Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-30 / 13. szám
A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1981. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. Hári Lipót, domonkosfai, majd muraszombati esperes-lelkész 79 éves korában augusztus 23-án Muraszombatban elhunyt. Három évvel ezelőtt, hetvenhat éves korában — maga mögött hagyva a soproni evangélikus líceum és a teológia éveit, a tizenkilenc évi domokosfai és a harminc évi muraszombati szolgálatot — ment nyugdíjba. Augusztus 25-i temetése megrendítő végtisztesség volt. Templomi búcsúztatása alatt egyházi tisztségviselők és lelkésztársai álltak a ravatal mellett ,a templomot pedig zsúfolásig megtöltötték a hívek. Sokan mások pedig már a temetőben várták a város szabaddá tett főútvonalán szervezetten vonuló temetési menetet. A virággal elborított sírját min- egy háromezren állták körül. Ma is Lutherral együtt imádkozzunk! Kisalakú német könyv van a kezembe. Imádsággyűjtemény. Néhány hete szívesen forgatom. Belőle egy számomra eddig ismeretlen Luther-arc rajzolódott ki: az imádkozó Lutheré. A reformátort, a professzort, az igehirdetőt, a bibliafordítót, az énekköltőt, a családapát eddig is — valameny- nyire legalábbis — ismertem és szerettem, de alig tudtam az imádkozó Lutherről. Most ezzel az ismerettel ajándékozott meg ez a könyvecske. Címe: Heute mit Luther beten (Eine Sammlung von Luthergebeten für die Gegenwart). A KÖNYVECSKE ANYAGÁNAK GYŰJTŐJE, Frieder Sbhulz 1976-ban hatalmas könyvet jelentetett meg az imádkozó Lutherről (Die Gebete Luthers, Gütersloh 1976). Ebből a nagy könyvből — 424 oldal — született most ez a kis könyv: 67 imádság + könyvjegyzék. Mindegyik imádság fölé tömör, frappáns cím került fejlécként, lábjegyzetként pedig egy igehely, amely további meditációra ösztönöz. Mai német nyelven és mai helyesírással olvashatók az egykori Luther imádságok: így könnyen érthető, egyéni és gyülekezeti használatra egyaránt kiválóan alkalmas anyagot nyertünk. Néhány jellemző vonást kiemelek: Gyermeki hangvételű szinte valamennyi imádság. A neves professzor, a híres egyházszervező. a félelmetesen kemény reformátor mindig ' gyermekhangon imádkozik, Isten gyermekeként személyesen társalog mennyei Atyjával. Nem gyermekes, vagy gyermeteg, hanem gyermeki ti. a bizalma, alázata. Úgy szól Istenhez, mint, aki még nem tud mindent, nem kapott végbizonyítványt és élete végéig az imádság iskolájába jár. — Rendkívül biblikus. Nem lehetett nehéz bibliai helyeket / keresni ' Luther imádságaihoz, mert szavai szinte visszhangok egy-egy bibliai versre. Idéz, utal. hivatkozik, használja a Szentírást. Valóban feldolgozta, megemésztette a Biblia szavait. Bibiliaolvasás és imádság összetartoztak nála. — Egyszerű fogalmazási!. Szinte felüdít sók mai bonyolult német egyházi írás után valóságos jótétemény, mint ahogyan a gyökeres szó mindig az bonyolult mai világunkban. Naiv? — Problémamentes? Nem! Inkább rendezett, összefogott. Úgy imádkozik Luther, mint akinek életében Valaki mindent a helyére tett. — Rövid valamennyi itt közölt imádság. Tudott és szokott Luther hosszú is lenni egy- egy igehirdetésében-mai ember számára már fárasztóan hosszú. Ebben a gyűjteményben azonban a leghosszabb imádság is csak másfél oldal. — Egyéni és közösségi imádságok ezek. Luther önmagában imádkozott — még úgy is a gyülekezetben imádkozott, hitte, „vele együtt térdel és imádkozik az egész keresztyénség”. De- a közösségben sem feledte, hogy több mint névtelen szám, Isten a keresztségben néven szólította és Jézus tanítványait személyes beszélgetésre bátorította. A könyvecske komoly, tartalmas előszava után Frieder Schulz három témakörbe csoportosítja az imádságokat: Bizalom — cselekvő részvétel — napi helytállás. ÉRDEMES AZ ELŐSZÓBÓL IDÉZNI. Többek között ezt olvassuk: Már Luther-, életében felfigyeltek arra, milyen erőteljesen imádkozott. Kedves tanítványa Veit Dietrich így ír Melanchthon- hoz, miután hallotta Luthert imádkozni: „Micsoda erő, micsoda lélek, micsoda hit e szavakban ! Áhítattal, reménységgel és bizalommal imádkozik, úgy, mint aki Édesapjával beszél.” Egészen természetes, hogy Luther halála után gyűjteni kezdték az imádsá- gos szövegeket, mindenekelőtt prédikációiból. Majd különböző Luther-imakönyveket adtak ki. 1579-beri közel 500 imádságból álló gyűjteményt jelentetett meg Petrus Treuer. Előszavában joggal írhatta: „Noha mostanában sok az áltálam is nagyra becsült imakönyv, mégis több gyakorló, komoly keresztyénnel együtt vallom én is, Luther imádságai jutnak a szív legmélyére, felmelegítik és lángra gyújtják azt ugyanannyira, hogy az egész ember örömben ég.” A lutheri'imádságok egykori kiadója nyilván nem az akarta, hogy egyszerűen egy híres ember imádságait adja kézbe és ezzel -kényelmes keresztyéneknek pihenőpárnát nyújtson, hanem azt akarta, hogy a lutheri imák jó például szolgáljanak, hogy az imádságban gyakorlatlan emberek, akik a beszélni még nem tudó kisgyermekhez hasonlítanak, megérezzék az imádság szükségét és örömét, szívük lángra gyűljön, ne rösteljék hogyha még nem elég kegyesek a gyakorlott imádságra. Ezek Lutherra úgy tekinhettek mint „apjukra a hitben”, szavait ismételhették s közben megtanulhattak maguk is egyszerűen, őszinte bizalommal Imádkozni. Egy 1710- ben megjelent imakönyvben olvassuk a következőt: „kívánjuk, hogy az istenáldotta -olvasó szabad áhítattal, saját szavaival, minden vezetés nélkül tudjon imádkozni”, mert Luther imádságai „egyre inkább felélesztik az imádság ajándékait és arra valók, hogy továbbimádkozzuk azokat (weiter-beten) ”. Valószínűleg az ilyen „utána- imádkozás” ma nem probléma- mentes, megérzeteti az időbeli és térbeli távolságot, ami elválaszt Luther korától és környezetétől. Valóban érzékelni lehet a gondolatformák és a nyelv változását egyaránt, mégis talán az életes, képekkel és szívvel teli nyelvezet legyőzni mindezt és megérezteti velünk is a maradandót, főleg, azt. hogy a hit és szeretet milyen természetes egyszerűséggel fejezhető ki —szemben a mi sokszor mesterkélt, ridegen tényszerű nyelvezetünkkel. Ezek után is idegen -maradhat az, hogy Luther mindig nagyon komolyan tud és beszél a bűnről. Megkönnyíti ennek megértését, ha tudjuk nála a bűn nem erkölcstelenséget, hanem Istentávolságot jelent elsősorban, máskor meg mindazt, ami emberektől választ el. Fontos azt is tudni, hogy Luther nem az ismeretlen, távoli Istent szólítja meg, akihez édes kevés közünk van, hanem azt az Istent akit Jézus bemutatott, aki az ember mellé lépett, aki Jézusban ismerősünkké és életünk jó ismerőjévé vált s aki mégis magához ölel szeretetével”. NÉHÁNY ÍZELÍTŐ A FEJLÉC CÍMEKBŐL: Nem vagyok egyedül. Van-e értelme imádságomnak? Lusta vagyok az imádságra. Megtörtént a nagy csere. Bátorságot kérek. Túlságosan sok a feladatom. Megbetegedtem. Bajban vagyok. Meddig még? Minden a végéhez ér. A célnál... Isten titka ... Napi munkához, sikerekhez és kudarcokhoz, szolgálathoz és tisztult közösségi élethez éppen- úgy kapunk erőt ezekből az imádságokból, mint állandó „készenlét-tudatot”, hogyha küldőnk visszahív tartalmas szolgáló életünk után, szívesen és reménységgel távozzunk. Megpróbáltam: lehet ma is együtt imádkozni Lutherral. Hafenscher Károly Sírni tudásért Hogy nyerjenek vigaszt, kik elfelejtettek sírni? Ha beragadt könnyeik zsilipje, ha félnek szemük sós esőjétől, nehogy tisztábban lássanak utána? Ha tilos gyengének lenni, hangtalan üvölt egekre a szív s kiáltanak a szervek. Lehetsz elesett, csak ne is tudj róla — el ne ejtsenek. S az érzelmekről — melyek nincsenek — ne legyen disputa. Őserő a test, elbújhatsz tüneteiben. Vagy szerezd vissza magadnak a sírást, születésed kallódó ős-jogát, Achillész és Dávid szemeinek patakját, mert könnyek nélkül mosdatlan a szív. Merj gyöngének lenni magad s Gazdád előtt. Boldogok, akik sírnak. A vigasztalás az övék. Bodrog Miklós Teológiai doktori értekezés vitája a Teológiai Akadémián Harmati Béla Budapest-Deák téri lelkész rendszeres teológiai szakból benyújtott doktori értekezésének nyilvános vitája október 7-én kedden, délelőtt 11 órai kezdettel lesz az Evangélikus Teológiai Akadémián (1147 Budapest, Lőcsei út 32.). A dr. Nagy Gyula professzornál benyújtott értekezés címe: „Ekkleziológia és kozmológia — Az egyház és a világ viszonya kérdéseinek összefüggései és azok vizsgálata néhány mai ökumenikus példán.” Erre az akadémiai ülésre érdeklődőket szeretettel vár a Teológiai Akadémia tanári kara. Eltemették Hári Lipót muraszombati esperest 1 1 [íj A VA iSAI H N A! Pl 6 ÉJ E Járjatok szeretetben 3 Móz 19, 1—3, 11—18. Ha nem is a megszokott sorrendben, de az egész tízparancsolat hangzik felénk ebből az igéből. Milyen jól ismerte Jézus Urunk az ószövetségi szentírást, amikor két parancsolatban foglalta össze a törvény lényegét, hogy a mai vasárnap evangéliumában is halljuk (Mt 22, 34—46). Igénknek is két pillérmondata van, melyre egész életünk felépülhet: Az egyik ötször is megismétlődik, a másik csak egyszer hangzik, de igen nyomatékosan. Az első ez: „Én vagyok az ÜR!” — és ez az ige azt kívánja, hogy egyedül Istenben bízzunk, higgyünk, őt szeressük mindenek felett. A második viszont egy lélegzetre a felebarát felé fordít és így lesz az Istennek e földön szolgáló népe örök útmutatása, mi több életprogramja: a szeretet tölti be a törvényt. NE LEGYEN KÉTSÉGÜNK ABBAN, hogy ez az ige melyikünknek szól. Senki nem vonhatja ki magát érvénye alól, hiszen Isten így szól Mózeshez: „Szólj Izráel fiai egész közösségéhez...” Isten ma is az egész egyházat szólítja meg, egész egyházának nyitogatja szemét, hogy a szeretetben járást megtanuljuk, arra egymást is tanítsuk, mert Isten fiainak szeretete — felelős szeretet. Nézzük meg hát ennek az igének tükrében, mi, mindenben tesz minket felelőssé Istenünk a szeretetünk dolgában. Lássuk meg bűnbánattal, mekkora hiányosságok vannak még szeretetünkben és mennyi hitre, imád-, ságra, odaszánásra, éberségre, vigyázásra van szükségünk, • hogy jobban és helyesebben szeressünk. A törvénynek ebben a felsorolásában a család kerül első helyre — mint szeretetközösség. Lehet arról vitatkozni, hogy másként van a tízparancsolat eredeti szövegében, de itt ez a sorrend is „üzenet” Istentől: a családi élet a szeretet gyakorlótere. Ez elől nem lehet elmenekülni, még a templomba sem. Az irgalmas samaritánus példázatában sem ok nélkül beszél Jézus papról és levitáról, akik „kultikus tisztaságukat” féltették a vérző embertől. Azt a tisztaságot vissza lehet nyerni, ha netán beszennyeződtek, de az elszalasztott alkalom nem jön többé vissza. Van úgy, hogy könnyebb „elmeneküli” templomba, gyülekezetbe, mint bocsánatot kérni feleségtől vagy férjtől, meglátogatni az „elfelejtett”, magányosan tengődő szülőt, rányitni az ajtót a haragvó testvérre. Járjatok szeretetben!... kezdjétek otthon! * FOLYTATÓDJÉK A SZERETET AZ EGÉSZ KÖZÖSSÉGBEN. Isten azt akarja, hogy a szeretet fegyelmezze embertársaink között folyó életünket. A keresztyén embernek nem valami magasabbren- dűség tudatában kell figyelni mások életét, hanem szolgáló szeretettel kell segíteni, hogy tisztább, egyenesebb, igazságosabb legyen az élet rendje és mindenkinek egyformán. Az első mindig a felebarát java és előmenetele legyen. A lopás, a felebarát megcsalása, károsítása, a kizsákmányolás vagy a jogos bér ki nem adása, megrontása annak az isteni akaratnak, amely az embereket egymás mellé, egymás szolgálatára rendelte. Az előbbi sort mai nyelvünkön folytathatjuk: a lopás kifinomult formája, amikor el nem végzett munkáért, le nem dolgozott munkaidőért is bért követelünk, a felebarát nyílt károsítása a rossz munka eredményeként előállított eszköz vagy tárgy, még akkor is, amikor a felebarát egy egész közösség, az egész társadalom, sőt akkor még hatványozottabban áll az, hogy sokakkal szemben vagyunk szeretetlenek. A szeretetlenségnek egészet kirívó példáját is számonkéri Isféfi: az élet elesettjeivel, nyomorékaivál szembeni kegyetlenséget. Bár az ENSZ programja szerint a következő év lesz a „fogyatékosok éve”, nekünk már most is észre kell vennünk, hogy a különböző testi fogyatékosok, süketek és vakok, testi és szellemi hiányosságban szenvedők különösen is rászorulnak a naponkénti, szüntelen diakóniánkra. Ezek az emberek ki vannak szolgáltatva, nem tudnak védekezni az őket ért hántásokkal szemben, kegyetlen kőszívűnek kell lennie annak, aki velük szemben szeretetlen. De ide sorolhatnánk azokat is, akik szenvednek a „hátuk mögött” terjesztett rágalmak miatt. Járjatok szeretetben!... szüntelen diakóniában, mindég. embertárs felé megmutatkozó szeretetben! NEHOGY AZT HIGGYÜK, HOGY EZ A SZERETET valami ellágyuló érzelem csupán, valami jóindulatú szemet hunyás. „Fedd meg bátran honfitársadát, hogy ne légy részes a vétkében.” A szeretet a bűnnel szemben kemény, de igazságos. Nem az a szeretet, ami szemérmesen elfordul, ahol bűnt, hamisságot, kizsákmányolási, igazságtalanságot talál — mondván, nem ártom bele magamat. Isten olyan szeretetet kíván, amely nem tűri a bűnt, megállítja a bűnöst, mert meg akarja menteni és hallgatásával nem lesz bűntárssá és bűnrészessé. Isten szeretete az is amikor a törvényt adagolja nekünk, hogy szembesítsen önmagunkkal, felfedje szeretetlensé- günket. Ilyen szeretetre hívott el minket Isten, amikor Jézusban mutatta meg azt, ahogyan Ö szeretett minket és Jézust adja nekünk, hogy a tőle kapott erővel mi is úgy szeressük egymást, ahogyan ö szeretett minket és váltságul adta magát értünk. Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk! Atyánk! Vésd szívünkbe nagy parancsolatodat, a szeretet parancsolatát. Tégy felelőssé minket egymás iránt a szeretetben. Állíts jobban egymás mellé minket embertársainkkal, hogy ne tudjunk kitérni akaratod elől. Mutasd meg egymásra szorultságunkat, láttasd meg bűneinket, a szeretet cselekedeteitől való menekülésünket, azt a nagy veszteséget, ami szeretetlenségünk következménye, hogy elveszítjük a testvért, a barátot, megüresedik az életünk. Jézusunk, töltsd be életünket irgalmas szereteteddel. Ámen. — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 22, 34—46; az igehirdetés alapigéje: 3 Móz 19, 1—3. 11—18. — Állandóan vásárolok bélyeggyűjteményeket, 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés borítékjait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bélyegkereskedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — SlRTABLA, csiszolt, erős1, alumínium lemezből, mélyített felirattal: Itt nyugszik, családi és utónév, születési-elhalálozási időpont, béke poraira! 220,— Ft. Utánvéttel szállítja Gálos Károly kisiparos, Pálfa 7042. — HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és könny&húzású koronák készítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2. — LELKÉSZHAzaspAr friss diplomás fia részére különbejáratú albérleti szobát keres. Cím a kiadóhivatalban.
