges akaratát. Az ószövetségi történetek mind Jézusra mutatnak. Nem csak azért, mert Jézus ezekben a történetekben szereplő emberektől származott, hanem azért is, mert a kiválasztott emberek és a választott nén gvarlósága a legékesebb bizonyítéka annak, hogv Jézusnak el kellett jönnie a világra. Ezek a történetek számunkra is Jézusra utalnak, és el akarnak bennünket vezetni az 5 bűnbocsátó szerete- téhez. Erről soha re feledkezzünk meg, amikor az Ószövetség történeteit olvassuk! Selmeczi János Gyermekek imádkoznak * Édesapáért kérlek Uram, Édesapáért kérlek! Vigyázz rá! Néha olyan komoly. ' Biztosan gondja-baja van, csak én nem tudok róla. Tartsd meg egészségben és add, hogy Édesanya megértse őt. S ha egyszer nagyon nehéz lesz neki, emlékeztesd, hogy Te mindig vele vagy! Ámen. Schmidt Gyulára emlékesünk. Családja, barátai és munkatársai hosszú heteken át figyelték, lesték, hogyan küzd a halállal erős szervezete. A küzdelem váltakozó sikerrel folyt mindig új reményt vagy újabb aggodalmat keltve. A végső küzdelemben alul kellett maradnia. S mi hinni nem akaró fülekkel hallottuk a hírt: Schmidt Gyula meghalt. Élt 82 évet. Teljes szívvel és munkaerővel élt az egyház közösségében. Gazdasági szakemberként jelen volt egyházunk legmagasabb ellenőrző testületében, s tanácsát kérték minden egvéb fokon is. Betegségéig felelős poszton állt a Budai Szeretetotthonok Közvontjában is. gazdasági vezetőként Huszonkét esztendőt töltött ebben a munkakörben, amelybe hatvanéves kora ellenére rugalmas léptekkel, szorgalommal sok úi ötletekkel érkezett. Ha az Otthon ügyéről, érdekéről volt szó. sohase nézte az órát. a felhasznált időt, felhasznált energiát. Tudott áldozatot hozni a közösségért. dicséretre, elismerésre nem várva. Az Otthon lakóinak személyes, jelentéktelennek látszó kéréseit fontosnak tekintette, s hűséggel teljesítette. Bölcs türelemmel tudott hallgatni nehéz helyzetekben csendes erővel kitartani. Bent élt az igehallgatók közösségében is. A Tarcsay utcai kis templom intestiszteletein és a bibliaórák közösségében otthon volt. Szabad ideiében erdők, folyók vándoraként pihent, frissült. Hálával és alázattal élt mindazzal, amit osztályrészül kapott. A morvaországi Modor városka sok nyelvű gyülekezetéből Indult el. magával hozva a felebarát megértésének és megsegítésének készségét, a közösségre törekvést s szívében ott honolt az ősi templom csendje. Ez volt élete titka. Hamvai mellett a Farkasréti temetőben megállt gyülekezete, családja, baráti és munkatársai. Az igehirdetés szolgálatát Muncz Frigyes és Turcsányi Károly a Szeretetotthon lelkészei végezték. Széles körű egyháza szolgálatáról dr. Koren Emil esperes emlékezett meg. „Az én juhaim hallgatnak hangomra. én ismerem őket. ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik és nem vesznek el soha.” Jn. 10, 27. „írok nektek, ifjak.. Hogyan készüljünk az úrvacsorára? Evangélikus gyülekezeteink egy részében ritkábban, nagy ünnepek . alkalmával; egy részében gyakrabban, havonta; egyes helyeken azonban minden vasárnap van úrVacsora. Ez az utóbbi gyakorlat a kívánatos, ez volt jellemző az első keresztyénekre. De bármilyen a gyülekezeti szokás, bármilyen a gyakorlat, fel kell vetnünk a kérdést: Hogyan készüljünk az úrvacsorára? A válasz megadásánál abból kell kiindulnunk, hogy -mi az úrvacsora. „Az úrvacsora Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi keresztyének együk és igyuk. Ebben a szentségben bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerünk. Mert, ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van.” (Luther: Kis Káté.) Az úrvacsora egyesít minket a mi Urunk Jézus Krisztussal és egymással, s bizonyossá tesz minket bűneink bocsánatáról. Hittel Ürvacsórát venni csak hittel szabad. Aki az oltári szentségben részesülni kíván, hinnie kell, hogy Jézus Krisztus érette is meghalt a kereszten és érette is feltámadt, hogy üdvösségünk záloga egyedül ; kizárólagosan Jézus Krisztus áldozata. Helyesen vallották atyáink 450 évvel ezelőtt az Ágostai Hitvallás IV. cikkében: „Az emberek nem igazulhatnak meg Isten előtt saját erejükből, érdemükből vagy cselekedeteikből, hanem ingyen igazíttatnak meg Krisztusért, hit által, aki halálával eleget tett a mi_ vétkeinkért.” Ürvacsorára készülve, nagyon hasznos, ha elolvassuk Luthert Kis Kátéiából a második hitágazat magyarázatát. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember — az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek, s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert ő feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!” Ez a személyes hit képes megragadni a bűnbocsánatot, s csak így táplálhatja az úrvacsora az új embert bennünk. Bűnbánattal Az úrvacsorái oltárhoz csak a bűnbánat útján szabad elindulni. Az úrvacsorázást ezért előzi meg a gyónáf. Gyónás, vagyis bűnvallás nélkül nincs bűnbocsánat. Isten ugyanis csak a bűnbánó embernek adhat bocsánatot, annak, aki vágvakozik a bűnbocsánat keevelmére. Nyilvánosan és személyesen valljuk meg bűneinket a gyónásban. így ismerjük el, hogv bűnösök és' kárhozatra méltók vagyunk. Aki azt akarja, hogy az úrvacsora által valóban megtisztuljon bűneitől, valóban bocsánatot nverjen vétkeire, igazán övé legyen a bűnbocsánat öröme, annak egészen ki kell önteni a szívét az Űr előtt. Nem kereshet bűneire semmiféle mentséget. Meg kell magát adnia — kegyelemre. Alázatosan Már az előbb elmondottakból BEFEJEZI TEVÉKENYSÉGÉT Á SODEPAX A Vatikán és az Egyházak Vi- befejezi munkáját — közölte Ed- lágtanácsa közös bizottsága . „A ward Scott érsek, az Egyházak társadalomért, fejlődésért és bé- Vilagtanácsa Központi Bizottsá- kéért” (SODEPAX) ez év végén gának elnöke. is következik, hogy úrvacsorához csak alázatosan szabad járulni. Az igazi alázat persze nem téveszthető ősze az alázatoskodással. Nem az kell tehát, hogy valaki hangoztassa a maga méltatlanságát, hanem, hogy azt valóban ■ érezze és átélje. Soha egy percre sem feledhetjük, amit a nagy reformátor, Luther halálos ágyán mondott: „Koldusok vagyunk. Ez igaz.” A koldus abból él, amit kap. Mi is abból élünk, amit Urunktól kapunk. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy egymásnak is adósai vagyunk. Adósok vagyunk a szeretettel és a bocsánattal. Ezért úrvacsorázás előtt — persze máskor is —, bocsánatot kell kérnünk egymástól, és bocsánatot kell adnunk egymásnak. Csak így, egymással megbékélve szabad és érdemes letérdelni az úrvacsorái óltárhoz. Máskülönben megmaradnak vétkeink, és csak tetézzük azokat. Az alázatossághoz tartozik, hogy külsőleg is meg kell lássák rajtunk a bűnbánat. Nem illik a rendetlenség, a fegyelmezetlenség az Ür asztalához. Nem szükséges a böjtölés, de méltatlan a dőzsölés is. Örömmel Félreértenénk az úrvacsorára való készülést, ha azt gondolnánk, hogy annak a lényege a komorság, a szomorúság. Az úrvacsora’ egyik neve: Eucharisztia = hálaadás. És joggal. Hiszen az úrvacsora bűneink bocsánatának pecsétje. S ez önmagában hálára indító. De több is ennél. Az úrvacsora foglaló, illetve kóstoló az Isten országa mennyei lakomájáról. Azt is mondhatjuk, hogy az úrvacsorában már ízlelhetünk valamit az eljövendő Isten országa öröméből. Az úrvacsora egyesít minket az előttünk járó és utánunk jövő testvérekkel is. Valahányszor úrvacsorát veszünk, a? Úr Jézus halálát idézzük, és dicsőséges eljöveteléért fohászkodunk, s azt várjuk. Együtt kiáltjuk: „Jöjj, Uram Jézus! Ámen.” Táborszky László Kinek az ügye? Majdnem reménytelen vállalkozás beszámolót írni olyan konferenciáról, amelynek témáját 3 főkérdés és 138 munkacsoporti előadás sem tudja kimeríteni. A témát ugyan 1 szóba lehet tömöríteni: rehabilitáció. De amikor kimondjuk a szót, gondolatok és érzések sokasága rajzik fel a hallgatóban. így érezték azok is, akik kezükbe vették a Magyár Rehabilitációs Társaság Pszichiátriai Szekciója IV. Tudományos Konferenciájára skóló meghívót és programfüzetet. A LELKI BETEGEK GYÓGYÍTÁSÁNAK, terápiájának sokoldalú feladatait három témakörben tárgyalta a konferencia. A-z első témakör a betegek és a gyógyító személyzet (therápiás környezet) kapcsolatait ölelte fel, és részletekbe is igyekezet behatolni. Mindenki magától értetődőnek tartja, hogy a betegek gyógyító intézetekbe, kórházakba, klinikákra kerülnek, ahol szakemberek fogadják őket és tudásuk szerint igyekeznek bajukon segíteni. Kevesen tudják azonban elképzelni, hogy ez a gyógyító munka a tudáson kívül, a gyógyítóknak milyen nagymértékű személyi, lelki és fizikai energiafelhasználást kíván^ annak a nélkülözhe-* tetten kapcsolatnak a létrehozására a beteg és a gyógyító között, amely a gyógyulás fontos feltétele. A beteg és a gyógyító közti kapcsolat elindítója a rehabilitáció folyamatának és egyben a folyamat célhoz jutásának is biztosítéka. Hogyan viselkedjék az orvos, a nővér, a pszichológus a gyógyító munkában? Hogyan értékelje a betegtől kapott, vagy szerzett információkat? Fontos kérdések, amelyekre több fajta feleletet lehet megfogalmazni, több fajta modellt lehet megformálni., A megoldás megtalálásában a konferencia résztvevői szinte rendkívüli módon voltak érdekelve. Álláspontok és vélemények csatáztak egymással. Hiszen az övék, a gyógyító közösségek ügye első renden a helyreállítás, a beteg egészsége. Az előadások és a viták nyomán megnyugtató érzés töltött el: a betegek ügye jóindulatú, velük" kapcsolatot kereső, rajtuk segíteni akaró, gyógyító szakkörnyezet kezében van. VAJON CSAK RAJTUK, A SZAKEMBEREKEN MŰLIK a lelki betegek gyógyulása? A második fő téma azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek a korszerű, intézeteken kívüli betegellátás ügyére tartoznak. A második téma az elsőnél jóval szélesebb sugarú körben tájékoztatta a hallgatókat. A gyógyítók munkájának nagy része a „falakon kívül” zajlik. A gyógyító munka részese és színtere a család, részt vehetnek benne munkatársak és barátok, ott folyik a munkahelyeken, a szabad időben, szórakozásokban és beszélgetésekben. Csak az embertársuk megfelelő tájékoztatásával, a beteg és betegségének ismerétével felruházva lehet remélni a lelki beteg embertárs gyógyulását. Szabályokat és törvényszerűségeket kutattak és tártak fel a konferencia előadásai, amelyek alapján kedvezően és hasznosan lehet mozgósítani a gyógyulás érdekében a szociális környezetet. A betegek gyógyuá- sának ügye az egész társadalom ügye, a szűkebb környezeté és a tágabb környezeté is. NAGY SEGÍTSÉGET JELENTHET GYÜLEKEZETEINKBEN IS lelkészeknek és segíteni kész, a betegek sorsát szívükön viselő gyülekezeti tagoknak is ez a tény, ez a modern norma. A betegek rehabilitációjának ügye a mi ügyünk is. Csak egyetlen példára vessünk futó pillantást! Hogyan élnek a GYESEN levő anyák? Pótolja-e a gyermek és gondja, teljes egészében az elvesztett munkahelyet? Barátokkal, munkatársakkal, munkával változatos élet hiánya, néha súlyos belső vagy külső konfliktusokat okozhat. Gondolunk-e arra, hogy ezeket a bajokat.meg lehet előzni a gyülekezeti kapcsolatok elmélyítésével? Támogató, barátságos érdeklődés elfordíthatja a fenyegető veszélyfelhőket. GYERMEKEK ÉS IFJAK LELKI BETEGSÉGEIVEL foglalkozott a harmadik témakör. Nem kis veszélyre hívták fel az előadások a figyelmet. A két előző témakörben is fontos szerepet játszott alkoholizmus e harmadikban is az első helyekre tört. De szerephez jutott a megbeszéléseken a drogélvezetek romboló hatása is. Ki mondhatná, hogy ezek csupán a szakemberek ügyei, s nem a miéink is, egész társadalmunké? Nem lehet elhárítani magunktól a felelősséget, a felszólítást a gyógyító munkában való részvételre. A konferenciának mintegy 300 résztvevője volt. Küldöttséggel képviseltette magát és előadásokkal nyújtottak információkat a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, az NSZK és az USA szakemberei. Az előadások szövegei nyomtatásban is megjelennek majd, hogy minél szélesebb körben legyen ismeretes, és minél többen érezhessék át: a lelki beteg ember rehabilitációja valamennyiünk ügye. Muncz Frigyes
