Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-30 / 13. szám
Szimbólumok világa — formák hitvallása, Trajtler Gábor orgonaestje a Mátyás-templomban Csaknem egész éven átfolynak az orgonaestek a Filharmónia rendezésében a Mátyás-templomban. Szeptember 19-én Trajtler Gábor orgonaestjére került sor. A művész belföldi koncertjein vegyes műsort, külföldön főleg magyar orgonaműveket szokott előadni. Ennek az estnek érdekessége az volt, hogy kizárólag Cesar Franck műveiből állott. A műsor gerincét a három hatalmas korálfantázia képezte, amelyek csak igen ritkán hangzanak el egy est keretében. Csendes, áhítatos szemlélődést nyújtott a bevezető H-moll korálfantázia. Emberi melegség és érzés hatja át minden ütemét. Francknál saját maga komponálta koráldaHam szerepel korál- fantáziáiban. A gyakran játszott Pastoralé-ban a részletszépségek maradéktalan kiaknázása ragadta meg figyelmünket. Egy érző, gondolkodó, meditáló ember szól hozzánk — közvetlen frisseséggel az E-dúr korálfantáziában is, melynek megragadó, diadalmas befejezése sokáig a fülünkben lesz még ... Franck legszebb dallama csendült fel a H-moll prelúdiumban, amelyet fúga és variáció követ. Három hatásos, jellegzetes darab szerepelt még az „Organist” című gyűjteményből, majd az Amoll korálfantázia koronázta meg az estét. Kétségtelen, hogy a három korálfantázia közül ez a leghatásosabb: virtuóz és áhítatos részeket állít egymással szembe, míg egy közbeiktatott lírai szakasz után eljutunk az elementáris erejű befejezéshez. Nagy feladatra vállalkozott Trajtler Gábor, amikor kizárólag Franck műveiből állította össze műsorát. De az est? bebizonyította, hogy az orgonaszerető közönség, amely felsősorban Bach zenéjére fogékony, el tud mélyedni egy órán át is a nagy romantikus szerző világába. Trajtler nagy átéléssel keltette életre ezt a Bach- tól és a barokktól oly távol eső hangzás- és érzésvilágot! Játékát most is pontos kidolgozás, koncentráltság, megfontolt regisztrálás jellemezte. A Mátyás-templom romantikus orgonája igen alkalmas a Franck-művek által kívánt hangulat megteremtésére. Még csak annyit, hogy a művész a műsor megválasztását így indokolta: „Szeretem Franckot és időszerűnek tartom, mert emberséget, szeretetet, békességet sugároz.” Többek nevében mondhatom, jól ráérzett. Elcsendesedve mentünk haza. Köszönjük. Gáncs Aladár Jelentkezés négyhónapos kántortanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton, kezdők és haladók számára négyhónapos kántortanfolyamot rendez. A XXXVII. tanfolyam ideje: 1980. november 19-től 1981. március 21-ig. Hívjuk I. évfolyamra a teljesen kezdőket, II. évfolyamra azokat, akik már elvégezték az alapfokot és akik részt vettek már nyári 2—3 hetes tanfolyamon, III. évfolyamra azokat, akik kántori oklevelet szeretnének nyerni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyamon mind bentlakóként, mind bejáróként részt lehet venni. Bentlakók részvételi díja havonta 1200,— Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részleges bentlakók részvételi díja kéthetenként 600,— Ft. A bejárók tandíja havonta 250,— Ft; ellátási és szállásköltségeiket esetenként térítik. (A bejárók részvétele megbeszélés szerint, az orgonisták tanítása szombatonként történik.) Jelentkezési határidő: 1980. november 1. Jelenkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt Mária u. 3. 2151. A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánló levelet, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyülekezeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántofjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS A BIBLIA IRÁNT ötvenmillió Szentírás, Újszövetség és bibliai rész talált gazdára a elmúlt. 1979-es év során — jelentette Ulrich Fick, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára. A jelenleg 736 nyelven folyó fordítási munka közül 160 esetben a római katolikus egyház is részt vesz a vállalkozásban. Javul az együttműködés az ortodox egyházakkal is, a bibliatársulatok korábban szinte teljesen protestáns szervezetek voltak. Most azonban szoros kapcsolat alakult ki a Szovjetunió, Románia, Bulgária és a Közel-Kelet ortodox egyházaival. A bibliaterjesztési munkában nagy akadályt jelentenek a szállítási, drágulási és technikai problémák. A templom harangja A HANG az állat- és embervilágban egyaránt a legkezdetibb időktől napjainkig a legalapvetőbb kommunikációs eszköz, mely képes jeleket közvetíteni intenzitásától függően akár nagy távolságokba is. Ezért már az őskor embere számára is nagy becsben voltak azok a hangszerek, melyek a helyi és technikai adottságoknak megfelelően képesek voltak e jeladás szerepét betölteni. E „kiemelt” hangszerek (dobok, kürtök stb.) azonban nemcsak egy-egy közösség tagjai közötti jeladás eszközei voltak, hanem egyben vallásos-kultikus eszközök is, melyek sokszor vallásos tiszteletnek is örvendtek, hangjuk az istenség hangjaként is értelmeződött. Durva megközelítésben ebbe a vallásos-kultikus hangszerek kategóriájába tartoztak és tartoznak a harangok, és „mini” változataik és elődeik a csengők, csengettyűk. Már az ókor sok, ún. pogány vallásának eszköztárában megtaláljuk őket. Ezeket a csengettyűket, „harangocskákat” az istenségek felébresztésére, figyelmének felkeltésére, máskor külön- .féle veszélyek elhárítására „használták” egy-egy vallásos közösség papjai. Voltak olyan vallások (pl: a Bakkhosz-misztérium), melyeknél haranggal, harangocskával hívták össze az istentiszteletekre a résztvevőket. Végeredményben tehát, a harangok és elődeik, a csengettyűk abba az irányba mutató használata, mint ahogy az ma,, is a keresztyénség- ben általános, előképként már messze a keresztyénség előtti korokban is megvolt, ha részlegesen is. EBBŐL, A HOMÁLYBA VEZETŐ MÚLTBÓL és szellemtörténeti örökségből veszi aztán át a keresztyénség a IV—V. század környékén a csengők és az egyre növekvő harangok használatát. Közelebbről — tudományunk szerint — a benedek rendi szerzetesek használták először kolostoraikban, korábban belső életük szervezésében (ébresztés, étkezés, közösségi együttlétek jelzésére) később a külső, laikus hívek istentiszteletre hívására is. (Korábban egyenkénti hívással, majd kürtökkel jelezték a keresztyének az istentisztelet kezdetét.) Végül is tőlük veszik át a VI. században a plébániatemplomok, mikor is az istentiszteletre hívás lesz a fő funkciója a harangoknak. Tulajdonképpen ez a funkció az, mely a mai értelembe vett haranggá növeszti a korábbi csengőt, harangocskát, hiszen egy nagyobb, földrajzilag szétterülő település vagy tájegység lakosait kell hangjával „elérni”. Ezzel együtt azonban elindult a harangoknak és hangjuknak az ősi pogány használatra is utaló szimbolikus értelmezése. Az egészen a technikai forradalomig megtartott tömegkommunikációs szerep mellett, egyre hangsúlyosabbá vált a harangok hangjának Isten hívó szavával való „azonosítása”, egyfelől Isten hatalmas, mindenhová elhangzó és mindent átható voltának, másfelől a hivő lélek Isten mindenütt jelenvalóságára figyelmeztetésének az összefüggésében. Egyszóval az élő, jelenvaló és hívó Isten szimbóluma lett a harangszó és a harang. Úgy tűnik, hogy ezért is rendelte el a római katolikus egyház 1169-ben a templomok számára kötelezően a felszentelt harangok használatát. AZ ELŐBBI SZIMBOLIKUS TARTALOM ÚJABB RÉTEGÉRE mutat, hogy rendesen három harangot helyeztek el egy-egy templom tornyában, tornyaiban, az Atya, Fiú, Szentiélekre, a Szentháromságra utaló tartalommal. S elsősorban azért kellett — a zenei hangzáson túl —, ezek hangjának összhangban lennie, hogv kifejezze a Szentháromság belső harmóniáját, együvé tartozását is. A három harang egyenPIMEN PÄTRIÄRKA FINNORSZÁGI LÁTOGATÁSA Az Orosz Ortodox Egyház feje, Pimen pátriárka 1981. augusztus 30. és szeptember 6. között Finnországba látogat. Ez lesz az első alkalom, hogy egy orosz pátriárka a finn evangélikus egyház meghívásának tesz eleget. letes, harmonikus hangján keresztül tehát a Szentháromság Isten szólítja meg és hívja az embereket. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a „félrevert” harang mindig nagy veszélyt: tűzvészt, árvizet, ellenséges támadást jelentett, s jelent még ma is sok helyen. A háborúban pedig „elnémultak” a harangok, vagy csak a kis, ún. „lélekharang” szólt a halált jelentve. Az együtt zúgó három harang hangja így lett, e negatív háttéren, egyben újabb jelentés- tartalommal bővülve, a felszabadulás, a béke, az élet megnyugtató, kedves hangjává, s ma is az. Am számunkra földünk, népünk emberek közti békéjén túl, egyben Isten evangéliumának békességet hirdető voltára is mutat. Csengő-bongón hirdetve minden fülnek az éterben szerteszét: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk. 2, 14.) * Oly jó a harangok szavát hallani, Uram. Általuk emberséges lesz a reggel, megnyugtató a. csönd, békességes az alkonyat és ünnepi a vasárnap délelőtt. Békességed, szereteted suhan el mellettem ilyenkor, s meleg le- helleted érzem arcomon. — Add azonban, hogy hangjuk szivemben tovább konduljon. Ne csak elandalitson, hanem felaljzzon. Hogy tegyek, végre tegyek azért én is valamit, hogy a béke hír-1 nőkéként hangozzon e földön minden harang, s minden harangszó .. . S csak legföljebb azért csöndüljön félre, mert ügyetlen a harangozó... ifj. Foltin Brúnó Tímár Józsefre emlékezünk „Mintha álmunkban hessélnénk” ÉLETÉRE VAGY HALÁLÁRA emlékezünk inkább Timár Józsefnek? Húsz esztendeje már, hogy 1960. október 3-án meghalt; ez ad alkalmat alakjának fölidézésére. De megelevenedik-e alakja az emlékezetben, mozgása és mozdulata is? Képeken fölismerhető inkább: igen. ilyen volt, így hozta magával két bőröndben megannyi kudarcát Az ügynök halála színpadán; igen, így búcsúzott a Nórában Nórától és az élettől. A színész mások életét éli, sosem a magáét. Ha Timár Józsefnek is inkább a hangját, bársonyszínű, érzelmeket elrejtő, drámát és tragédiát sejtető hangját idézi föl inkább az emlékezet, mintsem a mozdulatát, játékát, alakját, nem ezért van-e? A maga-élete hányatott volt: ki tartja számon ? Szerepei fölsorolva a lexikonban, leírva életrajzában: mégis a már említett kettőnél több nehezen ölt testet az emlékezéskor. Pedig mintha mindkettő ellenkeznék a színész maga-életével, könyvalakban is (Köszönöm a tüzet... Irta: Demeter Imre) fölidézett élettörténetével. Szomorkás, magába mélyedő, fájdalmakat s megannyi kudarcot sejtve hordozó alak Rank doktor is a Nórában, Willy Loman is Az ügynök halálában, Timár Józsefről meg azt jegyezte föl még a baráti szeretettel íródott életrajz is, hogy szeszélyes, olykor kötekedő, az italt meg nem vető, kanyargós életúton bukdácsolt ember volt. FIATALON LETT- vezető színész; ta- 14n elkapatták? Szerződést szegett hamarosan. Tudja-e az emlékezet, hogy csaknem fél évszázaddal ezelőtt nemzetgyalázásért pörbe fogták (valójában üldözöttekért emelt szót), s csak a tehetségére kapott kegyelmet? Hogy a nemzet történelmi sorsfordulójakor, 1944-ben a Gestapo foglya volt, onnan szökött meg, vagy talán megszöktették? Ezt se tudni pontosan, hiszen szemérmesen hallgatott szenvedéseiről, amikor mások sosem volt tettekkel dicsekedtek. Igaz, egyetlen fiának súlyos betegsége törte meg akkoriban. Mindenesetre a felszabadulás után nem kért jutalmat, ha talán várt is. Jutalom helyett állásvesztés következett ismét. Azért-e, mert a Szózatot szavalva egy talán tétova mozdulattal ítéletet mondott kora hibái fölött? Csakugyan ezt akarta-e, vagy inkább hallgatói hal- lották-látták így, mert így akarták? S hibájául ugyan nem azért rótták-e föl, mert akik szemére vetették, maguk is tudták, hogy a bírálat nem alaptalan? Vagy inkább az állott a rovásán, hogy Rajk László ártatlanságát hangoztatta maga-élménye alapján akkor, amikor annyian siettek ítéletet szajkózni a mások szavára? Így történt, így történhetett, hogy életére és életművére kevésbé gondol az emlékezet, pedig nem volna ez sem tanulság nélkül. Inkább a visszatérését idézi föl a múltra néző tekintet. A BÜCSÜZKODÁSÁT INKÁBB. Az ügynök halálát már halálos betegen játszotta el, tudta ezt mindenki, városszerte beszélték, tudta bizonyára ő maga is. De a Nórát? Talán nem tudta még, de érezte. érezhette. Mérlegre tette-e az életét, vagy elhessegette magától ezt a lehetőséget, mint tette Willy Loman, az ügynök, s mint teszi az ember, valahányszor reményt hazudik reménytelenségében. Nem az ügynök mondja Arthur Miller (Magánbeszélgetések két felvonásban, s egy rekviem műfaji megjelölésű) drámai játékában, hogy „Rádöbbentem, micsoda hazugságban éltem ... mintha álmunkban beszélnénk”, nem az ügynök mondja, hanem a fia — de nemcsak önmagára érti.' Talán nem is csak a maga családjára. A társadalomra és a korra, amelyben él, s amelynek álomvilág voltát, álomittas voltát helyezte nézői lelkére a drámaíró. Plágiumot él a színész: a színpadon él, másutt sehol, legfeljebb a föllépésre készül szüntelen. Mások szavait mondja, igéket hirdet a játékában, s ezek visszhangzanak magánéletében is, akarva- akaratlanul. Lehet, hogy ezért volt olyan zaklatott Timár József élete is? Szavakat szajkózni persze csak ripacsok szoktak, a művészek alakítása saját életük termése is. Ha kapatosán is, de őszintén és szíve mélyéről szólt igazat Timár József is, amikor kötekedőkkel szemben 1942 nyarán az ártatlanok védelmére kelt. Becsületből tette. S noha á színház volt az élete, nem lett becstelenné egyszer sem, csakhogy visszatérhessen a világot, az életet jelentő deszkákra. REKVIEMJE VOLT Timár Józsefnek is Az ügynök halála, s ez óhatatlanul is megemeli hattyúdal-szerepének,, búcsúfelléptének értékét. Nem értéktelen pedig ez a drámai játék önmagában sem, ha magyarországi fogadtatásának fölértékelő eleme volt az is, hogy ezzel az előadással mintha modem drámai és színházi áramlatok szele ért volna ide. Az például, hogy jelen és múlt szétválaszt- hatatlanul egybeszövődik a drámában is, szövődött az előadáson is. A szereplők nemcsak falakon jártak ki-be, nemcsak távolságokat léptek át egy-két mozdulattal, hanem az időket is átjárták vagy az idők járták át őket minduntalan. Az örökkévalóság kétféle eleme is feltűnik ebben a játékban. Az egyik ez: a jelenben, akarva-akaratlanul, letagadva, de letagadhatatlanul ott a múlt is. A múlt foglalata, a múlt közvéleménye a jelen. S a jövő? Kétféleképp lehet jelenné: álomban vagy tevékenységben. Félreértés ne essék: álom nélkül nem élet az élet. De lehet álmodni hazudva, szemet hunyva a valóság előtt, részeg kábulatban vagy rózsás derűben, s lehet álmodni igazat, fájót talán, de emberit és emberségest, lehet borsón is szépet álmodni, megálmodni azt, amit 'megtenni, megélni kell. Aki így él, hittel a jövőben, annak a halála is az életre emlékeztet. Zay László i
